Budai Napló, 1933 (30. évfolyam, 1106-1151. szám)

1933-05-28 / 1125. szám

XXX, évf. 1125 az, ELŐ F rZETÉS Egy évre . . 24.— P Negyedévre . 6. — P Egyes szám 40 fillér. Egyesületek, amelyek­nek hivatalos lapja — tagjai féláron kapják 1933 május 28 HIRDETÉSEK Egy hasáb szálas. 1 m/m magas sor egyszeri közlésnél 30 F. Szö­vegsor ára 2 P. Közgazdasági köz­lemények megállapodás szerint A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő Álliodó blrústOkneh nagy kedvezmény FELELŐS SZERKESZTŐ VIRAÁG BÉLA Buda érdekelt a várospolitika, közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáló újság Telefont Aut. 502-96. Hivatalos órák: délután 4-6 lg A német bölcsesség1 ismét levizs­gázott. Egy svláb futóbolond éretlen ki­jelentései miatt képes összetűzni volt szövetségeseivel, «aki a nagy német hóbort miatt indult világháborúban ■áldozta fel érette százezrével fiatal 'hőseit. Sehol a viliágon olyan jó dolguk a sváboknak mem volt és nincsen, mint Magyarországon. Darányi mi­nisztersége idején valami német bi­zottság járt itt, hogy meggyőződjék a folyton hangoztatott panaszok mi­att a svábok siralmas állapotáról. A miniszter megkérdezte őket, hogy hova akarnak menni? — Nach Hatz­feld! ,— Zsombolyára. Előttük te- Jefonált a miniszter a főszolgabíró­nak, hogy a svábok mutassanak meg mind|e|njt a 'bizottságnak, ami meg is történt. A zsombolyai állomáson száz és száz sváb fogat várta őket, 'közte 42 négyesfogat. Sváb négyes­fogatok. És megmutattak nekik min­dent á. sváb malomtól, szeszfőző­től, sörgyártól kezdve a m'agán- Dgazdaságok istálójáíg, ahol ökrök, tehenek, lovak, sertések és minden minden meg volt, ami földmüvesné- pet boldoggá tehet. A szemle után 'pezsgős bankettet rendeztek a svá­bok a bizottság tiszteletére, amely másnap visszatért Budapestre és új­ból jelentkezett Darányi miniszter­inél. — Mit akarnak most megnézni az urak? — Semmit. Mert ahol ilyen jó­módban él a nép, mint ahogy se­hol Németországban, ott nem lehet panasz a kenyéradó, vendéglátó nem­zet ellen. Hamar elfeledték ezt a németek és kitiltották a magyar ifjúságot az osztrák és német sportpályákról, mert az egyik — tudós-maszkba öl­tözött — sváb politikai bohóc alkal­masnak vélte az időt arra, hogy ma­gyar nagy stallummal dijijazva szemen szedett rágalmakkal vádolja meg azt a nemzetet, amely évszázadokon át nem nyúlt a nemzetiségek nyelvéhez, szokásaihoz, azok iskoláit magyar pénzzel támogatta és mindig csak kenyeret adott nekik, kivételesen nagy kenyeret, éppen a sváboknak. A Budán most folyó építkezések­nél a svábok dolgoznak és nem tű­rik meg maguk között a magyar munkást. Revízió alá kell venni az egész sváb kérdést. Át kell őket telepíteni szétosztani a magyar falvak között, hogy ne létezzenek ezentúl Magyar- országon sváb községek s akinek nem tetszik, vándoroljon vissza oda — ahonnan jött. És azután hátat kell fordítanunk az-egész Nyugatnak, ahonnan semmi jót nem várhatunk. Trianon után, amikor Magyarországot darabolták föl a »nagy« nyugati nemzetek, most a németek uj felosztást követelnek. A sváb területek külörválasztását. Önálló szigeteket, apró államokat az államban. Ezt kapjuk tőlük revízió helyett. Terményeink bevitelét lehetetlenné tették, de egy jó szavuk sincs, ami világraszóló sérelmeink számára. Ön­zők, mint mindig és sohasem lesznek mások. Még az oláh kezet is meg kellene szorongatnunk azért, hogy az erdélyi, nagy lábú szászok gőg- tyukszemére hágtak. Nekünk magyaroknak pedig en­gedtessék meg a mélyen tisztelt, nagytudományu, rettenetes művelt­ségű Nyugat részéről, hogy szép csendesen hátat fordítsunk ennek a nyugati textilkalturának mert a ma­gyar jövő napja, nem ott kel fel, hanem — Keleten. Ázsia legkeletibb részén, melynek partját a Csendes-óceán mossa, a Csin népek között most csinál ren­det Japán. Csin népek? A franciák úgy írják, hogy: — chinois és úgy ejtik, hogy: sinoa. A nagyfejü né­met a ch-t nem ejti csé-nek s igy lett belőle: — kinézer. A mi Jénában és Heidelbergben nevelt tu­dósaink az ősmagyar Tsin szó he­lyett belénk plántálták azt, hogy az tulajdonképpen — kínai. Ezt a négyszázmilliós csin népet most hozzák rendbe a japánok, az óvilág túlsó yégén uralkodó szigetor­szág lakói. Mert ahogy az — Euró­pát és Ázsiát felölelő óvilági térkép is mutatja, két pöttyön szigetország uralja ma a világot; nyugaton' az an­gol keleten a japán. Az angolvi- lágbirodulmat, amely angol gyarmat­tá tette a Keletet, már csak laza kö­telékek fűzik össze, talán éppen azért, mert vérbelileg, lelkileg, tőle távol álló népeket hajított igája- alá. A japánok uj rendet teremtenek' a hats2ázmilliónyi csinnépek, . saját véreik között, hogy lerázzák Ázsiáról a nyugat nehéz igáját. A világrend évezredes változatai­ban újabbat jelent a Kelet ébredése. A kelet hanyatlásakor az utolsó dia­dalmas^ kirajzás, amely végigtaposott Europtan a magyar volt. A népván­dorlást mi fejeztük be. Ha van is­teni gondviselés, ha van igazságos sors, akkor nem azért jöttünk, hogy halálra tiporjon a pisze orrú cseh faagy a festett pofiáju oláh bocskorá. Nekünk itt hivatásunk van. Az ébredő, talpra álló Kelet játszi könnyűséggel szívta fel a nyugati gépkultura fortélyait és naggyá fej­lesztette a maga rendkívüli lelki kul­túrájával. A japánok játszva verték meg az orosz birodalmat, flottáját ott süllyesztették el, amely helyet egy héttel előbb megjósolták, — Ko­reát egy rövid hadjáratban foglal­ták el és — a nagy Kínai biroda­lom kénytelen lesz előbb-utóbb be­hódolni, hogy átalakítsa belső rend­jét és Japánnal együtt megalkossa a Csin népek nagy világbirodalmát. Ez majd lehetetlenné teszi hátsó In­diában a franciák uralmát, Indiában az angolokét és Ázsia ismét a ben- szülött őslakók uralma alá kerül. Föl­szabadul Szibéria is, amelynek ke­vert turáni és csin népei szívesen veszik majd a nyugat rabszolgasága helyett a keleti bölcsesség uralmát. Az Uraiban élő és annak »altáján« lakó tu'ráni népek, köztük az ős,teke törzs és a többi turáni nép egyesül­ve a Kaukázus cserkéző népével, to­vábbá a Déloroszországban élő tatá­rokkal, az egyetlen orosz lovasnép­pel a kozákokkal, amely még visele­tében is elárulja turáni származását, a szomszédos ukránokkal, akik a tekék, a dákák, a hunok, avarok és magyarok Etelközi államának mara­dékai, megalkotják a nagy turáni vi­lágbirodalmat : és Európa szivében Magyarország lesz a végső pontja. Az Indiában élő, mintegy 80 millió­nyi szittya nép, amelynek törzsei kö­zött ma is a magyarhoz teljesen ha­sonló nyelvűek élnek, ahol Attilát tartják a világ legnagyobb fejedel­mének, nem fogják megtagadni kö­zösségüket ezzel a turáni hun-ma­gyar birodalommal és ezzel megvál­tozik a világ térképe, mert Anglia kénytelen lesz a maga világuralmát teljesen Amerikára központosítani, ahol testvérjei élnek. Ma gyorsan élünk és amikor az ókorban szá­zadokra volt szükség azt ma évti­zedek alatt végzi el a néppé.*, éle-i tét intéző sors. ÉS megindul a nagy gazdasági áramlás Keletről Nyugat felé, tranz­verzális vasutak hozzák Manzsuriából Kínából, Indiából az árut Európába, am«lynek akkor legnagyobb belföldi kikötője a nagy csepeli kikötő lesz, ahol ma is már a, keleti export nagy tárházai állanak. A frankok, germá­nok könyörögni fognak akkor a ma megtagadott Magyarországnál, hogy ebből a gazdasági áramlásból nekik •s juttassunk. Mérhetlen gazdagság és jólét lesz majd úrrá itt a sokat szenvedett Magyarországon, ahol a nyugat jóvoltából egy városban Bu­dapesten naponkint 150.000 ingyen­ebédet kell kiszolgáltatni az éhező magyaroknak. A magyar sajtó, amely magas fo­kon áll, még mindig nem érzi en­nek a nagy világfordulatnak a jöt­tét és három négy oldalt szentel naponkint, annak az egymásnak el­lentmondó, göring-bőring nyilatkoza­toknak, amiket másnap mindig meg­cáfolnak s amelyek magyar szem­Vannak Budapesten akadékoskodások, amelyek az idegent bosszantják. így az autósoknak az a kívánsága, bogy a kül­földi gyakorlat szerint léptessék életbe nálunk is a Ibiznapi tartózkodásra jogo­sító és olcsón megváltható úgynevezett »Vorm£rkschein«-t nem tud kedvező el­intézésre jutni. A pompás áutóutakat megépítettjük! s ilyen kicsinyes okok aka­dályozzák idegenforgalmunk céljainak szolgálatát. Nem jobb a helyzet dunai közlekedésünk terén, a csónakon vagy ha­jókon közlekedő külföldiek partszállása tekintetében is. Ezek ugyanis kis dől? goknak látszanak, de mégis bosszantják az idegent ás hatóságaink előzékenysé­gének hiányára vallanak. A mi gazdasági életünk vezetőinek min­dent el kell követni atekintetben, hogy az ország idegenforgalmi érdekei megfe­lelő és az eddiginél sokkal erélyesebb támogatásban részesüljenek, mert Buda­pest nem tudta eddig azt a pozícióját elérni, amely földrajzi helyzeténél és tör­ténelmi! múltjánál fogva Kelet-Euvópa ke­reskedelmének gócpontjává predesztinálja. Budapestnek ez adottságánál fogva Ke- •let-Európa hatalmas értékesítést központ­jának kellene lennie. pontból nem érdemelnek többet mint egy-két hasábot. Egy eldugott kis hírben emlékezett meg arról a magyar sajtó, hogy a csin népek eleje — Japán, szentjei közé avatta az idegenvallásu, de turáni vérü Kőrö si Csorna Sándort és szob­rot állított neki a japán akadémián. Nagyobb jelentősége van ennek a jelentéktelennek feltüntetett aktus­nak mint a nyugat nagy államférfia által felénk dobott sok biztatásnak, amely szétfoszlik mint a buborék. Lázadozó magyar szivem a nagy keleti jövőben bízik és a sokfai'har ulán látom ott távol keleten a szi­várványt, amelynek egyik lábát a Csendes tenger mossa Nippon szige­tén, amint kezd végig ívelni a ke­leti égboltozaton 'és feltartóztathá- I tátlanul hajlik felénk a másik vége: — a világbékét jelentő Japán szi- | várványt. ’• o. b. Budapest idegenforgalmának hatalmas arányokban való kibontakozásit s a gaz­dasági, élet várva-várt uj korszakának fel- virradását a fürdőváros — vagy miként azt Exner Kornél helyesen kifejtette: A VILÁGFÜRDÖ tervének megvalósítása fogja meghozni, ismételten kifejtett véleményem sze­rint nincs és nem lehet ennél fontosabb kérdése fővárosunknak. Semmivel sem menthető az az indolencia, hogy továbbra is földalatti trezorokban hevertessük, vagy a Dunában haszontalanul elfolyássuk azt a kincset, melyeit a Gondviselés adott nekünk, hogy azzal ési abból éljünk I Bu­dapest utcáiról el fognak tűnni a didergő nyomorgók, Budapest kereskedői ismét el­foglalhatják a sok-sok üres kiadó üzlet- helyiséget és Budapest jó iparoskezei szorgalmast munkával kereshetik meg újra miudennapi kenyerüket, ha a megvilá­gított koncepció érvényesül. Minden be­ruházásnál gazdaságosabb a fürdőváros gondolatának valóra váltása. Mert vál­tozhatnak ízlések és változhat a divat, országhatárok tolódhatnak balra vágy jobbra, gazdasági rendszerek tűnhetnek fel, |á llamformák lehetnek mások, minden, minden megváltozhat, csak egy állandó és Kelet-Európa központja — Budapest! Budapest a Közép-Duna idegen- forgalmának központja Ripka Ferenc dr. udvari tanácsos, nyug főpolgármester tanulmánya IV. Uj világításban a Nemzeti Stadion ügye — Mit mond Mező Ferenc dr. — Elsősorban budai kérdés és éppen ezért kötelességszerüen is a magyar Olimpia, a Nemzeti Stadion ügyét és az '»audiatur et altera pars« elve alapján hónapok, évek óta teret adunk mindenki idevo­natkozó véleményének, javaslatának. A kérdést továbbra is napirenden kell tar­tanunk, s éppen ez adta meg a gondo­latot, hogy felkeressük MEZŐ FERENCET,-— aki még hozzá budai ember is, 14 év óta a Mátyás reálgimnázium tanára, —- hogy - megismerjük az ő hivatott vé­leményét,’ dé* ’ meg hogy a vele való be­szélgetés nyomán tájékoztassuk olvasóin­kat az1 Olimpia múltjáról, jelenéről és az ő pályanyertes, müvéről. Becsengetünk Marg/t-köruti lakásába. Ahogy elmondjuk mijáratban vagyunk, barátságosan beljebb tessékel, dolgozószo­bájába. Az első, ami szembeötlik, az óri­ási könyvszekrény, kétsorosán sorakozik benne a közel- négyezer, sportkönyv, ka­tonásan, dte hát ez természetes is, hi­szen gazdájuk hatodféléven át szolgálta hazáját fegyveresen is, mint ahogy erről a könyvekkel átellenben a falon, a mű­vészi tartóban levő Vaskoronarend; Ka­tonai érdemkefeszt stb. ékesen be­szélnek . .. Leülünk, cigarettára gyújtunk, (azaz hogy csak én, mert a professor ur nem dohányzik) aztán máris pereg’a kérdés, a válasz .. . í; f — Az olimpiai játékok, vagy rövi- debben olimpia — a pápaság mellet — a világtörténelem, legrégibb a talán legr nagyszerűbb intézménye. A napsugaras görög földön keletkezett, eredete vissza-, nyúlik a ködös, mythikus időkbe. AZ egyik rege szerint Zeus isten, a másik ( szerint a kisázsiai daliás Pelops alapí­totta, de általánosabb volt az a felfo­gás, hogy tieraklesnek köszöni létét. Ez a hatalmas erejű félisten az Eurystheus- tól reáerőszakolt tizenkét munkája során vállalkozott Augeias istállójának a ki­tisztítására is; rendben el is végezte, de a király megtagadta a megállapított jutalom kiszolgáltatását. Erre Herakles haddal támadt reá* legyőzte, házanépestől kiirtotta, majd ahol a dontó győzel­met aratta, ősgörög szokás szerint ver­senyjátékokat r endezett. A verseny csak egyetlen számból, a rövidtávú stadion- futásból állt. A pálya hosszát — igen érdekesen — maga Herakles jelölte meg: nekiiramodott s ameddig egy szuszra el tudott futni, azt tette meg a verseny távjának. Ez a távolság — az u. n. stadiontáv—192.27 m. volt és évezreken át, ez.en mérkőztek a görög rövidtávfutók, sőt hosszú ideig csak ebből az egyetlen számból állt az olimpia, amelyet Herak­les parancsára, győzelmének emlékére négyévenkint rendeztek meg. Ám az idők folytán a sovány műsor nem elégítette ki a szélrózsa minden irányából Olimpi­ába (Dél-Görögország) zarándokló görög­séget és lassankint felvették a közép-, s a hosszú távfutást, a fegyveres futást, aztán a birkózást, ökölvívást, majd a kettő, egyesítéséből keletkezett szörnyű és nem egyszer halállal végződő tusakodást, a pankrationt, továbbá a kocsi- és ló­versenyt is. Idők folytán rájöttek, hogy az egyes versenyágak a testnek csak bi­zonyos i zomcsoportját edzik meg, már pedig ők a test minden részének har- mónikus fejlesztését tartották a testne­velés céljának, ekkor egy újabb verseny- számot rendszeresítettek; a rövidtávfutás­ból, távolugrásból, gerelyvetésből és disz­koszvetésből, . valamint birkózásból álló összetett versenyt: a pentatlont. Az olimpián eredetileg csak a Dél- Görögországban lakó dór törzs jelent meg. idők folytán az egész görögség szent ünnepe lett. Itt adott egymásnak találkozót az anyaország, a szigetek, á gyarmatok görögje, elhozták ide áru­cikkeiket is, úgyhogy a versenyek alkal­mával valóságos vásárokat rendeztek, de eljöttek ide a könnyüvérü nők is... Herakles a négy testvére részére . rende­zett versenyfutás alkalmával a győztest olajfakoszoruval í jutalmaztá, ez maradt mindvégig az olimpiai győztes verseny­dija, de ez a halhatatlan istenekével főiérő tiszteletet és boldogságot jelentett E mellett polgártársai részéről — külön­féle megtiszteltetésben részesült. Athén­iben a prytaneion-ban, a derék polgárok közös étkező helyiségében élte végéig ingyen ellátást kapott, Spártában pedig azt a jogot nyerte, hogy háborúban a király mellett harcolhatott (nem szabad elfeledni, hogy akkoriban a királyok ve­zényszava ez volt: utánam ... ), sok he- ilyen vezérnek választották, a színház­ban díszhelyet kapott, győzelme emlékére ■önmaga vagy hozzátartozói fölállíthatták szobrát az olimpiai ligetben s végül a legnagyobb költők (Pindaros, Simonides) lantjukon tették nevét halhatatlannál Az olimpia a görögség ez állandó összejövetele kitűnő alkalom volt arra is, hogy költők, irók, szónokok müveiket és önmagukat bemutassák. Legelőször Herodotos olvasott fel egy részletet tör­téneti munkájából és az egykoruak sze­rint a közönség jobban ünnepelte, mint az olimpiai győzteseket. Utána a görög szellemi világ nagyjai is egyre-másra el­zarándokoltak Olimpiába. Egyszer Lysias !a hires szónok bűvölte el ragyogó beszé­dével hallgatóságát, máskor Gorgias, tyanai Apollonios (sokáig Krisztussal azo­nosították) gyönyörködtette szüntelenül a »szép«-et szomjazó testvéreit, megjelent ott Simonides, Demosthenes, sőt még a világgyülölő bölcselő, a sinopei Diogenes is, de neves művészek is gyakran ki­állították kiváló alkotásaikat. így ke­letkeztek a szellemi (művészeti) verse­nyek és idővel ezeknek a győzteseit is megkoszorúzták. Ahol a győztes atlétát ünnepél­ték, ott fontak koszorút a költő, az író, a művész homlokára is. Ebben látom én — művelődés tör­ténelmi szempontból — az olimpia legnagyobb jelentőségét. — A görög világ pusztulásával el kellett múlnia a görögök büszkeségének, az olimpiának is, de korunk uj életre keltette. Milleniumunk esztendejében, ■ 1896-ban rendezték meg Athénben az első újkori olimpiát és azóta a múlt nyáron, Los Angelesben immár tizedszer gyűltek össze a földkerekség minden tájáról a sport szerelmesei. A stockholmi olimpián (1912) az ógörögök szellemi versenyeket is rendeztek és azóta ezek is egyre nyernek jelentőségükben. Kevesen tudják azért megemlítem, hogy a szellemi versenyeknek három fő ágazata van: irodalmi, művészeti, zenei. Mindegyik ág alcsoportokra oszlik. így pl. az irodalmi három részre tagozódik: drámai, lyrai, epikai (ide tartoznak a prózai müvek is). —Az is; újság lesz sok olvasójuk előtt, hogy a szellemi versenyeken csak az u. n. abszolút érté­kű munkákat méltányolják. Az 1928. évi amsterdami olimpián megtörtént, hogy a drámai csoportban csak egy má­sodik dijat adtak ki, a zeneiben meg a kilenc dij közül csupán csak egyetlen harmadikat. Nem akarok hazafelé' beszél­ni, de igy bizonyára mindenki igazat ad nekem, hogy ezeken a versenyeken nehezebb győzni, mint az olimpia többi versenyszámában, mert azokban nem kí­vánnak abszolút jó teljesítményt s aki a legjobb, az eredményére vHó tekintek nélkül mindenkor megkapja a bajnoki címet. Éppen ezért ma sem értem, mi lehetett az oka, hogy a Los Angelesben dicsőséggel szereplő versenyzőink közül M.cinnő Miltiadesnek a művészeti verseny­ben elért pompás második helyezését idehaza majdnem kivétel nélkül agyon­hallgatták I... — Meg kell cáfolnom — mert, eléggé elterjedt — azt a híresztelést, hogy olimpiai bajnokságommal együtt 2000 hollandi forintot is kaptam verseny- dijul. Ebből egy forint sem igaz... Az olimpiai versenyeken az ókorban sem volt pénzdíj, mostan sincsen. -— Amit itt vázlatosan elmondtam, megtalálják részletesen 302 oldal terjedelmű köny­vemben. Ez a müvem Németországban is megjelent s ha szabad' őszintének lennem, a mintegy másfélszáz német ás külföldi lapban megjelent kritika, elis­merése épp olyan boldoggá tett, mint amsterdami sikerem. Amellett, hogy olyan is volt, amely »korszakalkotódnak, vagy az egyetemes sportirodalom »drága- - kövérnek nevezte munkámat, különösen jól esett, hogy úgyszólván kivétel nél­kül megemlítették, hogy a szerző: »Ma- gyár reálgimnáziumi tanár, Budapesten«. — E pillanatban nem adhatok natávozott választ arra a kérdésére, hol kellene felépíteni a Nemzeti Stadiont. Isme remi a miniszterelnök ur régebbi idevonatkozó gondolatát, de talán a többi — eleddig felmerült — terveket is. Ám érdemben addig nem mondhatok véleményt, amig nem láttam mindazt a közel félszáz te­rületet, amelyet eleddig a stadion cél­jaira — több-kevesebb, hozzáértéssel —. alkalmasnak nyilvánítottak. Annyit meg ráérek mondani, hogy igen sok érv szól amellett, hogy a döntés Budára essék. — Hogy mikorra remélhetjük a ma­gyar olimpiát 1 Ez szintén annyira érde­kes kérdés, hogy amint érkezésem lesz reá, külön cikket száadékszom róla ka nyári tani.. A Japán szivárvány

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom