Budai Napló, 1931 (28. évfolyam, 1023-1068. szám)

1931-04-04 / 1037. szám

>51­XXVIII. évfolyam. 1037. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 24 pengő, félévre 12 pengő. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal; I.,Bors-utca24. Délután 5—7-ig. Telelőn: 502—96. Felelős szerkesztő: V1RAÁG BÉLA 1931 április 4. ■BRrnmUMI VISSZA — í a pitvarajióbai Nem egészen alkalmas cím hús­véti cikk számára. Nem illik eléggé áhítatosan a megváltás eszméjé­hez, amelyről gondolatokat szeret­nék cserélni olvasóimmal. Tőlem távol esik a nagy világ. Buda egyik csendes utcájában ab­lakom a Városmajorra nyílik. Én a megváltást nem a világ számára keresem férfi delem óta — görnye­dő vénségemig. Egykor nagyfé- nyű Buda, mely ott él minden ma­gyar lélekben közmondásszerüen, amelynek «minden letört köve a magyar történelem valamely pillé­réről törött le, az én örökké va­júdó lelkem szomorú szerelme, — számodra keresem a megváltást. A szabadságharc idején Buda­várát megvívó édesatyám iránti kegyeletes szeretetemre, embersze­rető igaz hitemre mondom, hogy Budának egyetlen megváltását, ezzel kapcsolatosan az egész fővá­ros, de magának, az ország boldo­gulásának is egyetlen nagy lehe­tőségét abban látom, hogy azt a mérhetetlen kincset kell arany­pengőre felváltanunk, mely ősi küldetésben várja az órát, atnely- ' ben a nemzet, a város és Buda megmentésére álljon — a magya­rok Istenének kegyelméből. Egy negyedszázadnál több ideje hirdetem, — harsogó kürtök közt nádi sípon — hogy a budafoki „sárfenék“-tői — Szentendréig hú­zódó hegyek alól kibugyogó gyógy­vizeket, a Niebelungok kincsénél hatalmasabb kincsét vigyük a vi­lág piacára. Jobb kenyérhez jut ebből Buda minden rendű-rangú népe, az is, aki a keze ügyessége után él, az is, aki továbbadja és mindenki, aki több keresetre van utalva, a szegény is, az özvegy is, az öreg is. M egváltó Űristen, segíts rajtuk! A gyógyforrások kérdését meg­érlelte a magyar áfium, — a poli­tika. Kihasználta azt a nemesebb lendületet, amellyel ezt a kérdést felkarolni, a köztudatba beledaj­kálni segített Becsey Antal és né­hány tudós mémöktársa, köztük Zsigmondy, az artézi kút sokszor kigúnyolt ásója. Döntő szóhoz jut­va — Ripka Ferenc emelte maga­sabbra egy évtized előtti ankéten és bontogatja azóta mint zászlót, hogy meglobogtassa a nemzeti akarat új légáramlása. • A zászlót magasra emelte a nagy Palatinus-család őseihez méltó fe­jedelmi levente, a poétalelkű ki­rályi herceg, József Ferenc, aki­nél különb zászlótartója nem volt még egyetlen nemzeti eszmének sem. Nem, nem! Ezt az eszmét nem lehet többé a város irattárába ten­ni a többi poros akták közé. A vá­rosnak új útjait járó új vezetői ennek a gondolatnak világító je­gyében vették át a város vezeté­sét. A sors ujja ráírta a budai hegyek fölé boruló égre: — E jel­ben győzni fogsz! Ma már a községi politika el sem képzelhető e gondolat nélkül és a pártvezérek — köztük Kozma Jenő, aki a politikum szekerének tengelyévé tette, — hirdetik, és vallják is talán, hogy a fürdőügy kérdése, Budapest legsúlyosabb kérdése. Ma már nem árva ügy ez. Segít rajta a politika is, mely mindent megront. Végre egy be­csületes, igaz jelszó, mely így be­levette magát a polgár leikébe, ahol új reményeket vált ki. De magával ragadja a szakembere­ket is, hogy végre tömeglázzá vál­jon, mint ahogy megtette a ma­gyar égen megjelenő Zeppelin látása. Újságok, amelyek sablonszerűén kezelték ezt az ügyet, ma az első helyen adnak teret neki. Városi újságok, amelyek a régi városháza elavult rendjét szolgálták a tor­mába esett féreg módjára, ma ily irányú nyilatkozatokat keresnek vezérlő politikusoknál. Az Űj- Budapest, mely eddig a „régi“ Budapestet szolgálta, Homonnay Tivadar cikkével méltóvá lett a címéhez. Űj irányok, új utak, új élet. Komoly gondolkodók: Exner Kornél, Bódy Tivadar, Pávai Váj­ná Ferenc és nyomukban a hosszú sor: Szviezsényi Zoltán, Ringer Lajos, Tausz Béla, Tábori Kornél, Kapcza Imre, továbbá az érdekel­tek: Bánlaky Géza, Porzsolt Béla, Ebner József, Zombory István, — az orvosok, mérnökök, tudósok egész tábora világítja, tisztítja, fényesíti ezt a gondolatot.. Ma Polakovits Gergely Zsig- mond, aki már két évtizede ve­rekszik az idegenforgalom nevé­ben, új röpiratát juttatta hozzám. Sajnos, úgy van, hogy általában intézőink és vezetőink az ország és a főváros életének átmentését a takaré­kosságban, aszkézisben, lemondásban, tétlenségben, a téli álom szuszogásá- ban, a kultúra és civilizáció felfüg­gesztésében, szóval a visszafejlődés­ben, amint azt Klebelsberg miniszter magaalkotta egyetlen szóba sűrítve olyan csodálatos pregnánsan fejezte ki, a „primitívizmus“-ban látják. S míg azok így, Klebelsberg gróf a mesterséges légzés módjára a lassúdó életmozgás fenntartásával és követke­zetes felfokozásával oldja meg a megoldhatatlan t. A vidéki egyetemi városokban rö­vid néhány év alatt erőszakolt alko­tásokkal a kereseti lehetőségeket fel­szaporította, az életrendjét feljaví­totta és mert a nemzetgazdasági „pri­mitivizmusnak“, a politikai „defetiz- mus” és az erkölcsi „pesszimizmus” eme ikertestvérének esküdt üldözője, mentő fegyverével: a tudománnyal átcsapott az egyetemi városok Hinter­land jár a, a halódó magyar Alföld­re is. Tanárokból, tudósokból és szakér­tőkből kutató tanácsot alakított, amely kikeresse és megállapítsa az Alföld közegészségi, földalatti, föld­feletti termelési, forgalmi lehetősé­geit és kulturális hivatását. Szinte megfejthetlen, hogy kultusz- miniszterünk gigászi munkája és im­ponáló eredményei megkaphatták a „tékozlás” gáncsát, anélkül, hogy ez­zel szembe felsorakoztatták volna al­kotásainak és egyre ömlő koncepciói­nak dicsőítését. A Budapest-Fürdőváros gondolat hűséges hordozói évek sora óta lihegve keresik a beszédek mögött azt az ak­cióra hivatottat, aki a jól hangzó szót: végre tetté váltsa. Súlyos írás, termékeny gondola­tok, erős logika. Megbecsülendő, minden, hibájával együtt. Ezen a ■téren még a hiba is szolgálja a lényeget. Csodálatosan emelte fel sírkö­vét ez az eltemetett gondolat. Kriptáját ma már szellőztetik. Feltámadt, — hogy megváltson minket! És mért mondottam a címben, hogy: — Vissza a pitvarajtóba! — kérdezhetnék tőlem. Mert az udvarról egyszeribe az ünneplő szobába akarunk lépni, holott még csak az előszobában sem vagyunk. Még mindenben sok a