Budai Napló, 1932 (29. évfolyam, 1069-1105. szám)
1932-06-10 / 1085. szám
XXIX. évf 1085. sz. ELÖFIZE TÉS: 24 — P 6 — P re Egy ev Negyed évre Egyes szám 40 filiér. . Egyesületek, amelyeknek hivatalos lapja — tagjai f é 1 á r o n kapják Budai Napló 1932. JUNIUS 10. HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, egy m/m. magas sor, egyszeri közlésénél 30 F. Szövegsor ára 2 P. Közgazdasági közlemények megállapodás szériát. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő tllMlí ktiliUkaik nagy kedvei meny Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáld újság FELELŐS SZERKESZTŐI VIRAAG BÉLA Ne busulj pajtás Szerkesztőség és kiadóhivatal: Búdén, I., Bors-u. 24 Telefon: Aut. 502—96. Hivatalos órák: délutén 4-6-lg volt a kuruc mondása, ha nagy gond nyomta a bajtársát, — ölelj meg pajtás! — mondotta, ha nagy volt a bajtársa bánata, — hadd viselem a feléti És mert bánatot, gondot megosztottak egymás közt a magyarok, kiheverték egy-két évtized alatt azt a rettenetes nyomorúságot, amit rájuk hozott Becs és Rákóczi bukása. Az új emberöltő már azt vallotta, hogy „extra Hungáriám non est vita“ és boldog gazdagságban élt az ország a Napóleoni világháborúig. Most gyorsabban élünk. A világháborúk hamarább váltják fel egymást, csak a pénz gyarapodását kell bevárnunk, hogy legyen miből háborúskodni. A gazdag ember dúskálása sötét gondolatokat kelteget a szegény emberben és Páris megszámlálhatatlan milliárdjai nem váltanak ki rózsaszínű gondolatokat a nyomorban tengődő nemzeteknél. Forrong körülöttünk az egész világ, magunkra maradva, egymásra utalva, eh!... Ne busulj pajtás! Csak mi magyarok fogjunk össze mindig, mi osszuk meg egymással a gondot, bánatot, mi öleljük meg egymást és nevetve nézhetjük a világ baját. őstermelő, földmívelő nép vagyunk és ha a nyugat hamis meséjét a divatról mosolyogva elhárítjuk magunktól és magyar takács szövi, nyírja a magyar posztót, aminőben nagyapáink jártak, — a föld, ez az áldott magyar föld megtermi mindazt, ami az élethez kell. A síppal, dobbal, réztányérral jövő szerecsenízü dalok helyett, lágy hegedűszó és a cimbalom hullámos muzsikája mellett, bortermő hegyeink lelketderítő leve mellett, a tibeti tájakról hozott fodorménta illatától szagos lugasban fittyet há- nyulik minden nyavalyának a nagy világon, odakint, ölelj meg pajtás! Hej! lesz még ez másképen is. Ma még dobáljuk a pénzt nyugat felé mindenféle ringy-rongyért, szagos vízért, gyógyszerért, szénért, sóért és sok másért, ami volna itthon is. A föld mélyéből előtörő forró vizekkel rengeteg só kerül elő és ma még elfolyik a patakokban, pedig egyetlen egy ilyen mértföldnyi mélységre fúrt kútból 5—600 vaggon sót lehetne kiJ váltani évenkimt. Ez a kincset érő forróvíz nemcsak a beteg testet gyógyítja, de hajtja a malmot is, a gép kerekét is, hogy világítson, — de fűtsön is. Fűtené a melegházakat, ahol megteremne a világ minden gyiimölcscsemegéje, drága főzeléke. finom zöldsége és Medardus napján nem állana aggódó szívvel szántóföldje szélén a didergő magyar. Csak a meleg csapot kellene jobban megnyitnia, hogy dúsabban csurogjon az ezredéveken át forralt víz, melegebb párával teljen meg a melegítő üvegház, a magyarok új kincsesháza. Ne búsulj pajtás! Fáztunk mi a turáni mezőkön is és Ur városát néha belepte a hó, mégis onnan vitték alázatos népek nyugatra mindazt a jót, a búzát, a szőllőt, sok tápláló zöldségfélét Babilonba, Ninivébe, hogy azután Egyiptomon, Göröghonon, Itálián át eljusson ezer és ezer év múlva Parisig. Az önző, az irigy Párisig. Adtuk jó szívvel, emberszeretettel, Istenbe vetett hittel a nyomorult nyugati pogányoknak, hogy élesszük bizalmukat a mindenség ura iránt, aki akkor még Ten volts ma már Ös-Ten. De ott él a latin fcn-plumban, a zsidó /en-pelben s mi a nyomorban fen-gő- dünk, azaz, hogy csak a jó Is-ten tartja bennünk a lelket. Ezt a lelkünket hagyd meg nekünk, nagy Isten, a többit bízd csak reánk. M'j már körüljártuk egyszer a világot: — az elsülyedt Atlantisztól, a Madja földtől végig Afrikán, Ázsián, hogy ismét visszatérjünk ide. Voltunk már sokszor a világ urai. Nimródtól Attiláig és voltunk maroknyi nép a tibeti hegyek alján, hogy meggyarapodva, ide vezéreljen a sorsot intéző isten} kéz, mely még az emberiséget büntető ostort is a mi urunk, Attila apánk kezébe adta, hogy vágjon végig vele az akkor is rothadt Európán. Elveszettnek hitt testvéreink1, fent északon, a finnek, az esztek sok százados rabság után már ismét szabadok, a Jegigazibb turáni testvér, a turki, a török lerázta tunyaságát és új erőre kapott, de ébred a baskír, az osztják, a votják, az Erdélyt uraló teke törzs, a dákiák, — minden turáni testvérünk Indiától a Jegestengerig, hogy ismét átvegye nagy szerepét és betöltse a nemzeteket becsületben, hitben, szeretetben nevelő ős hivatását. ölelj meg pajtás! Kezdjük el itthon. Legyünk jobbak, mint a többiek. Legyünk erősebbek a nyomor elviselésében, nagyobbak a szebb, a jobb jövőbe vetett ősbizalomban. Dubonai Pál. Autóbuszt kér a Marczibányi tér és környéke. A mai közlekedési eszközöket megelőző időben is már omnibusz végállomás és közlekedési gócpont volt a Marczibányi tér. Később itt volt a 17-es autóbusz végállomása mindaddig, míg a múlt év nyarán ezt a járatot a város be nem szüntette. Azóta a Marczibányi tér teljesen körülépült az ide torkoló Alvinci, Félvinci, Garas, Aranka, Ribáry, Rét utcák kiépültek és benépesedtek, ennek da. I cára — a villamosvonalaktól távol esvén I - lakói immár egy esztendeje közlekedés nélkül állanak. Valóban jogos tehát e környék lakóinak az a kívánsága, hogy az 5A, vagy a 16-os autóbusz végállomása a Széna térről a Lövőház utcán keresztül a Ganz gyár igazgatósága előtti megállóval, a Marcibányi térre helyeztessék át, amivel elérhető az autóbuszokkal már amúgy is veszélyesen túlzsúfolt .Széna tér mentesítése is. Értesülésünk szerint a környék lakóinak kérésére Kozma Jenő orszgy, képviselő, ez ügyben közbenjárását már régebben meg is ígérte s így az érdekeltek föltétlenül rövidesen ismét megfelelő közlekedési esz. közökhöz jutnak. Ezt a kérdést legközelebb megvitatja a budai pártelnökség is. Szenzációs beszámoló a békekonferencia kuíiszatitkaiból Tardieu szerepe a békekonferencián Jegyzőkönyvi részletek, Gyorsírói feljegyzések vtn. folytatás Diplomáciai iratok. — Bánsági kérdés. (A románügyi bizottság ülésének 1919 február 17-iki jegyzőkönyvéből.) Taráién: elnököl. Seymour: Az amerikai javaslattal szemben a francia javaslat nagy előnyöket nyújt a románoknak. Meglepődve látjuk, hogy a határvonal a magyarok hátrányára minő kidudorodásokat alkot. A francia érvek nem győzték meg az amerikai delegációt. Seymour továbbiakban a Maros szerepére tér át. A románok a Maroson forgalmi szabadságot óhajtanak. Ezzel az ürüggyel akarják a vonalat minél nyu- gotabbra kitolni. Nincs a szabadság rovására, ha a közlekedés hol az egyik, hol a másik szakaszon történik. Gazdasági és közigazgatási szempontok ellentmondanak a román kívánságnak s a francia javaslatnak. Leeper: Stratégiai és etnikai szempontból meg kell engedni, hogy a románok a Marost, a folyó torkolatáig használhassák. A stratégiai és etnikai szempontokon kívül harmadik szempont, hogy a Nagy- kikinda—Szegedi vonal Szerbiának jusson, míg a Temesvár—Szegedi Romániának. — Makó a magyaroké marad. Tardieu (az elnöki székből): Indítványozza: a bánáti kérdést a Dunai-egyezmény alapján tárgyalják. Hajoljunk meg a Temesvár—dunai közlekedés vonalának egysége előtt. Gondolkodnunk kell arról is, hogy a Morava völgyét, amelyen át betörés lehetséges Szerbiába, biztosítsuk a szerbek részére. Laroche: A szerbek minden olyan megoldásnak ellene lesznek, amely az ő érdekeiket sérti. A román—szerb ellentétet el kell tüntetni. Az angol álláspont helyes, mert ezt tekintetbe veszi. (Magyar érdek és magyar szempont figyelembe sem jön.) Day: Le Roud tábornok kijelentette, hogy stratégiai szempontból nem szükséges a Morava vonalat a románoknak adni. Tardieu (az elnöki székből): A románok méltatlankodnának, hogy a Dunát nem hagytuk meg határul. Arról van szó (!), hogy minden (!) érdeket meghallgassunk (?) és összeegyeztessünk. Ragaszkodom a francia vonnhoz. Ne távolodjun el az 1916-os egyezménytől. Lehetőleg etnográfiái igazságok vezéreljenek döntésünkben. Seymour: Elismeri, hogy román népességről van szó, de azért az amerikai álláspont igazolja, hogy a vasút vonal át- szelése román érdekből, — nem indokolt. Sir Crowe: A vonal a Maros vizét Romániának juttatja. Ha ezt nem akarnók, úgy egy új vonalat kellene kitervelnünk, amely Nagykikinda és Belgrád közötti közlekedésre tekintettel van. Ez azonban nehéz dolog. (Győzött a francia álláspont s így a Maros vonal Makóig Romániának jutott.) Dobrudzsa és Bánát ügye. (1919 május 23-iki külügyminiszteri ülés.) Elnököl: Pichou. Pichou: Napirenden van a bukovinai határ ügye. Tardieu: A román ügyek bizottsága a a kérdés alapos (?) vizsgálata után egyhangúlag javasolja, hogy Románia határa Bukovinában az itt bemutatott térképen feltüntetett kék vonal legyen. A magam részéről csak megerősíthetem a bizottság javaslatát és kész vagyok a felteendő kérdésekre felelni. Ballour néhány felvilágosító kérdése után az ülés elfogadja a román ügyek bizottságának, Románia bukovinai határára vonatkozó javaslatát ’ Pichou: A napirend második pontja: Románia és Jugoszlávia határa a Bánátban. Lausing (Amerika): Kívánatosnak tartaná, ha Románia bgnáti és dobrudzsai határügye egyidieüieg szabályozhatnék. Miután a románok etnikai alapon tartanak számot a Bánátra, ugyanezen elvet kell alkalmazni a dobrudzsai román—bolgár határra vonatkozólag is. (Lausing felszólalása mély benyomást tett a jelenvoltakra s a veszélyeztetett helyzet „megmentése“ érdekében Tardieu kért szót.) Tardieu: A román ügyek bizottsága a kérdést alaposan átvizsgálta. Anglia és Olaszország képviselői elvben hajlandók voltak Bulgáriára nézve kedvező kiigazításba belemenni, azonban a francia delegátusok a határra vonatkozó minden mó- disitást elleneztek. Bánát és Dobrudzsa között nem látok — mondja Tardieu, közös vonást Dobrudzsa Romániáé, 'Románia nem mond le a Bánát őt illető részéről. Miért mondjon le Románia a Dobrudzsa egy részéről? A két kérdés között nem lát összefüggést Saunino:. Jobb, ha Dobrudzsa kérdését kikapcsoljuk. Lausing: Akkor kapcsoljuk ki a Bánát ‘kérdését is. (Tardieu ismét a veszélyeztetett román helyzet megmentésére' siet.) r. r. r. Uj energiák — uj élet Budai föld kincseiről nyilatkozik Dr. Pávai Vájná Ferenc Tisztele titel kérdem: gazdasági viszonyaink nem írják-e parancsolólag elő, hogy legalább annak az összegnek az erejéig, amelyért mi a esetiektől, németektől, lengyelektől a rosszul eltüzelt szénből csak hamut, füstöt, kormot és levegőben elvesző meleget kapunk, nem kötelességünk-e — apránkint — hazafias kutató és feltáró munkát végezni, ha arra az itt körvonalazott geológiai viszonyok támpontot adnak — és adnak? Sokan bűnömül rótták fel, hogy az általam telepített alföldi fúrásokban, a bevett sablontól eltérően, nemcsak födgázt találtunk, hanem az említett magashőfokú vizeket is. A mi speciális geológiai viszonyainkról én igazán nem tehetek, sem arról, hogy a világon, úgy játszik, nem mindenütt egy séma szerint rendezkednek el a szén- hydrogének: a földgáz és petróleum. De megint csak kérdem: miért bűn az ha mi egy fúrásból egyszerre kétféle energiát kapunk? Hiszen a vízzel feltörő földgázból éppen úgy lehet villamosságot fejleszteni és egyéb géphajtó erőt elővarázsolni, mint a kis- sármásiból — amint azt a hajduszo- boszlói villamosmű dokumentálja — s azonkívül a belőle felbuzgó forró ásványos víz még egy újabb áldás, amiből fürdőket táplálhatunk, s amivel fűthetjük lakásainkat, növényházain' kát. Mert hiszen ugye bizony nem mindegy, hogy egy három szobás lakás központi fűtéséért 3—700 pengőt fizetünk , amikor — amint Ujj Gyula fizikatanár, gépészmérnök és fűtési- berendezéstervező és vállalkozó barátom a múlt hetekben tartott szakelőadásában kimutatta — 60 fokos thermális vízzel 50 pengőbe, s 90 fokossal 30 pengőbe kerülne egy fűtési évad alatt? Vagy mindegy az nekünk, kiéheztető gazdasági háborút szenvedőknek, hogy évente sokmillió értékű virágot, primőrt, zöldséget, gyümölcsöt kell külföldről behoznunk, mert a szénfű- téses melegházainkban azok termesztése többe kerülne, mintha Olaszországból, vagy Hollandiából hozzuk be? Ha Budapesten és környékén nemcsak a margitszigeti és városligeti fúrás fogja ontani a magyarföld ingyen hőenergiáját, hanem 50—100 — ezért nem szeretném, ha két fúrás már ellátná a fővárost a szükséges földgázzá!, — vájjon nem tanulnánk-e meg a magunk erején dolgozva, évente sokmillió pengőt takarítani meg, amivel ma sokszor ellenszolgáltatás nékül, a nem egyszer ellenéges külföldnek adózunk? És most az országos vonatkozások teréről megint visszakanyarodva Bu- „fürdőváros,“ jövőjére, amikor azt látjuk, hogy 7—8 jól megválasztott fúrással majdnem 100 százalékos eredménnyel 'újabb és újabb értékeket tudtunk a magyar földből felhozni, itt benn ; azt látjuk,' hogy a törvény állja .útját minden jobb, jövővel kecsegtető fúrásnak. Gondolok itt a fürdők védőterületeire, amelyeken belül még a tulajdonos sem kutathat szabadon, mert az a téves hit csontosodott meg, hogy az újabb fúrások elapasztják a régi források és kutak vizét. Vájjon úgy van-e? Nem! 60 egynéhány éve fúrták a 119 m mély margitszigeti kutat, 50 egynéhány éve a 972.49 m mély városligetit, 11 éve a 24 m-es lukácsfürdőit — mindenik vize melegebb, mint a közelükben lévő természetes források vize, s egyik sem apasztotta el sem a fürdőforrások, sem egymás vizét, de nem változtatta meg a hőfokát és összetételét sem. Ideje, hogy „de strigis quae non sunt, nulla questio fiat!“ Töméssé be a törvény azt a fúrást, amelyről a szakértők bebizonyítják, hogy elvonta egyik-másik fürdő vizét, vagy azt hőmérséklet, esetleg chemiai összetétel tekintetében megkárosította, de ne állja útját annak, hogy aránylag szalmaszál vékonyságú fúrások új összetételű és jobb hőmérsékletű fürdővizet, (Rudasfürdő melletti fúrások!) sőt fűtőenergiát adhassanak annak a törekvésnek, amely Budapest fürdőváros megteremtésére fogott Irányítsuk Buda felé a £e/e/f idegenforgalmat Az „Idegenforgalmi Könyvtár“ kiadványaként érdekes és értékes munka jelent meg Budapest fürdőváros és az idegenforgalom címen. Szerzője oec. dipl. Benyó János, a magyar fürdöügynek egyik kiváló ismerőié és lelkes harcosa. A szerző minden vonatkozásban behatóan ismerteti a fontos kérdést. Elégtétellel állapítjuk meg, hogy az idegenforgalom érdekében kifejtendő propagandáról szólva, teljesei azt az álláspontot foglalja el, melyet a Budai Napló váltig hangoztat, hogy tudniSzeretjük az utcai díszt, a virágot, a fasorokat, a zöld gyep szélén a padokat, a színesen világító oszlopokat, ahol még színesebb hirdetések mosolyognak a járó_ kelőkre, de mindent a maga módja szerint. Az utca forgalmát bénítják azok a különféle gömbölyű, négyszögletes és v.-,| más bódék, amelyek külön-külön más col szolgálnak. Némi előrevaló tekintéssel egyszerűsíteni lehetett volna ezt a 3—4 féle reklámbódét azzal, hogy a most felállított telefonfülkéket, autóbuszmegállókat jelző karcsú és a város kissé elhízott hirdető oszlopait egyesítették volpa oly módon hogy Autóbusz, Beszkárt és Telefon-bódékat egy fülkében helyezték volna el és a közlekedést nem három különféle fülkésbódé zavarná! Ha nem így történt eddig, történjen így a jövőben: — egy csapásra három legyet üthet agyon a város és még költséget is takarít. ssze. Egyenesen komikus az, hogy mikor 40.000 köbméter hőforrás víz olyik el naponta már évezredek, sőt eológiai korok óta Budapesten, s sak a Ferenc József híd felett 200 m losszúságban 43—44 fokos víz ömlik i Dunába, legjobb esetben a napi né- lány ezer liter thermális vizet fárasztó fúrásoktól féltsék az üzlet ériekeit a nagyközönség, Budapest für- lőváros eminens érdekeivel szemben. Komikus, hogy amikor 11 éve fűtik nár az egyik fürdő helyiségeit természetes thermális vízzel, akkor még mindig penetráns füstöt terjesztenek i szomszéd, fürdők vaskályhái s a másik harmadik, ötödik csúnya fűtő- házból füstöt, kormot szór a fürdő környékére, 10 és 100 ezreket költve olyan fűtőanyagokra, amelynek meg1- felelő hőenergia forrás évezredek óta vár felismerésre, megértésre és okos kihasználásra. Csodálatos, |hpgy amikor annyi pénzt tudunk elkölteni haszontalan cifraságokra, nem futja néhány ezer pengő azokra a kémlelő fúrásokra itt a budai dunapart mentén, amelyekből 10, csak 15—20 ezer pengőbe kerülne, hogy lássuk melyik és hány fürdőnket mentesíthetnénk évi 30—60—100.000 pengős fűtési költségtől, s hol kapunk biztosítást arra, hogy a Duna másik partján, párszáz méter mély, 40—60.000 pengős költséggel mélyesztett fúrások vizével hogyan lehetne fűteni olyan szállodákat és középületeket, ahol egyébként talán egy téli szezon fűtése is többe kerül, mint egy évtizedekre szóló forróvízű kút fúrási költsége?! Látjuk, hogy megvannak az ezeknek a nagyszerű kilátásoknak megvalósításához szükséges geológiai feltételek, megtaláljuk a további munkálatoknak a régi intézményekre vonatkozó veszélytelen bizonyítékait, látjuk, hogy sok esetben majdnem egyszer és mindenkorra szóló befektetések megtérülnek abból az összegből, amelyet azért adunk külföldnek minden évben, hogy az ő munkaerőinek .adjunk foglalkozást és keresetet s kapjunk érte olyan tüzelő anyagot, amelynek sokszor a felénél is több, nekünk semmi hasznos ellenértéket nem ad, csak elvesztett kalóriát, füstöt, kormot és hamut: a fürdőváros átkát Adva vannak a kedvező geológiai viszonyok, a gyakorlati példák, az elméleti és gyakorlati szakemberek, az évente hasznos ellenszolgáltatás nélkül külföldnek adózott, pénzünk, a kényszerítő gazdasági helyzet s még* sem megyünk évek óta egy lépéssel sem előre, mert nincsen fóruma, nincsen senkinek, aki meg tudná csinálni ezeket, olyan évekre biztosított pu- voárja, amely az eredményes munkát biztosítaná. Országos és fővárosi viszonylatban hiányzik az erőknek az az ezirányú nemescélú koncentrációja, amely lendületet venne és célhoz vezetné a vajúdó gondolatokat és törekvéseket. Hiányzik a kezdeményező merészség, az úttörők törhetetlen akarata, a minden akadályon és gáncson átvergődő nemes célkitűzés felé való, akadályt nem ismerő/ küzdeni akarás, amely új, jobb irányba terelné a ma már avult, idejétmúlt üzleti irányt. Amikor most reámutatni iparkodtam azokra, a sokban itt közismert tényekre, amelyek a nagy cél: Budapest fürdőváros megvalósítását célozzák és elősegítik, s utaltam az alkalmas I erők kiválogatására és koncentrálására, abban a hitben tettem, hogy egy szerény téglát hoztam én is ahhoz az épülethez, amely szebbé, boldogabbá varázsolja Budapestet, s bázist teremt azoknak az erőknek, amelyek megint ennek a nagyszerű városnak a mágneses körébe vonzza a Kárpátok természeti egységébe utalt mesterségesen és gonoszul elszakított országrészeket. I
