Budai Napló, 1932 (29. évfolyam, 1069-1105. szám)
1932-02-02 / 1072. szám
1982. FEBR. HÓ 2. XXiX.9vf. 1072. sz. Jf^ö FIZETÉS: Egy évre . . 24.— P jegyed évre . 6.— P Egyes szám 40 fillér. Egyesületek, amelyeknek hivatalos lapja — tftgjai feláron kapják HIRDETÉSEK: Fgy h&s*b sarlós, ogy m/nx. magas sót. 0-gyizeri kózlcoéoói 30 F. Szövegsor Árm 2 P Közgaióeaégi k&2- Uacoyek axofUUpodés szenet. A hiftletések dija plodeokor előre fizetendő kfíníú trtrtetfitert 0191 lilvitaéi) 0uda érdekért a várospolitika, közgazdaság, tár- gadalorni művészet és sport terén szolgélé újság FELELŐS SZERKESZTŐ: VIRAÁG Szerkesztőség és kUsdőHIvatal t Búdén, I., Bors-u. 24 Telefoni Aut. 602—90. Hivatalos érért r délutén 4-6-lg Szerdán este találkoznak rendszerint Budának olyan polgárai, akiket nem vonszolnak borjúkötélen a pártkeretek karámjába, akik nem a jelenlévők személye szerint változtatják a nézeteiket és akik az igazság szavát hangsúlyozva ejtik ki mindig, nemcsak akkor, amikor az öklükkel verik az asztalt, hogy ennek révén biztosabban csikarják ki előnyeiket. Ez a társaság patriarchalisan szervezkedett, kimondott vezére nincsen és kedves barátsággal áll annak élén Hennyey Vilmos a volt államtitkár a Víziváros pártéletében nagy és erős szerepet vitt vezér. Ez a társaság él, eszméket termel, keresi a megoldásokat, keresi az új vezérembereket, akik új irányokban, új keretek között új megoldásokat hoznak. A budai polgári élet értékei ezek, akik a nehéz helyzeten, polgártársaikon és önmagok baján szeretnének segíteni. A községi nagy pártok még mindig a választás nagy harcát sinylik és pihenik. Berkeikben nagy a csend. Alszanak.? Agonizálnak? Tájékozatlan a tábor? Mit várnak? A „szerdai“ estéktől várnak tájékoztatást? Ott hiába sírta el az előadó, hogy a város is azt csinálja most, amit az állam csinált. Ott adóztatja meg a polgárságot, ahol legjobban tudja megfogni — a villanyáram révén — mirut ahogy az állam most a saját tisztviselőinek fizetés-levonásából él. Hiába mutatott rá arra a különös finánc-machinációra, mely engedte elvérezni a kis embereket, az óbudai híd körüli apró spekulációkban, hogy aztán a nagy tőke leszedje az utolsó városi tejfelt a lágymányosi híd körül folyt telekspekulációkban. Aggasztó, hogy ez az üzérkedés telkekkel és hidakkal önmagában hordja a közbotrány csiráját, — ami nem egymagában álló eset. Senki se hallott arról, hogy a Ferenc József-hid nem bírja a forgalmat, de mindennapi panasz, hogy a Mar git-hid képtelen már lebonyolítani azt a forgalmat, amely az óbudai téglagyárakból szállítja Pestre a téglát. Mégis a lágymányosi híd épül és emiatt elesett Buda a körúti auto- buszforgalomtól. Lépésben kellene áthaladni a hídon, pedig Hagy köny- nyebbségére vált volna a budaiaknak. Hiába vetette fel a fürdöügy és idegenforgalom, a mohammedán keleti áramlás, a kivándorlás bölcsebb irányítása és a szegényedő, pusztuló polgárság számos más aktuális kérdését, — nincs hatalmon lévő egyéniség, aki saját öncélúságát ezeknek alárendelné. Egészen hiába fejtette ki a látnoki képességű tudós Pávai Vájná Ferenc az elenyészően csekély pénzbe kerülő fúrás előnyeit, amelyet a Buda alatt felszínre törekvő 50—60 fokos melegvízzel érhetne el olcsó fúrások révén a város, olcsó fűtést a lakásokban, olcsó energiaforrásokat az ipar számára nyitva Uy módon, — ki törődik most ezzel? Fizetjük a nagy szénadót, a 60 fillér költséggel kibányászott magyar szén után, mely itt a városban már 5—6 pengő. Itt van a világarányokat elért magyar- mohammedán kérdés, ahogy azt Umlaut lovag kifejtette, amely mérhetlen előnyöket és hasznot jelent az ország, de elsősorban Budapest számára és - akadt-e városi bizottsági tag, aki 'ezt az ügyet felkarolja? — akadt-e hivatalos fórum, amely komolyan foglalkozna vele? Bécsnek egyik fél kapualja nekik többet ér a kincses Indiánál. A demokraták nem szívesen néznek már Kelet felé, — az már a mienk! - mondják. A szocialisták pedig a szovjetre bízzák az egész keleti kérdést Japántól Sztambulig és Így egész biztosan a nyakunkba zúdítják az éhező Kelet legeslegújabb népvándorlását, amely nem gyalog jön, hanem tankokon, léghajókon, mérges gázokkal es végigszánt egész Európán, egészen Párisig. Mintahogy a középkor nép- vándoriásai mind Rómát keresték, ahol akkor gyűlt mesés halomba a világ minden aranya. Ezt a következtetést vonta le az előadó a gazdasági Válsággal kapcsolatos mohammedán — keleti kérdésből. Ki törődik ezzel ma Európában? Kit érdekel ez Budán? Nagy Lajos küzd lankadatlanul, gyülésez, szónokol, előadó-estéket rendez és igyekszik egy táborba hozni a polgárságot. — Polgári Block címen és jelleggel. Ö munkával és er- nyedetlen munkával — a többi párt csak frázisokkal. A budai Friedricb-párt nem szívesen látja vezérét a cseh határon. Adott helyzeteket úgy kihasználni, hogy a gyönge ellenfelet erősítsük — nem szabadi. A cseheknek akkor kínálkozni fel, előttük akkor alázkodni meg, ami-1 kor. a világhelyzet őket kényszerítené erre velünk szemben, — épenséggel nem hazafias cselekedet. De legke- vésbbé alkalmas arra, hogy egy fiatal párt megnövessze táborát. Ceruza-üzlet. Törökországban, ahol — állítólag — azzal a trükkel árult ceruzákat ez a bohém pártvezér, hogy azokat mind a két végükön meg lehet hegyezni. A cseheknél rossz helyen jár, mert azoknál a ceruzáknak két ’ugye van. * A budai iparosok igyekeztek volna valamelyes gazdasági pártot megteremteni, de — ahogy az I. kerület iparossága igazolta — nincs köztük egység és a kör elnöksége körül sem tudnak megállapodásra jutni. * A most keletkező pártoknak nem lesz nehéz munkájuk, hogy e széthúzó elemeket új táborokba gyűjtsék, megszervezzék és a régi pártokat ezekkel ostromolják. Qiil íhaba múzeum Már a háború előtt tárgyalások folytak Konstantinápolylyal, hogy a budai Rózsadombon a főváros felállítja az iszlám legnagyobb szentjéről elnevezett múzeumot, melyben összegyűjtik a Qül Babára, a nagy török szuifán-kalifákTa és szent Giirs Elias Babára (kint fekszik a budaörsi temetőben) vonatkozó vallási, politikai, etnográfiai és egyéb történelmi emlékeket. A főváros Bárczy István kezdeményezésére hozzájárult a tervhez és a háború alatt megkezdődött az emlékek összegyűjtése. Konstantinápolyból szőnyegek, gyertyatartók és egyéb műkincsek érkeztek hozzánk, azok jelenleg részben a Nemzeti Múzeumban, másrészt a Mezőgazdasági Muzeum egyik szobájában, a műemlékek országos bizottságánál és a török követségnél vannak elhelyezve. Ezeket most össze kellene szedni, a törvényhatóság még 1917-ben megszavazta a költségeket és telket a Qül Baba mecset részére, tehát kifogása sem lehet, úgy, hogy a most megindult zarándokok részére már sürgősen fel kellene a Gül Baba múzeumot állítani, mert minden isziámhitü és amerikai vendégünk, aki Budán megfordul, elsősorban is a Gül Baba muzeum iránt érdeklődik. Ügyesen berendezett helyiség, megfelelő idegennyelvü prospektusok, nyugati és keleti nyelveken beszélő muzeumőrök kalauzolásának biztosítása és máris hatalmas s páratlan idegenforgalmi attrakciót nyert a főváros jóformán ingyen. De ezzel szemben csekély 40 filléres belépődíj mellett még nagy jövedelem is jutna a fővárosnak, valamint a múzeumot és sírt őrző Gül Baba muzulmán hitközségnek is. Nem lehet várni, minden perc veszteség! Ha a főváros nem érti meg az idők szavát, a magyar iszlám-felekezet főhatósága esetleg az Esplanade-szálló, vagy a Lukács- fürdő egyik különtermében állíttatja föl a múzeumot. Feltárja kincseit az Istentől megáldott, de az emberek által elhanyagolt Buda, hogy kiaknázhassuk s belőle élhessünk, de a hivatalos és félhivatalos szervek értelmetlenül bámulnak reáje s szinte haragszanak, hogy minek kínálja pazar természeti drágaságait — amiből külföldön országok élnének meg — amikor ők nem tudnak mit kezdeni vele. Az újlaki Zöldmáli- útón Mihlóssy Géza gyógyszerész felfedezte telkén Európa legszebb cseppkőbarlangját. Nyaralója alapozásánál a hegyoldalban fejtett szikla kifelé nem zuhant, hanem a csákányütésre megingó követ egyszerre csak elnyelte a föld és amikor a zuhanó szikladarab dübörgése elhalkult, a megrettent munkások álmélkodva pillantották meg azt a föld alá vezető meredek sziklafolyosót, amely a maga nemében páratlan szépségű cseppkőbarlangba vezet. Nagyon könnyen lehetséges,_ hogy a barlang összefügg a pálvölgyi barlanggal s ha így van, akkor a világ leggazdagabb cseppkő múzeumát találták itt meg. A mesébe illő, szikrázó cseppkőbarlang iránt sem a város, sem az allam, de még kevésbbé az idegenfor- Kú'mi hivatalok nem érdeklődnek s így Mtklóssy gyógyszerész egymaga tárja fel, hordja el s teszi hozzáférhetővé a megbecsülésre méltó, természeti csodát. Meg is könnyezik őt sziszifuszi munkájért a cseppkövek! Vagi’ talán azért csillognak rajtuk a könny» cseppek, mert arra gondofftak, hogy, miért éppen Budán, a hálátlan, ügye- fogyott magyar fővárosban kerültek napfényre? Fejetlenség és zűrzavar Szél Jenőt a Kisipari Hitelintézet igazgatójának tanulmánya. terhei sokkal nagyobb meglevő fo- gyasztóképességek és munkaalkalmak megszűnését eredményezik. Tudatában vagyok annak, hogy ebben a zűrzavarban rendkívül nehéz megtalálni a fix pontokat az objektív ■tényeken alapuló igazságokat és ez alapon a válságból kivezető utat Ügy érzem azonban, hogy helytelen volna elhallgatni azokat a gondolatokat amelyekről azt hiszem, hogy hozzájárulhatnak a kivezető út mielőbbi megtalálásához. 1. A tudomány és a technika óriási haladása napról-napra nagyobb és nagyobb teljesítményekre képesít. A fokozott teljesítőképesség azonban csak akkor érvényesülhet az egész társadalom javára, ha a társadalom organizációja meg tud felelni a helyes organizáció követelményének. Ez a követelmény röviden kifejezve: oly organizmus létrehozása, amely az együttműködés legmagasabb hatásfokának elérésére alkalmas. Ha az organizáció fogyatékos, akkor együttműködés helyett a fokozott teljesítőképességek helytelen irányban és egymás ellen érvényesülnek, ami katasztrófákra vezet. Annál nagyobb katasztrófákra, mennél nagyobbak a helytelenül és egymás ellen érvényesülő teljesítőképességek. Az organizáció fogyatékosságának következtében a tudomány és a technika haladása a társadalmat nem közelebb viszi a boldoguláshoz, hanem távolabb. Éppúgy, mint ahogy a gyógyszer helytelen alkalmazása nem gyógyít, hanem öl. Az organizáció fogyatékosságai bajt idéznek elő jólét helyett: a takarékosságból, többtennelésből, racionalizálásból és olcsóságból. Ezek a fogyatékosságok idézik elő, hogy érvényesülést nem talál és soknak mutatkoz- ha'tik az, amiből soha nem lehet elég: a tanult .és képzett fej és a munkaképes dolgozó kéz. Ebből a szempontból vizsgálom a kapitalista világrend problémáját és kutatom a válságból kivezető utat Ami legelsősorban szembeötlő, az a teljes zűrzavar, amely úgy a gyakorlati életben, mint az elméleti megállapítások terén uralkodik. Ugyanazok a gazdasági szaktekintélyek egy és ugyanabban az időben a legellentétesebb megálapításokat teszik és fogadtatják el a gazdasági közvéleménnyel. Valamikor meg fogják állapítani erről a korról, hogy ez a tájékozatlanság, a fejetlenség és a zűrzavarok kora, amelyben közgazdasági babonák és meg nem értett gazdasági jelszavak szabják meg a gazdasági élet útját és irányát; amelyben a politika uralja és irányítja a gazdasági életet, oly gazdasági jelszavak érvényesítésével, amelyek érdekeltségeket és legfőképpen politikai célokat szolgálnak. Hacsak néhány közgazdasági jelszó értelmezését vesszük szemügyre, azt látjuk, hogy szaktekintélyek a gazdasági válság egyik kivezető út- jául — igen helyesen — a takarékosságot jelölik meg. Ugyanakkor azonban más szaktekintélyek azt hangoztatják, hogy a gazdasági válság idejében takarékoskodni nem szabad, mert ezzel a fogyasztás csökken és a kereseti lehetőségek, ezzel együtt pedig a gazdasági talpraállás lehetőségei csökkennek. Az egyik szaktekintély azt hirdeti, bogy a túlpredukció jelenségeivel állunk szemben, ugyanakkor a másik megállapítja, hogy csakis a többtermelés oldhatja meg a válságot. Az egyik az általános drágaságot mutatja ki, mint a gazdasági bajok egyik fő okozóját, ugyanakkor pedig az árak csökkenésével magya- ráza meg a válság okait és az árak emelkedéséből reméli a javulást Ugyanaz a szaktekintély pedig, aki a többtermeléstől és az árak csökkenésétől várja a gazdasági helyzet Javulását, megállapítja, hogy a racionalizálás — amely pedig a többtermelést és az árak csökkenését teszi lehetővé — munkanélküliséget, a kereseti lehetőségek csökkenését és a gazdasági helyzet súlyosbodását idézi elő. Az egyik megállapítja, hogy nagyon sokan vagyunk; sok az iparos, sok a kereskedő, sok a mérnök, sok az orvos, sok a tanár, sok a köztisztviselő, szóval minden foglalkozási ágból sok van; ugyanakkor megállapítja a másik, hogy nincs fogyasztás, mert kevesen vagyunk. Ugyanakkor, amikor az egyik szaktekintély megállapítja, hogy nem tudunk munkát adni a munkanélkülieknek és rámutat a különböző szakmákban munkásokban való túlterhelésre, ugyanakkor a másik szaktekintély bejelenti a veszélyt, hogy nincs utánpótlás a különböző foglalkozási ágakban, mert nem jelentkezik elegendő tan one. Ugyanakkor, amikor új munkaalkalmak teremtésének és a fogyasztóképesség emelésének sürgős szükségessége tekintetében nincsen eltérő vélemény, a takarékosság egyik alkalmazott jelszavával, a „leépítés" jelszavával ép, egészséges gazdasági szerveknél meglevő produktív munkaalkalmak és fogyasztóképességek „építtetnek le“, holott enélkül további új munkaalkalmak keletkeznének. Uj munkaalkalmak nyújtásának jelszavával pedig oly improduktív munkák végeztetnek, amelyek Angliában, ahol a Pickv-ick-klub ts meg- | születhetett, mint ahogy ezt bizonyára | méltoztatott olvasni, — a minap megala- j kult az optimisták klubja. A célfa egészen időszerű: hirdetni, hogy semmi ok sincs kétségbeesésre a gazdaság visszonyok miatt, mert még lehetne a helyzet sokkal rosszabb is, mint amilyen, meg aztán „még úgy sohase volt, hogy valahogy ne lett volna” és — a macska egye meg a búbánatot, — tehát föl a fejjel emberek! Szóval, ezek a derék, hóbortos ánglinsok feladatokká tették, hogy az embereket do- pingolfák. Aki az optimizmusuk ellen vét azt — megrágják. Kérem szeretettel, nekem ez a klub fölötte rokonszenves. Szeretem azokat az embereket, akik mindig rózsaszínű szemüvegen át nézik a világot és jóleső derűt terjesztenek maguk körül. Különösen szimpatikus pedig nekem, hogy ennek a klubnak a tagjai rúgnak. Bevallom tudniillik, hogy én magam is nagyon gyakran jutok abba a helyzetbe, hogy szeretnék rúgni. Például, mikor az utcán sietek és megállít egy ismerősöm, akinek jóformán a nevét se tudom és aki elkezd nyavalyogni: — Mondja, mit szól a mai állapotokhoz? Borzasztó viszonyok, mi? Elviselhetetlen! Az ember folyton kénytelen valamiről lemondani. Maholnap már ennivalóra se fűt, pedig már most Is úgy vagyok vele, hogy egy nap krumplit eszem, másnap, a változatosságért, burgonyát! Hát kérem szépen, ba én Ilyenkor egy jót belerúghatnék abba a siránkozó valakibe, de tetszik tudni, egy nagyon jót, úgy hogy az illető, mondjuk, háromfelé repedjen, hát adnék érte, (mit mondjak, mennyit adnék ma, amikor spórolni kelt?) adnék öt pengőt. — feltéve, bogy éppen van nálam. Mert minek sírja tele az az ember a fejemet? Hogy nem jók a viszonyok? Nélküle is tudom. Hogy a bankjegyforgalom, — a Nemzeti Bank kimutatása szerint, — folyton csökken, az én kimutatásaim szerint pedig egészen megszűnt, azt is tudom. Mért sir? Mért akar engem is levenni a lábamról, holott én olyan fiú vagyok, hogy azt mondom üsse kő, amíg egészségem van, hajlékom van és paprikás krumplim van, addig sepimi baj. Pedig bizony Isten, én is jobb szeretem a fácánt a krumplinál, dacára annak, hogy az újabb tudományos tapasztalások szerint, a krumpliban sok a vitamin. Most már valósággal úgy vagyok vele, hogy ha az utcán azt látom, hogy ismerősöm jön velem szemben, hát inkább elkerülöm, csak azért, hogy meg ne állítson és ne kezdhessen bőgni: — Na mit szól? Az üzlet teljesen megáll. Nincs üzlet! Inkasszó meg pláne nincsen! Elpusztulunk! Dehogy pusztulunk! Kibírtuk a tatárjárást, a mohácsi vészt, a törők jármot, a Bach-korszakot, hát valahogy majd csak átvészeltük ezt a háború utáni pénztelenséget is. Mert egészen bizonyos, hogy lesz még szőlő, lágy kenyér. Egyelőre azonban az egész emberiség meg van mételyezve undok, fekete pesz- szimizmussal és egyik ember tönkre si- lányítja a másiknak a lelkét a folytonos Jalveszékeléssel, amely pedig semmit se basznál, semmin se segít; legföljebb annyi az értelme, bogy az emberek szeretik a bánatukat megosztani mással. Az örömet már aztán inkább egészen magoknak tartják meg. Csak a mai viszonyok közt születhetett meg ez a vicc is: A kávéházban együtt ülnek hárman egy asztalnál. Nem szólnak, nem beszélnek. Egyszerre csak felsóhajt az egyik: „Haj, haj!“ Nyöszörög a második: „Ajájaj! Ajaj!“ Es nagyot nyög á harmadik is: „Haj, haj, haj! Aj, aj, SZÉL JENŐ a Kisipari Hitelintézet igazgatója egészen új eszmét vetett fel a gazdasági válság, de elsősorban a munkanélküliség leküzdésére és tanulmányában, amelyet a legközelebbi számban folytatunk CSEREINTÉZMÉNY - CSBREJEGY címen ismerteti a nagy nyomor szülte új gondolatot, mely főleg á munka- nélküli iparosság és a tengődő kiskereskedelem új módon való felsegítését célozza. (A szerkesztő.) aj!“ Mikor ezt a szomszéd asztalnál meghalna Qrün, azt mondta Blaunak: — Hallod? Ezek hárman is a mai gazdasági helyzetről társalognak! Mindenütt panasz, sirás, jajveszékelés, sopánkodás, nyöszörgés, kétségbeesés, ahelyett, hogy az emberek kemény, férfias nyakas Sággal néznének szembe a balsorssal, amely — tessék elhinni, — olyan, mint az epidémia: legjobban pusztít azok között, akik félnek és megijednek tőle. A mostanság oly divatossá tett hülye viccek közt nem is egészen ostoba, mikor Miki így szól Taszllóhoz; — Mondd csak kéhlek. most olyan solcat olvasok acból, hogy gazdasági válság van. Te tudod, hogy mi az? — Persze, hogy tudom. Például az, hogy nekem most nincs pénzem és neked sincs. Érted? — Ügy, hát ez az? És mondd kehiek, soká tarthat az ilyesmi? — Dehogy, most már nem! — Nem? Miért gondolod, hogy nem? — Miért? Hát mondd, te akarod, hogy így maradjon? — Dehogy is akarom! — No látod, hát én sem akarom. És senkisem akarja) Hát amit senkisem akar, annak muszáj megváltoznia! Igaz, igaz! Ha mindnyájan akarnánk! Mindnyájan: franciák, németek, angolok, yankeek, kínaiak és zulukafferek, — egyszerre vége volna az egész jeretniási áUa- állapotnak. Egyelőre azonban még telcóbégatják az emberek egymás fejét. Nagyszerű volna hát, ha mi is megcsinálnánk az optimisták szövetségét, hogy kitartásra serkentsük a kishttüeket, bizalomra a kétségbeesetteket és prédikáltunk erőt, bátorságot, reményt Ha ez a klub nálunk is megalakul, én leszek az első, aki belép. Jaj, de jókat fogok én akkor rúgni! Te jóságos Isten, bogy én milyen jólzüeket fogok rúgni! Szerettei Led. Kossuth Jjotjos és a Cipő-utca Gallina Frigyes tanácsnok tanulmánya. Nem tudom, más ember is úgy van-« vele, de jómagam mindenütt olvasgatom az utcák nevelt, akármerre járkálok. Az utcai névtábák tömkelegé egy-cgy óriási emlékalbum, egy-egy hatalmas, élő lexikon, amely a legkülönbözőbb dolgokra emlékeztet, figyelmeztet és tanít bennünket valamennyiünket. Az utcanévtáblák: történelmi mefnentók, kultúrhistóríai, várostörtéueti dokumentumok. Beszélnek a múltról, halkan, meghitten elmondják a jelent és intelmeket adnak a jövőre. Csak természetes, hogy engem, mint embert is, mint a főváros emberét is Budapest utcanevei érdekelnek legelső- sorban. Rajongva, lelkem mélyéből szeretem ezt a mesébelllöen szép várost, a városok városát, melynek kenyerét eszem * amelynek minden erőmmel javára szeretnék lenni, amelyet minden lélegzetvételemmel, lelkes igyekezettel szolgálok. Azt szeretném, hogy falai között minden a legjobban és legszebben legyen elrendezve, hogy a mi becézett városunk példakép gyanánt állhasson a világ előtt. Sokszor eszembe ötlöttek már azok a hibák, amelyek utcaelnevezéseink körül tapasztalhatók, szeretném, ha falainkon is szép és jó rend lenne. Ezelcet a gondolataimat akarom itt, most legalább részben összefoglalni. Járkál a budapesti, a vidéki magyar ewOptimisták, akik rúgnak