levegő, még nagyon a levegőben járunk. Boldog emlékezetű Puskás Tiva­dar, akivel együtt csináltuk meg Budapesten a Telefon Hírmondót, ezelőtt 40 évvel, -sokszor hozott vissza a földre, amikor fiatalon, vérmes reményekkel nagyon a le­vegőben jártam, _ visszahúzott a pitvarajtóba és megtanított arra, hogy légvárakban nehéz lakni. Mi mindnyájan .ott vagyunk a fürdőváros, az idegenforgalom, a gyógyforrások gondolatával — a szalonban, anélkül, hogy a pitvar­ajtó küszöbét átléptük volna. A mi lelkűnkbe varázslatos képe él a budai világiürdűick, amilyen lesz! —: de hogy jutunk odáig? Mi legyen az első lépés, hogyan lépjük át a küszöböt, hogy a világfürdő szalonjába jussunk? Még sok drága gyógyvíz fog felhasználatlanul a Dunába öm- leni, amíg ezt az első lépést meg­tesszük, de addig is gyerünk csak vissza ebből a káprázatosán szép szalonból, — vissza a pitvarajtóba. Viraág Béla. Az élet annyiszor megismétlődő já­tékából a kultuszminiszter és a Buda­pest-Fürdőváros célkitűzés nem ta­láltak egymásra. Pedig a kultuszminiszter főváros- és főleg Budabarát. Emlékezzünk, hogy fővárosunkat egyetemi központtá akarta avatni. A telket mi tagadtuk meg. És no felejtsük, hogy klasszikus életének Tempevölgyét, pihenőjét a budai hegyvidékben lelte fel. A nagy egyetemi várost áhító lelke így keresett és talált más eszményt, más irányt, ö hű maradt önmagához, mert fojtogatott országa és nemzete átmentéséhez új Széchenyiként a tu­domány kisebb gályáit szerette fel. I „Bizton, ezer bajunk közt, megtalálta Azt, ami fő s mindent befoglaló: ,,Elvész az én népem, elvész, kiálta, Mivelhogy tudomány nélkül való.’’ Az erős nem egyoldalú és csak a jóra emlékező. Áldott akarata, bár­hová kerüljön is, termet, mert ez a lényege. Az ő célja európai szintre emelni, a magyar értelmet, hogy ez elátlago- -sítva országszerte készen álljon, mire majd jön az intelligencia konjunk­túrája, — mert hite szerint jönnie kell — másrészről vigyáz arra, hogy él ne lohadjon a magyar „virtus”, amelynek konjunktúrája meg már itt is van. Az izom és értelem olimpiásza már eddig is hozott nekünk babért. Az ő szemében a tudomány nem vaksik pápaszeme és a sport nem gyerekek játéka. Lélekrúgó mind a kettő, amelynek nem szabad elpattan­nia az elkövetkezett és eljövendő tu­dományos csodák és a testi rátermett­ség vetélkedései, között. Gróf Klebelsberg -„Budapest Fürdőváros“ írfa: RINGER LAJOS dr. A kultuszminiszter egyik vezércik­kében, mely Üj-Budapest — Új- Vidék címmel jelent meg, ugyanezt a mérleges harmóniát keresi a főváros es az országterület egyenletes, egy­mást kiegészítő fejlődésében. A megyék és városok multévi an­kétjén ^ Budapest fővárosnak és a fürdőváros gondolatának megértő és szerető barátjaként jelent meg. „Olyan milliós város, mint amilyen Budapest, alig akad széles a világon, ahol egyfelől meg vannak a világ­város összes szórakozási lehetőségei, másfelől pedig eszményi fürdőügyi lehetőségei.” „Ha nézzük Budapest természetes kincseit, földrajzi helyzetét és törté­netét, akkor látjuk csak igazán, hogy mennyire tartalmas a Budapest-Für­dőváros koncepció.” A kultuszminiszter nem sablon­politikus, akinél a programra csak röpke szó; nála, a kivételesnél a ki­mondott szó: Programm, a leírott szó dokumentum. Alkotóereje készületben áll! Sport és tudomány! Üj-Budapest— Uj-Vidék! Az Alföldkutató Tanács már mű­ködik. A „Budapest-Fürdőváros” kutató Tanács még várja az idejét. Maga a gondolat, hála dr. József Ferenc kir. főherceg, dr. Ripka fő­polgármester, dr. Korányi és dr. Weszely professzorok és gárdájuk szorgosságának és Kozma Jenő Buda- fejlesztő politikájának, ma már fel- tartózhatatlan eleven erő. Ha ez a két tényező összetalálkozik és összefog, egy milliós város életre­ménye újból felárad, éleszt és bol­dogít. y| csodás fövendő s a ragyogó multi Irta : PALÓCZI EDGÍR Excelsior! A magyar múlt- dicsőségteljes fel­legvárából: Buda királyi várából néz­tem végig a ,Zeppelin” röptét a ma­gyar főváros felett. Még fel sem ér­tem a várba, már a Ferenc József- téren néhány percre megpillantottam a lég fejedelmi vándorát, amint lát­szólag a Szent Gellért-hegy sziklaká­polnájával egy magasságban éles ka­nyarulatban fordult orrával csepeli, kikötője felé. Felejthetetlen látvány volt a havfitlíozö fcTliökárpitos hát­tér előtt méltóságteljesen elsikló ezüstszínű légi hajó: gyermekkorunk valamelyik Verne regényének való­sággá lett csodás képe... Sokáig kellett fent a várban a kör­repülés megkezdésére várnom. Ráér­tem emlékembe idézni régen múlt ese­ményeket, régen porladozó nagyjaink emlékét, akiket ugyanaz a vágy lel­kesített életútjaikon, mint Württem­berg nagy fiát, Zeppelin grófot: Ex­celsior ... Itt e királyi várban találkozott ötödfélévszázad előtt a legnagyobb magyar király kora legnagyobb mate­matikusával. 1468-ban ért Regiomon­tanus, recte Müller János Hollós Mátyás király udvarába és töltött har­madfélévet a magyar reneszánsz lég­körében. Itt kémlelte éjszakánkint ki­rályi barátja társaságában csillagok­ból a jövőt. Itt próbálta ki 'tán elő­ször csillagászati műszereit: a me- teoroskopot, torqwatumot és Jakab- pálcát, a későbbi földrajzi felfedezé­sek nagy segédeszközeit és itt muta­tott be először szemelvényeket a ké­sőbb Niimbergbcn (1475—1506) meg­jelent Ephemerides c. művéből Hollós Mátyás királynak. E műve segítsége nélkül Vasco di Gama és Columbus soha sem értek volna el Nyugat-In- diába, illetve Amerikába... ötödfélszázad múltával, Buda ki­rályi várában várom most a Z—L 127 Zeppelint, a Dél-Amerikát megjárta léghajót, amelynek vezetői aligha tud­ják, hogy Amerika nevében tulajdon­képpen Szent Imre magyar királyfi emlékét tiszteli az egész világ, mivel Amerigo Vespucci, atyja, a jámbor firenzei prókátor, a Firenzében nagy tiszteletben állott magyar szent ne­vére kereszteltettc fiát, -hogy életút­jain segedelmére legyen. Az ő segít­sége vitte hajóját ismeretlen messze tájakra (épp most - festi tanácsomra Szokott Villibáld a tavaszi tárlat szá­mára ennek 'megörökítését) a szeren­csés olasz utazót... Itt a Királyi palotában végezte ifjú korában Kempelen Farkas, ez a ki­tűnő magyar tudós, első kísérleteit kora legnagyobb műszaki problémá­jával: az emberi beszéd mechanikus visszaadásával, amelyeknek eredmé­nyei lettek híres beszélőgépe és út­törő fonetikai tanulmányai (Mecha­nizmus der menschlichen Sprache nebst Beschreibung einer sprechenden Maschine, Becs, 1791 [franciául is])... Vihar kergeti az ólmos fellegeket Pest fölött. Hirtelen kibukkan a Nap és sugaraival bearanyozza a Budáról Pestre áthelyezett Pázmány Péter tu- I dományegyetem templomtornyait. A múlt század ötvenes éveinek végén ebből az egyházból küldte ájtatos imáit az Úrhoz Jedlik Ányos, a tudós bencés. Ott az egyetemen tanított a dinamógép feltalálója, mint a termé­szettan tanára és szállott égi kegye­lemmel egyre: excelsior! Emléke felidézi bennem az első ma­gyar léghajó emlékét, amelynek szin­tén magyar szerzetes volt a'megalko­tója. 148 _ évvel ezelőtt, 1783 június 5-én bocsátottá fel Szabiik István ke­gyes-tanítórendi professzor az első magyar léghajót Montgőlfiere testvé­rek annonay-i kísérletének hatása alatt és az év augusztus 15-én Pesten is megismételte egy kis papirosgömb­bel, m1 Jután Nyemetz egyetemi tanár kétszer is hiába próbálkozott vele a budai Generális-kaszálón, a mai Vér­mezőn ... Ablakomból a budavári Szent Mik­lós toronyra esik kilátás. Aljában most készült el Hollós Mátyás király bautzeni szobrának másolata. Itt ra­boskodott 1793-ban a katonai légha- jozas egyik úttörője, a fracia Jac- ques Gamerin, a híres léghajós, aki jelen volt^ Lenormand montpellieri fi­zikus ejtőernyős kísérleteinél. Garne- rin a nagy francia forradalom alatt a konvent biztosa lett és mint ilyen az északi seregben lekötött léghajóból kémlelte az ellenség hadi állásait. 1793 nyarán az osztrákok Marchien- nes-nél elfogták s Budára küldték. Itt ejtőernyővel akart kiszabadulni börtö­néből, de tervet a porkoláb észrevett« és „gépét” elkobozták. Mint csere- fogoly került csak később haza több francia főtiszttel egyetemben XVI. Lajos leányáért ... Merengésemből az utca zaja ébreszt fel. Jön az L—Z 127. Méltóságtelje­sen, mint egy hatalmas, soha nem lá­tott túlvilági lény, szinte lebegni lát­szik az éterben. Kormányrúdjánál ott van Lehmann kapitány, az Amerikát megjárta légi pilóta, aki e percben bizonyara nem is sejti, hogy név­rokona a Magyarországra került első léghajósnak, Lehmann Keresztélynek, ki már 1845-ben többször szállott föl Bécsből. Ez a Lehmann testvérbátyja voltba Nemzeti Színház jeles díszlet- festőjének, Lehmann Mórnak. Ez a kis púpos piktor imádta a léghajó­zást s azt mondta, hogy praktikus célja is van vele; mert hogyan tudjon ő jó színpadi felhőket festeni, ha a felhőket nem látja közelrőlt Miután Bécsben többször felszállott, végre az ötvenes évek közepén lecsábította bátyját Pestre is, és több „levegői utazásra” indult vele a régi Nemzeti Színház mögött volt botanikus kert­ből. Ekkor történt, hogy egy fiatal újságíró is vállalkozott a Lehmarmék- kai való felszállásra. Amint — Tóth Béla írja — külön paszomántos far­kasbundát készíttetett magának ee Al­kalomra, hogy oly magasra felviszi a jó Isten a dolgát. Mint verítabilia. légi kapitány akarta az első légi ba­bérokat homloka köré fonni. Sajnos, már megérkezésekor, felette sápadt volt a rettenthetetlen „léghajós kapi­Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. magas hirdetés 8 peng6. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom