Budai Napló, 1932 (29. évfolyam, 1069-1105. szám)
1932-09-25 / 1096. szám
Melléklet a fiUflat NaplO 1096. számához A magyar gazdasági öncéluság és önellátás rendszere Irta: 7iscfie.r József kir. tan., építész ALAPELV: Elsőrendű állam- és tajtenlarló érdek, ßogy az összes faji, erkölcsi és gazdásági erők a nemzeíi öncéluság és önellátás szolgálatába állíttassanak — ßazafias elszántsággal, késedelem nélkül — azonnali Az egész világra kiterjedt gazdasági krízis kegyetlenül romboló hatását csaknem egy év óta kényszerülünk tűrni azon reményben, hogy a reánk szakadt sorozatos és súlyos megpróbáltatások csupán időszaki jellegűek s hogy az általános javulás időpontja már közeleg... Sajnos, minden jel arra mutat, hogy reményünkben keservesen csalódni leszünk kénytelenek, ha idejében nem ébredünk tudatára annak, hogy segítséget kívülről sehonnan nem várhatunk és hogy kizárólag saját nemzeti erőinkre támaszkodva és saját nemzeti értékeink racionális hasznosításával lehetünk képesek megtalálni az elviselhetőbb jövő felé vezető utat: a nemzeti megújhodás útját! A büntető nemezis ismét tragikus történelmi válaszúihoz sodorta Hazánkat. Ütött a 12-ik óra, amikor ezeréves nemzeti létünk és dicsőséges múltú fajunk megmentésére minden energiánk, legjobb tudásunk és legnemesebb erényeink önztlen egybevetésével meg kell indítanunk a nagy honmentő gazdasági hadjáratot, — mert ha most sem sikerül minden jó magyar erő összefogásával és hősies elszántsággal kitömi gazdasági börtönünkből, úgy már csak a leggyászosabb periódus következhet szegény megcsonkított Hazánkra: az általános elszegényedés rohamos fokozódása, a minden hasznos emberi tevékenységet lehetetlenítő társadalmi felfordulás, nyomor, agónia és a legkínosabb kimúlás... Azonban e honmentö gazdasági hadjáratot nem külső ellenségeink, hanem önön magunk ellen kell megindítani, még pedig a legapróbb részleteiben gondosan előre kidolgozott gazdasági haditerv alapján, a legtökéletesebb egyetértésben és ami a Jegfontasabb, mindennemű egyéni és társadalmi osztályérdek tudatosan elhatározott és mindenki által önként elfogadott mellőzésével! Az eddig alkalmazott remédiumok csupán hatálytalan csillapító szereknek bizonyultak s a radikális gyógyulás folyamatát nem voltak képesek megindítani, amely szomorú eredménytelenség kell, hgy megerősítse mindnyájunk meggyőződését, miszerint: rendkívüli időkben és helyzetben csak rendkívüli intézkedések segíthetnek! Szüntessük meg az átkos torzsalkodást, amely a magyar faj nagy történelmi katasztrófáinak mindég egyik legfőbb okozója volt! Némítsuk el az önző egyéni és osz- tályérdekeket, amelyek a Nemzet egyetemessége boldogulásának legnagyobb akadályai! Ébresszük fel végre mindazon értékes tulajdonságokat és nemes erényeket, amelyek minden jó magyar lelke mélyén szunyadoznak, — és érvényesítsük azokat — minden akadályt leküzdeni képes vasakarattal — egyedül imádott Hazánk javára; nélkülöző és szenvedő honfitársaink érdekében! Az utóbbi hónapok eseményei kiábrándítottak bennünket fajunk renyhe és kábító optimizmusából. Nincs több veszteni való időnk! Elérkezett a döntő cselekvés órája! * Alapvető elveiben ismertetett ezen tervezet célja: ; Kiépíteni a magyar gazdasági öncéluság és önellátás rendszerét, amely lehetővé teszi termelésünk folytonosságának, pénzünk értékállóságának, államháztartásunk egyensúlyának biztosítását, szociális bajaink lecsökkentését és orvoslását és nemzeti céljaink megvalósítását. Minél inkább tudjuk az önellátás kérdését a gyakorlatiasság szem előtt tartásával a Nemzet javára megoldani, annál inkább sikerülni fog a világgazdasági válsághatásokat a minimumra csökkenteni. A helyzet ma az, hogy az állam, és magángazdaságok a külfölddel szemben cca 3.5 milliárd pengővel vannak eladósodva. Az 1932—1933. évi állami költségvetés az állami üzemekkel eyütt 1.2 milliárd, mely összegből 500 milliónál több a személyi kiadás és a nyugdíjellátás. Evvel szemben a forgalomban levő pengő fizetési eszköz csupán 30Ö—350 millió között ingadozik s így egyszerű kereskedelmi elgondolás mellett, a nemzeti forgótőkének évente 400%-ot kellene tisztán jövedelmeznie, a fenti állami költségvetés fedezésére, ez pedig képtelenség. Egy, csupán papiroson egyensúlyba hozott állami költségvetés nem képezheti egy reális államháztartás alapját. Ezt igazolja azon sajnálatos körülmény, hogy az állam kincstári jegyek kibocsátásához volt kénytelen folyamodni a mutatkozó hiányok fedezésére már a költségvetési év eleién. Rövidesen be fog igazolódni az is, hogy a látszólag egyensúlyban levő költségvetésihez szükséges adó-, illeték és egyéb bevételek nagy mértékben el fognak maradni azért, mert az adózók fizetőképessége rohamosan csökken a szükséges készpénz forgótőke hiánya miatt. Ezzel szemben sajnálattal kell megállapítani, hogy a katasztrofális helyzetet orvosolni hivatott intézkedések nem történnek. Matematika ipontossággal kimutatható, hogy záros határidőn belül, ha célravezető gyors intézkedések nem történnek, úgy minden magángazdaság a biztos pusztulásra van kárhoztatva, kivéve a karteleket! A 33-as bizottság az észlelt hiányok eltüntetésére az adó- és illetékkulcsokat növelte. Nem vette azonban tekintetbe azt, hogy bizonyos idő múlva nem lesz mit megszorozni a felemelt adókulcsokkal. Szükséges tehát, hogy a polgárság termelő- és teherviselési képessége emeltessék tervszerűen, első sorban a polgárság alapszükségleteinek fedezése céljából, továbbá, hogy a többtermelés révén előálló feleslegekkel a külfölddel szemben fennálló tartozásaink, egy megfelelően mérsékelendő kamatláb mellett, belátható időn belül törleszthetők legyenek, úgyszintén, a múlhatatlanul nélkülözhetetlen, nálunk élő nem állítható és külföldről behozandó cikkek, csereforgalom utján a többtermelés feleslegeiből fedezhetők legyenek. A magyar gazdasági öncéluság és önellátás rendszere az alábbi öt alkotóból van összetéve, amelyeket egyenként vázlatosan ismertetünk, u. m.: I. A közéleti tisztaság helyreállítása. II. A szükséges forgótőke és anyagi eszközök előteremtése. A hitelélet újjászervezése. A magán- és közterhek konverziója. A hadikölcsön ősjegyzők méltányos kártalanítása. III. Munkaalkalmak teremtése; a hasznos termelés fokozása. IV. Az álamháztartás észszerű visszafejlesztése. V. A megváltozott gazdasági viszonyoknak megfelelő igazságos adópolitika. I. A közélett tisztaság radikális helyre- állítása. 1. Mindenféle — akár közjogi, akár köz- gazdasági összeférhetetlenség telles megszüntetése. 2. A közalkalmazottak feletti fegyelmi bíráskodás mai rendszerének eltörlése s a királyi bíróságokra ruházása. 3. Általában minden olyan kari- és egyéni privilégiumok megszüntetése, amelyek a közérdeket sértik. 4. A kartelek túlkapásainak megrendsza- bályozása és fokozatosan az egészséges versenyt jelentő szabadkereskedelemhez való visszatérés. 5. Az 1931. évi augusztus hóban elrendelt bankzárlat előtt hazafiatlan bizalmatlanságból külföldre mentett fizetési eszközök és értékek záros határidőn belüli hazarendelése, a legszigorúbb büntető szankciók mellett: a renitenskedők itthon bárhol és bármilyen alakban létező vagyonának az állam javára leendő elkobzása, hazaárulás címén vádaláhelyezés, súlyos börtön- büntetés stb. 6. A még felkutatható illetéktelen háborús nyereségeknek súlyos megadóztatása. 7. Azon elv törvényre emlése, hogy senki sem részesülhet közpénztárból egy- .nél több cimen bármilyen természetű javadalmazásban. . * A gyakorlati megvalósítás eszközei: A) Az összeférhetetlenségi törvényjavaslat eredeti szövegének radikális kiterjesztése. B) Egy hatásos és nem pro forma megfogalmazott karteltörvény érvényesítése. C) Kormányrendelet (a meghosszabbított felhatalmaási törvény alapján) a hazafiat- lanul külföldre kimentett fizetési eszközök és értékek hazarendelése tárgyában, a szükséges szankciókkal. II. A szükséges anyagi eszközök előteremtése. A hitélet újjá szervezése. A magán- és közterhek konverziója. Annak ellenére, hogy bőségesen megterem az országban minden élelmiszer, mégis egyre szaporodnak az éhezők s szégyen lenne, ha a mai tarthatatlan helyzeten nem tudnánk változtatni. Ninjcs másra szükség, mint energikus céltudatos gazdaságpolitikai intézkedésekre a belföldön és bátor szókimondásra a külfölddel szemben. A külföldre történő fizetések felfüggesztésével és a kölcsönök kényszorkonver- zójával kapcsolatban föltétlenül meg kell valósítani a valutareformot, mert a jelenlegi aranyfedezetű pénzrendszer egyedül képtelennek bizonyult arra, hogy a gazdasági életet megfelelő pénzmennyiséggel, forgótőkével táplálja. Gazdasági életünk alapvető törvényévé kell emelnünk az új tételt, miszerint: „nem lehet a forgalomban levő pénz- mennyiséget függővé tenni . attól, mennyi arany- vagy deviza fekszik egy adott pillanatban a Nemzeti Bank páncélszekrényeiben,“ és egy új nemzeti valuta megteremtésének szüksége ma már minden jóhiszemű, tisztán látni tudó és akaró hazafi előtt megcáfolhatatlan; egy olyan nemzeti valutáé, amely független kell, hogy legyen az aranytól és az ország termelő erőire, a magyar ingatlanra, a magyar földre és azok hozadékára és az egész nemzeti jövedelemre kell hogy felépítve legyen. Ezen új nemzeti valuta — vagy másszóval új fizetési eszköz előteremtése belső kölcsön kibocsátása útján föltétlenül lehetséges és erre vonatkozólag két alternatíva gyakorlatilag is már ki lett dolgozva. És pedig; A) alternativa. Belső kölcsön kibocsátása az összes állami, köz- és magántulajdont képező ingatlan progressiv százalékos kényszer-garanciája ellenében. Ezen terv lényege röviden a következőkben foglalható össze: A belföldi kölcsön biztosítékául az .ingatlan" szolgáljon, ideértve a kincstár, a városok és egyéb közületek és hitbizomá- nyok ingatlanait is, melyek e célra bőséges fedezetet nyújtanak. Az ingatlanok értékének csak egy bizonyos, hányada (25%—50%) vétetnék igénybe és ez is csak garanciaképen. Ez az eljárás tehát egyáltalán nem jelent megterhelést, már csak azért sem, mert ezen ingatlan-garancia nyújtásért az ingatlantulajdonost jövedelmet kap. Más az eset, ha egy ingatlantulajdonos a maga ingatlanára 25%-nyi adóságot vesz fel kamat- fizetés kötelezettsége mellett s amidőn az igénybevett hiteltökét az adós elkölti vagy befekteti. Ebben az esetben az ingatlan megmaradó értéke (100%-25%) csak 75%, mert az ingatlant 25% adóság terheli. Ha azonban az ingatlanból 25%-ot jövedelmező garancia címén veszek igénybe, akkor ezen ingatlan értéke legalább 100% plus kamatjövedelem, feltéve, hogy a garancianyújtás nem jelent kockázatot. Már pedig a végre öntudatra ébredt polgárság nem fogja a jövőben lehetővé tenni azt, hogy a közpénzekkel helytelenül gazdálkodjanak. Az igénybevett garanciatétel a telek- könyvben nem a „C“ lapra, hanem az „A“ lapra kerül, úgy mint az a földvagyon- váltság esetében történt. Eképen az ingatlanok nemcsak, hogy nem terheltéinek meg 25%-os teherrel, hanem azoknak 25%-a jövedelmet hajtó mozgó tőkévé válik. Tehát a holt tőkének egy része, közvetett úton, mint mozgótőke kerül a közgazdaság vérkeringésébe!» Ez a terv egyáltalán nem bankokrácia ellenes, mert a gazdasági fellendülés és a nagy forgalom révén a bankok is bőségesen jövedelmezni fognak. Külföldi adóságaink utáni kamatszolgáltatás ezen összegből a külföld által is elfogadható módon, a kivitel és behozatal megfelelő szabályozása révén, eszközölhető lenneI A szükséges törvényes felhatalmazást néhány szakaszból álíó törvény adná meg, amely kizárólag belső hielmüveletre vo- II at kon ék és így a külföldnek ezen új nemzeti fizetési eszköz létesítésébe beleszólása nem lehet s azt nem is akadályozhatja meg. Belső csereeszközül pedig egy „Bon“ is szolgálhat, amely csak a munka és a termelés útján válik a külföld által is elfogadható fizetési eszközzé. Tekintettel arra, hopy egyrészt a bizalom felébresztésére, másrészt az amúgy is csak fokozatosan forgalomha hozandó és hozható belső kölcsönnel való termelés céljaira aonnal cca. 500 millió pengőnél nagyobb összegre szükség nincs, az ezen összeg erejéig felfektetendő vagyonkataszterek (a járásbíróságoknál kellő szervezés útján) két hét alatt elkészülhetnek. Ugyanazon időben letárgyalhatok a szükséges törvényjavaslatok. További két hét alatt a szükséges fizetési eszközök is előállíthatok olymódon, hogy pl. a már kinyomtatott tartalék-bankjegyekre megkülönböztetésül egy buzakalász vagy egy méhkas nyomtattatnék. Ilymódon a belső termelés megindítására és a munkanélküliség megszüntetésére, úgyszintén az inségakciókra szükséges fizetési eszközök, a külföld megkérdezése nélkül, a legrövidebb idő alatt forgalombahozhatók. Csupán erélyes elhatározásra van szükség.! Kivihetőség szempontjából semmi más tárgyi akadály nem forog fenn, imnt a jelenlegi pénzügyi diktatóraink kényelmes konservativismusa, pénzügyi szakértőink és tudósaink maradisága, kik a mai pénzügyi rendszer helyett mást — jobbat, megfelelőbbet elképzelni nem képesek és végül nagy bankvezéreink önző akadékoskodása és ellenszenve, minden olyan megoldás iránt, amely mammutjövedelmeik csökkentését idézné elő. Ezeket az akadályokat pedig minden rendelkezésre álló törvényes eszközzel el kell tüntetni és ha a meglévő eszközök elégteleneknek bizonyulnának, úgy azokat, a hazafias cél szolgálatában, ki kell egészíteni. Nemzetünk jövője, * boldogulása, jóléte forog kockán! B) alternatíva. Belső kölcsön kibocsátása az állami bevételek záloga ellenében és esetleg az Ingatlanfedezettel kapcsolatosan. (Dr. Varga Lajos debreceni ügyvéd tervezete szerint) A Magyar Nemzeti Bank fedczetkészleté- nek 1928. óta folytonos apadása következtében nem lehet vita tárgya, hogy a papir- pengő ilyszcrűen megcsappant fedezetéről valamilyen módon gondoskodni kell, tehát az eddigi fedezet mellé új fedezetet, vagy lobban mondva: új pénzkibocsátás! alapot kell találni. Megjegyzendő, hogy a fedezet kérdésé a papírpénz értékelésének szempontjából teljesen közömbös. Mert a papírpénznek ma, a kényszerforgalom idején nem a fedezet ad értéket, hanem az a tény] hogy általa köztartozást teljesíthetünk, — továbbá a gazdasági forgalom, a csere. Miért is minden pénz jó, amelyet a közpénztárak teljesítésképen elfogadnak, továbbá amelynek mennyisége a forgási sebességnek figyelembe vételével arányban áll a gazdasági forgalommal, illetve annak igényeit kielégíti. Mivel .pedig a pénzszűke valósággal fojtogatja a gazdasági életet, tehát feltétlenül szükséges új pénzmennyiséget forgalomba hozni. És pedig elsősorban konverzióra, azután pedig olyan nemzeti beruházásokra, amelyek a tőkevagyonnak es a nemzeti jövedelemnek gyarapításával egyszersmind azonnal reális ellenértékel a kibocsátandó papirpengőnek. Az új pénzkibocsátást azonban a Magyar Nemzeti Bank reformjával kell összekapcsolni. A reform álljon annak kimondásából, hogy egy alkotandó új törvény kapcsán a bank üzletköre ezentúl két osztályra u. m. Jelzáloghitelosztályra és a Kereskedelmi Hitelosztályra tagozódik, Az előbbinek üzletköréhez kizárólag a hosszú-, az utóbbinak üzletköréhez pedig a rövidlejáratú hitelműveletek tartoznak. A Jelzáloghitelosztály üzletkörében kibocsátandó papirpengőnek fedezetéül, hogyha a fedezet egyáltalában szükséges, a Magyar Szent Koronának ama pénzügyi bevételi forrásait kell lekötni, amelyeket az (924. IV-ik törvényünkkel a Népszövetségi kölcsön fedezetére első helyen zálogul lekötöttünk, — de amelyeket az 1930. évi XXXI. törvényünk a tervezett 500 milliós külföldi kölcsönnek fedezetéül másodhelyen elzálogosíthatónak mondott ki. Ezek a pénzügyi bevételi források a következők: A vámbevételek, a dohányjövedék, a cukoradó és kincstári részesedés s végül a sójövedék tiszta hozama. Ezek a bevételi források fedeznék az első helyű telekkönyvi bekebelezésen kívül, a hosszú lejáratú hitelműveletek olytán kihelyezett pengőösszegek kamatjának és törlesztési részleteinek fizetését is. Nem lehet vita tárgya az, hogy hja ezeket a pénzügyi felspgjogkat a londoni Rot- schild, avagy a nemzetközi bankkapítaliz- musnak bármelyik pénzcsászárja a maga kölcsönének biztosítására alkalmas zálognak találta, hogy akkor a Magyar Nemzeti B^nk R. T. ugyanazokat a felségjogokat a hosszúlejáratú hitelműveleteknek gyakorol- hatása céljából kibocsátandó papírpénznek fedezetéül szintén jónak, alkalmasnak, elfogadhatónak kell, hogy találja! AKereskedelmi Hitelosztály keretében kibocsátott papirpengőnek fedezetéül pedig továbbra is az alapszabályokban tüzetesen megjelölt értékek, u. m. arany, valuták, devisák, váltók, utalványok, közraktári jegyek, stb. szolgálnak, az alapsza- bályszerü üzletkörnek érintetlenül hagyásával. Ki kell mondani, hogy a Jelzáloghitelosztály kizárólag elsőhelyü bekebelezés ellenében, a jelzálog értékének legfeljebb 40%-a erejéig és csak a községi takarék- pénztár útján, ahol pedig ez az intézmény megszervezve nincsen, az O. K. H. kötelékébe tartozó hitelszövetkezetek útján folyósíthatja a hosszú lejáratú kölcsönöket, amelyek ezekért a kölcsönökért szintén szavatolnak. A hosszú lejáratú kölcsönök kamatlába legfeljebb 3 (három) százalékban alapszabályszerűen állapítandó meg, mert magasabb kamatot sem a föld, sem a ház nem bír el. Szabályozni kell a hosszú lejáratú kölcsönök kamathasznainak kik között és milyen arányban való elosztását. E rendszabályban kell kifejezésre juttatni legelőször azt, hogy a hitelügy közérdek, tehát sem bank-, sem bankdirektori nyerészkedésnek tárgya nem lehet! Egyedül méltányos elosztás a következő: a tőkerészletek egészen, a kamatnak pedig 4—8-ad része illesse a Magyar Szent Koronát, mint a tulajdonképeni hitelezőt és pedig az állami számvevő- szék ellenőrzése mellett; a Községi Takarékpénztárt, illetőleg a hitelszövetkezetet a közbenjárásért és szavatosságért illesse 3^8-ad rész; a Magyar Nemzeti Bankot pedig a pa- pirpengő előállítása és az adminisztráció költségeinek fedezete céljából 1—8-ad rész. A hosszú lejáratú hitelműveleteknek mely célokra való gyakorlását a legszigorúbb programmszerűséggel kell előre megállapítani. Első cél mindenesetre a föld- és házbirtokot terhelő és már előzetesen 50%-ro de- valorlzált adósságának konvertálása. Hogy a terhes váltőkölcsönök devalorizálása és ezt követő konverziója mennyire sürgős, azt külön hangsúlyozni fölösleges! í Második cél gyanánt általánosságban kizárólag olyan nemzeti beruházásoknak tüzetes megjelölése szükséges, amelyeknek végrehajtása önmagukban ellenértékei a kibocsátandó papírpengőnek és amely beruházások továbbá, mint gyümölcsöző beruházások, számottevő munkaalkalmat teremtenek és végül munkabérek és anyag- beszerzés címén a papírpénzt nagy tömegben mozgósítják. Ilyen beruházásként egy felsorolás a III. fejezet alatt található. A konverzióval alig jön pénz forgalomba, mert a váltóknak konvertálandó ellenértéke a bankok pénztáraiba és innen a Nemzeti Bankba folyik vissza. Ellenben a szellemi és testi munkaerővel összekapcsolt gyümölcsöző beruházásoknak keresztülvitele fokozatosan megszüntetné a pénzhiányt és fokozatosan megszüntetné a munkanélküliséget A fogyasztás és a forgalom növekedése folytán már csak azért sem lehetne ezekre a célokra a papírpénz kibocsátásának inflatorikus hatása, mert az ilyen módon forgalomba jövő pénz adó-, illeték- és kamat- hátralék fizetése útján visszafut a Magyar Neméti Bankba. Hogy a Magyarországon forgalomban lévő pénzmennyiségnek szaporítása mennyire nem jelentene még inflációt, azt mi sem igazolja jobban, mint az osztrák bankjegyforgalommal való összehasonlítás. Ausztriában ugyanis 800 millió pengő értékű bankjegy van forgalomban és az osztrák schillingnek nemzetközi értékelése ma is van olyan jó, mint a pengőé. A Magyar Szent Koronát a hosszú lejáratú hitelműveletek kamatjának a fele, tőketörlesztési részletei pedig teljes egészükben illetvén, új nemzeti bevételi forrás keletkezik, — amit a „Nemzeti Hadiadósságok Alapja" elnevezéssel, állami számvevőszéki ellenőrzés mellett, törvényes megbízás alapján a Magyar Nemzeti Bank kezel. Ennek az alapnak a terhére kell írnunk a nemzeti becsület védőpajzsa alá helyezett adóságainkat, vagyis az ős- jegyzésű hadikölcsönkötvényeket, az elpusztult árvavagyont, a különféle közérdekű célokat szolgáló alapítványi vagyonokat. Természetes dolog, hogy ez Alap, miután jelentékeny és biztos, sőt évenként emelkedő bevételhez jut, megfelelő pénztári művelet, u. m. kisorsolás alá eső nyereménykötvényeknek kibocsátásával, a Nemzetnek megterhelése nélkül, helyreállíthatná ezeket az elpusztult vagyonokat. De ezenelül tehermentesítené az állami költségvetést ugyanez az alap a hadirokkantak, az árvák, az özvegyek és az érem- pótdíijasoknak szintén a nemzeti becsület által védett követelései alól. Ez a terv a saját erőnkből való talpra- állásunknak lehetőségét mutatja ki, még pedig a nemzetnek egyetlen flllérnyi újabb megterhelése, egyetlen flllérnyi külföldi kölcsönnek felvétele nélkül, nemzeti és különösen pénzügyi szuverénitásunknak teljes megóvásával. E terv a törvénnyel éppen nem ellentétes, sőt inkább a törvénynek végrehajtását kívánja. Külföldi hitelezőink érdekeit nemcsak hogy nem sérti, hanem azokat hathatósan szolgálja, miután a magyar gazdasági élet talpraállításával párhuzamosan növeli a nemzeti vagyont, fokozza az egész vonalon a termelési tevékenységet, vagyis a jelenlegi fizetésképtelen adóst olyan aktiv helyzetbe hozza, amely lehetővé fogja tenni adóságainak törlesztését. A Magyar Nemzeti Bank mindkét hitelosztályának keretében tökéletesen azonos alakú és címletű papírpénzt bocsáthat ki. Egyrést az a tény, hogy a közpénztárak azt teljesítésül elfogaják, másrészt e kény- szerforgalom és megszokás, a belföldi for galotnképeség elől a csakis rossz akaratú pesszimizmus által előre támasztott aggályokat feltétlenül el fogják oszlatni! • Közérdekű Pénzügyi Rendszer és Szervezet. E rendszer gerince a Községi Takarék- pénztárak, a Községi Vásárcsarnok Szövetkezetek és ezekkel kapcsolatosan a Mezőgazdasági és Ipari Termelési, Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetek Országos szervezése gyakorlati példák alapján: Klskundorozsma, Jákóhalma, Tiszakiirt, Tiszaszentimre, Jáiszjákóhalma, Kunmadaras, Böhönye, Bégaszentgyörgy, Fe- renchalom, Torontálalmás, Nákófalva, Ka- talinfalva, továbbá: Hajdúböszörmény, Karcag, Kisújszállás, Nagykőrös, Debrecen. E tervezetből idézzük a világháború utáni korszáknak az alábbi alapvető és megdönthetetlen gazdasági aksziómáit: 1A hitelgazdaságiak mai fejlett korszakában nem vitatható, hogy a hitelügy a maga országos általánosságában közérdek. Nem vitatható az sem, hogy a hitelügyet, mint legelsőrendű közérdeket, nemzeti alkotmányunk alkotó részévé kell beavatnunk. Még pedig teljes egészében és egységesen: a pénzügyi rendszert és a pénzügyi szervezetet illetően is. Ki az az államférfi, politikus és közgazdász, elméleti és gyakorlati tudós, aki nem
