Budai Napló, 1933 (30. évfolyam, 1106-1151. szám)
1933-09-07 / 1137. szám
XXX. évf. 1137. az. ELŐ FIZETÉS Egy évre ... 24.— P Negyed évre . . 6.— P Egyes szám 40 fill. Egyesületek, amelyeknek hivatalos lapja, — tagjai féláron kapják 1933 szeptember 7 HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, t «*» magas sor egyszeri közlésnél 30 fill. Szövegsor ára 2 P. Ismertető közlemények megállapodás szerint. A hirdetések díja mindenkor előre fizetendő. Állandó hirdetőknek nagy kedvezmény Buda érdekeit a várospolitika, közélet, közgazdaság, társadalom és művészet terén szolgáló újság FELELŐS SZERKESZTŐVIRAÁG BÉLA Szerkesztőségés kiadóhivatal: II, Batthyány u. 63. Telefon: 50-2-96. Hivatalos órák: délután 4—6-ig. Idegen embei mondja..., hogy a világotjáró utazóközoiissg úgy van Magyarországgal, hogy kint a Nyugaton Autriche, Ausztria néven ismerik és Budapestet összetévesztik Bukaresttel. Mint Attila utódjáról, azt hiszik, hogy a magyar nép valami istentelen, bö gatyában, félelmetes fokosával vadlovakon jár. Az egész ország hatalmas puszta, itt-ott csárdával, ahol tokaji bort isznak vödör- számra, ahol a kakastollas csendőrök véres harcba keverednek a betyárokkal, ahol az autó még a világ tizedik csodája. Mindez magában véve már annyira attrakció, hogy a kalandos természetű amerikait vagy angolt épp ez a leirhatatlanul nevetséges fantázia készteti Magyarország meglátogatására. Ezen a szomorú valóságon és igazán lehetetlen állapoton csak annyiban történt változás, hogy az utóbbi két év, de elsősorban az 1933. év nagy nemzetközi eseményei, amelyek Budapesten játszódtak le, így az újságírók nemzetközi kongresszusa* a Jamboree, mindezeknek a sajtó útján történt előkészítése a nagyvilág olvasóközönségét publicisztikai szempontból igen ügyesen megismertette Magyar- országgal. Csak ennek a ténynek, meg annak, hogy Magyarország Európa egyik legnyugodtabb országa, tudható be, hogy az idei nyár az i degenf o rga 1 ómban r eko rdszámba megy. Az így elért siker kezdetén nem szabad megállni. Ne legyen ez a munka a pillanatok futó lángja és ne szalmatűz, hanem így tovább, a megkezdett úton! Javítani, egyszerűsíteni, kevés pénzért sokat nyújtani, ebből a bárom atomból épül fel az igazi idegenforgalmi propaganda. Képzeljük el, hogy a magyar búza kivitele, a megváltozott nemzetközi kereskedelmi szerződés ellenére, a jövőben óriási nehézségekkel fog küzdeni. Mit jelenthet tehát a magyar gazdának, ha sikerül terményeit fokozott idegenforgalom tömegfogyasztói révén közvetlenül elhelyezni. Majd ha az országot megismertetik az idegennel, akkor a hollandi,' angol, amerikai megtudja, hogy a legjobb mézet, gyümölcsöt a magyar föld termi, hogy a nagy húskon- zervgyárak készítményeit bátran viheti víkend-kirándulásra. Hogy a magyar tokaji isteni nedű, a magyar nép pedig egészséges, józan, szorgalmas nép, amelynek egyedüli bűne legfeljebb, hogy élni akar. Ezeket a gondolatokat, lehetne permutálni és kombinálni, de a végeredmény ugyanaz lenne, még pedig: a búza értékcsökkenését az idegenforgalom pluszként egészíti ki. De az idegen- forgalom nem tűr poros bürokráciát, az inkább expanzív kereskedelmi szellemet kíván. Az idegenforgalom a sajtó nélkül olyan, mint a huszár ló nélkül. Az idegenforgalomnak tisztességes publicistára van szüksége, aki maga is sokat utazott, látott és tapasztalt. Az idegenforgalom központot kíván, amely központi intézetből indulnak ki a propaganda szálai szerteszét a nagyvilágba. így írja ezt egy ismert hollandus újságíró (Stela) a „Magyarság“ vasárnapi számában. Tehát egy idegen mondja. Jogosulttá teszi azt a követelést, hogy Budapest nevét felezzük meg és legyen egyszerűen Buda. Ez nehezen megy a pestiek fejébe, pedig ők látnák a nagyobb hasznát. De arra is rányitja szemünket ennek az idegennek az Írása, hogy sablónokTcal nem sokra megyünk az idegenforgalom fejlesztése térién. Állandóan, mindenben a Nyugatot kópizálva, unalmassá válunk. Még a villogó gatyájú, tokajit vödör- számra ivó, kakastollas csendőrrel vetélkedő, a délibábos hortobágyi pusztán vad lovakon végigvágtaitó Betyárokat — azt a bizonyos mongol hordát — csak megnézte az angol és a yenki, de most, a jamboree után, amikor kiderült, hogv mi pompásan utánozzuk az európaiakat minden téren, máris unalmas ország lettünk. No, most mi lesz? Itt aztán tehetetlenül megállanak a mi idegenfor- galmászaink, a kinevezett szakértők. ők csak a sablonokat tudják járni. Az idegen patronokat festik a falra. Szüts András Öméltósága . . . Ka- iliforniában hirdette a magyar gyógyfürdőket. A sanfranciskói milliomosokat akarth így idecsaló-- gatni! No persze, bolond lesz az a milliomos, hogy a francia tengerpart gyönyöreit elcserélje a balatoni nyomorúságért és 15 napos vasúti és hajóút után még 70—80 órát utazzon vasúton, Európán végig, hogy egy csalódással gazdagabban térjen haza — ennyire igazán nem bolond. Ide most új eszmék, új gondolatok, új ötletek kellenek. Ezt pedig parancsszóra 8—2-ig a hivatalban kitermelni nem igen lehet. Akta- szerűen sem intézhető. Erre születni kell, mint a zenére, vagy a poézisre. A Budai Napló régibb számait böngészve, nem egy ideát vetettek fel a hozzáértők, anélkül, hogy azokat patentirozták volna és elsőbbségi jogaikat fenntartanák. Ezek között első helyen áll a misztikus Kelet. Mecseteket már építenek a Nyugaton, hogy a mohamedán ifjúságot az ottani egyetemekre csalogassák. Parisban 25—30 ezer mohamedán fiatalember tanulja a modern tudományokat és átlag havonkint ezer frankot költ, a mi havonkint 30 millió és az iskolai 10 hónapja alatt 300 millió. Ezért érdemes egy-két mecsetet fölépíteni, — de 250 esztendős tiirbét, a mohamedánok egyik legnagyobb szentjének sírját nem tudja produkálni se Berlin, se Páris. De harmadfélszáz esztendős, kupolás fürdőket sem. Ezeket érdemes megnézni, kitapasztalni. Mennyi kevéssé ismert csodája van állatban, virágban ennek a Keletnek, ahol fává nő a mogyoró és a rózsa és így tovább a kínai kolostorokban, ezer lakat alatt tenyésztett sokezeréves emberevő növényszörnyetegekig. Mennyi csodás szépsége nőben, divatban, _ bútorban, építészetben, halott tájakban és a leg- dúsabb életű indus ősföldeken. Budapesten még egy — külsőségekben is vonzó — keleti kávéházat, termet sem talál a kiváncsi Nyugat, ahol lefátyolozott arcú mohamedán nők szolgálnák fel a feketét és sokezeréves keleti dallamokat pengetne az indiai lantos. A „Perzsavásár“ címen ismert zenedarab az egész világot meghódította keleti motívumaival. Nem kellene más, mint az, hogy itt Budán, a Zúgligetben, vagy a Sashegy oldalán, esetleg az őrmező felé lejtő részen a keserűforrások mellett, egy darab Keletet építsünk, a Kelet külső szokásaival és modorával, a többit elvégeznék a mi nagyhatású gyógyvizeink. A néhányszaz millió keleti ember szivében, lelkében felkelthetnénk a vágyat, hogy testvéri fajrokonaink hagyományai, évezredes közös múltúnk és történelmi kapcsolataink révén — ide jöjjön. Ha pedig itt lesz a Kelet és hire megy Nyugaton, hogy itt valódi seykek, maharadzsák, szultánok és mandarinok élik r különös életüket, nem kell hirdetés [ sem, higyjék el nekem Szüts András úr és az idegenforgalmon élősködő társai — tódulni fog ide a’ Nyugat. Dubonai Pál. Testvérvárosoknak érezzük ezt a három dunamenti várost. Más -más törvényhatósághoz tartoznak ugyan, de földrajzi fekvésük sok tekintetben egymásra utalja őket. Csak valahogy még jómaguk nem érzik ezt kellően át. Ma még túlságosan csak saját életüket élve, nem ismerik még fel, hogy kissé egymásért és egymással is élve, mindegyikük jobban is boldogulhatna. Akár Buda, akár Esztergom, akár Szentendre tágabbkörű idegenforgalmára gondolunk, egyiké sem teljes a másiké nélkül; kell, hogy egyiké a másikét szervesen kiegészítse. A három város az esztergom-budai gyönyörű Dunaszögnek egy-egy központja; közös idegenforgalmi, fürdőpolitikai és turisztikai érdekeik vannak és ezeket érvényesíteni, egymással kezetfogva kell , törekedniük. Buda északi fürdőcsoportjának rossz a vasúti összeköttetése Esztergommal. Az Esztergomban kikötő bécsi nagyhajó Budán egyáltalában nem köt ki. Az Esztergomot Dorognál megközelítő bécs-budapesti autóbuszok Budán meg sem állnak, Dorogról pedig nincs rendes csatlakozásuk Esztergom felé. Esztergom és Szentendre között nincs meg Akvinkumnál ia vasúti átszállás tűrhető, komoly lehetősége. A szentendrei Dunaágban közlekedő esztergom-szent- endre-budapesti hajók Budán a Pálffy- téren, tehát Buda északi fürdőcsoportjának központjától jó messze kötnek ki. Akinek van hozzá kedve és ideje, a különböző útmutatókból és menetrendekből lezekhez hasonló közlekedési csetlésekből-bottyí sokból Itüskés-tövises vadvirágcsokrot köthet. Pedig egy jól átgondolt közlekedési rendszer sok mindent tenne lehetővé, amint ezt a Buda—Császárfürdő mint közlekedési központ tervével kapcsolatosan már megirtuk. Múltkor ezt mondotta egy bécsi ismerősöm: ^Budapestre már repülőgépen is, autóbuszon is, vasúton is, gőzhajón is utaztam. A repülőgép kivitt Mátyásföldre, az autóbusz, a vasút és a gőzhajó pedig Pestre vitt. Esztergomot csak a Dunáról láttam. Budán még meg nem szálltam, nagyon kiesik Esztergomból pedig hajón utazni a szentendrei Dunaágon Buda Pálffy-té- rig. Csak így jut az utasnak ideje élvezni Esztergom fürdőjét és megtekinteni nevezetességeit, amennyire éppen a rövid 4 óra 12 percből erre is, arra is futja. Persze, ha a komáromi „átszállás" nem 37 percben volna megszabva és ha a komárom-esztergomi 53—54 kilóméteres út nem tartana 95 percig, Esztergomra legalább 5 órája maradna az idegennek. A sok közül ez csak egy példa. De ez is mutatja, hogy egy minél átgondoltabb, rendszeresebb és így jobb közlekedés az utazási és kirándulási lehetőségeket megkönnyíti, azok nagyobb- számú kombinációját és variációját teszi lehetővé és megkedvelteti az idegennel is az esztergom-budai Duna- szöget, elsősorban pedig a Buda északi fürdőcsoportjában gyógyuló, a lélek felfrissülését és a változatosságot ke- resve-kereső beteggel -magáit Budát. Variatio deleetat, — enélkül lélekölő unalom és búskomorság forrásává válik a járni-kelni tudó betegre még a legistenáldottabb gyógyfürdő is. Ezért oly nagy érdeke Buda északi fürdőosoportjának, hogy Buda-Császárfürdő mint közlekedési központ mielőbb rendszeresen kiépüljön; ez nemcsak Buda, hanem Esztergom és Szentendre érdekeit is szolgálná. Budának nemcsak Pesten kell zörgetnie, hanem kézen kell fognia Esztergomot és Szentendrét is, azok társadalmát is meg kell mozgatnia hármuk közös érdekeinek megvédésére és érvényesítésére. így összefogva, bizonyára sikeresebben fogják elvégezni azt az apró munkát, amely nélkül nagyot teremteni nem lehet. A három testvérvároson, különösen társadalmunkon a sor, hogy kiindulvia Buda-Császárfürdő mint közlekedési központ eszméjéből, szükségességéből és követeléséből, ebbe belevigyék és ebből kifejlesszék mindazt, amit mindhármuk közös érdeke már régesrégen követel. Christian Rezső dr. •• Ciliiére árulja el a magyart — A svdftdfi már felfigyeltek — Áltudósok, álirók, álpolitikusok kontármunkái {járultak nagyban hozzá, hogy a magyar birodalmat széjjeldarabolták Trianonban. Magyar művekre hivatkoztak a trianoni ántántbölcsek és mi nem tudtunk ellenük tenni. Mert Magyarország sorsát Szent István ó'a a csehek, morvák, svábok, rácok és oláhok iránti tekintetből sohasem faj- magyarok ntézték. Trianon dacára sem változott a helyzet, jóllehet: intézőköreink okulhattak volna. A kezeimbe jutott egy, sajnos még 1929-ben megjelent, hivatalos pénzeken készült, szubvencionált nagy történelmi munka, amely ismert egyetemi professzorok szerzeménye, s amely munkát Zala vármegye minden iskolájának és jegyzőjének meg kellett vennie. Vaskos kötetek, a tudományos komolyság látszatával s valószinüleg jóhiszeműen készültek. Címe: „Zala vármegye története.“ Semmiféle eredeti és komoly magyar adatot nem találunk benne, pláne ősi, ázsiai adatról nem ,is tud a vaskos mű, ellenben felhasznál minden kódexet,, almanachot és feljegyzést, amit talián, morva, cseh, sváb barátok összehazudtak rólunk s múltúnkról, olyan adatokra hivatkozva, melyeket ma már senki komolyan nem vesz s amelyekre olyan kaliberű, valódi tudósok, mint Vaszary Kolos, Vámbéry Armin, Ballagi Aladár soha nem is hivatkoztak. Hogy Zala vármegye mégis egész vagyont áldozott erre a műre, az kulturbotrány. Mert e mű az ősi, már Belsőázsiában nagy szerepet betöltött Zalán nemzetség megyéjét megteszi szláv és sváb területnek, ősmagyar neveket németnek vagy szlávnak minősít, Kézai Simon mester hazafias lóditásait és a fuldai kódex sületlenségeit tényként fogadja el. Laczkó Dezső, a világhírű Kaukázus-kutató piarista tanár, európai hirű tudós-geológus és archeológus, a tavaly elhunyt tankerületi főigazgató és egyben a veszprémi múzeum alapítója,^ komoly tudományossággal kimutatta,' (hogy Zala, Veszprém, Somogy megyékben sohasem voltak németek, főleg azonban szlávok, egyetlen emlék nem maradt utánuk, már pedig a kő- és bronzkorszakbeli ember, a kelták, gepidák, rómaiak, longobardok, avarok, hunok és az előttük itt élt ősmagyar törzsek után rengeteg emlék van felhalmozva >a Felső- dunántúl múzeumában. Budán sincs nyoma a szlávoknak. Ami szláv a Dunántúl akad, az mind már nagyrészt Ottokár cseh király idejéből maradt itt az átvándorlókból és betelepítettekből, akárcsak a sváb és szász telepesek községei. Sajnos, hogy ilyen, esetleg jóhiszeműleg készült mű egyáltalán megjelenhetett^ de még sajnosabb, hogy ilyen, a magyar faj élete ellen irányuló nyomtatvány állami és megyei közpénzekből támogatást nyerhetett, amikor a jeles Ipolyi Arnold püspök munkáját, az ősmagyar múlt legkiválóbb bizonyitékát, nem lehetett pénz hiányában népszerű fogalmazásban kiadni. Ezer szerencse, hogy ez a mű nem a trianoni tárgyalásakor látott napvilágot, mert akkor a magyarokat szumir-akkádoknak, Zala vármegyét pedig szláv területnek minősítették volna, a mű szerzői pedig ma talán már a prágai cseh egyetemen tanítanák a históriát és nem az ősmagyar (s nem szláv vagy germán eredetű) Pécsett. Hogy mennyire igazam van, mutatja az a tény, amit most Hitler lapjaiban olvashatunk, amelyek has- sonló okoskodással és szintén a fuldai kódexre s egyebekre hivatkozva, akárcsak mint a Zala vármegyéről szóló ' történelmi fejtegetések, a germán-árja : (indoárja) művelődés alapján követelik maguknak a Dunántúlt, főleg Zala vármegyét, mint indoárja örökséget. Ugy- látszik, hogy elolvasták Zala várme- gye monográfiáját s abból kiindulva, adatait átgermanzálták s most kultú- rális hódításaikhoz jogcimet szereztek maguknak. Minél előbb ki kell adni az iskolák számára és közhasználatra Ipolyi Arnold, Zajti Ferenc, Némethy Kálmán, Gálocsy Árpád és a többi magyar tudós (se nem egyetemi tanárok, se nem akadémikusok, ami nem baj) műveit és feljegyzéseit, mielőtt csehek vagy germánok bekebelezik a Dunántúlt Budavárától a stájer határokig. Olzsál Zsolt. Az utolsó budai Ghetto és az óbudai Zsidó Község Részlet a „Budai Almanach“-ból. A középkori Buda lakossága — mint minden középkori városban — külön nemzetiségi fertályokban lakott. A mai Szentháromság utca volt a Tdjcsok, vagyis Theutunicus-ok azaz Allaman- nusok, szlávosan nyemetz-ek, magyarosan németek fertálya. Kelet felé ide csatlakozott az oloszok (nem olaszok) azaz a vels, fels, falen, vallon, vagyis flandron, magyarosan flándor vendégek fertálya. Itt laktak a többi latinnyelvű népek fráncúzok, panyorok és taljánok, vagyis olaszok. Ezeknek együtt Latinus volt a gyűjtőnevük. Fertályuk a mai Úri és Országbáz utca környéke volt. Ezzel párhuzamos volt a középkorvégi Zsidófertály, a Ghetto, a mai Verbőczy utca. 1686 után tilos lett a zsidóság számára a Várban való lakás. A Hódoltság megszűnése után a királyi kamaravárossá alakított Óbudára szorították a délvidéki, a Bosznán keresztül felvirágzott espagniole, vagyis spanyol zsidóságot. Óbuda ez újkori Ghettoja tulajdonképpen Buda Ghettoja volt, hamar autonom zsidó községgé alakult. A 19. század első harmadában épült máig álló templom környéke volt a Zsidó község. Szombatnapon lánccal, a hagyományos Éruoutamból, pedig szeretném látni. De sok időt sem Budára, sem! Esztergomra nem szánhatok. Milyen útitervet ajánlanál, hogy Esztergomban is tölthessek néhány órát és Budára is több időm maradjon! Gondolkodtam. A repülőgépet ki kellett kapcsolnám. Az autóbusszal is baj volt. Bécsből reggel 7 óra 30 perckor indul a MAVART autóbusza, 12 óra 41 perckor Dorogon van és megáll a bányakaszinónál, de E»z- I tergom felé innen rendes csatlakozása nincsen. A vasút még ajánlhatónak látszott; Bécsből reggel 8 óra 25 perekor indul a gyors és 11 óra 6 perckor ér Komáromba, itt át lehet szállni — van rá 37 perc idő — a komárom-esz- tergomi személyvonatra; ez 11 óra 43 perckor indul Komáromból és délután 1 óra 18 perckor van Esztergomban. Az esztergom-szentendre-budapesti hajó csak délután 5 óra 30 perckor indul Esztergomból, tehát az esztergomi tartózkodásra maradna 4 óra 12 perc. A hajó este 9 óra 50 perckor köt ki a Pálffy-téren és így este 10 órakor bécsi ismerősöm talán már budai szállóban is vacsorázhat A bécsi nagyhajót, a mely Bécsből reggel 8 óra 30 perckor indul, nem mertem ajánlani; ez ugyanis csak délután 5 óra 10 perc vagy 5 óra 25 perc táján köt ki Esztergomban, az esztergom-budapesti személyvonat pedig már 7 óra 2 perckor indul Esztergomból, így tehát Esztergomra csak 2 óra 52 perc vagy 2 óra 37 perc jutna; a vonatnak egyébként Óbudánál csatlakozása van Buda-Császárfürdő felé, I ahová este 9 óra 7 perckor érkeznek az ' óbudai kocsik. De azért sem mertem ajánlani a bécsi nagyhajót, mert a MAVART autóbuszával is baj van; ez ugyanis nem áll meg Budán, bár megáll Dorogon és onnan csak este 9 óra 29 perckor indul, de Dorogra sincs Esztergomból rendes csatlakozó autóbusz- járat és különben is kérdés, jut-e bécsi ismerősömnek Dorogon üres hely az autóbuszon, amely este 10 óra 30 perckor ér — Pestre. Egy bécs-esztergom-budai út terve ma még csak ez lehet: Indulás reggel Bécsből gyorssal, átszállás Komáromban személyvonatra Esztergom felé, Buda — Esztergom — — Szentendre — Turistaközpont: — Császárfürdő —
