Budai Napló, 1932 (29. évfolyam, 1069-1105. szám)

1932-12-24 / 1105. szám

XXIX, évf. 1105 s*. ELÖFIZETÉS Egy evre 24.­Negyed évre . 6. — P Egyes szám 40 fillér. Egyesületek, amelyek­nek hivatalos lapja — tagjai féláron kapják Budai Napló 1932d£cernber24 HIRDETÉSEK Egy hasáb széles. 1 m/m magas sor egyszeri közlésnél 30 F. Szö­vegsor ára 2 P. Közgazdasági köz­lemények megállapodás szerint A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő Aílanúó Hirdetőknek nagy kedvezmény Buda érdekelt a várospolitika, közgazdaság, tár sadalom, művészet és sport terén szolgáló újság FELELŐS SZERKESZTŐ VIRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal; Budán, I. Bors-u. 24 Telefon: Aut. 502-96. Hivatalos órák: délután 4-6 ig Jézus segíts! és ne hadd el a magyart! mely a sa­ját pusztulásával védte a Te országo­dat, Rómát és azt a Nyugatot, ahol a Te igéid szerint éltek a nemzetek. A saját testét vetette gátul e nép a ta­tár elé. Véres-drágán adta életét, ha­záját. Ha a mohi pusztán húszezer magyar veszett el, akkor százezer ta­tár pusztult bele ebbe a győzelembe és megmenekült Európa, a Keletet kópi- záló kultúrájával. A világhódító' török itt botlott meg és Bécs alá már. sántítva érkezett. Akkor még ugató kis kölyökkutyák voltak a cseh, a rác, a móc, a nagy harcokat vívó magyar oroszlán mel­lett. Rómába már nem jutott el és elbu­kott, de maga alá temetett minket is, hogy másfél száz évig nyögtük a "lusztulásában is hatalmas turk népi nagyságát. Hunyady Jánostól Zrínyi Miklósig, Rómáért és a. Nyugatért vér­zett a magyar. Testvérnépek pusztí­tották egymást a Te szent városod­ért, Rómáért. Elpusztult volna, ha fordítva csi­náljuk és melléjük állunk. Világverő őseink, a hunok is csak a hatalmukat mutatták meg, de megkí­mélték Rómát, amikor világi helytar. tód. a Pápa kért kegyelmet az örök város számára. Atila apánk nem volt az a barbár, mint a népvándorlás többi népe. A sok ézer esztendős sza- vir kultúra, a fekete hunok fenkölt, lelki kultúráján neveit fejedelem volt, j nagy ellenfele, Aetius iskolatársa, és Rómában is járt iskolát. Nem vá­gyott Róma anyagi kincseire, mit a többi népvándorló, melyek mind­egyike megsarcolta Rómát. De meg­borzadt a fertőzött, az • anyagias Nyugattól és ha Te szeretettel igye­keztél magadhoz emelnj a megtisz­tult embert, Atila ostorral vágott vé­gig a megromlott, lealjasodott népe­ken. Te az Isten fia, — ő az Isten os­tora volt. A hun nemzet visszatért a turáni mezőkre és az Erdélyben élő egyet­len hűn törzset, a teke-törzset római légiók verték ki ősi hazájából. Most is ott bolyong a túrán mezőkön. Az Avarok nobilis népét, amely ősei földjét vette birtokába itt a Duna medencében, a Dráva és Duna szögé­ben lévő óriási mocsarakba fullasztot­ta Nagy Károly frank király- E nép csöppnyi maradéka ma is ott él. Jézus, Te tudod, hogy miért? Lelki boldogságát, gyönyörű vallá­sát, a maga nagy prófétáját, Mitraszt megtagadta Érted, hogy a maga tisz­ta erkölcsét vigye a Néked hódoló, Téged imádó, de hamis, hazug erköl­csű népek közé, és a maga becsületes hitével állta útját az országaidra zú­duló töröknek, tatárnak, bolgárnak, jásznak, kúnnak, besnyőnek, holott ha ott marad azon az áltájon, ame­lyet az a hegység ural, amely elvá­lasztja Ázsiát Európától, ma ura le­hetne fél Ázsiának, az Északi tenger­től India déli csücskéig és Mitrasz hi­tén, Zaratusztra próféta bölcs tanait követve a világ első nép volna. Te érted Jézus, ezr>a nép nem a tu­ráni népek élére állott, hanem szem­beszállóit a régi -hazába ős,- jusson bevonuló testvérivel, akik még a nap­ban látták az Ös-Ten képét, nyájai- j kát óvta, védte, Tápjó és a pusztákon lecsapó villám által megolvasztott ho­mokból alakult kőben, a menykőben, az esküben áhítattal fogadta a magas meny-bői a földre küldött, ide esett üzenet és fogadalmat téve e szent kőre, esküt tett- Bizonysága ennek az a sok Tapjo, Eskö, Ükkő község, ahol az őshit oltárai álltak, az itt élt ősi magyar parasztság falvaiban. Amikor mi magyaok az utolsó es­küt tettük! a meny kövére, akkor Ne­ked tettünk szent fogadalmat Jézus! aki közelebb hoztál minket a Ősiem­hez, akiben mi már akkor hittünk, amikor a mai „nagy“ Nyugaton még vigyorgó bálványokat imádtak. Te érted tettük mindezt — Jézus! Te, aki a keresztfán váltottad meg a világot, minden népét és nemze. " gét, akiről megalázkodó tisztelet e szól még a mohamedánok szent köny­ve, a Korán is,. — segítsd a iH8£ya • Végig jártad tíz éves korodtól az akkori világot, Gallieától végig a tú­rán; népeket Ur városáig és tovább északnak, keletnek délnek — és húsz évig se Jeruzsálem, se Róma nem is sejtette, hogy kiválasztott turáni né­ped körében élsz, ott hirdeted igéi­det, ahol elsőknek értették meg azo­kat, de vissza mentél a romlott népek Közé, hogy megfeszítsenek! Mind máig becsülettel valljuk a Te szent hitedet és te megengedted nekünk, hogy régi hitünk leggyönyö­rűbb tételét, Nagy Boldogasszony imádását, szent Anyád örök tisztele­tére megtarthassuk- Boldog! Igen a Boldogasszony volt a család, az anya, a gyermek és a ház védője, akit bol­doggá is tett. Még erre való szava sincs, se Rómának, se a kiplaká- tozott Nyugatnak. Ne hagyj el minket — Jézus! Ne engedd, hogy az általunk meg nem érdemelt és meg u-in értett sors­csapások súlya alatt vissza esdekel- jük az ős-Tent, akinek neve nélkül ma sem tudná a Te szent hajlékodat, a ten-plomot a nevén említeni, sem a római, sem a zsidó, sem a magyar — és oda borulva Nagy Boldogasz- szony lába} elé, térden állva könyör- günk hozzád: Jézus, — ne hagyd el a magyart! VIRAÁG BÉLA. Az óbudai hegyvidék szabályozása A téglagyárak kitelepítése Hozzászólás a belügyminiszter rendeletéhez (Sz. K.) A négy év előtti tavaszon Rakovszky Iván a székesfővárosi közmunkatanács elnöke egy vegyes­bizottság élén kiszállott az óbudai hegyvidékre, megállapítandó annak a ] temérdek panasznak a jogosságát, amiket az említett lakosság képvise-. lői hozzájuttattak. Ugyanazon év őszén Ripka Ferenc volt főpolgármes­ter szállott kj egy városi összetételű bizottsággal, amelyet Pávai Vájná Ferenc áll. főgeologus egészített ki. Rakovszky Iván úgy városszabályo­zási, mint rendészeti szempontból ag­gályosaknak ítélte a tapasztalatokat és az akkor még függőben volt „Attila- park" ügyének megoldásával egyide­jűleg helyezte kilátásba a kérdés rendezését. Ripka Ferenc akkori fő­polgármester pedig a gyakorlati meg­oldás módját keresvén, a bizottság előtt kifejtette, hogy amint a helyze­tet látja, az már azért is megérett a mgoldásra, mert úgy a Margit kórház közeli fekvése és tervezett kibővítése, mint pedig a legfontosabb nemzetközi autó-utunk örvendetesen megindult fejlődése, szinte kínálják a pénzügyi­leg is kedvező parcellázási és parki- rozási lehetőségeket és megállapította, hogy a vállalatok működésének sza­bálytalanságait teljesen kikapcsolva is, a téglavető üzemeknek még ma is itt való működése — a tegnapnak egy nehezen jóvátehetö tévedése. A most említett szemléknek a nyo­mán megindult a városrendezési ügy­osztályban az ügy érdemleges mér­nöki előkészítő' munka, amely kiter­jedt az érintett terület u. m- rétegezö- dési felvételeire is. , A hegyek rákos sebeit okozó válla­latok kitelepítése ügyében azonban az érintett lakosság érdekeit szolgáló „Óbudai Hegyvidéki Szövetség" mun­kája tovább folyt. A lakosság követelése a jog ér­vényre juttatásának jegyében főleg két irányú. Az egyik, hogy divatos jelzőt alkalmazzunk a rcparatio, a má­sik a kitelepítés. A szövetség képviselvén mintegy 700 ingatlantulajdonost — ennyiből áll ma már ez a „hegyen épült város" _ a város közpénztárát megkímé­lendő azt. kívánja ugyanis, hogy mind­ama közutakat, amelyeket a vállala­tok a város — tehát a mi — tulajdo­nunktól jogtalanul elbányásztak és csengő pénzért tégla alakjában érté­kesítettek, most állítsák helyre, ne­hogy úgy járjunk, mint a pasaréti téglavetőnél jártunk hogy t. i. a ren­dezés költsége teljesen a köz nyakába szakadt, hanem a busás haszonból annyit visszajuttatni a köznek, a mennyi a rendezéshez szükséges. T e ljes mértékben osztván a volt fő­polgármester megállapításait, azt kí­vánják továbbá, hogy miután ezeknek a vállalatoknak működése szinte kez­dettől fogva szabályellenes, a város a legszigorúbban követelje kiadott ren­deletéinek pontos betartását es azt az üzemet, amelyik az előírásos rézsűkét és padkákat ♦ be nem tartotta, haladéktalanul állítsák le, hiszen az elkövetett mulasztások ma még ki sem számítható károkat okoz- j tak máris a köznek és a Bécsi-ut kör­nyéke semmi esetre sem akar tanúja i lenni aLyon-i hegyomláshoz hasonló föidcsuszásnak ami pedig — ha idejében intézkedés nem történik -r- könnyen bekövetkez­het. A lakosság mindkét követelését, a mi nem más, mint a jog és igazság érvényesítése, minden illetékes ténye­zőhöz eljuttatta, kiemelvén, hogy az óbudai l>egyvidéket, ez'jii legverőfényesebb budapesti hegy­csoportot, bűn átengedni továbbra is egy a mostanihoz hasonló czi- gányvégi gazdálkodáshoz és azt kell belőle csinálni, amire a Mindenható teremtette: — a törekvő polgárság üdülőhelyét, A régi latin Olvasókönyv azt írja, hogy virágos kert vala Pannónia. Bizonyára erről a vidékről irta, ahol a jobb időkben főleg meleg tüzü bort adó szőllő termett, ahol ma is csodá­latosan zamatos gyümölcsöt ad a föld s ahol a rózsa még november végén is szabadon díszük. Ezeket az önérzetes és a város jövő fejlődését szolgálni hivatott törekvé­seket honorálta most a belügyminisz­ter, amikor leiratot intézett a Székes­fővároshoz, a téglagyárak kitelepítése tárgyában. Nosza megszólaltak rögtön az érde­keltségek harsonái és a nehézségek előtérbe tolásával próbálják zavarossá tenni a tiszta helyzetet, amit fentebb igyekeztünk tömören összefoglalni. A vállalati érdekeltségek nem tud­ják mit cselekszenek, amikor még mindig ragaszkodnak a belterületen fekvő téglavetőikhez és a vályog szá­rítók jelentős területeihez. Nemcsak Gróf Bethlen István lakásépítés; álla­mi terve fordult efelé a terület felé, hanem a magánosoké is, mert a beol­vadt Újlaki Téglagyárnak régebben parcellázott helyén az utóbbi 2 év alatt több mint harminc 2—3, sőt 4 emeletes ház épült és hogy mennyire kedvező fekvésüek ezek a kelet; nap­nak fekvő lankások, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy egyik népszerű főhercegünk itt építteti családi villá­ját, , • 'A A vállalatoknak nemcsak mulasztá­saikat rendezni vágyó érdeke, hanem helyesen felfogott pénzügyi szempont­jaik is a parcellázás felé kell, hogy hajtsák őket. A legfonto­sabb autóközlekedési út egészen ~ mo­dern kivitelű és beosztású kiépítése a „Nagybátony-Ujlaki“ miatt sza­kadt meg egyelőre a Fényes Elek-utcánál. A közérdek joggal tesz; fel a kérdést: meddig? Egyik közkeletű érv a kényelmes maradisáfc mellett, hivatkozni a vál- lalatok általános ipari és az általuk foglalkoztatott munkásság szociális érdekeire. Nézzünk szembe ezekkel is itt a nyilvánosság ellenőrzése meüett, hi­szen a fontos tárgyhoz mindenki hoz­zászólhat és az érveket le lehet mérni a közérdek serpenyőin. A vállalatok mindegyikének van külsőbb, — tehát jóval olcsóbb — te­rületen levő települési és terjeszkedési lehetősége. Az áttelepiiléssel járó költ­ségek csupán egy töredékét teszik annak a jelentős nyereségnek, amivel a belső területek parceüázása jár és hogy ez zökkenésmentes legyen, az a munkásság részére nem munkaelvo­nást, hanem jelentős munkatöbbletet jelent. De áUampénzügy; szempontok is a belügyminiszter kívánsága mellett szólanak. Mai megcsonkult helyze­tünkben — éppen a legutóbb közre­adott adóstatisztika is bizonyítja — adóbevételeink gerince — nem helye­sen bár, — a házadó lett, amelynek alanyai még adómentes állapotukban is vagy négyféle adót fizetnek. Nézze meg bárki a Hidegkuti-ut elejét a Pasarétet, de nézze meg a Nagy- szombati úttól kezdődőleg a szóban levő Bécsi-utat is és azután feleljen arra a kérdésre, hogy az qtt üzemben volt téglavetők és mészégetők jelen­tettek-e több bevételt a köz számára, avagy a kihűlt helyükön épült pompás városrészek. Merjük kimondani, hogy a kitelepí­tés ellen eddig íesorakoztatott érvek nem. helytállók és eltörpülnek azok mellett a városrendezési, közlekedési és pénzügyi érvek mellett — becsüle­tesen beleszámítva a vállalatok jogos érdekeit is — amelyek mind-mind a kitelepítés mellett szólanak. A fejlő­dés, maga a város lüktető élete kíván­ja ezt. A bölcsesség kezdete az ilyen szó­nak és ütemnek a megértése. Remél­jük a közérdeket szolgáló megoldás soronkivüli elindítását. Fontos lépésre szánta, rá magát a székesfőváros a fürdő­ügy terén, amikor elhatározta, hogy a vá­ros tulajdonát képező gyógyfürdőket köz­ponti kezelés alá veszi és külön üzemmé fejleszti. Ha a villany, a gáz, a vízellátás és a közlekedés, mint a város létérdekét képviselő üzemek, különállóan kezeltet­nek é$ nem esnek oly elbírálás alá, mint a kisiparnak és kereskedelemnek vesze­delmes konkurensei, hanem — ellenkező­leg — annak táplálói, akkor ez fokozot­tan áll a fürdőüzemre. Uj korszakot nyit ezzel a város világhírre érdemes gyógy­fürdői számára, mert egészen más lesz a fürdövendégek elosztása és a fürdők érde­kében kifejtedő propaganda mint eddig volt. Föltétlenül megtakarít nagy pénzt a város az adminisztráció egyszerűsítésén, amit lényegesen elősegít az a rendkívüli rutin, amelyet a Szent Gejlértfürdő veze­tésében elsajátított az ily üzem vezeté­sére hivatott BÁNLAKY GÉZA igazgató, akinek alkalma nyili értékesít­hetni a másfői évtized alatt szerzett ta­pasztalatait s át viheti minden gyógyfürdő­be azt a szellemet, amely világszerte is­mertté tette a Gellértfürdö nevét. 14 sérelmes pontban foglalta össze panaszát a II. kér. Iparoskörben az iparosgyülés FABINYI TIHAMÉR dr. őszinte választ adott A változott világrendhez tartozik, hogy a 25. év óta fennálló II. kér. Ipa- roskörben csak most, a Gömböskor­mány alatt jelent meg először aktív miniszter még pedig éppen az, akihez az ipari és kereskedelmi sérelmek és panaszok tartoznak: FABINYI TIHAMÉR dr. kereskedelemügyi miniszter. Érdekes, hogy ezen az iparosgyűlésen sokan jöttek át Pestről és egy külön nagy asztalt foglalt el a kőmives ipartes­tület számos tagja, köztük az ipartes­tület titkára is. De megjelent az ipa­roskörben működő szakosztályok mindegyike és előadóik rá is mutat­tak az egyes iparszakokban jelent­kező sérelmekre és panaszokra. A rendkívüli est alkalmából és az illusztris vendégekre való tekintet­tel az iparoskor elnöke dr. Lendl Adolf is feljött Keszthelyről. Vali Gá­bor az iparoskor ügyvezető elnöke üdvözölte őt és a megjelent vendége­ket és a különböző társulások és egyesületek képviselőit. Üdvözölte Fabinyi Tihamér minisztert, Kozma Jenő orszgy. képvselöt, mint a kör díszelnökét, a beteg elöljáró helyette­sét dr. Vezér Károlyt, Petracsek La­jos dr. orszgy. képviselőt, mint az est borgazdáját, Szél Jenőt a Kisipari Hi­telintézet vezérigazgatóját, Lugma- ver József dr. kormányfótanácsost, az Óbudai Hegyvidék; Szövetség társel­nökét, Hubert Vilmost az l. kér. ipa­rosok és kereskedők, köre ügyv. elnö­két az 1- kér. Iparoskor kikül­dötteit, dr. Zboray Gyulát a Pén­tek; Borgazdatársaság örökös jegyző­jét, a Kőműves Ipartársulat tagjait, Tóth András díszelnököt, a sajtót és lapunk szerkesztőjét, Viraág Bélát meleg elismerő szavakkal. Lendl Adolf dr. köszöntötte ezután Fabinyi Tihamért, aki mint aktiv mi­niszter elsőnek tisztelte meg a kört megjelenésével. Üdvözölte az összes vendégeket és összehasonlította a mai életet a tenger hullámzásával, amely­be! a hajó küzd és annak megijedt népét jött cl bátorítani a miniszter. Nagy figyelemmel hallgatták meg Kozma Jenő felszólalását, aki úgy vélt segíteni az iparosokon, hogy megjelenésre kérte fel a kereskede­lemügyi minisztert, aki nem mint miniszter, hanem mint a II. kér. bizott­sági tag jött el, hogy beszámolót tart­son. Megéljenezték. Ezután sorra következtek különbö­ző iparosszakmák és elsőnek felszó­laló az est egyik főrendezője Grenyó Bertalan építőmester volt. A minisz­terelnök felhívására utalva mondja el, hogy miképpen lehetne segíteni a kőművesiparon. Mintegy 8—9000 ház vár tatarozásra és modernizálásra. Ez 4—5 millió ára munkát jelent ami­hez 2—3 évre terjedő hitelre van szüksége ennek az iparágnak. Az OTI által kilátásbahelyezett másfélmilliós kölcsönt folyósítsák a Kisipari Hitel- intézet révén kizárólag ezekre az építkezésekre. Általános helyeslés után Hubert Vilmos indítványozta, hogy a közszállításoknál nem a leg­olcsóbb, hanem a legreálisabb ajánla­tot kell elfogadni. Az eszmét nagy tetszéssel fogadták a jelenvoltak. Pénzes Mihály dr. az iparoskor ügyésze, mint jogász mutatott rá azokra a bajokra, amiket most a kis­iparosok sínylenek. Nélkülözik a tiszt­viselőosztályt, mert a fizetését apasz­tották- Sürgette a kontárkérdés rende­zését az álláshalmozás megszünteté­sét, az építési övezetek új beosztását és ezzel kapcsolatosan a kis telkek létesítését, amely az építkezést na­gyon előmozdítaná és sürgette a ke­rületi közmunkák méltányos szétosz­tását. Tóth István az 1. kér. Iparoskor részéről a közüzemek kérdését vetet­te fel és követelte a kártokozó üze­mek lebontását és a magas műhely­bérek leszállítását. Györbiró István a Kőműves Ipartestület titkára szintén követelte a kisiparral versenyző üzemek leépítését és azt szeretné ha az állam jó példával elől járva, elő­csalogatná az elrejtett tőkét. Gergely Péter az iparoskor elnöke, mint ope­ráló orvost üdvözli a minisztert, aki a beteg társadalmat van hivatva megoperálni és arra kérte, hogy a szö­vetekkel való házalást tiltsa be. Va­gdos Géza | Víziváros érdekében szólalt feL mely városrész 20 év óta nem változott, de megkopott. Legyen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom