Budai Napló, 1933 (30. évfolyam, 1106-1151. szám)

1933-08-24 / 1135. szám

XXX. évf. 1185. az. 1933augusztus 24 előfizetés Egy évre • • ■ 21.— P Negyed évre . . 6.— P Egyes szám 40 fül. Egyesületek, amelyek­nek hivatalos lapja, — tagjai féláron kapják HIRDETÉSEK Egy hasáb széles. 1 •%» magas sor egyszeri közlésnél 30 fill. Szövegsor ára 2 P. Ismertető közlemények megállapodás szerint. A hirdetések díja mindenkor előre fizetendő. Atlantié hlrüatőknek nagy kedvezmény Buda érdekeit a várospolitika, közélet, közgazda­ság, társadalom és művészet terén szolgáló újság FELELŐS SZERKESZTŐ­VIRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal: II, Batthyány n. 63. Telefon: 50-2-96. Hivatalos óráki délután 4—6-ig. BUDA 1686-1936 Béos most szeptember 12-én nagy ünnepséggel üli meg az 1683-as tö­rök veszedelemtől történt szerencsés megmenekvésének i250, évforduló­ját. Becs világünnepén Magyaror- ság biboros hercegprímása is részt fog venni. Felhívjuk összes illeté­keseinek figyelmét arra, hogy 1936 szeptember 2-án 250 éve lesz annak, hogy a szultán által 1541 szeptember 2-án végleg birtokba vett Budát az egyesült keresztény hadak 1686-ban ugyancsak szeptember 2-án visszavivták. Ne mulasszuk majd el a 250. év­fordulót 1936 szeptember 2-án mél­tóan megülni, sőt már most kezdjük meg az ünnen rendszeres előmunkálatait oly irányban, hogy Buda 1935-os ünnepe az érte 1686-ban vérzett összes keresztény népek valóságos világünnepe legyen. Célszerű volna már az idén szep­tember 2-án. este a Halászbástyát és az ünnepélyesen kivilágítani szo­kott többi épületeit' is piros-veres fénnyel, a tűz és vér szinével kivi­lágítani és ezt évről-évre szeptember 2-án megismételni, fel híva ezzel is orszlág-világ (figyelmét arra, hogy ez a nap Buda visszavívasának nagy emléknapja, (ö. R.) * A („Hollós Mátyás Társaság“ egyik ülésén boldogemlékű Eper- jassy István dr. felvetette azt az eszmét, hogy emléket állítsunk a magyar vitézségnek, hívjuk ide a -világ népeit s emeljük ki, hogy Európa keresztény népei kö­zött a magyar volt az első. ak! kard­dal kezében Buda bástyáira lépett. Javasolta, hogy indítson a ..Hollós 'Mátyás Társaság“ akciót aziránt), hogy a Primősbnstyán azon a he­lyen, ahol Fiáth János császári ka­pitány és a győri generalatus gya­logságának parancsnoka elsőnek tört he a várba, egy olyan szobor­csoport hdveztessSk el. amely a visszafoglalás e jelenetét ábrázolja, a mai „Nádor-laktanya“ pedig vagy a Budavár ostromában kiváló Ivi'tézséget tanúsító Pttneházy Dá­niel ezredesről, vagy Fiáth János századosról neveztessék el. Megváltoztathatja Kelet-Eurripa képét a küszöbön álló lengyel-magyar tör­ténelmi ünnep, amely Báthory Ist­ván erdélyi fejedelem és lengyel ki­rály születésének 400-ik évforduló­ján készül Varsóban és világraszóló arányokat ölt. Ez volna a legjobb alkalom a magyar-lengyel szövetség végleges megkötésére, ami folyta­tódnék délen Olaszországgal, észa­kon az esztek és finnekkel, ketté­osztva a nagyképűen „jkisantant“- nak nevezett szomszédos új, erő­sen felhizlalt országod túlságo­san fölértékelt együjttaűködését. Csehországot egészen szeparálná ez a szövetség, mert csak az ebből az együttműködésből szabadulni akaró Ruthénföld révén találna kapcsola­tot Oláhországgal és Ráczországgal. A Báthory-ünnep alkalma fölkinál- kozó , alkalom és csak azt követeli tőlünk, hogy impozáns módon ve­gyünk részt az ünnepségen. A sok évszázados kapcsolat megvan, a testvériség él, a politikai helyzet kő-, vetüli, Európa biztonsága paran­csolja ezt. Mások becsülete nem szolgálhatja valamely újság propagandáját. Vizsgálat tárgyát képező ügy, amelynek kivizsgá­lása a szakértők szerint hónapokat vehet igénybe, nem fejezhető be 8 nap alatt, mert politikai célok így kívánnák. Nem siethető el, mert mások becsülete forog kockán. Nem támadható valamely politikai rend­szer egyik exponense ellen irányuló vádakkal, mert a rendszer lehet tisz­tességes, ha az illető exponense meg is botlott., A puritán jellemű vezér­ember ellen intézett támadás nem bizonyítja a hozzá tartozó párt poli­tikai botlását. Közismerten bevált jellemeket nem lehet és nem szabad botrányok elé állítani és így kény­szeríteni őket) elhamarkodott! cse­lekvésre, mert ez a közügyet veszé­lyezteti. Nem kell félreverni a ha­rangokat akkor, amikor a tűznél már ott van a tűzoltóság. Aki figye­lemmel kisérte Sipőcz Jenő dr. pol­gármester eddigi életét és talán rossznéven vette tőle, hogy túlsá­gosan ügyészi szemmel nézi a világ folyását, — legyen hive vagy ellen­fele, de — föltétlenül kész érette tüzbe termi a kezét. Aki e téren vét ellene, elvesztette a csatát, mert a józan magyar közönség, amely nem keresi a mesterségesen szított bot­rányokat, — nem a polgármester személyét ítéli el; A Vásárpénztár ügye végződhet bármily) elitélendő eredménnyel, de eddig — Sipőcz Jenő dr. polgármesternek van igaza. Érdekesen alakul ki a főváros költ­ségvetésének kiadási oldala. A közigaz­gatási alkalmazottak fizetése UM mil­lió pengő. A további kiadások pedig: közigazgatási nyugdíjak 6.09, közokta­tási alkalmazottak 22.09, közoktatási nyugdíjak 4.05, utak építése és karban­tartása 5.— csatornák építése és fenn­tartása 2.08, sétányok és ültetvények 1.04, közvilágítás 8.01, tűzoltóság 2.05, közjótékonyság 8.08, inségakció 10.—, közművelődés 2.04, köztisztaság 8.—, vágóhidak és vásárcsarnokok 4.—, ösz- szesen 77.58 millió pengőre rúgnak. Európa első artézikútját Budán fúrták 1833-ban —■ A „Teremtőház“ artézikútja most is megvan — (Copyright by Budai Napló.) A Budai Napló többször megemlé­kezett az Alkotás utca, Krisztina körút és Kékgolyó utca közé eső régi házról, melynek rómaiaskodó orom- háromszögében a felhőkárpiton tró­noló Teremtő Úristen domború képe látható. A pusztulásában is bájos régi ház a Krisztina körút ama ki- öblösítésére tekint, melynek az 1850- es években Borjuszúró piac volt a neve, ma az óoeánrepülő Endresz György névhordozója. E házat Fáik Ferenc József dús­gazdag budai polgár, a Fő utcai Fe­hér Kereszt vendégfogadó tulajdo- j nosa s a pest-budai hajóhíd hidpénzé- j uek és bid vámjának-1768 óta-bérlője^! építtette. A ház úgynevezett ház- I jegye, vagyis Hausmarke-ja, azaz cégérneve ,^um Schöpfer11 volt s a budapesti uteakeresztelősdi idején rossz fordítás révén nyerte a Bécs felé vezető Mészáros út az Alkotás utca nevet. A házról, mint a legtöbb budai házról számtalan mende-monda szól, egyik szerint még serfőzőház is volt, G rassalkoviché is volt, Mária Teré­zia is táncolt benne, sőt néhány hét­tel ezelőtt még azt is megírta az egyik napilap, hogy Martinovics apát csontjait itt találták meg. E mende-mondák helyett érdekes, újabb kutatások megállapítása révén közöljük a teljesen feledésbe ment valóságot, hogy: e ház kertjében máig megvan az 1833-ban fúrt első budai ártézi kút 475 lábnyi, azaz több mint 150 mé­ter mélységre befúrt csöve. A fúrt kutak „artézi kút“ neve onnan ered, hogy az első ilyen kutat 1126-ban a franciaországi Artoisban fúrták. Kínában már sokkal régeb­ben ismerték a kútfúrást, mint azt a két híres jezsuita csillagász, Ramaz- zini Bernardo és Cassina Dominico atyák munkáiból tudjuk. A kútfúrás őshazája tehát az ősi Túrán s a magyar kútásók ősidőktől fogva híresek voltak s tőlük tanulták el a bevándorolt idegenek. Noha ily ré­gen ismeretes volt a viznyerés eme módja, alkalmazása oly ritka volt, hogy szinte feledésbe ment s az 1842- ben Grenelle-ben, Páris mellett, esz­közölt sikeres fúrás nagy feltűnést keltett s az artézi kutak csakhamar elterjedtek egész Európában. Magyarország ebben is megelőzte a franciákat, de sajnos senki sem vett tudomást róla s. ezért nem érdekte­len, ha a „Teremtőház“ ártézi kútjá­nak keletkezésével kissé bővebben foglalkozunk, mert az 1833-ból való és így kilenc évvel előzte meg a híres greneliei fúrást. Buda ebben is vezetett. Miután Buda és Pest valamennyi kútja nagyobb vagy kisebb mérték­ben salétromos volt s a lakosság jó és egészséges- kútvieben a levéltár­ban található számtalan panaszirat tanúsága szerint állandóan nagy hiányt szenvedett, az 1831-iki év ele­jén a Teremtőház akkori tulajdonosa, hogy jobb s használhatóbb ivóvízre tegyen szert, artézi kutat furatott. A fúrási munkálatokat Zófahl Mi-1 bály hires ácsmester vezette, ö épí­tette a fúrótornyot s egészen újszerű kő- és kanálképű farókat szerkesztett, melyeket előbb Holzeland Imre pesti szerkovács, vagy mint akkor mond­ták: „vasműszergyártó“, később pe­dig a Vorarlbergből Budára költö­zött Fink Ignác fúrógyártó készítet­tek. A munka 32 hónapig tartott s csak a munkálatokat vezető Zofahl Mihály akaratereje, kitartása és ügyessége vezetett végre 1833 őszén a kívánt eredményhez, mert mind­járt kezdetben alig négy ölnyire a föld alatt ... . kőbe kellett fúrni, ami akkor még igen fáradságossá és költségessé tette a munkát. A kitar­tásnak azonban meg lett az a jutal­ma, hogy 475 lábnyi mélységben vé­gül is igen jó és egészséges bővizű forrásra akadtak. Mivel azonban a víz nem szökkent fel a földszinéig, hanem 20 lábbal alantabb maradt, földalatti folyosót építettek a házból a kútviz tükréig, s ez a folyosó, va­lamint a kiépített kútfő ma is lát­ható. A düledező ház rövidesen el fog tűnni, a kútfő az udvar szemétládá­jául szolgál, pedig bizony illendő yolna ezt rendbehozatni s emléktáblával megjelölni, hogy ez az első budai ártézi kút, mely a hires greneliei előtt kilenc év­vel furatott s első kísérlete volt a főváros modem vízellátásának. Az egykorú lapok bőséges tudósí­tásokat közöltek az első budai ártézi kútról, megemlékezve a korábbi si­kertelen kísérletekről, amilyen volt az Orczi-ház 1830-iki sikertelen kísér­lete is. Sajnálatos, hogy elszigeteltségünk folytán a külföld erről nem vett tu­domást, sőt az idevágó magyar tudo­mányos irodalom ig megfeledkezett róla s így a greneliei fúrás szerepel a magyar tudományos köztudatban is, mint az első „artézi fúrás.“ Mazsári Béla dr. A holland idegenforgalmi egyesület igazgatója, Van Deventer, Magyar- ország egyik jóbarátja, amióta Buda­pesten járt, számos előkelő látogatót küldött ide. Van Deventer itt időzése alatt a Gellértben szállt meg és min­den ismerősének a legmelegebben aján­lotta ezt a világhírű szállói Az I. kerületi kir. közjegyzőséget, amely Sümeghy László dr. korai el- hunytával megürült, Kaprinay Endre dr., a mátészalkai kir. közjegyzőség húsz éven át voit vezetője vette át, aki a háború előtti években a budai II. kerület közjegyzőhelyettese volt. Csendes búcsúk. Nagyboldogasszony napján a koronázó főtemplomnak és a Szent Imre herceg úti ciszterci' plébá­niatemplomnak volt a búcsúja, de csak egyházi szertartással ünnepük e he­lyeken a védőszent ünnepét, világi vi­gasság nincsen. Mi gátolhatja elsősorban Nagy-Budapest kialakítását Indokolt-e a tarifaemelés? Irta: Liszka Károly tanácsos. LX. Márkus Jenő dr.1 a Bésztért vezér- igazgató helyettese ez év júniusában vállalata igazgatósága elé terjesztett jelentésében kiemeli," miszerint dacára annak, hogy „a villamos tarifa a Bu­dapesttel összehasonlítható európai nagy városok között még mindig a leg­olcsóbb“, továbbá, hogy dacára a mai súlyos viszonyok okozta bevéteü csök­kenéseknek, ,,sikerült a vállalat pénz­ügyi egyensúlyát megóvni s a Beszkárt deficit nélkül zárta 1932 üzletévi szá­madásait“. Ugyancsak deficit nélkül zárult a Beszkárt üzem kezelésében levő három vasúttársaság: a Földalattiva­sút, BURvasút és a Szentlőrinci vasút lefolyt üzletéve is“. Részletesen indo- | kolja, hogy mily rendkívüli invesztí­ciók szükségessége okozta a mérlegnek az előbbi évekhez viszonyítottan ked­vezőtlen alakulását, beismeri, hogy az 1931 évhez képest 6 és fél millió pengő­vel, több mint 12%-kal, a maximális hozadékot szolgáltató 1928 évhez vi­szonyítva pedig 22.5%-kai esett vissza a bevételek összege — s elismerni látszik bár azt is, hogy a bevételek 1932 évi kedvezőtlen alakulását a .mai rendkí­vül súlyos viszonyok idézték elő — mégis a Beszkárt-nak első gondolata a Hév átvételével kapcsolatban a „tarifa- revizió“ volt! Nem feltételezhető, hogy a „xevizió“ olcsóbbitást jelentene, de nem hihető az sem, hogy drágítás által a mai viszonyok mellett jobb eredmény lesz elérhető, mert néhai Baross Gábor mi­niszter példája a zónatarifa bevezeté­sével vagy akár a mai filléres vonatok és a kisszáhaszjegy kedvező eredménye is mind azt igazolják, hogy a régiek . megállapítása volt az igaz: miszerint „sűrű krajcártól lesz a forint“, vagy ahogy némelyek mondták, hogy jobb a sűrű krajcár, mint a Titka forint! Fenti okok igazolják, hogy itt ma éppen el­lenkező akció, vagyis tarifaolosóbbítás kellene a bevételek növeléséhez, nem pedig emelés, mert a mai -társadalom gyenge kis citromjának leve nálunk, annyi felé van igénybevéve és már annyira ki van facsarva, hogy emelt viteldíjak mellett már aligha lesz je-' lentőségük a közlekedési eszközök já­ratainak, (amennyiben a publikum nem bírván el a magas viteldíjakat, a szerelvények sokszor üresen fognak futni. Én már tudok oly egyénekről, kik a nehéz kereseti viszonyok követ­keztében naponta Pestszenterzsébetről, illetve Kispestről járnak be gyalogo­san hivatalos dolgaik ellátására a fő­városba, mennyivel inkább lehet tehát feltételezni, hogy az ipari munkásság között is sok ilyen akad már. Igen visszataszító] ag hat, hogy a Beszkárt nem mindig érzi „közüzemi“ jellegét, mely ellentétben a magán vál­lalatokkal, nem az igazgatóságnak és a tökének érdekeit, hanem az őt életre hívott és saját szükségleteinek kielé­gítése céljából azt fenntartó és egyene­sen a vállalat tulajdonosának tekint­hető közület, vagyis az egész társada­lom érdekeit volna hivatva annál is inkább szolgálni, mert a közúti for­galmat lebonyolító járatok nem a na­gyon tehetős felsőbb társadalomnak, ellenben inkább a nép szegényebb réte­geinek képezik mindennapi közlekedési segédeszközeit! De nem ajánlatos a közüzemek ré­széről p lakosság anyagi erejének túl­zott igénybevétele azért sem, mert le­gyengített állapotukat egész létük, művelődésük, egészségük, eddigi ki­egyensúlyozott lelki állapotokban be- áiiható zavarok, az általános életstan­dardjuk kialakulása s gyengülő telje­sítőképességük következéseképpen még az ipar; kereskedelem és a mezőgazdák széles rétegei, de maga az adófizetési képesség is megsínyli. Mindenféle vál­lalati üzemtől el lehet várni, hogy ma­gának csak tisztes polgári nyereséget kalkuláljon, de egy „közüzemnek“ ez egyenesen kötelessége, amelynek illik magát közjóléti intézménynek is te­kinteni. A drágítás most annál kevésbbó indo­kolt, miután a székesfővárosnak már más közüzeme is észlelte a nép mai gyengébb teherbíróképességét és így ez év elején már a gázt és villanyáramot szolgáltató üzemek is — valószínűleg a sűrű krajcár és ritka forint elméle­tének figyelembevételével — a mutat­kozó üzemracionalizálás veszélyének el­kerülése céljából — a díjtételekben mérséklést -hirdettek. Az autóbusznál ezen a téren egészen ellentétes hírek keringenek, úgy hogy aki kívül áll — dacára a közüzemi jellegnek — nem láthat tisztán, nem sok jót remél és csak fejcsóválva gon- dolkozhatik el a dolgok vitele felett. A legelső autóbuszjárat volt ugyanis Budapesten a magy. kir. postakincs­tárnak a mai 4-es számú reláció útvo­nalán megindított járata. Itt könnyebb építésű, mozgékonyabb, olcsóbb, de azért tetszetős kis kocsikon bonyoü- totlák le a forgalmat, melyék az .emel- kedéses útvonalat egészen jól bírták és a postakincstár vidéki vonalain ma is szolgálatot teljesítenek. Ezen vona­lon, mely egy szakasznak felel meg, a viteldíj annak idején 16 fillérben volt megállapítva s amikor a városi autó­buszüzem vette át ezt t vonalat és meg­indította járatait, általánosságban azonnal felcsapták a szakaszjegy árát 24 fillérre, ezen vonalon azonban — nehogy rossz vért szüljön — meg kellett hagyni a megszokott viteldíjat — ellen­ben, hogy a rossz példát szolgáltatott gyereknek nevet adjanak, elnevezték ez úri lakóvidék és nagyrészt villa- rayónból álló környék járatát „mun­kásvonalnak“. Természetszerűleg egye­dülállóan ez is feltűnő lett volna, tehát még néhány külső vonalon rendszere­sítették a 16 filléres munkásszakaszt, de ahol a forgalom elbírt'’, ott 24 fillér^ _ ben állapították azt meg. Á csudálatos azonban az ügynél az, hogy ez ol­csóbb vonalakon is nagy üzemköltség­gel terhelt nagy kocsikat járatnák, holott a külsőbb részeken gyengébb a forgalom és különben is nagyon meg­felelne ott — mint előbb javasoltam is — a „Rába“ kocsitipus. Ily kocsik be­állítása által a sokat emlegetett „rá­fizetés“ is csökkenne. A kisebb tipnsú autóbuszoknál egy kocsi-kilométer költsége — hallomásom szerint — cca 45—50 fillért tehet ki, míg a fővárosi .mníóhoszüzem nagy kocsijainál je költ­ség megközelítheti a pengőt is. Más­részt ezen intézkedés bizonyítékul ve­hető arra, hogy a nagy kocsik kibír­nák a kisebb viteldijat, hacsak nagy adminisztrációs költségek nem terhelik az üzemek Az üzemköltség, illetve nyereség-kal­kulációnál ez nagyon lényeges tétel. Külföldi példák a mi nyomorúságos kereseti viszonyaink mellett csak ak­kor jöhetnek figyelembe, ha olcsóbbak a mi dijainknál! A tendencia azonban nem mindig ezt mutatja. Például a Ró­zsadombon tervbe vett 600 méteres vo­nalmeghosszabbításért oda-vissza 10— 10 filléres, vagyis 20 fillér pótdíjat kö­vetelt a vállalat és 800 méternyire (a Szemlőhegy uccatól a Vérhalom térig) még így sem akarják járatni a kocsi­kat, hacsak azok különleges fékberen­dezése a pótdíjakból meg nem térül­het. A Zuglóban tervbevett villamos- vonal meghosszabbítást szintén szürtax bevezetésével akarják megoldani, holott itt a kezdőtávolság a „0“ kilométerkő­től (Budai-Lánchídfő) légvonalban csak cca 6 kilométer, míg a mai szentlőrinei pótdíjas vonalrész cca 14 kilométer tá­volságban fekszik. Villamosüzemnél annál inkább feltűnő, hogy ily rövid , távnál már pótdíjat akarnak alkalmaz­ni, mert az egyik szakvéleményező u i eág cikke szerint az óránkénti önkölt­ség a vltomosüzemű járműveknél ééa csak félannyi, mint a benzinerejűek- nél. Érthetetlen, hogy eme drágítási szán­dék éppen akkor jelentkezik, mikor a Közgazdasági és Közlekedési Tudósító egyik júniusvégi számában arról adott hírt, hogy a kéktaxisok a 65 filléres alapdíjnak 20 fillérre való leszállításá­hoz kérték a főváros hozzájárulását, valamint ahhoz, hogy a nagykocsik is a kistaxik tarifájával járhassanak! Ily körülmények között nem az álta­lános üzemi terhek, hanem egyenesen a túlzottan méretezett nagy adminisztrá­cióban rejlik valószínűleg az oka, hogy a közüzemi "viteldíjak oly túlságosan magasak. Ennek dacára, mégis azt kel-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom