Budai Napló, 1933 (30. évfolyam, 1106-1151. szám)

1933-03-05 / 1114. szám

Budai Napló Budapest 1933 március 5 vélt szellemeknek és isteneknek, amelyek keleti eredetűek. De a nap istenségnek nagy kultusza, melyet a kiásott mithreum mutat be leg­szebben és amelynek számos kőbe vésett ma­radványai közül egynéhány teljes épségben maradt reánk, is mutatja azt, mint a Fonti peremi kezdetű ol­tárkő, hogy mily sok keleti lakott itt vagy vonult át, akik itt a keleti istenségek templomaiban a fürdő is­teneinek áldoztak. További érintkezésünk a Kelettel a mondák világába vész el, amelynek egyik legfontosabb alakja Csaba ve­zér, aki a monda szerint Attila ha­lála után visszament Keletre. A IX. évszázadban Álmos vezér alatt, a kö­rülötte lévő nagy néptömegek nyo­mása következtében a magyarok el­határozták, hogy Attilának a mon­dákban még élő birodalmát felkere­sik és így történt Árpád alatt a hon- szerzés. Hogy mennyire élt Buda az ős hun és magyar nép emlékében, bizonyítja Anonymusnak az az állítása, hogy Árpád a honszerzés fáradalmait legelőször Buda meleg forrásai­nál pihente ki, amelyek akkor még tele voltak Aquincum és fürdőinek romjaival. Budának Kelettel való szorosabb kapcsolata ismét akkor kezdődik, amikor II. István uralkodása alatti 1187-ben a Jeruzsálemi Szent Sírj Lovagrendje Budán letelepedett és kórházat, valamint fürdőt építtetett. Ennek a lovagrendnek a Keleten küzdő keresztes hadakkal igen élénk kapcsolata volt s ennek révén az it­teni gyógyfürdők híre igen messze terjedt el. Hogy mily ismeretesek voltak már akkor a budai fürdők, bi­zonyítja az a rituális zsidó hitvita, amely 1250 körül a budai fürdők miatt folyt a nyugati és keleti böl-J esek között. Természetesen legélén-l kebb lett a kapcsolat Kelettel akkor, amikor Mátyás király és az utána következő korszakban a törökök mindinkább sűrűbben látogatták meg Budavárát, ahol mindenesetre meg is fürödtek, amit bizonyít a Pécsett 1497-ben tartózkodó török követség sorsa, amelyről felemlítik, hogy a követségnek Pécsre érkezése után a vendéglátó magyar urak vendégeiket elsősorban a fürdőbe vitték. Buda nagy fürdőkultusza a Kelet­tel tulajdonkép a török hódoltsággal kezdődik. Eltekintve az átvonuló tö­rök katonaságtól, meg hogy Gül- Baba csodálatos halála a hithű mo­hamedánok sokezreit vonzotta ide sírja meglátogatására, maguk a für­dők is igen sok beteget bírtak arra, hogy az úgy nyugaton, mint keleten csodás hírben álló budai fürdőket meglátogassák. A török vallásban rejlő szertartások késztették Buda ‘Posta a vadonban és itthon Lendl Adolf dr. előadása a pénteki Borgazda Társaság estjén 11.-3 Mi, ahogyan haladtunk, úgy fogyasz­tottuk ládáinkból az elemózsiánkat és a ládák lassanként kiürültek. Ugyanilyen mértékben azonban gyarapodtak a gyűj­téseim és azokkal megtöltöttem az üres ládákat, leszögeltem a tetejét és ráírtam nagybetűkéi a címet: Museo nacionale Buenos-Aires, Majd a legközelebbi ösvé­nyen letettem a földre — lehetőleg fel­tűnő módon — a tudományos kincsekkel megtöltött ládát . . . összesen 11 kis ládát helyeztem el ilymódon a pusztaságban vándorló embe­rek útjába! Ismeretlen, becsületes megta­lálókra bíztam ezeket. És ezek az isme­retlenek tovább vitték magukkal az oda helyezett ládákat; elvitték a legköze­lebbi vasútig, ahol a postán adták fel. Körülbelül félév múlva visszaérkeztem Buenos-Aires-be s ekkor megtudtam a múzeumban, hogy 9 láda sértetjlenül be­érkezett. Lehlet, hogy későbben a még hiányzó kettőt is elhozta a kultúra szé­léről jövő posta — én már nem vártam be; hiszen lejárt az időm, elvégeztem a feladatomat, hazajöttem . . . így segítik ki a végeken a postát, min­denütt az egész világon. Elmondom még, hogyan kézbesítettek nekem levőiket a koniai sivatagban. Az anatóliai nagy pusztaság közepén fekszik egy elégj népes török város, Rónia a neve; régen — a Keleti Birodalom ide­jén — Iconium-nak nevezték. Hajdan ez a mai kiszáradt, szikes róna közel félakkora területen, mint a mi Al­földünk, a rómaiak virágzó kertje volt, de most sivár pusztaság veszi körül lerom­lott Kónia városát. Három fiatal asszisz­tensem, a dragománom és egy örmény fuvaros kísért engem ezen a két hétig tartó sós sivatagon átvezető útamon. Podgyászunkat, sátrunkat a fuvaros em­ber szállította utánunk, járatlan mező­kön át, kétkerekű taligán, melyet egy fehér ló árkon-bokron keresztül vonszolt. Végre elérkeztünk hát Kóniába, ahol a bagdadi vasút állomásához tartozó szál­lodába bevonultunk. Teljesen kimerül­jünk a hosszú, fárasztó úton, melyet tik­kasztó hőségben tettünk meg; ezért elha­tároztam, hogy itt három napig pihénni fogunk, annál inkább, mert ide postát vártunk hazulról. Mindjárt másnap reggel felkerestem a póstahivatalt, hogy megtudjam, érke­zett-e részünkre levél Budapestről? — Nem érkezett! — Másnap újból tudakol­tam, harmadik nap ismét kérdeztem, jött-e levél? — Nem jött! — Még egy nappal megtoldottam pihenő időnket _ hiába, r észünkre posta nem érkezett! — Ötödik napon reggel indultunk hát és neki vágtunk megint a sivatagnak Bul- gurlu felé, ismét vagy két-, háromheti szenvedés és nélkülözésbe készültünk. Lassan haladtunk, hiszen gyűjtöttünk útközben; 10—15 kilométernyi utat tet­tünk meg aznap és mert már délutánra járt az idő, körülnéztünk a dombhátról, melyen voltunk, merre látunk egy kis zöld foltod a boldogtalan széles tájon? — mert ott vízre számíthatunk, hogy éj­szakára sátrat állítsunk. S ahogyan kém­leltük a vidéket minden irányban, láttunk messziről egy embert felénk jönni; szinte szaladt utánunk és hadonászva intege­tett, majd kiabált is hogy álljunk meg — persze bevártuk; — a kónaí levélhor­dó volt! Alig hogjy kivonultunk a város­ból, pósta érkezett részünkre! Két levelet adtak át a fürgelábú kiliordónak azzal az Utasítással, hogy addig szaladjon ide- oda a pusztában, amíg megtalál bennün­ket valahol a buckákon. Sokat futhatott szegény erre is, arra is, amíg utolért bennünket. Megjutalmaztam aprópénzzel, meg egy tábla csokoládéval. Nagyon megköszönte és máris sietett visszafelé, hogy a sötétség beállta előtt hazaérjen. — Ilyen dicséretes módon működik a pósta a kultúra határain túl, a távoli si­vatagokban is. Elmondok még három budapesti apró­ságot is. basáit arra, hogy Buda bevétele után a romokban fekvő régi fürdőket rö­vid időn belül ismét felépíthessék, sőt egészen új fürdőket is építtettek város különböző helyein, különböző szempontokat tekintetbe véve. Más fürdője volt a török kolos­torokban élő derviseknek, más für­dője volt a tisztasági és vallási szem­pontból gyakran fürdőző magánem­bereknek, más fürdője volt a betegek­nek és külön fürdője volt az úgyne­vezett rituális fürdőket használó zsi­dóknak, kik ebben az időben nagy­számban éltek Budán. Felhívta a hallgatóság figyelmét a Balneologiai Kiállítás történelmi ré­szére, amelyben igen érdekes képek lesznek kiállítva Buda régi fürdőiről a török hódoltság alatt. Megjegyzi, hogy eddig 16 fürdő nevét és helyét sikerült felkutatnia, Buda fürdőinek kapcsolata kelettel megszakadt 1686-ban Budavár vissza­vételével. Szomorú következménye volt ennek a visszavételnek az, hogy a gyönyörű fürdőépületek az ost­rom alatt kivétel nélkül mind el­pusztultak. Évtizedek kellettek ahhoz, hogy vagy a város, vagy magánosok, akik a fürdőket megvették vagy akiknek az akkori uralkodó a fürdőket adomá­nyozta, ezeket a fürdőket ismét fel­építsék s főleg szerbek és bolgárok, valamint görögök voltak azok, akik Budát látogatták illetve itt a fürdő körül le is telepedtek az akkori Ta­bán vidékén. A Rác, illetve ma Szent Imre-fürdő és a Rudas-fürdő ezért fejlődött gyor­sabban és örvendett nagyobb látoga­tottságnak, mint a Császárfürdő. Lassankint egy hármas megoszlás fejlődött ki: Buda lakói, a nyugati külföldi betegek és a szegényebb sorsú betegek a Császárlürdőt láto­gatták, Pest polgárai a Rudaslürdőt s a görögök, bolgárok, szerbek és a többi keleti népek a Ráclíirdőt. Nagyobb érdeklődés Buda és gyógy­fürdői iránt Keletről akkor indult meg, amikor 1828-ban Keletindiáből Mechmet Hadsi jött Buda látogatá­sára. ö visszatérve hazájába ismer­tette honfitársai közt Gül Baba sírját és a mellette fekvő akkori pompás Császárlürdőt s ennek következmé­nye voft az hogy a távol keletről, ha szórványosan is, évente jöttek hívők és betegek. Az 1848,-i szabadságharc ezt ismét megakasztotta, mígnem a 70-es években megindult a Margit­szigeti és az Artézifürdő fúrása alap­ján, fürdőinknek egy új fellendülési korszaka. Lassankint előtérbe nyo­mult a mai Szent Lukács fürdő, amely építkezésének befejezése után, mint elsőnek vette fel programpontul újra Kelet meghódítását. Erre vonatkozó nagyszerű propagan­dája eredményeként újból megindult Keletről a betegeknek nagyobbszám- ban való idejövetele, amelynek fény­pontja az 1910-es év volt, amikor a perzsa sah, az egyiptomi alkirály és több keleti neves férfiú látogatta meg nem is egyszer, hanem ismételten Buda fürdőit. A világháború sajnos ismét meg­akasztotta ezt a fellendülést. A trianoni béke alatt itt járt 1927- ben Rabindranath Tagore India nagy poétája, aki a Szent Gellért gyógy­fürdőt használta kitűnő erdeménnyel és ennek emlékére otthon magyar tanszéket állított az általa alapított egyetemen, ahol Germanus Gyula dr. tanárkodott huzamosabb ideig. Ha­sonló szolgálatokat tett a budai für­dőknek a paciandi maharadzsával itt járt dr. Mahalánobis tanár is. Mint legfontosabb budai kérdést a fürdőváros kérdését a Hollós Mátyás Társaság vetette bele a budai köztu­datba és szolgálja három évtized óta ezt az eszmét a Budai Napló és an­nak szerkesztője, Viraág Béla, aki egy életet szentelt ennek az ügynek. Nagy lendületet hozott a kérdésbe a Fürdőváros Egyesület, továbbá az Idegenforgalmi Szövetség, újabban az I Idegenforgalmi Tanács és a Városhá- ' zán is nagyobb gonddal kezelik ezt a kérdést, amióta Kovácsházy Vil­mos tanácsnok áll az illetékes ügy­osztály élén. Sajnos, hogy a kellő propaganda kifejtéséhez szükséges nyomtatványok százezreit nincs mó­dunkban előállíthatni a különféle nemzetek nyelvén. Az előadó elmon- lotta még a nézeteit a propaganda különféle módjairól és azzal fejezte be szavait, hogy: ha az idők javultá- val ez a szerves propaganda kifejti hatását, akkor meg van róla győ­ződve, hogy azt a feliratot, amely most a Császárfürdőt ékesíti, felír­hatjuk Buda kapójára is, amely fel­irat így szól; „Boldog hon a neve“. Hosszantartó, elismerő óvációban részesítette a hallgatóság a nagy­tudású előadót. Helyszűke miatt az értékes hozzá­szólásokról, indítványokról és vitá­ról, melyben résztvettek: Tábori Kor­nél szerkesztő, Nemes Jenő György dr., v. fürdőorvos, Pávai Vájná Fe­renc dr. főgeológus és Bánlaky Géza a székesfővárosi Központi Fürdőüzem vezérigazgatója, — a legközelebbi lapszámban közijük a tudósítást. A titokzatos palota A fő-utcai Fehér Kereszt vendégfogadó története — Némely laptársunk okulására — A sajtóban néha jelennek meg Budáról olyan közlemények, amelyek lehetnek kedvesek, néha szenzációsak, de mindig úgy tüntetik fel Budát, mint valami indus falut, amely oly távol esik Pesttől, hogy mindent rá lehet fogni, ahogy az alábbi közlemény is bizonyítja. Egyik fiatal laptársunk, mely most ke­res érvényesülést a budai oldalon, helyet adott egy szenzációsnak ígérkező közle­ménynek, amelyben a budai kérdésekben járaton tudósító olyan történelmi adato­kat sorol fel Mária Terézia királynőről, amelyek egyátlalán nem felelnek meg a valóságnak és csak a téliteket szapo­rítják Buda felől. Nem kenyerünk mások hibáinak a ke­resése és feltalálása, de több oldalról jött felhívásra közöljük az alábbiakat; „Mária Terézia pompás palotájában nyo­mortanya van" címen jelent meg oly ér­telmű tudósítás, hogy az a kiugró, ba- rokstilü épület a •fJutthyány-téren egykor Mária Terézia tulajdona volf, pedig: A Batthyányitér 4. szám alatti régi budai barokk palota történetét már ré­gen megírta Garády Sándor, Thallóczy Lajos, Peisner Ignác és Kováts József dr. székesfővárosi levéltári tisztj, továbbá Bevilaqua-Borsódy Béla dr. is bőven fog­lalkozott a régi ház történetével a budai serfőzés történetéről szóló mnkájában, más írásaiban pedig bőven foglalkozott Egyszer, régen volt. talán 30 éve már, — még megvolt a tanszerkészítő intéze­tem és kitömő laboratóriumom a Donáti- utcában, — Becsből kaptam egy kis cso­magot, arasznyi skatulyát, „minta érték nélkül“ s ez úgy volt címezve: ,,Herrn Dr. Adolf in Budapest". — A posta nem tudta kinek kézbesítse, ezért felbontotta a skatulyát: holt kanári madár volt ben­ne! Mit lehet ezzel mást csinálni, mint kitömni; tehát elhozták nekem éspedig helyesen, mert ugyanekkor levelezőlap is érkezett, szintén hiányosan címezve, melyben az osztrák sógor kért, hogy kedvenc madárkáját szépen tömjük ki. Még különösebb eset a következő, mely szintén a postát dicséri. Odesszá­ból küldtek nekem egy utalványt borí­tékban, melynek ez volt a címe: „Herrn József Főherceg in Budapest." Érthető, htojgy ezt a levelet a főhercegi palotába vitték; ottj felbontották és látva, hogy ebben valami tévedés rejlik, visszaadták a levelet a postának, a levélben ugyanis egy odesszai bank azt írja, hogy a be­mutatott számla kiegyenlítéséül 280 ru­belt fel lehet venni a Pesti Kereskedelmi Bank-ban. — a posta kutató irodája kér­dést intézett a Pesti Kereskedelmi Bank­hoz és onnét azt a választ kapta, hogy igenis, érkezett 280 rubel Lendl Adolf számlájával együtt Odesszából. Másnap nekem kézbesítették a hibásan címzett levelet, melyben az utalvány volt, azon­ban igazolnom kellett, hogy jogosan ve­szem át. Ez pedig egyszerűen sikerült. Én ugyanis akkoriban sok iskolaszert, különböző preparátumokat szállítottam az oroszországi iskoláknak. Az egyik odesszai iskola egy ottani bank úfján akarta számlámat kifizetni. A számlala­pon rajta voltak az összes címeim és ki­állítási kitüntetéseim. Legfölül vastag­betűvel az volt nyomtatva: „József Fő­herceg 6 cs. és fúr. Fensége udvari szál­lítója." Az orosz banktisztviselő azt hitte, hogy ez az első két szó a nevem s ezért címezte ily fenséges módon a ne­kem szánt levelet ... melyhez hasonló jókat kívánok mindnyájatoknak és eme­lem, meg ürítem poharamat minden meg­jelent jóbarátom egészségére I Mária Terézia személyével kapcsolatos budai mende-mondákkal. A régi ház 1758 előtt már a „Fejér ke­reszthez“ cégérezett vendégfogadó volt. Ezt Fáik Ferenc József dúsgazdag budai tőkepénzes és vállalkozó 1758-ban vette meg és felépítette a máig ott álló gyö­nyörű barokkos házat éspedig vendégfo­gadóul rendezve azt be a régi Fejér ke­reszt cégéres vendégfogadói jogát foly­tatva. Volt itt vendégfogadó, nagy is­tállók, kereskedők számára való árúrak­tárak, ebédelő vendégszoba, külön ser- mérő és bormérő söntés, bálák számára Balos ház és kávéház a Fejér keresztben. Falk úr maga nagy vállalkozó volt, ő bérelte 1767-től kezdve a régi tabáni Repülőhíd helyett a mai Ybl Miklós térre vezető új hajóhíd hídpénz-bevételét. Eb­ből számtalan pereskedése támadt, ö bérelte ki a budai báltartás jogát is. A Fejér kereszt máig meglévő emeleti szá­lújában folytak le a híres, régi 18. szá­zadi maskarás és egyéb bálák. Fáik úr rengeteg vagyont szerzett budai telek­spekulációval. ö építtette a máig meg­lévő, a „Teremtő Úristenhez“ („Zum Schöpfer“) cégérezett 'házat, melyen — a Kék Qolyó-ucca és a Krisztina-körút sarkán — máig is ott van a felhők kö­zött trónoló Úristen domborműve a ró- maiaskodó barokos ház oromháromszö- gében. (A ,,Zum Schöpfer“ idétlen lefor­dítása adta a mai „Alkotás“ utca nevét.) Budai mende-monda szerint Mária Te­rézia résztvett a budai bálokon. Budai pletykáló öreg nénikék „szavahihető“ előadásai szerint családjukban él az em­léke annak, hogy Mária Terézia „tán­colt“ a mai Verbőczi-uccai Hatvány pa­lotában, az egykori Erdődy-Pejácsevics palotában. Mások ugyanezt tudják a mai Toldy Ferenc és Donáti utcák sarkán levő régi (házról, melyen a „Három Ko­rona“ az ily cégérü vendégfogadó cégére máig látható Más budai pletykák sze­rint azonban egyéb is történt. Nevezete­sen az, hogy .a ,,kikapós Mária Terézia“ szobalány ruhában lopódzott ki a budai Várból „a daliás főúrhoz“ Qrassalkovits „herceghez.“ Sőt azt is tudják, hjogy a szóban levő palota „Qrassalkovics her­cegé“ lévén e címen — lakott ott Mária Terézia. Mindebből persze egy szó sem igaz. Mária Derézia soha sehol Budán nem la­kott. A 19 gyermeket szülő és szoptató, kispolgári erényű, egyszerű életű és ret­tentő komoly státusgondokkal küzködő király — ö Magyarország királya és nem királynője volt — korántsem volt az a fejedelmi szépség, aminek az anek­doták és lojális festők hirdették. Kiosi és korán elhízott termetű volt és a sokgye­rekes családanyák ismert érbántalmai­ban szenvedje, nehézjárású volt. A róla szóló sok idétlen és trágár anekdótát — mint Marczali Henrik és Tóth Béla ki­mutatták — a porosz udvar propaganda­irodája pénzért íratta meg és régi olasz, francia és német vándoranekdotákból. Qrassalkovics Antal grófnak csak a fia tett herceg. Vén ember volt az egy­kori jómódú felvidéki kurucból lett gaz­dag úr, aki soha „koldusdiák“ nem volt, már akkor, mikor Mária Terézia férfhez ment. Mivel pedig] Budán mindent „tö- rök“-nek nevez a naiv képzelet, ami KIRÁLY-FÜRDŐ ÉpKlttl 1558-ban KARA HUSTAFA budai Hasa. Budán, II., F6-ulca 84. h. IC fnj/flD szénsavas nátront, szénsavas lü lUflUu meszet> szénsavas klórnátriuraot „ és magnéziumot tartalmazó hóvvlz köszvény, csúz-, bőr- és csontbotog- *®B«k, fémmérgezés, máj-,lép-, méh-, núgyholyagbántalmak, gyomorhurut alhasi pangás ellen. Kádfürdők: egész napon át. Gőzfürdők: • • . • f®gg®l 5—1. nőknek hétköznap d. u. 2—7. ______ Juókúra rég és a gödöllői Grassalkovics kastély meg a pesti — 1898-ban lebontott — Grassakovics palota stílusa révén min­dent „Grassalkovics stílusnak“ neveznek f ogjadatlan mütlölrténészek: természetes, hogy a Fejér kereszt háza is „Grassal- kovics“-é, a „hercegé“ volt, persze, hogy ott táncolt a fájós lábú „királyné", sőt ott is „lakott“, vagyis a palota „Mária Teréziáé“ volt. így állván a dolog, azt hisszük, hogy a régi Buda története mégsem a „Csáky szalmája“, melyben avatatlan kezek be­leturkálhatnak. Dubonal Pál. Hári János egykori szekszárdi fazekas mester kedves borát méri ki s „Szekszárdi Borpince" az ottani borvidék állami el­lenőrzés alatt álló Pinceszö­vetkezetében részes borterme­lők kimérése: Vili. József-utca 19 Budaiaknak azt a kedvez­ményt nyújtja, hegy ötliteres rendelést díjtalanul házhoz szállít Legjobban ajánlja; Világhírű szekszárdi bikavér literje 80 fill. Sötét kadarka , . , „ 60 ,, Asztali fehér................ 60 ,, Okv etlenül kóstolja meg Szekaz&rd világhírű borait I Fekete Sándor üzletvezető. Telefon: 32-0-63. MÁRKA a gyöngyös v Isontal B O Elárusrtóhely saját kezelésben I. ALKOTÁS-UTCA 7 a) sz. (Délivastttnál) megnyílt Kimért- és palackborokat házhoz szállít I A Bellevue BEN SANTA NELLY J AZZÉNEKESNÖ ÁVOR-VARSÁNYI ZENEKARA Kitűnő konyha Olcsó árak Rekonvalescensek ^ MEKKÁJA ^ a Svábhegyi Szanatórium Békaball budai hangulat a budai Kispipában II. kar. Marglt-körut 16. Uj tulajdonos: TR ETHAN FRICI TÉLI SZALÁMI SÍELŐK, TURISTÁK számára , » a LEGTÁPLALOBB élelmiszer a A . EVES SCHMIEDL-GYÁR BUDAI FIÓKJAIBAN: JT, I„ Horthy Mill*8*-4* 33 II., Margit-körAt 5/«. KIS ROYAL I., MÁRVÁNY-UTCA 19. újonnan átalakított SÖRÖZŐJE megnyílt, EBÉDEKET HÁZHOZ SZÁL HTUNK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom