Budai Napló, 1931 (28. évfolyam, 1023-1068. szám)

1931-09-28 / 1058. szám

XXVIII évf. 1038. sz 1931 SZERT. HÓ 28 Elő m E T É Sí Egy évre . . 24.— P Negyed évre . 6.— P Egyesületek, amelyek­nek hivatalos lapja — tagjai f é l á r o n kapják HIRDETÉSEK: Egy hasáb széles, egy m/m. magas sor, egyszeri közlésénél 30 F. Szö­vegsor ára 2P. Közgazdasági köz­lemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő AnandúlitrdetOfcneK nagy kedvezmény érdekelt a várospolitika, a közgazdaság, tár­sa alom, művészet és sport terén szolgáié újság FELELŐS SZERKESZTŐ: VIRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Búdén, I., Bors-u. 24 Telefon: Aut. 502—96. Hivatalos órék: délutén 4-6-lg A másodrendű polgár lealacsonyító bélyegzőjével mért illetik állandóan a budai polgársá­got, emlékeztetve őt mostoha sor­sára? Városháza és a város sorsát in­téző tényezők rendszeresen érez­tetik- ezzel a folyton szegényedő budai lakossággal azt, hogy min­den téren előhbrevaló Pest, csak talán az adóbehajtás terén állunk az adózók első sorában, mert itt még sok a ;kéf ablakos földszintes ház és ann^k tulajdonosát könnyű megfogni és^olyan szigorúan szo­rítják a házadó s vele járó sok adó fizetésére, mint a pesti négyeme­letes bérpaloták urait. Budán önkéntelenül kiváltja ezeket a gondolatokat a Margitszi­gettel szemben fekvő külső Lipót­város Dunapartjának rendezése, mely alig egy éves terv és máris a megvalósulás . útján van. Távol áll a budai polgárságtól és tőlünk, hogy gátat igyekezzünk vetni a pesti oldal fejlődésének, de külö­nösnek találjuk, hogy az egyesz- terrdős terv már is tetté vált, ho­lott a Margitszigettel szemben fekvő budai Dunapart rendezésé­nek kérdése évtizedek óta vajúdik és ma is kavics, — meg homok — lerakodóhelye valamely kotróvál­lalatnak, amely a kotráson kivül 1 cé'pírí tűzte ki, hogy pont'a budai fürdők mellett okádja a partra a kavicsot és homokot, kellő zaj kí­séretében, lehetetlenné tévé ott a tartózkodást. A Margitszigetnek sokkal erő­sebb kapcsolódása van Budához, mint Pesthez, már a szemben fek­vő régi ismert nagy fürdők révén is, amelyeknek abszolúte semmi­féle Dunapartjuk nincsen. Ezt a bűnt az örökösen hangoztatott „fürdőváros" jelszó ellen szóvá tették százszor, 'közgyűlésen, bi- zóttságökban, foglalkozott vele a napisajtó, sőt vannak régi határo­zatok is, de évtizedek óta ennek megvalósítása érdekében nem tör­tént semmi. Érdekes volna megtudni, hogy ki a városházi dajkája ennek a kotróvállálatnak, hogy azt a maga régi rakódóhelyeiről kimozdítani nem lehet. És ha már elhatározták a kül­sőlipótvárosi Dunapart nagy­arányú rendezését. — törölték volna ki a budaiak szemét is vala­mi nagyszabású partrendező terv­vel, elkerülve így a budai polgár­ság szemmel Hátható megbélyeg­zését a „másodrendű“ jelleggel. Elvégre még a pesti potentátok szivében, lelkében is szunnyad va­lami atavisztikus rókonérzés Buda ősísége, hagyományai és történel- jme iránt, sőt megnyilatkozásra is kerül egyszer, valamikor, néha na­gyon későn, ahogy azt Folkusházy ur a Beszkárthoz nyugalomba vo­nult alpolgármester egyik nyilat­kozata is bizonyítja, aki hivatal- nokoskodása 40-ik évében jelen­tette ki, hogy ez a város Budának sok milliárddal tartozik. (Értsd papirkorónában.) Hátha mai hiva­talos helyen is vallják, hogy Bu­da rovására gyarapodott Pest, - ha már a Város mai uralmon lévő vezérpártjai Budáról indultak vá­roshódító útjukra, — ha már a főpolgármesteriékben izig-vérig budai vezérfprfiíí iil. aki nviltan hirdeti és őszintén vallja,, hogy bu­dai, hogy szeret^Budát, — ha már itt vannak azok a természeti- kin­csek, amelyektől az egész város várja a megváltást, — akkor meg is érdemeljük, hogy a városháza egyforma marókkal mérje szá­munkra a jót is, nemcsak az adót. A lehetetlen Dunapart miatt nem tudjuk megmutatni az idege­neknek sem a Liikácsfürdőt, sem a Császárfürdőt, — mint ahogy nem tudjuk megmutatni azt az ős­tavat, amely a Rózsadomb alján, a fürdőkkel szemben szintén csodás alakulása a természetnek, mert az elé falat épített a város. De nem tudunk megmutatni semmit. A Gellértfürdő titokzatos forrásaihoz 70 lépcső vezet a mélybe, a Gellért-tér közepe alá, — a Ráczfürdő csodás barlang­fúrásai mélyen belenyúlnak a hegy sziklagyomrába. — és aki látná, hírét vinné, — de hogyan jut oda? A várhegy tele van 2—3 emeletes sziklafolyosókkal, bar- lagokkal, de eltévedne benne a lá­togató, mert térkép nem készült azokról. Az óbudai Flórián-tér alatt kétezer esztendős gőzfürdőt mutathatnánk az idegennek, de oda csak csintalan utcagyerekek tudnak bejutni. Gyönyörű, sokszáz holdas parkunk van a Mátyáshe­gyen, de oda út nem vezet és ott éhenhal a látogató. A királyi palo­ta délnyugati sarkánál áll a világ legnagyobb Herkules-szobra. Év­századok betemették földdel, hogy mutassuk meg? A világ leghíre­sebb, leghatásosabb ‘keserűvize itt fakad Budán, de ki tudná meg­mutatni az oda vezető utat? De itt van négyszáz millió mo­hamedán hitű, keléten élő turáni testvérünk egyik legnagyobb szent­je —- Gtil-Baba— és valóságos kálváriát jár, aki sírjához szeretne eljutni. Másutt már régen park övezné, , minaret hirdetné, müez- zin zengené és önkéntelenül jutna oda az idegen. S ha már semmit sem tudunk mutatni az idegennek, — nekünk mutat a Margithídnál a város olyan hatalmas kavicshegyeket, és ho­mokpiramisokat a fürdők előtti Dunaparton, mintegy jelképezve ezzel, hogy ezeket a gátakat nem tudja leküzdeni zsenge ifjúkorát élő idegenforgalmi szervezkedé­sünk, mely négy lábon jár. — de visszafelé. És irigykedve nézzük a hídról a rendezés alá vett pesti partot, ahol már épülnek a Szent Márkus terek. De maga a város is tehetetlen, mert az óbudai Dunaparton már épülő nagy partmenti útvonal zsákba fut a MÁV Császárfürdő állomásánál és nem tud elvergődni a Margithídig, ahol merész ívben kanyarodna fel a hídra, hogy át­vigye a Bécs felől érkező idegent. Azt a darabka utat, amely áldoza­tul követeli a két fürdő parkjának egy két öles csíkját. — sohasem fogja fölépíteni a város, pedig va­lamikor ő adta ingyen ezt a terüle­tet a Lukács- és Császárfürdőknek. Most nem tudju egy kis részét visszavenni. De drága pénzen vásárolja meg a pesti part rozoga viskóit* elha­nyagolt telkeit, hogy ott a világvá­ros legszebb részét építse fel. Buda másodrendű polgárai még várhatnak. Politikai súlypontját a Budáról kisarjadt Egységes Polgári Községi Párt megalakulásakor Pestre helyezte át, ami Budán némi csalódást okozott, de a párt gyarapodása érde­kében jó fogásnak bizonyult. Az Aka­démia-utcai pártheljiség egyike volt a legfényesebbeknek- és azt a látszatot keltette, hogy itt nem is városi, hanem országos politikai alakulás vert tanyát. Maga a helyiség erősen hozzájárult a párt nagyarányú kifejlesztéséhez és néhány év alatt a pártvezér támogatá­sával, már új karriereket termelt ki és az új klub révén f sok egyéni ambí­ció érvényesült. Erőpróbáját az utóbbi községi és országos'; választásoknál ál­lotta ki és jutott fejlődése tetőpontjá­ra. A nagy sikerek; azonban kimerítet­ték anyagi erejét, amit tetézett a kor­mány hirtelen és váratlanul jött le­mondása s az ezzel kapcsolatos gaz­dasági krízis.A tásaskör látszólag ne­héz anyagi körülmények közé került és nem volt, aki orvosolja. Az új embe­rek pozíciójuk megerősödése érdeké­ben egymás ellen fordultak, új eszmék, ú irányok takarója alatt, de a klub kérdése megoldatlan maradt, .mert Kozma Jenő dr. pártvezért teljesen le­köti az ország gazdasági kérdésének megoldása és. ügyvédi irodája kikap­csolásával egészena 33-as bizottság­nak szenteli életét és nem ér rá a háta mögött folyó kicsinyes pártintrikák­kal foglalkozni. Tény, hogy a gazda­sági helyzet nem fogja engedni a drá­ga pesti központi párthelyiség fenntar­tását és a ráérő alvezérek már foglal­koznak a • központi kaszinó szűkebb ■keretek közé való szorításának gon­dolatával. Kisebb helyiség, leszállított rezsi — volna szerintük a megoldás. Ezzel szemben -nekünk itt Budán más a nézetünk. Az Egységes Községi Párt budai vezérpolitikusoknak köszönheti életét, ök vetették bele egész közéleti presztízsüket, emelték az új párt hí­veit olyan pozíciókba, hogy a törekvé­sek tengelye széles körben e párt felé fordult s így Budának jussa van.köve­telni, hogy a párt helyezze vissza Bu­dára súlypontját. Ott van a budai vo- gadóban a Polgári Kör pompás helyi­sége, amelyet a megroppant kaszinó­élet nem tud kellően betölteni és leg­alkalmasabb helyiség a Polgári Egy­ség Klubja számára. Alig számottevő költséggel, az Akadémia-utcai pártkör felszerelésével olyan hatalmas kaszinó és pártkör alakulhatná itt ki. amely emminens módon szolgálhatná Buda érdekeit Ezzel tartozik szülőhelyének Kozma Jenő, aki sohasem tagadta meg Budát, amelynek polgárai vetették meg politikai nagyságának alapját. Budai hangulatokról eddig is sokszor volt szó, de csak roman­tikus értelemben. Ártatlan örömök, idilli­kus helyzetek, falusi látképek adtak erre alkalmat. Itt a szegénység már régi ven­dég, itt a gazdagság már régen letörpült, — itt a kettő között nincs olyan nagy kü­lönbség, mert szerényebbek az igények és nem érvényesül oly átható erővel az üzleti felfogás. Az egészséges polgári gon­dolatot ez termeli, ez növeszti, hogy Pest­tel szemben példának állftják. Ott már ba­rátkoznak — nem a szociális — hanem a szocialista gondolattal, — ott már a rádió is elhozta az évek óta szokásos „Hölgyeim és Uraim“ megszólítást, ott már a szov­jettel kacérkodnak, amivel szemben Bu­dán a polgári öntudat fegyverkezik. Az iparosság zászlószentelő ünnepén, az ipa­ros foglalkozás méltányolása a lateiner osztály részétől és az annak ideién szét­tagolton küzdő polgárság egybeolvadásá­nak ez emlékezetes napján, az egyszerűbb lelkek önkéntelen megnyilatkozása, — a. leghatározottabb állásfoglalás volt minden bolsevista törekvéssel szemben. Ott elítél­ték az antiszociális álláshalmozást, a válla­latokat tönkretevő mamutfizetéseket, amik­nek terhét a fogyasztó közönség viseli és a részvényesek rovására megy, de fér­fias fogadalmat tettek, hogy a polgári ön­állóság ellen törő minden szélsőséges tö­rekvést vagy csőcselékmozgalmat akár fegyveres kézzel is letipornak,— ott ma egészeit mások a hangulatok. A forradal­mat senki sem kívánja, nem abban látja a budai iparos polgárság a nehéz gazdasági helyzet megoldását, — hanem új eszméket, új rendet keres, új vezéreket vár, akiknek bölcsessége megmenti a polgári rendet Kö- , vételi a Buda áldott földiében rejlő terme­sze tadta kincsek kitermelését és szíveseb­ben említi a politikusok neve helyett a. gazdasági harcosok, a Pávai Vájnák nevét. akiknek tudása volna a varázsvessző, amely megnyitná, felszínre hozná ezeket a kin­cseket, amiket zár alatt tart a beszegzett agyú bürokratizmus és a politikusok hatal­mi vetélkedése. Az új rendnek jönnie kell és az a politikus lesz Buda vezére, aki e törekvések élére áll. Terhesebbek, mélyre­hatóbbak, sötétebb árnyalásúak, ma már a budai hangulatok és az iparos társada­lom egyiivétartozását bizonyító zászlószcn- telés egyúttal a polgári társadalom erős alapjának, az iparosságnak zászlóbontása volt minden támadással szemben. atztet és ideát nem igen házasíthatok össze és beteg idők jele, amikor az ideál válik üzletté. Nekünk mindnyájunknak az ideális eszménykép az a valódi idegenforga­lom, mely aranyesőt jelent a dolgozó polgárság számára, amely éltetője a számos iparágnak és kereskedelemnek, de hírvivője egyúttal a nemzet kultú­rájának. Amíg azonban mesterségesen házasítják össze az üzletet az ideállal, csak azért, 'hogy az ideál révén meg­hízzék az üzlet, — magyarul szólva- amíg az „idegenforgalom“ és az „uta­zás" nagy eszméjét, hozzábilincselik a „beszerzéshez“ és a „szállításhoz“, — addig a sorvadó fél az idegenfor­galom lesz, mely közérdek, és meg­hízik a szállító-beszerző üzlet, mely magánérdek, üzlet, spekuláció. A mez­telenre vetkőztetett idegenforgalmi kudarc reflektorként világítja meg a meg nem engedett kihasználását a nemzetgazdasági jelszónak és célnak és ma a közvélemény, a független saj­tó hangosan követeli e két össze nem egyeztethető törekvésnek szétválasz­tását. Egészen más útjai, célkitűzései vannak a közérdeket szolgáló idegen- forgalmi és utazási irodának, mint a szállító és beszerző vállalatnak. Az idegenforgalom ideális progagálása mindig áldozatokat követel, hogy azt megszázszorozva hozza vissza a nagy ipari és kereskedelmi közösségnek, a polgárság nagy rétegének, viszont a beszerzés és szállítás hétköznapi pro­fán üzlet, mely kizárólag magáncélt szolgál. E kettő nem házasítható össze, ;nert a polgárok adófillérei révén meg­indított idegenforgalmi propaganda presztízsét, félhivatalos jellegét nem használhatja ki a beszerzés és szállítás üzlete,, az előbbi anyag rovására. Csak e téren naív államférfiakat lehe­tett megtéveszteni e két tényező ösz- szekapcsolásával járó eredmények kápráztató beállításával, de az Ibusz 34 éves múltja már kioktatta az új ge­nerációt, mely felismerte az idegenfor­galom nemzetgazdasági enormis hasz­nát és most már követeli, hogy ezt a két — egymással ellentétes — ténye­zőt a legrövidebb úton szét kell vá­lasztani. De nem is volt soha szervesen együtt csak éppen egy kalap alá von­ták. A menetjegyiroda és az Ibusz uta­zási osztálya még területileg is el volt választva, az Ibusz beszerzési és szál­lítási osztályától. Az egyik a belvá­rosban székel, hogy az idegenforgalom szükségleteit közvetlen közelben^ lássa el, — viszont a beszerzési és szállítási rész a külső Lipótvárosban levő Kap dár-utcában bonyolította le sajátos üz­leteit, amiket semmi más nem fűzött az idegenforgalomhoz, mint a közös cím. Az Ibusz belvárosi, tehát tisztán ide­genforgalmi és utazási osztályára szí­vesen áldoz a polgárság és a közvet­lenül érdekelt szállodai ipar, — de egyáltalában nem hajlandó áldozni az Ibusz No. II. osztályára, amelyet csak a választás esetén vezessen tovább,, mint ahogy eddig is vezette a szállító és be­szerző vállalatot tasnddi Szűcs András Öméltósága és senkinek sincs köze ah­hoz, hogy az ő közreműködése a válla­latnak 150, 86, vagy 52 ezer pengőjébe kerül, — viszont elvonni ezt itt az ide­genforgalomtól, hogy amott nagyobb legyen a haszon, ezt az érdekelt ipa­rok és kereskedelem nem tűrhetik to­vább. Tasnádi Szűcs András kedves magyar úr és nobilitása nem marad­hat a beamter Folkusházy gavalléros­sága mögött. De nincs is ráutalva, mert magánvagyona és miniszteri nyugdíja biztosítják megélhetését, sőt úri passziói további zavartalan gyakor­lását. Neki okvetlenül be keli látnia, hogy az Ibuszt szét kell választani, ne­ki tudnia kell, hogy számára alkalma­sabb és talán kényelmesebb a ..Be­szerzés és Szállítás“ és bizonyára föl­menti az „Idegenforgalmat és Utazást“ az ő személyében jelentkező tehertétel alól. Ezt éppen olyan szívesen hono­rálja elismeréssel a polgári társada­lom, amilyen nagyon zokon venné ma­kacs ragaszkodását a múlthoz. A Vnai nyomorúságban nem élhetjük a szine- kúrák idejét és az idegenforgalomnak szüksége van minden garasra. (D. P.) TürdöüQyi ankét A Budai Társaskörben lefolyt fürdő­ügyi ankét egyik értékes előadója Németh Béla- dr. volt, aki világot iáró ember és mint a Háztuajdonosok Országos Szövet­ségének elnöke más szemszögctből nézi a fürdőügyet és idegenforgalmat, mint ahogy más szemmel látják azt a közvetlenül ér­dekelt szállodások és ismét másképen Bu­dán és másképen Pesten. Németh Béla a gyakorlati élet álláspontján áll és a tettek embere, aki felismerte a már nagarányúvá fejlődött mohamedán vi­lágmozgalmat, mely a magyarság és Buda érdekében megindult és nagy anyagi ál­dozatok révén igyekszik azt Budapest ja­vára megmenteni. irányok, — íj eszmék Előadta Németh Béla dr„ m. kir. kormányfőtanácsos, a tli. biz. örökös tagja. A háború előtti Magyarország egyik legfontosabb mulasztása, hogy nem te­remtette meg a magyar idegenforgal­mat. Az utolsó 10 év szenvedései, gaz­dasági téren nem lettek volna annyira elviselhetetlenek, ha lett volna meg­szervezett idegenforgalmunk. Bécsnek kétmillió.lakósa vau, Buda­pestnek egymillió. Bécsben 400.000 ember él az ide­genforgalomból, mely nélkül már régen tönkre volna ez a régi császárváros iparával és keres-, kedelmével együtt. Tízszer akkora Bécs- idegenforgalma, mint Budapesté, Ha tehát sikerülne idegenforgalmunkat a bécsi nívóra fejlesztenünk, ez Budapesten 200.000 ember meg­élhetését. az ipar és kereskedelem nagyarányú fejlődését, a lakosság jólétét és a túl­adóztatás megszüntetését jelentené. A feladat tehát adva volna, a sók tervezgetés után hozzá kell látni az idegenforgalmi problémák megvalósí­tásához. A rendszeres idegenforgalmi munkát nálunk Ripka Ferenc iőpolgár- mester indította meg. Már mint kor­mánybiztosnak ez volt első ténykedé­se. Budapest fürdőváros érdekében ki­fejtett munkájával József Ferenc ki­rályi-herceg szerzett nagy érdemet. A háború előtt nem voltak idegen­forgalmi szerveink és a sajtó évenkint alig egyszer-kétszer foglalkozott ezzel a kérdéssel. Külföldön a sajtó állan­dóan vezető cikkekben foglalkozik az idegenforgalom gyakorlati kérdéseivel. Az idegenforgalmi propaganda leg­hatásosabb és legolcsóbb eszköze: prospektusoknak a kellő helyekre való juttatása. Nemcsak az összes idegen­forgalmi rirodákat kell. állandóan pros­pektusokkal ellátni, hanem közvetlenül a külföldi utazó közönséghez is kell ilyeneket időközönkint jut­tatni. Mi nem engedhetjük meg magunknak a külföldi lapokban való hirdetéseknek megfizethetetlen luxusát. '* Annál nagyobb súlyt kell helyeznünk a külföldi idegenforgalmi centrumokra és különösen Bécsre. Kovúcsházy ta­nácsnok, aki nagy szeretettel lát hozzá a gyakorlati megszervezés munkájá­hoz — igen helyesen Bécsre fekteti a iősulyt, de idegenforgalmi iroda felállítása nél­kül nem érjük el a célt. Az idegen megszokta és megkívánja, hogy ilyen irodában kapja meg a szükséges fel­világosításokat és menetjegyét. Ju­goszlávia e téren megelőzött bennün­ket. Fényes utazási irodát rendezett be és oly sikerrel dolgozik, hogy Ju­goszlávia felé az utolsó két évben az idegenforgalom nagymértékben állan­dóan emelkedik A Bécs-Budapesti vasúti közleke­dés megjavítandó. Már egyszer a pénzügyi bizottságban kifogásoltam, hogy a MÁV. külföldön tárgyaló kö­zegei tűrik, hogy a Bécs-Budapesti vonalon a legrégibb szerelvényeket já­ratják. Ugyanez áll a Hálókocsitársaság ko­csijaira. A helyzet azóta némileg meg­javult, de követelni kell, hogy a Háloköcsitársaság Budapest és Bécs között luxusvonatot járasson, amilyenek a Hága-Amsterdam-Párisi, a Berlin—Hamburgi és a Brüssel— Párisi luxusvonatok. Rendkívül fontos a szállodák kérdése. f i

Next

/
Oldalképek
Tartalom