Budai Napló, 1931 (28. évfolyam, 1023-1068. szám)

1931-02-08 / 1029. szám

I XXVIII. évfolyam. 1029. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 24 pengd, iélévre 12 pengd. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal; I.,Bors-utca24. Délután 5—7-ig. Telelőn: 502—96. Felelős szerkesztő: V1RAÁG BÉLA agy hasáb széles, közlésnél 40 egy millimeter fillér. 20 mm. Hirdetések ára: magas sor, egyszeri ___......... Hl mm. magas hirdetés 8 pengd. Szövegsor ára 4 pengd. Közgazdasági közlemények megállapodás szerűit. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1931 február 8. A szén folyton fogy, tehát folyton drágul. Főleg a magyar szén. A szükséges energiák 99 százalékát szénből állítjuk elő. Az ipar fejlődésével mind több és több energiára van szükség. Ha a szén drágul az energiai­termelés is drágul, de a szükséglet fokozódik s így a szén rohamosan drágulni fog. Mai Magyarországnak se nyers­anyaga, se szene Inincsen Ami van, az még lakásfűtésre is kevés. A magyar termelést drágítja a nyersanyag behozatala és a kül­földi szén. Nem versenyezhet ipara olyan államokéval, ahol az erőtelepek mellett szénbányák vannak. Ipar nélkül nincs nemzeti lét, nincs vagyonosodás. A szén drá­gul, ennek réven a vasúti szállítás drágul és a kettő drágítja a magyar ipari termelést.' A fekete bálvány folyton falán­kabbá lesz. A nagy fekete bál­ványok, — mint a halak — föl­falják a kis fekete bálványokat. Budapest közvetlen közelében igen jó szenet bányásznak. Méter­mázsája 1-50. Piacon alig kerülne többe, mint 2-50. De nem mozdulhat ez a kicsiny, mert felfalná a nagy. Plajbásszal a kezében minden ember kiszámíthatja, hogy mikor megy végleg tönkre e rendszer mellett ez az ország. Budapest szükséglete évenkint 45—50 ezer vágón szén. Maga a Lukács-fürdő 100 vágón szenet fogyasztott annakelőtte, hogy saját kútja melegével fűti a szállodáját és állítja elő a szük­séges energiákat. Az az egy forró­vizű kút 95 vágón szenet takarít meg és mérhetlenül olcsóbbá tette a gyógyszálloda fűtését. <# Budán száz meg száz ilyen kutat lehetne fúrni és megtaka­rítani mindazt a szenet, amit itt fűtésre és energiatermelésre fölhasználnak. Pesten is van forró víz, talán csak egy kissé mé­lyebben. b Olaszországban Toscanában a feltárt hővízet gőzgázzá átala­kítva, villamosenergia termelé- lésére használják fel. A 200—500 méter mély kutak hővizét sófőző­készülékek fölé vezetve, boraxot főznek ki és azután tovább veze­tik és a villamos centrálék turbi­náját hajtják vele. Alaska hó­mezein hasonlóképpen használják ki, úgy hogy szükségtelenné vált a szén és olaj mint fűtőanyag. Budapest alatt okvetlenül meg­található a túlhevített víz is, mely a levegőre érve gőzzé válik. Pávai Vájná megtalálta Szobosz- lón. A fekete bálvány beduga­szolta ezt a fúrást! Egy avult fürdőtörvény tiltja a fúrást, mert féltették a meglévő források vizét. A geológia mint tudomány már bebizonyította ennek a tételnek a tarthatatlan­ságát. Pávai Vájná Ferenc leg­utóbbi előadásában rámutatott, hogy a legmélyebb budapesti fúrás, az 1000 méteres ártézi kút sem apasztotta meg a gyógy­források vizét, — de a Lukács­fürdő területén fúrt és fűtésre szolgáló kút sem apasztotta le a fürdő forrásvizeit, pedig forróbb a többinél. Tehát a budai oldalon fúrandó kutak, amelyek hévvizét fűtésre használnák, sem okozná­nak semmiféle zavart. Csak a fekete bálvány omlana össze. De okoznának csodálatos olcsó­ságot. Csak a fűtést veszem. A lakások átlagos fűtési költsége ma 300 pengő télen át. Ha a fűtés ennek csak 10%-a, már minden középosztálybeli család megtakarít 270 pengőt. A leg­olcsóbb energiával termelve, te­temesen olcsóbb volna a világítás, a közlekedés és az ipari termelés, minden varrógépet villany haj­tana. Az élet napi költsége ötven százalékkal csökkenne. A mai fize­tésből is jól megélne mindenki. Most azt mondják, hogy Buda­pest a legdrágább város, — mi más volna, még trianoni szem­pontból is, ha azt mondanák — Budapest a legolcsóbb város. De nem engedi a fekete bál­vány. Forró vízzel fütve Budát, meg­szűnne a füst és a korom,- mint ahogy füsiös-lcormos világfürdőt elképzelni sem lehet. Meglátjuk, hogy a fürdőváros megváltó gon­dolata tud-e megküzdeni a fekete bálvánnyal. Buda sorsát ez a küzdelem dönti el. ' Az aggodalmaskodóknak, aki­ket pórázára fűzött a fekete bál­vány, sok kifogásuk van és a szenes emberek nagyban helye­selnek ezeknek. Azt mondják, hogy a csövek nem bírják azt a forró ásványvizet • Lehet, hogy ezek a csövek nem bírják, de a tudományt még sem lehet ennyire lebecsülni. Majd megtalálják azt az anyagot, amely bírja. Az artézi forrás 74 fokos vizét 60 év óta bírják a vörösfenyőből ké­szült csövek. — Azt mondják, hogy ezek a forrásvizek szén­savas vizek. Ügy van. Minden nagy mélységből jövő víz hoz magával egy kis szénsavat. Ha ivóvíznek akarjuk használni, úgy is le kell hűteni alkalmas bazénok- ban. Ott elmegy a szénsav. De mesterségesen is eltávolítható. — Végül azt mondják, hogy — nagy tőke kell hozzá. A fúráshoz is, a csövekhez is. A Károlyi­palota árából telnék 30—40 fúrásra, pedig az csak a levegőt javítja, ha parkozzák a helyét. Budapesten sok házat fűtenek már forró vízzel. Ott megvan a csőrendszer. Minden háziúr szí­vesen állítja a csővezetéket, mert a lakása úgy kelendőbb és keres is rajta. De a lakó is.t^g^w: •A pénzkérdés nem hátráltat­hatja az olcsóbb élet megvaló­sítását. Hy célra olcsó tőke áll rendelkezésre az egész világon, ha állam és- város garantálja. Ezt a tévhitet a megingatott fekete bálvány okádja felénk ! És mégis ezen fordul az ország léte. A főpolgármester harcot indí­tott a mamuthfizetések ellen. Amint ez valóra válik a hivata­likban, sor kerül a magánválla­latokra is. — és akkor a szén­vállalatok egy-kettőre átalakul­nak mélyfúró vállalatokká. A részvényeseknek mindegy, hogy a részvénytársaság miféle ener­giaforrásból fizeti a dividendákat. És ettől függ az ország és ennek a városnak a jövője. így válhat világfürdővé — Buda. Dubonai Pál. Friss csalódások. A választások Budán a gyógyforrások intenzív ki­használásának jegyében folytak le és úgy a főpolgármester, mint a kor­mánypárt elnöke a fiirdőkérdést tet­ték a városi kormányzat tengelyévé, amit örömmel vett tudomásul a pol­gárság, amelynek széles körében ma már pozitív tudattá lett, hogy Buda gazdasági leromlottságán csak ezzel lehet segíteni. Abban a hitben éltünk, hogy a közgyűlés új tagjai szintén ezzel a szent hittel és tudattal men­nek harcba és nyilvános szereplésük ennek jegyében indul meg. Mint új embereket meginterjúvolta, őket az „Újság” és az új budai városi bizott­sági tagok közül többen nyilatkoztak is. Ketten a kormánypárt részéről, — de a gyógyforrások jövendő gazda­sági szerepéről egyik sem tett hitval­lást. A nyilatkozók - között van dr. Temesi Győző, aki azzal kezdi: — „Budáról, a Tabánból, a Krisztina­városból jövök, — ez önmagában Programm!” — No most, — gondol­tuk — most jön a tabáni fürdő- programm, de nem Jött. Egyedül dr. Hanatievicz Oszkár jelentette ld, hogy „hivatásszerflleg a * “közegészségügyi — kórházi — és fürdőügyekkel óhaj­tanék foglalkozni.” De ezt is csak föl­tételes módon. így nézünk ki a fürdő­kérdéssel és az új emberekkel. Az üstökös fényében Február hó harmadikán üdvözölte a krisztinavárosi egyházközség is vi­lági elnökét, Dr. RIPKA FERENCET abból az alkalomból, hogy a székes- főváros polgársága újból teljes biza­lommal fordult feléje és ismét főpol­gármesterévé választotta. A főpol­gármester úri hajléka ezúttal is meg­telt az üdvözlők nagy seregével. Sok szép beszéd is elhangzott, de a legmeg- kapóbb a főpolgármester két viszont­válasza volt. Az egyiket a budai da­lárdához intézte és a többi között ezeket mondta: — Szívesen juttatok nektek ab­ból a fényből, amit díszes állásom juttat nekem, mert tagadhatatlan, hogy a külföld előtt nagy súlyt je­lent az, hogy Budapest székesfőváros főpolgármestere az, aki benneteket bemutatott ott, a többi — a ti dolgo­tok és ti ezt a munkát fényesen el- végzitek megcsonkított hazánk ja­vára ... Könnyet fakasztó volt a má­sik válasz, amelyet a volt iskolatár­sak üdvözlésére válaszolt a főpolgár­mester. Szorgalmas fiú voltál, jó paj­tás, büszkék voltunk reád, az Ön­képzőkör elnöke voltál — hangzott a meghatott beszéd. — Ingyen tanköny­ves, tandíjmentes, ösztöndíjas szegény fiú voltam. A kapucinus atyáknál ebédeltem, amelynek ellenében na­ponta ministráltam. Ti jómódú úri- fiúk voltatok, a Te édesapád gazdag gyáros és ti szerettetek, barátkozta­tok velem, ezt köszönöm most meg j nektek •— mondta elesukló hangon dr. I Ripka Ferenc és átölelvén a jóbarát nyakát, a pillanatnyi csöndben egy- egy könnycsepp csillant meg az ünne­pelt és az ünneplők szemében. (H. Balázsy Lujza.) A budai nagy kérdések mindegyi­kének csak a végét látjuk. Azokat a káprázatos képeket, amelyek a nagy munka befejeztével tárulnak elénk. A nagy fürdőtelepeket, a kilátókat, parkokat, drótkötélpályákat, hegyvi­déki hoteleket, hegyvidéki strandfür­dőket és mindazt, ami hasznot hoz és kenyeret ad a budai polgároknak, akik odaadtak mindent Pestnek, hogy azután a hasznon testvériesen osztoz­zanak. Ott fölépültek a nagy körutak, sugárutak, a Városliget, a milleniumi emlék és sok más, — de itt a körúton csak fedett városi putrik, postai rak­tárak és más miegyéb vidéki vacak épül, még a hullámos Attila-utcát sem tudták egy nívóra hozni. Ezek a bu­dai nagy kérdések nem a végükön kezdődnek és jönnek visszafelé, — azokat az elején kell megkezdeni és az a legnagyobb kérdés most, hogy tulajdonképpen ezt a vüágfürdőt megalapozó munkát hogyan is kell megkezdeni? A budai ivóvíz most sok fej­törést okoz. Űj kutakat kell fúr­ni, — a Duna alatt alagutat kell ásni stb. És akkor sem biztos, hogy a világfürdőhöz méltó ivó­vizet kapunk. Az egyik megoldás lett volna a kristálytiszta és rá- diumos Római fürdő vizének a felhasználása. Természetesen a fürdő számára szükséges vízen felüli termelés. Ez is mérhetetlen mennyiség, mert fúrva a források felé azt sokszorozni lehet. Nagy előnye volna, hogy a budai világ­fürdő ivóvize is tiszta gyógyfor­rás víz volna, ami külföldön rendkívül emelné tekintélyét és hírét. (Ez kiegészítené a füstnél­küliség adta előnyt, amit elér­nénk a forróvízkutak révén tör­ténő fűtéssel), A másik megol­dás, mely szintén pompás forrás­vizet adna Budának — egyik leg­jelesebb geológusunk szakvéle­ménye szerint — az volna, hogy a Lukácsfürdővel szemb.en a Ró­zsadomb alján levő ö s t ó forrá­sai mentén alagutat ásnánk a Ró­zsadomb belsejébe, ahol megta­lálnák az östó vizét hűtő hideg forrásokat, amelyek föltétlenül oly bőségesek, hogy ellátnák egész Budát. Ha a fővárosnak volna külön hivatala a gyógyfor­rások és fürdők számára, vagy volna forrásszakértője, akkor ez irányban már megtörténtek vol­na a kezdeményező munkálatok. De így! — ki foglalkozzék ve­le?... A csatomaügyosztály? Híd, amelyik amerikáz Irta: Dr. RINGER LAJOS Óbudának leesett az álla. Nem is álmodta, hogy a törvények ne a beállásuk ideje szerint kerülje- ,nek sorra, .és lám, a Hungária-híd immár nagykorú törvényét a bemon­dott kivitelben mégis csak megelőzte a Horthy Miklós-híd csecsemő tör­vénye. Erre Óbuda követelni kezdte a tör­vények egyenlőségét! És megint le­esett az álla. A pénzügyminiszter kijelentette, hogy a két törvény az ő szemében egyenrangú: — fedezetlenl mind a kettő! Öbuda hát várjon újabb tíz eszten­dőkig, amíg' életet hozó összeköttetést kap a Vizafogóval, Angyalfölddel, Újpesttel, a mögötti területekkel és a főváros gócával. Hat évtizede koplaltatják és Buda­pest legősibb, legtörténetibb kerülete nem tudja, hogy próbálja-e tovább az éhen-életet, vagy pusztuljon ott, ahol a maga temetőjébe sem tud kijutni. Milyen játéka a sorsnak,, hogy az elavult Hungária-híd és az elavult Árpád-emlék törvényekre — amelyek hivatva voltak Óbudát a tetszhalálból felébreszteni — magukra is rájött az emberöltős hosszú álom. Ez nem igazság! Az új törvényhatósági bizottság megint a Dunajobbpart jegyében ült össze; Óbuda híven megállt a két ve­zető párt mellett és Óbuda szava ott van belefoglalva a Főpolgármester szavába ép úgy, mint ahogy meg­hallható a hatalmat tartó pártok meg­nyilatkozásaiban. Mentsék meg Óbudát ők, a párt­vezérek, az erre hivatottak. Ez pro- grammjuk volt tegnap és így eltolha- tatlan feladatuk ma. A meglévő hidaink örök emlékei annak, hogy a három egy fővárost, Budapestet, az elmúlt hat évtizeden át a Dunától és Budától húzódó pes­tiek csinálták. Minden hidunk pesti feje forgalmi vonalba jutott, minden hidunk budai feje hegy falába ütődik. Óbuda a sport és üdülés negyede legyen. Múltjánál fogva ez hivatása; ma ez az élet megoldása. Ehhez jó közlekedés: Óbuda és Pest—TJjpest között híd kelll Itt nincs más segítség, de nincs más vélemény sem! Adják meg neki, mert megadható. Van ugyanis Budapestnek egy hídja, amelyet az iskolásgyerekek nem számolnak ujjaikon, mert hiszen neve szerint is nem a miénk, hanem Újpesté — ez az _ esztergomi vasút hídja. Szerény vasúti híd, de híd (ma nagy érték), amely összeköti — ha­bár csak egy sínpáron — Újpestet Óbudával és pedig Aquincuminál (európai érdekű múzeuma van!), a Római parttal (az evezősök tízezrei­nek nyári tanyája), a Római fürdő­vel (napi 16.000 hl. gyógyvizet ontó források fakadó helye), a nagy Sta­dion helyéül predesztinált Lőpor­malom-, Aranyhegyi-, Kaszás-dűlők­kel, az óbudai temetőkkel és ami a leg­főbb és magában is elég célnak és megoldásnak — a Bécsi-úti BSZKRT vágányokkal. Szerény vasúti híd, de híd, amely 3 évtized óta amerikáz. Szószerint amerikáz, mert csak egy kicsi kis töredékét végzi annak a híd­feladatnak, amit megfelelő terheléssel teljesíthet. Kereskedelmi miniszterünk éppen most van az ő „racionalizálási” mun­kásságának legbeljében. Gyárak, vál­lalatok fúziónálnak (Ganz-Danubius- Schlick; Roessemann-Künemann-Epp és Fekete stb.), új termelési ágra tér­nek át (Dreher csokoládé, likőr, Hag- genmacher szövészet; Szent István sörgyár tápszergyár; Weisz Manfréd posztó, zománcedény, kerékpár, varró­gép stb.); gyártmányaikat közvetle­nül juttatják a fogyasztóhoz (Stüh- mer: csukorka, textilgyárak: szöve­tek) stb., stb. A kereskedelmi Miniszter Űr szelíd nyomásával és segítségével ez a,z ame- rikázó kis híd is kezdjen egy nehe­zebb és a gazdasági helyzetnek meg­felelőbb létet és szolgálja intenzíveb­ben azt a két partot, ahol a lábát megvetették. Ez a híd a gyalogközlekedést évekig nem is tűrte. Egy idő óta a híd déli erkélyén — amely keskeny és rossz padozatú — az átjárás szabad. Nyá­ron a gáncsoló lépcsők, a keskeny pallón előre és vissza igyekvő soka­ság tulakodása a jobbhoz szokott kö­zönséget a hídtól távoltartja. Ezt a hidat az Esztergom—óbudai szakaszról kikerülő szerényke teher­forgalom alig terheli; a teherforga­lom jelentékeny részét a jobbparti körvasút szétosztó és gyűjtő forgalma adja. Kétségtelennek látszik, hogy a híd a teljes teherforgalmat az éjjeli órákban 12—6 óra között kényelme­sen áteresztheti sínjain, mint ahogy a HÉV kezelése óta meg is teszi, — és hogy a fennmaradó 18 órás üzem­időből a 10 jövő és 10 menő gyöngén használt személyvonat a hidat (vona- tonkint 3 perces áthaladó időt szá­mítva) egyórás tartamra veszi igénybe, úgyhogy 17 órán keresztül a híd kihasználatlanül fog heverni, hacsak a „racionalizálás” a hídnak másnemű megterhelést nem ír elő. A híd racionális kihasználására kí­nálkozik a BSZKRT újpesti vonalá­nak bekapcsolása a Bécsi-úti vonódba, and által egy újabb körforgalom be­állítása válik lehetővé és indokolttá a ü fekete bálvány

Next

/
Oldalképek
Tartalom