Budai Napló, 1932 (29. évfolyam, 1069-1105. szám)
1932-03-24 / 1077. szám
XyjX. &vf 1077. w. E L ö F I Z E TÉS: Egy ^V1C • • 24’— p Négye*1 évre . 6.— P ggyes szám 40 fllt6r. Egyesületek, amelyeknek hivatalos lapja — tagjai f é 1 á r o n kapják 1982. MARC. HÓ 24 HIRDETÉSEK Egy Hasáb széles, egy m/m. magas sor, egyszeri közlésénél 30 F. Szövegsor ára 2 P. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre .fizetendő AltanMhtrúetfkmk nagy ksflvezmfiiij Buda érdekelt a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáié újság FELELŐS SZERKESZTŐ: VIRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budán, I., Bors-u, 24 Telefon: Aut. 502—96. Hivatalos érák: délután 4-6-ig Keresztre feszítve vérzik a nemzet és lassan elszívárog éltető vére. Nem vigasztalj nem nyugtat meg, hogy a latrok is ott kínlódnak a keresztre kötözve, hogy ők is elvéreznek, belepusztulnak a trianoni kálváriába. A mi sorsunk talán tűrhetőbb, mert ez az áldott föld megtenni mindazt, amit az éhező emberek megkívánnak. Buda országgyűlési képviselője legutóbb tartott beszámolójában megnyugtató és vigasztaló momentumokat keresett és talált a mai politikai helyzetben és magát, ezt a helyzetet állította oda, mint olyant, amely segít neki elesettségünket, megcsonkított- ságunkat kedvezőbbé tehetni, megoldani. Nekünk erős hittel kell élni, hogy úgy ahogy évezredek óta ez a nemzet mindig kitermelte magából azt a lángeszű vezért, aki a pusztaságból kivezette a népet, — nekünk rendületlen bizalommal hinnünk kell e nemzet küldetésében, amely küldetést nem gáncsolhatja e a párizsi aranyhalom, nem áldhatja útját az ágaskodó törpe szomszéd, — és áshatja meg sírunkat a kapaszkodó álvezérek versengése a pillanatnyi hatalomért. Ennek a nemzetnek élnie kell ősi nagy múltjában megalapozott jövendőjéért, mert nem tarthatta volna magát évezredeken át a világokat pusztító történelem folyamán, ha nem volna hivatása. A világot ma nem a politikai aggodalmak gyötrik, hanem gazdasági válságok kínozzák és épen a gazdasági téren állunk megnyugvás és- vigasztalás nélkül. Az ember önzése, hitvány kapkodása anyagi javak után növeli a nyomort és rángatja a nemzetet a gazdasági pusztulás szaka- tféka' félé. Mindén törvényt, a politika minden bölcseségét megcsúfolja a nemzet életével összeforrni soha nem tudó bankélét, amely arra is képes, hogy gyémánttal kirakott aranykarperec képében csempéssze ki a nemzet vagyonát, —- hogy körmönfont uzsorával szívja el az elgyöngült polgárság utolsó csepp vérét, — hogy kizsákmányoló szervezetek törvényből kiforgatott sáncai mögül intézzen támadást az elesett polgárság gazdasági érdekei ellen. Becsületes kis tisztviselők ébersége akadályozta meg, hogy egy külföldi bankkrőzus számára a pénzben nem fizethető nyereséget egy bankigazgató igyekezzék kicsempészni tízezer pengő értékű karperec alakjában, azzal a hitvány mesével, hogy azt az idegen Krőzus neje Véletlenül feledte itt. Az az aranykarkötö azonban magyar gyártmány és itthon is maradt. A másik eset az apró vámpírok esete: — az egyik építési vállalkozó odáig jutott már, hogy ezerhétszáz pengő értékű zongorájára keresett kölcsönt. A Lipótváros egyik kis bankháza vállalkozott erre és a megbecsült zongorára négyszáz pengő kölcsönt volt hajlandó folyósítani, de csak oly föltétel mellett, hogy váltót is kap, amely váltó havonkint prolongálandó egy fél' évig.. A zongorát a kis bank raktárába kellett volna szállítani és ott havonkint huszonnégy pengő raktárdíjat fizetni. Az odaszállítás és időszámítás költségei harminchat pengőt tettek volna ki. A négyszáz pengő utáni kamat húsz pengő és a havi 'prolongálása a váltónak hatszor tíz pengő, azaz hatvan, pengő, amihez hozzájön még a becsüs dija, tíz pengő. Mindezt a bank előre akarta levonni I négysáz pengős kölcsönből, úgyhogy tulajdonképen négyszáz pengő helyett csak százharminc pengőt kapott volna kézhez a megszorult építész. Ezek ingatják meg a. polgárság hitét gazdasági életünk becsületességében, pedig ezt a hitet feltétleün fenn kell tartanunk, már a gazdásági élet becsületes része miatt is. fis erre van is mód. Most, a húsvéti nagy ünnepen a keresztre feszített Jézus keresztje tövében kérjük mindazokat, akik a mai gazdasági életünk kimagasló alakjai, hogy nyugtassák meg a kétségbeesett polgárságot, hogy ők becsületes sáfárjai a magyar nemzet vagyonának, hogy ők nem játszanak a szóval, nem^ játszanak a törvénnyel, hanem méltó viselői a beléjük helyezett bizalomnak. Teleszky János, gazdasági létünk egyik vezére, aki nagy munkával, nagy tudással, nagy képességekkel, ennek megfelelően nagy jövedelmet tudott magának biztosítani. Róluk tudott dolog, hogy takarékosan élt és így töltetlen bizonyosság, hogy az elmúlt évtized alatt hatalmas tőkéket tett félre. Kimondhatatlan nagy szolgálatot tenne nemzetének, impozáns arányokban járulna hozzá a kétségek közt vergődő polgárság megnyugtatásához, ha nyilvánosan beszámolna arról, hogy a maga jogosan szerzett, vitat- hatlanul megszolgált vagyonát hol, vagy miben helyezte el. Szokatlan dolog, de mai szokatlan viszonyok között megengedhető, hogy ezzel a kérelemmel járuljunk eléje a nemzeti nagy megnyugvás érdekében, fe Fordulhattunk volna ezzel a kéréssel a mi közgazdasági életünk más vezéralakjaihoz is, mint aminő például a szénfejedelem: — Vida Jenő, vagy —• a mi bankéletünk nagyva- gyonj.1, nagyjövedelmü más vezéreihez, de azt hisszük, hogy elég lesz példaadásnak Teleszky János beszámolója és mindannyian sietni fognak a megnyugtató és egyben vigasztaló megnyilatkozásokkal. Nehéz helyzetünkben csak súlyos bizonyítékokkal lehet és szabad a nemzet színe elé járulni és bizonyítani kell, hogy ebben az országban nem hazárdjáték a gazdasági élet intézése és nemzet színe előtt folyó munka, nem egyes egyének érdekében, hanem a nemzet összességéért folyik, mint ahogy a keresztrefeszí- tett Jézus vére nem egyesek javát és üdvét szolgálta csak, hanem az egész világ megváltását Dubonai Pál. Második Trianon?..- Franciaország tervgazdálkodása. — Magyarország sorsa Irta: Vákár P. Arthur. dr. v. kormánybiztos. Egész Európa nagy kérdőjellé alakulva tekint a középeurópai problémára. Franciaország, a dunai államok koncentrációját, az események centrumába helyezte. Vannak, akik meg vannak győződve arról, hogy a középeurópai probléma megoldódik és nyugyópontra jút; viszont, épp oly nagy azoknak a száma, akik kételkedve fogadnak minden kezdeményezést, mert azt látják, hogy az «egyik fél javára történt megoldás, a másik fél elevenébe vág s azt sebzi meg érzékenyen. Tizenhárom év óta hozzászoktunk abhoz, hogy minden problémát Franciaország vessen fel, mert hiszen a konferenciák révén, minden kezdeményezés és minden irányítás, — francia kézbe került. A béke tizenhárom esztendeje alatt a francia diplomácia túltett önmagán. A francia politika öncélúsága a világ- történelem rendjén többször beigazolódott. A francia öncélúság győzedelmes éveit azonban, a Páris környéki békék óta éli. A francia hegemóniát egyes vonatkozásban veszélyeztették a nagyhatalmak külön törekvései. Ezek a törekvések sok tekintetben szöges ellentétben állottak Franciaország érdekeivel, de a francia öncélúság politikája eléggé értett ahhoz, hogy a többi nagyhatalmak politikájának ellensúlyozására miként lehet olyan hatalmi csoportosulást kitermelni, amely Franciaország járszalagján minden francia kezdeményezésnek és vállalkozásnak hűséges támogatója legyen. önvédelemből s a francia hegemónia támogatására született meg a közép- európai államok csoportja: a kis' antant. Viszont, hogy a kisantant hatalmi aspirációit biztosíthassa, ezért francia kölcsönökhöz folyamodott s így Franciaország és a kisantant pénzügyileg is úgy egymásba kapcsolódtak, hogy most, amikor baj van a kis- antant-államok pénzgadálkodásával, akkor a kisantant gazdasági krízisének fenyegető következményeit Franciaország érzi elsősorban. Ezért került a dunai államok problémája a francia diplomáciai tevékenykedés homlokterébe. Kezdette Herriot, folytatta Briand, akinek diplomáciai haty- tyúdala a páneurópai gondolat felvetése volt, átvállalta a problémát Laval s most a kérdést, érzékelhető formában, Tardieu, az új francia miniszter^ elnök, a világ színpadára helyezte. Mindenesetre érdekes, sőt jellemző, hogy a genfi konferencia a leszerelés jegyében indult meg s ha a leszerelés nem is került le a konferencia szőnyegéről, a leszerelés helyét a dunai probléma foglalta el. Az, ami a nagy nyilvánosság szeme előtt folyik, az csak töredéke és hiányos tükörképe annak, ami a valóságban történik. Hogy kik legyenek tagjai a dunai államok szövetségének, ezt, az egyes dunai államok érdekei szabják meg. Franciaország élénken ügyel arra, hogy az új csoportosulás feletti befolyását ne veszítse el. Ezért van az, hogy az államszöveség kérdésénél is fontosabb Franciaországra nézve az, hogy Olaszország, Németország és Kozma Jenő beszámolója az Egységes Polgári Párt értekezletén Anglia minő szerepet kíván vállalni a dunai probléma megoldása körül. A francia diplomáciai tervgazdálkodás tehát ezúttal is a presztízs és a hegemónia körül forog. Ha a dunai probléma Olaszorszá* got, Németországot é$ Angliát egy új hármasszövetségbe tömörítené, akkor Franciaországnak közép- európai politikáját ezért is, ebből a szempontból is rekonszideráció tárgyává kellene tennie. Hbgy & kisantant' politikáját miért kellett rekonszideráció tárgyává tennie, arra reámutattunk. Magyarország külpolitikájának irányításánál sohasem volt szükség any- nyi előrelátásra és éberségre, mint éppen most. A sokszor hangoztatott magyar külpolitikának százszázalékban követnie kell az öncélú magyar külpolitika útirányait. E tekintetben tökéletesen francia diplomáciai iskolát kell járnunk. Magyarország, a Tar- dieu-terv gazdasági koncepciójának tárgyalásától és kitermelésétől nem maradhat távol, viszont meg kell néznie azt, hogy mikor mily megoldáshoz járul hozzá?... Deák Ferencnek, a haza bölcsének az a mondása, hogy „amit a bal* szerencse vagy az erőszak elrabolt tőlünk, azt visszaszerezhetjük, de amiről önként mondunk le, az örökre elveszett", — sohasem volt annyira igazság, mint most, Európa válságos helyzetben van. Válságos helyzetbe sodorták a béke- szerződések. Magyarország nem maradhatott elszigetelten. Miután a szerződések Magyarországot sújtották a legerősebben, ezért az elhibázott békék gazdasági következményei, csapásai, hazánkat sújtották a legérzékenyebben. Második Trianon átka szántaná végig szegény hazánkat, és tizenöt millió magyar reménységét és él ntakarását sorvasztaná, el, ha Genfben, Párlsban, vagy éppen Páris környékén valahol egy olyan megoldást fogadnának el, amely megoldás sírásója volna a magyar problémának. Ka van francia probléma, ha van középeurópai probléma, akkor lehét öncélú magyar probléma is. Nemcsak „lehet", de van is! Nem azt mondjuk, hogy a magyar probléma irányítja a dunai államok gazdasági koncepciójának tervét, de állítjuk azt, hogy a békeszerződések megkötése óta lezajlott tizenhárom év óta Magyarország alig volt ilyen sorsdöntő, komoly helyzetben. Amikor Magyarország a Tardieu-tervet jóindulatú figyelemmel és előzékenységgel kíséri és bírálja, világosan látja azt, hogy a lelkek megbékiilése nélkül középeurópai megnyugvást, a népek harmónikus együttműködését elképzelni sem lehet. 15 millió magyar figyel fel Tardieu tervére. Meg vagyunk győződve, hogy „Feltámadás" helyett nem második Trianonra gondol a Tardieu-terv. A választások óta az Egységes Polgári Párt csak kis körzetekben érintkezett választóival, de ott is ritkán látták dr. Kozma Jenőt, akit rendkívül elfoglalt a párt helyzete Bethlen István gróf lemondásával és saját pártjának elhelyezkedése az új kormánypolitika kereteibe. A pártvezér munkaerejét lekötötte betegsége is, mely csaknem két hónapig tartott. A folyton romló gazdasági helyzet, a belső viszályok és versengések, a külpolitikai események befolyása oly nehéz politikai helyzetet teremtett nálunk, hogy minden pártvezérnek fölt a feje tőle. De maga a polgárság is zavartan állott az eseményekkel szemben és így kedvező hatást váltott ki ameghívás, mely e hó 16-án estére hívta meg a budai polgárság minden rangú és rendű vezetőjét az Egységes Polgári Párt értekezletére a Budai Vigadóba. A közönség két nagy teremben gyülekezett .amelyek végében emelvény állott az elnöki asztal s a pártelnöki széken ült Kozma Jenő, tőle jobbról Szombathy Kálmán, a párt ügyvezetőelnöke, Oszol y Kálmán, Nagyöszi Ferenc, Wéber Sándor, mellettük Nagy Gyula és Nláthé István dr.. Székely Vladimir, — balról Becsey Antal, Petracsek Lajos dr., Barla Szabó József dr., Hoór Tempis Mór ültek, mögöttük és mellettük Geszti Andor dr., Sümeghy László dr.,, Dör- ner Gyua, Hubert Vilmos, Orova Zsig- mond dr., Fdber Fülöp, Erödy Kálmán és Pataky Ferenc. A sűrű padsorok első sorait főleg hölgyek foglalták el, Jármay Károlyné, Kertész K. Ró- bertné, Zsitvay Elemémé, Gyöngyöshalászi Takách Gyuláné, mint a női szervezetek vezetői, köztük az első sorban Andréka Károly, Csohay Géza, Lendl Adolf dr., Krienhoier Adolf, Radnay Benő, almási Balogh Lóránt, Józsa László ny. államtitkár és a budai közélet számos kiválósága. Beszámoló Az értekezletet hét órakor nyitotta meg Kozma Jenő dr. orsz. képviselő, az Egységes Pártnak vezére és a Polgári Egység Klubjának elnöke. A közönség hosszas, csak nehezen csillapodó lelkes óváriéval fogadta őt. Utána SZOMBATHY KÁLMÁN az egyesített budai pártszervezetek ügyvezető elnöke üdvözöle Kozmát, és I beszámolt a* budai pártszervezetek, a hölgybizotság, a tanügyi szervezet, a kiépítés alatt álló munkás csoportok, ifjúsági csoportok, a kereskedők és iparosok érdekeinek védelméről. A párt munkájáról átekintést nyújtó beszámolót megtapsolta a hallgatóság és felzúgott újból az éljenzés, a taps, amikor Kozma Jenő emelkedett szólásra, a viszontlátás örömének adva kifejezést, mert választóival a választások óta nem látták egymást (az orvosok tilalmára Kozma Jenő dr. halkabban kezdte beszédét, amit a második teremben nem jól hallott a közönség. Valaki azt kiáltotta, hogy nem halljuk, — mire a szónok azzal folytatta beszédét, hogy) ... örvend, mert a közbeszólás azt bizonyítja, hogy sokan vannak, kiszorultak a másik terembe, de mégis érdeklődnek a párt ügyei iránt. Ez bizonyítja, hogy a párt élő szervezet, amj ellenkezik a pártról terjesztett hírekkel. A világválság. A világkrizis megzavarta az ország rendjét, pedig ez nem is kizárólag magyar krízis. Megingott az angol font és öngyilkossá vált a gyufakirály, tehát a nagyvilágban is rettenetes bajok vannak s ezzel szemben a mi helyzetünk előnyösebb, mert itt ennivaló van is, lesz is és ott lesz nagy baj, ahol nincsen. A rendőrség és a főváros szociális munkája révén elkerültük eddig a kirobbanást, mert mindenki ételhez jutott. A külföld megtagadta az általunk kért kölcsönt és azelőtt is csak azért kaptunk kölcsönt a külföldtől, hogy kifizethessük ott tar* tozásainkat. Most látjuk csak, hogy tulajdonképen mi az a Trianon, mely életképtelenné tette ezt az országot. Itt nem maradt, meg más, mint a búza és a keserűvíz, — a fát; a vasat, az ércet, a sót elvették és ez az életképtelenség, ez a lehetetlenség most odakint bosszulja meg magát. A mai nehéz körülmények ügyes kihasználásával kell kivívnunk a régi határokat, amit már külföldön is beláttak. Az európai egyensúly az elhibázott békék révén felbomlott a mi hibánkon kívül, mert tarthatatlan volt és rossz az ösz- szeállítás. Külföldön a helyzet még rosszabb, — Romániában hónapok óta nem kapnak fizetést a tisztviselők, katonaság, vasútasok, — Ausztriában felemelték a. tarifát és 64 gr.-ra ment fel a tej ára, Németországban is 62 fillér, — Svájc nem tud vásárolni állatot, mert nincs idegenforgalma, — ott van Anglia ipari példája, Németország nyomora, éhínsége, ugyanazok a körülmények idegesítik a polgárságot, a külföldön, mint itthon is nálunk. Leg- kevésbbé indokolt a politikai csoportok idegeskedése és hiábavaló a hívatlanok kísérlete .hogy a nyomor által a pártkereteken ütött réseken át betóduljon. Mi okultunk a külföld példáján, nem követük Anglia, Ausztria, Németország példáját, amely országokat a munkanélküliek segélyezése tett tönkre, hanem munkát, igyekez'űnk adni a munkanélkülieknek, s ezeknek a segélyeknek a révén jutottunk olyan kulturális, kincsekhez, mint Lillafüred és a Halbiológiai Intézet és számos iskola. Mi a munkanélküli segélyeket úgy osztottuk ki, hogy az országnak is maradt valami, míg az említett országok költségvetése a munkanélküli segélyek folytán ugyanúgy deficites, mint a mienk, de nekik nem maradtak maradandó alkotásaik. Az ellenzék demagógiával sürgeti a munkát, az építkezést, de nem kérdi, hogy miből? Embervadászat. Most, mint a polgári egység vezető tagja, annak a nevében beszélt, nem pedig mint pártbeli képviselő, de éppen a polgári egység legkiválóbbjait igyekszik az ellenzék most kilőni, amit az immunitás lehetővé is tesz és így — kéményseprővel birkózva — a tisztákon is foltok maradnak. A tisztviselők. A tisztviselőkérdésben ellentétesek a felfogások és az agráriusok szerint nincsen reájuk szükség. E régebbi álláspontal szemben most ők slránkoz' nak a tisztviselők sorsa lelett. Az ország terheit súlyosbítja a megszállt területekről visszatódult tisztviselők nyugdíja és fizetése. Ezt az adófizetők nehezen tudják kiizzadni, a külföld pedig nem méltányolja. A franciákhoz nem jött vissza, senki, nekünk pedig becsületbeli kötelességünk, hogy ne ejtsük el a menekülteket Ez okozza nagyrészt, hogy a költség- vetésünk túlméretezett és ezért nem tudjuk fizetni külföldi tartozásainkat nemcsak most, de azelőtt se és már 1924—1930-ig sem tudtunk fizetni, azonban akkor kölcsönöket kaptunk, hogy megfizethessük azt, ami a külföldnek jár. Most nincsen kölcsön, nem tudunk fizetni. Nem a kormányzatban van tehát a hiba, hanem a békeszerződésekben. Akkor harminc pengő volt a búza ára, ma nyolc pengő. Akkor bírtuk az állam terheit má nem. Pártbontás. Az ország érdekeit megóvandó, van moist a képviselőháznak egy hatalmas pártja, amely dolgozni tud, de javul-e a helyzetünk, ha ezt az instrumentumot letörjük?/
