Budai Napló, 1932 (29. évfolyam, 1069-1105. szám)

1932-09-25 / 1096. szám

Melléklet

C) UJ törvény a nyugdíjellátás újra rendezése tárgyában;

D) U törvény az- álíáshálmozásbk ellen - és az állami és közalkalmazottak fizetésének rendezése tárgyában.

V.A megváltozott gazdasági viszonyoknak megfelelő Igazságos adópolitika.

A legutóbbi években a pénzügyi kormányzat folyton csak új adók bevezetésén dolgozott és ezek kulcsait oly magasra fokozta, hogy a most bekövetkezett gazdasági helyzetet minden gondolkodó polgár előre sejtette. Nézzük meg pl. közelebbről, [hogy hogyan állunk a háztul aj donnái. Az adóköteles házak adója, a pótadók és az egyéb elkerülhetetlen kiadások és költségekkel együtt, a Jövedelem 43%-át teszi ki. a háztulajdon után vagyonadót és a házbérjövedelem után jövedelmi adót kell fizetni, mely utóbbi 100%-kal emelkedett s Így a háztulajdon utáni adó a bruttó házbérlö- vedelemnek az 55%-a. Ha figyelembe vesz- szűk az általános 5%-os házbérvesztesé- get, az 50%-ig jelzálogkölcsönnel meter- helt ház 10 év múlva a mai birtokos kezében vagyontárgyai nem Jelentheti Ugyanilyen, sőt még ennél is megdöbbentőbb példák hozhatók fel a mezőgazdaság terén Is!

Joggal mondhatjuk tehát, -már csak az itt felhozott példák alapján is, hogy egész adózási rendszerünk ügy az egyszerűsítés, mint az adómorál szempontjából radikális reformra szorul, mert a legnagyobb anomáliák az adózás terén tapasztalhatók. Maguk az adótisztviselők panaszkodnak a képtelen, sokszor ellentmondó rendeletek tömkelegé miatt.

Az adó- és illetékemelések folytán általánosságban mindig bekövetkezett a forgalom csökkenése s ennek természetes fo- lyamányaként a közvetett adónak a csökkenése is és az állam bevételeinek Úseb- bedése, ha intézményesen agyanakor nem történik gondoskodás a termelés és a kereseti lehetőségek fokozása tekintetében.

Mai adózási rendszerünk elódázhatatlan megreformálásának lehetetlenné kellene tenni azt Is, hogy a becsületes bevalló károsodjék, amint azt már előbb is Jeleztük, a hamis bevallásokból eredő adójövedelem csökkenésének ellensúlyozása címén irreálisan magasra szabott adókulcs miatt.

A mai, körülbelül 40 féle adónem tarthatatlan.

Az adózás reformiát Illetőleg egy, részben a kollektív termeléssel összhangzásban álló tervezet készítendő, mely tervezet révén az egész adminisztráció lényegesen csökkenthető és az adózó polgárság számára is érthető és elfogadható lesz.

*

Zárszó.

„A mai helyzetért felelős az előző kormányzati rendszer, mert a világválság hatásait nem érezte volna meg ilyen keservesen Magyarország, ha az elmúlt tíz év alatt azok az urak, akik sorsunkat irányították, több előrelátást érvényesítettek volna az ország ügyeinek intézésében. Felelős a mai kormány, mert aki kormányozni akár, annak nem lehet ölhetett kezekkel nézni a helyzet romlását vagy Javulását, hanem magának Is igyekeznie kell azon, hogy a romlás kisebb, a javulás pedig gyorsabb legyen." („Pesti Hírlap“ 1932. szept. 18. vezércikkből.)

„Balga az, aki a nagytőke-vállalkozás hasznát tagadni, hatóerőiét megbénítani akarná. De azt már méltán megkövetelhetjük, hogy profitéhségét fékezze, ne zsákmányoljon, szervezett gazdasági hatalmát ne használja a fogyasztók megnyomorító^ sára“. („Budapesti Hirlap“, 1932. szept 18.)

Immár nyílt titok, hogy a társadalom minden rétegében mind erősebben ver gyökeret az a meggyőződés, miszerint mindazon alapvető radikális pénzügyi és gazdasági elvek gyakorlati megvalósítására, amelyekre a „Magyar Gazdasági ön- céhiság és önellátást Rendszerinek föl kell épülni, — a jelenlegi kormány és annak pártjai egyáltalán nem alkalmasak, mert éppen az országos Jelentőségű gazdasági kérdések megoldási módjaiban az egyes politikai pártok között, sőt a pártokon belül Is, olyan mély ellentétek állanak lenn, amelyek összeegyeztetlietetleneknck bizonyullak.

E honmentő akció sikerének első feltétele tehát egy ú] kormányelnök kinevezése, aki a fentebb nagy vonásokban vázolt gazdasági haditerv alapján részletesen kidolgozott kormányprogrammal forduljon a nemzethez s hívja össze sürgősen azt a parlamentet, amelyik összetételénél fogva képes lesz a legradikálisabb, a legönzetlenebb, a leghafhatósabb és ha szükséges, a legszigorúbb intézkedések gyors és alkotmányos megvalósítására.

Ezen gazdasági haditerv — az új kor- mányprogramm — kidolgozása olyan hivatott gyakorlati szakemberek közreműködésével, akik a társadalom megszervezése céljából lelkes hazaszeretettel sietnek veszélyben lévő Hazánk rendelkezésére bocsátani legjobb tudásukat és tapasztalatukat, politikamentesen és önzetlenül, —• nem lehet probléma!

Azonban e személyi kérdés eldöntése Hazánk legmagasabb politikai, katonai, gazdasági és erkölcsi vezérének: a Kormányzó úr öfőméltőságának bölcs megitélésétől függ ■. • ___________________

Ny

omatott a „Budai Napló“ nyomdájában Budapest, 1., Bors-utca 24. Tel.: 502—96. Felelős nyomdavezető: Resch Nándor.

ütközik meg azon, hogy a nemzetnek legfőbb politikai szervei: a törvényhatóságok, a kis- és nagyközségek kizárólag a magánnyerészkedésre alakult bankcégek előszobáiban, sóhajtozzanak hitelszükségleteik kielégítése végett? Ki az a közszereplő egyén a magyar fórumon, aki nem látja be és nem érzi azt, hogy ez a tény a nemzetnek és a közönségnek önérzetét bántja, méltóságát és tekintélyét súlyosan sérti? A nemzet egyeteme és a községi kötelékekben széttagolt társadalom csak egyenrangú tényezőkkel tárgyalhatnak.

A termelés fokozása, a közlekedés fejlesztése, a népesség folytonos szaporodásával szaporodó munkakeresők és fogyasztók munkaalkalmainak megteremtése, a fogyasztási érdekeknek védelme egytől- pgyig oly általános közérdek, mint amelyek a hitelgazdaságnak mai fellett korszakában ellentmondást nem tűrő eréUyel a hitelügy- nek a közérdekben és egységes megszervezését követelik.

Az életfejlődés nem csupán gazdasági és szociális, 'hanem politikai és közművelődési érdekben is mindig több és több teljesítést követel közteherviselés alakjában az állam, a község, az egyház, a köz- intézmények javára. Ámde hogyan teljesítse a nemzet, a társadalom ezt a folyton fokozódó közterhet, hogyha viszont a teher- biróképesség fokozásának hitelgazdasági tényezői a pénzügyi rendszer és a pénz-1 ügyi szervezetek nem állanak sem a nemzetnek, sem a társadalomnak uralma, ren-1 delkezése és irányítása alatt? Hogyan teljesítse a nemzet, a társadalom a folytonosan fokozódó közterhet akkor, amikor a nemzeti tőke és munka összhangzatos termelési tevékenysége gyümölcseinek javarészét a hitelgazdaságnak magánnyerészkedésre alakult szervezetei szüretelik le?

A hitelnek közérdekű természete szembeötlő, amiből folyik, hogy a halgazdaságnak rendszerét és szervezetét telles egészében, mint közérdeket, alkotmányos utón kell szabályoznunk, a közérdekű pénzügyi rendszert és szervezetet a nemzeti alkotmánynak sarkalatos tényezőivé kell beavatnunk!

A „Községi Pénzügyi önállóság“ elvére alapozott terv kidolgozás alatt áll s csupán a kormány elhatározásától függ, hogy az országos szervezés azonnal megkezdődhessék, párhuzamosan a termelési belső kölcsön kibocsátásával.

Dr. Varga Lajos debreceni ügyvéd, „Bankpolitika és Nemzetpolitika“ című, minden oldalról tárgyilagosan megvilágított és megindokolt tanulmányában, e pénzügyi rendszer ismertetésének és terjesztésének a legfelkészültebb apostola.

•

Kiegészítő pótBzetési eszköz A „Cserejegy“

A „Községi Vásárcsarnok Szövetkezetek" (Mezőgazdasági és ipari, termelési, fogyasztási és értékesítési szövetkezetek) intézményeinek országos fejlesztési és általánosítási programjának gyors megvalósítását kétségtelenül igen nagy mértékben fogja elősegíteni: Szél Jenő (Budapesti Kisipari Hitelintézet R. T. vezérigazgatója) javaslatának adoptálása, melyet a „Kapitalizmus munkanélküliség nélkül" cimü tanulmányában fejt ki.

E javaslat olyan megállapításokon nyugszik, amelyeket a világgazdasági krízis előttünk lefolyó tagadhatatlan eseménysorozata bőségesen megindokolt.

A megállapítások kivonatosan a következők:

A világszerte állandóan fokozódó munka- nélküliség a kapitalista termelés mai rendserének teljes csődlét lelzi.

A leggazdagabb országokban is mindinkább súlyosabbá és súlyosabbá válik a munkanélküliség problémáin, ami félreismerhetetlenül mutatja, hogy a kapitalista termelés mai rendszere már sehol sem felel meg az óriási módon fejlődött és kom- plikdlódott gazdasági életnek.

Nem zárkózhatunk ei ma már annak belátása elől, hogy katasztrófában fogyatékos az a termelési rend, amely fényűzésre kényszerít szegény éhező embereket és pazarlásra eladósodott, nyomorgó országo- gokat. Mert a munkátlanság fényűzés, melyet csak megtakarításokkal rendelkező gazdag ember engedhet meg magának ide- ig-óráig. A munkaerők parlagon heverte- tése pazarlás, amelyet szintén csak gazdag országok engedhetnek meg maguknak ugyancsak ideig-óráig.

Hogy a kapitalista termelés rendszerének azok a fogyatékosságai, amelyek a munkanélküliséget előidézik, kiküszöbölhetők legyenek, oly organizációra van szükség, amely az összes energiákat, eszközöket és módszereket legelsősorban annak a célnak a szolgálatába állltla, hogy minden munkaképes, dolgozni akaró embernek módidban legyen legalább annyit termelni, amennyi szükséges ahhoz, hogy sajdtmaga és családja legegyszerűbb létfenntartását biztosíthassál E probléma lehető mgközelítését tűzte ki céljául a következőkben kifejtendő javaslat.

A javaslat tényeken épül fel. Távol áll mesterséges vásárlóerő kreálásának még a gondolatától is. De messze áll véleményekre épített olyan elméletektől is, amelyek valóságos vásárlóerő teremtésében inflációt látnak. Figyelmen kívül hagy elavult megállapításokat és általában olyanokat, amelyeket a ma tényei nem igazolnak. Ä

gyakorlati élet elismert tényeiből így önként kínálkozik a mai viszonyoknak megfelelő gyakorlati megoldás.

A javaslat kiinduló ténye, hogy minden munka nélkül hagyott fej és kéz nemcsak szociális veszélyt Jelent, hanem egyben gazdasági szempontból is kettős veszteség, m. p.:

1. termelés elmaradása,

2. ugyanakkor kényszerű fogyasztás. (Meglevő tőkékből, segélyekből, kórházból, lopásból, fegyhlázból stb., szóval meglevő gazdasági javakból.)

A veszteség méreteire világítanak rá a kövekező további tények:

Minden munkabíró ember normális munkával többet képes produkálni, mint a mennyi legegyszerűbb életszükségleteinek kielégítéséhez kell. Abból a többletből, a mely a produkcióból a fogyasztás után fennmarad, ered a vagyon.

Abból a hiányból, amellyel a produkció a fogyasztással szemben elmarad, keletkezik az adósság.

A gazdasági összefüggések következtében a veszteségek hatványozottan tovább fokozódnak azáltal, hogy a munkanélküliség emelkedésével nemcsak mind inkább nagyobb és nagyobb termelési (hiány mutatkozik a fogyasztással szemben, hanem ezenfelül mindinkább kevesebb és kevesebb dolgozó ember vállára nehezedik a társadalom eltartásának és a hiányok pótlásának terhe. Ez pedig a tőkeképződés nélkülözhetetlen fokozása helyett a még meglévő tőke elsorvadására vezet A megtakarított tőke sorvadásával pedig sorvad a vállalkozási kedv és lehetőség is. Pedig a gazdasági élet mai organizációjában a termelés és annak értékesítése túlnyomó részt a vállalkozástól függ.

A szükséglet már régen nincs oly közvetlen kapcsolatban a termeléssel, hogy azt a kölcsönös szükségletek mérvéhez képest irányítani és foglalkoztatni tudná.

A kapcsolatot a vállalkozás teremti meg, amely túlnyomó részt előre termel vagy termeltet későbbi szükségletek kielégítésére. Amikor ezzel munkaalkalmat ad, ugyanakkor a termelésben résztvevők fogyasztóképességét is emeli.

A vállalkozások azonban — megfelelő tájékoztató adatok hiányában — csak vélelmezett jövőbeni fogyasztóképesség alap- ián foglalkoztatják és irányítják a termelést. De az irányítás tájékozatlanságát még fokozza, hogy a vállalkozások egymásról Is igen keveset, sőt sokszor mitsem tudnak. A termelés irányításában tehát nem tényekre vonatkozó megbízható adatok, hanem vélemények és spekiuatív kombinációk látszanak döntő szerepet. Ebből keletkezik annak az egyensúlynak a súlyos megzavarása, amely pedig nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a meglevő termelő energiák felhasználhatók, ez alapon a fogyasztóképességek megteremthetők és ezzel egyidejűleg kielégíthetők legyenek.

A legértékesebb termelő energiák vesznek igy kárba azáltal, hogy a munkanélküliek tömegei nem képesek szükségleteiket kölcsönösen kielégíteni, mert hiányzik az összekötőszerv, amely a munkanélküli éhező Iparosnak azokat a nyersanyagokat és élelmiszereket teszi munkájúval meg- szerezhetővé, amelyek az Ipercikkeket nélkülöző termelőnél feleslegben vannak és ott értékesítésre nem találnak. A munkanélküliek és szükséget szenvedők táborában ott találjuk az összes foglalkozási ágakat, az őstermelőtől a legmagasabb szellemi foglalkozásokig. Ezek egymás szükségleteinek kölcsönös kielégítésére alkalmasak volnának, de hiányzik az összekötő kapocs: a vállalkozó személyében megjelenő szerencsés véletlen". Miután pedig a munka- nélküliek — a vállalkozáshoz szükséges pénz és hitel hiányában és az ezzel összefüggő egyéb körülmények miatt — vállalkozni nem tudnak, a termelő energiák és értékek felhasználatlanul maradnak és elpusztulnak ugyanakkor, mikor irántuk fennálló égető szükségletek kielégítetlenek maradnak.

A termelés egyensúlya — és egyben a gazdasági és szociális egyensúly — tehát függvénye az ebben az irányban nem is tájékozott, meg sem szervezett, külön-kü- lön utakon járó vállalkozások bölcsességének és sikerének, esetleges szeszélyeinek, másszóval: a véletlen ezesélyes játékának.

Nem szabad ennélfogva csodálkozni azon, hogy a tudomány és technika óriási haladása ellenére és annak ellenére, hogy ezzel kapcsolatban az emberi termelőképesség a sokszorosára fokozódott, még mindég nem tartunk ott, hogy minden dolgozni tudó ember részére legalább a létfenntartást biztosítóik.

Pedig nem lehet kétséges, hlogy a gazdasági organizáció problémájának súlypontja abban van, hogy a létszükségletek kielégítése szilárd alapra helyeztessék. Ez átmál sürgősebben megoldandó probléma, mert a növekvő munkanélküliséggel arányos mértékben kielégítést nem találó létszükségletek ellenállhatatlan elemi erele — a súlyos gazdasági veszteségeken felül — a társadalmi és termelési rend szempontjából is a legsúlyosabb veszélyt jelenti.

A probléma megoldásának alapfeltétele, bogy a termelő és fogyasztó megtalálhassák az egymáshoz vezető utat a létszükségletek kölcsönös kielégítésére akkor is, amikor a vállalkozás nem funkcionál megfelelően. Ebbői a szempontból nélkülözhetetlen oly szerv megteremtése, amely —

a szabadvállalkozás változó körülményeitől függetlenül — létfenntartási szükségleteik kielégítése céljából jelentkező termelő energiákat és értékeket felhasználni tudja oly termelési tevékenységben, amely a szükségletek kielégítésére irányul.

Erre a célra központi csereszerv állítandó fel, amely a munkanélkülieket tervszerűen foglalkoztatja és teljesítményükért, ter- melvényükért más lermelvényeket és szolgáltatásokat ad cserébe. Ezt a szervet, amelynek természetesen raktárai, áruházai, műhelyei és egyéb intézményei volnának, nevezhetjük Csereintézetnek. Csereeszközül szolgál a pengőértékre szóló cserejegy, amelyet a Csereintézet az általa átvett élelmiszerek, az általa végeztetett munkateljesítmények, az általa átvett készítmények, anyagok, stb. ellenében ad. Szigorú elv, hogy a kiadott cserejegy fedezetét az intézet által átvett t elles értékű közszükségleti cikk képezze. Ugyancsak szigorú elv, hogy a Csereintézet árukat csakis cserejegy ellenében szolgáltat ki.

A Csereintézet csak primitiv életszükségletek fedezésének biztositására van hivatva. Ezért típusokat ir elő, amelyeket meghatározott áron készen átvesz, de ilyeneket természetesen saját műhelyeiben (a racionalizálás minden rendelkezésre álló eszközeinek felhasználásával) munkanélkülieknek cserejegy ellenében való foglalkoztatása utján is előállít.

A Csereintézet ilyképen a hitellel és megtakarított tőkével nem rendelkező rétegeknek is lehetővé teszi munkaenergiájuknak és termelvényeiknek értékesítését.

Lehetővé teszi, 'jogy a kisiparos egészen kis tőkével termelhessen és azt a kis tőkét gyorsan megforgathassa.

Megoldja a hitelfedezettel nem rendelkező kis- és középiparosság mindinkább súlyosabbá váló termelési problémáját, mert nem kell értékesítési lehetőségekre hónapokig várni és azután is áruit 'hosszabb időre és bizonytalanul kihitelezni, közben súlyos kamatokat fizetni és komplikált hitelműveleteket lebonyolítani.

Lehetővé teszi az ipar és mezőgazdasági termelvények azonnali értékesítését és fel- használását jelentkező szükségletek kielégítésére.

Lehetővé teszi a kockázatos kihitelezés kiküszöbölését, ami a specializálódás korában nem is lehet már feladata a termelőnek.

Lehetővé teszi a kamatokat és költségeket emésztő és sokszor a kis- és középiparos viszonyait messze túlhaladó kockázattal járó raktártartás kiküszöbölését.

A csereintézet foglalkoztatása tervszerűen történik, még pedig azzal a céllal, hogy a különböző cikkek a fennálló szükségleteknek megfelelő arányban termeltessenek.

Az intézet organizációjának részletkérdése, hogyan irányítsa a foglalkoztatást és a termelést és milyen eszközökkel gondoskodjék arról, hogy elegendő készletekkel rendelkezzék arra, hogy a cserejegyek bitokosai mindig megkaphassák azokat az elsőrendű szükségleti cikkeket, amelyeket nélkülöznek. A feladat természetesen nem könnyű, de kiváló Ipari .kereskedelmi és szervezési szakemberekkel feltétlenül jól megoldható.

E javaslat szervesen illeszkedik be a „Magyar Gazdasági öncéluság és Önellátás“ rendszerébe és függetlenül az új fizetési eszköz (termelési belső kölcsön) létesítésétől, — úgyszintén függetlenül a „Községi Pénzügyi önállóság“ új elvének gyakorlatba vételétől, — azonnal megvalósítható, de azokkal párhuzamosan is érvényesülhet áldásos hatásával.

♦

III. Munkaalkalmák teremtése, a hasznos termelés fokozása.

Tekintettel arra, hogy csonka Hazánk gazdasági életének tengelye a mezőgazdaság, a hasznos beruházások szempontjából elsősorban a mezőgazdasági termelés rendbebozására, a minőség fejlesztésére, a mennyiség fokozására és a szükségletekhez alkalmazkodó berendezésre és irányításra van szükség, természetesen a legális és méltányos ipari és kereskedelmi érdekkel összhangzásban.

A) A mezőgazdaságot közvetlenül érdeklő beruházások:

1. A hajduszoboszlói, a karcagi, a debreceni hévvizeknek termelési célokra való kihasználása;

2. a földgáz hasznosítása;

3. az Alföld erdősítése, illetve fásítása;

4. az alföldi út- és iparvasúthálózatok, úgyszintén

5. öntözőcsatoma-h'álózatok fokozatos kiépítése ;

6. a községek vízellátása;

7. a Duna és más vizeink erejének energiatermelő telepek megépítésével való kihasználása;

8. gazdasági középiskolák, különféle szakiskolák és kísérleti állomások létesítése; illetve átszervezése;

9. mintagazdaságok létesítése;

10. telepítések;

11. Községi Vásárcsarnok-Szövetkezetek országos hálózatának kiépítése (termelő- és értékesítő mezőgazdasági szövetkezetek).

Mindezen beruházások tárgyában a legilletékesebb szakemberek által részben már kidolgozott, részben tanulmányozás alatt álló konkrét tervek állanak rendelkezésre.

B. Egyéb hasznos beruházások:

1. A legutóbbi Magyar Országos Mérnöki Kongresszuson javaslatba hozott magán- és közmunkák;

2. Uj házi Iparágak, textil* és házi kis— gazdálkodás megszervezése, a már meglévők jntcnziv fejlesztése (gyógynövény- termelés és gyűjtés, házi és prémnyúl-, selyemhernyó- és baromfitenyésztés, méhészet, kosárfonás, házi-szövés, stb.).

3. a meglévő és a még létesítendő autóutak mentén megfelelő helyeken, az idegenforgalom emelése és a hazai lakosság itthoni kényelmes és olcsó nyár altatása érdekében szükséges egészségügyi és kényelmi berendezések: középszállodák,

üdülőhelyek, népszanatóriumok létesítése: Budapest fürdőváros tervszerű fejlesztése.

4. Egészséges kislakások és családi otthonok építése az ország egész területén;

5. Építőipari és lakberendezési (esetleg nemzetközi) kiállítás rendezése a fővárosi kiállítás területén, végleges Jellegű felépítményekkel, a lágymányosi-tó szabályozásával és így egy, a Duna szűrt-vázével állandóan felfrissített álló víznek viziüime- pélyek, sport és strandfürdőzés céljaira való létesítésével;

6. Az emberi tevékenység minden ágában az értéknövekedést előmozdító találmányoknak és újításoknak az állam külön e célra kijelölt intézményeiben való kikísérletezése és a gyakorlatba vétel megkönnyítése.

*

A gyakorlati megvalósítás eszközei:

A II. fejezetben előadott A) vagy B) alternativa szerint 500 millió — 1 milliárd termelési pengő kibocsátására vonatkozó törvény azon szakasza, amely e nagy nemzeti belső kölcsön felhasználási módozatait szigorúan előírja.

Az országos szervezés elvégzésére egy olyan politikamentes, túlnyomó részt gazdasági szakemberekből álló előkészítő-bizottság Jelölendő ki, amely áthatva a reá bízottt hazafias feladat fontosságától, a legszigorúbb tárgyilagossággal és önzetlenül, kizárólag a nemzet és a magyar nép egyetemes érdekének szem előtt tartásával. lesz hivatva a rendelkezésre álló összeg fiovafordításáról, a törvény által előírt kereteken belül, egy részletes és indokolt beruházási programot, a lehető legrövidebb időn belül kidolgozni és a kormánynak előterjeszteni. Különös gond fordítandó ezen előkészítő bizottság olyan összetételére, hogy a felsorolt beruházási tételek mindegyike legalább két elismert, gyakorlati tudású magyar szakember által legyen képviselve.

t

IV. Az államháztartás észszerű visszafejlesztése.

1. Szigorú takarékosság behozatala államháztartási berendezkedésünk egész vonalán, az önkormányzati életben, valamint az adószerű jövedelmekből fenntartott intézményekben is. E végből:

a) Mindennemű állami, megyei, városi és közüzemi tisztviselő, — úgyszintén minden olyan Ipari, kereskedelmi és közlekedési vállalat, pénzintézet, termelési és fogyasztási szövetkezet, stb. kötelékébe tartozó tisztviselő és alkalmazott fizetésének és egyéb Járandóságainak maximálása, amely vállalatok és Intézmények közpénzekből létesültek, vagy bármily elmen onnan eredő támogatást élveztek vagy élveznek,

b) A megyei városok, úgyszintén az azok által létesített és fenntartott közüzemek kötelékébe tartozó tisztviselők fizetésének rendezése olyképen az egész vonalon, hogy a megfelelő munkakört betöltő állami tisztviselők fizetésénél magasabb ne lehessen.

2. Felesleges hivatalok összevonása és megszüntetése.

3. A túlhajtott centralizáció s a velejáró hatásköri túltengések lenyesegetése.

4. Minden, az ország jelen helyzetéhez nem illő luxus teljes kiküszöbölése.

5. Álláshalmozások lehetetlenné tétele, az összes trafikjogok revíziója.

. 6. A nyugdíjellátás újra rendezése, úgy az adófizető társadalom, mint a nyugdíjazottak közős érdekéinek szemmel tartásával ;

7. Az országgyűlési képviselők létszámának csökkentése;

8. Államháztartásunk úgynevezett dologi kiadásainak újabb revíziója s a minimumra csökkentése;

9. Mindazon állami üzemek, melyek honvédelmi szempontból szorosan véve figyelembe nem jönnek, — kereskedelmi szellemben jól vezetett magánüzemekké alakítandók át nem kinevezett, hanem szerződött tisztviselő-karral.

10. A közigazgatás egyszerűsítése, a felsőbb hatósági beavatkozások alkalmának és szükségességének csökkentése útján gyorsabbá és közvetlenebbé tétele; a jogsegélyre szoruló,- falú és város népével szemben megértővé, atyaivá változtatása; a népoktatás ügyének minél szélesebb alapokra fektetése, a népegészségügy beható gondozása;

A gyakorlati megvalósítás eszközei:

A) Uj törvény a közigazgatás reorganizációja tárgyában.

BJ Ui törvény az országgyűlési képviselők létszámának csökkentése és a választó- kerületek arányosítása tárgyában;