Budai Napló, 1933 (30. évfolyam, 1106-1151. szám)

1933-08-17 / 1134. szám

Budát Napló Buda, 1933 augusztus 17. 2 GYÓGYFÜRDŐ Vixqyóqyintéxet, hullám- és napfürdö Külön férfi és női osztály. A legmodernebb berendezés. Szakképzett személyzet. dúlt közlekedési vállalatok járatainak hatása alatt ezek a területen kívüli te­lepülések hamarosan oly hatalmas köz­ségekké, majd városokká fejlődtek* hogy rövidesen magának az anya-kö- zületnek, vagyis a székesfővárosnak csináltak legnagyobb | konkurrenciát, elvonva a fővárostól hatalmas adójö­vedelmeket, illetékeket és a közszolgál­tatásokért járó megtérítések bevételeit. Miután pedig a közlekedési járatok üzemben tartásának: joga annakidején az idegen társulatoknak hosszabb időre leköttetett, így a fővárosra nézve ked­vezőtlen hatásuk megszüntetése csak megyáltásuk által vált lehetségessé. Az időközben tönkre adminisztrálódott. kivénült vállalatokat kellett a székes- fővárosnak magához váltania, így az e megváltásokban rejlő örömet szelíd malmiéval „veszteségének is lehetne nevezni, hacsak a főváros Nagy-Bu- dapest megteremtésével nem igyekszik jelentős veszteségeit behozni. Mellő­zésről az ily örömök juttatása terén persze a publikum sem panaszkodha- tik, mert ha előbb kényszerből viselte is a meghatározott pontos időközökben közlekedő járatok használata után a hatóságilag jóváhagyott szerződéses alapon megállapított viteldíjakat, ezentúl — hacsak nem hajlandó eléggé szorgalmasan utazgatni és így a jöve­delmezőség emelkedését hathatósan elősegíteni — még megeshetik, hogy pótdíjakkal fűszerezett viteldíjakat kell majd az esetleg ritkított időközök­ben közlekedő „közcélú“ járatokért fi­zetni — és pedig, amennyiben saját vá­lasztott bölcs képviselőtestületének megszavazása alapján történik ez —, „önszántából“ fogja azt viselni. Ily körülmények között az volna az egyedüli céltudatos városfejlesztési po­litika, ha a városszéli .határrészek fej­lesztése, ideiglenesen, a szomszédos tör­vényhatóságok területeivel szemben, a fővárosi közlekedési üzemek segítségé­vel erősebben kultíváltatnék. Közle­kedési üzemei, betelepülést és így nép­sűrűséget fejlesztő hatásának irányt- szabó befolyása révén, a székesfőváros ugyanis hasson oda, hogy a szomszé­dos környékbeli lakott területek és a főváros sűrűn beépült belsőbb részei között elterülő elmaradottabb kultú­rájú nagyobb határrészek fejlődése jobban megindíttassék — Nagy-Buda- pest érdekében. Ezt célozzák különben ma a tervbevett határmenti állami te­lepítések is. E cél elérésére pedig az autóbusz kínálkozik a legalkalmasabb­nak, de egyben itt kenyértörésre is kell vinni a dolgot, amennyiben a szé­kesfővárosnak ebben a kérdésben hatá­roznia kell, hogy előnyt ad-e a telepí­téssel kapcsolatos agilis városfejlesz­tési politika kívánalmainak, vagy meg­elégszik a szép lassú fejlődéssel, ha­csak közlekedési vállalatai így jobban jövedelmezhetnek. Ez — beismerem — kissé erőszakolt irányítása volna a fejlődésnek, közér­dekű céljai azonban néhol mégis indo­kolhatnák azt. Általános, egyenlő és igazságos fejlődést azonban csak Nagy- Budapest megalapítása, vagyis az ér­dekellentéteknek a közfejlődésből ez­úton való kikapcsolása adhatna, mely esetben, ha azután a szerves egybeol-' vadás a szomszédos községekkel meg­történt és a .székesfőváros törzsterülete az átcsatolt részekkel teljes harmóniá­ban fejlődik tovább, akkor a közleke­dési politika újabb fázisának érkezik el az ideje. Előfeltételként tudni kell, hogy a fentebb felsorolt perifériális ra­pid fejlődés kétségbevonhatatlanul a székesfőváros életadó vonzerejét mu­tatja, tehát most már viszont a közle­kedésügynek, e fejlődésszülte lüktető perifériális életet továbbfejlesztő lehe­tőségeit, a székesfőváros használja ki jól. Az. általános, szabályozási, tervek ^lapján újabb közlekedési vonalakat építsen a m,a külön községeket képező területek felé és az eddigieknél is tö­kéletesebb közlekedést teremtsen, mely­nek révén az idecsatolandó, részek la­kossága a fővárossal teljesen egybe­forrhasson. Ennek hatása alatt remél­hető, hogy az új közlekedési vonalak mentén fekvő, de eddig elmaradottabb székesfővárosi területek;- rövidesen be­épülnek, benépesednek. A település hiányainak ily kiegyenlí­tődése után a környékbeli lakosságot abból az okból is be kell majd erőseb­ben kapcsolni a főváros forgalmába, mert ha egyfajta közlekedési eszköz használata mellett, egy átszállójeggyel teheti meg az utat, bizonyára többen ideszoknak és a távolabbi környék köz­ségeinek lakói is a mai fővárosi kül­telkek lakosaivá válnak. A város fej­lődése tehát centrális irányt venne a injai szétszóródottiság helyett^ miként azt minden nagyobb nyugati metropo­lisban észlelhetjük. A fontos momen­tum mindenesetre az volna, hogy min­den kültelki autóbuszvonalnak direkt kapcsolata legyen a főváros szivével és hogy a főváros közlekedési politikájá­nak oda kell irányulnia, hogy a fővá­ros minden egyes pontját jól és olcsón lehesseu megközelíteni, miként azt már mások is követelték. Ez okból is érdeke a fővárosnak, hogy a publikum leg­kedveltebb közlekedési eszközének, vagyis az autóbuszüzemnek vonalai szapori itassanak. Hangsúlyozza azonban a fenti köve­telmény az olcsóságot1 is, mely talán soha sem volt annyira kardinális alap­követelménye egy vállalat rentabilitá­sának, mint éppen ma, amikor a rend­kívülien megnehezült kereseti viszo­nyok gondolkozóvá teszik az utazókö­zönség nagy százalékát, hogy érdemes-e fuvardíjat fizetnie szándékolt útjáért. hogy arányban áll-e a költség a vitel- díj révén megszerezhető előnyökkel. De veszedelmes az utazóközönség kritikája is, ha azt tapasztalja, hogy lakó- vagy munkahelyétől a város kö­zepébe csak vegyes járműtípusokkal lehet bejutnia, amely esetben kétféle vitcldij igen megdrágítja az állandó utazásait. Nagyon természetes, ha az ily egyén takarékoskodik utazásaival, talán más környékre is megy lakni, vagy arra törekszik, hogy némi gya­loglással egységes vonaljáratot érhes­sen el — esetleg fel sem száll és gyalo­gol. Ezért a csatlakozó vonalak és át­szállási lehetőségek kiépítése rendkí­vül fontos kérdés és a viteldíj mérete­zésével egyenlő jelentőséggel bír. (Folytatjuk.) Új gyógyforrások a Rudasfürdőnél Nagy lépéssel vitte előre a város a fürdőváros ügyét, amikor a forga­lomnak átadta azokat az új, ivókúrára alkalmas gyógyforrásokat, amiket Pá­vai Vájná Ferenc dr. főgeologus jelölt ki és a fúrást a város költségén el is végezték sikeresen, mert felszálló vizű forrásokat tártak fel, ami ötven év óta inem sikerült. Szombaton, e hó 13-én délben ünne­pélyes külsőségek között, előkelő kö­zönség jelenlétében nyitotta meg és adta át rendeltetésének LIBER ENDRE h. polgármester. Két olyan értékes, rendkívüli gyógy­hatású vizet tártak itt fel, amelyek minden tekintetben vetekszenek a vi­lág leghíresebb fürdőinek gyógyforrá­saival. Az egyik forrás erősen kéntar­talmú, a másik rádiumemanációja pe­dig vetekszik, sőt egyenértékű a rá­diumban leggazdagabb gasteini forrá­sok vizével. Az egyik új gyógyforrást Attila-forrásnak nevezték el, ez 45 fok meleg és erősen kéntartalmú, a rádiu- mos forrás, amely a Juventus nevet kapta, 46.6 C. meleg. Mind a két új gyógyforrás a Rudasfürdő előtti gyógyudvarban, a Hungária-forrás ivó­csarnokának közvetlen közelében van. PÁVAI VÁJNÁ FERENC dr. főbányatanácsos, főgeologus, az európai hírű magyar geológus. A megnyitó ünnepségen résztvett József Ferenc dr. királyi herceg, Anna királyi hercegasszony, Liber Endre h. polgármester stb. LIBER ENDRE h. polgármester megnyitó beszédében kiemelte a fővárosi gyógyfürdők és gyógyforrások rendkívüli nagy értékét és nagy jelentőségét és hangoztatta, hogy csak a világháború és az utána bekövetkezett gazdasági nehézségek akadályozták meg, hogy a főváros a gyógyfürdők és gyógyforrások fejlesz­tése terveit megvalósítsa. Utána KOVÁCSHAZY VILMOS dr. tanácsnok ismertette a források törté­netét és beszámolt az itt végzett érté­kes munkáról. Frank Miklós dr. fő­orvos, a Balneológiái Egyesület főtit­kára méltatta még az új forrósok feltá­rásának és megnyitásána k Miagy je­lentőségét. Nemes J. György a buda­pesti gyakorlóorvosok részéről szólott és hangoztatta az ivókúrák lehetőségé­nek nagy jelentőségét. Az ünneplő kö­zönség ezután az alpolgármester veze­tésével a forrásokhoz ment, amelyek­nek megnyitották a csapjait és ízzel az aktussal most már négy gyógyforrás áll a nagyközönség rendelkezésére, a Hunkária-, az Árpád-, az Attila- és a Juventus rádiumos forrás. Az ünnep­séget Bánlaky Géza, a székesfővárosi fürdők központi igazgatója rendezte nagy körültekintéssel. Szent István ünnepe — A budai oldalon, — A Szent István-körmenet felvonulá­sát az idén is Magyarország és a kül­föld nagy érdeklődése kíséri. Augusztus 20-án kora reggel zenés ébresztő kelti a főváros lakosságát és az ideérkezett külföldi vendégeket. A körmenet kísérete az idén is legkésőbb 7.30 óráig gyülekezik a Tárnok uecá- ban és a Honvédszobor körül a Vár­ban. A rendőrség a körmenet reggelén negyed 8 órakor lezárja a Szent György térre vezető utakat, úgy hogy a későb­ben érkezők csak a Kapisztrán téren át mehetnek fel a Várba. A kocsiköz­lekedést csak reggel 8 óráig engedik. A Szent Jobb-körmenet augusztus 20-án 8.30 órakor indul az udvari Vár­plébánia templomból és azt Serédi lusztinián dr. bibornok-érsek, Magyar- ország hercegprímása vezeti. A kör­menet a Palotasoron, a Szent György téren és uccán, a Dísztéren és a Tár­nok uccán át vonul a budavári Koro­názó Főtemplomba, ahol a körmenetet vezető hercegprímás ünnepi nagymi­sét pontifikái, Breyer István dr. se­gédpüspök pedig szentbeszédet mond. Az ünnepi szent-misével egyidejűén a Szent István szobor előtt és a Ka­pisztrán téren szentmise és szentbeszéd lesz. Az ünnepi szentmise végeztével a körmenet a Koronázó Főtemplomból a Szent Háromság térre a Pázmány- és Verbőczy uccán, a Bécsikapu téren, a Nándor uccán, a Kapisztrán téren, Úri uccán, a Dísz- és Szent György téren, valamint a Palotasoron át tér vissza a Szent Jobb őrzési helyére. Augusztus 20-án este 7 órakor a gel­lérthegyi Sziklatemplomban könyörgő litánia és szentbeszéd után áldás lesz. FÜRDŐ ÓBUDA— AKVINKUM ka.« - , ■ ■i\eső őszig POMPÁS STRAND Kitűnő konyha. — A források napi hozama 160.000 hekto­liter rádloahtlv t hermái víz Aszentendrei HÉV vasúinak a MFTR haiáknnk és az ÚJPESTI átkelő propellernek állomása A hívek égő gyertyákkal kezükben hallgatják végig az istentiszteletet. Gyülekezés este 7 óráig a Sziklatem­plom előtt. Augusztus 19-én este >49 órától este 10 óráig a budai Halászbástya északi bástyatornyán az Országos Rákóczi Szövetség tárogatós zenekara hangver- iSenyez Szijj' Dénes karnagy vezényle­tével. Űszóverseny.' A Pénzügyi Tisztvise­lők Budagyöngye Sport Clubja augusz­tus 20-án este >48 órakor rendezi tisz­telet- es vándordíjas úszóversenyét a Margitszigeten, ahol harmadízben ke­rül eldöntésre a népjóléti vóndorser- leg. Belépődíj — szigeti belépővel együtt — állóhelyre 50 fillér, ülő­helyre 1 pengő. Pompás, hűs kert a Kelen földön az AVAR I., ALBERT UCCA 5. SZ. a Fehérvári út mellett, a vasúti töltés átjárójánál. HÉV. a Gellérltöl. — Tel.: 52—2—38. KITŰNŐ olcsó KONYHA Éhgyomorra naponta igyék egy pohár budai basa. Budán, II., Fő ueca 84. sz. 45 fokos IHü szénsavas nátront, szénsavas meszet, szénsavas ldórnát- riumot. magnéziu­mot tartalmazó ti é v v i z köszvény, csúz, bőr- és csontbetegségek, fémmérgezés, máj-, ép-, méh-, húgyhólyagbántalmak, gyo- morhúrut és alhasi pangás ellen. Kádfürdők s egész napon át. Gőzfürdők: férfiaknak reggel 5—1, nőknek hétköznap d. u. 2-7.- Ivókúra föafaioni tevéi Irta: Palóczi Edgár. Az utolsó kürtjei is elhangzott. Fe­lejthetetlen nyári nap délutáni derűjé­ben kisded gőzösünk, a Csobánc, neki vág a gerjedő magyar tengernek, hogy a költő hajdanvaló honába: Bada­csonyba vigyen bennünket. Hamarosan feltárul előttünk a keszthelyi pano­ráma három jellegzetes, magasba szö­kő tornyával: a karmeliták monumen­tális templomának, a hercegi palotá­nak és premontrei rendház templomá­nak s a premontrei rendház templomá- tornya. Az új város hatalmasan kiszé­lesítette a keszthelyi városképet. Mint- ogy boldog aranyvilág mosolyog felénk Keszthely. Halmainak koszorús olda­lain érik a százféle gyümölcs és zama­tos gerezd és „kies sorhegyei“ lábánál felénk int Gyenesdiás, a Nemzeti Szín­ház művészeinek kedves nyaralóhelye, híves erdeivel, Vadlánybarlangjával s mintha a nádas felől a balatoni szellő hozná felénk Berzsenyi Dániel Keszt­helyt megénekelte örökszép költemé­nyének egy foszlányát: Gyakran mulatoz itt zöld hinarak között Nereus, sáskoszorús nympha leányaival; Gyakran zengeti itt Árion énekét A hold fénye alatt gerjedő vizen. Félgömb alakú kies hegyeoske tűnik fel a zalai parton: Szent Mihály hegye. Itt született Kisfaludy Sándornak re­géje; a Szentmihályhegyi remete, a hegyeoske temploma köré temették századok a háborgó Balaton áldoza­tait.... Amint Szent Mihály magasságába értünk, csonka hazánk legszebb pano­rámája: ** Szigligeti öböl Olaszország legszebb tájaival vetekedő képe tárul elénk. Lgymás után bukkannak fel Csobánc, Szentgyörgy, Gulács, He­gyesd, Tóti és Haláp művészi alakú, csodálatos kúphegyei és a valameny- nyit fölülmúló hatalmas Badacsony. Valamikor tűzfolyó ömlött belőlük a mélybe, ma hűs pincék rejtik tüzes bo­raikéit méhükbe,i,. Toronymagasságú bazaltoszlopok, opálzöld szőlők, elszórt nyaralók, nefelejtskék víz és ég, fenyő­erdők örökzöl palástja teszik itt a nya­ralóhelyek nyaralóhelyévé Balaton- györköt. A somogyi part felől Fonyód várhegye békés nyaralóival szinte meg­irigyelni látszik zalai testvéreinek szépségeit s hívogatóan ragyog felénk a távolból, míg a túlsó parton Szigliget várromja valami csodálatosan barna patinás színben, mint egy itt felejtett öreg huszár üli meg nyeregalakú he­gyét. Csákóját rég elvitték félelmes idők viharjai, kőpalástját pedig ke­gyetlenül megmarcangolták korok és emberek.... Alig másfél órai út és máris Bada­csonyban vagyunk. A kies fürdőt és takaros, új fürdőépületét, sajnos, egy sor Ízléstelenségben párját ritkító régi kabinsor üti agyon. Parkja elhanya­golt és a Hableányban, igen, a Hab­leányban, cigányzene helyett jazz fo­gad.” A fáraók füstösképű fiait púderes szakszofonosok váltották fel; mint ahogy a keszthelyi Hullámban is, ide vetődött két fiatal lengyel barátom nem kis megdöbbenésére, oroszruhás modern zenészek ütötték ki a cigány kezéből a vonót. Megjósoltam már évek előtt, hogy cigányzenészeink felett megkondult a halálharang, de hogy a Balaton magyar romantikájából is ily hamarosan el fognak költözni, ezt nem hittem volna.... Rekkenő hőségben, kedves társaság­ban vágunk neki a királyi méretű ha­talmas hegynek. Pompás nyaralók szu­nyókálnak gondosan megművelt szőlő­kertek ölében. Az egyik szőlőből góti­kus kápolnatorony romja tekint le a Balatonra s néz át Somogyba, a Nagy­berekbe, amelynek még egy század előtti ingoványait ma már szántóföl­dek borítják. A Kazinczy megénekelte szántódi nádasból is alig maradt ma már hírmondó. Dísztelen, durván vakolt épület a hegyoldalban: Szegedy Róza, a rózsák rózsájának egykori hajléka. Barna zsa- lugáteres ablakai mögött alszik a múlt. Kőhajításnyira tőle híves for­rás: a Kisfaludy-forrás fakad a hegy­oldalban. Mintha a magyar Pegazus sarkantyús lovagja rugatta volna a hegybe, hogy az ősi mithosznak meg­felelőén üdítő vizével lelkesítse, hűtse vele a költők tüzét, fájdalmát, derűjét és borúját. A Szegedy-ház felett áll a költő hajléka. Egyszerű, dísztelen épü­let, az 1886-ban elhelyezett mégegysze- rűbb emléktáblával. Előtte régi fák kőpadokkal. Messziről jött túristák isz- szák a kedvderítő hegy levét. Eszter- házy herceg uradalma méri ki elegáns butéliákban, szalmafonatos, címeres kulacsokban. Beljebb kerülök a régi épületbe. Az ajtóban, ebben a szerény kiskapuban megállók. Itt állott valaha a Provence-ból hazajött költő. Innen küldte a szomszédba szerelmes szive legforróbb villámait, innen csodálta a Balatont, itt merengett naplementekor régi idők, nagy idők emlékein. A ház egyik szobája valamelyes múzeumnak van berendezve, éppen nem szerencsé­sen. Még a fényképek rendes és ízléses felakasztásával sem törődött senki. A turisták bántó lármája tölti meg az alacsony helyiséget, amelynek faláról Kisfaludy Sándor régi arcképe tekint le ránk. Szemben Ergy Józsefnek, a jeles ma­gyar festőnek pasztellje ékesíti a fa­lat. Katonaruhában, a világháború ide­jéből ábrázolja a művészt, amikór a badacsonyi hadikórház lakója volt. Ér­dekes találkozása a költőnek és a mű­vésznek. ... Búcsúzunk. Lassan feljő a telihold Somogyországból, mint egy hatalmas tűzgolyóbis a Balaton acélkékes vize fölé. Reszket sápadt fénye a sima víz­tükrön. Mély hullámbarázdákat vág a hajó csavarja. Csillám 1 ik vize a szép Balatonnak és eszembe jut Garay Já­nos Balatoni kagylóinak egyike: Kenésétől Keszthelyig Terjed el ia Balaton; Ott az éden kapuja, Itt az édenkert vagyon. Akik eddig jöttek, Keszthelynél kiszálljatok: Szent a föld, amelyet itt Be fog járni lábatok. Keszthely, 1933 augusztus 8-án. Fogynak a napjaim ... Fogynak a napjaim, sivár, üres napok, Róluk, ha rosszat nem, jót biz‘ nem mondhatok. Nem remélek én már semmi újat, szépet, Egyhangúan folyik ez a szürke élet. Óh, pedig volt idő, nem is olyan régen, Fönn szarnyalt a lelkem, fönn a magas égen, Föl tudott röpülni, hova vonta vágya, Halhatatlan fényű csillagok honába. Olyan voltam, mint a fiatal bérei sas, Mely előtt az égnek kék égje se magas. De a sors, a végzet erősebb volt nálam, Vihar jött viharra s összetörte szárnyam. Olyan voltam, mint a fiatal oroszlán, mely ott növekedett künn a szabad pusztán, Bátorrá, erőssé tette a természet: Ilyen voltam, de már megviselt az élet. Szivemben lángolt az érzelmek világa, Sok vágy, remény, ábránd született e lángba1, S mind elhamvadt, mintha soha se lett volna, Lelkemnek kincseit vesztettem azokba. S napról-napra tompán, egykedvűen élek, mint körültem a sok közönséges lélek. Eszmék gyűjtéséről örökre lemondtam, Veszkölődöm földi kicsinyes dolgokban. S fogynak a napjaim, sivár, üres napok, Nem örülök rajta, de nem is búsulok. Belefásultam már, ez az ember sorsa, Nem remélek semmit, hiába is volna. • P. Juhász Ödön,

Next

/
Oldalképek
Tartalom