Budai Napló, 1931 (28. évfolyam, 1023-1068. szám)

1931-09-21 / 1057. szám

XXVIII. évf. 1057. sz ELŐFIZETÉS: Egy évre . . 24.— P Negyed évre . 6.— P Egyesületek, amelyek­nek hivatalos lapja — tagjai f é 1 á r o n kapják Budai Napló Buda érdekelt a várospolitika, a közgazdaság, tár- felelős szerkeszt” Szerkesztőség és kiadőhiva sadalom, művészet és sport terén szolgáié újság VIRAAG BÉLA Telefon: Aut. 502-96. Hivatal. 1931.SZEPT.HÓ 21 HIRDETÉSEK: Egy hasáb széles, egy m/in. magas sor, egyszeri közlésénél 30 F. Szö­vegsor ára 2 P. Közgazdasági köz­lemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő Állandó htrdetfiknek nagy kedvezmény FELELŐS SZERKESZTŐI VIR AÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budán, i., Bors-u. 24 Telefon: Aut. 502—96. Hivatalos órák: délután 4-6-ig HAMIS JELSZAVAK Nem tudom, hogy a Núdorkertnek két árván maradt kapuoszlopa áll-e még. Régen jártam ott. Már akkor is elhordták volt a kerítést és a nagy kert közepén düledező ház állott. Olyan szomorú volt ez a kép, mint va­lami elhanyagolt vidéki kúria, ahol a nagy birtokból nem maradt egyéb, mint a meg nem művelt föld, néhány száradásnak indult fa és középen a gondozatlan ház. Az út mentén állott az egykori kapu két kőoszlopa, mind­egyiken egy sor latin írás. Az egyiken: Oh, egyedüli boldogság! a másikon: Oh boldog egyedüliség! Akkor is egyedül bolyongtam, a há­ború első évében, amikor valami tö- meglehangoltság egy csomó más új­ság között megölte az én újságomat is. Ráértem, gondok is gyötörtek és ilyenkor kerülöm az embereket. Erő­sen hatott rám a megbillent kapuosz­lop bánatos írása, a magánosság dicsé­rete. Rossz órában gyakran eszembe jut. Magamban álltam akkor, elhagyot­tan, mint most. 1 Éveken át olyan zászlót lobogtat­tam, amely akkor még nagyon távol látszó célokért hívta küzdelemre Buda polgárságát. Néha-néha új ember állott mellém. Azt is megfogta Buda igézete, az is megmarkolta a zászló rúdját, hogy magasabbra emelhessük. Az emberek eleinte mosolyogtak, azután elfordultak. Mintha a pusztában kiabáltam volna. Akik a zászló alatt állottak, azoknak már nem kellett be­szélnem, akiket hívtunk, azok nem jöt­tek. A fiatalok még csak meghallgat­tak, de az öregek — úgy önmagukban - azt mormogták, hogy — bolond­ság! A háború szétszórta az egész lelkes tábort. Magamra maradtam. Akkor bolyongtam a Nádorkert táján és em­lékezetembe véstem a kapufélfa szo­morú írását. A Nádor-kert képét is. Azt mond­ják, hogy ma is olyan, mint volt. Tá­ján még züllöttebb. Pedig gazdát cse­rélt, a székesfőváros vette meg. Jó üzlet volt-e nem-e — nem tudom, csak azt tudom, hogy semmi hasznát nem veszi a város. És ez a mi átkunk. Csupa keret tartalom nélkül. Csupa jelszó. Micsoda szép tervek sarjadtak a Nádor-kert megvásárlása után annak ugaron maradt földjéből. Botanikus kert!... Stadion!... Kiállítás!... és ki tudja, mi más. Pénz volt bőven min­denre, csak ember nem volt, aki meg­teremtse. Csupa hamis jelszó. Amilyenekkel tele vagyunk itt Bu­dán. Most a legdivatosabb a Tabán be­építése. Ugyan kérem! — Ki az a pén­zes ember nyugaton, aki pont a Tabán fölépítésébe akarja a pénzét beleverni? Ki foglalkozik a nyugaton ezzel a terv­vel? Még hozzá, mint fürdővárost, - éppen ezen a meredek domboldalon. Hát hol van az a járni alig tudó reumás beteg, aki köti magát a hegyre mászáshoz. De semmiféle^ beteg em­ber nem megy a hegyre. Ezt az egész világon tudják, egész Nyugateurópá- ban, csak mi akarjuk elhitetni magunk­kal, hogy Budán mégis a tabáni dombra másznak föl örömmel a bete­gek. Ezt csak a térképen lehet oda tervezni, de a valóságban nem. Mint- aliogy a térképen tették a lejtőre a Szent János-téren a villamos megál­lót, ahol nehezen fékezve áll meg a kocsi és kapaszkodik rá a szélnek, esőnek, hózivatarnak kitett közönség. Húsz lépéssel odább sírna utón, házak alatt jó helyen volna. Ilyen húsz lépésnyire esik a Tabán­tól a Vérmező. Huszonegy holdnyi sík terület a város közepén. Az Isten is fürdővárosnak teremtette. De volt-e nekünk olyan városi képviselőnk, aki ezt követelte volna? Folyt le olyan or­szágos választás, ahol a jelölt ezt is programmjába vette volna? Amíg az osztrák' katonai kincstáré volt a Vér­mező, addig nem volt szabad hozzá nyúlni, — most, amikor a magyar ka­tonai kincstáré, most is csak kaszáló­rét, megfogyatkozott helyőrségünk gyakorló tere. A város perlekedett, hogy visszaszerezze, de a pernek vagy nincs még vége, vagy elhallgatták. Pedig kormányprogramm pontja is lehetne ez a kérdés. Megoldhatná bár­mely új kormány, ha a kormányválla­lást kötné a Vérmező visszaadásához. De minden budai városatyának, min­den orszgy. képviselőnek Budán köte­lessége volna ezt a kérdést a legmele­gebben fölkarolni és megoldását állan­dóan sürgetni. Mi volna Pesten, ha például az Erzsébet-tér volna a gya­korlótér, azon az alapon, hogy a Ká­roly kaszárnya legénysége oda járt lenki-bunki gyakorlatokat végezni. Mi volna ott! Tüzes vassal járnának a pesti képviselők mögött, hogy a vá­ros visszakapja azt a területet. Hja! de mi Budán vagyunk. Gyámoltalan polgárság és nem Budáért élő képvi­selők. A Vérmező pedig állam az állam­ban. A világ legdrágább kaszáló rétje. Ez a fürdőügy — Nádor-kertje. Hamis jelszó az idegenforgalom is. Ki csinál itt idegenforgalmat? Egyedül talán a vérig-kenyérig érdekelt és ter­mészetes idegenforgalmi tényező: — a szállodások testületé. Eddig nem volt beleszólása az ide­genforgalom hivatalos intézésének munkájába, még tanácsot sem adha­tott, csak éppen 200.000 pengőt izzadt ki e célra, de látja az idegenforgalom csődjét és ezentúl saját maga akarja intézni az ő bőrére menő idegenfor­galmat, hogy hasznát is lássa. Eddig hivatalos intézményeket támogattak ezzel a 200.000 pengővel, ahol csak azért produkálnak csapnivaló nyom­tatványokat, hogy bizonyítsák az iroda működését és nem azért, hogy komoly idegenforgalmat csináljanak. Kár volt ablakot tárnunk, hogy friss levegő járja át az idegenforgalom csarnokának áporodott levegőjét, — kár volt rámutanunk csak egyetlen egy tehertételre az Ibusznál, — mert máris magunkra maradtunk. Az abla­kokat szorosabbra zárták. Bálványdöngetés ez és a szentségte- len kezek érintésétől meg kell óvni — a bálványoltárra föltett áldozati bá­rányt, amit főváros, állam, fürdők, vi­déki városok és a szállodások zsírján sütnek saját áldomásukhoz az augu- rok. Nálunk idegenforgalom van az iro­dák kedvéért, — és nem fordítva. Ná­lunk csak az irodák élnek az idegen- forgalomból és nem a polgárság. Ez a gyámoltalan polgárság. Csinálják meg a játékkaszinót, an­nak jövedelméből költsenek okosan az Idegenforgalom propagandájára, de ne költsék el a polgárság két millióját- olyan eredményekre, amikre na­gyítóüveg alatt mutogatnak, önkénye­sen összeállított statisztikai kimutatá­sok kíséretében. A kimutatott nagy idegenforgalom mellett — a szállodák üresek. Hol vannak azok a nagytekintélyű kerületi szereplők: — képviselők és városatyák, — mert ebben a küzde­lemben is magunkra maradtunk. Hol a polgárság tiltakozási az ellen, hogy keserves adóiilléreit ily módon pocsé­kolják? De magunkra maradtunk a moha­medán kérdésben is. amely oly egy­szerű tiszta, átlátszó, biztos sikert kí­náló, — de magunkra maradtunk, mert nem az irodák alapozták meg és nem kell új irodákat állítani, hanem egy kis áldozatkészség, egy kis előzékenység, némi ügyeskedés mellett önmagától hömpölygő, hatalmas idegenáramlattá válna. Am ennek most ássák a mélyebb medrét Bécs felé, ahol kevesebb az iroda, de több a gyakorlati érzék és nagyarányú az elgondolás. Buda amúgy is vérszegény polgár­sága teljesen elvérzik ettől. Mert nálunk minden csak látszat, üres keret, hamis jelszó. Minden csak olyan, mint a Nádor-kert esete, amit drága pénzen vett meg á város, de semmi hasznát nem veszi. Lehanyatlott Budának kétszázezer sínylődő polgárát csak ezen az egyet­len módon, az idegenforgalom és a gyógyforrások révén menthetjük meg a végleges pusztulástól, — és abban a becsületes harcban ismét egyedül ma­radunk mi, az az elszánt csapat, mely Hollós Mátyás lobogója alatt folytat elkeseredett harcot Buda javáért. Kevesen vagyunk, lassan talán egye­dül maradok a mi nagy nyomorúsá­gunk Nádor-kertjében, amelynek ka­putartó kőoszlopán ott van a patinás írás, mint valami ős jóslás. Megnéztem most újból, amikor ma­gamra hagyottan járom e jobb sorsra érdemes város népiden külső részeit, — hogy áll-e még a két kőoszlop, a Nádor-kert régi kapuja, ahol alig száz éve, a világ két leghatalmasabb ural­kodója fogott éssmiíssal kezet. Szomorú vidék e&^és lehangoló a kép: — a régi dicsőség kapujának két düledező kőpillére és mindegyiken a nagy múlt bánatos írása. Megnézem még egyszer, talán utol­jára. Viraág Béla. 'Fürdőügyi ankét A Il.-ik fürdőügyi ankétnak, mely Kapcza Imre buzgólkodása révén a Budai Társaskörében ez év tavaszán Hoor-Tempis Móritz dr. elnöklete mellett lefolyt, egyik legjelentősebb eseménye volt Pávai Vájná Ferenc dr. iőgeologus, főbányata­nácsos előadása, aki mint abszolút fölkészült tudósa a gyógyforrások ügyének, mondotta el véleményét, megvilágítva a fürdőváros kérdését a tudomány reflek­torával. Pávai Vájná Ferenc dr. kiváló képességeit fokozza az a rajongó földszeretet, amelyhez földkostoló ösztöne és a budai hegyvidék elhanyagolt geológiai kutatásá­nak vágya is járul, mely még a tudomány martirumságát is kész elviselni, hogy a budai föld mélyén buzgó őserőket megkeresse és felszínre hozza. Előadását adjuk a következőkben: Q budai föld titkai Pávai Vájná Ferenc dr. előadása. tassanak fel. Az érv az, hogy a fürdők gyógyvizének elapadása kövekezhetik be. Valójában néhány újabb eladott für­dőjegy konkurenciájától félnek, pedig egészséges, serkentő konkurrencia nél­kül, nincsen fejlődés, haladás, nem le­szünk fürdőváros, amint máig sem vagyunk az. Vagy, ha úgy félnek a konkurrenciától, vegye a főváros, vagy egy tőkeerős csoport a kezébe az összes fürdőket és forrásokat, ku­tassa fel, tárja fel, foglalja újra a meg­levő és még lehetséges gyógyforráso­kat, építse át és oda a fürdőket, ahol azok a fürdőváros kialakulására el­engedhetetlenül szükségesek. Teremt­sen olyan életviszonyokat, amelyek fo­kozzák és nem bénítják meg a fürdő­város kifejlődéséhez elengedhetetlen idegenforgalmat. A fürdőváros nem egyesek, hanem a nagy közösség, Buda, Budapest fürdő­város érdekeit szolgálja, mert _ hő­forrásaink, régi jó fürdőhely-hírünk csak igy szolgálják a főváros,_ az or­szág, a nemzet gazdasági életének nagy ügyét. Ha egy kézben vannak a fürdők, nem az a fontos, hogy példáuj a Királyfürdő, vagy más, marad a régi s csak helyi szükségletet elégít ki, ha­nem az, hogy a nagy cél, a fürdőváros rész alakuljon ki, fejlődjék, virágozzék a maga jobb helyén. Ha lehetne fa­kasztani új, jobb, forróbb vizeket a Tabánban, vagy a Szarvas vendéglő­nél, a Zugliget küszöbén, ahol nagy­szerű fürdőkörnyezet alakulhatna ki, miért ne csinálnánk oda is fürdőt, ha azon a helyen, ott azon a vidéken jobb, nagyobbszabású fürdőváros fejlődhet­ne ki, mint a főváros zajos, poros, füs­tös forgatagában. A siralmas jelen s a mult a bizony­sága, hogy a hőforrás még nem min­den,legalább olyan fontos a fürdövá- rosrésznek megfelelő környezete. A fürdővárosrészeknek nagy területen, külön kell kialakulniok, lehetö'eg íor- galommentes, jólevegőjű hegyoldala­kon, napsütéssel, árnyékos parkokkal, mozgási térrel, pihenő, zavartalan, tiszta helyekkel. Ezeket a budai oldal nagyszerű domb- és hegyoldalai s a Margitsziget mind nyújtani tudják, csak eggyel vagyunk megakadva, pe­dig ez legalább olyan fontos, mint a gyógyvíz s ez a világváros füstös, po­ros, ködös, egészségtelen levegője, aminek fürdővárosellenes voltára a iürdőankét előadássorozatán Massá- nyi Ernő főmeteorológus mutatott reá. Ha Budapest levegőjének mesterséges elrontását nem tudjuk megakadályoz­ni, Budából soha sem lesz világfürdő város! Budapest levegőjét a gyárak füstje, egyáltalán a széntüzelés rontja meg. Ezt ki kell küszöbölni, vagy leg­alább is erősen redukálnunk kell. Át keli témi a nem füstölő, nem kor­mozó széntermékek tüzelésére. (Koksz, nemesített lignit, gáztüzelés!) Különö­sen fontos lenne Budapest környékén a földgáz feltárása. Nem tudok egyet­érteni azokkal, akik tagadják ennek a lehetőségét, mert a főváros környéke ebből a szempontból az Alföld tarto­zéka s az Alföldet ebben a viszonylat­ban senki sem ismeri nálam jobban: bebizonyítottam szakmunkáimmal és a hajduszoboszlói, karcagi, szolnoki és szegedi kutak gyakorlati eredményei­vel. A városligeti kút túrásakor már Zsigmondy Vilmos észlelt földgázt is, de a veresegyházai Vicziántelep kút­ja a háború előtt cgő fáklyaként vilá­gította meg ezt a kérdést örszent- 1 miklós községben egy 400 m-es fú­rásból .ernptált a ineggyújtható föld­gáz bizonysága és sós vizet hozott fel. Csinálhatnánk konyhasós, jódos für­dőt is Pest mellett! Hét éve agitálunk Becsey Antallal együtt azon, hogy induljanak meg az ezirányú rendszeres kutatások a Duna balpartján, hiszen az isaszegi, rákos­csabai és csomádi redőboltozatokat azóta ismerjük, mégis minden évben megfeneklik ez az akció, pedig ma már a gázgyár is segítő .jobbot nyúj­tana. 50-ezer, 20-ezer pengős hozzá­járulásról olvasunk mindegyre, még­sem kezdődnek meg még a bevezető geológiai munkálatok sem, pedig ugyancsak ráérnék magam is a sok dolgomtól s értenék is hozzá vala­mennyire, hiszen húsz éve csinálom. Ehelyett hol Becsey Antal kérdi tő­lem, hogy vájjon, miért is fenekük meg ez az ügy minden évben, hol én Becsey Antalt, s a végén majd csak megfejti valamelyikünk a nagy titkot! (Egyesek már tudni is vélik! Szerk.) Az igaz, hogy Budapestnek napi fél, usque egy millió köbméter gáz a fo­gyasztása, de ez fele fűtőértékű, mint a földgáz s nem lehet letagadni, hogy Karcagon már eruptált egyszer napi 180-ezer köbméter. 3—4 ilyen kutacs- ka bőven elég is lenne s ha kevesebbet adnának, hát fúrjunk 10-et, 100-at, ki­fizeti magát, hiszen annak a tüzelő­anyagnak, amit évente 130- millió pen­gőért hozunk be az országba, 60— 70%-ából füst és korom lesz — éppen itt a fővárosban! — 80—90 millió tisz­tára megsemmisül, sőt káros füst, ko­rom, szemét a mienk belőle. Ebből az elfüstölt, elkormozott, külföldnek ellen­szolgáltatás nélkül évenkint ajándé­kozott 80 millió pengőből 200 drb. ezer méteres fúrást mélyeszthetnénk. Vájjon, tényleg bolondság lenne szaba­dulni ennek a drága koromnak leg­alább egy részétől? Keresetet, munka- alkalmat adna egy csomó embernek! Hát még hol van az a sok forró, talán még túlhevített víz is (H-szoboszlón 127 fokos), ami ezekből a forrásokból fakadna? Az is energia, az is fűtő­anyag! Próbáljuk meg ezt a takaré­kosságot s abból a pénzből, amit in­gyen a csehnek, németnek, lengyel­nek oláhnak adunk — nem egy év alatt, — rendre csináljuk meg ma­gunknak a „füstnélküli várost“, Buda­pest „fürdővárost“. Más módon kell segíteni! Engedélyezzék sürgősen a játékbankot Adóztassák meg az értéknövekedést Tegyék állami monopóliummá a Rádiót Irta: EXNER KORNÉL dr. Magasabb szempontok vezérlik és mint kívülálló, de elismert pénz­ügyi politikust más érdek, — mint a haza, nemzete és a polgárság ér­deke, — nem ösztönözte EXNER KORNÉL DR. egyetemi tanárt, amikor előadásá­nak sorozatán á Magyar Cobden Szövetségben, újságcikkekben Js brosúrákban foglalkozik az adópoli­tikával és keresi a kibontakozás útját. Az adózás terén egyszerűsítések ré­vén nagy megtakarításokat lehet el­érnünk és így évről-évre — noha el­kerülhetetlen zökkenésekkel, de még megrázkódtatások nélkül'— közelebb jutunk a normálkötségvetés betartá­sához. A megtakarítások milliói mel­lett azonban pozitív bevételek szerzé­séről is kell gondoskodni. Adórend­szerünk átfogó reformja ugyanis nem­csak az adóbevételek csökkenését fogja előidézni az aránytalan túlterhe­lések igazságos megszüntetésével, ha­nem az adóztatás helyes elveire tá­maszkodva, új bevételi forrásokat is nyithat. Annak hangsúlyozása mellett, hogy meglevő adóink közül egyedül az ásványolajadó, a benzinadó az, amely az automobilok és repülőgépek korszakában nincs eléggé kihasználva és így a mainál nagyobb állami bevé­tel nyerésére alkalmas, még három új állami jövedelmi forrás feltárását tar­tom kiadásaink apasztása mellett szük­ségesnek azért, hogy a már vázolt adóleszállítások megvalósítására ké­pesek legyünk. Egyik az ingatlan-ér­téknövekedés megadóztatása, a má­sik a játékbank engedélyezése, a har­madik a rádiónak állami monopólium­má tétele. A betterment-tax Az ingatlan-értéknövekedési adó, az ú. n. betterment-tax, az ingatlanok konjukturális értéktöbbletének adója. Az igazságos közteherelosztás megkö­veteli, hogy mindazok, akiknek ingatlanvagyona hatósági intézkedések következtében lé­nyegesen növekedett, az érték­többletből megfelelő százalékos részt adjanak le a közösségnek: az államnak vagy a községnek. Ilyen hatósági intézkedések, amelyek mun­kanélküli véletlen nyereséget juttat­nak egyeseknek, a következők lehet­nek: új utca nyitása, utca szélesítése, útépítés, az úthálózat kiterjesztése, villamosvasút vagy autóbuszjárat be­vezetése, földalatti gyorsvasút létesí­tése, hídépítés, parkozás, siklóépítés, középületek emelése, minden város­rész-rendezés. Az ilyen hatósági köz­munkák és új létesítések az érdekelt környékben fekvő ingatlanok értékét szerfölött növelik, nem ritkán a meg­lévő érték százszorosára, sőt ezer­szeresére is. Az igazságosság megkö­veteli tehát, hogy az ily véletlen nagy ajándék egy- része a köznek jusson. Az úgynevezett betterment-tax a hatósági intézkedések következtében előállott ingatlanvagyon-többlet meg­adóztatása, aminek folytán a ki nem érdemelt nyereség kiérdemeltté vá­lik. Ezzel a legigazságosabb adóval ki • kell egészítenünk adórendszerünket, hogy képesek legyünk a legigazságta­lanabb adók eltörlésére. Játékkaszinó Ugyanezt a célt szolgálná és egy­úttal idegenforgalmat is, lendületet is hozna, — a játékkaszinó felállítása. Erkölcstelen? Nem fér össze az állam méltóságával? Ezt csak a tájékozat­lanság állítja, amelynek sejtelme sincs arról, hogy nálunk évtizedek óta áz állam égisze alatt olyan méltán kifogá­solható szerencsejátékok folynak, mint az állami sorsjáték, a lóverseny­fogadások, az osztálysorsjáték, ame­lyeknél x. Előkelő közönség adózott elisme­réssel Pávai Vájná Ferenc dr, fejte­getéseinek, amelyekkel reámutatott, hogy a budai hőforrások Vize főképpen az Alföld mélységeibe lesüllyedt ősi hegység felmelegedett kőzeteinek for­ró izzadmánya, amelyhez csatlakozik az azokat fedő harmadkori kőzetek tömörüléséből származó, szintén me­legvíz s a felszínről beszivárgó és a mélyben felmelegedett csapadék. Meggyőző érve volt a főváros aljá­ban levő forró víztömegek óriási nagyságára, amikor arra mutatott rá, hogy mintegy 40.000 köbmé­tert tesz ki a budai forrásokból na­ponta kiömlő viz, s csak 2000 év óta, amióta tudjuk, hogy a rómaiak für­désre és vízvezetéki célokra használ­ták őket, 30 köbkilométer víz folyt el a Dunába. Mennyiszer haladja meg ezt a melegvíztömeget az, amely az­óta folyt el, amikor a harmadkor^ vé­gén a Széchenyihegy magasságában fakadtak még a hőforrásaink, vagy a Gellérthegy, Várhegy és kiscelü terra- szon rakták le a forrásmészkövet a travertinot? Akkor még a Duna is olyan magasan járt. Azóta vágta be a medrét. Hogyan apaszthatná I el ezt a forró tengert a viszonylag szalmaszálvékony forrásokon kiömlő kútak vize? A 63 éves margitszigeti, 53 éves vá­rosligeti és 11 éve használt Lukács­fürdői kút tényleg nem okozott sem­miféle apadást sem a budai források vizén, sem egymáson! ; Mégis össze­szalad a több kézen levő fővárosi fürdőérdekeltség, ha arról van szó, hogy valahol újabb gyógyforrást ku-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom