Budai Napló, 1931 (28. évfolyam, 1023-1068. szám)

1931-12-07 / 1066. szám

XXVIII, évf. 1066.SZ. ELŐ FJ2 ETÉS: Egy évre . . 24.— p Xegyed évre . 6. __ P Efl y®s szám 40 fillér. Egyseületek, amelyek­nek hivatalos lapja — tagjai f é 1 á r o n kapják Budai N ap l ő 1931. DEC, HO 7 HIRDETÉSEK: Egy hasáb széles, egy m/m. magas sor, egyszeri közlésénél 30 F. Szö­vegsor ára 2 P. Közgazdasági köz­lemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő ÁllandóbtrtfetOkneli nagy kedvezmény Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáld újság FELELŐS SZERKESZTŐ: VJR A ÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budán, I., Bors-u, 24 Telefon: Aut. 502—96. Hivatalos óráik: délután 4-6-ig A cseh gyémánt es Nekünk nincs fejlett Közgazdasági életünk. Kevés a tökéletes szakembe­rünk, legfejlettebb a bankszakmánk, de már a szénszakma olyan különleges­ség, ami egy zárt kaszt uralma alá tar­tozik. Mint mindenben, a szén terén is nyu­gat felé szeretünk orientálódni és nem az orient felé! Néha-néha* jön egy-egy ember valami új ideával, azt lemoso­lyogjuk, hamar megkapja a futóbo­lond címet, ha makacskodik ideája mellett, vagy bedugják valahová cs a jobb kenyér miatt lemond a további agitációról. A gondosan szerkesztett Budapesti Hírlap már 1931 január 16-án jelen­tette, hogy az ana;óliai fekete szenet hozó első uszály kikötött Óbudán a következőket írja: Budapest közönsége aligha tud­ja, hogy amikor gázkályháján ebé­det főz, vacsorát melegít, teát for­ral, szóval táplálékát készíti: va­lójában borsos adót fizet a külföld­nek. , i . ij s i Ez az adó évenklnt meghaladja a négy millió pengőt. Adózója úgyszólván Budapest fele lakossága, miután jelenleg mintegy nyolcvanezer gázfőző és fűtőkészülék működik! a lakások­ban. A gázresónak rohamos térhódí­tásával minden eddiginél nagyobb mértékben szorultunk rá a gázo­sításra alkalmas jóminőségű kül­földi szenekre. A gázgyártáshoz behozott külföldi szenek ára ter­mészetesen erősen terheli kiilke- reskedemi mérlegünket, és a gá­zosításra alkalmas szén többi költ­sége teljes egészében küllőidre vándorol. Éppen ezért a háború befejezése óta különböző tervek merültek föl arra nézve, hogy ezt a horribilis és az egyre emelkedő gázfogyasztással arányosan nö­vekvő összeget részben kiküszö­böljük, részben pedig hasznosab­ban adjuk ki. Egyrészt azt álla­pították meg, hogy a pécsi szenet miként lehetne gáz- és kokszgyár­tásra felhasználni, másrészt a <ö- rökországi, kisázsiai, anatóliai egész kiváló minőségű kőszenet igyekeztek gazdaságosan ideszál­lítani. A gázgyár nem csupán nem­zetgazdasági szempontból bírálja el ezt a kérdést, hanem azt akarja, hogy ne le­gyen ráutalva egyetlen bá­nyára, azaz inkább egyet­len szénkartelre. A pécsi szénnel végzett kísérle­tek igen figyelemreméltó eredmé­nyekre vezettek és bizonyos eljá­rásokkal kitűnő kokszot és gázt lehetne ebből előállítani. Az anatóliai szénnel végzett la­boratóriumi próbák már vagy tíz esztendővel ezelőtt meggyőzték a gázgyár vezetőségét arról, hogy ez a kis-ázsiai szén kvali­tásra nézve teljesen egyen­rangú a legjobb porosz szenekkel. Mintegy másfél esztendővel ez­előtt aztán néhány vagont is ho­zattak, hogy ne csupán laborató­riumban, hanem künn a gázgyár­ban. tényleges gázgyártás közben is, meggyőződjenek ennek a szén­nek kiválóságáról. Ez a nagybani kísérlet is jó eredményre vezetett és ennek tulajdonítható, hogy Szilveszter napján végre befutott Budapestre az első uszályhajó, ' sziniiltig megrakva a kis-ázsiai bá­nya kiváló minőségű sze­nével. A hosszú szállítás ellenére sein kerül Óbudán többe a kisázsai szén, mint az eddig nyugatról importált árú. Ezzel szemben en­nek az óriási mennyiségű szénnek Budapestre való szállítása rend­kívüli mértékben föllendítené a dunai teherhajóforgalmat, ami vi­szont az országnak is elsőrangú érdeke, mert így hazai vállalatok kapják meg azt az összeget, amit eddig a szén szállításáért külföldi vasutaknak kellett fizetni. Mindezen felül pedig különös­képp szerencsés lenne ez a Török­országból való import, mert hiszen az eddig való dohányimporttal együtt rekompenzációs alapon óriás mértékben föllen- diilhetne Magyarország és Törökország között a ke­reskedelem, ami új export-import lehetősége­ket eredményezne és így az ed­digi gazdasági kapcsolatok lénye­ges kimélyítéséhez vezetne. Osztatlan örömmel kísérte ezeket a kedvező eredményeket mutató kí­sérleteket a magyar nemzet zöme. A turáni testvérnép, amelynek míg a hitét is vallották őseink, — szokásaink, ruhánk, kardunk ugyanaz volt, a török nemzet, amely iráni való test­véri érzésünket még az évszázados háborúskodás sem tudta elmosni s amely harmadfél századon át sokszor fölkínálta nekünk az ő földjének kin­cseit cserébe a mi kincseinkért, ame­lyek a hitvány aranynál többet érnek és ősi alapon egyszerű csere révén hasznát látná e cserének mindkét nem­zet, — kiváltotta ezzel maga iránt is­mét a magyarság föllángoló szeretetét. Az üzleti körök ezt ugyan naiv ér­zésnek mondják és ceruzával a kézben szokták ezt átszámítani prózai kere­setre és haszonra, — egy másik naiv érzés, a nyugat imádásának hatása alatt — most is féltették a nyugati kap­csolódás révén veszélyeztetett hasz­nukat és napirendre tértek efelett. A múlt télen még nem bontakozott •ki a maga rémes valóságában a küszö­bön álló tél minden nyomorával, pénz­telenségével és keresetnélküliségével, — de most, hogy kiaszott csontökle döngeti az ajtókat, — ezek a naiv ra­jongók, akik ösztönszerűleg érzik a jobb, kedvezőbb, a kedvesebb lehető­ségeket, ismét fölvetették a török szén kérdését és az ezzel járó gazdasági előnyöket, ami elsősorban a magyar búza és a magyar ló révén a magyar föld népét juttatná jobb anyagi hely zetbe, de egyúttal erősebbé tenné a testvéri kapcsokat a török nemzettel. Minden atavisztikus, tudatalatti érzé­sünk pedig ezt kívánja. * A szénkérdést közmegnyugvásra kor­mánybiztos kezébe adta a kormány. Ez nem lehet az alsóbbrendő nyerész­kedés tárgya. A szén szuverén urához fordulunk, hogy a török szén ügyét, mint magasabbrangú politikai és gaz­dasági tényezőt, méltassa kivételes ha­talma pártfogására. Elsősorban ezt, csak azután jöhet a többi. Ankarában élő és a magyar kormány megbízásából a gazdasági összekötő szerv szerepét betöltő budai polgártár­sunk, CSANÁDY AURÉL gazdasági fő­tanácsos útján a törökök fölajánlották a magyar székesfővárosnak, hogy a cseh szénnél jóval olcsóbb áron kiváló minőségű török szenet szál­lítanak és azt a dunai kikötőben hajóba rakva adják át. A szén el­lenértékét pedig elfogadják lóban és tenyészállatokban. Mondani sem kell, hogy ez az aján­lat komoly megfontolást érdemel. A Nemzeti Bank idegenkedik ugyan az ilyen csereforgalom gondolatától, mert abban az exportdevizáktól való elesé­sét látja, ámde, ha a török szén ellen­értéke gyanánt itt, a mai piaci árak­nál jóval kedvezőbb áron lovakat vá­sárlunk, s azzal fizetünk, — megta­karítjuk ezzel egyrészt a cseh és né­met szénért adott devizákat, másrészt mezőgazdaságunk teljesen pangó kivi­telét ismét lendületije hozzuk. A főváros sem idegenkedik attól, hogy a török szenet beengedje. E na­pokban tanácskozás volt Borvendég al­polgármesternél, s ez alkalommal rész­letesen letárgyalták a szénbehozatal tervét. Azóta sikerült megszereznünk a tö­rök széntermelés közelebbi adatait. A kérdéses török bányák a Fekete tenger déli partján feküsznek, Zongul Dák megyeszékhely közelében. Évi terméseredmény már eddig is — noha csak pár éve folyik* intenzív termelés, ■— 1,600.000 tonna. Kalóriatartalma: 7700, kéntartalma: 0.78—1%-ig, hamu- tartalma minimális. Ára métermázsán- kint a bányánál körülbelül 1.68 pengő. Ha figyelembe vesszük a tengeri és dunai szállítás olcsóságát, láthatjuk, hogy sokkal olcsóbb áron ugyanolyan minőségű szénhez juthatnánk és nem lennénk kiszolgáltatva a cseh önkény­nek, mely francia pártfogójára támasz­kodva akarja diktálni nekünk a gazda­sági békefeltételeket. A cseh gyémánt fényét túlragyogja a turáni török gyémánt! Sz. J. CL karnis ügyét tette szóvá Ferenc József dr. fő­herceg, Budapest Fürdőváros Egyesület elnöke a legutóbbi választmányi ülésen. Ezeknek a „hamis“ váltóknak különös históriája van. Még a múlt évben történt, hogy a Szent Gellért szállóban rendezett és a Fürdőváros Egyesület ülését követő társasvacsorán többen, az idegenforgalom és fürdőügy vezető egyéniségei, hatalmas beszédekben programútokat adtak és fo­gadalmat tettek a fürdőügy és idegenfor­galom nagyszabású föllendítése érdekében. A meddő és fárasztó küzdelem e jó ügyért, akkor arra a nyilatkozatra bírta a népszerű, poétalelkü magyar királyi herceget, hogy .. ezeket az elhangzott nyilatkozatokat váltóknak tekinti, de, ha valaki be nem váltaná a magáét, akkor az ilyen váltót — hamis váltónak fogja tekinteni!..-“ i Mivel pedig ezeket a „váltókat“, illetve nyilatkozatokat és kijelentéseket magas állású, vagy legalábbis felelösségterhes, nagy szubvenciókat élvező vállalatok élén álló egyéniségek tették, — ezeket az ura­kat, akiknek nevét ma még nem tartjuk időszerűnek leírni, — hívta fel az elnöklő főherceg a váltók beváltására. Egyeseket ment ugyan az a körülmény, hogy a be­váltást megnehezítette az idők járása, —■ de mindenesetre örvendetes tény, hogy ezeket őfensége számontartja, sőt számon kéTi. Ma önként adódó mentség, hogy a nyu­gati idegenforgalom bedöglött, mondjuk, hogy idegenforgalmi tényezőink minden erőlködése dacára a — gazdasági világ­válság miatt, de éppen itt éri ezeket az intézőköröket a vád a keleti idegenfor­galom elhanyagolása miatt. A Kelet és Nyugat határán állva, éppen Budapest helyzete könnyebb, mert ha a Nyugat nem jöhet az ö belső bajai miatt, jöhet a Kelet és fordítva. Nekünk megvan a módunk mindenféle­képen, mert .ha a politikai, vagy gazdasági válság miatt nem jöhetnek az egészsége­sek, a turisták, — minden körülmények között jöhetnek a betegek. Lévén mi első­rangú világiürdő. Csakhogy e lehetőségek megteremtése nagy és körültekintő, komoly munkával jár. Nem ötletszerűen, hanem évekre fel­osztott céltudatos terv alapján és — sem­miesetre sem dilettánsok, hanem szakem­berek kezébe kell adni. idegenforga­lom a legmodernebb ipar és ide a szak­embereket egyszerűen kinevezni nem le­het, a szinekurák pedig egyenesen meg­ölik. Minden kísérletezés kész kudarc. Amíg minálunk az idegenforgalmi ipar gyermek-cipőkben iárt, szívesen szolgál­tunk eszmékkel, tervekkel, segítettük ezt a nálunk eddig idegen gondolatot nép­szerűsíteni, mert a nagyközönség nélkül sehogysem boldogulhat. Minden kezdemé­nyezést dédelgettünk, minden kis ered­ményt megdicsértünk. De ma már, ami­kor az idegenforgalom vflífósz-csizmákban járkál ma már irtani kell erről, a nem­zetet tápláló gyümölcsfáról az élosdieket, ma már, - a teljes csőd idején, amikor megálló« minden, - keresnünk kell azt, aki mefflállitotta, akinek dilettantizmusa csődbe vitte azt az egyetlen módot, amely Buda polgárságát megmenthetné a végle­ges pusztulástól. Mert elvégre Buda őspolgársága a ^leg­veszedelmesebb elproletárosodás lejtőjére jutott Óbuda régi. jómódú polgársága két évtizede a Váci-út gyáraiban keresi ke­nyerét, mint gyári munkás, szőllői elpusz­tultak és szérüskerti viskóiban tanyázik. A Fürdőváros Egyesület e választmányi ülésén a legszomorúbb jelenet követte a pénztáros jelentését, aki szamokkal iga­zolta, hogy a pénztár üres, és az Egyesü­let agilis ügyvezető igazgatója évek óta teljesen díjtalanul végzi azt a szizifuszi munkát, mely munka azokat a meglepő és megbecsülhetetlen eredményeket szülte, amelyekről ezen az ülésen besszámoltak. És hallgatta mindezeket az idegenforgalmi vállalatnak az a dúsan dotált ‘elnöke, aki egyik kerékkötője a mi magyar idegen- forgalmunknak. Itt valami nincsen rendben s az egyik váltó föltétlenül — hamis. D. P. Uj budai kaszinó előkészítő munkálatainak híre már ki- szivárgott a nagyközönség körébe és főleg azt a fiatalságot érdekli, amely joggal várja elhelyezkedésének lehe­tőségét. A kaszinó élén olyan nagy­vagyonú és nagytekintélyű egyénisé­gek állanak, akiknek kiforrott gazda­sági terveik vannak és nem az állam­tól, ‘nem a várostól várják e terveik keresztülvitelét, hanem saját anyagi erejükre támaszkodva indítják meg azt az új gazdasági életet, amely teret nyit annak a képzett, életrevaló, reá­lis új nemzedéknek, amely régen túl van az iskolán, családalapítás előtt áll, de megfelelő kenyere nincs. Az új ka­szinó már nevében is jelezni kívánja majd, hogy annak tagja lehet és saját érdekeit is szolgálja ezzel Buda köz­vetlen környéke, mert ennek a kaszi­nónak a vezetősége egészen új prog- rammot dolgozott ki Buda fejlesztése, a fürdőügy és idegenforgalom emelése, egyúttal a városfejlesztés és szépítés érdekében Budához kapcsolva ezekkel a közvetlen környéket. Az új ka­szinó Buda belső részén, egy egész villaszerű épületet foglal majd el, nagy előadó és hangversenyteremmel, étke­zőhelyiségekkel s úgy rendezkedik be, hogy ott már reggeltől kezdve ked­ves és anyagilag is előnyös klubéletet lehessen élni. Buda független, önálló, pártkeretek által kevéssé feszélyezett egyéniségei óhajtanak ott angol min­tára családias otthont teremteni Buda minden rendű és rangú polgára számá­ra, aki gazdasági kérdésekkel szívesen foglalkozik. A kaliiaválasztó kongresszust Jeruzsá­lemben december 20-án nyitják meg. Tör­ténelmi nevezetességű ez a kongresszus, mert tíz évi szünet után arra hivatott, hogy az izlám kalifájának állását betöltse. Az előkészületek nagyban folynak. A vendé­gek fogadását Hadzs Emin jeruzsálemi nagymufti intézi az angol hatóságok támo­gatásával. A kongresszust a nagymecset­ben tartják meg. Az összes államok izlám- felekezetei, az önálló mohamedán államok, a mohammedán uralkodók és fejedelmek, a mohammedán egyetemek rektorai, a seik ül izlámolc, nagymuftik és nigymollák, valamint a mohammedán alattvalókkal ren­delkező keresztény államok képviselői, a reisz ul ulemák, fökádik és nem érdekelt államok megfigyelői (török, német, svéd, USA) résztvesznek a kalifaválasztó dzsem­mán. A boszniai volt osztrák-magyar mu­zulmánokat önállóan dr. Szpúhó Mehemet nyug. miniszter és két előkelő bosnyák ke­reskedő képviselik, míg a szerb kormány Szalim effendi Muftics szerb nagymuftit, Hadzsi Mujaga Mehemics kajmakámot és Mohammedagics effendi, belgrádi nagyká- dit küldötte ki. Sajnálattal értesülünk, hogy Hadzsi Mehmet Dzsemaluddin reisz ul ulema, I. Fercncz József király valóságps belső titkos tanácsosa az útón súyosan megbetegedett és egy görögországi szana­tóriumban várja a gyógyulását. így a ma­gyar muzulmán felekezetet a kalifaválasz­táson nem képviselheti és ezért a budai nagymufti: Imam Husszein Hilmi effendi, fetvával Hadzsi Szalihaga Mohammed muf­tit bízta meg a magyar izlám képviseleté­vel és utasította, hogy Magyarország ne­vében melyik jelöltre adja szavazatát. Pártélet Budán Minden asztaltársaság a budai ven­déglőkben átalakult pártkörré és vitatja a lehetőségeket. Bethlen István gróf lemondásával megszűnt az a szemé­lyes kapocs, amely az ö pártját együtt­tartotta és a nagy nyilvánosság előtt oszlik alkotó részeire a hatamas Beth- lenpárt. Ma még valahogyan együtt tartja a régi keret, de az is folyton la­zul. Az új miniszterelnök egyénisége sok rokonszenvet vált ki és csak a gazdasági válság az oka, hogy még mindig nem alakult kj személye körül az új kormányzó párt magja, mely ma­gához vonzaná a széthullani készülő régi párt szanaszét keringő részeit. A puritán felfogású budai polgárság előtt rokonszenves minden olyan ala­kulás, mely tisztultabb erkölcsi irány­zatot jelentene és önkéntelenül is szo­rosabb viszonyt keres a miniszterel­nökkel, akit párthűség és pártrajon­gás helyett a tisztelet kísér azon a rö­gös utón, melyet a mai felborult vi­szonyok miatt minden kormány járni kénytelen. Azokon a frakciókon és csoportokon kivtilf amelyek egyes ellenzéki vezér­férfiak körül mint személyes hívek érdekcsoporjai alakultak ki, — alig van társaság Budán, mely az új kormány ellen volna, még ha nem is állott ha­tározottan melléje. Ha az új politikai irányzat már határozott alakot öltött volna, itt Budán már kialakult volna a Károlyi-párt. Itt konzervatív embe­rek élnek, tartanak a szélsőségektől és szívesen támogatnak olyan kormány­zatot, mely a múlt hibáit kerülve, azo­kat jóvá tenni igyekszik. Reménykedve néznek az emberek az új kormány felé és várják azt az első lépést azon az utón, mely egy jobb, egy nyugodtabb élet felé vezet A budai ismert politikusok, akiket eddig vezéreinek vallott a polgárság, egyik párton sem nyilatkoztak s így a polgárság a maga józan esze után fog elindulni, — de ez végleg meg­bontja majd a régi pártkereteket. Egyelőre a közélet utcája tele van narancshéjakkal. Az első „elcsúszott“ esete után most vigyázva lépkednek sokan, mert — pont egy narancs­héjon elcsúszni mégis keserves dolog. Pedig valahol a távolban seprőgép dübörög, amely nem is a narancshé­jakat készül elsöpörni, hanem az el- csúszottakat. Azt mondják, hogy ide a rendes seprű már nem elegendő, ide már seprőgép kell. A nagy kö­zönség pedig fogadásokat köt, hogy ki lesz a második, aki elcsúszik? * Csodálatos kaleidoszkopszerű képek vonulnak fel a budai választópolgá­rok előtt a különféle új pártalakulá­sok révén és a legitimizmustól kezdve mindenféle más izmuson át Budán ma már olyan társaság is akadt, mely a „tisztességet“ óhajtja a párt alapjá­vá tenni. A közéleti tisztesség táborát most niigyon megnövelné a Közelmúlt né­hány esete, ha a jóízlésű emberek nem irtóznának a szennyes fehérnemű foly­tatólagos kiteregetésétől. Már undo­rító az a sok piszok is, amely eddig került a nyilvánosság elé s a legszo­morúbb az, hogy minden eddigi eset — folytatást igér. A polgárságnak pe­dig már elég volt. « Rossznéven veszik sokan, hogy a budai pártok csaknem mindegyike szolgálja a de- fetizmust azzal, hogy szinte panaszra kény­szeríti a párt tagjait, panasznapokat rendez és panaszt elv ételi irodákat tart fenn. Az amugyis deprimált közönséget bátorítani kellene, nem pedig meddő panaszkodásra hívni, amikor tudvalevő dolog, hogy ezeken a panaszokon csak építéssel, csak gazda­sági alkotásokkal, vállalkozásokkal lehet segiteni. Ma már nagyon sokan vannak és gyakran találkoznak azok, akik túl vannak a nyafogó hangulaton, mert meggyőződé­sükké vált, hogy egyedül a gazdasági élet intenzivebb megindulása segíthet nemcsak a város pangó iparán és kongó kereskedel­mén, hanem az úgynevezett „30 évesek” sorsán, akik számára ma nincs hely a gaz­dasági életben s nagyrészüket kivándorlás­ra kényszerít a megélhetés. Örvendetes ha­tást vált ki mindenütt az az eredményes tevékenység, amit egyes építészek, köztük első helyen Fischer József építész váltanak ki terveik mgvalósitásával és gyakorlati ki­vitelével ennek a fiatal gárdának a körében és panaszkodás helyett iidvösebb volna ezt a példát követni és áttérni az alkotó mun­ka terére. A budai közönség tudja jói, hogy legjobb korteseszköz volna az anyagilag jól szituált pártvezérek számára a gazdasá­gi vállakózások kezdeményezésével kenyér-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom