Budai Napló, 1932 (29. évfolyam, 1069-1105. szám)

1932-10-11 / 1098. szám

Budai Napló Budapest, 1932. október U, Svábhegyi Szanatórium Már hiti 140 pengőért ££ szanatóriumi ellátást nyújt orvosi felügyeleti«!. 5-tiori étkezőssel, vízkárával, fűtéssel együtt.*— A »•fll®®* éllsabb Oszt-, téli Qdalfihaly. háromnegyed órás utat megtenni a villa­mosig. — A szükségmunkák sorába kap­csoltassák be a környék útépítése. Ä környék csatornázási munkálatai ha részletekben is —. mielőbb kezdessenek raefr. _ Rendőrőrszemeket követel a’-vi­dék, akik az itt meghúzódó csavargókat elriasztanák. E kérdések ápolására sző­kébb bizottságot küldtek ki, mely lelkesen vállalta a feladatot. Jó ebéd Budán az 5693-lk évben. A Szász Károly-utca 1. számú épült szute- rén helyiségében népkonyha van s Ilyen helyekről rendesen babfőzelék illata szok­ta megcsapni az ember orrát, aki aztán Igyekszik annak bűvköréből szabadulni, de ezen a helyen — Írja lapunk egyik külső munkatársa — izraelita újév napján, az ő számításuk szerint az 5693-lk évben, olyan kitűnő libapecsenye illat terjengett, hogy Petőfi Sándor szavaival élve: „befordultam a konyhára". A bejárat felett ezt olvas­tam: Budai Izraelita Nőegylet. Amikor odalent annak a kívánságomnak adtam ki­fejezést, hogy ebédelni szeretnék, a legna­gyobb készséggel elém tálaltak finom pa­radicsomlevest, egy tányér hatalmas sült libacombot savanyúsággal, egy mákkal be­hintett egész fonottkalácsot és almáspitét Ennek a nagyszerű menünek elfogyasztása közben urinépek telepedtek mellém, nők, férfiak vegyesen és boldog újévet kívántak egymásnak. Ekkor tudtam meg, hogy ma ünnepük az izraeliták az 5693-ik újévet és ennek az újévnek köszönhető, hogy a jó- lelkü urfasszonyok Ilyen nagyszerű ebéd­| del; várták vendégeiket. Itt tudtam meg, hogy a Budai Izraelita Nőegylet, amely már idestova száz éves múltra tekinthet vissza, már egy éve, hogy fenntartja ezt a konyhát és két lelkes uriasszony fára­dozásának köszönhető, hogy fáradhatatlan utánjárásukkal elérték, hogy a nőegylet több derék tagjától annyi pénzt összegyűj­töttek, hbgy újév napján libapecsenyével szolgálhattak ' az arra rászorulóknak. A szomszédaim egy állásnélküli mérnök és egy volt bankigazgató, tőlük tudtam meg, hogy a népkonyha leglelkesebb fenntartója elsősorban Baracs Károlyné elnöknő, aki ezernél több nőegyleti taggal szolgálja a jó ügyet, továbbá özv. Schiffer Mómé és Kutfn Gyuláné, akik naponkint ellátogat­nak ide és felügyelnek arra, hogy ne le­gyen panasz a konyhájukra. Eleinte csak levesosztó volt ez a hely, de mert a sze­gények száma nagyon megnövekedett, a főváros is belekapcsolódott az étkeztetési akcióba, sőt támogatja is a Budai Izr. Nő­egylet közjótékonysági munkáját. Meg kell említenem Bató Tiborné úrnőt, aki önzet­lenül, felebaráti szeretetből végzi azt a nehéz munkát, amely 200 személy napi ebédjének elkészítésével jár. Egy szakács­nővel és konyhalánnyal nap-nap után ott tartózkodik a konyhában és' végzi Istennek tetsző munkáját. Nem kérdezik itt a sze­gények vallását és bár az Izraelita nöegy- let elsősorban a szegénysorsu izraelitákon akar segíteni, ha betéved oda egy másval- lású, attól sem tagadják meg a segítséget. Azzal az érzéssel hagytam el a tiszta, szép helyiséget, milyen kár, hogy nincs minden­nap újév, mert akkor idejárnék én is ál­landóan ebédelni, bár rendes hétköznapo­kon is bőséges ebédet kapnak itt az úri szegények. (Andriska Károly.) RaVaSz cukrász I, KRIKTIM-KölOT íí cUKRASZESZALON Teltfon: ««-«*- J „„ CLz óbudai betyuidék ünnepe. —Qőnye Győző dr. miniszteri tanácsost ünnepették 'Az óbudai Hegyvidéki Szövetség okt. 3-án este tartott választmányi ülésén mély­rehatóan foglalkozott a Hegyvidéki iskola építésének ügyével, melynek megvalósítá­sát Szendy Károly tanácsnok kilátásba he­lyezte, foglalkozott a táborhegyi barlang­nak a nyilvánosság részére való átadásá­val és több egyéb szövetségi üggyel, me­lyek után SZILÁGYI KÁROLY elnök meleg szeretettel köszöntötte a jelen volt OÖNYE GYŐZŐ választmányi tagot miniszteri tanácsosi ki- nevezéee alkalmából. Ülés után bensőséges melegséggel ünne­pelték őt a Császárfürdő Hollós Mátyás termében tartott vacsorán is. Oönye Qyőző szeretetreméltó egyéniség és fiatalon, 44-ik évében érte el ezt a hivatali méltóságot. 1888-ban született a győrinegyei Emilház- pusztán. Alsó- és középfokú iskoláit Sop­ronban s a pápai kollégiumban végezte, a jogot a budapesti és berlini egyetemeken, innen közvetlenül a Pestvidéki Törvény­székhez került joggyakornoknak, ahonnan pedig rövidesen az Igazságjügyrainlszteri- umba került, ahol fiatalon lett miniszteri tanácsos. Müvészlélek és méltó társa a művészetekkel is foglalkozó, izig-vérig ma­gyar asszony felesége. Az óbudai Hegyvi­déki Szövetségbe mint táborhegyi birtokos került, ahol hamar közkedveltté tette sze­retetreméltó egyénisége és a szövetség „Békéltető bizottságának" elnöki székébe ültette őt tagtársainak bizalma. Ezek az érzelmek hozták össze a szövetség tagjait az ünneplő estén Is, amelyen megjelentek: az ünnepelten és nején kívül: Buday Gyula, Brand Izsó. Oaál Ferenc, özv. Qrusz Jó- zsefné, Hanzel Mihály, báró Kemény Ele­mérné, Komporday Antal, ifj. és idősb. Kremniczky László, Kulcsár Sándor, Lug- mayer József dr. és neje, Rupp István, Szervei György és neje Dódika leányuk­kal, Szilágyi Károly,, Uhl Antal, Varga János és Wellin János. A Hollós Mátyás Társaság részéről Pávai Vájná Ferenc, Eperjessy Béla, Andor Endre és Viraág Béla alelnök-háznagy, aki testvéri szóval melegen üdvözölte az Óbudai Hegyvidéki Szövetség tagjait, köztük az ünnepelt Gö- nye Győző dr. miniszteri tanácsost és Ba­lázs Endre dr.-t Hajdúszoboszló város 'ifózti főorvosát. Majd Szilágyi Károly kö­szöntötte Gönye Győzőt, mint a Hegyvi­déki Szövetség békéltető bizottságának elnökét, amit az ünnepelt kedves szóval köszönt meg. Lugmayer József dr. kor­mányfőtanácsos fordulatos beszédben a művészlelkfi feleségét Gönye Győzönét üd­vözölte, Szervey György dr. főtitkár pedig a Hollós Mátyás Társaságot köszöntötte fel, amelyhez az óbudai Hegyvidéki Szö­vetséget 12 esztendős barátság fűzi, üdvö­zölte Husszein Hilmi főmnftit és nejét, to­vábbá Pávai Vafna Ferenc dr. főgeólóguet, aki az ő rendkívüli tudásával hathatósan segített a Hegyvidéki Szövetség ügyén, amikor rámutatott a téglagyárak közveszé­lyes numKáJára. Utánna Balázs Endre dr. tisztiügyész köszönte meg az üdvözlést, mint olyan, aki a turáni nagy eszmének é^ érdekes őstörténetei' adalokht fűzve be­szédéhez. Végül Pávai Vájná Ferenc dr. fejtette ki nézetét és ismertette tanulmá­nyait az óbudai Hegyvidékre vonatkozó­lag, amelynek nagy jövőt és nagy szerepet jósol Óbuda fejlődésében. Lelkes hangulatban folyt le az est. A magyar jövő nagy kérdései Budapest Fürdőváros Egyesület jubiláris közgyűlése A huszas évek elején a Hollós Mátyás Társaság fürdőügyi ankétot rendezett Ripka Ferenc dr. elnöklete alatt, amelynek sorozatos ülésein képviseltette magát a ma­gyar kormány és a főváros is. A cél az volt, hogy a nagyközönség elé vigyük azo­kat a kincseket, amelyek e város terüle­tén a föld mélyéből kitermelhetők, mint gyógytényezők. Ennek az ankétnek következménye volt, hogy megalakultak azok az egyesületek és társaságok, amelyek Budapest fürdőügyét és idegenforgalmát voltak hivatva szolgál­ni. Ezek között első helyen állott az Ap- ponyi Albert gróf által összehívott érte­kezlet, amely megalkotta BUDAPEST FÜRDŐVÁROS EGYESÜLET címen azt a társadalmi tényezőt, amely tagjainak illusztris volta révén és azzal, hogy sikerült megnyernie elnöknek JÓZSEF FERENC Dr. főherceget mértföldes lépésekkel vitte előbbre a magyarságnak ezt a szent ügyét, amely egyúttal Budapet jobb jövőjének az alapja. Az egyesület e hó 14-én rendezte tizedik jubiláns közgyűlését, amelyen az elnöklő főherceg az ő kedves közvetlen . modorá­ban mutatott rá megnyitó beszédében a múltban elért eredményekre és a jövőben megoldandó kérdésekre. őszinte kedves ünneplésben volt része a népszerű királyi hercegnek és a megjelent számos rokontörekvésű testület és egyesü­let képviselölneK,’ajkálmányílt ezzel, hogy Budapest e nagy kérdését szolgáló egye­sületet, annak elnökét és ügybuzgó veze­tőit üdvözöljék és köszöntsék. Az üdvözlések sorát Győriv Tibor állam­titkár kezdte és folytatta — Liber Endre dr. alpolgármester, aki Ripka Ferenc fő­polgármester nevében. Kovácsházi’ Vilmos tanácsnok pedig Sipőcz Jenő dr. polgár- mester nevében üdvözölte az Egyesületet. Bánlaky Géza igazgató akkor bejelen­tette, hogy Gömbös Gyula miniszterelnök most intéz szózatot a nemzethez rádió ut­ján, mire a főherceg megszakította az ülést és a jelenvoltak meghallgatták a miniszter- elnök beszédét. Azután Samarjay Lajos elnökigazgató a Magyar Államvasutak, — Tasnádi Szűcs András dr. az Idegenforgalmi Tanács, — Vámossy Zoltán dr. a Magyar Balneológia Egyesület, — Bánó Dezső dr. az Idegen forgalmi Szövetség, — Lobnitíyer Jenő dr ny. tanácsnok a Külügyi Társaság, — Ni melli Aladár, a Brittania-szálló tulajdonosa magyar szálloda ipar, — Gyülkei Papp La jós, a magyar orvosok reuma egyesülete, Bársony Oszkár, az Ibusz, — Tausz Béla a Magyar Fürdők és Üdülőhelyek központi irodája üdvözletét tolmácsolták. Az üdvözlések 6orát most Ismét megsza­kította Szviezsenyi Zoltán, az Egyesület ügyvezető igazgatójának az elmúlt 10 év történetét összefoglaló jelentése, amelyet a jövő számban részletesen ismertetünk. Utána felszólalt Dalmady Zoltán,, majd Bánlaky Géza, a Szt .Gellért-fürdő igazga­tója. őt követte Heilmann Ottmár felszó­lalása, aki az Egyesület alapító tagjai nevé­ben mondott köszönetét a főhercegnek. Következett Sripszky Hiador, a szám- vizsgáló bizottság elnökének jelentése és Hegyi Ferenc tanár, pénztáros beszámolója, amit a közgyűlés tudomásul vett és a fel­mentvényt megadta. Ezekután felszólalt még Csepreghy Hor­váth Ferenc és Farkas Árpád szkfvi mű­szaki tanácsos, a Gellérthegy szerelmese, aki évek hosszú során át kis eszközökkel, Morbilzer Dezső kertészeti igazgató segít ségével a fővároshoz méltóvá tette az «1 hanyagolt Gellérthegyet. A felszólalókon kivül megjelentek a köz­gyűlésen: Skcrlecz Iván báró, v. miniszter Karácsonyi Jenő gróf, Exner Kornél állam,’ titkár, ífárrer Ferenc dr. (ny, alpolgártneS_ tér), Berczell Jenő ny. polgármester1, Zi- ' lahy Dezső, a.Székfőy, Idegenforg. hív. igazgató?.!, Saxlchner András és Kálmán keserűvízforrás tulajdonosok, Payr Vilmos v. 'honvédelmi államtitkár,, Senn Ottó MÁV igazgató, Becsey Antal, a fetsőház tagja, Ringer Lajos (Rómaifürdő), Pompéry Ele­mér, a Szabadalmi Bíróság ny. elnöke, dr. Gergely Jenő igazgató, (Mártonhegyi Szanatórium), Grünwald Béla szanatóriumi ighzgató, Benczúr Gyula főorvos, Reiner Ede dr. főorvos, Nemes Jenő György dr. orvos, Pávai Vájná Ferenc főgeologus, dr. Szukováthy Béla, Kiimcsek Gyula, Pergcr Ferenc, Nádas Béla dr. (Rózsadombi Egye- siilet)', Ilics Gyula, Gundel Károly szállo­dások és dr, Stein Sándor igazgató (szállo­dák közp. irodája), Csiggerszky Gyula (Margitsziget), Ljszka Károly gazdasági ta.- nácsos, Dán László gyárigazgató (Pannon- nia), Holbesz Aladár Igazgató, Nicki Bé­la dr. (M. F. T. R.), Hosszú Márton festő, Felber Lipót igazgató, Wellisch Andor épí­tész, Tasnádi Szűcs András, Bernhardt Gyula, Kofái Henrik építész, dr. Homonnay Andor egyesületi ügyész (a közgyűlés jegyzője), Kcnessey Elek fürdőintéző, Tá­bori Kornél és Viraág Béla szerkesztők. A biztató jövő buzdító szavaival zárta be az ülést az elnök és az ezt követő cercle alkalmával tolmácsolta a királyi fen­ségnek Viraág Béla alelnök-háznagy a Hollós Mátyás Társaság üdvözletét, arra kérte a főherceg] elnököt, hogy Budapest főváros fürdőügyét kapcsolta erősen a ke­lethez, mert a nyugati fejlett fürdökulturá- val szemben mi elsősorban a keletre szá­míthatunk csak. Meglepetésszerűen jelen­tette ki lelkesen a Fenség, hogy ő szívvel- lélekkel hive a keleti orientációnak és a maga részéről mindent elkövet, hogy a Keletet Budapesthez kapcsollak. Kovácsházy Vilmos tanácsnokkal és má­sokkal folytatott megbeszélések után a főherceg és tábora elbúcsúzott a társaságtól és ezzel befejeződött ennek a nagymultú és nagyiövöjü egyesületnek első évtizedé­ről beszámoló közgyűlése. SZALFÉTER EDE Üveg- és porcollánkereskedcs, üvegezési- és képkorotozési vállalat fióküzlete egyidejű meg­szüntetésével 1, KRISZTINA KÖRÚT 83 alól 1, KRISZTINA KÖRÚT 77 SZÁM alá költözött TELEFON: 50-2-36 Távbeszélő: 87-9-65. LXIII. ÁLTALÁNOS AUKCIÓ KIÁLLÍTÁS: 1932. október 9. •én és 12.-én d. e. 10—%2, október 10.-én és 11.-én d. e. 10—%2 és d. u. 4—%8 órák között ÁRVERÉS: 1932. október 13.-tól 28.-ig d. u. órától.Vasárnapokon nincs árverés. ÁRVERÉSRE KERÜLNEK: Műb.c.ü festmények, szobrok, rajzok, porcellánok, keleti szőnyegek, művészi és közhasználatra szánt bútorok, ékszerek, kézimunkák, kelet­ázsiai tárgyak és könyvek. — Katalógus a helyszínen 1.50 Pengőért kapható. Szent Margit ujja,,,, Hétszáz év aranyló, legendás ködén keresztül ragyog, tttndökllk a magyar szentek csillagsorában Szent Margit, IV. Béla királyunk leánya, aki Buda- történelmi köveit tapodta s itt Budán ötvözte az Imát az Úristenhez a ma­gyarság boldogulásáért. A ka- tholicizmusnak ez a gyöngye, az egye­temes magyarságnak büszkesége, aki­nek sem korona, sem királyi vőlegény nem kellett, hanem csak áldozat és sze­retet — aki azért szenvedett, hogy más meggyógyúljon, aki azért tartott szigorú böjtöt, hogy más jóllakhassék, aki rongyba takarta a testét, könnyes imába a szívét — itt Budán a Széna­téren, az öreg János kórházban érez­tette, nagyon sokak előtt ismeretlenül, —szentségrehatását és áldását. Ahogy első szent királyunk jobbkeze is áldást osztóan dacol ezer év minden vihará­val — úgy a legdrágább magyar ki­rályleánynak is egyik ujja, amellyel életében is, simogatással betegeket gyógyított, sokáig ereklyeként meg­maradt és közel kétszáz év előtt a régi Szent János kórház alapfalába1, illesztették, ahogy azt Fraknói Vilmos és Némethy Lajos nagynevű történet­írónk bizonyítják. Margit királyleány az Egyháztól tu­lajdonképen csak" a „boldog“ nevet nyerte, mert szentté-avatási pőre, bizo­nyára a magyar közönyösség miatt 1272 óta folyik, mindezldeig eredmény nélkül. Ereklyéje a kórház falába úgy kerülhetett, hogy régtől fogva, mint a betegek gyámolát ismerték. Csodatéte­lei között megörökítették a mai Csá­szárfürdőnél, az egykori Feíhéviznéü, vagy Hévizfeő-nél feltámasztott Bócs nevű gyermek esetét, akit egy össze­omlott épület maga alá temetett és Margit királyleány buzgó imája után feltámadt. Ez a csoda, a híres legenda szerint, márványkoporsóján is be van vésve. Halála után Boldogasszony szi­getére állandóan s tömegesen zarán­dokolnak és a koporsójánál, később a sírjánál végbemenő csodák folytán az érdeklődés iránta nőttön nő, csodatet­teinek híre századokig fenmarad. A szent csontjai, ereklyéi ma már nem ismeretesek. Még a feje is elveszett a sok ide-odahurcolásban, amiben azért volt része, mert a török elől az apácák Pozsonyba menekültek, onnan is el­bujdostak, majd Budára s azután Pestre költöztek, míg végül 1782-ben az apácarend eltörlése folytán teljesen nyoma veszett. Egyedül az ujja van meg hiteles adatok alapján. Ezt azon­ban alig tudja valaki s fontos volna, hogy a főváros ezt a régi ház falán emléktáblával hirdesse. Érdekesnek tartjuk ezzel kapcsolat­ban elmondani a régi Szent János-kór- ház történetét, amelynek ódon épüle­téről, a sok helytelen tatarozás dacára is lerí az öregség. Az avatatlan kezek, melyek már sok műemléket tettek tönkre, itt is pusztítottak, eltűnte ték a régi kedves vonalakat, de azért még ma is fellelhető az építkezés korát el­áruló sok régi nyom. Helyén egykor a budai céllövőegyesület tanyázott. Már 1696-ban az akkori Sánc-utca (mert a mai Margit-körut volt akkor a sánc-árok) és Száraz utca közötti tel­ken állott a Schiesshaus, amelyet a budai lövészek a bécsi kormány támo­gatásával tartottak fenn. I. Lipót ki­rály 1703-ban különben már kötelező­vé tette a polgári lövöldék felállítását és Buda város jegyzőkönyveiben több helyen is van nyoma a Flintenschüt- zeneknek. Formális alapszabályukat 1763-ban hagyta jóvá a tanács, a lövő- helyről maga gondoskodva Itt, az egy­kori Horvátvárosban, melynek emlékét még ma is őrzi a mai Horváth-utca. Az építés anyagát még 1713-ban a várbeli Szent-Háromság szobor építési állvá­nyaiból hordatta ide a tanács. Ezt megelőzően a lövőhely mai Szegény­ház-utcai sarkán 1710-ben épült az első pestisbarakk, melyet a járvány meg­szűntével továbbra is fentartottak kór­ház céljára. Buda város tanácsa 1718- ban telekvásárlással bővítette a kór- házhelyet s 1735-ben kápolnát épített a polgárság adományából. Valószínű, hogy ekkor illesztették csodatevő Szent Margitnak ereklyéjét az alap­falba, hogy az alázatos szűz magyar királyleány, akinek különösen a bete­gek részéről volt nagy tiszteletben ré­sze, itt is éreztesse mennyei közben­járását. A pestis újra óriási mértékben szedte áldozatait 1739-ben, amikor a céllövőegyesület virágzása tetőpontját érte. A tanács a lövőházat is kórház céljaira rendezte be, de ugyanakkor Pösenbacher Mihály horvátvárosi pol­gár szomszédos majorját nagylelkűen kórház céljára hagyományozta. Ezután nem sokat tudunk már az öreg épület­ről, mint kórházról. A lövőhely tovább­ra is itt működött 1742-től, amikor a járványtól sújtott polgárság nagyon megtizedelve tért vissza az egyesület kötelékébe. A kórházban magábiam nem lehettek állandó betegek és így csak járványos időben vették igénybe, amikor a céllövészet és egyéb vigas­ságok úgyis szüneteltek. A tanács se­gítette az egyesületet, lövődíjakat adott s a rendes összejöveteleken a lövészek néhány forintot kaptak a vá­rostól hideg étkekre s italra egy akó bort. Grassalkovich gróf udvari kama­rai elnök rendeletére a budai tanács a házipénztárból 1768-ban évenkint hat, később tizenkét aranyat adott serken­tő díjakra, később pedig száz arannyal segítette évenkint a polgárok céllövő­egyesületének hazafias és sportcéljait. A tagok maguk is gyarapították az egyesület pénztárát, mert a befoga­dott uj városi polgároknak négy forint ötven krajcárt kellett fizetniük. A fej­lődés e fokán már nem igen tetszhetett a céllövő polgároknak a régi épület és 1787-től folyton megújították kéré­süket egy uj céllövölde érdekében. Azonban Schams, az 1800-aJs évek leghübb krónikása azt írja, hogy 1820 körül még mindig itt dívik a hetenkinti céllövés, amikor más-más tag adja a díjat. Ez időben Zeidler budai tüzér- szertáros volt a főlövészmester. ' Az 1848-as szabadságharc letörése után a Bach-korszak a céllövő egyesü­let fegyvereit elrekvirálta úgy, hogy megint hosszú ideig stagnál ez a ne­mes katonás sport. Az 1861-es év ele­jén mindössze tiz taggal kezdte meg az egyesület újra működését. Az ipa­rosoknak lazasan kellett dolgozniok, hogy a 12 évi tisztátalanságot eltávo­lítsák s a lövőházat régi céljának is­mét átadják. Ez év május l én a budai városi tanács tagjai, névszerint Thom ka József, Kimnach Lajos, Hess János tanácsnokok, Paulovits László polgár­mestertől támogatva, feltámasztották a régi nagyhírű lövöldét, sőt azt újjá is szervezték. A százéves Bürgerliche Flintenschützen und Rohrschützen- Compagnie romjaiból korszerűbb in­tézmény lett és a magyar nyelv ter­jesztésének, ápolásának hathatós elő­mozdítója. A régi egyesület nyelve még a német volt s benne a magyar szellem nem igen tudott utat törni, az újjáalakult egyesület azonban már a hazafias szellemet propagálta — ma­gyar hivatalos nyelvvel. A fejlődés csúcspontját a budai lövészek 1871 augusztus 18-án érték el, amikor or­szágos ünnepükön nemcsak a hazai Jö- vészegyesületek legjobbjai, hanem szá­mos külföldi lövész is résztvett. Ez a nagy lövészünnep még a régi lövöldé­ben folyt le, de már 1885-ben a ma is fennálló Mardbányltéri helyiségébe költözött országos ünnep keretében. Régi helyét a főváros vette meg a kórház kibővítése céljából, ötvenezer forintért. A régi Szent János-kórház igy lett komoly, nagy kórházzá, bár előbb is többször épült újjá. Már Kalmárffy Ferenc városbiró buzgóságából 1819- ben is kibővült. Ekkor, október 19-én József nádor és hitvese tették le a ki­bővült épület -alapkövét, amely 1820- ban nyílt meg, de még 1822-ben Is dolgoztak rajta. Ebbe az alapkőbe Falka budai polgár adományából az építés adatait megörökítő cinlemezt helyeztek el, melyet a lebontáskor bi­zonyára érdeklődéssel olvas majd az utókor. A budai sáncfal itt húzódott el a kórház mellett s a Margit-korutom még ma is fennáll a bástyafal, melyet reklámtáblák takarnak el, nehogy ez a műemlékünk látható legyen. Ez még megvan, de a folytatását már lebontot­ták a Margit-köruton. Nem hisszük, hogy a mérnöki tudomány nem talált volna módot az értékes falrészlet meg­mentésére. Ezen már nem lehet segí­teni. De a régi Szent János-kórháznál mntsük, ami még menthető. A Szent János nevet a kórház bizo­nyára azért nyerte, mert Szent János volt a céllövészet patrónusa, akinek már 1717-ben állítottak szobrot és aki­től 1735-ben a kápolna is a nevét nyer­te. Az 1819-1 bővítésnek a szobor útjá­ban állt, eredeti helyéről elvitték és az uj szobrot 1830-ban állították fel. a polgárság áldozatkészségéből. Ezt a szobrot a főváros 1928-ban újonnan felállította a Széna-téri homlokzat előtt. Ezt az ősi épületet a benne lévő Szent Margit ereklyével és £ bástya­fallal meg kell menteni. Magyarázó emléktáblákat helyezzenek el az épü­leten és ha mint kórház feleslegessé válik, Buda központi könyvtárává ala­kítsák át. ÉWOR.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom