Budai Napló, 1931 (28. évfolyam, 1023-1068. szám)

1931-05-02 / 1040. szám

XXVIII. évfolyam. 1040. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 24 pengd, [élévre 12 pengd. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telelőn: 502 _96. Fel elős szerkesztő; V1RAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. magas hirdetés 8 pengd. Szövegsor ára 4 pengd. Közgazdasági közlemények megállapodás szerűit. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1931 május 2. Revíziót - űz új RúKus helyének! Irta: RINGER LAJOS dr. Gróf Klebelsberg Kunó kultusz­miniszterünk magas gesztusú és mélyjárású minapi hirlapi elmélke­dése „Üj-Budapest“-ről és „Új­vidékiről újra meg újra visszahat, hogy más és más szempontból fog­lalkoztassa érdeklődésünket. Emlékezünjt, hogy városi hatósá­gunk és annak bizottságai milyen soká keresték az építendő új Rókus- kórház helyét; és emlékezünk arra is, hogy, saját bevallásuk szerint, va­lamennyien a legrosszabb helyet ta­lálták meg és jelölték ki a hivatalos közlések szerint is: pénzügyi kény­szerből. Ezzel megsértették azt az elemi városszabályozási elvet, amely a jelentékenyebb építészeti alkotások­tól cserébe kömyékfcjlesztő erőt és hatást követel, aminek tényleges be­következése visszafelé annyiszor megindokolja a legmerészebb pénz­áldozatot is. Az új Rókus a részére kijelölt Tisza Kálmán-téri helyén, hatalmas tömegével nemhogy szolgálná ezt az elvét és ezt a célt, de egyenesen városfejlődési akadályt jelent. A Tisza Kálmán-tér mint elenged- hetlen parkterület, a kerepesiúti te­mető mint — akarva nem akarva — évtizedekig fenntartandó temetkezé­si hely így is olyan óriási terület­blokkot vonnak el az intenzív vá­rosfejlődésre rendelt eme részen, hogy ezen eltplhatlan kettős folyto­nossági megszakítást még egy újabb „holt tömb“-bel növelni, a döntő té­nyezők beismerése szerint is, — el­hibázott városrendezésnek kell mon­dani. Ennek az elhelyezésnek egyetlen mentsége volna, hogy vele az új Rókus-kórház majdani betegeinek valami különösebb jóleső érzést biz­tosítunk, másrészt a lakosság üdül­tetésére rendelt park látogatóinak vagy inkább használóinak kedves örömet szerezünk. Ki állíthatja, hogy a betegeknek jólesik a kövezettől felhevített le­vegő és nagyvárosi füst meg korom, hozzá a temetőre való kilátás? és ki mondhatná,.- hogy a közparkban üdülő szemének kedves háttér és kí­vánatos parkbefejezés egy hatalmas kaszárnya-kórház ? A helyzet benső fonáksága, vala­mint egyes mostohán elmaradt kerü­leteknek a fejlődésre való jogos igénye követelik a pénzügyi körül­ményekkel indokolt ezen helykijelö­lés revízióját. Az egyetlen tömbbe zsúfolt, tehát egy szuszra és sok millió azonnali befektetésevei emelendő kórház épí­tésének megkezdésétől a hatóságok ösztönösen húzódnak. , -á- jobb elgondolás tétovázásának es ' n jogos habozásnak hosszúra hyulo idejét a revíziós törekvésekre lehet és kellene felhasználni. Lássák az ügyet, a kórházat igénylő kerületek! Mi az új Rókus ezen tisztán a fe­dezet szempontjából és kétségtele­nül „á contre-coeur“ hozott határo­zatának belülről feltörekvő revízió­ját a mostoha Ö-Buda érdekében, a majdani betegek ezrei, a parkra rá­szorult gyermekek és aggok soka­sága, a Duna folyam s vele az óbudai, part, a Hungária-híd mi­előbbi méltó beállítása, szóval a fő­városunk fejlőlése javára szorgal­mazzuk. Óbuda az egyesítés óta a dohány­gyáron, Margit-kórházon és néhány Bárczy-féle iskolán kívül komoly in­tézményt, avagy rendezést, de még csak az idők során változott gazdasági és életkörülményeknek megfelelő sza­bályozási tervet sem kapott; a hídból is csak a diplomát: a törvényt. Gyönyörű Dunapartja, amint azt — az ilyen kritikára elismerten hiva­tott — kultuszminiszterünk jelzett cikkében mondta: a főváros szembe­tolakodó szégyene; a nyaralók és csa­ládi házak sorára hivatott hegyeit téglagyárak kibelezték; a Lukácsfürdő tavától északra a Szépvölgy-utcáig, a budai hegyvidék kapujáig húzódó, re­mekbe alkotott hegy-partie-t malmok­kal és újabban 5—6 emeletre nyúló házakkal elfojtották, a Római-partot, a főváros tüdejének: a Dunának még elmeszesítlenül maradt egyetlen nemes részét a gázgyárral, ideiglenes, de em­beri mértéknek örökre tartó szabá­lyozási vonalakkal és visszavonásig adott időleges engedélyekkel beteggé operálták; a Dunát a hegyek elől, aj hegyeket a Duna és Margitsziget elől eltüntették, elfeledve, vagy inkább soha meg nem értve, talán nem is sejtve, hogy Buda és Óbuda beépítése nem sablonos városszabályozási, ha­nem tájkertészeti vállalkozás, amely a legnagyobb ható tényezők — a titáno­kat kívánó hegy, folyó és sziget — adottságaival dolgozik. Hol kereshetjük annak magyaráza tát, hogy középületeink elhelyezési kérdésénél sohasem kerül előtérbe a Duna? Hogy' a vámháztől a fedett uszodáig dunaparti homlokzatú köz­épületünk nincsen? Ha jobban értenénk a Dunát, mi­lyen más lenne a fővárosunk képe. Az új Rókus kívánja a szabad te­ret, a füsttelen, portalan ős levegőt, az éltető szél járást, az alacsony elte- rülést, amit mindenben megad a du- namenti és amit mindenben megtagad a Tisza Kálmán-téti elhelyezés. Az óbudai Dunarészt és a Margit­szigetet, az őket kísérő dombokkal és hegyekkel egy tájképbe kell foglalni, ami csak úgy képzelhető, hogy az óbudai Dunapartra a hegyeket lábtól oromig látni engedő és minél több és minél szélesebb megszakítással nem magas, pavillonszerű épületek kerül­jenek. Az új Rókus legbelülről éppen ezt a megoldást követeli; az óbudai Dunapart kolosszális értéke meg ép­pen csak ilyen megoldással ment­hető át. A fedezet kérdését sem feledve: a két telek értékkülönbözete alkalma­sint pénzügyi könnyítést is jelent és közelebb hozhatja a nagy messziség- ből a megvalósulást. Óbuda — Űj-Rókus! Próbálják hát összekapcsolni a kettőt, ami ha sike­rül, úgy Óbuda partját, Dunánk tor­nácát Klebelsberg gróf bátran mutat hatja majd azoknak a dolgaink iránt érdeklő külföldieknek, akiket eddi? pirulva vezetett el Ösdunánk szeme­tes, gödrös, züllő külvárosi, elriasztó „harakiri”-je előtt. Az idegenforgalom javára ez maga is megéri a revíziót. Nagy társadalmi és politikai központtá szervezi át a „Budai Polgári Kört“ Kozma Jenő dr. országgy.képviselő — Közgyűlés és lársasvacsora — A régi Buda ős polgári családjai lakják évszázadok óta a Vízivárost és Budán elsőnek a Pő-utca alakult át fővárosi utcává, ahol előkelő polgári társadalmához mért kéres- kedelmi és ipari élet fejlődött ki. Amikor a város ideépítette a Budai Vigadót is,, ez vált a Viziváros köz­pontjává és innen kormányozták ezt a városrészt, megalakítva benne a Budai Polgári Kört. Érdemes munkát végezne, aki megírná e kör történetét, amelynek elnökei nagy­részt vezetőpozíciót foglaltak el a városnál. Kollár Lajos után Kozma Jenő dr. állott a kör élére és kiváló képességén kívül ezzel a biz­tos hátvéddel szerezte meg vezető­pozícióját a Városházán. A kör sze­repéhez méltó a helyisége is, mely külső díszben vetekszik az ország első kaszinóival