Budai Napló, 1931 (28. évfolyam, 1023-1068. szám)

1931-08-18 / 1052. szám

XXVIII. «vf. 1052. sz togjeteirtfchetenHint hétszer ELŐFIZETÉS: Egy évre . Negyed évre 24­6.­Egyesületek, amelyek­nek hivatalos lapja — tagjai f é 1 á r o n kapják Budai Buda. érdekelt a várospolitika, a közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport térért szolgáld újság FELELŐS SZERKESZTŐ, 1931. AUG. HÓ 18 HIRDETÉSEK: Egy hasáb széles, egy m/m. magas sor, egyszeri közlésénél 30 F. Szö­vegsor ára 2 P. Közgazdasági köz­lemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő Allaodö htmetOKoeK nagy kedvezmény VIRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Búdén, I., Bors-u. 24 Telefont Aut. 502—96. Hivatalos órák: délután 4-6-ig Kje.te,te.urópa központja. lehetne már régen Budapest. Meg üan minden tényezője, kelléke, hogy azzá üáljon A múlt század végén egy regens- burgi professzor könyvét lapozgattam az „Egyetértés" szerkesztőségében. A címe: — A világutak jelentősége a világtörténelemben. — Hatalmas mun­ka volt és visszanyúlt az ókorig, ami­kor a tengeri hajózás eleinte csak a görög szigetekre, Kis-Ázsia partjaira, a Nílus deltájáig terjedt. Az esti pi­henőhelyeken keletkeztek a városok. Azután bejárták a hajók a Földközi­tenger északi és déli partjait és így fejlődött ki a két part közepén Róma és Karthágó. Minden út Rómába ve­zetett. Az óceánok hajózása erősen fejlesztette Londont és a Hanza váro­sokat, végül pedig az amerikai hajózás tette a világ fővárosaivá Londont és New Yorkot. Ugyanez volt a vasutak szerepe a szárazföldön. Kíváncsian lapozgattam a könyvet és véletlenül ráakadtam Bécsre. Meglepett. Alig volt több az írás róla negyven sornál. Rideg, kemény ítélet volt. Mesterségesen fejlesztett politikai központ, természetellenes vas­útvonalak erőszakolt gócpontja! A po­litikai hatalom elvesztével megszűnik jelentősége. Ennyi volt a könyvben Bukarestről is. Érdeklődve kerestem Budapestet. Ha jól emlékszem, négy oldalon át tárgyalta jövőjét, mint Kelet-Európa központját, több millió lakossal, hatal­mas belföldi kikötővel és a képzelhető legnagyobb vasúti hálózattal. A könyv akkor jelent meg, amikor Baross Gá­bor alatt Budapesten tizenegy ex- presszvonal keresztezte egymást és a levantei posta Londonból Indiába erre járt. Kábítóan szép jövőt jósolt a tu­dós professzor Budapestnek. A könyv föltétlenül riiegvan ma is és bizonyít­hatja igazamat. Most gyakran ráeszmélek. Azt mondják, kis ország lettünk, gúzsba kötött nemzet. Kevés a remé­nyünk, hogy egyhamar visszanyerjük a lekapcsolt részeket. Ám Bécs is nap- ról-napra veszti hatalmát és Prága nem tudja átvenni szerepét, mert nem fekszik a világút mentén. Belgrád sem, Bukarest sem. Pozsonyt pedig elnyomja Bécs közelsége. Ebben a versenyben Budapest már célhoz ért és föltétlenül vezetni fog. Itt van Európa legnagyobb belföldi kikötője 75 kilométer hosszú rakodó­parttal óriási medencékkel -s petró­leumkikötője már európai szerepet tölt be. A máris európai nívón álló Gellért- fürdő, a városligeti nagy parkban fekvő Széchenyi-fürdő 100 méter mély, _ 74 fokos legforróbb vizével, világhírre méltó fürdőkké fejlődnek. A Margit­sziget és a Császárfürdő úszóstadion- jai egy csapásra világhírűvé váltak és ha dunapartot kap a Lukdcsfürdő, ha kiépül, — mint a gellérthegyi sétányok — a Rózsadomb idenéző oldala a ló­tuszvirágot termő tóval s ezzel nagy­arányú hegyiparkhoz jut a szomszédos két iürdő, — ritkítja majd párját a világon. A világszép Gellérthegynek, mely mint természetes Eiffel-torony emel­kedik a város fölé, három fürdője van és olyan világhírre méltó gyógyitala, mint a Hungária-forrás. És a kom­plexum egymagában elég, hogy óriási idegenforgalmat teremtsen, amit meg­alapoztak a keserűforrások, és betetőz a páratlan Sósfürdö. Akvinkum - és a Római-fürdő, nincs kétség benne, hogy európai hírű gyógy­hellyé válik ókori, patinás keretével. Páratlanul első helyen áll az új ló­versenytér is és ma már itt futtatja lovai javát Bécs és Bukarest. De jön már Belgrád is, Prága is, és egészen bizonyosan Lengyelország. De jönni fog a német tenyésztés is. Kelet- Európa nemzetközi nagy versenyeit itt fogják lefuttatni. A budai hegyvidék vasútjainak problémáit most latolgat­ják és csodásabb üdülőhely el sem kép­zelhető a Hüvösvölgynél, a Svábhegy­nél és a Jánoshegynél. Aki látta este a panorámát, amely a budai hegyekről nyílik, az visszajön ide. Hegyi, üde levegőn, egy világváros közvetlen kö­zelében, negyedórái távolságra, amely város megad minden orvosi tudományt és adja hozzá az Istenáldotta gyógy­vizeket, — de nyújtja a világvárosok minden művészetét, szórakozását és gyönyörűségét, — ennél adottab gyógyhely nincs a világon. Ennek a híre idehozza az idegent nyugatról is, de főleg keletről, mely a színt adja majd, amit a szürke nyugat keres. Az ország népének csak módot kell adni, hogy jöhessen. Láttuk Szent Istvánkor. A környéket hozza a helyi­érdekű vasút húsz vonala, amelyek végállomásaira most tervezik az autó­busz-járatokat, Mert nincs megállás. Ha nem tud kiépülni a Szentendre— visegrádi vasút, — járni fog órára, percre az autóbusz. Minden végállo­másról. Amelyik környék ma távol esik, azt idekapcsolja az autóbusz. . Színházaink elsőrangúak. Múzeu­maink megtekintésre méltóak, van köztük különlegesség is — Vajda-Hu- nyad vára. Ide járhat Európa, hogy vívni tanul­jon, vagy úszni, sakkozni, labdát rúgni. Bajnokainkat ismeri a világ. A mi stadionunk azért épüljön az egész vi­lág számára, de mindenesetre Kelet- Európa számára. ♦ A regensburgi professzor könyve legyen a várospolitikában az evan­géliumunk. Aki itt körülnéz és. látni tud, az már ma meglátja Kelet-Európa vezérvárosát. Csakhogy ezekben a meglátásokban kell élni mindenkinek a városházán. Aki ott rövidlátó, az adja át helyét a sasszeműnek. Itt már most erős akarattal, kijegecesedett tervekkel, világraszóló koncepciókkal kell az ügyeket tovább vinni. Új em­berek kellenek ide, akikben megvan az elhatározás, hogy saját felőröltetésük árán is megteremtik itt Kelet-Európa középpontját. Kicsinyes szempontok nem lehetnek irányadók. Itt a nagy magyar jövőt kell megalapozni. Emberfeletti feladatokat kell rövid időn belül megvalósítani és a nemzetet vezérlő férfiakon fordul, hogy mindezt lehetővé tegyék. Nem lehet kicsinyes pártharcok martalékául odadobni ezt a várost és ezzel a magyar jövőt Az, ország nem riadhat vissza semmiféle áldozattól, hogy a nemzeti nagyság érdekében naggyá tegye Budapestet. De az áldozatok mellé az alkalmas vezért is meg kell találnia az országot kormányzó hatalomnak. A régi vezérek nem méltatták kel­lően ezt a kérdést — talán csak a vá­lasztások alkalmával — nem szentel­tek, vagy elfoglaltságuk mellett nem szentelhettek elég munkát ennek. Ez az ügy pedig egész embert kíván. v. b. Vor, zaj, füst Nekünk Budapesten különösen fonák fürdőügyi politikánk van. Máshol a város igyekszik alapokat teremteni a fürdőügy fejlődésének lehetőségei számára, míg ná­lunk mesterségesen veszik el minden lehe­tőség lehetőségét. Az ilyen dupla lehető­ség mindig lehetetlenséget jelent. És most kérem, méltóztassanak elhinni szóról-szóra azt, amit elmondok: Két ősfürdője Budának: a Szent Lukács­fürdő és a Császárfürdő. Az elsőhöz tör­ténelmi tradíciók fűződnek és csak leg­utóbb írta meg munkatársunk, aki a budai fürdők történetét kutatja, hogy már Árpád magyarjai ebben a meleg forrásvízben fürdőztek a honfoglalás után és gyógyít- gatták hegedő sebeiket. Ma modern fürdő- telep, minden lehető kényelemmel és egész ségügyi berendezéssel. Gyönyörű dunaparti terrasza van, mely minden világfürdőnek díszére válna. A Császárfürdő pedig ébresztgeti a ma­gyar családok minden kedves tradícióját. Már a nagyanyáink is itt hálóztak és ud­varának nagyhírű platánjairól legendák jártak a vidéki kúriákon. Olyan majálisok már sohasem lesznek, aminök itt voltak. Mind a két fürdő, szorosan egymás mel­lett, ott van a pompás Dunaparton, szem­ben a Margitszigettel, gyönyörű kilátással Pestre is. Ennek a két fürdőnek már két évszázad óta világhíre van és nem tudok egysze­rűbb várospolitikát elképzelni, mint azt, hogy az egyesítés után Budapest székesfő­város mindent elkövet, hogy e két neves fürdőjét ellássa a fejlődés minden lehető­ségével. A Margithld fölépítésekor sietve fölépíti a hídfőkhöz futó Dunapartot, azt fásítja, parkírozza, világítja és vetélkedik a fürdőkkel, hogy itt megteremtsen valami különösen szép, kívánatos földi paradicso­mot. Meg is teremtette. A hevenyészett Dunapartra rendelte a város a kotrás révén nyert ■ kavics és ho­mok lerakodó helyét és ezt azzal tetézte, hogy a vicinális vasutat itt vezette _ a Páiffy-térre a még megmaradt szűk út­testen, azonfelül pedig közvetlenül a Csá­szárfürdő mögé helyezte el az esztergomi vasút budai pályaudvarát. Mindezt pont ide, a két fürdő elé és mellé, hogy bele- fullassza nehezen szerzett világhírüket a vasutak füstiébe, a homokba, kavicsba és elzárja előlük a Dunát és a kilátást. Még mentsége sincs ennek az eljárásnak. Mert, ha itt valami őstelep lett volna, ahová ősidőktől kavicsot és homokot rak­tak volna le emeletmagasságú halmokban és valami merész vállalkozó ide mégis fürdőt épített volna, akkor — vessen ma­gára az illető — tudta, látta, mi van ott, minek építkezett oda. De így — enyhén szólva — igazán csak nemtörődömség, hanyagság. Nem kerül pénzbe ezeknek kitelepítése innen. A vasút éjszaka tolasson a Filatori gáton, a kotrógé­pek menjenek a fenébe. Ez a kotrógép-monopólium is gyanús. Kié? — Kitől kapta? — Hogy se város, se állam nem mer hozzányúlni. Olyan „fordított" rendben él, intézkedik ez a város, hogy szinte érthetetlen. D. P. Magyar Budát! Jóhíszemüleg mondják, hogy a budai rakodópdrt képe olyan, hogy a Spree partján Berlinbe, a Wien partján Bécsbe állítható, — de magyar jellege nincs. Az új palotákon^ változtatni nem le­het, de a még lebontásra váró viskók he­lyére már csak úgy adjon építési enge-, délyt a város, ha történelmi vonatkozású stílusban készült tervéket nyújtanak be. Mintegy központja önnek a Hungáriá­in alom helyére épülő új II. kerületi elöl­járóság épülete volna,' szép és magyar motívumokkal. Olyan Vajdahunyad-féle épület, vagy a ThökölV-kastély, mely egy csapással változtatna az egész látképen. Ha hozzávesszük még a Halászbástya ki­építését a Dunáig, eg^r magyar bazilikát a Batthyány-téren, akkor a Margithíd és a Lánchíd közötti rész már nemzeti karaktert kapna és ébredne benije az ősi Buda képe. Fordítva kezdtük, mint ahogy nálunk [mindent fordítva csinálnak, a fürdőváros létesíté­sét is. Mi mindig csak azt néztük, hogy nekünk mi volna jó és sohasem azt, hogy az idegennek mi kell. Mi a szín­házat mindig a nézőtérről néztük és fogalmunk sem volt arról, hogy a szín­padon miképen csinálják azt, hogy az nekünk tessék. Mi sohasem néztük meg hátulról a kulisszákat s azért nem tudtuk a magyar fürdőügy látványos színdarabját úgy rendezni, hogy az az idegent is idevoniza és lekösse. Mi tapsolunk a svájciaknak, mi tapsolunk az olaszoknak, de 'mi magunk nem tudjuk ezt a színdarabot eljátszani. Nálunk az egész fürdőügy egy elhibá­zott teória. Mi csak hisszük azt, hogy jól ren­dezzük és hogy vonzó az előadás, pe­dig hát — nem jól rendezzük és rette­netesen unalmas. Csak egy apróságot említek. A gyor­san utazó, hamar mindent látni akaró idegennek vezető kellene. Először is nincs. Aztán iélnapi hajsza után akad valaki, de az nem tud svédül, pedig az idegen — pont — svéd. Külföldön egy szemhunyorításra nyolc cicerone áll az idegen elé. Választhat Nálunk azok, akiknek kezén az ér­kezett idegen megfordul, nem tudnak semmit. Abszolúte nem tudják, hogy az idegennel mit kell csinálni. A für­dőinkbe jött beteg elpusztul addig, amíg valahogyan elhelyezkedik s ak­kor is érzi, hogy elhagyatva áll. Ez pedig onnan van, hogy azt az egyetlen eszközt, amely az idegent, a beteget hozza, dajkálja, gondozza, helyette veszekszik a hordárokkal és kocsisokkal, helyette revideálja a szál­loda túlzott számláját, előre megvizs- gájja a szobáját, órára-percre kinyitja előtte az orvos ajtaját, csak megbíz­ható helyen étkezteti, mindent meg­mutat, mindent megmagyaráz neki és képviseli előtte azt a látható, erős fonalat, mely őt az idegenben is az otthonához fűzi, — ezt az egyetlen eszközt ellöktük magunktól. Mielőtt a fürdőügyi mozgalmak megindultak nálunk, itt volt a Cook-iroda, az egész világot behálózó, mozgatni tudó ide­genforgalmi iroda és nagyobb volt az idegeniorgalmunk 30 év előtt, mint most. Mi a világfürdő-propagandát azzal kezdtük, hogy ezt a pompásan bevált intézményt kizártuk az országból és csináltunk helyette egy kezdetleges, tájékozatlan idegenforgalmi vállalatot, amely végül simplex menetjegyirodává zsugorodott össze. Cook-ék pedig bojkottálnak minket. Kizártak bennünket az idegenforga­lomból. így kezdtük. Dubonai Pál /Gormos parkok Értem és büszke vagyok rá, hogy a vá­ros megépíttette a Széchenyi-fürdőt és a Szent Gellért-fürdőt, — de sohasem fogja azt megbocsátani senki, aki ezzel a kér­déssel foglalkozik, hogy a világhírű ke­serűvízforrásokhoz miért nem vezet egy sugárút és azokat miért nem övezi olyan- park, mint amilyen a Mátyáshegyi. Pesti ember erre föltétlenül fölszisszenne: — Hol van a Mátyáshegy és mi van azon? Háromszázboldas park olyan festői rész­letekkel, aminőt Európában keveset találni. Egy emberélet egész ambíciója — boldo­gult Quckler Károíyé — ott él a gyönyörű parkban, amit ő Attila-parknak nevezett el. Igen ám, csakhogy ezt a parkot is csak léghajóval lehet megközelíteni. Egy boldo­gabb nemzedék ötven év múlva felfedezi, vagy egy új korszak e szerencsétlen for­dított város életében megépíti a Szép­völgybe vezető' szerpentin utat, mely föl­kanyarog ebbe a világszép parkba, ahol ma nincs, egy vendéglő sem és egy pohár üdítő tejet nem kaphat a túrista. A nép- telen parkon néha végigcsapott az alatta álló cementgyár füstje. Ezt a gyárat beszün­tette a vállalkozó, mert bedőléssel fenye­getett és végre is, a város közepén még sem lebet cementbányákat nyitva tartani. Hacsak az egyetlen cementgyár füstje vonná be fekete fátyollal a világfürdőnek készülő Budát, még csak bírnánk valahogy, de barátságosan cselekszi ezt a gyárak egész sora föl egészen az óbudai gáz­gyárig. A Duna széles tükrén nyugvó tég- oszlop pedig úszik délfelé a Dunán, mint valami tutaj és állandó légáramlást okoz délfelé. úgy hogy minden füst befelé igyek­szik Budára, a Várhegyre, a Gelíértfür- dőre és minden gyógyforrásunkra ráleheii fekete porát. A világon minden város azért terjeszkedik a víz mentén északfelé és minden város a déli részén építi gyárait. Csak éppen Budapest nem. Régen, a nagy háború előtt, a múlt században volt egy rövid idő, amikor győzött a józan ész és a csepeli rakparton építették föl a Henger­malmot, az Elektromos müveket és a Fe­hérvári-, meg a Budafoki-út mentén álló gyárakat. De aztán — a régi mederbe zök­kent minden, mert a város élére bürokraták kerültek, akik ügyesen értékesítették a vá­ros telkeit gyárak részére északon, ahová villákat kellett volna építtetniük. Kis embe­rek, kis üzletek — nagy^ károk. Az utolsó budai basa. Mondjuk, hogy mégis idecsaljuk az idegent, aki jól fel­készülve érkezik. Elolvasta az ország tör­ténetét és a németet, olaszt, meg a franciát is, megragadja az a gondolat, hogy itt eb­ben a városban van egy emlékezetes hely, ahol egy európai veszedelmet hárítottak el: a török uralom terjedését, mely egész Európát és kultúráját fenyegette. Európa testének ékalakban szegeződött itt Budán. 1686-ban ez a veszedelmes ék megtört s a törökök visszavonultak a Balkánra. Hősie­sen védte Budát Abdurraman pasa és a török sereg akkor adta meg magát, amikor a hős pasa elesett. Ezen fordult minden. Az idegen ezt így .tudja. Noshát, meg tud­juk mi neki mutatni azt a helyet, ahol a pasa elesett? Van ott valami emléktábla? Valami jel? Nincs. Készült ugyan valami emlék, de azt elraktározták és elrejtették. Pedig akkor egész Európában napokig zúg­tak a harangok és futárok vitték Bécsbe az uralkodók üdvözletét és szerencsekívá- natát. Sétatér lesz a tabáni és vízivárosi teme­tőből, de a nagynevű halottak sírját meg­kímélik, összesen hétszázat. A vízivárosi és tabáni régi temetők területének rende­zéséről régen folynak a tárgyalások. Ezt a két évszázados temetőt a közelmúltban megszűntették és felmerült az a terv, hogy a területet nem építik be, hanem külföldi mintára, emlékkertekké alakítják át. A Közmunkatanács is belefolyik ezek­nek a terveknek megvitatásába és saját hatáskörében el is készítette a létesítendő emlékkertek tervrajzát. Rövidesen hozzá­fognak a rendezés munkájához, úgyhogy a Tabán és a Víziváros nemsokára gyönyörű parkok birtokába jut. A fővárosnak az a kegyeletes elgondolása, hogy a régi teme­tőkben nyugvó nagynevű halottak sírját nem bolygatja meg, hanem azokat továbbra is meghagyja az emlékkertekben. Most ál­lítják össze ezeknek a nagynevű halottak­nak a névsorát és tekintetbe veszik még a temetőben található érdekesebb felírású, vagy műtörténeti szempontból figyelemre­méltó sírköveket is. Körülbelül 700 halott sírja és emlékműve marad érintetlenül a temetőkből alakuló parkokban, amelyek ne­vezetes helyei lesznek a fővárosnak, mert egy értékes múltat örökítenek meg Buda­pest történetéből. A többi halottakat ki­emelik a sírokból és vagy kiadják hozzá­tartozóiknak, vagy, ha senki sem jelentke­zik értük, más temetőkben földelik el ma­radványaikat. A Közmunkatanács és a fő­város még a nyár folyamán megkezdi az említett temetők átrendezését. Harsonával fogadnak az egész világon, ha valamely nagy város területén dús és sós forrást találnának, mint ahogy a Kút- völgyi-út csatornázásakor buggyant ki ilyen a Virányoson. Állítólag befalazták A víz vegyvizsgálata mégis érdekelné á közönséget, mert a sósvizek . gyógyhatása közismert. A HEGYVIDÉK NAGY MÚLTJA "DR. EPERJESSY ISTVÁN A BUDAI HEGYVIDÉKRŐL ÍRT TANULMÁNYÁBÓL A Zugligetet és Hüvösvölgyet övező ma­gas hegyek révén ez a vidék klimatológiai szempontból annyira előnyös, hogy a lég­hőmérséklet szélsőségei sohasem oly ma­gasak vagy alacsonyak, mint a főváros belső területén. Az országos meteorológiai és földdelejességi magy. kir. intézet zug­ligeti megfigyelési expoziturája felállításá­nak első évében, 1892-ben az északi, szél­től védett Zugligetben 597 esetben jegyzett fel szélcsendet, ugyanakkor a város bel­területén 196 esetben volt szélcsend. Csa­padék viharral a Zugligetben 6 esetben volt, a főváros területén 37 esetben. A Zugliget és Hűvösvölgy középmagas­lati fekvésénél fogva különösen érelmesze­sedésben és vérszegénységben szenvedők részére kiváló glyógytényezőt képvisel. A budai hegyvidéknek előnyeit nem most kell felfedeznünk, az már évszázadok óta köztudomású. Királyaink közül számosán kerestek üdülést, különösen a Zugliget gyönyörű fekvésű bércei között. A krónikák gyakran tesznek említést Mátyás király nyéki vadászkastélyáról, amelynek helyéül Heufier: Buda-Pest his­torisch-topographische Skizzen című mun­kájában a Laszlovszky-major környékét jelöli meg, amely a Hunyadorom tövénél levő Szarvas-vendéglő környékének felel meg. Mátyás király kastélyán kívül, mint az Oláh Miklós érseknek a 16. század elejé­ről való leírásából kitűnik, a Zugligetben Ulászló királynak is volt egy kastélya, amely Rupp Jakabnak 1868-ban megjelent „Buda-Pest és környékének helyrajzi tör­ténetet“ című munkája, továbbá Heufler előbb említett könyve és dr. Thirring Q.: A budai és pilisi hegység történelmi emlé­kei című müve szerint Kalmárfy Ignác, néhai budai bíró telkén a mai Ferenchal- mon állott volna. Sigray Pál, a Budapest Zugligeti Egyesü­let megalapítója Boldog Báthory László pálosrendi szerzetes remetebarlangjának ünnepélyes megnyitása alkalmával mondott emlékbeszédében történelmi kutatások alapján említi, hogy királyaink közül Ró­bert Károly, Nagy Lajos, Zsigmond, ha az uralkodásin és kormányzási gondjaikban vagy a háborúkban megfáradtak, szívesen jöttek a Zugligetbe hosszabb-rövidebb időre a Szép Juhászné nyergén levő pálos­kolostorba pihenni. Csánky Dezső „Szilágyi Erzsébet budai nyaralója“ című tanulmányában eredeti oklevelek alapján igazolja, hogy a mai Szép Ilona-vendéglő helyén egy köpalotá- nak nevezett épületben nyaralt egyik leg­nagyobb nemzeti hősünk, az európai hírű Hunyadi János özvegye és legnagyobb nemzeti királyunk, Mátyás király édes­anyja Szilágyi Erzsébet negyedszázadon át. Néhai Eperjessy István Zugliget és vi­déke című munkájában megemlíti, hogy Budakeszi-út 71. sz. alatt az úgynevezett Kochmeister-villában egy egész nyáron át lakott 1866-ban május havától szeptember haváig dicső emlékezetű Erzsébet király­nénk fiával, Rudolf koronaörökössel és Mária Valéria leányával. Idejének legna­gyobb részét gyalogkirándulásokkal töl­tötte, bejárva az egész környéket, gyö­nyörét telve annak természeti szépségei­ben. Orvosai tanácsára Kossuth Lajos is a budai hegyvidékre jött üdülést keresni 1837. tavaszán és elfogatásáig a Zugliget­ben, a Disznófő mellett levő Haggen- macher-villában lakott. Nagy íróink közül is számosán töltötték a budai hegyvidéken a nyarat, Jókai, báró Eötvös József stb. éveken át a Svábhe­gyen nyaraltak. Hertzeg Ferenc a Hideg- kúti-út mellett építtetett magának villát stb. Tudós egyetemi orvosprofesszoraink fel­ismerve a budai hegyvidék egészséges voltát, nagyrészük a budai hegyvidéken építtetett magának nyaralót és ott tölti el szabad idejét. A miniszterelnöki palota helyén a XV. században az esztergomi káptalan háza állott, szomszédságában Palóczi György és Bakócz Tamás esztergomi érsek, továbbá ifjabb Garai Miklós nádor, testvére Garai János temesi gróf házai és bolondóczi Stibor vajda palotája voltak. Ezeket a XIX. század elején bontották le, mikor 1804— 1806. évek között felépült Pollack Mihály nagyszerű mesterünk tervei szerint a mai szép miniszterelnöki palota. A gyönyörű empit’eizlésü homlokzat reliefjei Kirchmayer vésője alól kerültek ki és tévesen állítot­ták (Petrik is), hogy azok Ferenczy István művei. Ez már azért sem lehetséges, mert Ferenczy csak 1824. novemberében tele­pedett le Budán. A tévhit bizonyára onnan származik, hogy Ferenczy egyideig ebben a palotában lakott. Kirchmayer neve fel is van vésve a dombormüvekre. A palota udvarát egy neoklasszikus ízlésű művészi Neptun-szobor díszíti. Szerzője ismeretlen. Hol a szobor? 1905. június 13-án az a gyász érte a nemzetet, hogy Budapest nagylelkű és nemesszíví jóakarója, József főherceg elhunyt. A polgármester1 rend­kívüli közgyűlést hívott össze és meleg hódolattal búcsúztatta el a nagy halottat és felhívta a tanácsot, hogy az elhunyt emlékének méltó megörökítése iránt minél előbb tegyen javaslatot. A tanács erre azt javasolta, hogy őfensége emlékére a Mar­gitsziget valamely alkalmas pontján emlék­szobor állítandó fel, amit a közgyűlés jú­lius 15-én egyhangúlag elfogadott, csak a szobor felállításának helyét tartotta függő­ben. Ma, 26 év múlva is függőben tartja azt a tanács, pedig adakozásra hfvta fel a törvényhatóságokat és maga is húszezer koronát szavazott meg e célra. — Így járt boldogemlékezetű Batthyány Lajos gróf, az első magyar alkotmányos miniszter- elnök, a nemzeti vértanú. Tanács és köz­gyűlés elhatározta, hogy Budapesten szob­rot állít neki és negyvenezer koronát sza­vazott meg. Hol a szobor?

Next

/
Oldalképek
Tartalom