Budai Napló, 1932 (29. évfolyam, 1069-1105. szám)
1932-06-25 / 1087. szám
XXIX. »Vf 10B7. »*• mÓFIZ E TÉS: 24 — P 6 — P Egy evre . Negyed évre Egyes szám 40 fillér. Egyesületek, amelyeknek hivatalos lapja — tagjai f é 1 á r o n kapják Budai Napló Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáié újság 1932. JUNIUS 25. HIRDETÉSEK Egy hasáb szélet, egy m/m. msgas •or, egyszeri közlésénél 30 F. Szövegsor ára 2 P. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő Állandó htnletöKnek a így Kedvezmény FELELŐS SZERKESZTŐI VI R A AG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bucién, I., Bors-u, 24 Telefon: Aut. 502—96. Hivatalos óráks délután 4-6-ig Himnuszt zengek a budai hegyekről Nagy fekete tóban fényes csillag sávok. Fekete folyónak csillagfüzér partja. Fekete szigetben remény zöld sugara, élet bíbor fénye. Vibráló lámpaerdő délen, csendes világok északon. Ott a szél fuj, itt csendesen pihen a kora nyár. Keleten homályba vész a láng, északon erdőkből csillan ki, ha lombot hajlít a szellő. Kerek tányérból piroslik a hold s megcsillan a lángok árnyéka a sötét Dunán. A csillagvilágos fekete tóból kiemelkednek a partok, a hegyek. Kanyargó fényfolyón sötét üstökös kúszik s eltűnik a fekete parton. Tudjátok mi ez a fekete tó, fekete I szigettel, fekete partokkal, csillagokkal szeget fekete folyóival? — Buda- ! dapest, a Duna, a mi csonka országunk beteg szive. Autó kanyarog fel velem a Hármas- határhegyre. Onnan látom az ezeregyéjszaka fényeit, India árnyait holdfényben fürdő bárányfelhők között. Estefelé jöttem fel a fenyvesen át. Sötét erdőkből smaragd mezőkre, árvalányhajas tetőkre. Nyugatról szél fújt, szemben Kelet nyugalma. Ott van lecsonkított Erdély, árván hagyott Lebedia s a messze Túrán. Ur városa lehetett ilyen s a tábortüzekben izzó honfoglalók estálló pihenői, a hétvezér pompás sátrai, a Turul madár zöld szigete. Csak a forma új. A sötétben csillogó fények, a szellem a mienk, Kelet népe Duna-Tisza partjain, a fekete erdők, zöld mezők vándora, Attila. Árpád népe az idegen népek szigetén él. Sötét éjszaka bánata kell ahhoz, hogy csillogjon! Éjszaka van, népek éjszakája, holdfény hideg szemfödele alaltt. De mikor, honnan kél a Nap? Mitől sarjadjon a lomb, a fű smaragdja? A hajnalt mutassátok nekem, a felkelő Napot, mikor oszlik az éjszaka homálya. Hogyan ébred a madár, hogyan csillan gyöngyházzá a fekete tó, a gyújtott lángok hogyan hamvadnak el, ha virrad Kelet felől? Ezt aka" rom látni, miért nem mutatjátok? A fekete tó, a görögtűz, a sápadt lioldfény, a múlt csillogása: Budapest estfényei. De hol marad a hajnal, a ielvirradás, a felkelő nap életbeszö- kése? S hová hajtsam a fejem, ha elkábult a múltak felidézésében, s hol ébresszen fel az új, a szebb élet hajnala, honnan nézzek bele a jövő véradásába és honnan, kipihent szemmel a budai föld kincseinek forrongó műhelyébe? Gyönyörűek az este sötétbe, múltnak varázsába vesző fényei — innen a menedékház lámpái alól, — de miért nem alhatom itt fenn a Duna felett, a budai hegyekben, hogy látnám innen a felvirradást, a hajnal hasadását — az újjáéledést! Nem elég, ha az este fényei vissza- visznek a múltba, a dicsőbe, a fényesbe, ahová nem hallszik el a Ma elesettsége, sok nyomorúsága. Nekünk a napfény pirkadása, az élet serkenése, a nap-naputáni feltámadás látása kell. Számunkra az est, a múlt fényességei: — eső, de a jövőnk energiáját a hajnal látása, a harmatos fű üdesége, az első napsugár diadala adja. . Lássuk az este szépségeit, de nézzük, igyuk a felvirradás új energiáit. Nekünk olyan sok ilyenre volna szükségünk a nemzetgazdaságban, politikában, hitben, bizalomban. Adjatok nekem, nekik, mindnyájunknak párnát a fejünk alá ott kinn, a Budai hegyek tetején, hogy egy éjjel, egy hétig, egy nyáron át ott élhessünk, ott virradhassunk fel, ott meríthessünk ihletet a megtisztult fényekből, a • hajnal ragyogásából. Úgy fáj, hogy tisztán, olcsón, szeretettel sehol sem pihenhetek meg s nem lehetek itt, amikor virrad, amikor az első napsugár új, jobb, szebb, erősebb magyar életre tanít. Talán jövőre! Pávai Vájná Ferenc. A helyiérdekű vasutak megváltása ma már befejezett tény, mert a pártközi értekezleten Bódy László dr. kimutatta pontos számadatokkal, hoáy a bevételek fedezik a kiadásokat. Kozma Jenő dr. pedig a főváros egységes közlekedése érdekében tartja szükségesnek az átvételt, de a legnagyobb nyilvánosság mellett, tárgyalja le a pénzügyi bizottság, a tanács és végül a közgyűlés. Ezt szívesen fogadták s így a pénzügyi bizottság ülése június 27-én, tanácsülése 30-án, a közgyűlés pedig július 6-án lesz a HÉV ügyben. Két lakoma. Mikor nemrég megtörtént Knebel Miklós dr., a Krisztinaváros új plébánosának beiktatása, az egyházközség nemes gondolkozással úgy határozott, hogy nem rendez bankettet, mint ahogy ilyenkor szokás, hanem azon a pénzen, amibe a bankett kerülne, inkább megvendégel néhány száz szegény embert. így is történt. Pár száz, emberszerető könyö- rületre szorult ember, ízletes, bőséges, ló I lakomáhaz jutott, aminőben, ki tudja mikor volt része. Ez a példa igazán követésre méltóan nemes. És vajion miként követik? Úgy, hogy a napokban Újpesten 1200 te- ritékű, fényes bankettet rendeztek, abból az alkalomból, hogy Fábián Béla demokrata ■ képviselő, tíz év óta tagja a parlamentnek. Ezt a korszakalkotó nagy eseményt persze meg kellett ünnepelni. Hát megünnepelték olyan magnum áldomással, hogy átlag öt pengőbe került egy-egy teriték. Hát nagyon szép lehetett az újpesti lakoma. De hogy a Krisztinavárosi sokkal szebb volt, az bizonyos. Magyar ialvak Boszniában. 1620-ban Bosznia a magyar szent korona integráns részét képezte, egyrészt, mint boszniai bánság, másrészt, mint Ráma királyság. Az egyes tartományok élén a magyar király által kinevezett bánok álltak. A Bi- hács vidéki bánság lakossága magyar volt és megmaradt a törölt uralom alatt is, sőt még ma is 4 színmagyar község van Bihács boszniai megyében. Jogos a bos- nyákok állítása, hogy a magyar szent korona közjoga szerint 1620-tól a mai napig magyar állampolgárságuk nem lehet vitás. Husszein Hilmi effendi, budai nagymufti a Bihácsmegyei Boszna-Krupsa szülötte. Ez a város is mindig közvetlenül a magyar király joghatósága alá tartozott és így az ottani születésű lakósok magyar honossága és állampolgársága, a hivatalos megújítás után, a magyar közjog szempontjából nem vitás. Érdekes adatokat közöl a magyar falvakról és más magyar vonatkozásokról az Esterházy Pál herceg által kiadott török Írások könyve. A boldogemlékczetü Déllvasut, utóbb a különösnevű „Duna — Száva — Adria“ vasút igazgatósága e hó 18-án rendezte a vállalat temetkező, utolsó gyűlését Pogány Sándor vezérigazgató enlöklésével, ahol minden jót elmondottak az elhunytról és Zelovich Kornél, Ernyei Pál dr. h. államtitkár ez alkalommal a legteljesebb elismeréssel adóztak a vasúttársaság vezetősége és személyzete átlal kifejtett értékes munkáért. Ezzel Buda vasútja, mint I önálló vasút megszűnt. Kßtcsey Terenc szobra...- Cevél Viraág BéláQoz. Drága, jó Mesterem! Ha Budától mesz- szire elszakítva élek is, lapodból, a Te nemes lelked, elképzeléseid, álmodozásaid, az. időt túlélő nagy célkitűzéseid szent tüzeitől izzó és ragyogó „Budai Naplódból szintehogy hétről-liétre felfedezem a mainál nagyobbra hivatott öreg Budánk egy-egy líjahb örökszépségét. Nem tudom megítélni a távolból, hogy Buda polgárai miként méltányolják és értékelik a Te arany tolladnak és napsugaras lelkednek ezt a gyakorlatias célkitűzéseid és a teremtést szolgáló ötleteid dacára is oly fenségesen ideálizáló, akarással, hittel, rajongással eltelt alkotó újságírói nagy munkádat, de ha van odaát a budai lelkekben érzés, érzék és meggondolás, akkor tégedet nagyon kell szeretniök és mindenkinél inkább becsiilniök kell bűbájos, öreg Mesterem! írásaidból és Budai Naplód által Te egymagad képes vagy megszerettetni és lelkűnkbe kitörölhetetlen magyar szenthelyként belevarázsolni ezt a tündérmesék Hamupipőke királylányaként félreszorított, oly sok tekintetből mellőzött és rangján alulra leszállított ősi királyi várost, melynek kincsei és szépsége pedig mindmáig összeszámíthatatla- nul páratlanok! írásaidat, Budai Naplódat olvasván, kell, hogy mi távolabb élő magyarok is rajongóivá váljunk a királyi, örökifjú tündérváros — Budának! Ez a vonzalom, ez a szeretet, ez a ragaszkodás bírja most szólásra az ért toliamat is, midőn a szent öreg. Kölcsey Ferencnek, a nemzeti Himnusz, az „Isten áldd meg a magyart“ próféta lelkű és bölcs költőjének szobrát és egyéb emlékeztetőjét Pesten, Budán hiába keresvén: — Hozzád, . s „Budai Napló“-d által hozzátok, budaiakhoz fordulok, drága jó Mesterem!... Szegyeiném és megalázódnak érezném magamat, ha a „Budai Napló“ arisztokratikus lelkű, művelt magyar úri olvasóközönségének magyaráznom kellene, hogy a nagyok nagyjai között és szentélyében is milyen értékünk és nagyságunk nekünk Kölcsey!... Ezért miudjárt az írásom forrójára térek. Nyomja és beszélni készteti telkemet a friss emlékezet. Pár hét előtt lent jártam Szatmárcselüín, a trianoni határszélen, a Kölcsey Ferenc sírjánál!... A Buda—tabun? pusztuló öreg temetőkből százával selejteztek ki és félredobtak olyanféle igénytelen, tört oszlopét síremléket, amely a csehi bús temetőben’ a dacos, kemény tölgy fejfák néma erdőjén az „Isten áldd meg a magyart“ nemzeti fohászunk költőjének emlékét _ örökítenél... A gőgös Kerep esi temetőben már helyet sem adnának ilyen omlatag mészkőnek!... 'Azzal sérti tudtam vigasztalódni, hogy Nagykárolyban, Szatmáron legalább állanak még a korábban állított méltóbb szobrai, mert ezeket — köztudomás szerint — elpusztították a halott költőnek szellemétől is reszkető oláhok!... — Node legalább Budapesten, — mondók, — virágokban fürdetik a nemzeti Hymriusz költőjének nevét, szent emlékezetét, — búcsúzván a csekei sírtól, próbáltam keresni az újabb vigaszt, de még csak itt fent, a „székesfővárosban“ ért a legmegrendítöbb, szégyenletes csalódás... Tudtam, hogy szobra ugyan még itt nincsen, de legalább gondoltam, egy méltóbb utcát, méltóbb teret mégiscsak találok valahol a Hymnusz költőjéről elnevezve... Az egykor „galambászairól“ híres „Jozef- stadt“-bau csakugyan megtaláltam a „Kölesei utcát"... Valahol az Omnia mozgó tájékán, alig pár öl széles, két- három ház közé szorított, vagy harminc- negyven tépés hosszú,, a József körútra kivezető kutyaszorító köz ez, mert őszintén, komolyan utcácskának sem nevezhető ez a hitvány kis sikátor... Bará tóm! Ez olyan arculcsapás, a Himnusz költőjének olyan jellemezhetctlen lebecsülése, amit szó és megbélyegzés nélkül hagyni és tűrni nem szabad! Pár év múltán, halálozásának századik évfordulója alkalmából a hivatalos körök is kénysze- riilnck ünnepelni Kölcsey Ferenciink hervadhatatlan emlékezetét, minekünk azonban -—midőn a költő-politikus méltóbb, illőbb, kegyeletescbb megörökítéséről fordult szó — várakoznunk, szégyenkeznünk nem szabad odáig már a nemzeti becsületre való tekintettel sem! Hiszen, ha még élne és idefent kényszerülne lakni, bizonyára Budán lakoznék és a minden derék, hazafias, nemes magyar kezdeményezésben vezető Hollós Mátyás Társaságotoknak is tagja lenne Kölcsey! Azért hozzátok, a jó budai testvérekhez szólok, kedves Viraág Béla mesterem, hogy fogjatok össze és ne nyugodjatok addig, amíg a gyönyörű Buda valamelyik szép terét Kölcsey Ferenc ragyogó nevével fel nem ékesíthetitek!... A százados évforduló elkövetkeztél® bizonyosan magára eszmél a nemzet is s akkor Buda már szerzett joggal követelheti az ellenséges kezektől elpusztított Kölcsey-szobrok helyébe az ország szivében majd így és ekkor felállítandó Kölcsey emléket... Hódoló, hű bajtársad: Móricz Pál, a Petőfi Társaság r. tagja. Tegye az állam monopóliummá az ásványvizeket Visszhang Dr. Révai Vájná Ferenc ({geológus cikkére Nagy szolgálatot tesz a magyar közgazdaságnak Pávai Vájná Ferenc kiváló tehetségével. Irinyi József 1836-ban az első gyufaszálat fellobbantotta, e magyar találmány ténye beragyogta az egész világot. Nem gondoltunk arra, hogy „e semmiséget" monopólium tárgyává tegyük. Pedig mi szolgálhattuk volna ki gyújtóval az egész világot! A hálátlan „v/tóg“-nak ezt is ingyen adtuk, mint sok más nemzeti kincsünket. Ez előtt m. e. 30 esztendővel, az állam bitumen, petroleum stb. után kutatott Erdélyben és megtalálták a földgázt. Törvényt is alkottak. E szerint ép úgy, mint pld. a só, a kőolaj, a bitumen, a földgáz is állami tulajdont képez, akárkinek birtokán rejtőzzék is az, a földrétegek alatt. Állami tulajdonná kell tehát nyilvánítani az ásványvizeket is épp úgy, mint a fent említett többi földi javakat! A Földgáz stb. mintájára a mindenféle keserű és savanyú vizek törvény útján való államtulajdonba vétele a pénzügyminiszter ügykörébe tartozik. Korányi mi- „Magyarország közgazdasági helyzetén jelentékenyen fog javítani s a közvagyo- uosodást növeli is az, ha e javasolt törvény elkészül, s e források szakszerű gazdaságos felhasználására végre sor kerül. Ezzel nemcsak Budapestet, de egész csonka országunkat is, a külföldiek ezrei számára tehetjük üdülő és gyógyhellyé. Erre kész terveink vannak, melynek ismertetésére később a lapokban kitérünk. Olyan megoldást kell felszínre hozni, ami azonnal növeli a nemzeti vagyont! S a tisztviselők és nyugdíjasokat hozzájuttatja törvényes illetményük teljes összegéhez, mert ha a tisztiviselőnek pénze van,, könnyen boldogul az iparos és a kereskedő, akik tudvalévőén a legtöbb adót űzetik. Ez annál inkább fontos, mert a Szent írás nemcsak azt mondta az adógarasról, hogy „adjátok meg a császárnak, ami a császáré", hanem azt is, hogy „minden munkás méltó az ő bérére." Kuszkő István. Szenzációs beszámoló a békekonferencia kuliszatitkaiból Tardieu szerepe a békekonferencián Jegyzőkönyvi részletek, Gyorsírói feljegyzések ix. folytatás Elnök: Pichon. Sonnino: Kívánatos volna, hogy Románia legyen belátással s a Bánátért tegyen engedményt Dobrudzsa területéből. Ezt Romániánál szorgalmazni kellene. Tardieu: (A veszélyeztetett román helyzet védelmére siet.) Románia már e.gy korábbi adott helyzetben megfontolás tárgyává tette a dobrudzsai határ kiigazítását ama feltétel alatt, ha Szerbia Vid- din vidékének átengedése ellenében lemond a Bánátról. Ez a kombináció azonban már akkor sem fogadtatott el. Nincs tehát semmi lehetősége annak, hogy a Bánát és Dobrudzsa között viszonosság állapíttassák meg. Sonnino: A francia felfogással szemben ismét elhalasztást javasol. Pichon: Rendkívül nehéz egy szövetséges hatalomtól elvenni olyan területet, melyet a második balkáni háború után aláírt bukaresti egyezmény is elismert. Bratianu már tiltakozott a Bánát szétosztása ellen, sőt azzal fenyegetődzött, hogy nem fogja aláírni az egyezményt, ha Románia határául nem adják meg a Dunát. Miután ezt nem adjuk mea nem időszerű a dobrudzsai egyezmény kérdése. (Az illés folytatását másnapra halasztották). (A „Béketárgyalás“ levéltárában őrzött jegyzőkönyvekből kitűnik, hogy Pichon állítása nem fedte a tényeket, mert Bratianu nem volt ellene, hogy a kérdést Dobrudzsa egy részének á tengedésé- vel oldják meg. Lansing és Sonninoval szemben a Tardieu, Pichon, Laroche álláspont győzött.) Lansing (Amerika): Az egész világ tudja, hogy Románia milyen körülmények között jutott Dobrudzsához. Csak egyetlen ország helyeselte az eljárást, Franciaország. Különben is e terület lakosságának többsége bulgár és nem román. Ha itt a helyzet nem változik meg, egy új Elszúsz Lotharingiát és a Balkán részére egy új civakodási gócpontot létesítünk. íme — a velem közölt hiteles adatok alapján — a Romániához tartozó Dobrudzsa lakossága különböző fajtáinak számbeli adatai: 67.495 bulgár, 5492 román és 45.000 török. Ez tehát szembetűnő igazságtalanság volna. Míg azon a részen, amelyet Romániának át kellene adni BulKúriának, 66.000 bulgár és csak 867 román lakik. Nem tudunk addig békét teremteni, amíg ez a kérdés nincs rendezve. Tardieu: (Szemben az igazságos amerikai állásponttal). Egyetértünk Lansing- gal a felvetett alapelvekre vonatkozólag, azonban Romániához fog tartozni 3.500.000 másfaju (idegen) nép is, ami elkerülhetetlen (!?) a lakossá,?! szétszórtsága miatt. A Bánátban kénytelenek voltunk 64.004 szlá_ vöt hogyni. Ezek után felvetem, a kérdést: „Azt tegyük meg 66.000 bulgárért, amit nem teszünk meg egy szövetséges országgal szemben 64.000 szlávért? (Tehát nem az igazság, hanem az „ellenséges" és „szövetséges" álláspont vezérelte mindenütt a franciákat.) Ez az érv, azt hiszem, megcáfolhatatlan (■?). A bennünket túlságosan nem érdeklő bulgárokkal szemben vissza kell utasítanunk teljes mértékben a rájuk nézve kedvező etnikai elvet)“ Lansing: Az amerikai kormány ezek után nem vesz részt a bulgárokkal szemben folyó perben. De megállapítja, hogy méltánytalannak tartja a megoldást. Sonnino; Ismételten halasztást javasol. r. r. r. Ax elhanyagolt Hűvösvölgy. Minden évben, így a nyár elején, többször foglalkozunk a Hűvösvölgy tarthatatlan állapo* tával, ami miatt úgy az ottlakók, mint a kirándulók tele vannak panasszal, elkeseredettséggel. A főváros népe szép napokon ezrével keresi fel ezt a kirándulóhelyet, amely soktekintetben még ma Is a legprimitívebb állapotban van. A természet pazar bőkezűséggel bánt a budai hegyvidékkel, annál kevesebbet tett és tesz érte az ember. A villamosmegállón túl megszűnik úgyszólván minden kultúra. A „Nyaraljunk Itthon" jelszót nem elég csak hangoztatni, hogy valóra váljók, tenni Is kell érte valamit. S kézenfekvő, hogy a jeíszót ki ts kell bővíteni: „Nyaraljon, aki eddig még nem nyaralt." A főváros kispénzű, szerényebb Igényű lakossága nem tud elutazni $ rá van utalva a közvetlen környékre. Éppen ennek a rétegnek, mely egész héten gyárakban, műhelyekben, Irodákban görnyed, van legnagyobb szüksége pihenésre, ló levegőre s ahol megtalálná, ott semmi sem történik, hogy ezt a kevés igényét zavartata- nal kielégíthesse. Egész sor orvoslásra váró anomália van a Hűvösvölgyben. Egyik legjogosabb panasz a vlllamosvég- állomástól Márlaremete felé vezető utat Illeti, amely az erdő aljában oly keskeny hoigy a rengeteg autóbusz és autó miatt valósággal életveszélyes a gyalogközlekedés. Amellett annyira poros, hogy a kiránduló levegó helyett port nyel. Ha már nincs költségfedezet az 500 méteres útszakasz olajozására — bár nem hisszük, hogy ne volna — legalább Öntöznék rendszeresen és lehető gyakran, mert a mostani helyzet nyomán nem válik a főváros dicsőségére. A másik, szintén súlyos panasz a vlllamosvégállomás előtti kis térség miatt termel szltkozódást. Itt van a Márlaremete! és Pesthidegkúti autóbuszok megállóhelye $ itt van a parkírozó hely a kirándulók autói számára Is. Ez a hely, ahol a villamosok nagyrésze Is közlekedik, esténkint egyiptomi sötétségbe borul és Isteni csoda, hogy nem történik minden vasárnap egy-egy súlyosabb szerencsétlenség. Talán, ha már történt volna valami baj, gondoskodtak volna a becsületes világításról.