és hatalmas terhiéi alkalmasak arra, hogy nagy tárea- dalmi és politikai élet színhelyévé legyenek. A kommunizmus és a forradalmak nagy pusztítást vit­tek véghez a kaszinóban és egy évtizedbe került,, hogy a kör régi kedves berendezése ismét a tagok rendelkezésére álljon, amit nagy anyagi áldozattal segített elő maga az elnök. Ami még hiányzik, azt most fogják pótolni, mert a ka­szinó egyik névtelen mecénása na­gyobb összeget bocsát a vezetőség rendelkezésére, hogy a meglévő hiányokat pótolják, az egész be­rendezést restaurálják. A Vízivárosi társadalom életében mindig külön ünnepnapot jelent a ka­szinó közgyűlése, mint ahogy most e hó 24-én megteltek ezek a nagyter­mek érdeklődőkkel az 59. közgyűlés alkalmából. KOZMA JENŐ dr. orszgy. képviselő nyitotta meg, üdvözölve a megjelente­ket. Megbízható értesülései alapján annak a reményének adott kifejezést, hogy ez a sokat szenvedett nemzet és város a jobb jövő küszöbén all. Ezt a jobb jövőt jelenti az is, hogy név­telen jóakarója akadt a Budai Polgári Körnek, aki tekintélyes összeget bo­csát a kaszinó rendelkezésére, hogy az restauráltassék, amely bejelentést lel-1 kés éljenzéssel fogadta a közgyűlés. | Zboray Gyula dr. főtitkár olvasta fel ezután a kör egész évi tevékenysé-| gét felölelő évi jelentését, méltatva minden eseményt és törekvést. Azután Kozma Dezső, a Budai Polgári Kör pénzügyminisztere terjesztette elő a zárszámadásokat és a költségelőirány­zatot, amit elfogadtak, jóváhagytak és meg is adta a felmentvényt a köz­gyűlés. Azután sor került a választmány le­mondott egyharmadának újbóli meg­választására, csak a kilépettek és el- húnytak helyére választottak új tago­kat, köztük Exner Kornél dr. ny. ál­lamtitkárt és Fabinyi Tihamér dr. igazgatót. A jelölőbizottság javasla­tát Pénzes Mihály indítványára titkos választás útján döntötték el, de így is a hivatalos lista teljes egészében ke­rült ki győztesként. A tisztikart a legközelebbi választ­mányi ülésen választják meg. TÁRSASVACSORA követte a közgyűlést, amelyet a Pén­teki Borgazdatársaság rendezett és a közgyűlést követő társasvacsorák min­denkori borgazdája Fináczy Béla dr. miniszteri tanácsos volt, mint a Budai Polgári Körnek társelnöke. Száznál többen vettek részt ezen a borestén, köztük Kozma Jenő is, aki talán ebben a társaságban érzi magát legotthonosabban, de látszott rajta a pihenés, a néhányheti, gondtalan,' ön­magának való élet, mert frissen, üdén, szellemesen vett részt a vacsorán, ho­lott máskor rendszeresen fáradtnak látszik a pénteki fogadónap rendkí­vüli munkája után. Áz első felköszön­tőt is KOZMA JENŐ dr. mondotta, megtörve a péntekiek szi­gorú szabályát, ahol a borgazdát il­leti az első szó és meleg, szerető sza­vakkal üdvözölte Fináczy Bélát név­napja alkalmából. Szívesen jött ő is és mindnyájan, hogy az ő pompás to­kaji borával koccintsanak vele és ő is emeli azt a gyöngyöző sárga nedűt, hogy köszöntse vele a pirosarcú bor­gazdát, azt kívánva neki, hogy sokáig maradjon ilyen viruló egészségben és még sok alkalommal üdvözölhessék őt. A terem zúgott "az él jentől és min­denki igyekezett koccintani Fináczy Bélával, akit mindenki igazán és őszintén szeret és tisztel. Az üdvözlő szóra válaszolva FINÁCZY BÉLA dr. utalt arra, hogy a Polgári Körnek közgyűlése mindig egy-egy mérföld­köve a kaszinó történetének, amelyet a tagok műveltsége és a budai békés polgár természete vezet egyenes útján és méltóságteljesen. Ennek a mérföld­mutatónak egyik karja a múltba mu­tat, a másik a jövőbe. A múlt büszke­séggel töltheti el a kör minden tagját és ez a múlt biztosítja a kör számára a jövőt. Mint borgazda a budai jó kedélyről mondott kedves, a budaiakat jellemző dolgokat, mert szerinte csak a jó ke­déllyel bíró emberek szelleme és lelke bírja azt a frisseséget, mely a szel­lemi munkához szükséges. Rámutat arra a kedves körülményre, hogy Buda minden téren tudott nagy dolgokat termelni: a sport, művészet, tudo­mány megteremtette a maga intézmé­nyeit, mint amilyen a Budai Töma Egylet, a Budai Lövölde, Budai Da­lárda, a Bqdai 33 és sok más sport­egyesület s azok mellett a különféle iskolák. A budai művészeket vüág- szerte ismerik, amilyen volt Volk- mann, Kresz Géza, Durigó Hona és itt él közöttünk Dohnányi Ernő, Hubay Jenő, Istók János, Horvay János, Márkus Emüia. Írók, tudósok: Her-1 czeg Ferenc, Szávay Gyula, Kozma Endre, a Műegyetem tudós tanári kara. Azután így folytatta: — „mind­ezeknek ellenére a budai ember béke­tűrő s bár említett jótulajdonságai és a történelmi múlt alapján a főváros igazgatásában többséget és vezetősze­repet követelhetne, megelégszik azok­kal a morzsákkal, amiket a »pestiek1 nekünk néha, néha juttatnak. Meg vagyok győződve, hogy ha nem volná­nak olyan harcos képviselőink, mint Ripka Ferenc, Kozma Jenő, Becsey Antal és a Budai Napló szerkesztője, I Viraág Béla, akik fáradhatatlanok a budai sérelmek hangoztatásában és a budai érdekek szolgálatában, a budai részen, ma is még .ázsiai állapot vol­na.” — Ezt a budai kedélyességet, amely Budának az erőssége, ápolja 26 év óta a Pénteki Borgazdatársaság és ezzel az elgondolással üdvözli a meg­jelenteket, hogy koccintsanak vele, mert a poharakba Hegyalja aranyos italát töltötte, amit ő maga szüretelt. És azzal fejezte be sok szellemesség­gel, humorral, tréfával tarkított beszé­dét: — „amint ahogy ezt a bort min­den szépítés, javítás, keverés nélkül hoztam ide, — ugyanilyen hamisítat­lan tiszta barátsággal ürítem e serle­get kedves borgazdatársaim és vendé­geim egészségére!” A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Zboray Gyula dr.'méltatta Koz­ma Jenő rendkívüli munkásságát és szerepét a budai társadalomban és arra kérte, hogy minél több időt tölt­sön a Budai Polgári Körben. Kozmát éltetve köszöntötte Szabó József egye­temi tanárt, dr. Vérei Károly elöljáró­helyettest és Fabinyi Tihamért. Kozma Jenő dr. újból kijelentette, hogy a kaszinót múltjához méltóan restaurálja és követi Fináczy taná­csát is, mert Őt sohasem látják kedély- telenül. A kaszinó iránt nagy érdek­lődés nyilatkozik meg mindenhol, szí­vesen jön ide minden városi tényez9 s a gazdasági fellendüléssel a kaszi­nóra is nagy és fontos szerep vár. Az­után Fabinyi Tihamér köszönte meg az üdvözlést, kijelentette, hogy Koz­ma sohasem jöhet elég gyakran, de ve­zető szerepe sokfelé leköti. Utána Pet- . racsek Lajos dr. szólalt fel és reflek­tált Fináczy Béla szavaira,' hogy Pest csak morzsákat juttat Budának, de sajnálattal állapítja meg, hogy a bu­dai hegyvidéknek még morzsákat sem juttat. Viraág Béla szerkesztő azt in­dítványozta, hogy a kaszinó saját nagy termeiben rendezzen képkiállí­tásokat, mert a budai festőknek nincs alkalmas kiállítási helyük Budán. Pásztélyi Vilmos a keleti vörös rém ellen való szervezkedésre hívta fel a budai polgárságot. Majd Kapcza Imre a Budai Társaskör nevében köszönti Fináczyt és Kozmát, arra kérve őket, hogy a fürdőügyet és idegenforgal­mat, mely különben is Kozma Jenő egyik sarkalatos programmpontja, vi­gyék bele a kör életébe és vegyenek részt a most folyó fürdőügyi ankéten. A kedélyes társaság későn éjiét után oszlott szét. 'Por, füst és korom barna fátyolba burkolják Suda pestet Fürdőügyi ankét folytatása a Budai Társas­körben — JKrivoss Árpád dr. ünneplése Az idegenforgalom és a fürdő­város ügyét tárgyalta tovább a „Budai Társaskör" e hó 23-án este, amikor e nagy horderejű tárgyhoz elsőnek NÉMETH BÉLA, a Háztulajdonosok Országos Szövet­ségének elnöke szólott hozzá, rámu­tatva arra, hogy Bécs város 2 mil­lió lakosából négyszázezer idegen- forgalomból él. Külön elismeréssel adózott Kovácsházi/ Vilmos tanács­noknak, aki felismerte annak szük­ségét, hogy Bécsben kell kifejteni erős idegenforgalmi propagandát Budapest számára, de szükség van erre minden országban. Erős kon­taktust kell megteremteni minden ország nagy szállodáival és az ide­genek számára Budapesten nemzet­közi szórakozóhelyet kell állítani. Fölvetette a kérdést, hogy ki csi­nálja meg a fürdővárost: — az ál­lam, — a főváros — vagy idegen I tőke? Szerinte a hidak kérdését meg lehet oldani a Margithíd kiszé- lesbítésével és a hidakra szánt pénz­ből kell megépíteni Budapest Fürdő­várost. Sürgeti a Gellérthegy és Tabán rendezését, újabb vasúti ösz- szeköttetések létesítését, luxusvona^ tok beállítását és szállodák építését. Rendezni kell az idegenvezetés kér­dését is és végül erélyesen tiltakozott a Balaton elfalusítása ellen. Célra­vezetőnek tartaná, ha az ankét fel­kérné Bethlen István gróf miniszter- elnököt, hogy ő vegye gondjaiba az idegenforgalom és fürdőügy kérdé­sét. Hoór-Tempis Móric dr. elnök ez utóbbi gondolathoz kapcsolódva ki­jelenti, hogy az előadásokat memo­randum alakjában a kormány elé terjesztik, ö is ellenzi a két új híd építését, mert csak a nehézipar keres ezek révén és nem a kisipar. Kívá- tosnak tartja a Bakony bekapcso­lását, amelynek faóriásai nagy ha­tással lennének az ott megforduló közönségre. FELBER LIPÖT, az ásvanyvizkerdés egyik legkivá­lóbb szakértője, statisztikai adatok­kal bizonyítja, hogy a budapesti fürdőkben a múlt esztendőben há­rommillió 165.176 fürdőző vendég fordult meg és átlagos számítással 7--8 millió pengőt költött. Az ás­ványvizek révén körülbelül 11 mil­lió pengő folyt be. A Hungária-for- rás maga másfélmillió pohár vizet szolgáltatott ki és karlsbadi sóval 3571. beteg használta a Hungária- vizet, ami rendkívül csökkentette a külföldön gyógyulást kereső magya­rig számát. Karlsbadban 1929-ben 3135 magyar fordult meg, de a Hungaria-forras révén ez a szám 1930-ban már 2966-ra csökkent le. Kár,^ hogy a Hungária-forrás oly szegényesen van felszerelve, mert vizének sószegénysége a vesebajok ellen kitűnő hatású. Sürgeti a Hun- gária-forrás méltó kiépítését, tár­gyalja a Lukácsfürdő és a Margit- sziget, Erzsébet-sósfürdő ivókúráját és megrótta a várost, hogy a világ­hírűvé válható városligeti ártézifor- rás ivókútjának kiszolgálása sok pa­naszra ad alkalmat. Megjegyzi, hogy a marienbadi kúra csak úgy bír ha­tással, ha reggelenkint a vendég egy pohár Hunyadi János vizet iszik :rkesz ;ér jár i légy hely tandát ámíth T jut ly ne ny . r Ák ílyes pártj itt ez 1 a bi nyban a biz< a m< aki >e az ecsey nert judoi ltodig lök r léti buda gazd< osok na i esek véd ást í (k gyo y a) ; ut Ját szá na leni ien ilfo i í{ i 1< jtt füsti ózse is é delv •tján Jyér dr évi a iiel sly ilOS pái t Pi t a ek ely k p: m Mt rcl iti ál Dr Dr ián 1 r< ín Q: z II

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom