Budai Napló, 1931 (28. évfolyam, 1023-1068. szám)

1931-01-24 / 1027. szám

XXVIII. évfolyam. 1027. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 24 pengd, lélévre 12 pengd. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőig és kiadóhivatal; I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telelőn: 502—96. Feleld* szerkesztő: V1RAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. magas hirdetés 8 pengd. Szövegsor ára 4 pengd. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1931 j?nuár 24. Kétezer méternyire Buda alatt Pávai Vájná Ferenc dr. előadása a földalatti forró tengerről Hét évvel ezelőtt a HOLLÓS MÁ­TYÁS TÁRSASÁG dr. Ripka Ferenc elnöklete alatt fürdőügyi ankétet ren­dezett, amelyen boldogemlékezetű Schafarzik Ferenc európai hírű geo­lógus műegyetemi tanár egy életet felölelő tanulmányában igyekezett ki­mutatni azt, hogy a gyógyvizekben és gyógyforrásokban micsoda kincsekkel rendelkezik Buda. Az előadások egész sorozata világította meg a fürdőügy kérdését minden oldalról, az illusztris előadók egész sora hozta tudása .javát köztük: Hankó Vilmos, Becsey An­tal, Exner Kornél és ennek a nagy megmozdulásnak fontos következmé­nyei voltak, mert megindult a társa­dalmi szervezkedés a fürdőügy és ide­genforgalom érdekében, minden té­ren. Ma már ez a kérdés a maga — szinte felmérhetetlen — anyagi javai­val és jövedelmével a várospolitika homlokterébe került és a Hollós Má­tyás Társaság érezte a szükségét an­nak, hogy a kérdés kevésbé felderített részeit kiváló szakemberek és tudósok előadásával világítsa meg. Az előadássorozatot PÁVAI VÁJNÁ FERENC dr. főgeológus, főbányatanácsos nyitotta meg e hó 19 én este a Csá- szárfiirdő Hollós Mátyás-termében rendezett előadásával, amelyen az ér- xlcklődők nagy -számraal jelentek meg, köztük: Aggházy Kamii, dr. Andor Endre, almási Balogh Lóránt, dr. Ba- ranszky Gyula, Benyó János (Rác­fürdő), Czölder Dezső, Daróczy Zol­tán, Eperjessy István dr., Finna Béla, Garády Sándor, Gegus Dániel, dr. Hennyey Vilmos, Istók János, Kapcza Imre, Kabakovits Rezső, Lendl Adolf, Lőrinczy Szabolcs, dr. Lugmayer József, Marik Ernő, dr. Massány Ernő, Mayer István, Pávai Vájná Elek, Peterdy Sándor, dr. Rin­ger Lajos (Rómaifürdő), Réw Sán­dor, dr. Serényi Rezső, Szalay Sán­dor dr., Szávay Gyula, Székely Vla­dimir dr., Szilágyi Károly, Tausz Béla dr., Ujj Gyula, Zajti Ferenc és mások. Megjelent az előadáson a társaság díszelnöke RIPKA FÉRNC dr. főpolgármester ezzel is dokumentálva, bogy mint a város első tisztviselője, mily nagy súlyt helyez a fürdőkultúrával kap- , csolatos kérdésekre. Kimentette elma­radását dr. Sipőez Jenő polgármester, I akit dr. Vigyázó Géza képviselt és : Liber Endre dr. tanácsnok. Levélben mentették ki elmaradásukat: Benedek Sándor, a Közigazgatási Bíróság má­sodelnöke és Exner Kornél dr. ny. ál­lamtitkár, — Kozma Jenő dr. orszgy. képv., Becsey Antal, a fürdőügy régi vezérharcosa, Barát Ármin, Tasnádi Szűcs András, az Ibusz elnöke, Jábak László dr. (Svábhegyi Szanatórium) és Bercsényi Antal, a Svábhegyi egye­sület igazgatója. Az előadóterem annyira megtelt, hogy minduntalan újabb és újabb széksorokat kellett beállítani és sokan állva hallgatták Pávai Vájná Ferenc dr. előadását. Az emberek gonoszak; irígylik, el­veszik az értékeit attól, akinek van. Tőlünk, a gazdagoktól is elvették ha­zánk kétharmadát, a testvéreink mil­lióit s a hegyvidékeink kincseit, — ma kifosztott koldusok vagyunk, a magunk tudására, erejére és csonka földünk kincseire támaszkodhatunk csupán. Lássuk, mi maradt, mit hagy­tak meg számunkra a múlt kapzsi­sága, a múlt nemtörődömségei Körülbelül ezekkel a szavakkal kezdte meg Pávai Vájná Ferenc az előadását, amelyre összesereglett hall­gatóság megtöltötte a társaság csá- szárfürdőbeli termét. A hallgatók első sorában ülő főpolgármester, Ripka Ferenc dr. nagy figyelemmel hallgatta az előadó minden szavát és mindenki érezte, hogy itt úgy a főváros, de kü­lönösen Buda jövőjéről van szó s mindenkiben bizalmat keltett az, hogy a főpolgármester ott van, ahol a bu-1 dai hőforrások problémáját világít­ják meg. Kár, hogy nem lehettek itt mindazok, akik hivatott gondozói e kérdésnek, kár, hogy nem hallották, milyen gazdasági perspektívát nyúj­tanak a mi sokezeréves hőforrásaink s nagyon^ kár, hogy nem látták, mi­lyen jövőbelátó meggyőződéssel ér­velt Pávai Vájná, hogy az” ő nagy meggyőződéséből, hitéből közvetlenül nem menthettek reményt, bizalmat a jobb jövőbe. Évezredeken át féltek — így foly­tatta — Toscana lakói a larderellói gőzexhalációlctól, a pokol tornácától, amíg 26 év előtt Ginori Conti her­ceg fúrásokkal feltárta és sófőzésre, villamosság fejlesztésére nem fogta s meg nem mutatta, hogy ezektől a gőz- gázkeverékektől nem félni, hanem azoknak örülni kell, mert ezek a föld melegének képvise­lői, új, minden eddiginél olcsóbb energiaforrás. MA már Kalifornia és Alaska földjén is épültek ilyen erőtelepek, a gőz-gáz- feltörések és hőforrások közelében. Hozzánk, a szomszédba, csodálatos­képpen csak huszonnégy év múlva ju­tott el a híre az olaszországi nagy fel­fedezésnek s 1928 tavasza óta még mindig csak csodálkoznak, fejet csó­. vájnak a Pávai Vájná Pureac. Rzlvós propagandájának. Pedig a mi hőfor­rásainkat már 2000 év előtt felhasz- ! nálták a római fürdőkben s mégis csak 2000 év múlva, tíz esztendővel ezelőtt mentek egy lépéssel tovább. Tíz esztendeje fűtik természetes for­ró vízzel, a földből fúrásból hozott forró vízzel a Szent Lukács-fürdő épületeit. Bevált, de tíz év még min­dig nem volt elegendő arra, hogy egy újabb lépéssel tovább menjünk, Pest- Budán legalább egy házat fűtenének még a föld ingyen melegével. — Váj­jon olyan nagyon ráérünk? —■ vetette fel a kérdést az előadó. Nem halad a budai hőforrások ügye, mert a régebbi tudományos fel­fogáson alapuló törvényes intézkedések a hőfor­rások védőterületén belül majd­nem lehetetlenné tesznek min­den újabb feltárási munkálatot. Pedig az idő már sok bizonyítékát hozta meg annak, hogy a hőforrások közelében mélyesztett fúrások nem olyan veszélyesek. Lám, 64-ik éve öm­lik a viz a Margitsziget 119 méter mély kútjából, — 53-ik éve a Város­liget 970.4 m-es fúrásából, — 10 éve fűtenek a Szt. Lukács fürdő parkjá­nak csak huszonöt méterre nyúló kút­jából s még nem apadt el ezek miatt egy bu­dai hőforrás sem, de a hőfokuk s <a vegyi összetételük sem vál­tozott meg, ellenben a Lukács-fürdő kútjának a vize forróbb 64° C, mint a közelében levő természetes forrásoké, — a mar­gitszigetié is melegebb, mint a mel­lette régen felfakadó hővizek s a vá­rosligeti fúrás 74 fokos vize tizenkét fokkal forróbb ma is, mint a legme­legebb budai forrás. Ezt a 74 fokos hőmérsékletet, gyógyvíz hőmérsékletet messze Hajdúszoboszlón, száz méter­rel mélyebben értük el s ott a vízhoz- záfolyások 1500 méterben 116 foko­sok, 2031 m-nél pedig 127 és fél fo­kot mutattak a fúrás fenekén, 27 és fél fokkal többet, mint ahol a víz gőzzé válik. De meleg a víz más­felé is az alföldi fúrásokban, Karca­gon 1200 m-ből 75 és fél fokos víz is ömlött ki, a szegedi 52 fokos, a szol­noki szintén olyanféle s a többi ki­sebb fúrásokban is akad 20—30—40 fokos. Hévízen is forróbb a víz a fú­rásokban, mint a tóban. Az Alföldön fúrásokkal találjuk meg a hővizeket, az alföldi es dunán­túli medencék peremén pedig sokhe­lyen maguktól fakadnak fel a meleg források. Nagyon sok itt a forró víz a melységben, aligha elapad egyelőre, hiszen, ha nem is hisszük el, hogy a föld szilárd kérge alatti magmából is vízgőz tör föl „juvenális víz” alakjá­ban, amint a hires E. Suess profesz- szor elmélete tanította, a csapadék­víznek egy része tényleg beszivárog a föld- és kőzetrétegekbe s ott mélyre hatolva felmelegszik s azután a nyo­más és a gázok felhajtóereje megint a felszínre hajtja. Van azonban en­nél sokkal gazdagabb hővíz- és gáz­forrás a földkéregben és ez az elsüllyedt hegységek óriási víz­tömege. A föld felszínén rengeteg víz szi­várog be a hegységek kőzetei közé, olyanok azok néha, akár a vizes szi­vacs. De a fizikailag elhelyezkedett víz mellett ezekben a hegyekben sok az olyan ásvány is, amelyikben kris­tályvíz, vagy más formában kémiai­lag vegyülve tálaljul: meg a víz alkat­részeit, a hidrogént és oxigént. Ügy a fizikailag beszívódott, mint a ve­gyileg lekötött víznek az a tulajdon­sága, hogy ha fölmelegszik kiterjed, felforr, gőzzé válik s ha csak utat ta­lál, eltávozik a kőzetekből. Vájjon hol és hogyan melegszik föl ez a kőzetekben: levő sok Viz? Erre is megadta az előadó a feleletet. Rámutatott, hogy abban csodálato­san egyetértenek a magyar geológu­sok, hogy az Alföld, Dunántúl és Horvát-Szlavónia helyén valamikor egy magas hegység volt, amely mélyre alámerült, ma csak a csúcsai állanak ki a horvátországi és a pécskömyéki szigethegyekben s z helyét a hosszú geológiai korok o]é-tt betemették a tengerek homokos, agyagos üledékei. Az elmerült hegység kőzetei fel­melegedtek ott lenn 2000 m mé­lyen s ami alattuk volt, még job­ban. Gautier volt az a tudós, aki kísér­letileg megállapította, hogy a száraz kőzeteket felhevítve, vizet és gázokat, hidrogént és széndioxidot termelnek. Az utóbbiak a felhevített kőzet térfogatának 3, usque 18-szorosát teszik ki, de a víz is jelentékeny, a legrosszab­bul fizetőnél, a gránitnál is egy kg 7.3 gr. vi­zet bocsát ki magából, de a porfiritből 12.4 s a lerzolit nevű­ből meg 16.8 gr. szabadul fel minden kilogrammból. Vegyük csak 100.000 km3 terüle­tűnek a magyar-horvát medencét s átlag '2000 méter magasnak a 2000 m mélyre süllyedt hegységet, 400.000 köbkilométer kőzettel kell számolnunk. Ha ez csupán csak gránitból állott volna, pedig volt ott sok más kiadó- sabb kőzet is, bizony 7000 köbkilométer víz szabadul­hat fel ebből, pedig ebben a számban nincsen ben­ne az a víz, ami csak úgy átitatta a hézagjait, repedéseit s ami a még mé­lyebbre hatolt kőzetekből vállott ki. 70 m vastagon borítaná a magyar-hor­vát medencét ez a víztömeg, ha úgy egyszerre ömlene ki, pedig még ez sem az egész, hiszen a 2000 ra vastag fiatal tengeri és tavi lerakódásokban a leülepedéskor sok százalék víz is maradt vissza. Amikor ezek az agya- gok, homokok palává, homokkővé tö- j mörültek, megint csak felmelegedett víz szabadult és szabadul fel. Néhány köbkilométer hővízért itt sem kell a szomszédba menni. összegezzünk: — visszakapjuk azt a fizikailag és kémiailag kötött vizet, ha kell, gőz alakjában, ami az alá­merült hegység kőzetében volt, — vissza a beszivárgott és felmelegedett csapadékvizet és vissza azt, amelyik az üledékes kőzetek tömörülésekor ott pár száz, vagy ezer méter mélyen megint csak melegebb lett. Nem tu­dunk pontosan számot adni arról, hogy ebből a rengeteg vízből mi ma­rad vissza a kőzetekben, de az bizo­nyos, hogy ha a geológiai viszonyok megfelelőek, hőforrások alakjában a mélyrehatók! kőzethasadékokon a fel­színre is feltörnek s aki ért hozza, annak a fúrása nyomán toronymagasra tör fel, amint azt Hajdúszo­boszlón, Karcagon, Szegeden és Szolnokon az előadó meg is mutatta, pedig ott a felszínen nyoma sem volt a hőforrások­nak. Annyi a hővíz az Alföld és a vele kapcsolatos medence alatt, hogy az egészében egyelőre legalább kimeríthetetlennek tekinthető, legfeljebb arról lehet szó, hogy egy- egy régi fúrás elöregszik, a környé­kén a vizet felhajtó gőzök felhajtó­ereje lecsökken s mélyebbre vagy új kutat kell fúrni. Azt a nagy víztöme­get azonban, amely évmilliomodok óta évi sok százezer köbméterekben ömlik ki az ő természetes útjain; egészében elapasztani a fúrások szalmaszálcsövein, legalább is il­luzórikus. Majdnem olyan indokolatlan, mintha valaki a Dunát féltené attól, hogy azt vödörrel merítik ki a vízhordók. Ha a forrás környékén fúrt kntak sem a forrásokat, sem egymást nem apasztották el, sem a hőmérsékletü­ket, vagy a vegyi összetételüket nem változtatták meg, de mélyebbek a fú­rások vizei, mint a régi forrásoké, amint azt a Margitszigeten, Város­ligetben, Hortobágyon, Félix- és a Lukácsfürdőnél vagy Hévízen látjuk, ha az új forrásfoglalások gyarapít­ják a hőforrások vízmennyiségét, amint a Rudasfürdő Mátyás- és Beatrix-forrásánál megesett, ugyan mi akadálya lehet a bu­dai hőforrások rendszeres, új foglalásánál: s a környéken való újabb kutatásoknak és feltárá­soknak, amivel legalább újabb épületcsopor­tokat fűtbetnénk Pest-Budán. Vagy olcsóbb talán az a melegvízfűtés, amit nem is olcsó vízvezetékvízből, drága külföldi szénnel forralunk fel, mint az, amely a Lukácsfürdő parkjában 25 m mélyen fakad? Ennyi mindent tanultunk meg a Hollós Mátyás Társaság előadásán s még akkor is a végén kerültek elő azok az ércek: vas, kén, réz és ezüst- tartalmú cink- és ólomércek, amelye­ket ott bányásznak a toskanai hőfor­rások és gőz-gázfúrások környé­kén s hogy a meglepetés teljes le­gyen, öklömnyi kénkovand- (pirít-, raarkazit-) darabot mutatott fel az egyik hazai hőforrás fúrásából is, de mindjárt hozzátette, hogy megvan ez az érc — amit mellesleg az utolsó grammig külföldről veszünk, pedig ebből állítják elő a kénsavat — a Rácfürdő forrásaiban, a Margitsziget és Gellértfürdő fúrásában, sőt az al­földiekben is, de a keszthelyi és hévízi fúrásokban fél méter vastag tömör réteget s több méter vastag , markazit impregnációkat fúrtak át; Hévízen már a cink ércének nyomaira is ráakadtak. Az ércbányáinkat elharácsolták a trianoni martalócok. Vájjon nem az Isten ujja mutat reá ezekre az ener­gia- és ércforrásokra? „Mózes népo szomjazott s Mózes vizet fakasztott a sziklából”. Most a próféták helyett a tudósok a vizekből érceket hoznak föl kiválasztott nemzetüknek. A mi elő­adó^ tudósunk is érdeklődést, meg­értést, vállalkozói kedvet és „jó sze­rencsét” kívánt hallgatóinak s mi bol­dogan szorítottunk kezet vele, mert mindenki érezte, hogy itt most egy új honfoglalás kapui nyíltak meg. A, hallgatóság kedves ovációban ré­szesítette Pávai Vájná Ferencet és nagyértékű előadását Viraáq Béla háznagy köszönte meg, aki a távozó Ripka Ferenc főpolgármesternek is megköszönte azt az odaadó meleg ér­deklődet, amellyel a város e nagy ügyet es a Hollos Mátyás Társaság törekvéseit kíséri. A társaság ezután társasvacsoráboz ült, amelyen a megjelent hölgyek: Pávai Vájná Anna, Eperjessy István­ná, Gegus Dánielné, Kapcza Ilonka, özv. Fischer Emilné, Peterdy Sán- domé, Réw Sándomé, Viraág Bélá- né és Viraág Ilonka is részt vettek. Az előadót Peterdy Sándor alelnök köszöntötte fel, majd Viraág Béla; mint háznagy tiltakozott az ellen, bogy az előadók ellenőrizhetetlen uta­kon járnak. A’’ múlt alkalommal Massányi Ernő kétezer méter magasan a föld felett, most pedig Pávai Vájná Ferenc kétezer méter mélyen a föld alatt. Baransky Gyula dr! a hölgye­ket üdvözölte, — Székely Vladimir dr. pedig elbájoló humorral fejtegette azt, a hibát, hogy mindig csak vizet találnak ezekben a mélységekben és nem a magyarokat érdeklő — bort, és kapcsolta ezt a fontos kérdést egyik oldalon Gegus Dániellel, a má­sik oldalon Kapcza Imrével, akik az­után szellemesen védekeztek. Majd Pávai Vájná köszönte meg szerényen az otet elhalmozó megértést és szere­teted azzal fejezve be beszédét, hogy a megcsonkított magyar országroncsot csak a saját erőnk, tudásunk s a ma­gyar föld kiaknázandó kincsei ment­hetik meg a pusztulástól, csak ezek vezethetnek vissza a régi, büszke, ezeréves magyar határokra. Befejezé­sül Henyey Vilmos, a Hollós Mátyás Társaság főtanácsának elnöke köszön­tötte a társaság nevében Kapcza Ilon­kát, az ismert rajzolóművésznőt jegy­váltása alkalmából, amit lelkes pohár­koccintással és üdvözléssel kisért az egész társaság. Ez alkalommal Blahos Rudolf fény­képész bemutatta a Hollós Mátyás^ Társaság arcképcsarnoka számára eddig elkészült felvételeit, amelyek általános tetszést arattak. Buda nagy kérdése Budapest Fürdőváros Egyesület közgyűlése A Palatínus család városfejlesztő szerepe A nagylelkű József nádor által lé­tesített Szépítő Egyesület szerepét átvette a „Hollós Mátyás Társaság” s a nagy nádor széplelku dédunokája: — dr. József Ferenc főherceg most a szépítés helyett a kenyéradó nagy kérdést, a fürdőügyet tette élete egyik nagy céljává és megalkotta a „Buda­pest Fürdőváros Egyesületet, mely öt év óta viszi előbbre ezt a kérdést, méltó segítőtársat találva dr. Szvie- zsélyi Zoltán ny. min. tan. személyé­ben, akinek élete csupa agilitás, kez­deményezés, akvirálás és buzdítás. A Szent Gellért-fürdő díszes hang­versenytermében e hó 20-án este ren­dezte közgyűlését az Egyesület^ és összegyűlt a kérdés iránt érdeklődők nagy tábora, köztük a következők: Némethy Károly val. b. t. ta­nácsos, Skerlec Iván báró, Korányi Sándor báró, Tasnády Szüts András államt., Karafiáth Jenő orsz. kép­viselő, Dorner Aurél, Felicides Román, Gömöri Laiml Jenő min. tanácsosok, Becsey Antal, Szigethy János, és Horváth János t, v. örökös tagok, Benczúr Gyula, Wenhardt János* Dalmady Zoltán, Ráskay Dezső egy* tanárok, Almási Balogh Lóránt, Pávai | Vájná Ferenc főgeológus, Ringer Lajos a Római fürdő igazgatója, Bánlaky Géza igazgató, Baránszky Gyula, Saxlehner Kálmán, Jakab László dr., Viraág Béla, Gundel Károly, Zilahy Dezső, Tausz Béla dr., Tábori Kornél, Marsovszky Ivor min. tanácsos, He­gedűs Ármin műépítész, Stein Sándor dr., Peller Imre dr., Bucsánszky Bertalan kér. elöljáró, Kotál Henrik építész, Mihók Ernő min. tan., Nádas Béla dr., Hosszú Márton festőművész, a szállodások és fürdők képviselői, számos orvos és előkelő érdeklődő közönség. JÓZSEF FERENC dr. főherceg nyitotta meg a közgyűlést azzal, hogy köszönetét mondott a székesfőváros Tanácsának a lefolyt. 10 esztendő munkájáért e, téren. Örömmel üdvö­zölte a választás alkalmával a fürdő­ügyre vonatkozó nagyhorderejű kije­lentéseket tett pártvezéreket: — dr.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom