Budai Napló, 1933 (30. évfolyam, 1106-1151. szám)
1933-09-07 / 1137. szám
2 Budai Napid Buda, 1933 szeptember 7. GYÓGYFÜRDŐ Vixgyógyintéxet, hullám- és napfUrdo Külön férfi és női osztály. A legmodernebb berendezés. Szakképzet! személyzet. val zárták le. Mellette volt az úgynevezett Keresztény község. Nem hitközség, hanem közigazgatási község volt. A 18. század végétől kezdve a spaniole eredetű, úgynevezett déli vagyis spanyolföldi, azaz szefárádim zsidók mellé A Székesfővárosi Iparrajziskola egyenes jogutódja s folytatója az 1777- ben alapított budai rajziskolának. Mária Terézia királynő 1776-ban adta ki az új oktatási rendszabást, a „Ratio Educationis“-t, amelynek egyik pontja kötelezi a nagyobb városokat, hogy elemi iskoláik mellett rajziskolákat is állítsanak) fel és ezek kötelességévé tette, hogy különös figyelmet fordítsanak az ipari rajzoktatásra. Buda városa már a következő évben felállította rajziskoláját, a bécsi művészeti akadémia egyik tanárára bízva annak szervezését és igazgatását. A budai rajziskola az állam és a város gondoskodása, tanárai és vezetői kiválósága révén csakhamar az ország első intézetévé fejlődött, úgy bogy a budai rajziskolához való kineveztetés vagy áthelyezés valósággal kitüntetés- számba ment. Hogy Buda város nemes tanácsa mennyire átérezte a rajzoktatás fontosságát az iparfejlesztés terén, erre szolgáljon bizonyságul az 1833-iki iskolai ünnepség, ahogy azt az akkori sajtó tükrében láthatjuk. Buda város tanácsa már régebben létesített olyan alapítványt, amelynek kamataiból három évenkint aranydukát pályádíjakkal jutalmazták ad iskola kézművessorsú három növendékét,» akiknek rajzai a jutalmazásra a legméltóbbak. 1833 egy ilyen hároméves évforduló lévén, a nyári évzáró vizsga igen ünnepélyes keretek közt zajlott le. A budai |városháza (nagytermében „számos nagytekintetű és műértő vendég gyülekezett feli“, úgymint a belső és külső tanács, a tanulmányi felügyeHIRA'C parkettát niBJ*9 ÉS PADLÓT RÖGTÖN JAVÍT GiQfTZ anhal ® 1.. Bors ucca 24. Telefon: 50—7—34. északi, azaz askcnázim zsidók is társultak. Néhány spanyol-olasz név máig emléke a spanyolos, arabos, olaszos esaládneveknek. Ilyenek El Khán, az Elkán, Finali, AI bach ári, Brancalari. A zsidó község mint közigazgatási terület független volt a budai Városi Tanácstól, de az Óbudai Koronauradalom alá tartozott. Utolsó községi, vá- rosbirája, vagyis zsidóbirája ,.Ras-ha- Khol“-ja azaz a Község Feje 1848-ban BoskovicS Hers, fürmindere,^ Vagyis közSzószőlójá, Lazarótics Mihály, ülnökei, azaz tanácsosai: Goldstern Ábr- ris, Augenstein Márkus, Kohn Simeon, fícsz Leopold, Waiszner Gottlieb, Stem Jákob, Bemer Adolf, Jákob Léb Drucker, Pichler Leopold, nótáriusa Rottenstein Mózes, orvosai Neumann, Rothfeld és Rosenztveig doktorok voltak, azaz amolyan mezővárosféle volt. B. B. B. lő: páter Spányik Glycerus főtisztelendő úr, továbbá az országos építészeti főigazgatóság képviselője, számos festő és rajzművész és az iskola növendékei Rauschir|inn János inajztanítóval az élükön, aki akkor már több mint húsz éve ritka hozzáértéssel és buzgalommal vezette ezt az iskolát. A jutalomtételeket maga a polgár- mester, nemes Oeffner Ferenc uram, osztotta szét ünnepi beszéd kíséretében. Az első díjat Ernst Simon kőmives tanuló nyerte építészeti rajzával: francia építészeti stílusban tervezett jóni és korinthusi oszlopsoros kqnyvtár-_ épülettel. A második díj nyertese Forst- ner Jakab festőtanonc virág és virágváza rajzával, az akkori újdondász külön kiemeli, hogy a virágok neveinek kezdőbetűi Ferenc cszászár és király nevét adták, amely lojalitás általános tetszést aratott. Végül a harmadik díj nyertese, Papier Károly, azt a francia császári sast rajzolta meg kisebbített mértékben), melyet 1815-ben izsákmá- nyolt egy magyar ezred, amely részt vett Páris megszállásában s azt a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. Maga a polgármester osztotta ki a díjakat az egész városi tanács jelenlétében, ami azt bizonyítja, hogy Buda város akkori vezetősége milyen fontosnak tartotta az iparfejlesztés szempontjából a kézmüvesif júság minél szakszerűbb oktatását, s ennek előmozdítására sem időt, sem költséget nem sajnált. Virult is a budai rajziskola tovább mindaddig, mígnem a két testvérváros egyesülése után egybeolvadt a pesti rajziskolával és lett belőle a „Székesfővárosi Iparrajziskola", amely fenállá- sának 156. évében retrospectiv kiállítás keretében és történetének megiratásá- val mutatja be ez idén, mennyivel járult hozzá a magyar iparnak ia mai magas fokra való emelkedéséhez. Mazsári Béla dr. Középkori femplomok Budán — Hiányoznak az emléktáblák. — A tatárjárás után Zsigmond király koráig Budavár külvárosaiban kilenc templom s kolostor épült, mégpedig a „Szent Péter“ vértanú plébánia temploma-az alsóvárosban, amely 1258-ban már létezett a mai Vízivárosban. Nagy Lajos idejében már független a budavári Nagyboldogasszony plébániától, míg a budavári Magdolna (ma helyőrségi) templom még 1390-ben is az előbbinek egy ezüst márkát fizet évenkint. A tatárjárás után hét évvel 1248- ban épül a mai Lukácsfürdő tájékán a johanniták Szentháromság-telepe templommal és kórházzal. A telep külsejéről csak annyit tudunk, amit Oláh Miklós érsek a XVI. század első felében róla feljegyzett: — „Szentháromság városa, magyarán Felhéviz. monostor templománál s fényes épületek közé foglalt meleg forrásainál fogva egyaránt hires.“ (Buda fürdőváros propagandájába ezeket a történeti adatokat is fel kellene használni!) — Harmadik külvárosi templom az ágostonrendiek „Szent István“ vértanú temploma és kolostora, amely valószínűleg a mai Margithíd vidékén állhatott, de biztos • tudomásunk erről nincsen. Hunyadi Lászlót lefejeztetése után rövid időre, a budavári Magdolna templomban tették ravatalra, majd Buda északra fekvő külvárosában levő Krisztus szent testének kápolnájában ■ temették el, ahogy azt Bonfini leírja mondván: ....... mely a külvárosban dombon áll, az apagyilkosok és haza- árulók közé.“ Ez a kápolna a mai Török ucca fölött állítatott a Rózsadomb oldalán, talán éppen a mai Kálvária helyén. Szilágyi Mihály innen Gyula- fehérvárra vitette el Hunyadi László holttestét. Az ötödik kápolna a Várhegy alatt északnyugaton ,a XIV. századbeli akasztófa közelében állott, a gonosztevők akkori temetőjében: „Szent Lázár“ kápolnája. Ä várból idevezető utat is „Lázár útinak nevezték. Az erre nyiló budai várkapu az lehetett, amit a budai törvénykönyv Mind; szent-kapunak nevez. A legnagyobb és legfíyönyölrűbb kolostor egész Budán a pálosok szentlorinci kolostora és temploma volt a mai Szép Juhászné táján. Itt azonban háborús időben védtelenek voltak s ezért Nagy Lajos király a barátoknak a budai falakon belül, a mai bécsi kapu alatt, a Várhegy északi lejtőjenék középe táján Szent Pál templomát és házát engedte át 1383-ban. Ide temették 1418-ban a pápa legátusát, Dominici János bíbornokot, akinek csontjait azután a török 1541- ben szétszóratia. Erzsébet királyné, Nagy Lajos anyja, aki különös szeretettel és ragaszkodással volt Óbuda iránt, nemcsak ott emelt templomokat, hanem Buda külvárosában is a mai Fiume szálló tájékán, a karmelitákat segítve templom és kolostor-alapításhoz a Duna partján. A templom és zárda 1378-ban már kész is és a pápa búcsút engedélyez' számára. Erzsébet A Budai Rajziskola 156 éves — Iparoktatási ünnepség 1833-ban — Készlet a ,Budai Alnianach“-ból. I még végrendeletében is száz arany forintot hagyományozott a karmelitáknak. Az ő gondjaikra volt bízva a budai Szent Anna kápolna, amelyet Olvasógyártó Mihály alapított. A helye azonban ismeretlen. A budavári Magdolna templom területén állhatott, mert annak plébánosa és a karmeliták a kápolna miatt sokat pörösködtek s csak 1515-ben- léptek egyezségre. — Ezeknek a régi templomoknak emléke nem szabad, hogy elvesszen. Egy kis márványtábla hirdesse a történelmileg igazolt helyeken a nagy múltat és a templomokhoz fűződő érdekes történelmi eseményeket! Rétyi Székely Miklós dr. Második Tabán a Vízivárosnak az a része, amely — részben a Fő utcát is beleszámítva— a Batthyány^ Szegényház-és Királyhegy. utcák között (besped, és semmiképen sem válik díszére Budának. Félig földbesülyedt, ütött- kopott földszintes házak állnak ezen a meglehetős nagy területen, emberi célokra alkalmatlan, levegőtlen, szűk lakásokkal, sötét udvarokkal. A Tabánban még volt valamelyes romantika, itt azonban még az sincs. A girbe-görbe utcácskák, apró boltok s az életnek csaknem teljes hiánya kis vidéki városra emlékeztetik azt, aki erre jár s szinte elképzelhetetlen, hogy párszáz méternyire a világváros élete zajlik. A mai viszonyok melletlt hosszú évekig gondc ’ni s^m lehet ily nagy terület méltó rendezésére, de eszmei pályázatot már most kellene kiírni, ne- Vgy az esetleges gazdasági fellendülés esetén, ugyanúgy utolsó percben írják ki a tervpályázatot, mint a Tabán esetében. — így írja ezt elkeseredve egyik olvasónk. Közeleg feltartózhatatlanul a tél s aktuálissá válik a fűtés problémája. A modern bérpaloták és villák mind központi vagy etage-f ütésre vannak berendezve s a gondos háztulajdonos már most igyekszik fűtőberendezését rendbehozatni. A budai D u t k a és Riedlmayer fűtési berendező cég (II., Batthyány u. 57.) a legmelegebben ajánlható, mert hosszú évek gyakorlatával rendelkeznek és számos bérpalota és villa fűtési berendezésézonyították, hogy e téren tö__ alkotnak. A cég vállalja eze nkívül vízvezeték, csatornázás, gázvezeték és ipari csővezetékek tervezését és kivitelezését is. , ruküü ÓBUDA— AKVINKUM k é « « * B 6 8 ő Őszig POMPÁS STRAND Kitűnő konyha. — A források napi hozama 160.000 hektoliter rádioahtlv thermálvíz A szentendrei HÉV vasútnak a MFTR hajóknak és az ÚJPESTI átkelő propellernek állomása Építette FÜRDŐ 45 fokos 1556-ban KARA MUSZTAFA budai basa. Budán, II., Fő ucca 84. sx. szénsavas nátront, szénsavas meszet, szénsavas klórnát- I riumot, magnéziu- _ mot tartalmazó h © vvIz köszvény, csúz, bőr- és csontbetegségek, fém mérgezés» máj-, ép-, méh-, húgyhólyagbántalmak, gyomorhurut és alhasi pangás ellen. Kádfürdők: egész napon át. ®^*fürdőlcs férfiaknak reggel 5—1, nőknek hétköznap d. u. 2-7.- Ivókúra Éhgyomorra naponta igyék egy pohár vlaet________ A R ÓZSADOMB egyetlen csemege- füszerüzlete II.» Bimbó ucca 45. Telefon: 53-7-09. „BIMBÓ” CSEMEGEHÁZ Budai Polgárok! Keressétek tel a szekszárdi borospincét! Szekszárdi bikavér . . literje —«80 Sötét kadarka............... „ —.60 Asztali fehér............... „ —.60 Orm os magyar „Vermouth“ „ 1.20 Budára ötliteres rendelést haza szállítunk! Magyar üdvözletlel F©lc©t© Sándor üzletvezető Budapest, Vili, József ucca 19. sz. Telefon; 32-0-63. Nincsen párja a szekszárdi bornak A borospince ékességei: Hagyományos pompájú magyar vin- cellérdiszítmények. címerek, magyar köszöntő-rigmu&ok. Nemes és olcsó szekszárdi fajborok I Borkóstoló poharazással! Minden látogató a szekszárdi szőlőhegyek történetéről szóló emlékfüzelet kap l Az emberevők országában Irta: Jenovay Jenő. A „Donau“ osztrák-magyar hadihajó felszedte horgonyait, miután több hetet töltött az ausztráliai kontinens páratlanul szép kikötővárosaiban és a Salamon-szigetek felé vitorlázott. Az ausztráliai szigettengernek ez a rendes hajózási vonalon messze kivül- eső csoportja közvetlenül az Egyenlítő alatt fekszik és veszedelmesen tropikus éghajlata, nagyterjedelmű, pos- hadt mocsarak okozta mérges betegségeket terjesztő levegője miatt európai ember csak ritkán látogatta. Ezek a szigetek azok, ahol ősi természetességében él az emberhúst evő vadember, akinek képzeletében még a fügelfale- vél, mint ruhadarab is ismeretlen valami. íjjal, lándzsákkal és mérgezett- hegyű nyilakkal a kezükben, vadra lesve járják a barnabőrű szigetlakók az őserdők rengetegeit. A „Donau“ nyolcnapi hajózás után a szigetcsoportnak legkönnyebben megközelíthető Ugi nevű szigetének egyik rejtett, festői öblében vetett horgonyt. A vadak, mikor a karcsú, nagy fehér hajót közeledni látták, éktelen ordíto- zásban törtek ki és fegyvereikkel felszerelve, a partokra gyülekeztek és fenyegető mozdulatokkal kisért csata- kiáltásokkal fogadtak bennünket. Egy vaktöltéssel leadott ágyúlövés azonban elég volt ahhoz, hogy az összesereglett szigetlakok kunyhóikba kotródjanak, ahonnan később, Látva, hogy nem jelentünk meg támadó szándékkal, las- san-lassan ismét előszállingóztak. Nemsokkal ezután egy kanoe (egy darab fatörzsből faragott csónak) közeledett hajónk felé, bem ieneziilöttől kisért, alacsonyte surtosruhájú fehérbőrű ejnbe itán a kanoe a hajó leeresztett csőjénél kikötött, a fehérbőrű emberke a fedélzetre lépve, mély hajlongások közt angol nyelven bemutatkozott a hajóparancsnoknak. Ennek megtörténte után felvilágosítást kért arranézve, hogy a hajó ellenséges szándékkal jött-e a szigetekre! Mikor eziránt megnyugtató választ kapott, a szurtos ruhazsehből előkotorászott fehér kendővel jelt adott a partokon egybegyűlt benszülöttek- nek, mire a vadak — elszéledtek. A beszélgetés során elmondotta azután, hogy angol alattvaló, már néhány évtized előtt származott ide az ausztráliai kontinensről és benszülött nőt vett feleségül (!). Mintán a pénz fogalma itt ismeretlen, ő közvetíti a forgalmat a benszülöttek és a fehérek közt. Evégből évente egy-kétszer vitorláshajó keresi fel a kontinensről a szigeteket, megrakva tarka üveggyöngyökkel és kezdetleges vasszerszámokkal, amelyekért mosóaranyport, pálmaolajat és állatbőröket adnak cserébe a szigetlakok. Lőfegyvert, lőport és gyufát azonban nemzetközi egyezmény értelmében tiltva van a benszülöttek közé bevinni. Egyben elmondta, hogy körülbelül egy évvel ezelőtt egy tudományos kutatásokat végző német expedíció járt a szigeteken. A németek . ei'őszakos viselkedése azonban fellázította a benszülötteket, akik, miután kegyetlen kínzások közt felkoncolták az expedíció tagjait — felfalták azokat. Néhány hónappal ezután egy német hadihajóval büntető-expedició jelent meg, amely százával végeztette ki a mészárlásban résztvett benszülötteket. Innen a vadaknak a fehérek iránti ellenséges érzülete s ezért óvatosságra intette a parancsnokot az esetre, ha a legénység netán partraszállna. Miután a [kis angol elávozott hajónkról és a szigetlakóknak békés szándékunkat hírül vitte, másnap a törzsfőnökök nagy kísérettel, cifrán kifaragott, díszes, nagy kanoekban a hajónk felé eveztek, hogy a parancsnoknál tisztelegjenek. A tarka tollazatú fejdíszben megjelent törzsfőnökök a hajó parancsnokát kezükben pálmaággal, térdreborulva üdvözölték, aminek megtörténte után engedélyt kaptak a hajó megtekintésére. Hogy pedig exo- tikus vendégeink különösen „jól“ érezzék magukat, kedves meglepetést tartogattunk számukra. Már estére hajlott az idő, amikor — szokás szerint — a napi munkában elfáradt legénység és tisztek szórakozására a hajózenekar a fedélzeten elhelyezkedett. Mikor a vadak a sohasem látott, vakítóan fényes rézfúvóhang- szereket és a nagydobot megpillatot- ták, óvatosan a zenekar köré sereglettek. Csak lopva, félve mertek közeledői, mitsem sejtve a hangszerek rendeltetéséről. A félelemmel vegyes kíváncsiságtól felcsigázott képzeletük bálványisteneknek vélte a nagy rézfúvókat és a bátrabbak áhítattal borultak térdre a hangszer-monstrumok előtt. A kacagtatóan komikus jelenet tetőpontja azonban csak ezután következett. Amikor ugyanis a zenészek hangszereiket játszásra készen a kezükbe vették és erőteljes fortisszimóval egy rendkívül zajosan kezdődő indulóra zendítettek, a vadak halálrarémiilve, éktelen ordíto- zás közt elmenekültek, annyi időt sem véve maguknak, hógy a hajó oldallépcsőjén távozzanak, hanem a magas párkányzaton keresztül békamódra a vízbeugráltak és kétségbeesett erőfeszítéssel úszva igyekeztek a partokat elérni. Egetverő hahota kisérte a menekülőket, akik ettől fogva már nem tisztelték meg hajónkat látogatásukkal. A következő napok egyikén a legénység és tisztikar, ismereteiket gya- rapítandó, a partra szállt. Parancs szerint a benszülötfekkel minden összetűzés elkerülendő volt és csak erősen fel fegyverezve, csoportokban és lehetőleg a partok meséén való tartózkodás volt megengedve. A vadaknak az erdőrengetegben szétszórtan álló, karókból összetákolt és pálmalevelekkel fedett |kunyhói közt barangolva, feltűnt, hogy egy nagyobb kunyhó előtt számos emberi koponya volt póznákra tűzve. Taglejtésekkel magyarázta nekem az egyik benszülött, hogy itt székel a falu főnöke. A levágott emberfejek a hatalom jelképe és esetről-esetre azt választják meg a falu főnökének, aki a legtöbb sajátkezűleg levágott ellenséges koponya birtokosa. Kissé beljebb hatolva az őserdőbe, fiatal lány int hívogatólag a kunyhója felé. Nem tértem ki a meghívás elől. „Emberevő hölgyem“ szokatlan kézlejtésekkel közeli kunyhójába invitált és a földön szétszórtan heverő pálmalevelekre mutatva, hellyel kínált meg. Készséggel tettem eleget az értelmetlen nyelvű felszólításnak és fokozódó kí- váesisággal várva a bizalmas együtt- létnek további fejleményeire... lehe- veredtem. Ezután a kannibál kisasz- szony némi türelemre intve, kirohant a kunyhóból. Magamra maradva, csábító nőm szállásának szemlélésébe merültem. A faháncsból font üres falak és a sarokban szerte heverő misztikus alakú néhány fatárgy nem sok látnivalót nyújtottak. Elmélázva heverésztem így a földön, azon gondolkodva, hogyha történetesen most váratlanul betoppanna a barnabőrű médinek valamelyik falubeli udvarlója, tekintve, hogy a vadak emberölő szerszámának, a „bumeráng“- nak a kezelésében semmi jártasságom nincs, a párbalykódexnek melyik paragrafusa szerint intéznők el egymás közt ezt a „lovagias ügyet“! A helyzet ugyanis — ahogy mondani szokás — eléggé kényes volt. Gondolataimban elmélyedve, hirtelen közeli lépések és beszélgetés zaja rezzentett fel. Vendéglátó hölgyem tért vissza egy másik benszülött lány társaságában, kezükben növényháncsra fűzött, nagy fic- kándozó halat cipelve. Immár hogy ketten voltak az emberevő szépnembeliek, a helyzet rámnézve ..kritikussá“ vált és türelmetlen kíváncsisággal vártam a Történendőket. Annyit azonban máris megértettem, hogy itt ezúttal nem ember —, hanem halsütésre készülnek, mégpedig az én tiszteletemre. Mialatt csábító nőm két furcsaalakú száraz fának egymáshoz való dörzsölésével tüzet szított, társnője a halat, tisztítatlán és felbontatlan, mindenestől a sarokban álló nyársra tűzte. A földön heverő száraz növényháncs csakhamar iángrakapott. Határtalan undor fogott el arra a gondolatra, hogy ebben, az emberevő Ínyenceknek való étel elfogyasztásában részt kell vennem. Amint így a kényelmetlen helyzetből való szabadulás módja fölött töprengtem, hirtelen távoli fegyverdörrenés zaja riasztott fel bennünket. A megrémült lányok ijedtükben fejvesztetten rohantak ki a kunyhóból, otthagyva engem a nyárson lógó halnak a társaságában. Kilépve a kunyhóból, megkönnyebül- ten lélegeztem fel, hogy ily váratlanul sikerült a „díszebéd“ elől menekülni s aztán a pártok mentén tartózkodó bajtársaimhoz siettem. A fegyverdörrenés okáról kérdezősködve, megtudtam, hogy egyik matrózunk, akinek fegyvere iránt egy benszülött különös érdeklődést mutatott, megengedte a szigetlakénak, hogy azzal lőkisérletet tegyen. A puskával bánni nem tudó vadembernek ez a kísérlet fél fogsorába került. Miután a hajóparancsnok plyképeni rendelkezett, hogy biztonság okáért a legénység még a sötétség beállta előtt a hajóra térjen, a partokon gyülekezve, a ránk várakozó csónakjainkkal a hajóra , indultunk. —* -'vakor a parancsnok a fedélzé tötte a legénységet és tiszteíé 'szerinti felolvasással ellenőr it tartatott. Ekkor derült ki, he iszt és egy matróz hiányzik.
