Budai Napló, 1933 (30. évfolyam, 1106-1151. szám)

1933-03-05 / 1114. szám

XXX. évf. 1114 sz. ELÖF IZETÉS Egy évre . . 24.— P Negyed évre . 6. — P Egyes szám 40 fillér. Egyesületek, amelyek­nek hivatalos lapja — tagjai féláron kapják udai Napló 1933 március S HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, l m/m magas sor egyszeri közlésnél 30 F. Szö­vegsor ára 2 P. Közgazdasági köz­lemények megállapodás szerint A hirdetések dija mindenko előre fizetendő Állandó Metcknik nagy kadvnnin) Buda. érdekelt a várospolitika, közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáld újság FELELŐS SZERKESZTŐ VIRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal; Budáin, I. Bors-u. 24 Telefon; Aut. 502-96. Hivatalos óráik: délutáin 4-6 lg Az utolsó petróleumlámpát e napokban oltották el Budán, hogy helyet adjon a villamoskörtének. Ki­magasló határkő ez Budapest fejlő­désének történetében és jelentős ese­ménye a budai krónikának. Vagyunk sokan, akik még emléke­zünk arra az időre, amikor a kis Kígyó-tér volt Budapest központja. Ott állott a Rózsa-térrel és Sebestyén térrel együtt, ahol ma az Apponyi tér épült lei, a szűk sikátorokkal szelt Belvárosban. A kilencvenes évek ele­jén már a régi Nemzeti Szinház kör­nyéke volt a város központja. A vi­lágháború előtt ez tovább vonult a régi Népszínházig és a Rókus-kórház várható lebontásával föltétlenül a körút és Rákóczi út keresztezése vá­lik Budapest központjává. A nálunknál is öregebbek még tud­ják azít is, hogy valamikor a Rókus- kórház a város szélére épült és ott, ahol a Kertész utca keresztezte a Kerespesi utat, egy nagy kereszt ál­lott, — a város végén. A Szent Gellért-fürdő és környéke ma Budapestnek egyik legszebb ré­sze. Mélyen lent, jóval beljebb, a tér közepén volt a régi Sdrosíürdő, amely fürdőt lebontatta a város a nyolcva­nas évek végén .Akkor kezdték ter­vezni ennek a nagyhírű gyógyforrás­nak és modern fürdőháznak felépíté­sét és — a régfl Városházán, afelett folytait elkeseredett viták, hogy egy- egy tanácsnoknak hetenkint 11 vagy 13 gyertya jár-e? Mire a Gellért-für­dő felépült a város is felépítette új, nagy gázgyárát Budán, északon és nagy elektromosműveit, délen. Akkor kezdtek fogyni. Budán a petróleumlámpák, de még 1926-ban Is 342 petróleumlámpa égett Pest és Buda utcáin. Az 1885-ben rendezett országos ki- •álltás alkalmával omnibusz járt a Múzeum kőrútról a Városligetbe, a még akkor kövezetlen Kerepesi úton. Ma már Rákóczi út, és a várost 130 autóbusz és másfélezer villamoskocsi járja. Ezek már nem férnek össze a petróleumlámpával. A csilingelő ló­vasút csak a budai hegyek aljáig vitte a közönséget és a Budakeszi úton a Szarvasnál volt a végállomás. A Hű­vösvölgyben nem járt lóvasút. A nagy közekedési vonal, amely Budát és Pestet szelte, a Ludoviceumtól indult és az óbudai Szentlélek téren végző­dött. Éppen másfél órát kocogtak a csilingelő lovacskák és kirándulás számba ment ez az utazás úgy a pes­tiek, mint a budaiak számára. Sőt él­tek emberek Óbudán, akik meghaltak anélkül, hogy Pesten jártak volna. A Szentendrei utca végén eloltott utolsó petróleumlámpa olyan korsza­kot zárt le Budapest életében, ame­lyet ez a rohamosan fejlődő világ­város egy fél évszázad alatt élt le, amihez pedig a többi előttünk járó, tíz nagyobb európai világváros talán másfél évszázadot igényelt. Ez a fél­század csaknem nyomtalanul suhant el Buda fölött és legjelentősebb ese­ménye a királyi palotának építése volt, ami azonban csak Buda látké­pét emelte, de belső fejlődését alig szolgálta. Itt csak a világháború előtt indult meg valami kisebb fejlődési áramlás, amely szinte magában álló, mert kívülről jött befelé. Buda fejlő­désének útját állták a temetők és a ma fejlődésnek indult Hűvösvölgy torkát szorította a temetővel szem­ben álló téglavető. Ide villaszerű vá­rost terveztek, meg is indult a villák építése, de a terjeszkedő város köve­teli jogát és ott is háromemeletes bér- villák épülnek már. A Krisztina­város^ fejlődését két-három temető akadályozta és nagy gátat, jobban mondva mély árkot vont a város és a hegyvidék közé a Délivasút. A Gel- lérten túl délfelé rendezetlen, kietlen síkság terült el, amely egyáltalában nem látszott alkalmasnak a beépítés­re. A Ferenc József-híd volt az az or­szágút, amelyen át Pest a maga fö­löslegét áttolta erre a síkságra, a- mely ma már rendkívüli fejlődésnek is indult és a város egyik legjelentő­sebb útja lesz a Lenke-út, amely a hegyek aljától az új Borásos-téri híd­főhöz vezet. Szolgálja ezt a fejlődést a HÉV megváltása is, mert rendsze­res közlekedéshez jut Budapestnek egyik leghatalmasabb útja a Fehér- vdri-út, amely átszeli ezt a déli me­dencét, ahol egy új gyárváros épül majd és a téli kikötő révén, amelyet el kell látni a budai gyógyforrások melegvizével, fölépülhet Európa leg- pitoreszkebb kikötővárosa. Az az utolsó petróleumlámpa, mely belevilágított a régi boldog időbe, abba a falusi világba, amely Óbudán tartotta magát legtovább, már sehogy sem illett volna abba az új városba, amely az Óbudai híd felépítése után ott okvetlenül ki fog fejlődni, mert történelmi hagyományai, kétezer év­nél nagyobb múltja és ennek a nagy múltnak az emlékei predesztinálják erre. De északi fekvése is, amely vidéknek már ma füsttelennek kel­lene lennie, az ott fakadó források révén, mintegy kiegészítője lesz Buda világfürdőnek és elővárosa an­nak az üdülőtelepnek, amely a pilisi hegyvidéken várja majd a világváros polgárságát nyáron át, ha elmúlik felőlünk a külföldet kereső láz és megbecsüljük a magunk természeti szépségeit. A városházán is változott a szel­lem és az évtizedeken át elhanyagolt Buda ma már számottevő tényező ott, mert belátták, hogy annak fej­lesztése Pest érdekeit szolgálja. Ta­lán ez a belátás hozta magával, hogy elfújták, eloltották az utolsó petró­leumlámpát itt Budán és, ha most, hetvenéves koromban kénytelen, le­szek letenni a tollat, azzal a nyugodt lelkiismerettel teszem azt, hogy en­nek az utolsó petróleumlámpa eloltá­sának a lehetőségét tőlem telhetőleg én is szolgáltam. Viraág Béla. Beszámolás a bolgárokról Marik Klára előadása a Keletről Nagy és előkelő közönség jelenlété­ben tartotta meg kedden este Marik Klára „Bolgár Mozaik“ című előadását a Nemzeti Szövetség Tanácstermében. A tapssal gyakran megszakított, mindvégig lebilincselő előadásban egy impressziók­tól tarka utazás emlékei elevenedtek meg a hallgatóság előtt. A Lom-i vám­hivataltól a szófiai tülkölő fiakkereken keresztül, a várnai pompás panorámáig s humoros szállodai feliratokig („A sze­mélyzetet teltleg bántalmazni szigorúan tilos!“) egész a macedón kérdés szomorú drámaiassásáig, mintegy színes kereszt­metszetét adta a Balkán legszimpatiku­sabb országának. Az előadó kiemelte a bolgár nép demokráciájának őszinte ön­tudatos voltát, szorgalmas, szerény, igénytelenségét. Kiemelte, hogy annak ellenére, hogy Bugáriában mindenki ta­nul, nem igyekeznek az iskolázottságuk által nyert előnyökkel egy másik társa­dalmi osztályba bejutni, hanem minden­ki azért tanul, hogy azon a helyen tudja .tökéletesebben teljesíteni feladatát, ahová született. Ennek egyszerű magya­rázata az, hogy Bulgáriában nem szé­gyen parsztnak, vagy iparosnak lenni és generációkon át annak is maradni, mert ebben az országban minden dolgos em­ber egyformán értékeltetik. Maguk az is­kolák is legnagyobbrészt úgy vannak megszervezve, hogy nemcsak elméleti ismereteket közölnek, miáltal könnyen elszoktatnák a tianulóifjúságot a gyakor­lati munkától, hanem rendszeres és ala­pos gyakorlati kiképzést is adnak. Igen szemléltetően érzékeltette ennek a népnek a becsületességét, elmondván, hogy két ízben is elvesztette a kézitás­káját minden pénzével és mind a kétszer hiánytalanul visszakapta. „Néha jó“ úgy mond „ha az en her feledékeny, mert ezáltal jobban megn meri egy-egy nép jellemét.“ Az iskoláztatással kapcsolatban rámu­tatott, hogy miként - égzik a franciák és amerikaiak a vérteRn hódítást ebben az országban, azáltal, h >gy angol és francia rendszerű iskolákat létesítenek, melyek­nek növendékeit a legegyszerűbb módon nyerik meg ezzel *azáguk, érdekeik és kultúrájuk számára. Egyben rámutatott arra is, hogy nekünk magyaroknak is elsőrendű érdekünk lenne ilyen iskolák létesítése, hogy ezt az igazán értékes nagyszerű tulajdonságokkal megáldott testvémépet kiragadjuk a káros orosz- imádatból és közelebb hozzuk magunk­hoz. A feladat nem ütközne nehézsé­gekbe, mert hiszen a bolgár nép maga az, aki a legnagyobb szeretettel hangoz­tatja a rokonságot s mindenkor vágyai Mekkájaként emlegeti Budapestet. Ne­künk magyaroknak, — az előadó szerint — le kell szoknunk a bennünk oly erő­sen kifejlődött nyugatimádatról és kelet felé kell tekintenünk, mert míg a Nyugat számára minden tehetségünk és kultú­ránk ellenére is mindenkor Kelet mara­dunk, a mi hivatásunk a keleteurópai országok számára a Nyugat szerepét be­tölteni. Az élvezetes beszámolót hosszan­tartó taps köszönte meg. A Tabán beépítése Veszélyben „Buda fürdőváros" Részlet Pavlovits Károly műépítész előadásából A munkanélküliségen való segítés egyik programpontja lett a főváros által már régen kisajátított Tabán házainak lebon­tása és a terület közművekkel, utakkal, csatornákkal való ellátása. Amint helyes ma minden munka- és keresetnyújtás le­hetősége és ezért! hálával tartozunk a kormánynak, a főváros vezetőségének és a kölcsönt nyújtani hajlandó új alakulat­nak, a Munka termelő Intézetnek, — oly elhibázott Budapest jövő fejlődésébe mé­lyen bele vágó városrendezésnek a régi szabályozási terv alapján való előkészí­tése a megvalósítás felé. Ez a terv a Tabánból egy budai Bel- ! várost óhajt létesíteni új utcákkal, 5—6 emeletes bérházsorokkal a terület mé­lyebben fekvő részein és villákkal a hegyoldalban. Ez önmagában szép terv volna, ha függetlenül tekintjük Budapest természeti szépségeitől és a fürdőváros gondolataitól. A Tabánból ne csináljunk régi sablo­nok szerinti új városrészt, hanem ez legyen Buda fürdőváros centruma. Nagyvonalú elgondolás és áldozatok nél­kül a „fürdőváros“ dacára természeti kincseinek, csak puszta szó marad és nem valóság. Már 1927. évben megjelent újságcikkem­ben, mint első vetettem fel a gondolatot, hogy a lebontott Tabán területét meg kelll még nagyobbitani a Dunapartig — az Erzsébet hídtól az Ybl Miklós térig. Tehát ki keli sajátítani és lebontani a dunapartot segélyező összes épületeket, a Döbnentei tér és Döbrentjei-utca összes épületeit, hogy a pesti oldalról szabad kilátást nyer­jünk a Svábhegyig. Az így nyert hatalmas területet mint nagy parkot képezzUk ki, ezen nyerjenek- elhelyezést a fürdőváros céljaira szolgáló új éptmények: a Kur- saal, az új fürdők, gyógyszállók, zene- csarnok stb. Az Ybl Miklós téren lévő Várbazár jelenleg redőnyös, rút mű­termeiből könnyen alakítható egy átkádos sétány, amint az valószínűleg a kitűnő mester eredeti elképzelése is lehetett. A király! palota gyönyörű várkertje már a Tabán parkjából volna elérhető és kiegészítő- i észét képezné Budapest fürdőváros cen­trumának. A magasabban fekvő hegyoldali telke­ken villák, penziók, a külföldi követségek palotái külföldi államok által építendő szanató- liumok találnának elhelyezést. Ez utóbbi célokra még ingyen is kellene telkeket felaján­lani. A mai pénztelenségben ez a terv mint valami Fata Morgana .tűnik fel, azonban sokkal több reális alapja van, mint an­nak az elgondolásnak, hogy újabb bér- háztelkeket produkáljunk. Ha bérházakat óhajtunk léteesíteni, éppen elég nagy le­hetőséget találunk a belterületek elavult, egészségtelen házainak lebontása és lo­gikus rendszer szerint való új építése által. A fővárosnak a Tabán telkeinek meg­szerzése igen sok milliójába került és érthető, hogy kiadásai egy részét vissza óhatjja kapni az eladott telkek értékéből. Azonban nagyon meggondolandó, hogy egy tál lencséért eladja-e örökidőkre Budapest fürdőváros eszméjét. Tudatában vagyok annak, hogy az ál­talam javasolt kisajátításokra ma nincs fedezet, de már most feljegyezhető volna az összes érintett ingatlanokra a fő­város kisajátítási joga. A munkanélküliségen való segítésnek sem kell abbamaradnia, mert a bontás, pianírozás máris megkezdhető, csak a közművek lefektetésével kell várni, míg az új Tabán tervei végleg kialakulnak. Helyesnek találnám, ha a főváros hala­déktalanul tervpályázatot írna ki fenti elgondolásom szerint a Tabán ideális beépítésére és csak azután létesítené a közmüveket az elfogadott terv beépítési módja alapján. Ez a tervpályázat által okozott késedelem csak hasznára lesz Budapest világhírének. Ne felejtsük el, hogy egy elhamarkodott lépés, mely ta­lán pillanatnyilag pénzügyileg előnyö­sebbnek látszik, egy ragyogó perspektí­vát és Budapest jövő fejlődését bénítja meg emberöltőkre. • Szakértők nélkül ne tervezzenek! Időszerűvé vált a Tabán felépítése. A székesfőváros nagy közmunkákkal akarja ezt megoldani. Amennyire örvendetes, hogy ezzel az általános munkanélkülisé­gen óhajt segíteni, annyira aggodalmas ez Budapest Fürdőváros megteremtésének szempontjából. E nagy horderejű kérdés szorosan összefügg a Tabán felépítésé­vel, mert hisz' Tabán lábánál fekszik Bu­dapest két legértékesebb gyógyfür­dője, hogy ne is említsük az újonnan fel­tárt forrásokat, amelyek a szakértők véleménye szerint! még hatalmasabb gyógytényezők az eddigieknél. Budapest Fürdőváros szempontjából azonban — azt hisszük — nem mindegy az, hogy mit építünk a lebontandó Tabán helyére, mert egy elhibázott építkezéssel hosszú időre — esetleg örökre — tönkre tennők azt a lehetőséget, hogy Buda­pest Fürdővárost végre megteremtsük. Előre nem látással a múltban már sok oly dolgot rontottunk el. amelyekkel év­tizedekre lehetetlenné tettük azt, hogy a város helyes irányban, a célszerűség, és az eszétika szempontjai szerint fej­lődhessék. Hogy egyebeket ne említsek: a Belhlen-udvar, a Vár nyugati aljának magas házakkal történt beépítése, a Krisztina-körúti dísztelen vásárcsarnok, az Erzsébet-hidnak a Gellérthegynek való vitele, stb. mind hatalmasan preju- dikálnak annak, hogy Buda természeti­szépségeihez illő stílusban fejlődhessék. Nem a mi feladatunk, hogy megjelöl­jük azt, hogy a lebontandó Tabán he­lyére mit építsen a főváros. Eszmékben gondolaokban és tervezetben, azt hisz- szük, hogy nem lesz hiány. Egyet azonban mindenesetre javaso­lunk: Mielőtt a főváros a Tabán felépítéséhez fogna semmi esetre se feledkezzék meg azoknak a testületeknek, szerveknek és egyéneknek a meghallgatásáról, amelyek és akik ma Budapest Fürdőváros megte­remtésével foglalkoznak. Annyi önzetlen munka után, amennyit ezek a szervek és egyének évtizedek óta Budapest Fürdőváros megteremtése érde­kében önzetlenül kifejtettek, annyit leg­alább is megérdemelnek. Ezzel a főváros se fog rosszul járni, mert ha meghallgatja azokat, akik a Tabán felépítését „Budapest Fürdőváros“ szempontjából nézik, semmi esetre sem fog elkövetni olyan hibát, amellyel eset­leg hosszú időre teljesen agyon üti Bu­dapest Fürdőváros megteremtésének a lehetőségét. \ Udvarhelyi K. Imre. Buda fürdőinek kapcsolata Kelettel Tausz Béla dr. előadása a Hollós Mátyás Társaság II. alőadóestjén Lassan mégis átmegy a köztudat­ba, hogy Budapest idegenforgalmát tulajdonképpen a keleten kell meg­alapozni, azt minden eszközzel itt­hon megsegítenünk még építkezésben is, megteremtve egyes keleti színe­zetű városrészeket, — mert akkor szívesen fog idejönni a nyugat is minden különösebb hivogatás nélkül. Ezt a gondolatot szolgálta nagy arányokban az a rendkívül érdekes előadás, amit Tausz Béla dr. tartott a Hollós Mátyás Társaság II. előadó­estjén a Szent Gellért-szállóban, ahol rendkívül előkelő közönség jelent meg, amelynek sorában ott volt dr. Ripka Ferenc udv. tanácsos, mint az Idegenforgalmi Tanács elnöke, Liber Endre alpolgármester, Pfeiffer Gyula min. tan, és sokan az idegenforgalom harcosai és hívei. Az előadás értékes vitát is váltott ki, amiről az aláb­biakban számolunk be. Tausz Béla dr. az idegenforgalmi szövetség igazgatója Jellemzi a keleti elgondolást az egyik keletről érkezett, mohamedán orvos nyilatkozata, akinek megmu­tatta szent Gellért- és Rudas-fürdőt, aliol téves az emléktábla, mivel nem Musztafa pasa építette, csak javí­totta, mert biztos tudomásunk van róla, hogy Zsigmond király alatt már fennállott; — majd a Császár­fürdőt, ahol szintén megmutatta neki a még elég jó állapotban lévő eredeti török fürdőt az arabs felirattal, majd Gül Baba sírját, Abdurraman, az utolsó budai basa, emlékét és az Or­szágos Levéltár helyiségét, ahol száz és száz török, arab stb. okmány és levél fekszik, — a keleti orvos kije­lentette, hogy olyan ország, amely­ben annyi keleti motívum van meg­örökítve és jókarban tartva, az az ország az ő testvérországa és lakói az ö testvérei. Hazájába visszatérve tényleg kb. 15 cikket írt Budapestről és fürdőiről és küldött is azóta ide Budapestre igen előkelő egyéneket. Buda fürdőinek és forrásainak kap­csolata a távoli Kelettel nagyon régi keletű. Történelmileg csak a római birodalom fennállása óta tud­juk biztosan kimutatni, hogy milyen élénk volt a kapcsolat a mai Pannó­nia és annak fővárosa, Buda, vala­mint a Kelet között. Eltekintve at­tól, Rogy az Aquincumban kiásott ro­mok közt igen sok a keleti motívum, fel kell említeni azt, hogy Aquincum­ban igen értékes leleteket találtunk az ókori keleti istenségek imádására vonatkozólag s egyik legszebb mo­zaikunk, amelyet Aquincumban kiás­tak, éppen a napisten imádsára vonatkozik. Hiteles adataink vannak arra, hogy úgy mint nyugatról Aquincumon ke­resztül Keletre, úgy megfordítva Ke­letről Aquincumon át, vagy Aquin­cumba, igen sűrű volt az érintkezés, amelyet kőbe vésett feliratok hitele­sen bizonyítanak. Egyik legértéke­sebb feliratunk az a tábla, amely Aesculap és Hygiea nevével kezdő­dik és amely mutatja, hogy a bythi- niai születésű nagy görög orvosnak; Asklepiosnali, milyen sok hívője és tisztelője volt itt Budán. Ugyanezt tanúsítja a görög eredetű nimfáknak nagy tisztelete, amelyre vonatkozólag szintén köbe' vésett máréav anyaink vannak, me­lyek mind azt bizonyítják, hogy mily nagy gyógyerőt tulajdonítottak az itt lakók és itt átvonulók a budai gyógyvizeknek, illetve a bennük

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom