Budai Napló, 1934 (31. évfolyam, 1152-1182. szám)

1934-10-13 / 1178. szám

1934. október 13. XXXI. ul 1178. ii. ELŐFIZETÉS Egy évre . . 24.— P Negyed évre . 6.— P Egyes szám 40 ff. Egyesületek, amelyek nek hivatalos lapja, tagjai féláron kapják Buda érdekeit a várospolitika, közéleti közgazda­ság, társadalom és művészet terén szolgáló ujaág HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, 1 mm. magas sor egyszeri közlés­nél 30 fill. Szövegsor ára 2 P. Ismertető közlemé­nyek megállapodás szerint. A hirdetés dija mindenkor előre fizetendő. állandó hirdetőknek nagy kedvezmény FELELŐS SZERKESZTŐ: VIRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal: lla Batthyány u. 63. Telefon: 50-2-96. Hivatalos órák: délután 4— 6-ig. /Is aradi sírnál Kiszakítom e dalt a ragyogó múltból, Hadd lássa sötétnek nepem e kort. A törpe jelenhez e dalban a múlt szól, Dicséneket arról a szél szava hord. Kiséri e dalt népek riadalma, Túl zúgva csatán, ágyúk dörején, S jajjá vegyül át — átok, szidalomra!..- ...S ez átkot, e dalt, hadd zengem el én Jer népem az útra, zarándok utad ez, S ott, hol a bitó állt, térdre, borulj! Mert szent ez a föld, minden röge véres, Ontotta az önkény azt botorul. És ott, hol n cső dörrent legutószor, S az ónütött érnek vére kifolyt, —dúrga a csepp je s érte bosszú forr, Nép sírja e hely? Nem! A Golgota volt! És térdre borulva, könnybefürösztve Imát rebegj itt s ez eskü legyen: „öröktől-örökre“ fog élni az eszme, ügy éljen a nemzet itt e helyen! Jöhet ezután még zordonabb óra, Ránk törhet erővel a gaz idegen; Itt kél föl a nap! s a hajnali szóra E nép, a magyar, az talpon legyen! VIRAÁG BÉLA hogy ezt a kérdést nem fejezik be sürgősen • és nem indul meg ez a munka. A déli nagy medence, amely a Gellérthegytől Budafokig terjed és egyik áldott vidéke Budának, különféle alakban nyilvánítja meg élniakarását most, amikor uj kerü­letté alakult és már hivatalos szer­ve is van, amely ennek az élniaka- rásnak szószólója a Városházán. Hálásan veszik ott tudomásul, hogy a főváros uj alpolgármestere külön­állóan vette gondjaiba ezt a nagy- jövőre hivatott, de eddig alig mél­tányolt városrészt, amelynek szélein most uj nagy telepek keletkeznek, olyan területeken, amelyek a város térképén is csak bizonytalan vona­lakkal jelezték az utakat, de ame­lyek távol estek minden városi kul­túrától. Uj városrészek alakulnak ki keleten, a budai hegyek között is, a budai határon innen és túl és Megmozdult Buda Anwvl.. —- „ jC l.ooAni IwVTPIT <\rai n l.' /vt> Jópl m/vn> f/vínnálr 1 polgársága, amely nehéz harcot vív az elettel és csak nehéz küzdelem árán tudja biztosítani a napi megél­hetését s igy kevés érdeklődéssel kí­séri azt a tülekedést, amely a poli­tika színterén foiyik most azzal a jelszóval, hogy az egység nevében hogyan lehetne megbontani a pol­gárság sorait. Bennünket itt Budán már sok­szor megleckéztetett a sors és nem kérünk a jelszavakból. Egykedvűen, unottan nézi a polgár azt a meddő harcot, amely számára nem jelent életlehetőséget, mert politikából meg élni csak néhány hivatottnak van joga. Ez a polgárság lassan átveszi a saját kezébe a kezdeményezést és megmozdul minden irányban, hogy uj életet teremtsen itt Budapesten, de főleg itt Budán, ahol kiaknázat­lan kincsek hevernek a föld alatt, de nagv lehetőségek várnak megol­dásra a föld szinén is, csak bátor kézzel kell nyúlni feléjük. Aki toronyból néz szét Budapest környékén, azt látja, hogy Buda­pest határai felé zárt házsorokban közeledik közvetlen környéke, mint vallam.i ostromló hadsereg, amely végre is megadásra készteti azt a vá­rat, amely mesterségesein elzárkózott közvetlen környezete elől. Ezt a kör­nyéket a város polgársága növeli súlyban és értékben, az a polgárság, amely Budapesten él, de a környé­ken Iákik. Ezt a polgárságot az az elhibázott rend kényszeríti a vidé­ken való lakásra, amely megnyilvá­nult eddig a székesfőváros minden nagyarányú cselekvésében, megne­hezítve a polgár megélhetését, nem nyújtva számára azt, amit a városi polgár keres, jóban és kényelemben és csak terheket rótt rá, amelyek elől kénytelen túllépni a város ha­tárát és ott keresni uj otthont. önkénytelenül is gyanús szem­mel nézi azokat a nem egészen idő­szerű elhatározásokat, naev vásár­lásokat, meddő szabályozásokat és városrendező terveket, amelyek éles harcokra adnak alkalmat, de inkább csak Ígéretek, mint hogy életadó al­kotások volnának. A polgárság azt várja, hogy a föld mélyén rejlő forróvizekkel fiit- sék olcsón- a lakását s ezekből az erőkből állítsák elő azokat az ener­giákat, amelyek olcsóvá teszik a közlekedését, világítását, és tűrhe- tőbbé teszik igv az életét. Miért kell milliós befektetésekkel Pestről hozni vizet Budára? — amikor olcsón biztosíthatja még Pest vízellátását is a város a budai hegyek kitűnő ivóvizével.. Az ilyen milliókba ke­rülő vízvezeték alagút, amely nincs is — többet árt a város sorsát inté­zők tekintélyének, mint azok az ap­ró hibák, amelyek ellen oly nagy hangon védekeznek, holott tudott do- lóg, hogy a világváros életében el­kerülhetetlenek. Talán a jövő záloga rejlik ab­ban, hogy az utóbbi néhány hét alatt küldöttségek jártak a Városhá­zán, élőterjesztéseket iktattak as egyes ügyosztályok, amelyeket a bu­dai polgárság apró szervezetei: — társaskörök, egyesületek indítottal el a gyakorlati élet minden nap fo­kozódó igényeinek kielégítésére, ke reseti források megnyitására, megél hetési lehetőségek biztosítására. Az óbudai hid építése, az ezze járó városrendezés s az ott kinálko zó munka tartja izgalomban az ásza ki részt, Óbudát és nagy tévédéi minden döntő tényező részéről bizakodva néznek a Városháza felé, hogy onnan mikor érkezik az a se­gítség, amely nélkül a város polgár­sága boldogulni aligha tud. Utat, vízvezetéket, gázt, villanyt, rendőrt, postát, orvost, telefont, közlekedést a polgárság önmaga nem teremthet. És itt áll az uj útjelző, amely a jövő irányát mutatja, — az uj sze­mafor, az uj fényszóró, amely ma még talán kápráztatja a város sze­mét, de föltétlenül követeli a jogát. Nagy Budapesti Lenettek a régi rendszernek ki­csinyes okai arra, hogy ez elől a gon­dolat elől elzárkózott, de a modern városépítő tekintélyek nem zárkóz­hatnak el előle, mert se szanálás, se más — ma jelszóként feldobott - toldás foldás ezen a-városon nem se­gít. Egyesítsék Budapesttel a vele már csaknem összenőtt, mintegy húsz községet és csatolják azt a fő­városhoz, egy negyedszázadra fel­osztott munkaprogramul alapján, a- mely tiszta képet adna a becsatolt részek számára és az ottlakó polgá­roknak, hogy telkük, házuk mikor kerül abba a zónába, amelyre kiter­jeszti minden közművét a város, megteremtve így’ a fokozatos fejlő­dés lehetőségét. Lehet, hogy a -múltban — aki naerv embere volt Budapestnek — a város belső fejlesztését volt kény­telen minden tehetségével szolgálni, de a mai vezéremberek között azok, akik képességük és tudásuk révén erre hivatottak, c-sak úgy szolgálják Budapest érdekeit,! ha Nagybuda- post gondolatát karolják fel és va­lósítják meg. Ez a város jövője! Dubonai Pál már régebben elkészültek. A bástya területe, ahogy hivatalosan megál­lapították, túlnyomórészben a fővá­ros tulajdonában van, mégis megle­hetősen bonyolult volt a helyzet, mert az idők folyamán ezeket a közterületeket a bástya mentén álló hazak tulajdonosai használatba vet­ték, lezárták és hosszú időn át nem is háborgatta őket senki. Mindenek­előtt tehát a visszaadás jogi és tech­nikai részét kellett tisztázni. A Hor­thy Miklós bástya egyenes folytatá­sa lesz a Prímás bástyának és a Du­na fölött egészen a Szentgyörgy- térig, illetve a miniszterelnöki palo­táig húzódik. Egyelőre csak az első szakaszt nyitják meg, amely a Bé­csi kapunál kezdődik és a Halász bástyába torkollik. Ha ez elkészült, azután fokozatosan tovább épül majd a sétány. Az egész rendezés­hez alig kell több 30—40 ezer pen­gőnél. Kisajátításra nincs szükség, mert majdnem mindenki díjtalanul adja oda a területet, amely tulaj­donképen ma is a város tulajdona. A kényszernyugdíjazásokra a főváros­nál már október folyamán sor kerül. Mély fúrásokat terveznek rövide­sen a Tabán alján, megállapítva így, hogy milyen vizű és hányféle forrás van még ott, amelyre a für­dőpolitikát alapozni lehet. Remélik, hogy a Tabánban 70 fokos héwizet is találnak, amivel a szanatóriumo­kat és szállodákat, de talán a ma­gánházakat is fűtenék. El akarják kerülni ezzel azt is, hogy a tervezett nagyarányú építkezések alkalmával törjenek majd fel ezek a források, ami valószínű, mert hiszen a tabáni építkezések, sőt most a bontások alkalmával is sok forrást betemet­tek. HendeszszüK líudát!- Az újlaki Dunapart és Császárfürdö környékének rendezéséi kívánják a Budai Ingatlantulajdonosok ■~ KRUCK ELEMÉR dr.; A Zugliget uj hivatása — a fürdőváros kérdésében A „Zugligeti Egyesület“ legutóbbi köz­gyűlésének ugyan nem volt kifejezetten tárgya, (le a tagok azóta is és annál élén­kebben tárgyalják maguk közt a belügy­miniszternek azt a legutóbbi beszédét, n- melyben a képviselőházban a fürdőtör­vény előterjesztésével kapcsolatban a kö­vetkezőket mondotta: Fizetési mérlegünk szempontjából óriási jelentősége van az idegenfor­galomnak... amelynek legfontosabb tényezője Budapest fürdőváros lenne­Általános helyeslés fogadta mindenfelé ezt a gondolatot, amely nem új, de annál sürgősebben keresztül viendő. Ám, ha fürdővárosról álmodozunk, úgy ennek előfeltételeit sürgősen meg kel­lene teremteni, amelyek nem járnak költ­séggel és Budapestet, mint fürdővárost vonzóvá tehetiK a nagyigényű, pénzes külföldi betegek előtt. A reumás betegek számára oly helye­ken kell üdülőket létesíteni, ahol télen- nyáron sem por, sem füst, sem egyéb le­vegő szennyezők nincsenek, mint Buda­pest mélyebb síkjain, hanem erdei, tiszta, üde levegőt szívhatnak állandóan a beteg vendégek, miként az csak a Zugligetben lehetséges. A Zugliget és környékének továbbfej­lesztését „villarayon“-szerüleg kellene elő­mozdítani azzal, hogy a kizárólag nyara­lókul és üdülőkul szolgáló épületek szá­mára 40-50 éves adómentességet engedé­lyezne a pénzügyminiszter. A kizárólag nyaraló céljára létesített épületek a lakóházakkal nem konkurál­nak, mivel téli lakásra mindenkinek szük­sége lenne mellettük, ellenben a villaépi- tés nagy jövedelmet, hajtana a kincstár­nak, sok munkát adna az éhező munka­nélkülieknek, és sok ingyen halékot: ház­mesterlakást a szegény, de becsületes embereknek. A pénzügyminiszter ezzel nagy szociá­lis célt mozdíthatna elő és az egész nem­zet elismerését érdemelné ki feltétlenül­Szépséget, kultúrát, pénzt, mindent je­lent a Zugliget és környékének Budapest fürdőváros szemszögéből való kifejlesz­tése. A Zugligeti Egyesület egyik legutóbbi népes gyűlésén Ambrus Manó szfőv. főtisztviselő kifejtette, hogy az egyesület állítsa össze a Zugliget fejlesztésének prog rammját és javasolta is, hogy beadvány­ban kérje a közgyűlést és a városfejlesz­tési bizottságot, hogy a fürdőváros szem­pontjából figyelembe jövő Zugliget és környékének határait állapítsa meg és szabja meg azokat az irányokat, amelvck szerint e területeknek fejlesztését és kialakítását végre kell hajtani, de feltét­len szükséges, hogy a Zugliget és környé­kének általános szabályozási tervét ké­szítsék el sürgősen, tekintettel az így kiépítendő modern nyaraló övezetre. A Zugligeti Egyesület elnöksége két beadványát a polgármesternek és n vá- rosfelesztési bizottságnak címezve be is adta és most várják az ügy további fej­lődését. HULLÓS MÁTYÁS TÁRSASÁG október hó 8-án tartott ülésén ren­des tagjai sorába felvette egyhangú­lag Berényi János gróf írót, a budai hagyományok kutatóját és — Eny- oáry Jenőt a székesfővárosi könyv­tár igazgatóját, aki különös gonddal gyűjti a Budára vonatkozó adatokat. A társaság elhatározta, hogy kére­lemmel lordul Buda olgársagahoz, amelyben arra kéri, hogy a család birtokában lévő régi okmányokat, könyveket, térképeket bocsássa a társaság rendelkezésére, nehogy a- zok az utókor számára elvesszenek. A kilencedik hídról folytak már a tár­gyalások, amikor még a hetedik és a nyol­cadik sincs meg. Ennek a hidnaka meg­építését a vízvezetéki alagut-épito vállal­kozók megmentésére vették tervbe. Ezt a tervet azonban azóta mar elejtettek es pedig azért, ment kiderült, hogy egyetlen repülőbomba találat esetében Budapest főváros közönségét ivóvíztelenné tennék és a fővárost a legnagyobb katasztrófa érhetné. A főváros közönsége nem akar kilencedik hidat, hanem örülne annak, ha megépülne mán a Boráros-tén híd, vala­mint az óbudai híd és ezeken kívül sor kerülhetne a Margithid kiszélesítésére is. Szobrok ? — Parkok ? Büszkén állapítja meg az egyik városházi újság, hogy Pestnek alig van vala­mire való tere, ahol szobor ne lenne s a felállítás előtt álló huszonhat új szobor részére alig találnak helyet. De bezzeg Budán nem így áll a helyzet. Itt meg alig van tér, park, ahol monumentális szobor állana. S ne is beszéljünk szegény Óbudáról, ahol egyetlen egy szobor sincs. Igaz, hogy rendes tér és park is alig van. A 26 új szobor közül legalább hármat kapjon Óbuda s állítsák fel — ahogy azt a Keresztény Községi Párt szorgalmazza —^ Óbuda újjá- építőjének, Zichy grófnénak szül. Bercsényi Zsuzsannának és az Ak- vinkumból elindult két római csá­szárnak LIadrián-nak, aki itt volt őrnagy és Septimus Severus-nak szobrát a Flórián-téren levő ősrómai fürdő mellett. Legszebb sétahelyünk lesz Budán a „Horthy Miki ós bástya“ sétány, amelyet tavasszal ünnepiesen meg­nyitnak. A tervek tulajdonképen A „Budai Ingatlantulajdonosok Egyesülete“ legutóbbi értekezletén Bárdos György dr. elnök a Császár­fürdő környékének sürgős rendezé­sét kívánta, úgy a külföldről gyó­gyulást kereső betegek, mint a hegy­vidék lakossága érdekében. A leg­fontosabbnak jelezte a Hév-állomá­sok kihelyezését Óbuda határára. A Pálffy-lér és a Császár-fürdő kör­nyéke addig nem fejlődhet, amig vasúti gócpontok zavarják a lakos­ság nyugalmát. Báró Lukchich Géza ny. altábornji^ya^Margithíd mellej­ti Dunapart szégyenteljes állapotát vázolta. A kőlerakodó helynek nem szabadna a vidéket elcsúfítani. A Zsigniond-tér fejlődését pedig a le­állított malmok akadályozzák, me­lyek lebontása után gyönyörű vidék fejlődésére nyílik lehetőség. Nátly Ignác ny. ezredes a szűk Zsigmond utca érdekében tartja szükségesnek az Újlaki Dunapart és a Kavics ut­ca rendezését. Haász Emil, Tárnok Béla dr. ügyvéd felszólalása után Kaszás József dr. bizottsági tag, a városfejlődés érdekében látja fon­tosnak a Margithíd és az építendő Óbudai-hid közötti Dunapart rende­zését. Bárdos György dr. elnök be­jelentette, hogy a közel jövőben meg kell történnie a vágányok eltávolí­tásának a Dunapartról, ahol azután a Margit rakpartnak megfelelő szép útvonal lesz építhető. A Zsigmond- tér környékének rendezésével most foglalkozik a Közmunkatanács és remény van arra, hogy 'az itteni szép vidék is bekapcsolható a Buda fürdőváros problémába. A tudakozódó iroda most a Vá­rosháza földszintjén van, a Városház utcai kapualjban. Pártalakulás évfordulóját ünnepelték Ripka Ferenc névnapján a Budai Társaskörben Tíz esztendeje annak, hogy Bethlen István gróf, mint magyar miniszterelnök kibontotta a „Nemzeti Egység“ lobogóját a „Budai Társaskörben“, kifejtve ott né­zeteit a Polgári Egység kiépítése révén előálló uj politikai helyzetről és lelkes szóval hívta fel Ripka Ferenc gázgyári vezérigazgatót és híveinek nagy társasá­gát, hogy ennek a gondolatnak toboroz­zanak tábort Budán. Ez az uj polgári irány a városi élet számos kitűnőségét vonzotta az uj párt körébe, amely roha­mosan fejlődött és a politikai szervezet élére Kozma Jenő dr. országgyűlési kép­viselő állott, mint olyan, aki a székesfő­város ügyeit a legapróbb részletekig is­meri. Ripka Ferencet a kormány a városi kormányzat élére állította, mint kor­mánybiztost és ezzel megindult a szaná­lás folyamata, amely ma is alapja a szé­kesfőváros politikájának, Ennek a történelmi eseménynek hatá­sa alatt állott az a termet betöltő nagy társaság, amely e hó 4-én gyűlt össze a Budai Társaskörben, hogy társasvacsora keretében Ferenc napján ünnepelje dr. Ripka Ferenc udvari tanácsos ny. főpol­gármestert a felsőhöz tagját, aki iránt ma is változatlanul cl a szeretet Buda polgár­sága körében. A Társas vacsorát Knebel Miklós^ dr- pápai kamarás.' krisztinavárosi plébános asztaláldása nyitotta meg, mely után Aig­ner Ottó háznagy hódoló szóval üdvözöl­te Ripka Ferencet nevenapja alkalmabo mint a kör elnökei, — üdvözölte Knebel Miklós dr. apátplébános, a megjelent or­szággyűlési képviselőket es a törvényha­tósági bizottság tagjait, amit lelkes éljen­zéssel fogadtak a jelenlévők. Vacsora után szólásra emelkedett HOÓR TEMPIS MÓRITZ DR. aki azzal vezette be üdvözletét, hogy vi­rágcsokrot nyújtott Ripka Ferenc közete­ti szereplése közéleti kertjéből es ^átkö­tötte azt barátai és tisztelői hűségéből szőtt szalaggal. Visszaemlékezett Ripka Ferenc múltjának minden jelentoségtel- jesebb mozzanatára, amely sorozat iga­zolja Ripka Ferenc főpolgármester nagy­ságát és bizonyította az a lekes ováció, amelyben beszéd után a jelenvoltak Rip­ka Ferencet részesítették. Felszólalt ez­után PETRACSEK LAJOS DR. országgyűlési képviselő aki, mint a törvényhatóság bizottság tag­ja, — már gazdasági nagy tudása révén is — erősen kiveszi részét Budapest Köz­életéből. ő a jelenből kívánt virágot szed­ni és bizonyítani azt, hogy a budai pol­gárság szeretete Ripkában méltó egyéni­séget ünnepel. Ezt bizonyító eredmények felsorolása után, jogos önérzettel tette szóvá azokat a kívülről jövő törekvése­ket, amelyek a Községig Polgári Pártot igyekeznek megbontani és a párt kezéből kicsavarni azt a zászlót, amelyet 10 év előtt Bethlen István gróf miniszterelnök bízott a pártra. Lelkes szóval hívta fel Ripka Ferencet, hogy emelje magasra ezt a régi zászlót, járjon elől és mindnyájai; szivesen követik. Elítélte azt a modort, amellyel a pártot és vezéreit azok támad­ják, akik eddig a várossal nem törlődtek és Buda polgárságának körében nincse­nek híveik, nincs táboruk. Az Isten áldá­sát kérte végül Ripka Ferencre és csa­ládjára. Általános érdeklődés közben emelke­dett szólásra KNEBEL MIKLÓS DR. pápai kamarás plébános, aki szellemes, kedves szóval em­lékezett vissza a régiekre, akik még a törvénykönyvben is nagy szerepet jut­tattok a családi élet szentségének, ahogy azt a pápa is megtette legutóbb megjelent könyvében és ezzel kapcsolatosan tért át Ripka Ferenc egyéniségére, aki oly sze­retettel kezeli Buda ' polgárságát, mint amilyen szép családi életet él és talán ez segítette őt abban a munkában, amely még nem is olyan régen a „bűnös“ Budapestet az ország gyöngyévé tette ismét, ami ta­gadhatatlanul Ripka Ferenc érdeme. A szónokot is lelkesen megtapsolták­Mint rendesen, most is nagy érdeklő­déssel hallgatták BECSEY ANTALT, aki a Kelenföldi Társaskör nevében üd­vözölte az ünnepeltet. De üdvözölte benne évtizedek békés munkájában és harcai­ban hűséges bajtársát is. Visszaemlékez­tette annak az ünnepi estének lelkes han-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom