Budai Napló, 1933 (30. évfolyam, 1106-1151. szám)

1933-08-17 / 1134. szám

XXX. évf. 1134. sz. 1933 augusztus 17. ELŐFIZETÉS Egy évre . . . 21.— P Negyed évre . . 6.— P Egyes szám 40 fill« Egyesületek, amelyek­nek hivatalos lapja, — tagjai feláron kapják Budai Napló HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, 1 magas sor egyszeri közlésnél 30 fill. Szövegsor ára 2 P. Ismertető közlemények megállapodás szerint. A hirdetések díja mindenkor előre fizetendő. Állandó hirdetőknek nagy kedvezmény Buda érdekeit a várospolitika, közélet, közgazda­ság, társadalom és művészet terén szolgáló újság Nehéz Jövő előtt FELELŐS SZERKESZTŐ • VIRAÁG BÉLA Szerkesztőségés kiadóhivatal: II, Batthyány u. 63. Telefon: 50-2-96. Hivatalos órák: délután 4—6-ig. A világháborút megelőző időket, mint nemzetközi eszmeáramlat túl­nyomó részben a marxizmus uralta, és híveinek száma a kapitalizmus fejlődési fokával áll egyenes arány­ban. Élcsapata az ipari bérmun­kásság. A külvárosok népe olyan új világfelfogást vall, mely élesen elüt a belső városrészek szolid polgári elemének életnézetétől. A világhá­ború felidézésében, a kapitalizmus és marxizmus harcában nem volt döntő szerepe. A háború felidézé­sének indító okai között a nemzeti­ségi eszme sokkal nagyobb szerepet játszott. A nagy nemzeteknél, mint terjeszkedés és hódítás, az elnyo­mottaknál mint érvényesülés és sza­badulás utláfti vágy jelentkezett. Eredménye: — sokkal több elnyo­mott nemzetiség. A bolsevizmus ek­kor a teljes nemzetiségi szabadság elvét dobta a tömegek közé. E réven a marxizmus Keleten teljes diadalra jut. Németországban mint baloldali koalíció fekszik rá az államgépe­zetre. A győztes államokban mint 'hathatós sztrájktényező a kapitalista termelési rend csendes nyugalmát nagyon megzavarja. Angliában a győzelmi tor ízét teszi keserűvé. Olaszországban úgyszólván a győze­lem gyümölcseit semmisiti meg. A reakció útjára először Olaszország lép. A zseniális vezér a liberalizmust, parlamentárizmust lomtárba teszi. A mozgalom reakciós, de nem kon­zervatív s a nemzet nagyszerű fel­lendülésének alapja. Reakciós, de mégis újszerű a német szocializmus is. Hogy fog-e a német nép hasznára válni? — a jövő titka. Mi, magyarok, a nemzetközi esz­meáramlatokból még édes-kevés hasznot húztunk. Az aranybullával megindult alkotmányjogi fejlődést az Európában kialakult hűbérrend­szer károsan befolyásolta. Ugyan­csak károsan befolyásolták a nem­zeti tespedés korát követő nemzeti fellendülést a francia forradalom eszméi. És a marxizmus. Talán a legrosszabb időben, amikor rossz­akaratú ellenségek voltak hivatva ■dönteni sorsunk felett, piros szovjet­lobogó lengett, a királyi palotán. Hogy volt mégis lehetséges, hogy ez a nemzet, amelynek alkotmányjogi fejlődését mindig az angol nemze­tével hasonlítottuk össze, a legna­gyobb veszedelem idején nem a nem­zetig összefogást, de a tanácsköztár­saságot valósította meg. Ezt csak a mélységesen gyűlölködő pártvillon­gás, osztályellentétek, osztálygög, egészségtelen osztályrétegeződés, az alsóbb társadalmi rétegek művelet- lensége tették lehetővé. Ébredjünk végre és ha már nem tudtuk megteremteni a polgári egy­séget, valósítsuk meg) a nemzet­egységet. A „polgári“ szó nem fe­jezi ki eléggé az egységet. A „pol­gár“ szó alatt oly sok fogalom rej­tőzik, hogy meghatározni nem is le­het. „Polgárinak nevezi magát a magyar paraszt, ha csendőrrel szem­ben jogaira hivatkozik; „polgár“-nak a Dob-utcai fűszeres, ha sokalja az adóját; „polgárinak nevezi magát a kishivatalnok a dzsentrivel szem­ben, ha nem a fia kapja meg az ál­lami ösztöndíjat. Ugyanaz a szó, de mily más jelentőségű! Ha nemzetegységet akarunk te­remteni, meg kell vizsgálnunk a magyar társadalom keresztmetsze­tét, osztálytagozódását, osztályellen­téteit. Kezdjük a magyar falun. A ma­gyar falu áll: — nincstelenekből, akiknek semmi földjük sincs s nem a sajat házukban laknak. A falu leg- lenézettebb rétege. Azután jön az 5 holdon aluli és a 10 holdon aluli. Ezt követi egy kulminációs pont: — a valódi kisgazda, akinek annyi in­gatlana van, hogy nem szorul rá a napszámra. Ezen felül az osztály­rétegeződés már holdankint folyik. E rétegek lefelé olyan osztálygőgöt mutatnak, olyan finom megkülön­böztetéseket tudnak tenni, hogy an­nak megismerése külön tanulmányt igényel. A falu gyűlölete egységes minden kabátos-nadrágos jember iránt, akikhez még a falu iparosai is tartoznak. Ez az egységes gyűlölet. A kis vidéki város? A megyei székhely? A székhely paraszti tár­sadalma falusi módon rétegeződik, az értelmiség e rétegezödést szépen követi. Megyei tisztviselők és vá­rosiak kölcsönösen lenézik egymást. A bírák mindkettőt. A pénzügy- igazgatóságot, ja fináncot; mind­egyik. Ezek társadalmi rétegeződé- sét az adott anyagi helyzetük lénye­gesen befolyásolja. A tisztán föld­birtokból élők a rétegek felett álla­muk s megtiszteltetés, ha társasá­gukba beveszik őket. Budapest és a magyar nagyváro­sok osztály tagozódása nagyjából ugyanezt a képet mutatja. Termé­szetesen itt a rétegeződés nem oly tiszta, a keveredés, az egymásba- olvadás folyamata itt mintha meg­indult volna. Budapest társadalma lényegesen elüt az országos átlagtól. E hirtelen naggyá lett város még mindig a formálódás állapotában van és nagyon érdekes a zsidóság szerepe az osztálytagozódás, az ősz- tályrétegezödés szempontjából. — Nagyfokú alkalmazkodó képességé­nél fogva mintegy a kiegyenlítődés szerepét viszi, a rétegek között he­lyezkedik el. Vigasztaló momentumot talán csak a székelyeknél találunk, akik­nek osztályrétegeződése, társadalmi tagozódása talán a legegészségesebb. mint közlekedési központról igen figyelemreméltó javaslatokat közöl a Budai Napló legutóbbi számában Christian Rezső dr. Kár, hogy érté­kes cikkét azzal a lemondó rezig- nációval fejezi be, hogy Budán nem lehet sokat várni az okos szó hatá­saként, — mert igenis meg kell va­lósítani mindazt, amit Christian Re­zső felvetett soraiban. Nem máról holnapra, de fokozatosan és soro­zatosan;, hiszen {Buda—Cjsászárfür- dö arra van predesztinálva^ hogy közlekedési központja legyen a bu­dai környékbeli kiágazásoknak. Elsősorban a meglévő állomás környékét meg kell tisztítani a za­varó akadályoktól, vagyis le kell bontani azt a baraképületet, mely a vasútállomás mellett, a nagy uszoda közvetlen szomszédságában éktelenkedik. Ezt az épületet a há­ború alatt építették a fürdőket hasz­náló beteg és sebesült katonák szá­mára. A háború befejezése után a lakáshiány idejében hajléktalanok ■ elhelyezése végett hagyták meg. Ma, amikor üres lakások megfelelő szám­ban állanak rendelkezésre és amikor a szükséglakásokban mutatkozó szükségletet ez az épület amúgy sem képes kielégíteni húsznál keve­sebb helyiségével, nincsen semmifé­le elfogadható indoka annak, hogy ezt a patkánytenyésztő szemétdom­bot az idegenforgalom, köztisztaság és közegészség kívánalmainak elle­nére ott hagyják. Ha ez a hely felszabadul, akkor a Hév. "Szentendrei vonálának vég­állomását a Pálffy térről át lehet tenni a Császárfürdö—Pálffy téti vonalszakasz megszüntetése mellett a Osászárfürdő állomáshoz. Ez a Császárfürdő állomás ugyanis min­den tekintetben alkalmas arra, hogy fejállomás legyen, hiszen ily célra épült. Az áru- és személyforgalom lebonyolításához szükséges felvéte­li-, raktározó-, váró- stb. helyiségek megvannak, a váltók elhelyezésére elegendő a hely stb. stb. Ez az épü­let az államvasutak tulajdona, de a Hév. bérli és szükség mindenesetre van rá. Ezzel szemben a Pálffy téri állomás magánházban van, szűk és eddig teljesen primitiv és szégyen- teljes állapotban volt. Most átépí­tették, a célnak meg is felel, ízléses, de azért, nézetem szerint, kár volt erre pénzt költeni. Ez a vonalsza­kasz kb. 800—1000 méter hosszú, de semmiféle rendeltetést be nem tölt, mert a Császárfüjrdő állomásnál éppenúgy megtalálható a Beszkárt- vonallal való összeköttetés, mint a Pálffy téren, sőt a Margithídon va­Aki a székelyföldön járt és meg­figyelte társadalmi osztályainak érintkezését, sok kedves, szép és nemes vonásra emlékezhetik vissza. Demokratikus együttérzés és fajsze­retet tartja össze a magyar Ulstert. A pusztulástól ez menti őket _ a felszabadu lásig. Ha a magyar társadalom kráe ilyen, nagy kérdés, hogy minő esz­közökkel lehet és kell a magyar nem- zetegységeC >, megteremtem? Minő szerepe le§z ebbén a munkában a je­lenlegi magyar értelmiségnek és hogy kell azt az eljövendő nagy tár­sadalmi munkakeretbe akár kény­szerrel is beleilleszteni? Ha a nemzetegység gondolatának hátterében az -losztályrétegeződés megszüntetése áíana, tiltakoznunk kellene már moss, mert ez veszedel­mesen hasonlít a marxisták által ha­lára Ítélt osztályállam elméletéhez. Pedig nincs állam, nincs társadalom, amelyben osztálytagozódás, réteger ződés ne volna. Még a szovjetben is! A magyar értelmiség feladata az volna, hogy a társadalom egészséges osztály rét egeződését elősegítse. Eh­hez fantázia kell. Ez a munkapro­gram sürgős és terjedjen ki a ma­gyar fájdalom minden sebére. Kü­szöbölje ki mindazt, ami elválasztja magyart a magyartól. Ezt várjuk, mert dolgozni akarunk, hogy egyek legyünk a nemzetben. Benedek Szabolcs dr. ló Pestre vezető irány szempontjá­ból nézve a Császárfürdö előnyö­sebb. Hiábavaló üzemköltségtöbblet, felesleges pályafenntartási, állomá­si, személyi és dcüő'gi kiadástöbbletet jelent ennek a vonalszakasznak és állomásnak a fenntartása. Emellett a Császár- és Lukácsfürdő előtti Dunapart rendezésének,, a Pálffy téren felállításra kerülő Bem-szo- bomak a vicinális vasút igen ko­moly' akadályul szolgál. A Buda—Császárfürdői állomás közelében van a Józsefhegyi őstó, amelynek megtisztítása és környé­kének rendezése kevés költséggel oly vonzóerővel bíró idegenforgal­mi attrakciót teremtene, aminő csak a természet bőkezűségéből kapható. El kell ismerni, hogy a természet nem volt ezen a vidéken szűkmarkú. A baj csak az, hogy az illetékes té­nyezők áldozatkészsége és a termé­szet ajándékozó kedve között a szük­séges harmónia hiányzik. Ha a re- zignációt Christian dr. cikke végén ez váltotta ki, akkor ebben is igazat kell neki adnom. És mégis bízom, hogy meg lesz minden, aminek meg kell lenni, mert állandóan dönget­jük majd a kapukat és egyszer csak megunják és megnyitják az utat a fejlődés irányában. Orova Zsigmond dr. törvhaL bizottsági tag Kisért a hír minden esztendőben, hogy a székesfőváros tulajdonát ké­pező „Harmatviz“ forgalombahoza- talát magánvállalkozónak adják bérbe, — ami azonban csak jámbor óhajtás volt és lesz, mert ezt az üze­met nem csonkíthatja meg, nem szolgáltathatja ki semmiféle magán­érdeknek a főváros. Az ásványviz­ükéin nagy jövő előtt áll, a most fel­tárt és a jövőben feltárandó ivókú­rára alkalmas forrásaink révén. Ma is ámjvelláló és egészségügyi tiszta­ságot példázó üzem, amelyre okvet­lenül szüksége van — a közönség­nek, amiről a városházán is meg vannak győződve. Az ilyen hangu­latkeltő léggömb-hirek válthatnak ki érdeklődést az üzleti világban, de semmiesetre sem a városházán, még kevésbbé a Harmat-vizet használó közönség körében. Hazai tüzelőanyagot fog kizárólag használni a főváros. A forróvíz kuta­tásra azonban nincsen gondja, ami pe­dig mentesítené a fürdővárost játszó fővárost a koromtól és a füsttől. ■ Konyhasós forrást talált Pávai Váj­ná Ferenc dr. Pesterzsébeten három és fél méter mélységben, amely percen­ként 260 liter vizet ad. Már tető alatt van az új fürdő fölötte. Nagy a telekspekuláció a Boráros téri híd környékén, ahol a telkek nagy­arányú összevásárlása folyik, írni az új híd építésének következménye. ^Geológiai lehetetlenségeket -csem­pész be most valaki szórakozásképen a rádió és lapok értesítései közé. Legutóbb az a szenzációs hir jelent meg, hogy Szolnok és Szeged között óriási sótdepek vannak. Ezzel szem­ben tudott dolog, hogy Szegeden és Szolnokon, de meg közben Nagy­kőrösön is van egy-egy 1000 méter A magyar játékszín előbb kezdődött Budán, mint Pesten s Budának előbb volt Népszínháza, mint Pestnek. A mai kereskedelmi minisztérium helyén állott Mátyás király lovaglóis­kolája, melyet a hódoltság utáni idők­ben katonai magtárnak használtak. Ezt alakította át Molnár György, a Nemzeti színház későbbi nagynevű tag­ja 1861-ben Népszínházzá s itt játszott kiváló társulatával ősztől tavaszig. A nyári hónapokban a Horváth-kertl színkörben folytatta működését. Drámák, népszínművek, operettek és látványos darabok (a mai revük ősei) alkották a műsort. A társulat a legel- sőrangúak közé tartozott. Az igazgató neje, a "híres Kocsisovszky Borosa, volt a primadonna, nála kezdte pályáját Blaháné, akkor még Kölest Lujza s a társulat tagjai közt ott találjuk Babos Károlyt, Császá/r Miklóst, Kafvai Vi- dort,Vasvári Kovács Józsefet, Kis Ir- mát.Császárnét, Kendénét, Király Te­rézt és Júliát s itt találjuk 1869-ben a fiatal szininemzedék két legkivá- lóbbját, Jászai Marit és Szentgyörgyi Istvánt. Ez az együttes mutatott be 1869 áp­rilis elsején egy Jókai operettet. Nem a „Cigánybárót“, melyet egyedüli Jó­kai operettnek ismerünk, hanem egy azóta feledésbe ment nagy táncos, ba- lettes, úgynevezett kiállításos operet­tet, melyhez Kaczér Ferenc,, a Budai Népszínház kar- és balettmestere írt zenét. „Hornyicsek Vendel és Hanzli diák“ volt a címe s készült Jókainak „A sör­főző“ című humoros elbeszéléséből. Jókai ezt a hosszabb elbeszélését még fiatal korában, 1847-ben írta, ugyan­akkor, mikor saját bevallása szerint az ügyvédi pályát azért hagyta abba, mert egy sönfőzőnek perét az utolsó instancián elvesztette! Jókai ebben az elbeszélésében leírja, hogy egy, a napóleoni háborúk idejé­ben Győr megyébe elvetődött morva sörfőző mester miként válik jó magyar Mindama vonatkozások között, ame­lyeket Nagy-Budapest létesítése fel­színre vetne, legelsőbbrendű helyen áll a népesedési fejlődés ügye, amelyre vi­szont a legnagyobb befolyást, az olcsóbb megélhetési lehetőségekben megnyilvá­nuló elhelyezkedési feltételeken kívül, a fejlett közlekedés gyakorolja. Ennek elbírálásához a legkompetensebb kút- forrás Illyefalvi J. Lajos dr. statiszti­kai hivatali Igazgató évkönyveinek anyaghalmaza, amelyek 1981. évi köte­téből találok légy feljegyzésit néh&i Eperjessy István dr. tollából, amely igazolja, hogy míg Budapest népes­sége 1920-tól 19á0-ig csak 8.2%-kai nö­vekedett, addig az olcsóbb megélhe­tést biztosító és villamossal vagy autó­busszal elérhető környékbeli községek és városok lélekszáma a jó közlekedés következtében ugyanezen időszakban a következő emelkedést mutatta: Rákosszentmihály 41.5% Pestújhely 43.3% Pestszenterzsébet 67.4% Csepel 69.3% Pesthidegkút 85.2% Sashalom ' 90i% mély fúrás és ezekben, édesvizü le­ülepedéseket állapítottak meg. Ezek­ben nyoma sincs a sónak. Ellenben Kalocsa, Karcag, Hajdúszoboszló és Debrecen fúrásai sós vizet hoztak felszínre, de elérhető mélységben még ott sincsen nagymennyiségű só. (Lelkiismeretlen dolog ilyenekkel diszkreditálni azokat a komoly tö­rekvéseket, amelyek ilyen irányú ku­1 tatásokat végeznek, új kincseket igyekeznek feltárni a magyar föld­ből. emberré részben kardos fiatal magyar menyecskéje, részben a francia betö- törés különböző, legtöbbször tréfás, néha groteszk kalandjainak hatása alatt. A kiegyezés utáni megbékélés szelle­me késztethette Molnár Györgyöt arra, hogy Jókainak ezt az elbeszélését írja át operett szövegnek s mint nagy lát­ványos balettdarabot hozza színre, fáradságot és költséget nem kímélve. A munka oroszlánrésze a zeneszer­zőnek, Kaczér Ferencnek jutott, ö írta és tanította be az ének és táncszámo­kat s ő tanította be az egy szólótáncos­ból, 6 táncosnőből és 16 táncnövendék'' bői álló balettkart. Ki emlékszik ma már Kaczér Fe­renc nevére? Jóformán teljesen feledésbe ment. Megérdemli, hogy itt néhány szóval megemlékezzünk róla, hiszen abban az időben még oly kevés volt a magyar zeneszerző, hogy még a legkisebbet is jól meg kell becsülnünk. Kaczér Ferenc Pesten született, hol s kitől tanult^ nem tudjuk. Előbb Győ­rött s Kolozsvárt működött, majd 1867- től kezdve a Budai Népszínház karmes­tere, tánctanítója s emellett szorgal­mas zeneszerző. Innen a „Nemzeti Színházihoz“ hívták meg, de már 1871- ben meghalt. Az új darab sorsát megjósolta a „Fővárosi Lapok“ kritikusa, a bemuta­tó utáni napon ezzel fejezve be tudó­sítását: — „Legjobban tetszett a ba­lett, zöld békák, denevérek jelmezében s a lidérc tánc, a ballerinák fején lobo­gó lánggal. Hosszú életet az operett­nek nem jósolhatunk, bár az előadók elég buzgalommal működtek. A néző­tér csak félig telt meg.“ — így is tör­tént. A darab mindössze nyolc előadást ért meg. Azért mégis érdemes volna kikutatni, vájjon hová lett a Budai Népszínház könyv- és kézirattára? — hátha előkerülne Kaczér Ferenc mu­zsikája? Mazsáry Béla dr. Békásmegyer 91.7% Pestszentlőrinc 159.6% Albertfalva ’ 172 A % Fejlesztőleg hatott az államvasuti jó közlekedés is a következő községekben: Soroksárpéteri 120.6% Rákoshegy 161.4% ennek ellenében a rossz közlekedés fej­lődést gátló hatásának bizonyítékául álljon itt: Diósd, mely csak 5.8%-os, Pócsmegyer, mely csak 3.9% -os és Tahitótfalu, mely pláne csak 1.8%-os fejlődést volt képes felmutatni. Ez a felállítás a bizonysága annak, hogy Budapest némi rövidlátással sa­ját érdeke ellen cselekedett, amikor engedélyt adott a legkülönbözőbb köz­lekedési vállalatok vonalainak a kör­nyékbeli települések területe irányába való közlekedésre, amely üzemek jöve­delme nem is a főváros kasszájába folyt, hanem a vonalat kiépítő idegen vállalatok látták hasznát, legfeljebb még talán néhány befolyásos kijáró­nak szerzett örömet. A nagyobb hiba azonban abban rejlik, hogy a megin­Buda-Császárfürdőről Jókai operett a Budai Népszínházban Ismeretlen Jókai operett. — Színházi kép 1869-ben. Nagy Budapest — és a jó közlekedés — A világvárost építő autóbuszok — Irta: Liszka Károly tanácsos. vm.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom