Budai Napló, 1933 (30. évfolyam, 1106-1151. szám)
1933-07-26 / 1131. szám
Budát Napló Buda, 1933. július 26. GYÓGYFÜRDŐ Vizgyógy intézet, hullám- és napfürdő Külön férfi és női osztály. A legmodernebb berendezés. Szakképzett személyzet. gépkultúra veti vissza az emberiséget, ez okozza a világégést, amelyben hamuvá lesz az ember is és kultúrája is. Ami jő benne, azt a japánok régen lefoglalták, átalakították és erre a finomabb, lelkileg feljavított kultúrára nevelik a Keletet. Indiában föleszmélt az indus-szittya nép, ez a 80 millióit kitevő lakóssága Indiának, mely eddig az angol kultúra hatása alatt, annak vivőjéül szegődött Ezredéves tespedés Után most hántja le magáról ezt a hamis, alantjáró kultúrát hogy ismét felemelkedjék oda, Firudun hun-magyar király harmadfélezer év előtti nagy kultúrájához, amelyet letagadott, tudomásul nem vett a Nyugat és. csak. a tibeti, a csín népek kolostoraiban őrzött krónikákban él. A nyugat tudós könyvei, lexikonjai említést sem tesznek róla, hamis néven (ezumir) nevezik azokat a csodás romokat, szobrokat amelyek öt-hat ezer évre tekintenek vissza és ott ássák ki őket a homoksivataggá lett Altájon, amelyet uralt az északra vonuló Ural hegység és a hímes eget tartó hegyalja, az In- | diát védő Himalája hegység, ahol a tárogató lelketmelegítő szava népeket állított talpra és vitt győzelemre ... De ez a zene ...T A Nyugat zenéje. Qépzene. Megrendelhető a székesfővárosi Ásványvízüzemnél, I, Gellert rakpart 1. Tel.: 53-0-03. PARADICSOMBAN érzi magát a PARADICSOM-KERT vendéglő és étteremben II, MARGIT KÖRÚT 20. teljesen ú| I árnyas kert modern I pompás konyha hangulatos | nagyszerű italok ZENE BRIDGE Minden este Varga Imre a rádió közkedvelt baritonistája és Dán Nővérek zongoraduó. A zenekar meglepetés! Az autóbuszé a jövő! Irta: Liszka Károly, tanácsos. VIL (Folytatás.) A RÓZSADOMB egyetlen csemege- füszerüzlete II., Bimbó ucca 45. Telefon: 53-7-09. „BIMB6” CSEMEGEHÁZ ,Nagy-Budapest létesítésének kérdése szempontjából bírálva el a dolgot, az összes közlekedési eszközöknek kétféle városfejlesztő jelentőséget lehet tulajdonítani Vannak általános, — de vannak részleges fejlődést előidéző tényezők is. Az általános fejlődést teljes közlekedési hálózattal, a részlegest pedig olyirányú (hálózatépítéssel vélném elérhetőnek,, mely egyes előre kiszemelt határrészek fejlődését szolgálja. Véleményem szerint az autóbusz a jövő közlekedésének legmegfelelőbb eszköze. Fejlődőképessége szinte korlátlan, a vonalai a szükséghez képest könnyen Mcserélhetők és szerelvényei mindenkor teljes egészükben mobilizálhatók. Ez okból is indokoltabb, ha a közlekedési közüzemeket lassankint autóbuszüzemekre alakítják át és a különböző tipusú járműveket mind egyöntetűen autóbuszokkal helyettesítik. Az átmenet a teljes autóbuszüzemre lehet fokozatos is, amely cél elérhetése érdekében én úgy állítanám fel a hálózatfejlesztés munkaprogramját, hogy minden, a környéken beszervezendő új vonalat, amelynek kapcsolata az autóbuszhálózat valamely meglévő vonalával kiépíthető, feltétlenül autóbusz-forgalomra kell berendezni. Csak ott kell új vonalrésszel a régi villamosvonalakat rövid távon „megfejelni“, ahol az Lutóbuszüzem beszervezése csatlakozó zonalak hiánya miatt kevésbbé jövedelmezőnek mutatkoznék. Az előbbi fejezetben említettem az általam autóbuszközlekedésre szánt Nagyszugló-i új vonal tervezetét, amelyet nem tartok villamosüzemre alkalmasnak azért, mert hosszú időre elszigetelné úgy a Nagyszuglót, mint a mögötte elterülő sűrűn lakott részeket a gyorsabb autóbusz-közlekedésbe való bevonás lehetőségétől, holott ezen a vonalon oly jelentős forgalmú autó- buszjárat létesíthető, amely környékbeli kapcsolatai révén nemcsak önmagát tartanáéi, de az érdekelt törvény- hatóságoknak még jelentős haszonrészesedéseket is szolgáltatna be, holott a kocsik beállításán, néhány jelzőoszlop vagy tábla felszerelésén, a végállomás ellenőri kis fülkéjén s az igen rövid útszakasz kiépítésén kívül semmi nagyobb befektetést nem igényelne. Viszont az új villamos vonal i megépítése annyi pénzt nyelne el, amit más helyen célirányosabban lehetne felhasználni, miután az különben sem állana arányban az új villamosvonal előreláthatóan rövid élettartamával. Az ilyen vonalépítésnél foglalkoztat- Ini szándékolt munkásokat egyéb munkával, hasznothajtóbb módon másutt lehetne kárpótolni, s az autóbuszüzem maga több családnak adna állandó megélhetést, mint a villamos. Miután pedig a szóbanlévő vonal javaslatbahozatalá- nál én felolvasásomban egyenesen azzal érveltem, hogy itt az utak igen csekély kivétellel autóbuszok által már járathatok és ezt az állításomat külön úttest-birálati grafikonon szemléltető módon be is igazoltam, nem látom tehát be, hogy miért kellene ezeket az utakat villamosjáratok céljára nagy költséggel átépíteni és az itt amúgy is eléggé szükreszabott úttestekből a vil-l lamos sínpárok fektetéséhez szükséges sávokat másfajta forgalomtól elvonnit Ha pedig ezeket a sínpárokat — a belső városrészek előírásai szerint — süllyesztve építik, akkor kivitelük még túlzottabban költséges és a befektetés még kevésbbé fizeti ki magát. Fontos még az is, hogy e villamos vonal lukrativitása iránt maga a BOszkárt igazgatósága is oly csekély reménykedéssel viseltetik, hogy már a tervezetnél is pótdíjak rendszeresítésének szükségével számol. Nem szorul tehát különösebb érvelésre, hogy melyik fajta üzemet kell előnyben részesíteni! Ezért kell azt mondanom: hogy a Beszkárt mint földfeletti villa- mosüzem már kiöregedett és újabb rendszerű közlekedési eszközöknek kell teret adnia! Hivatkozom itt az üzemracionalizálásra vonatkozóan kifejtett gondolataim közül azokra, amelyek szerint a jó üzletvezetés módját a fogyasztók érdeke és szükségletei szerint kell irányítani — és hogy pénzéért a közönség jó ellenszolgáltatást vári Ha a vállalat, mint „közüzem“ ezek alapján áll és vezérgondolata a „közcélúság“ lesz, úgy bizonyosra vehető a közönség megelégedettsége, ami viszont nagyobb jövedelmet biztosít. Ez szolgálná az üzem fejlesztését és a főváros fokozott haszonrészesedését. De jutna méltányos összeg a vezetőség, a tisztviselői kar es az alkalmazottak jobb díjazására is. Remélhető tehát, hogy új villamos- vonalak építése helyett inkább a sokkal megfelelőbb autóbusz-hálózatot fejlesztik, mert manapság lassú közlekedést létesíteni és hozzá még drágítani — nem célravezető vállalkozás! A mi külön városunk — Ismerteti egy „lágymányosi" polgár. — Városunk — (hazánk szeretett fővárosa, Budapest közelében fekszik. Mint e földrajzi megállapításból lát- bató, sem Pesthez, sem Budáihoz, sem pedig Budapesthez nem tartozik. Városnak külön város: külön élet, külön világ. Mondhatnám: külön tartomány. Lakosai teljesen elkülönült, életet élnek, külön népfajt alkotnák. Városunk ugyanis Pest és Buda városok felől a Felvégen, vagyis északon csak egy keskeny szoroson át közelíthető meg. E szoros a Duna árjai és a Gellert bércei között van. Ez városunk kapuja. Éjjel-nappal fehérkesztyüs kapuőr őrzi e városkaput. Láncad ott láthatók a híd és városunk egyetlen nagy vendégfogadója előtt. Ez a Felvég. Innen indul ki városunk egyetlen uccája. Mellette van még egy másik ucca. is, a Budafoki út, de' ez nem számít, mert a mezőkre vezet, az Alvégre. Városunknak van egy saját külön egyeteme és külön diákélete és sok kolostora. A felvégen, a Gellérthegyen áll a Pálosok hegyi kolostora. Ugyanitt van városunk búcsú járóhelye is, egy barlangkápolnával. Van egy külön hegyünk is, mely Buda városa és városunk között a határhegység. Városunk önmagát élelmezi és holmi* idegen városokra, pl. Pestre, Budára és Budapestre nem szóiul. Van összesen két kávéházunk, egy a felvégen, egy az alvégen. Éjjeli életünk egy tavernában bonyolódik le: felesleges idegen városokba utaznunk. Mert a legközelebbi két város bizony messze van tőlünk. Ha például Budára akar utazná városunk valamely vállalkozószelleműpolgára, megy, mende- gél a vén Duna partján, a bércek alján. Megy, mendegél, míg egyszer csak elérkezik a Rácvárosba. Viszont ha Pest városába akarunk utazni, átkelünk városunk kapuja előtti egyetlen hódúnkon, megyünk, mendegélünk és Pest városába érünk el. Városunk ezért falusias jellegű. Mifelénk mindenki mindenkit ismer. Nálunk a cselédek nem szegődnek idegen városba (Pestre, Budára), ezért városunk kiasz- szikus pletykafészek. A cselédek hordják a pletykáit házról-házra. Iparunk | fejlett. Van három! hentesmesterünk, három mészárosmeeterünk, három patikánk, három gőzmosónk. Általában mindenből három van nálunk — mifelénk. Például egy pékünk van az alvégen, egy a felvégen, egy a város közepén. Piacunk a város végén van. Újabban szobrunk is van kettő. A jobbmóduak a hegy alján laknak, ezeknek is van egy külön uccájuk, de ezek nem érintkeznek velünk, polgári népekkel Katonaságunk is van, a mi saját kaszárnyánkban. Közlekedésünk vásottunkhoz vezet. Saját pályaudvarunk is van tudniillik. Van egy tavunk, azon egy idillikus náddzsungelünk. Ebben, mint természeti környezetben vadállataink vannak: úgymint béka, nádiveréb, gém, vizityúk. Ettől délre van 'tartományunk strandfürdője. A déli alvégen van külön tengerszemünk, azon télen korcsolyázunk. Itt már a végtelen mezők következnek. Itt idilli falusi élet folyik: úgymint kecske, bárányka és tehénke legel. Sajtónkat külön hírlapunk képviseli. Lakosaink felekezeti békéje példás. Alvégünkön külön kolostorvárosunk van, mert nálunk több szerzetesrend telepedett le. A mezők szélén feküsznek a falvak. Ezeknek szorgos pórnópe élelmez bennünket. Újabban veszély fenyegeti városunk önállóságát. Két éve egy új villamos- vonal törte át tartományunkat, • mely idegen tájakra vezet. Eddig tudniillik mi voltunk a világ vége: összes villaCLARIDGE I., Böszörméryi út 28. Telefon: 51—0—64 és 57—0—36. Villamos és autóbusz megállóhely. i honfi ulat Tánc = szórakozás Konyha — ólvezet Igazgató: TACHLER LAJOS JÁNOS mos és autóbuszvonalaink itt végződtek tartományunkban. Az új vonal átvezet városunkon és félő, hogy idegen elemek fognak hozzánk befészkelődni, mert városunk eddig csak öntenyésztés útján szaporodott. Városunk fiai csakis városunk leányait vették feleségűi. Mióta a 27-es villamos Budára is jár,, városunk falai között már több budai is megjelent! Pestiek csak ritkán jönnek be kapuinkon. Ilyenkor megbámuljuk őket. Általában mi képviseljük a jó kis- városias erkölcsöket. Földrajzi tényezőink zárnak el bennünket a külvilág és a távol Pest és Buda idegen hatásaitól. Mióta városunk kapuját fehérre festett láncok védik, felmerült az a terv, hogy falakat, tomyokajt és bástyákat építünk, külön vámot szedünk, önállósítjuk magunkat. Kapuinkat este bezárjuk. Bakter fogja az órákat kiáltani. Külön pénzt fogunk veretni, valutánkat stabilizáljuk: önálló kerületté válunk. Ha ez megtörténik, városunkban új korszak kezdődik s így minden kapcsolatunk megszakad Budával. Elvégre is fiatal s új város vagyunk. Némelyek, akik messze földre utaznak el a Buda városában levő Várhegyen levő elöljáróságra, melyhez állítólag tartozunk, néhány napi távoliét után hazatérve, elmondják, mit láttak Buda városában. Mende-mondáinkban így alakul ki a távoli Buda és Pest legendája. Mi vagyunk Hamupipőke elvarázsolt városa. Éljük a mi külön, békés életünket, távol Pesttől, Budától, Budapesttől. Mi álmodunk s csak álomszerűén sejtjük a távoli Budapestet, mely viszont mirólunk sem tud semmit. Tudomást se vesz rólunk. Mi se róla. Pobula Dani. HÉ6I BUDAI BOMMTIKa... VADASKERT VENDÉGLŐ Hűvösvölgy végállomás (ez új vám mellel!) Naponta halászlé. Bégéi fazzband. Tánc. Pénteken Schrammel-zene. Majálisok, juniálisok céljaira nyílott és zárt helyiségek. Pensio: szoba P 2.—. menü P 1.20. Tel. 64-0 78. Tulaj. Balázs Ferenc A legszebb kilátást nyújtó, üde levegős kávéházi terrasz a Vérmezővel szemben álló, újonnan berendezett PUZSUUV KftVEHáZ hatalmas terrasza. — Zene. — Reggelig nyitva. iBudakeszin — Nyári csevegés — Irta: Palóczi Edgár. Rohan az autóbusz a régi Szent János kórháztól a budai hegyvidék gyöngye: Budakeszi felé. Még nem is oly régen rozoga omnibuszon, élelmes sváib fuvarosok jóvoltából, avagy per pedes apostolorum lehetett csak megközelíteni e kies helyet. Ám az idő pénz és az új világ itt is gyorsabb tempót diktált az életnek. Húsz perc alatt kintvagyunk a Já- noshegy mögött, ahol csodálkozva látunk egy itt felejtődött német világot: aranyszőkehajú, nefelejcskék szemű apróságokkal, németszövegü kegyhelyekkel, németes házakkal a magyar metropolis határában. Ez Budakeszi. Régi magyar voltára már csak a mai községtől északra fekvő Puszta templommezöh (Öde Kirchenfelder) emlékeztetnek, ahol a középkori magyar Felső-Keszi templomának helyét néhány kőnyom jelzi. A török testvér itt is egész munkát végzett. Az erdő szélén, dombon álló kálváriáról pompás kilátás esik az egész völgykatlanra. Fenn a magasban: ^űazti üdiilőháznak a környezethez an alkalmazkodó festöi- épületei, az erdőbe rej- ErzMnX^fréd alapítvány, az cég szanálfec és József főher- a takaros, pir^VÄ* völgyben : uccáj&al, feaBaBM falú. Mindenfelé üdezöld erdőség I ér le a házakig. Olyan ez a helység, I mint egy smaragdzöld szőnyegbe művészkézzel beleszövött barnapi- ros virágágy képe. Az egész falut az 1699-ben épült szép templom uralja. Főibüszkesége a bajdanvaló Makkos Mária kegyképe. Azt mondja a legenda róla, hogy csodaszerben a templomból visszakerült arra a tölgyfára, amely az i’erdei templom helyén megmaradt (ma szentkép jelzi), miglen a derék svábok egy szép napon fástul helyezték el templomukban... Az erdőszélen nyaraló nyaraló mellett. Kertjük kiskapuja az ősi tölgy erdőibe nyílik. Valóságos kis mesevilág, ózondús levegő, hűvös árnyék, madárdalos, kedv- és egészségfakasztó hangulat. Csend... A Jánoshegy mint egy zöld köpenyeg- be burkolódzott jóságos varázsló elrejti előtted a nyári nap hevében izzó világvárost. Azt hiszed, hogy messze-messze csöppentél a modern kultúra áldásaitól, de ime az erdő- szélen megüti a füledet az új zene hangja. Élelmes táncmester ott oktatja modem táncokra a nyaralók csemetéit... Egy itteni kis földi paradicsomban voltam hivatalos a napokban. Kedves öregúlr építtette, díszítette a világháború előtt. A régi szép világ örökké fiatal katonatisztje volt Engelmann Eduard é. ezredes, aki még olasznyelvű tiszti iskolába járt Venetiában, a múlt század hatvanas éveiben, majd magyar földesúr lett Budakeszin. A fogadószolba faláról égy kis kortörténet tekint le ránk arcképekben, emlékekben. A Ferdi- nándyak családi arcképcsarnoka: magyar ruhás nemes urak és asz- szonyságok, fehér „wjaffenrokkos“ császári tisztek, akik tüzes szemű olasz feleségeket hoztak magukkal az itáliai gamizonokból. Egyik késői leszármazottjuk, a ház legbá- josabb rózsája itt csicsereg mellet- :t6m.| Szeméből, ebből a nefelejcskék, örökké mosolygó szép szemből a | Strauss-Lanner korabeli Bécs derűje árad, temperamentuma itáliai örökség, kedves lénye azonban már magyarosan szeretetreméltó..!. Itt, e meghitt szobákban töltötte utolsó nyarát Kiss József, a nagy magyar költő. Itt, már a Rákócziról elnevezett ucca 52. sz. nyaralójában búcsúzott attól a, földtől, amelynek szépségeit, alakjait, küzdelmeit, örömét-bánatát zengte egykor lantja ... Ki tudja, egy emberöltő múlva nem lesz-e itten a Kiss József Emlékmúzeum ... Hiába, vannak érdekes találkozások, fordulatok az életben. A sors nem kérdi, ki vagy, mi vagy, hanem játszik a földi halandókkal rejtélyes játékot, eleven sakkfigurákként ma fehér, holnap fekete mezőkre irányítja lépteiket. És a nagyok emléke is forog az emlékezet színpadán. Ma feltűnik, holnap megint ‘sülyesztő nyeli el, akár csak az életet ... Itt, ahol az egészségesek és betegek találkoznak, ahol kacajok és sóhajok, derű és ború váltakoznak, érdemes eltűnődni a költők örök témáján: a vanitatum va/nitas-on, az örök emberi sorson és annak minden hiúságán. Azon a sorson, amely mostanában talán nehezebb, göröngyösebb utakat ír elő a föld vándorai számára, mert mindjobban kezd biányzani belőle az igazi felebaráti szeretet . . . Messze kint, a faluvégen fekszik a község temetője. Egy magányos síron, amelyet a szeretet öltöztet virágpompába, aranybetiik hirdetik az elpihent nevét. Czibullca István sírkövén játszadoznak a nyári délután napsugarai. Nem találkoztam életutamon emberre), akiben a nemes emberszeretetnek példásaibb megnyilatkozását láttam volna valaha, mint a férfiúban, aki a világháború napjaiban ezredesi ran^fo- kozatban vezette példás kötelesség- tudással a budapesti „császári és királyi katonai élelmezési raktár“ óriási gépezetét. Négy éven át az ő irányítása mellett robogtak a magyar Kánaán földi kincseit vivő élelmezési vonatok mindenfelé, ahol magyar katonák harcoltak a világháború poklában. Négy évig nem láttam egy percre sem pihenni ezt a derék embert, akinek szemében ott csillogott az a jozefinista emberszeretet, amely a régi monarchiának nem egy főtisztjében még megmaradt nagy idők és nagy emberek emlékeztetőjéül. Tempi passati! __ Roh an az új világ élettempója ... Egymást kergetik emberek, események, világszenzációik ... S amint itt ülök, a sír mellett, mindinkább arra eszmélek, hogy az embereknek ho- va-tovább nincs idejük jóknak lenni . . . Csak rohannak, rohannak, de hogy hova, arra senkisem tud felelni . . . Jíapfic^yre £jvöté*jböl- Emlékül Mikler Gusztáv úrnak. — Üdv, Naphegy lakosa, boldogan élj Fönn, szép kupolás palotában! Idalenn az Éjvölgy szürkül, a mély... Itt élek én, palotátlan Örök itt a köd, örök itt a homály, De fénnyé hadd bűvöljem; Fönn csak te is, óh, oly bizton állj, Mint lenn én állok e völgyben. Óh, nézd, mint van az is itt, ami nincs ... Csupa megterülő meseasztal! Minekünk a kevés is mily mesekincs, Ha kivívtuk iszonyú harccal. Örök éjbe szivünk mint gyűjt napot itt! Nagyok üdvei a kicsi módnak! A te játszva elért nagy diadalaid Lehetnek-e boldog!tóbhakl Mély, ami magas... Magas, ami mély... A boldogság egyetlen! Naphegy vaigy Éj völgy — mindegy, úgy élj: Benn égjen a nap a szivedben Telekes Béla
