Budai Napló, 1932 (29. évfolyam, 1069-1105. szám)

1932-09-25 / 1096. szám

XXIX. évf. 1096 sz. ELŐFIZETÉS Egy évre . . 24.— P Negyed évre . 6. — P Egyes szám 40 fillér. Egyesületek, amelyek­nek hivatalos lapja — tagjai félúton kapják 1932 azept. 25 HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, 1 mim magas sor egyszeri közlésnél 30 F. Szö­vegsor ára 2 P. Közgazdasági köz­lemények megállapodás szerint A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő Állandó hlrdetpiinek nagy kedvazmóny Buda érdekalt a várospolitika, közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáld újság FELELŐS SZERKESZTŐ VIRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kladóórlvatal: Budán, I. Bors-u. 24 Telefon; Aut. 502-96. Hivatalos érák: délután 4-6 lg Nemzeti forgótőke kell a megbénult gazdasági vérkeringés megindításához! Elavult pénzügyi és gazdasági rendszerünk gyökeres reformja elodázhatatlan. lría; FISCHER JÓZSEF kir. tan., építész „Jaj azoknak, akiknek az Ur adott két jó szemet és nem látnak. Jaj azoknak, akiknek adott két jó fület és nem hallanak!“ (Próféták könyve.) A mezőgazdasági termelés csődje és az ipari termelés pangása a munka­nélküliek máris óriási táborát napról- napra félelmetes arányban növeli. A nélkülözések kényszerű fokozása a magyar társadalom legerősebb osz­lopát: a minden időkben legmegbízha­tóbb, legerkölcsösebb és legfegyelme- zettebb középosztályt ostromolja, dön­geti s alapzatát aláássa. Ma még úgy, ahogy ellenáll, azonban minden jel arra mutat, hogy ha helyzete hama­rosan nem javul, nem lesz képes sokáig kitartani... A törpe-, kis- és középbirtokosság, sőt a nagybirtokosság egy része is, nyakig eladósova s ezernyi gondjai közepette kétségbeesetten küzd a ro­hamosan emelkedő ár ellen, amely el­nyeléssel fenyegeti... A falu népe, a nincstelenek százez­rei, nyomorogva és éhezve, emberhez nem méltó sorsban tengődnek... A kb. 60.000 munkanélküli ipari szakmunkás sorsa odáig süllyedt, hogy legfőbb létfentartó forrása: a közpénzekből szervezett s immár az ország minden nagyobb városára ki- terjsztett ingyenebédakció: az ala­mizsnakenyér ... A lelkeket fokozatosan megmételye­zi a jövő — a holnap — bizonytalan­sága, a kormányzat tehetetlensége s megfertőzi a kétségbeejtő reményte­lenség tudata... ; Az állástalan diplomás fiatalság — a nemzet jövője — ma sötét arccal s összeszoritott ajakkal még csak kér, holnap azonban, ha tudatára fog éb­redni annak, hogy a mai kormányzati és gazdasági rendszer mellett boldo­gulásának útja hosszú évekre zárva marad, az ártatlanul szenvedők velő­kig ható dörgő szavával követelni fog és ökölbe szorított kezekkel, a krisz­tusi felebaráti szeretetre, az egyenlő­ség és méltányosság nemes elveire hivatkozva, felelősségre fogja vonni az apákat és a nagyapákat úgy az elle­nük, mint a még tanulmányait folyta­tó fiatalabb nemzedék ellen elkövetett vétkes könnyelműségükért és bűnös önzésükért... Az elégedetlenség, az elkeseredés, a meghalni nem akaró', élni pedig alig tudó emberáradat vészes moraját csak az nem hallja, aki nem akarja! Hát kialudt volna a magyar nemzeti Géniusz szent tüze? Az a tűz, amely olyan kivételes elméket és. jellemeket edzett meg a magyar faj Védelmére, mint Rákóczi, Széchenyi, Kossuth, Deák?... Az általános tespedás és tehetetlen­ség e nemzettojtogató letargiájából csak egyetlen egy kivezető ut kínál­kozik s ez: _ , . „a végleg elavult és immár gyógyit- haüatlanul meddőnek bizonyult terme­lési, értékesítést és pénzügyi, egyszó­val egész gazdasági rendszerünket a megváltozott viszonyoknak megfelelő- \ en, sürgősen újjá kell szervezni, gyöke­resen és ha kell, kíméletlenül" miután a • jelenleg érvényben lévő aranyiedezetü jegybankrendszer mel­lett képtelenek vagyunk szerencsétlen helyzetünkből kikerülni, mert ehhez olyan nagy összegű aranykincs hiány­zik, amit előteremteni nem leszünk képesek soha! Forgótőke nélkül pedig nincs ter­melés, alkotás és nincs tőkeképződés, mert a forgótőkének mindig a terme­léssel, az alkotással és a nemzeti va­gyonnal kell arányban lenni­Forgótőke hiányában csak igen kis százalék alkotószellem és munka tud működni, az erők legnagyobb része pedig parlagon hever. Innen ered a munkanélküliség, az elégedetlenség, az elkeseredés és a nyomor I Az aranyfedezetü jegybankrendszer a legtöbb európai államban csak né­hány évtized előtt lett bevezetve, en­nélfogva világtörténelmi távlatból néz­ve, csak mint kísérlet tekinthető, a mely kísérlet azonban teljes csődöt mondott, amit az általános nyomorú­ság megcáfolhatatlanul bizonyít. Micsoda érthetetlen tunyaság hódí­tott el bennünket, hogy pénzhiány miatt tehetetlenül nézzük a mai nyo­mon: ságot, amikor a nemzeti vagyon annyi forgótőke alapot biztosit, amennyi szükséges! Misoda naivság felülnünk egy olyan mesének, hogy pénzünk csak olyan természetű lehet, ami külföldön is mint fizetési eszköz szerepelhet, amikor pénzünknek sem külföldön, sem a külkereskedelemben semmi keresniva­lója sincs! Micsoda vétkes jóhiszeműség elhin­nünk azt, hogy az arany nagyobb ér­tékkel bir, mint az ingatlan, amikor az ingatlan eleven érték, amely állandó­an jövedelmet biztosít, mig ellenben az arany holt érték, amely kamatvesz­teséget idéz elő! Minden önállóan gondolkodni képes, jóhiszemű embernek rpeg kell értenie azt a kétségbevonhatatlan alapigazsá­got, hogy az ingatlan nem lehet kisebb értékű, mint az aranyiedezetü pénz, amikor csak aranyiedezetü Pénzzel lehet in­gatlant venni! Elég volt a nemzetközi pénzügyi al- chimisták népámító babonájából! Emel­kedjünk végre e miazmás légkör fölé, tisztább régiókba, ahol úgy a reális helyztet, mint az egyes fogalmakat félremagyarázhatatlan módon lehet látni és jnegérteni! Hogy ezen a földön állandó jólétet és folyton fejlődő kultúrát teremthes­sen az emberiség, ehhez három ténye­ző szükséges: ész, erő és alkotóeszköz (pénz). Mindaddig, mig e három tényező nem kerül összhangba, a mai helyzet megváltozását remélni nem leheti. Ha ezt a moderVi közgazdasági aksziómát a tudományok rohamos fej­lődésének nagy korszakában képtele­nek vagyunk vagy nem akarjuk elis­merni, úgy rászolgálunk a majdan pénzügyi és gazdasági rabszolgaság­ban sínylődni kénytelen utódaink ret­tenetes vádjaira, hogy nemcsak tudat­lanok, tunyák és rövidlátók voltunk, jde érzéketlenek is voltunk a közjó iránt és kihalt belőlünk a krisztusi em­berbaráti szeretet... E laphoz csatolt tanulmány új alapok­ra fektetett gazdasági és, pénzügyi rendszer sarkalatos elvét ismerteti a gyakorlati megvalósítás módozataival. Minden jó magyar' honpolgár haza­fias kötelessége, hogy revízió alá vegye eddigi magatartását s ha azt akarja, hogy munkája ne az egyes emberek, ne a pártok, ne a párttöredékek, ha­nem az egész nemzet érdekét szolgál­ja — és van-e hazáját, faját igazán szerető magyar, aki ezt ne akarná — kell, hogy összes rendelkezésére álló törvényes eszközzel,, teljes elméleti és gyakorlati tudásúit»!1 az itt javasolt pénzügyi és gazdasági elvek és rend­szerek mielőbbi életbeléptetése érde­kében önzetlenül közreműködjön. A nemzet sem a tendenciával elő- ráncigált „infláció“ jelszó, sem a pénz­ügyi és gazdasági elfogultság és csö­könyös maradiság kedvéért item pusz­tulhat el!! ßgy emir arcképe előtt Irta: Szilágyi Károly. Az éltesedé ember szokása a múltba való mind gyakoribb visszanézés, hogy megrögződjenek lelkében azok az édes vagy bús emlékek, melyek egyedül maradnak az életút végén: A nemzetek életében is így van ez- Ha az én nemzetmnek aj magyar nem­zetnek életútját nézem, képiéin va­gyok a deresedő ember álláspontja szerint a múltba tekinteni, hanem ke­resem, kutatom a jövő esélyit és pedig nem annak az elvnek alapján, hogy minden új nemzedék megifjítja a nemzetet, hanem azért, mert az olyan „vérkresztség" mint amilyenen nem­zetünk 1848—49-ben a maga életfelté­teleinek útján részesült, a mi nemze­tünket az újktr eszméink ifjú bajnoká­vá avatta. Lehetelennek tartom, hogy mi elbukjunk és éppen azon hatalmak nyomása alatt, akik ajkukon a népsza­badság igéit hordják, amelyért a ma­gyar nép annyi drága vért hullatott. A jövő jjtjainak kersésekor találkoz­tam Chekib Arslan emirrel, aki a Bu­dapesten élő mohamedánok ügyét jött tanulmányozni. Alkalmam volt egy- két gyakorlati gondolatomat figyel- mébe ajánlani és hogy tetszettek Neki, bizonyítja a kedves ajánlással ellátott arckép, melyet e beszélgetés emléké­re nekem adott. Komoly, figyelő szemek, határozott­ságot eláruló áll és ajak. Az ügy ami­nek megoldásába fogott, éppen ezeket a tulajdonságokat igényli. Miről is van itt szó? Elsősoran a Budapesten élő. mohamedánok lelki szükségleteinek ellátásáról és ezzel összefüggőleg mecset emeléséről, kap­csolatban mindama szervezeti kérdó- sekkel, amelyket egy „Egyházközség létesítése jelent. De nemcsak erről, hanem mohame­dán nevelőintézet létesítéséről is, nem csupán Gül-Baba emlékéhez fűződőén, hanem a turáni gondolat jegyében is. A mohamedán világ itt akar kap­csolatba jutni és pedig szerves intéz­ményei által a nyugati civilizációval. Azért választanak minket, mert bennünket rokonoknak s a haló porai­ban Budán pihenő Gül-Babát pedig szentjüknek tartják, akinek sírjához elzarándokolni hitbéli kötelességtelje­sítés számba megy. Ahogy terjed a kultúra Keleten, ahogy könnyebben adódnak önnön is az utazási lehetőségek, mindinkább többen keresik fel onnan hazánkat is, pedig még eddig e téren úgyszólván semmi sincs megszervezve. A mi közönségünk előtt nem kell kü­lönösebben hangsúlyozni, hogy mit je­lent az, ha Budapesten, Budán intéz­ményei lesznek a mohamedánoknak, hiszen napról-napra látjuk, hogy Bécs- ben szeretnék lezárni az u. n. müveit Európa kapuját amelyen túl szomszé­daink szerint már csupán a „villogó gatyák“ birodalma következik. A mohamedán intézmények létesü- lése Budán „fényes kapu“ lesz az egész kellet felé. Kötelességünk úgy a magyar életrevalóság, mint a turáni gondolat, mint gazdasági szempontból elősegíteni az úttörők munkáját. Chekib Arslan emir hittel, szeretet­tel, komoly akarattal foglalktzik a gyönyörű és mindkét félre hasznos terven. Hazafias munka, ha mi igyeke­zünk az ö útját egyengetni, lelkében erősbíteni velünk rokonszenvező gon­dolatait és fokozott megértő szeretet­tel fogadni a felénk nyúló férfiul kezet. Állami és városi hatóságaink kitárt karokkal fogadják a gyűlölet mai vilá­gában felénk bátorkodó szeretetet. A nyugat ellen harcoló mohamedá­nizmus itt kapott nálunk szinte halá­los sebet, csodálatos igazságszolgálta­tása volna a sorsnak, ha most a Jbékés és kultúrát igénylő Islam itt sorakoz­nék a „nyugati tudás Iája" alá a mi ba- baráti útmutatásunk mellett. Budának szinte létérdeke, hogy ut­cáink, fürdőink, szállodáink keleti ven­dégektől tarkaljanak és helyénvaló­nak tartanám, ha élükön a képviselők­kel, a törvényhatóság budai bizottsági tagjaival, a Budán működő társadalmi egyesületek, gazdasági szövetségek és az idegen forgalommal kapcsolatos na­gyobb intézmények ideiglenes szerve­zetet létesítenének Chekib Arslan emir munkájának sikere érdekében. Derék, nagy tudományé Emirem! A Te arcképd előtt írom e sorokat abban a meggyőződésben, hogy az ige megindult és útja erdményes kell hogy legyen. A kormányválság minden alkalommal más érzéseket vált ki Budán, mint odaát Pesten. Odaát úgy tekintik, mint valami váratlan for­dulatot a színpadon, mint érdekes je­lenetet az élet drámájában és várják az új szereplőket, hogy megtapsolják, esetleg kipisszegjék. Viszont itt Bu­dán, ahol nem annyira a pártokat, mint inkább azok vezéreit értékelik, ahol a közügyért fáradó embert tisz­telik, elsősorban azt aki a hétköznapi élt ezer bajával küzdő polgártársai­nak sorsát viseli a szívén, aki gőg nél­kül a régi marajdt vezér-szerepe dacá­ra — itt minden kormányválság tör­ténelmi esemény, mely visszahatással van a nemzet sorsára, amely embere­ket sodor el a fórumról és új embere­ket állít azok helyébe. Odaát tapssal fogadják azokat is, akik az élet isme­retlen mélységeiből kerülnek elő, akik­ről keveset hallottak addig, — viszont itt Budán bizalommal csak azokat fo­gadják akik közlebb állanak a polgár Sághoz, akiknek élete, működése is mert és akik polgári tradícióval, : múltban szerzett patinával lésnek a fórumra. Odaát Pesten el sem képzel­hető a melegebb, a bizalmasabb pol- .gári közösség, ott csak pártok vannak és pártbeli szolgálatokkal mérik a najgyságokat. Ez a mérték hideg, rideg. Nálunk Budán még él - — talán gyön- gültebb formában — a régi, patriarchá­lis elgondolás, itt őszinte bizalomra számíthat a közélet bajnoka, ha a múltban jelét tudta adni annak az ér­deklődésnek, annak a segíten>-aka- rásnak, annak a polgári összetartózan- dóságnak, amely a múltban jellemezte a kiváló, az érdemes, a szerepetvivő, a közéletben elöljáró* egyéniségeket. A mostani kormányválság sem váltotta ki Budán azt a kalandos ellenzéki uj- jongást, mint odaát Pesten, ahol már az újdonság kedvéért is szívesen lát­nak minden új embert, és hamar fele­dik a régit, — hanem kiváltotta azt a hazafias borongást, amely aggódva ki­séri a jóakaró becsületes egyéniségek távozását a közügyk éléről és hasonló aggodalommal várja, hogy az ország eljövendő kormányzásában részt vesz­nek-e azok is, akik iránt bizalommal, szretettel és hűséggel viseltetik a bu­dai polgár. Magyar rabszolgák Franciaországban — A nyugati kultúra dicsősége. — Az egyik kétségbeesett magyar anyától kapott levélből vesszük ki a köyetkzőket j „.. -Mária Nosztra közvetlen közelé­ben hatalmas régi kőbányák vannak és az egész környék ezekből élt addig, a mig a budapesti építkezéshez követ is használtak. Az ország legjobb, leg­ügyesebb kőfejtői itt éltek. Mintegy tiz éve pang ez a mesterség. Azóta a franciák a megszállt és annektált né­met területen talált kőbányák inten­zív kihasználásába fogtak, de otthon szakképzett kőfejtőket nem találnak, így jutottak el élelmes francia ügynö­kök Mária Nostra vidékére és néhány év előtt ezer, a múlt évben 800 fiatal kőfejtőt vittek el Franciaországba, nagy bérek kilátásba helyezésével. Ezek a magyar munkások azóta ha- vonkint küldenek haza pénzt, de nagy béreik dacára, csak jelentéktelen kis összegeket. Levelikből kiderült, hogy tényleg nagy fizetést kapnak, de a kőfejtő vállalat kantinja fölemészti el­látás címén csaknem egész jövedelmü­ket, hogy alig jut az otthoniaknak. De kiderült ezekből a levelekből, hogy ezek a1 szegény magyarok valóságos rabságban élnek ott. Azt sem tudják, hogy hol vannak. A bánya területét nem hagyhatják el, senkivel nem érint­kezhetnek és katonai őrizet alatt áll­nak. Smmiféle szabadságuk sincsen, folyton munkában állanak a legszigo­rúbb fegyelem mellett. Leveleiket nyitva adják át a kőbánya vezetősé­gének és a látszat kedvéért a bánya­igazgatóság tesz azokba apró összege­ket, hogy port hintsen így az otthoni­ak szemébe.. Talán érdemes volna a szegény ma­gyar rabszolgák sorsával hivatalból is foglalkozni. Dubonai. A jó Isten is mellettünk van! Győznek a budai források Értesülésünk szerint äz Újpest felöl, a Duna alatt fúrt alagút, amelyen át a ká­posztásmegyeri kutak vizével akarták el­látni Budát, beomlott, elpusztult a gép és kárba ve­szett az egész munka, sok eddigi költség. Ezzel ismét előtérbe lép a budai felső medence dús vizforrásainak felhasználása. A falitori gáton túli rész tele van források­kal, a bécsi-uti Árpádforrástól — a Római fürdőig. Mindegyike hatalmas patakot táp­lál. Egy is ellátná Buda egész vízszükség­letét Mind a kettő, még a hegyvilék ön­tözését is lehetővé tenné. Ezeken kívül még számos forrás nyitható itt. Mindezekről úgy nyilatkzott a Hollós Mátyás Társaság hétfői ülésén PÁVAI VÁJNÁ FERENC dr. főbányatanácsos, főgeologus, hogy a régi megállapítás és felfogás meg­dőlt már, mely szerint a meleg források a hegyekben fakadnak és a Duna felöl jön a hideg viz. Épen fordítva áll. A hideg for­gások fészke a hegység, ahonnan a Karszt­vizek jönnek, — a síkságon, a Duna mentén fakadnak a forró vizek, az Alföld alatti ha­talmas forrásviztárolásokból. A forró vizeket hűteni kell, de keverve azokat a hegyek felől áramló hideg forrá­sokkal, már felhasználhatók és gyógyító- erejű, tiszta ivóvizet adnak... Ez a nyilatkozat azt is bizonyítja, hogy kár volt az alagút tervét fölvetni, amit alig érthető okokból forszíroztak eddig, mert Buda önmagát tudja ellátni pompás és ki­fogyhatatlan ivóvízzel, sőt segit a hegy­vidék vízhiányán,, a mi a kertek kellő ki­használását is fokozná. Ezek a források bő­séges vizet adnának locsolásra, öntözésre, sőt fürdőre is. Langyos strandfürdők épül­hetnének, ha külön vezeték épülne e célra. Egészen más volna az élet a budai hegyek között ezek révén és a külföldre vitt pénz nagy része itthon maradna. De még hozna is külföldi valutát, mert idegenek is ke­resnék ezt a nyaralásra termett vidéket, a világváros közvetlen közelébn. Világreklámra alkalmas propaganda esz­köz volna ez az ivóvíz. Kapna rajta a kül­föld, ha megtudná, hogy Buda-Bath hegy­A legsötétebb tér hol is lehetne máshol — természetesen — Budán van. Nemcsak a II. kerület, de az egész budai oldal egyik legnépesebb, leg­forgalmasabb tere a Széna-tér. Kilenc utca torkol ide: Margit-körut, Segéöyház- utca, Csalogány- és Hattyu-utcák, Ostrom- utca, Vérmező-utca, a Krisztlna-körutnak ma már Margit-körutnak nevezett része, a Retek- és Lövőház-utcák. A tér teljesen rendezetlen építészetileg is térszerűség szempontjából, de talajnivó és utépítészet tekintetében is. Forgalma nagy, erősen ke­reszteződő. Négy-ötféle autóbusz szeli egymás útját, vagy fut itt végállomásra, a mely forgalmat átvágja a villamos vasút Mindezt nappal éber szemmel elintézi a rendőrség, de az esték már veszedelmesek, mert oly hitványul világított tere alig van a városnak, mint ez a szerencsétlen Széna­tér, ahol a 16-os autóbusz indduló helye, a 12-es autóbusz végállomása — pont — az illemhely mellé esik. Máshol nincs is hely ennek lebonyolítására. A tér közepén van ugyan lámpa, de a többi utcatorkolás már félhomályban van. Csak a rendőrség éberségének köszönhető, hogy itt nagyobb szerencsétlenség eddig nem történt. A tér déli oldalát már szabályozták, de rende­zésre vár az északi oldal, ahol nagy terü­leteket kell kisajátítani, hogy, elfogadható formához Jusson a tér. Ez azonban későbbi kérdés. Sürgős a világítás! '.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom