Budai Napló, 1933 (30. évfolyam, 1106-1151. szám)

1933-08-03 / 1132. szám

XXX. évf. 1132. az. 1933 augusztus 3. ELŐFIZETÉS Egy évre . . . 24.— P Negyed évre . . 6.— P Egyes szám 40 fill. Egyesületek, amelyek­nek hivatalos lapja, — tagjai feláron kapják HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, 1 magas sor egyszeri közlésnél 30 fill. Szövegsor ára 2 P. Ismertető közlemények megállapodás szerint. A hirdetések díja mindenkor előre fizetendő. Állandó hirdetőknek najjy kedvezmény Buda érdekeit a várospolitika, közélet, közgazda­ság, társadalom és művészet terén szolgáló újság FELELŐS SZERKESZTŐ: VIRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal: II, Batthyány u. 63. Telefon: 50-2-96. Hivatalos órák: délután 4-6-ig. Róma felé néz ismét a magyar, mint ahogy Szent István óta oly gyakran. A la­tin lelki kultúrát kereste ott ez az ősműveltségű, keletről __ jött nemzet és egyetlen nép sem hódolt be an­nak oly mértékben, mint mi, talán saját nemzeti kultúránk rovására, annak túlságos mellőzésével. Ná­lunk még a múlt század közepéig csaknem kizárólagos volt a latin mű­veltség még a családi körben is, de még ma is előkelő szerepe van a latin nyelvnek az iskolákban, év­századokon át szinte elnyomta vi­lágbirodalmak kormányzására is al­kalmas, fejlett nyelvünket. A népvándorlás minden 'hömpöly­gő tömege elárasztotta és kirabol­ta Rómait, csak egyedül a hun-ma­gyar nemzet nem. Attila megke­gyelmezett az akkor gyönge Romá­nak, mert maga is latin' kultúrán nevelkedett. A később jött magyarok végigportyázták egész Európát, — kivéve Itáliát. Uj vallását ez a nép nem a szomszédos Bizáncban, a rokoni kapcsok révén közelálló Bi­záncban kereste, hanem Rómában. Számkivetésben élő szabadsághő­seink Garibaldi mellett harcoltak az olasz egységért. Itália adta nekünk egyik legna­gyobb királyunkat: Nagy Lajost, de •legmagyarabb 'királyunk, Mátyás udvara is hangos volt az olasz tudó­sok szavától. Fiúméban, Dalmáciá­ban szabadon élt az olasz és fejlő­dött a latin kultúra. Budavár bevételét a mi szabad­ságharcunkkal rokonszenvező olasz védőcsapatok semlegessége segítette elő, tette az ostromot rövidebbé, vér- telenebbé. Mi mindig emlékezünk,"— mi mindig hűek voltunk. A mi külpolitikánk ma még fia­tal, tehát becsületes. A mi világoí- járó, népek lelkiismeretén erőseb­ben kopogtató vezérünk!, Gömbös Gyula, komoly becsülettel kereste Mussolinival, az olasz egység meg­teremtőjével a barátságos, őszinte kézszorítást. Keresni fogja bizo­nyára északon is a hagyományos lengyel barátságot, hogy ne csak délfelől, de északról is védetten áll­junk. De keresni fogja a nagy turáni népcsaláddal, édes testvéreinkkel a régi, vérbeli (rokonság megerősíté­sét, és tovább a keleten, egészen Nipponig. De éreznie kell maga mö­gött, mintahogy érzi Mussolini, az egységes magyar nemzetet. Belső harcok ne emésszék erejét és ide­jét. A mi egységünknek nincsen szüksége sem a gyűlölködésre, Sem a mesterkéltségre, mint Germániá­nak. De szükségünk van mai leromlott­ságunkban igaz, őszinte, áldozat­kész barátságra. A becsületes an­gol nép már ráeszmélt, már keresi a jóvátétel lehetőségét. Gazdasági létünk letörten vergő- dig, nagy nyomorúságunk a bilin­csünk. Hivatottságunk abban lel bizonyítást, hogy a legnagyobb szükség idején kitermelte ez a nem­zet az „all round“ politikust, a test­ben és lélekben egybehangolt ve­zért, akiben a stratéga egyesül a számító gazdával, a körültekintő ke­reskedővel. Előbb össze kell törni a nyomorú­ság kovácsolta bilincseket, világgá szórni itthon elértéktelenedő kin-' őseinket, s levetve a koldusgúnyát, amit megtépetf, megszjakgatott a szomszédok éhes kutyája is, — ke­reshetjük nehéz politikai helyze­tünkből a kivezető utat. A boltot, a a műhelyt, a gazdaságot majd ve­zeti más. Rossz tábornok, aki vezér­karát nem jól állítja össze, de nagy az a fővezér, aki marsalljáit jól tudta kiválasztani. A szomszédos ország kapuját föltárni nehéz do­log. Ha azonban már bent van az ügyes kereskedő, nem marad el az üzlet sem. A miniszterelnök legutóbbi római útjának fontos gazdasági jelentősé­gét igazolja, hogy a kevésszavú, de annál szaporább munkájú Fabinyi Tihamér, a kereskedelem minisz­tere személyesen intézi tovább a vég­leges megállapodásokat. Róma sem jár rosszul vele és minket sem érhet ott csalódás. Fabinyi miniszter tud­ja, hogy értékeket kell teremtenünk, reális, kézzel fogható értékeket. És Fabinyi miniszter, a kereskedő már bent van Rómában. A nemzetnek imponál az a tem­pó, amit a vezér diktál. A kételke­dők kicsinyes csipkedése megszűnt, a bizakodók tábora nő, mindenkinek egy kissé meg kell feszülnie, lépést kell tartani a tempóval — és ahogy megnyíltak Róma kapui, úgy tárul majd fel Varsó kapuzata, ahol már fölkínálták nekünk az északi ten­geri kikötőt Gdyniában. A kelet pe­dig tárt kapukkal vár minket. Róma adta a hitünket, — Varsó megvéd az orgyilkosok ellen és — a kelet fölemel minket, az elesetteket, testvéri szeretettel. Csapzott hajával, véres homlokával nem áll már egyedül a magyar! UJ CÍMÜNK Budai Napló szerkesztősége és ki- adóhivatala : II., Batthyány u. 63. Telefon a régi: 50-2-96. Újlak tespedése egyenesen katasztrofális. A tehetet­lenség mozdulatlanságában vergő­dik. A vezetők legjobb akarata elle­nére is csak kevés a társadalmi- s a semmivel egyenlő a gazdasági vérke­ringés. Újlakot csak az mentené meg, ha a templommal szemben, a Szépvölgyi út tengelyében hidat épí­tenének a Szent Margitisziget fej­lett a Dráva ucca felé. A Lipótváros gyári részének ez volna a természe­tes útja a csodás Szépvölgybe, ahová már most a legsürgősebben autó­buszt vagy trolleybuszt kellene já­ratni.^ Ha megépülne ez a híd, akkor a gyárig tisztviselő, a munkás s ma­ga a gyáros is közelfeEvő, üde, egész­séges és kellemes lakáshoz jutna. Ki-ki a maga módja szerint. A Szép­völgy méltó módon érvényesülne és betöltené hivatását. Újlakon pedig megindulna az építkezés, megin­dulna az élet — a fejlődés és virág­zás. Hamar jöhet idő, amikor a germánok ismét nyeregbe kerülnek és nagy romlásuk után még éhesebbek lesznek, még falán­kabbak, mint voltak a múltban! A világháborút kezdő Ausztria a leg­zsarnokibb párisi békék után, halál- hörgése közben nagyot harapott a magyar hullán és a legrettentőbb, teljesen a Nyugat kultúrájára valló módon harácsolta el Magyarország egy részét. Ma már törvényes just is foranál hozzá, hirdeti is, tápot adva a germán étvágynak. És nem állt meg, szövetkezve a germánok­kal, megszervezte a bevándorolt, erőszakkal betelepített svábokat és ott, túl a Lajtán, túl a Morván, már faragják a cölöpöket, hogy újabb darabokat tépjenek ki ennek az or­szágnak a testéből. Német területe­ket cölöpöznek körül, ahogy egy ott közkézen forgó térkép mutatja és önálló, autonóm, apró sváb államo­kat igyekszenek teremteni — álla­mokat az államban. Majd megjön azok egyesítésének ideje is. Oh, a mi dédelgetett svábjaink szívesen szervezkednek, szívesen állanak kö­télnek .... És ha nem teremtjük meg N ag y-Bu d a pestet, akkor Budakeszi már német terület lesz, meg Soroksár és Budaörs, meg a többi, hogy egy germán gyűrűbe kerüljön Buda és Pest. A törvény- hatóságnak első nagy teendője, hogy megalkossa Nagy-Budapestet és be­olvassza ezeket az ellenséges terüle­teket, amelyeket a megyei kormány­zat nem bírt, nem tudott megma­gyarosítani. Ennek a kérdésnek el­odázásával szinte provokáljuk a né­met falánkságot, amelynek sok tit­kos etetője él a magyar fórumon, hogy megakadályozza Budapest terjedését, térfoglalását, hamis ér­veléssel, ostoba mesékkel... De jö­het idő, amikor már késő lesz és vi- lághatalmak kényszerítenek majd újabb lemondásra. Magyarország ép­ségét és nehezen várt föltámadását csak valamely keleti nagyhatalom révén érheti el, de a nyugati nagy­hatalmak révén — soha! Zászlóbontás Az országos és a községi Egységes Párt együttműködésének útját Gömbös Gyula miniszterelnök már kijelölte s a budapesti szervezkedés összes rész­leteit megbeszéli Sztranyavszky Sán­dor, Kozma Jenő, Ugrón Gábor, Mar­ton Béla, Usetty Béla, Payr Hugó, a szervezkedési kérdések alapos szak­értőivel. A Kozma Jenő irányítása mellett hűségesen és tervszerűen mű­ködő helyi pártok felhasználásával in­dítják meg Budapesten a toborzást és csatlakozásra szólítják fel mindazokat a polgári tömegeket, amelyek a nem­zeti irányú belpolitika és a nemzet ér­dekeit szolgáló külpolitika nagy érde­keit felismerik. Az Országos Párttal együttesen rendezendő demonstrativ zászlóbontó nagygyűlést a kora őszi hónapokban rendezik. A választó névjegyzék ellen a budai oldalon a I. kerületben 307, a második­ban 147 és a harmadikban 128 felszó­lalást adtak be, összesen 582-őt. Az egész városban pedig összesen 2704-et és összesen 886 új szavazót vettek be. így referálta ezt a központi választ­mánynak Liber Endre h. polgármes­ter elnöklete alatt lefolyt ülésén Svo- boda Endre tanácsjegyző és annak tu­domásulvétele után az elnök indítvá­nyára elhatározták, hogy az új kiiga­zított névjegyzéket augusztus hó 1— 15-ig a központi városházán közszem­lére teszik ki. Nincs virág Budán — A budai virágkertészek értekezlete — A krízis tetőfokát érte el a budai virágkertészek üzemeiben. Elvesztet­ték a legerősebb piacot: a Széna teret, amely Buda óriási területének a köz­ponti piaca. A Bózsadomb, Hűvös­völgy, Zugliget, Svábhegy, Naphegy által körülölelt városrész túlnyomó részben itt vásárol, itt szerezte be vi­rágait. Szerdán és szombaton itt a heti megélhetésüket keresték meg a budai virágkertészek. Külön árusító terüle­tük is volt itt a Szegényház ucca és Csalogány ucca sarkán az útszabályo- zás vonalára épített ház előtt, aztán a szénatéri gyógyszertár előtt; most nincs sehol. A főváros munkástársa­dalma nehezen küzd a létért, de a vi­rágkertészektől még a küzdelem lehe­tőségét is megvonta az a körülmény, hogy a rendezett új piacon nem jutott most számukra helyj*A városháza, is érzi, hogy tartozik nekik e kérdés meg­oldásával és mint látszólagos megol­dást díjtalanul ajánlottak föl nekik a Batthyány téri vásárcsarnokot. A jö­vő számára pompás képet nyújt ez, de nem oldja meg a — holnapot. Minden a virággal kapcsolatos intézmény, tes­tület, egyesület vagy érdekeltség ösz- szefogásával itt létesíthető Buda egyik legszebb attrakciója, mint állandó vi­rágkiállítás, kedves helyévé válhat Buda fürdővárosnak, az idegenek szí­vesen látogatják majd, talán az egyet­len ily alkotás lesz a világon, de csak egy-két-három év múlva, a virágker­tészeknek pedig — iholnap kell kenyér és jövedelem, hogy az adójukat is meg­fizethessék. Hálásan fogadták a város ajánlatát, de éhen pusztulnak, amíg ott keresethez jutnak. Sürgősen meg kell oldani a napi megélhetésük kérdését és helyet kell nekik adni a Széna té­ren, még pedig a régi, a közönség ál­tal megszokott helyen a Csalogány ucca sarkán. Disze lesz ez a piacnak. Nem zavar forgalmat, nem piszkol. De már holnap, hogy a nyár ne vesszen el számunkra. Nem jogokat követelnek, csak jóságos megértést és segítséget kérnek. Tudjuk, hogy Liber Endre h. polgármester, Vájná Ede tanácsnok, akik most ezt a kérdést intézni hiva­tottak, jóakarattal kezelik a budai vi­rágkertészek sérelmes ügyét, támogat­ják ezt a pártok, első helyen Kozma Jenő és Petracsek Lajos országgyűlési képviselők, óhajtja a szénatéri piacot látogató közönség s így feltétlenül bí­zunk benne, hogy a kertészek ügyét felkaroló kereskedelmi miniszter, Fa­binyi Tihamér beavatkozása nélkül is sikerül ezt a kérdést az érdekeltek ja­vára megoldani. Népes értekezletre jött össze a budai kertészek érdekeltsége múlt hó 29-én este a Hidegkúti úton levő Tóth Jó­zsef régi, jóhírű vendéglőjében, ahol az érdekeltség mintegy 30 tagja és mint vendégek megjelentek az „Országos Magyar Kertészeti Egyesület“ képvi­seletében Vogl Károly elnök és Pin­tér Béla. Az érdekeltség elnöke, Mezey Mihály üdvözölt^ a megjelenteket, a vendégeket és köszönetét mondott a Budai Naplónak, hogy ezt az ügyet felkarolta. Megnyitó beszédében el­mondotta mindazt, mit az előljárósorok- ban megírtunk. A Batthyány-osarnok az esetben volna rögtöni megoldás, ha a szénatéri három árusítóbódé tulaj­donosa is oda tenné át bódéját. Ismer­tette a polgármesterhez benyújtott elő­terjesztését, amit általános helyeslés­sel fogadott az értekezlet. A kérdéshez hozzászóltak: Vogl Károly, aki Szé­chenyi Károly gróf, az orsz. egyesü­let elnökének segítségét ajánlotta fel és kilátásba helyezte Fabinyi minisz­ter támogatását is, Benyó József pe­dig Kozma Jenő és Petracsek Lajos országgyűlési képviselők jóakaratát. Mezey elnök indítványára öttagú bi­zottságot küldtek ki, amelynek tagjai Mezey Mihály, Benyó József, Virág Ferenc, Bohár László és Vajda István. Bohár László felszólalása után a jobb jövő reményében zárta be az értekez­letet az elnök. Négytagú küldöttség tisztelgett e hó 31-én Petracsek Lajos dr. országgyű­lési képviselőnél, aki a legmesszebb­menő támogatást és sürgős eljárást helyezett kilátásba az Egységes Közs. Polg. Párt részéről. Ji régi szép terveik, amelyek húsz év óta csak tervek, ma is aktuálisak — ahogyan azt akkor Fábián Gáspár dr., a jeles műépítész írta. A'Várhegynek a Siklótól az egy­kori Vörös Kereszt Egyesület házáig terjedő foka ma teljesen el van zárva, teljesen megközelíthetetlen. Ez az el­hagyott hely csodás, fenséges, az egész világon páratlan, káprázatos ki­látást nyújtana, ha megnyitnánk, ha kiképeznénk, ha sétánnyá alakítanánk át. Nem is tudják a főváros lakói, hogy a legcsodálatosabb kilátás e helyről adódik az alant hömpölygő nagy fo­lyamra és a szemben teljes pompájá­ban elénk táraié metropolisra. Csodá­latos, hogy a Várhegynek e kétségte­lenül legszebben fekvő részét így el­hanyagolták. Ez a kincseket érő hely az ott emelt épületek gazdasági udva­rául szolgál. Itt van a miniszterelnöki palota baromfiudvara és faraktára. Libák sétáltak itt a múltban, ahol a szép magyar nők vasárnapi korzójának lenne a legékesebb helye. Egy római Monte Pincio lehetne, ott a Sikló mel­lett, kitünően megközelíthető sétány, Budapest közönségének és az átutazó idegeneknek legkedvesebb tartózkodó­helye. De hát volt itt Budapesten a múltban városrendező, városszépítő, vagy a fenséges, de egyszerűen kivi­hető eszmékért lelkesedő emberi Itt kontárok voltak, akik még a természet­től megadott szépségeket is elcsúfítot­ták. Ha a Halászbástyát megcsodálja az egész világ, jóllehet messze bent fekszik és nehezebben közelíhető meg, úgy minő csodaszép műremek lenne e kiugró, e közeli, e remekehajlású hegy­tetőn a Halászbástyához hasonló ki­képzésű fedett kőfolyosó, a Várhegy e részének csipkés befejezése 1 A lengyel kérdés — Uj orientáció Tarán felé. — Rendkívüli államalkotó, nemzet- fentartó erőről tett ragyogó tanú­bizonyságot a lengyel nemzet, amely 150 évi orosz rabság után ismét talpra tudott állani és alig tiz év alatt európai nagyhatalommá fej­lődött. A hagyományos lengyel-magyar barátság, mely a nehéz időkben, az idegen uralom alatt való sinylödés idején érlelődött, amikor kölcsönö­sen segítettük egymást és vérrel pe­csételtük meg oly sokszor ezt a régi barátsági szerződést, most újra kö­zelebb hozta a két nemzetet. A lengyelek semmiféle szláv nép­pel nem barátkoznak, bár a nyelvük az, de szabadságszeretetük, nemzeti öntudatuk, lovagiasságuk elüt a salávokétól, akárcsak a bolgárok­nál. Lovas nemzet. Az • ilyen más­képen fejlődik, mint a gyalogjáró szlávok. Az egész orosz birodalom­ban csak egyetlen lovas nemzet volt, a kozákok, a kazárok utódai, az ősi dákák, a teke törzs utódai. Azok is csak a nyelvükben váltak szlávok- ká, mint a szomszédos tatárok és cserkeszek. Csak a lengyelek útján kapcso­lódhatunk észak felé, az észtek és finnekhez, kelet felé az ukrán és kozák szittyák útján a nagy turáni népcsaládhoz. Nekünk jövő, a len­gyeleknek biztonság. A magyarság most kibontakozó vezére, Gömbös Gyula miniszter­elnök, azzal, hogy a védnöksége alatt álló Báthory István Emlék- bizottságot kiküldötte a nagy Bá­thory István lengyel király szüle­tésének négyszázadik! évfordulóján a lengyel testvérekhez, megnyitotta ezt a keleti új orientációt számunkra. Minden más, kétesértékű nyugati tájékozódás és kapcsolódás helyett sietve kell kiépítenünk ezt az olasz-magyar-lengyel-finn szövetséget, amely kettéválasztja Európát és délen az olasz, a római, északon a lengyel birodalom védel­mi vonalában biztosítja a magyar nemzet létét. Kettéválasztja az ope- rett-ántántot és elszigeteli Szerbiát, amely így nem találja meg a pán­szláv kapcsolódást az oroszokkal. Az alábbi két tudósítás ezt a gon­dolatot szolgálja. A lengyel-magyar hagyományaik — A Budai Napló eredeti tudósítása. — Báthory István születésének négy­századik évfordulója, a jubileumi esz­tendőnek méltóképen való rendezése végett, Miklóssi Ferdinánd kezdemé­nyezésére még az elmúlt esztendőben alakult meg a Báthory István Emlék- bizottság. A bizottság által összeállí­tott ünnepi program egyik pontja az volt, hogy Báthory István erdélyi fe­jedelem és lengyel királynőik a krak­kói ősi királyi várban, a Wcuwelban levő sírja előtt megjelennek és oda ko­szorút helyeznek. E kegyelete« aktus gondolata vitte a napokban a GÖMBÖS GYULA miniszterelnök védnöksége alatt álló „Báthory István Emlékbizottságot“ Lengyelországba. A 16 tagú küldött­ség, melyben több törvényhatóság és az egyetemi ifjúság is képviselve volt LUKACS GYÖRGY titkos tanácsos ny. kultuszminiszter, és USETTY BÉLA országgyűlési képviselő, örökös fővá­rosi bizottsági tag vezetése alatt érke­zett meg Krakkóba, ahol a pályaud­varon a hatóságok vezetői, a magyar konzul, a magyar kolónia, az ifjúsági szervezetek és nagy közönség fogadta. Másnap délelőtt indult a bizottság a Wawelbe, ahol Báthory sírját őrzik. Itt, a székesegyház főbejáratánál Ros- pond püspök, dr. Kruszinski és Skep- tiozki kanonokkal az élén, a papság várta a küldöttséget. Aztán bevonultak a királyi sírboltba, ahol rövid egyházi szertartás után Lukács György letette a „Báthory István Emlékbizottság“ és a vármegyék koszorúit. A kegyeletes aktus hangulatát, megilletődöttségét emelte az egybegyűlt nagyközönség spontánul elénekelt lengyel és magyar himnusza. Este Krakkó városa ünnepi lakomán látta vendégül a „Báthory István Em­lékbizottságot“. Jelen volt többek kö­zött Kwasniewski vajda, dr. Kapliczki a város elnöke, Luczynski hadtestpa­rancsnok, Blazenic vajdasági főnök, Boleslawio térparancsnok, Diduch ma-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom