Budai Napló, 1933 (30. évfolyam, 1106-1151. szám)

1933-08-31 / 1136. szám

2 Budai Napid Buda, 1938 augusztus 24. GYÓGYFÜRDŐ Vizgyógyi ntéxet, hullám- és napfürdö Külön férfi és női osztály. A legmodernebb berendezés. Szahkipx*« személyzet. Béla dr. és a kelenföldi társasélet szá­mos tagja, egyesületek és körök kép­viselői, munkáscsoportok vezetői. A Kelenföldi Társaskör részéről Ulmer Ágoston dr, Schanzer József és az est rendezője: Szentgyörgyi Imre. A társasvaosora befejeztével Ulmer Ágoston dr. ügyyezető elnök üdvözölte a vendégeket és Petracsek dr.-t a tiszti­kar nevében, mint a társaskör alelnö­kit. Már ez is viharos tapsot és éljent váltott ki. BECSET ANTAL, ä Kelenföldi Társaskör elnöke a budai embertípusról emlékezett meg, amely­nek más a természete, közelebb áll egy­máshoz, tiszteli és szereti egymást. Akit ez az embertípus egyszer a szívébe zárt, azt szeretettel ünnepli minden al­kalommal. A kelenföldi polgárság sze­retettről biztosítja úgy Dornet Gyula min. tanácsost, mint Petracsek Lajos orszgy. képviselőt. Dorner Gyula 35 éves közszolgálat után vonult nyuga­lomba és karitatív munkáját legfel­sőbb elismerésben részesítette a kor­mányzó is, a polgárság is. És ha Dor- Petraesek Lajos dr. a tavasz, aki most férkőzött be a polgárság szívébe. Üd­vözölte és éltette a hölgyeket a polgá­rok nevében. De éltette Gömöri Győzőt Is, aki nagyapa lett. A jelenvoltak meleg ovációban ré­szesítették az ünnepeiteket, mire fel­szólalt Horváth Balázs, a Keresztény Szocialista Villamosvasutasok országos elnöke, hogy mint, egyszerű kocsivezető üdvözölje Petraoseket, aki mindig sze­retettel harcol a kisemberek érdekeiért. Utána Gömöri Győző, mint a Buda Al­sóvárosi Egyesület üv. elnöke szelle­mes beszédben üdvözölte Dorner Gyu­lát és Petracsek Lajost, megköszönve az Alsóváros érdekében kifejtett műkö­désüket. Az elhangzott felköszöntőket Dorner Gyula min. tanácsos köszönte meg, aki a visszasütő esti nap sugarában látja a világot. Szibinkits György, a Buda­pesti Gazdálkodók Egyesületének köz­ponti elnöke szólalt fel ezután, aki a hegyről nézi a Kelenföldet, amely olyan ma, mint a szentjánosbogarak­kal behintett mező. Üdvözölte Beosey Antalt, aki erős munkával ezt a terü­letet naggyá fejlesztette. Üdvözölte Dorner Gyulát kitüntetése alkalmából és kedves történelmi hasonlattal kap­csolatosan ünnepelte Petracsek Lajost a Farkasrét és környéke polgárai ne­vében. Nagy figyelemmel hallgatták meg ezután a felszólaló PETRACSEK LAJOST, aki őszintén bevallotta ezen a családi ünnepen, hogy őt most először ünnep­ük életében névnapja alkalmából, 39 éves korában. A politikában sok kese­rűséget és csalódást talált és sajnálja, hogy nem minden fájdalmat tud eny­híteni, minden sebet meggyógyítani, bár becsülettel igyekszik minden pa­naszon segíteni. Boldog, hogy itt sze­retet és barátság veszi körül. Sohasem volt irigy, sohasem gyűlölt senkit és vele szemben mégis feltámadt az irigy­ség. Ő a barátság láncával igyekszik magához kötni a választókat és ha ez vele szemben megnyilatkozik, örömmel és őszintén igyekszik azt meghálálni. Nem keresi az egyéni sikereket, mert egyedüli célja, hogy Buda polgárainak érdekeit szolgálja. A jelenlévők meleg ovációban részesítették ia rendkívül közvetlenül szóló képviselőt és Székely Vladimir ny. főkapitányhelyettes csak azt kifogásolta felszólalásában, hogy Petracsek Lajos, aki oly nagy dicséret­tel emlegeti a családi életet, még min­dig nőtlen é^ jövendő családi élete bel­budai basa. Budán, II., F6 ucca 84. sz. 45 fokos szénsavas náfror szénsavas meszc szénsavas klómé I riumot, magnézi I mot tartalmazó köszvény, csúz, bőr- i csontbetegségek, fém mérgezés, má ép-, méh-, húgyhólyagbántalmak, gy és alhasi pangás ellen. 5 egész napon ét. Gőzfürdők: férfiaknak reggel 5- nőknek hétköznap d. u. 2-7.- Ivókúr dogságára ürítette "poharát. Ulmer Ágoston dr. köszöntötte a többi Lajost, köztük: Bajcsi Lajost, Neu Lajost és Szüts Lajost. A társaság még Kovács József tá­bornokot kívánta hallani, aki a nála megszokott poétikus szavakkal kö­szöntötte Petraoseket és Dornert és Mithilene történetéből vett hasonlattal, a fekete és fehér hajó, köszöntötte a közeli szebb jövőt, mert Nagymagyar- ország felé most a fehér hajó siet és lelkünk ujjongva várja a feltámadás nagy ünnepét. A „többi Lajosok“ közül Szüts Lajos, a Kelenföldi Társaskör több éven át volt házigazdája, a „Kis Rabló“ vendéglőjének ismert tulajdo­nosa kedves szóval köszönte meg a megemlékezést, amit igyekszik majd megszolgálni, a nagy Lajosok között ő, a kis Lajos, — mire Ulmer Ágoston dr. bejelentetté, hogy a Kelenföldi Társas­körben szokásos jótékony teadélutánok első őszi estjére Szüts Lajos ajánlotta fel a szendvicseket, amiért új éljenzés járt ki a népszerű vendéglősnek. Éjfél felé járt az idő és Petracsek Lajost várták a Budai Lövöldében, ahol a II. kcr. Iparoskor kívánta ünnepelni Buda népszerű kép­viselőjét és a késéssel érkező Petra­csek Lajost rendkívül lelkes ovációval fogadták. Lapunk szerkesztője mon­dotta el röviden, hogy mily kedves csa­ládi ünneplésben volt része a képviselő­nek Kelenföldön. Az I. kér. Iparoskor elnöke, Korányi Márton köszöntötte ezután Petraoseket, aki zajos éljenzés között emelkedett szólásra. Kifejtette, hogy szívesen jött, mert életcélja, hogy az iparosok és kispolgárok képviselője legyen, Buda százezer választója közül ő reá és pártjára főleg a kézműiparos­ság és kispolgárság szavazott. Az I. kér. Iparoskor tagjai bizonyíthatják, hogy minden alkalommal szívesen ment közéjük, főleg most, amikor a gazda­sági helyzet túlnőtt a politikán és min­den politikusnak csak egyetlen célja az lehet, hogy polgártársai baján segít­sen. Enuek a gondolatnak él mint bu­dai képviselő és mint budai városatya. Az éljenzés csillapultával Váli Gá­bor köszöntötte kedves, magyar mon­dásokkal és köszöntve a képviselőt, üd­vözölte Csiszár Lajost, aki szintén név­napos és Grenyó Bertalant, ügyvezető elnökét az Iparoskörnek, akinek más­nap volt a névnapja. Pénzes Mihály dr. a kör ügyészének szellemes, rövid fel­szólalása után Grenyó Bertalan kö­szönte meg a megemlékezést és köszö­netét mondott mindazoknak, akik az Iparoskor kuglizó versenyén részt vet­tek és díjak adományozásával a ver­senyt értékessé tették. Éltette a külön­böző iparoskörök képviselőit és köszön­tötte Petracsek Lajost, aki bírja a felső körök bizalmát és a polgárság szerete- tét. Üdvözölték még a képviselőt Tóth István, aki a magyarság ősi várának, Budának képviselője és ezzel a magyar nemzeti gondolat őrzője. Újabb felszó­lalásában Petracsek Lajos dr. lelkesen megállapította és méltatta az iparos­körökben élő nagy. nemzeti érzést. Buda neve szent és áldott, ezt vallja a vidék is, amely tisztelettel tekint Buda pol­gárságára. És boldog, hogy ilyen nem­zeti szellemben folyt le a mai est. Meleg szóval köszöntötték még őt Gergely Péter, az Iparoskor elnöke és újból Korányi Márton, aki bejelentette, hogy budai alapon szervezik meg Pes­ten az iparosköröket. Lelkes hangulatban oszlottak szét ké­sőn éjfél után. Jí száz év előtti dudáról — Vérmező, (ftudasfiirdő — Az 1833-as év folyamán az akkori hírlapok és folyóiratok nagy örömmel állapítják meg, hogy... „Buda is a szép korunk szelleméhez szító új meg újabb mívekkel díszleni és ifjabb test­vérének, Pestnek fiatal erővel előre tö­rekedő jeles nyomait, bár halkabb, de csüggedetlen iparkodással követni igyekszik.. Az egykori pesti újdondászok budai sétáik alkalmával elérzékenyülve ol­vasták ős Buda agg falain, most már nemzeti nyelven az uccák neveit. A boltok is sietve követték a szomszéd ro­konváros példáját külső csinben és ma­gyar felírásokban. Buda lakósai tőlük telhetőleg dicséretes szorgalommal tö­rekednek elővarázsolni a szépet és ké­nyelmeset. Hálával tapasztalják a ko­csin utazók a rázós kövezetét javító munkálatokat, a gyalog sétálók pedig az uccák locsolását. Az építkezések új mederben folynak. Az újabb épületek külseje feltűnően díszes, belső berendezésük a kényelem kívánalmaihoz alkalmazkodik. így vál­tozik minden szebbre és jobbra. Buda szépül! * Szépül a generális-rét is (a Vérme­ző). 1833 tavaszán a katonai gyakorló­térül szolgáló hepehupás rétet kiegyen­gették, a mélyebb gödröket betöltötték (amit akkor még németesen planiro- zásnak mondtak). Köröskörül a rét partjait harántosan leásták (akkoriban skarpierennek mondták). Fűvel beül­tették és körülültették jegenyefákkal. * Buda akkor a fürdőváros.. Tehát az általános szépülés törekvéseitől a für­dők nem maradhattak el. Előljárt a Rudasfürdő. Ez ebben az évben nyerte el mostani, egyemeletes formáját s csi­nosabb külsejét. Az egyes fürdőszobá­kat tiszta bútorokkal s új készületek­kel látták el. Az udvart nagy négy­szögű kövekkel rakták ki s szép virág- csoportokkal ékesítették fel. Ekkor töl­tötték fel a fürdő melletti Dunapartot s magas falat emeltek védelmül a zajgó hullámok ellen egészen a Sáros-für­dőig úgy, hogy kocsik s gyalogosok bátran járkálhattak már rajta, holott ez az út előbb járhatatlan volt. Az át­alakítási munkálatokat Buda város ta­nácsa arra is felhasználta, hogy a ma­gyar nyelv iránti lelkesedés ének itt is bizonyságát adja s az újonnan átalakí­tott fürdőépület homlokzatára csupán magyarul Íratta ki szép fekete betűk­kel: RUDASFÜRDŐ. Hogy pedig a fürdő vendégeinek több mulatságot szerezzen, Buda nemes ta­nácsa a fürdőház előtti rendetlen teret kiegyengettette s hársfákkal beültetve, csinos sétahellyé változtatta s ezen szabad helynek Nádor-tere nevet adott, mert a nádor, József főherceg volt a város szépülésére alakított „Szépészeti Bizottmány“ elnöke és megalapítója. Budának e gyors szépülése és erőtel­jes gyarapodása serkenthette Vörös László országos dunamérési hiteles földmérőt, hogy elkészítse és kőre metszve, még 1833-ban kiadja Buda és Pest városoknak alap s vízhelyzeti tér­képét, a testvérvárosoknak példátlan szépségű, első magyar térképét. (M. B.) Gül Baba a rózsák atyja Evlia Cselebi, a nagy török utazó, Melek Ahmed pasa, nagyvezír unoka­öccse, aki 250 éve hunyt el, hatalmas munkában ismerteti Budának neveze­tességeit. Már atyja is itt járt Budán 1541-ben s tőle is sok mindent megtu­dott. Ö írja: Gül babának kolostori alapítványa valamennyinél több és bővebb. A Kho- ros-kapu ilidseszi (a Kakas-kapu für­dője) területén túl Véli bég fürdője közelében szőlővel borított halmon lévő szép kolostor. Dervisei harcba menő jámbor emberek. Téli és nyári terén különféle gyertyatartók, mécsek, lám­pák, füstölők és rózeavíztartók vannak. A „bektási“ kolostorokban a dervi­seknek, akiket közönségesen táncoló derviseknek neveznek, egy nagyobb termük van, ahol különös forgótáncu­kat végzik. Ennek a teremnek neve „mejdán“ (térség). A budai Gül baba kolostorban külön volt a nyári és téli táncoló terem. Többféle szegény alapítvánnyal van ellátva és a jövő-menők kegyes jóté­teményben részesülnek itt. A kolostor egyébként Gázi Mikhálzádenak alapít­ványa. Maga Gül baba az ólomtetejű ku­pola alatt virágok közt van eltemetve. Koporsóját zöld posztó borítja, boldog fején a bektási fénylő korona van. Kö­röskörül különféle arab Korán-versek­kel van díszítve. A tengeren és száraz­földön utazók néhány tartalmas ver­set írtak a márványfalakra. Én szegény, ezeket az alkalmi verseket írtam: Híved és tisztelőd vagyok, meglátogat­talak én koldus, Csalogányként siránkozom, hej Gül baba! Másik vers: Az egyenesség és igazság rózsaliget- jének rózsája, Szenteknek szentje a budai Gül baba. Harmadik vers: A szultáni kegyesség bányája a Baba, Nem marad üresen az öreg koldus. Merzifunból jövéii, itt hazát talált Szulejmán sah idejében Gülli baba. Ilyenfajta verseket írtam, aztán szent leikéért egy Jeszt elmondtam. (Jesz a Korán 36-ik fejezete, amely evvel a szóval kezdődik: jesz és haldoklóknál szokták imádkozni.) Gül baba igenis élt és nagyon meg­becsült török szent volt, akinek tiszte­letére Mohamed pasa budai helytartó rövid idővel halála után építtette a kolostor területén a síremléket, illetve türbét. Kétségtelen, hogy Gül baba volt a kolostor legfőbb embere, sejkje és rendszerint 60—70 dervis lakott veze­tése alatt a kolostorban. Két évszáza­don át zarándokoltak a türbéhez jám­bor törökök. Kár, hogy néhány évti­zeddel ezelőtt kirabolták a türbét, el­vitték az aranyhímzésű térítőt, sőt magát a díszkoporsót is. Valahogy rendbe kellene hozni az egészet, ha azt akarják, hogy a szent év alkalmából ideérkező zarándokok meg ne botránkozzanak. Uj nagysza­bású mecsetet is terveznek, de annak alapkövét legjobb esetben július havá­ban rakhatják le. KOMÁI FÜRDŐ ÓBUDA — ■■■■■■■ AKVINKUM k , , ­"Késő őszig POMPÁS STRAND Kitűnő konyha. — A források napi hozama 160.000 hekto­liter rádloaktiv fhermálvfz A szentendrei HÉV vasútnak a MFI R hajóknak és az ÚJPESTI átkelő propellernek állomása Buda ősi ünnepei Szent István napja. Szeptember 2 — Kisasszonynapja 1833-ban. Budának régtől fogva évente hét oly ünnepnapja volt, amelyeken nemcsak Buda egész lakóssága vett részt, ha­nem Pest, a testvérváros is s ezek va­lósággal országos fogalommá váltak. E hét közül Szent István napja orszá­gos, szeptember 2-ika, Buda visszafog­lalásának évfordulója, országos és vá­rosi, a többi öt pedig népünnep volt. Ezek: Husvét hétfője a Szent Gellért hegyen, Május elseje a Városmajorban, Pünkösd hétfője a Ligetszúgban (ma Zugliget), Anna napja a Császárfürdő­ben és Kisasszonynapja a Leopold-me- zőn. Nézzük, hogy folyt le a három ak­tuális ünnep 1833-ban. * — Szent István napja. — Augusztus 19-én, az ünnep előesté­jén a Játékszín, vagyis a városi szin- ház-épület fényesen kivilágított hom­lokzattal, középen a magyar birodalmi címer transzparensével várta az ünne­pi előadásra özönlő közönséget. A be­lülről is fényben ragyogó szinházat Buda és Pest előkelősége és polgári társadalma zsúfolásig megtöltötte. A Budán vendégszereplő kassai ma­gyar színjátszó társulat ünnepi dísz­előadásban a „Béla futása“ című ha­zafias, énekes játékot hozta színre pa­rádés szereposztásban. A magyar szí­nészet loguagyobhjai voltak a szerep! lök. Lendvay játszotta IV. Bélát, Pá- lyiné Mária királynét, Bartha, Me gyeri, Szentpéteriné, Pályi és SzőHos- sj, a táncművész, alakították a többi szerepet s kiváló játékukat állandóan zúgó taps kisérte. Az ünnepi díszelőadást festői Szent István apoteozis fejezte be és ahogy az egykorú beszámolók írják, az élőkép felett „hazánk címere ezzel a felírással volt látható: Polgári Egyesség, Sértetlen Törvény (PEST) Boldog Utóinknak Diadalmat Adand.“ (BUDA) Szent István napján kora reggel há­laébresztő íharangszó szólalt meg Buda összes templomaiban s e harangzúgás közepette vonult Buda és Pest minden rangú és rendű ünneplő közönsége fel a Várba úgy, hogy reggel 8 órára oly tömeg lepte el azt, „hogy már több ember a várba be se férhetne.“ Pontban reggel 8 órakor ünnepies nagy körmenet kisérte a Szent Jobbot a királyi vár templomából a Boldog- asszonyról elnevezett főtemplomba (mai Mátyás-templom), ahol Ocskay Antal címzetes bácsi püspök ünnepi szentmisét pontifikáit, a templomban Feltinger István győri kanonok mon­dott magyarnyelvű szentbeszédet, míg a szomszédos kamarai épület (ma régi pénzügyminisztérium) udvarán Feig- ler Miklós esztergomi succentor német nyelven prédikált. A misét áldásosztás követte, majd ünnepies processzió ki­sérte vissza az ereklyét őrzési helyére. A menet élén a városi polgár-kato­naság haladt formaruhájában, az erek­lye után jött a papság, a nagyméltó­ságú helytartótanácsnak, királyi ka­marának, vármegyéknek, Buda és Pest városának tisztviselői s a kirá­lyi tudományegyetem magisztrátusa, mind-mind díszmagyarban. Majd az egész helyőrségi katonai tisztikar, az összes budai és pesti céhek zászlóik alatt s végül az ájtatos hívők belátha­tatlan sokasága. A menet magyar egy­házi énekeket énekelt, melyeket Buda- városa nyomatott ki s ingyen osztott szét a nép között. Az ereklyének rendes őrzési helyére való visszahelyezésekor a Dísz téren felállított magyar gránátos díszszázad hármas sortüzet adott, majd a bástyán felállított ágyuk díszlövései jelezték a Szent István napi ünnepi körmenet vé­gét. — Szeptember 2-ika. — Buda visszafoglalásának évforduló­ját szinházi díszelőadással ünnepelték 1833-ban. „... Kisfaludy Károly „Sza- páry Péter“ című nemzeti mutatvá­nyára — írja az egykori újdondász — olly számos hallgatóság sereglett ösz- sze, amiilyent nem láttunk, amióta a mostani magyar szinészek fővárosunk­ban játszottak. Sok ember helyet nem kapva, kénytelen volt hazatérni. Min­den hely tömve volt nézőkkel. Igen szépen tündökölteté ezúttal a budai ős pesti közönség hazafiságát, amidőn e nemzeti darabra versengve gyülekezék össze.“ Kántorné. Lendvayné, Bartha 's Lendvay, valamint a többi szereplők, mindannyian kiérdemelték a számos tapsot, nemcsak kiváló játékukkal, ha­nem gyönyörű, korhű jelmezeikkel is A negyedik felvonásban Pályi eléne­kelte Kisfaludy Károlynak „Miről apám nagy búsan szólt“ című dalát (a Rákosi szántó megzenésítése) „s az az­után török muzsikával előadott Ká- kóczy marsa nagy tetszéssel fogadtatok és ismétlése kívántatott___“ * — Kisasszonynapja Leopold mezején. — Az 1833-iki nyár az akkor hírlapok megállapítása szerint „komor zordon- ságú“ volt. Kiasszonynapján azonban gyönyörű őszi nap mosolygott le a bu- da s pestiekre s nyájasan hívogatta őket a minden esztendőben tartani szokott utolsó népünnepélyre, az északkeleti budai hegyek közé, a Leopold völgyé­be (mai Lipótmező). Nem csoda hát, hogy a két város apraja, nagyja ün­nepi menetképen sietett a kies völgybe, „hogy e feltűnő szép napon még egy­szer szívhassa a balzsam-illatos erdei levegőt...“, hisz régi szokás, hogy e napon „az ősznek kellemetes ízlete közt búcsúzik el a buda s pesti népség a virító természetnek majd-majd ha- nyatlandó bájaitól...“ Egymást érte a sok hintó, társaságos kocsi, lajtorjás szekér. Tarka sokaság tódult a hegyek alatt elnyúló völgyben a kedvelt hely felé. A kora délutáni órákban a Remete Máriáról visszatéjjö búcsúsok „...számtalan serege is egye- síté magát, hogy ezen festőleges lát­vány zajgó méhrajhoz hasonlítna, melly a bájos rét virágainak kedves mézét mohón szivogatja....“ A Leopoldmezei vendéglőház két szo­bájában, az árnyékos hársfák alatt és alább a sík mezőn a köznép vígan járta a keringőt és galoppot, habár csak egy eincogó lyra s kisérő hegedű szólalt is. A fiatalság béka-rakétákat pattogta­tott és tréfa kedvéért a sűrűbb csopor­tok közé hajigálta azokat. A sok vendég elfoglalt minden asz­talt s akiknek itt hely nem jutott, a zöld gyepen fogyasztották el jóízűen a magukkal hozott pecsenyét, sűrűn ŰTÍtgetve egymásra csikóbőrös 'kula­csaikat. A völgy délkeleti oldalán büszkén emelkedik fel egy magányos szirt-kúp, mintegy őrbástya gyanánt. Sokan en-. nek tetejére kapaszkodtak fel... „és valóban érdekes volt itt hallani a tö­mött sokaságnak tompa zúgását s látni a forgó táncosokat s a gyönyörűen ter­jedő vidéket....“ Hat óra után naplementével kezdő­dött a hazaindulás. „A műveltebb ér- zésűek elégedéssel hagyják el a kies helyet, a köznép búcsúsai galagonya, csipke, kökény, tölgyágakkal feleifrá­zott kocsijukon vágtattak előre, midőn más fiatal gyaloglók tölgyfalevelekből fűzött koszorújukat kalapjaikra tűz­vén, kedveseik karján ballagának a szép völgy útján. A hátra maradtak késő estig mécsekkel világított fák alatt szörpölék ezen utolsó népmulat­ságnak élet vidító örömeit...“ Mazsáry Béla dr. Császáriürdő éltermel kitűnő SZALONZENE ES JAZZ CSINSZKA KONRAD vendéglős. 1 A RÓZSADOMB egyetlen csemege- füszerüzlete II., Bimbó ucca 45. Telefon: 53-7-09. „BIMBÓ” CSEMEGEHÁZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom