Budai Napló, 1931 (28. évfolyam, 1023-1068. szám)
1931-08-02 / 1050. szám
XXVIII. évf.1050. sz. Megjelenés: hetenkint kétszer ELÖFIZE TÉS: Egy évre . . 24.— P Negyed évre . 6.— P Egyesületek, amelyeknek hivatalos lapja — tagjai f é 1 á r o n kapják Budai Napló 1931. AUG. HÓ 2 HIRDETÉSEK: Egy hasáb széles, egy m/m. magas sor, egyszeri közlésénél 30 F. Szövegsor ára 2 P. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő ÁllandóItrdetOkMk nagy kadvazniéiy Buda. érdekelt a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáié újság FELELŐS SZERKESZTŐI VIRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Búdén, I., Bors-u. 24 Telefoni Aut. 502—96. Hivatalos óréki délutén 4-6-lg A zaj és a por Ritka eset, hogy az események oly gyorsan szolgáltassanak igazságot, mint ahogy a Városháza szolgáltatta azt nekünk most kéthete megjelent „PORVÁROS“ című cikkünkben foglal aggodalmak ügyében. Minden újság azokat a közleményeket, amelyek intézőkörök figyelmét felhívják bizonyos tarthatatlan állapotokra, vagy kóros helyzetre, mint Budapesten a por mesterséges termelése és a por ellen való védekezés elhanyagolása, — aláhúzva, kövérebb betűvel, egy fokkal sötétebb színnel rajzolja meg, mint ahogy talán mi is ijesztőbb képet rajzoltunk a por uralmáról. A székesfőváros legutóbbi tanácsülésén CSILLÉRY ANDRÁS v. miniszter és Budának egyik őszinte barátja a nagy kánikulával kapcsolatban megemlítette, hogy a köztisztasági hivatal jelenlegi locsolási rendszere nem válik be, nem válik be azért, mert úgy a déli, mint a délutáni órákban a város na- gyobbforgalmú útvonalain a kánikula idejében meglehetősen uralkodó szél mindenütt óriási mennyiségű port kavar fel, amelyet tulajdonképen a víz volna hivatva lekötni. Tudott dolog, hogy a jelenlegi rendszer szerint ezeket az utcai locsolókocsikat, mint modernebb eszközöket kívánták bevezetni, azonban vagy az szükséges, hogy ezek a locsoló-kocsik már reggel hat órától kezdve öntözzék az utcákat, vagy pedig pótszemélyzetet kell beállítani, mert közegészségügyi szempontból is lehetetlennek tartja, hogy a székesfőváros polgársága állandóan kénytelen legyen port nyelni. Utalt a Rákóczi-útra, a Nagykörútra, a Horthy Miklós-útra és általában a nagyforgalmú útvonalakra, amelyeken állandóan égig érő por van. Azzal az indítvánnyal fejezte be felszólalása ide vonatkozó részét, hogyha a locsolókocsik szükséges nagy mennyiségben való járatása, akkor talán meg lehetne kísérelni a régi rendszerhez való folyamodást, a locsolócsővel való öntözést, amellyel azelőtt meglehetősen jó eredményeket értünk el. A csatornák vízöblítésével kapcsolatban igen gyakran óriási mennyiségű vizet eresztünk ki, ha tehát ezt a víztömeget arra használnák fel, hogy ezzel rendszeresen locsoljuk az úttesteket, akkor ez a kellemetlenség nem fordulna elő. A fölvetett porkérdésre és a locsolás útján való védekezésre nagyon komoly ember, BORVENDÉG FERENC alpolgármester válaszolt, de gondosan elkerülte a fásítással, tavakkal és az azok mentén létesítendő kertkultúrával, ligetekkel és gyepesítéssel való védekezést, hanem csak éppen a legközvetlenebb hétköznapi védőszerrel foglalkozott válaszában. Szerinte az utcai locsolás kérdése nagyon nehéz kérdés. Azt a régi rendszert életbeléptetni, amikor tömlővel locsoltunk, ma már nem lehet. A locsolásnak ezt a rendszerét külföldön is a nagy városokban mindenütt abbahagyták. Á közlekedés sűrűsége, a forgalmas helyeken, ahol különösen kívánatos az intenzív locsolás és öntözés, teljesen kizárja a tömlővel való locsolást. A régi időben, amikor döcögő kocsik voltak, megtörtént, liogy vagy tökéletlen volt az öntözés, vagy pedig egyesek áldozatául estek az ilyen módon való öntözésnek. Ma azonban, amikor autók száguldanak, amikor a forgalmas útvonalakon éppen az a baj, hogy azokat annak idején nem méretezték szélesebbre, amikor alig lehet ezeken az útvonalakon közlekedni, nagyon nehezen tudja elképzelni, hogy öntözőtömlővel végig- portyázzák azt a nagyon forgalmas útvonalat. Az öntözésnek ezt a módját éppen ezért mindenütt abbanhagyták és a kocsival való öntözésre tértek át. A kosival való öntözés nem olyan tökéletes, mint a tömlővel való locsolás, mert ez egyúttal az úttest lemosását is jelentette. Sajnos, azonban erre az útra nagyon nehéz rátérni. Megoldódnék a kérdés akkor, ha az utcák burkolatnemén változtatni lehetne. A belvárosban jóformán tisztán és kizáróan aszfaltburkolat van. Ha itt végigmegy egy locsolókocsi mosószerkezettel ellátva, — bárki utána megnézi a kocsiutat, amikor az megszáradt, majdnem tökéletes a lemosás. Ehhez azonban hézagmentes burkolat szükséges. A nagyforgalmú útvonalakon, például a Rákóczi-úton is hézagmentes burkolatot nagyon nehéz alkalmazni, mert rendkívül drága és nem bírja meg a forgalmat. Különösen nehézzé válik a helyzet ott, ahol villamossín van, mert ott állandóan feltörik a burkolat. Olyan burkolatot még nem találtak ki, amely sértetlenül tud állni a vilamossinek mellett is. A jövő közlekedési eszközei az útburkolat terén újabb és újabb burkolási szükségességet tesznek majd indokolttá és akkor majd gondoskodni kell arról, hogy azok az utcák, amelyeken közlekedési eszközök nincsenek, hézagmentes burkolattal láttassanak el, mikor is a le- mosási rendszer tökéletes megoldást fog adni. Addig sűrűbbé és intenzívebbé kell tenni a locsolást. Borvendégh alpolgármester alapos ismerője a városi terveknek és bizonyára tudja, hogy a berlini mintára tervezett és • a csatornaürülékéből termelt trágya felhasználásával történő megkötése a futóhomoknak 10—20 km körzetben Budapest körül, az így nyert területnek apró kertgazdaságokra való felosztása, tavak, és öntözőcsatornák létesítése, ligetek és parkok állítása, nem tartozik még a város jövendő programmjába. Addig pedig, amíg Kecskemét felől hordja ide a szél a futóhomok rettenetes porát, de minden szellő elhozza azt a Rákosról és más közeli sivatagos vidékekről, addig pusztán locsolással a por okozta veszedelmen segíteni nem lehet. A por mellé csatolták a zaj és csendháborítás ügyét is, ami szintén megölője minden fürdöváros-tervezgetésnek. A tanácsülésen Csilléry András még felhívta a főpolgármester figyelmét hívta fel a főpolgármester űr figyelmét a városszerte uralkodó rettenetes zajra, mely nemcsak a nappalokat teszi tűr- hetlenné, de az éjszakát is olyan arányokban zavarja, hogy szinte lehetetlenné válik Pesten is, Budán is az éjjeli pihenés. A rendőrség intézkedett afelől, hogy a rádió, grammofón ne tegye lehetetlenné a polgárság esti és éjszakai nyugodalmát, főképen a budai részeken (itt van a fürdőváros!); a helyzet azonban az, hogy teljes egészében fokozódott a zaj. Mindenütt erkélyeken, balkonokon, kertekben a város külső és belső részein mintha fokozottabb mértékben állítanák ki ezeket a hangosbeszélőket úgy, hogy az esti órákban teljesen lehetetlen az embernek békében és nyugalomban maradni. Ma, amikor a társadalom meglehetősen rossz anyagi körülmények között van, amikor az ember lakását nem hagyhatja el, mert nem mehet nyaralni és nem változtathat helyet, fokozatosan kellene gondoskodni arról, hogy a polgárság nyugalmát a legteljesebb mértékben biztosítsák. Utalt arra, hogy ezt a lármát még fokozza a motorbiciklik kipuffogója, mert ez a gépfegyverzajhoz hasonló kipuffogás egyenesen lehetetlenné és tarthatatlanná teszi az állapotokat. A rendőrségnek volt errevonatkozó szigorú rendelete, de ezt legújabban teljesen ignorálják. Az északi városokban tilos minden tülkölés és csengetés. Ott azt mondják: — mindenki vigyázzon a maga testi épségére és egészségére. Sürgeti nálunk is errevonatkozó intézkedések gyors' megtételét. R1PKA FERENC iöpolgármester csendes helyen él a Gellérthegy-utcá- ban és mégis kénytelen volt mindenben igazat adni Csillérynek. Szerinte a Csilléry András által felhozott panasz a csendháborító zaj miatt, a főváros lakosságát rendkívül kínosan és kellemetlenül érinti. Ebben a kérdésben teljesen igazat kell adnia a felszólalónak, amikor ezt a tűrhetetlen állapotot megállapítja. Ö maga is szenvedő részese ennek a tűrhetetlen állapotnak. Budai kis hazájában, ahol a nyarat is el kell töltenie, minthogy nem mehet el egyelőre szabadságra, tapasztalja ezt a zajt. Őszintén meg kell vallania azt, hogy az a kedves budai csend, amely régebben a főváros egész közönsége előtt Budát olyan keresett pihenőhellyé tette, teljesen megszűnt. Ezt a csendet bábeli zaj és lárma váltotta fel. Ahány erkély van az utcában, mindegyiken egy-egy rádió, vagy nagy hangszóró van, majd másutt grammofón és a naphegyi rész nyugalmát speciálisan betetőzi az is, hogy egy helyen operaénekes-növendék van, aki estén- kint ott gyakorolja magát Ehhez jön még a motorbiciklik pergőtüze. Tűrhetetlen az állapot és siralmas a helyzet úgy, hogy fellélekzett egész Buda közönsége, amikor a főkapitány egy esetben alkalmazta az erre vonatkozó szabályt, illetve büntetést és ezért a lehetetlen zajcsinálásért egy esetben megbüntetett valakit. Tényleg gondot kell fordítani arra, hogy '■ a közönség az esti órákban, ha már ide van kötve a fővároshoz, kis szabad idejét, ami rendelkezésre áll, felüdülésre, pihenésre fordíthassa. Figyelmeztetni kell a közönséget arra, hogy senki sem lakhat és élhet úgy, hogy szomszédja életét kellemetlenné tegye és elkeserítse. A fővárosnak váratlanul időszerűvé vált a Tabán újjáépítésének kérdése. A törvényhatósági tanács legutóbbi ülésén ugyanis bizotságot küldtek ki a fürdőváros-kérdés tanulmányozására és ezzel egyidejűleg elővették a Tabán régóta vajúdó problémáját is. A bizottságot megbízták, keressen érintkezést a kormánnyal a fürdőváros dolgában s ugyanekkor tanulmányozza át a Tabán újraépítéséről; > benyújtott valamennyi tervet és ajánlatot. A bizottságba Sipocz “Jenő polgár- mestert, Liber Endre és Borvendég Ferenc alpolgármestereket, Szendy Károly tanácsnokot, továbbá Kozma Jenő, Harrer Ferenc, Wollt Károly, Csilléry András, Friedrich István, Petrovácz Gyula, Rassay Károly, Bródy Ernő és Büchler József törvényhatósági tanácstagokat delegálták. A bizottság megalakulása után Sipöcz Jenő polgármester utasította a város- gazdasági ügyosztályt, dolgoztassa fel a Tabán felépítésére vonatkozó előterjesztéseket és javaslatokat s minél sürgősebben adja át a kiküldött bizottságnak. Szendy Károly tanácsnok rövid idő alatt el is végeztette ezt a munkát s a Tabán kérdésére vonatkozó teljes anyagot átadta a polgár- mestérnek. A főváros gazdaságpolitikájának ilyenképpen egyik legsürgősebb feladata lett a Tabán felépítése. Ezzel foglalkoznak mindazok az ügyosztályok, amelyeknek hatáskörébe tartozik^ a közmunkák sorrendjének kidolgozása. Ezek az ügyosztályok utasítást kaptak, hogy legkésőbb szeptemberig terjesz- szék be javaslataikat és észrevételeiket, mert a főváros törvényhatósági tanácsa már az első őszi ülésen foglalkozni akar a Tabán problémájával. A Tabán felépítésére vonatkozóan a főváros külön intézkedést kíván a fürdőtörvényben és ezért még a nyár folyamán tárgyalást kezd a népjóléti és kereskedelemügyi minisztériummal. * A Tabán renaissance-ának már komoly értékű eseménye is van: a főpolgármester igen érdekes és reális ajánlatot kapott a közelmúltban egy előkelő tőkecsoporttól a Tabán felépítésére vonatkozóan. Az ajánlatot nagy örömmel fogadták a városházán és nyomban megkezdték a pénzcsoport javaslatának és számításainak tanulmányozását. A főpolgármester Szendy Károly tanácsnokot bízta meg ennek a vezetésével. Az ajánlat lényegét és az ajánlattevő kilétét egyelőre nem közük a nyilvánossággal, csupán annyit, hogy az új ajánlat minden eddiginél kedvezőbb és ami a legfontosabb: a főváros anyagi megterhelése nélkül oldja meg a kérdést. Az ajánlattevő pénzcsoport sorsjáték alapján szándékozik a Tabánt felépíteni, még Súlyos beismerések ezek, de föltétlenül bizonyítják azt, hogy vagy nem veszi senki komolyan a lürdőügy kérdését, mert ellenkező esetben nemcsak panaszkodást és a tények beismerését hallanánk, hanem egyúttal azokat a nagyarányú intézkedéseket is kifejtenék a közönség előtt, amelyekkel a bajon radikálisan segíteni kell, vagy tehetetlenül áll ezekkel a kérdésekkel szemben a város, amelynek e bajok orvoslására semmiféle terve nincsen. Ha a nagyközönség és elsősorban a budai közönség kellő figyelemre méltatja ezeket a jelenségeket, föltétlenül arra a következtetésre jut, amelyet „SZEGÉNY BUDA“ címen legutóbbi számunkban vezető helyen megírtunk, mert akkor itt nincs kitől, mit remélnie. József Ferenc dr. főherceg őfenségét pedig arra kérjük, hogy az egyik fürdőügyi nagygyűlés alkalmával a Gel- lértfürdőben mondott beszédében tett kijelentése szerint, — kérje számon a hamis váltókat. pedig nagyrészt villaszerű épületekkel, amelyekben penziókat rendeznek be a fürdőváros vendégei részére. A sorsjáték-akciót az egész világra kiterjesztik a világ legnagyobb bankjainak közvetítésével. A sorsjegy propaganda kettős célt szolgál: megteremti áz építéshez szükséges anyagi eszközöket, azonkívül ingyen propagandát csinál fürdőinknek. A sorsjegyeket kizáróan külföldön szándékoznak elhelyezni, nehogy itthon az osztálysorsjáték kárát vallja a versenynek. A terv kétségtelenül nagyon tetszetős és reálisnak is látszik. Rövid idő múlva módunkban lesz valóságos tartalmát megismerni. Az ankéíokról A fürdőüggyel úgy yagyok, hogy attól tartok, sok bába között elvész a gyerek. Áz ankétoknak olyan rohamosan növő tömegét látom felsorakozni, hogy kezdek egy kicsit kétségbeesni a szép gondolat és szép tervek sorsa felett Valahogyan úgy vagyok ezekkel az ankétokkal, mint Viraág Béla barátom a tárcákkal. Egy-egy ilyen ankét elegendő arra, hogy egy jó gondolatot, vagy intézményt elposványosít- son, vagy megöljön. Mert, hogy is néz ki egy ankét? Vagy a miniszter, vagy az államtitkár úr, vagy egy előkelő úr összehívja s most már az összejövők- nek egyéb gondja nincsen, minthogy beszéljen s magára vonja az elnöklő Számottevő nyomokra bukkanunk néhai Schmoll Lajos székesfővárosi nyugalmazott allevéltárnok „Adalékok Budapest székesfőváros történetéhez" című müvében, mely bővebben foglalkozik a régi hatósági szervezetekkel, a régi pesti épületekkel és már egy külön fejezetet szentel Pestváros utcái és tereinek 1817-ben. A derék Schmall Lajosnak van azonban egy (szempontunkból) még becsesebb munkája, melynek teljes címe: „Buda-Pest utczái és terei. Adatok a Buda-Pesti utczák és terek elnevezéséhez és történetéhez." Ez a, ma már kissé nehezen hozzáférhető, becsületes szorgalommal és szeretettel írott 1906- ban megjelent könyv szolgáltatja a legtöbb és legérdekesebb adatot témakörünkhöz. ■ Érdemes reá, hogy tartalmán átfussunk és megállapításait ismertessük. Az első fejezetben Budapest alapításával foglalkozik. Kimerítően taglalja az annyiféleképen magyarázott Buda és Pest nevek eredetét is. A második fejezetben már reátér az utcák és terek régi neveire. Megállapítja, hogy Buda-Pest utcáinak és tereinek elnevezésére nézve négy korszakot különböztethetünk meg, ezek: 1. a török uralom előtti idő; 2. a török uralomtól Buda vissza- vívásáig terjedő időszak; 3. Buda visszavK'ásától a testvérminiszter úr, vagy elnöklő nagy úr figyelmét. Mindenki hozzászól, aki csak él, akár van mondanivalója, akár nincsen. Micsoda boldogság és dicsőség az, felállani, megköszörülni a torkot, az elnök felé fordulva ünnepélyes hangon, hódolattal és alázatosan kivágni: „Kegyelmes uram, igen tisztelt értekezlet.“ A kegyelmes uram egy pillanatra odatekint, azután közönyö* sen diskurálni kezd a mellette ülő titkárjával, vagy az óraláncával játszik. Az első szavak a hódolat szavai: excellenciád mindenre kiterjedő figyelme, nagyméltóságod ismert nagy érzéke és így tovább. A kérdéshez vajmi keveset szólunk, pláne olyat nem, ami ellentétes a kegyelmes gondolkodásával. „Csak ezt akartam a kérdésben elmondani s excellenciád magyar figyelmébe ajánlani.“ Azután önelégülten szétnézünk, meghajtjuk a íejünket a kegyelmes úr előtt s duzzadó érzéssel visszaülünk a helyünkre. És meg vagyunk győződve, hogy okosat beszéltünk s most már örökre bevéstük magunkat a kegyelmes úr emlékezetébe s, Istenem, ennek ki tudja, milyen következménye lesz. Hát igen, a kegyelmes úr szórakozottan fordul a titkárjához: ki is volt ez az izé, aki most beszélt? Nekem valahogyan az a meggyőződésem, hogy semmiféle ilyen ünnepélyen ankét még nem vitt előre kérdést, vagy legalább nagyon sokat nem használt annak. Onnan vélem ezt, hogy magam is sok ankéton vettem részt, soha egyen fel nem szólaltam, módomban volt hát megfigyeléseket tenni. Megállapítottam később azt is, hogy hiába beszélt ott az akarnokok egész sora, a kérdés mégis csak úgy oldódott meg, ahogyan az ankét elé került s ahogyan a kegyelmes vagy méltóságos úr akarta. Bizonyos, hogy ezek után az ankét barátai azt fogják rám mondani, hogy én egy rosszmájú fráter vagyok s magukban mélyen lenéznek azért a vallomásomért, hogy én soha ankéton még fel nem szólaltam. Meg fogják rólam azt is állapítani, hogy érzéketlen, tudatlan ember vagyok és sohasem fogok többet an- kétra meghívót kapni. Hát majd csak elviselem mindezt a nagy szerencsétlenséget valahogy. J Gegus Dániel Fürdövárosi kép. A budai utcákon és tereken több helyen úgynevezett leállások, jobban mondva szállások vannak, így például az Irgalmasrend kórháza mellett lévő utcában, ahol a budai kocsik tömege áll, etetnek, itatnak és a kórházat környező levegőt a szó szoros értelmében megfertőzik, mert el lehet képzelni, hogy ott, ahol ilyen nagy tömegben etetnek és itatnak, milyen szag és mi más egyéb n<em teszi kellemessé a levegőt. Néhány hete az Irgalmasrend végre-valahára megnyitotta az első fiirdökórházat Budapesten. Azokban az épületekben van ez a kórház, amelyek a Zsiginond-uteának a Császár-fürdő felé eső oldalain vannak. Elképzelhető, hogy az embereket milyen kellemesen érinti az a körülmény, hogy azokban a szobákban kénytelenek tartózkodni, amelyek arra az oldalra esnek. A Császár-fürdő igazgatósága az utóbbi időben nem is tudja kiadni a Zsigmond-utcára néző szobákat. A fürdővárosnak ezt a szomorú képét a Városházán rajzolták meg. városok egyesítéséig; 4. a testvérvárosok egyesítésétől a jövendő korszakig. Sclunallnak következő megállapításait, hogy tudniillik honnan eredt a legtöbb, régi budapesti utcanév, szinte valamennyi európai városra alkalmazhatjuk. Mint a régi Budán és Pesten, úgy az európai nagyobb városokban is főleg a templomok, középületek, a falakba illesztett (főleg szenteket ábrázoló) szobrok és a házakra festett vallási jellegű képek, továbbá az egyes szomszéd helységekbe vezető utak, végül pedig (nagyon is gyakran) fogadók, kocsmák, boltok cégérei adtak a legtöbb esetben, sokszor igen kedves, meghitt, zamatos, nevet az utcáknak, tereknek. Ezeken kívül a nemzetiségek, a mesterségek és céhek után is sok utca kapott nevet és Schmall szerint csak akkor fordultak egy-egy az utca jellegéhez legalkalmasabbnak vélt megkülönböztető elnevezéshez, a fentebb említett támpontok éppenséggel hiányoztak. így keletkeztek szerzőnk szerint például a Nagy, Kis, Kereszt, Szép stb. utcanevek, az utcák jellegéhez szigorúan alkalmazkodó jelzők alapján. A régi körülírásokra jó lpéldák a régi pesti német utcanevek: Umb diese Renier, Bey Denen Fleisch Bänckhen, Bey der Saulén (Oszlop-tér), a mai Szentháromság-tér. Bey dem Collegio, Fölépül a Tabán? Városépítés sorsjáték alapon Az utcanevek története Részlet dr. GALLINA FRIGYES tanácsnok „Budapest Utcanevei“ című tanulmányából Schmall Lajos adatai nyomán
