Budai Napló, 1931 (28. évfolyam, 1023-1068. szám)
1931-09-21 / 1057. szám
XXVIII. évf. 1057. sz ELŐFIZETÉS: Egy évre . . 24.— P Negyed évre . 6.— P Egyesületek, amelyeknek hivatalos lapja — tagjai f é 1 á r o n kapják Budai Napló Buda érdekelt a várospolitika, a közgazdaság, tár- felelős szerkeszt” Szerkesztőség és kiadőhiva sadalom, művészet és sport terén szolgáié újság VIRAAG BÉLA Telefon: Aut. 502-96. Hivatal. 1931.SZEPT.HÓ 21 HIRDETÉSEK: Egy hasáb széles, egy m/in. magas sor, egyszeri közlésénél 30 F. Szövegsor ára 2 P. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő Állandó htrdetfiknek nagy kedvezmény FELELŐS SZERKESZTŐI VIR AÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budán, i., Bors-u. 24 Telefon: Aut. 502—96. Hivatalos órák: délután 4-6-ig HAMIS JELSZAVAK Nem tudom, hogy a Núdorkertnek két árván maradt kapuoszlopa áll-e még. Régen jártam ott. Már akkor is elhordták volt a kerítést és a nagy kert közepén düledező ház állott. Olyan szomorú volt ez a kép, mint valami elhanyagolt vidéki kúria, ahol a nagy birtokból nem maradt egyéb, mint a meg nem művelt föld, néhány száradásnak indult fa és középen a gondozatlan ház. Az út mentén állott az egykori kapu két kőoszlopa, mindegyiken egy sor latin írás. Az egyiken: Oh, egyedüli boldogság! a másikon: Oh boldog egyedüliség! Akkor is egyedül bolyongtam, a háború első évében, amikor valami tö- meglehangoltság egy csomó más újság között megölte az én újságomat is. Ráértem, gondok is gyötörtek és ilyenkor kerülöm az embereket. Erősen hatott rám a megbillent kapuoszlop bánatos írása, a magánosság dicsérete. Rossz órában gyakran eszembe jut. Magamban álltam akkor, elhagyottan, mint most. 1 Éveken át olyan zászlót lobogtattam, amely akkor még nagyon távol látszó célokért hívta küzdelemre Buda polgárságát. Néha-néha új ember állott mellém. Azt is megfogta Buda igézete, az is megmarkolta a zászló rúdját, hogy magasabbra emelhessük. Az emberek eleinte mosolyogtak, azután elfordultak. Mintha a pusztában kiabáltam volna. Akik a zászló alatt állottak, azoknak már nem kellett beszélnem, akiket hívtunk, azok nem jöttek. A fiatalok még csak meghallgattak, de az öregek — úgy önmagukban - azt mormogták, hogy — bolondság! A háború szétszórta az egész lelkes tábort. Magamra maradtam. Akkor bolyongtam a Nádorkert táján és emlékezetembe véstem a kapufélfa szomorú írását. A Nádor-kert képét is. Azt mondják, hogy ma is olyan, mint volt. Táján még züllöttebb. Pedig gazdát cserélt, a székesfőváros vette meg. Jó üzlet volt-e nem-e — nem tudom, csak azt tudom, hogy semmi hasznát nem veszi a város. És ez a mi átkunk. Csupa keret tartalom nélkül. Csupa jelszó. Micsoda szép tervek sarjadtak a Nádor-kert megvásárlása után annak ugaron maradt földjéből. Botanikus kert!... Stadion!... Kiállítás!... és ki tudja, mi más. Pénz volt bőven mindenre, csak ember nem volt, aki megteremtse. Csupa hamis jelszó. Amilyenekkel tele vagyunk itt Budán. Most a legdivatosabb a Tabán beépítése. Ugyan kérem! — Ki az a pénzes ember nyugaton, aki pont a Tabán fölépítésébe akarja a pénzét beleverni? Ki foglalkozik a nyugaton ezzel a tervvel? Még hozzá, mint fürdővárost, - éppen ezen a meredek domboldalon. Hát hol van az a járni alig tudó reumás beteg, aki köti magát a hegyre mászáshoz. De semmiféle^ beteg ember nem megy a hegyre. Ezt az egész világon tudják, egész Nyugateurópá- ban, csak mi akarjuk elhitetni magunkkal, hogy Budán mégis a tabáni dombra másznak föl örömmel a betegek. Ezt csak a térképen lehet oda tervezni, de a valóságban nem. Mint- aliogy a térképen tették a lejtőre a Szent János-téren a villamos megállót, ahol nehezen fékezve áll meg a kocsi és kapaszkodik rá a szélnek, esőnek, hózivatarnak kitett közönség. Húsz lépéssel odább sírna utón, házak alatt jó helyen volna. Ilyen húsz lépésnyire esik a Tabántól a Vérmező. Huszonegy holdnyi sík terület a város közepén. Az Isten is fürdővárosnak teremtette. De volt-e nekünk olyan városi képviselőnk, aki ezt követelte volna? Folyt le olyan országos választás, ahol a jelölt ezt is programmjába vette volna? Amíg az osztrák' katonai kincstáré volt a Vérmező, addig nem volt szabad hozzá nyúlni, — most, amikor a magyar katonai kincstáré, most is csak kaszálórét, megfogyatkozott helyőrségünk gyakorló tere. A város perlekedett, hogy visszaszerezze, de a pernek vagy nincs még vége, vagy elhallgatták. Pedig kormányprogramm pontja is lehetne ez a kérdés. Megoldhatná bármely új kormány, ha a kormányvállalást kötné a Vérmező visszaadásához. De minden budai városatyának, minden orszgy. képviselőnek Budán kötelessége volna ezt a kérdést a legmelegebben fölkarolni és megoldását állandóan sürgetni. Mi volna Pesten, ha például az Erzsébet-tér volna a gyakorlótér, azon az alapon, hogy a Károly kaszárnya legénysége oda járt lenki-bunki gyakorlatokat végezni. Mi volna ott! Tüzes vassal járnának a pesti képviselők mögött, hogy a város visszakapja azt a területet. Hja! de mi Budán vagyunk. Gyámoltalan polgárság és nem Budáért élő képviselők. A Vérmező pedig állam az államban. A világ legdrágább kaszáló rétje. Ez a fürdőügy — Nádor-kertje. Hamis jelszó az idegenforgalom is. Ki csinál itt idegenforgalmat? Egyedül talán a vérig-kenyérig érdekelt és természetes idegenforgalmi tényező: — a szállodások testületé. Eddig nem volt beleszólása az idegenforgalom hivatalos intézésének munkájába, még tanácsot sem adhatott, csak éppen 200.000 pengőt izzadt ki e célra, de látja az idegenforgalom csődjét és ezentúl saját maga akarja intézni az ő bőrére menő idegenforgalmat, hogy hasznát is lássa. Eddig hivatalos intézményeket támogattak ezzel a 200.000 pengővel, ahol csak azért produkálnak csapnivaló nyomtatványokat, hogy bizonyítsák az iroda működését és nem azért, hogy komoly idegenforgalmat csináljanak. Kár volt ablakot tárnunk, hogy friss levegő járja át az idegenforgalom csarnokának áporodott levegőjét, — kár volt rámutanunk csak egyetlen egy tehertételre az Ibusznál, — mert máris magunkra maradtunk. Az ablakokat szorosabbra zárták. Bálványdöngetés ez és a szentségte- len kezek érintésétől meg kell óvni — a bálványoltárra föltett áldozati bárányt, amit főváros, állam, fürdők, vidéki városok és a szállodások zsírján sütnek saját áldomásukhoz az augu- rok. Nálunk idegenforgalom van az irodák kedvéért, — és nem fordítva. Nálunk csak az irodák élnek az idegen- forgalomból és nem a polgárság. Ez a gyámoltalan polgárság. Csinálják meg a játékkaszinót, annak jövedelméből költsenek okosan az Idegenforgalom propagandájára, de ne költsék el a polgárság két millióját- olyan eredményekre, amikre nagyítóüveg alatt mutogatnak, önkényesen összeállított statisztikai kimutatások kíséretében. A kimutatott nagy idegenforgalom mellett — a szállodák üresek. Hol vannak azok a nagytekintélyű kerületi szereplők: — képviselők és városatyák, — mert ebben a küzdelemben is magunkra maradtunk. Hol a polgárság tiltakozási az ellen, hogy keserves adóiilléreit ily módon pocsékolják? De magunkra maradtunk a mohamedán kérdésben is. amely oly egyszerű tiszta, átlátszó, biztos sikert kínáló, — de magunkra maradtunk, mert nem az irodák alapozták meg és nem kell új irodákat állítani, hanem egy kis áldozatkészség, egy kis előzékenység, némi ügyeskedés mellett önmagától hömpölygő, hatalmas idegenáramlattá válna. Am ennek most ássák a mélyebb medrét Bécs felé, ahol kevesebb az iroda, de több a gyakorlati érzék és nagyarányú az elgondolás. Buda amúgy is vérszegény polgársága teljesen elvérzik ettől. Mert nálunk minden csak látszat, üres keret, hamis jelszó. Minden csak olyan, mint a Nádor-kert esete, amit drága pénzen vett meg á város, de semmi hasznát nem veszi. Lehanyatlott Budának kétszázezer sínylődő polgárát csak ezen az egyetlen módon, az idegenforgalom és a gyógyforrások révén menthetjük meg a végleges pusztulástól, — és abban a becsületes harcban ismét egyedül maradunk mi, az az elszánt csapat, mely Hollós Mátyás lobogója alatt folytat elkeseredett harcot Buda javáért. Kevesen vagyunk, lassan talán egyedül maradok a mi nagy nyomorúságunk Nádor-kertjében, amelynek kaputartó kőoszlopán ott van a patinás írás, mint valami ős jóslás. Megnéztem most újból, amikor magamra hagyottan járom e jobb sorsra érdemes város népiden külső részeit, — hogy áll-e még a két kőoszlop, a Nádor-kert régi kapuja, ahol alig száz éve, a világ két leghatalmasabb uralkodója fogott éssmiíssal kezet. Szomorú vidék e&^és lehangoló a kép: — a régi dicsőség kapujának két düledező kőpillére és mindegyiken a nagy múlt bánatos írása. Megnézem még egyszer, talán utoljára. Viraág Béla. 'Fürdőügyi ankét A Il.-ik fürdőügyi ankétnak, mely Kapcza Imre buzgólkodása révén a Budai Társaskörében ez év tavaszán Hoor-Tempis Móritz dr. elnöklete mellett lefolyt, egyik legjelentősebb eseménye volt Pávai Vájná Ferenc dr. iőgeologus, főbányatanácsos előadása, aki mint abszolút fölkészült tudósa a gyógyforrások ügyének, mondotta el véleményét, megvilágítva a fürdőváros kérdését a tudomány reflektorával. Pávai Vájná Ferenc dr. kiváló képességeit fokozza az a rajongó földszeretet, amelyhez földkostoló ösztöne és a budai hegyvidék elhanyagolt geológiai kutatásának vágya is járul, mely még a tudomány martirumságát is kész elviselni, hogy a budai föld mélyén buzgó őserőket megkeresse és felszínre hozza. Előadását adjuk a következőkben: Q budai föld titkai Pávai Vájná Ferenc dr. előadása. tassanak fel. Az érv az, hogy a fürdők gyógyvizének elapadása kövekezhetik be. Valójában néhány újabb eladott fürdőjegy konkurenciájától félnek, pedig egészséges, serkentő konkurrencia nélkül, nincsen fejlődés, haladás, nem leszünk fürdőváros, amint máig sem vagyunk az. Vagy, ha úgy félnek a konkurrenciától, vegye a főváros, vagy egy tőkeerős csoport a kezébe az összes fürdőket és forrásokat, kutassa fel, tárja fel, foglalja újra a meglevő és még lehetséges gyógyforrásokat, építse át és oda a fürdőket, ahol azok a fürdőváros kialakulására elengedhetetlenül szükségesek. Teremtsen olyan életviszonyokat, amelyek fokozzák és nem bénítják meg a fürdőváros kifejlődéséhez elengedhetetlen idegenforgalmat. A fürdőváros nem egyesek, hanem a nagy közösség, Buda, Budapest fürdőváros érdekeit szolgálja, mert _ hőforrásaink, régi jó fürdőhely-hírünk csak igy szolgálják a főváros,_ az ország, a nemzet gazdasági életének nagy ügyét. Ha egy kézben vannak a fürdők, nem az a fontos, hogy példáuj a Királyfürdő, vagy más, marad a régi s csak helyi szükségletet elégít ki, hanem az, hogy a nagy cél, a fürdőváros rész alakuljon ki, fejlődjék, virágozzék a maga jobb helyén. Ha lehetne fakasztani új, jobb, forróbb vizeket a Tabánban, vagy a Szarvas vendéglőnél, a Zugliget küszöbén, ahol nagyszerű fürdőkörnyezet alakulhatna ki, miért ne csinálnánk oda is fürdőt, ha azon a helyen, ott azon a vidéken jobb, nagyobbszabású fürdőváros fejlődhetne ki, mint a főváros zajos, poros, füstös forgatagában. A siralmas jelen s a mult a bizonysága, hogy a hőforrás még nem minden,legalább olyan fontos a fürdövá- rosrésznek megfelelő környezete. A fürdővárosrészeknek nagy területen, külön kell kialakulniok, lehetö'eg íor- galommentes, jólevegőjű hegyoldalakon, napsütéssel, árnyékos parkokkal, mozgási térrel, pihenő, zavartalan, tiszta helyekkel. Ezeket a budai oldal nagyszerű domb- és hegyoldalai s a Margitsziget mind nyújtani tudják, csak eggyel vagyunk megakadva, pedig ez legalább olyan fontos, mint a gyógyvíz s ez a világváros füstös, poros, ködös, egészségtelen levegője, aminek fürdővárosellenes voltára a iürdőankét előadássorozatán Massá- nyi Ernő főmeteorológus mutatott reá. Ha Budapest levegőjének mesterséges elrontását nem tudjuk megakadályozni, Budából soha sem lesz világfürdő város! Budapest levegőjét a gyárak füstje, egyáltalán a széntüzelés rontja meg. Ezt ki kell küszöbölni, vagy legalább is erősen redukálnunk kell. Át keli témi a nem füstölő, nem kormozó széntermékek tüzelésére. (Koksz, nemesített lignit, gáztüzelés!) Különösen fontos lenne Budapest környékén a földgáz feltárása. Nem tudok egyetérteni azokkal, akik tagadják ennek a lehetőségét, mert a főváros környéke ebből a szempontból az Alföld tartozéka s az Alföldet ebben a viszonylatban senki sem ismeri nálam jobban: bebizonyítottam szakmunkáimmal és a hajduszoboszlói, karcagi, szolnoki és szegedi kutak gyakorlati eredményeivel. A városligeti kút túrásakor már Zsigmondy Vilmos észlelt földgázt is, de a veresegyházai Vicziántelep kútja a háború előtt cgő fáklyaként világította meg ezt a kérdést örszent- 1 miklós községben egy 400 m-es fúrásból .ernptált a ineggyújtható földgáz bizonysága és sós vizet hozott fel. Csinálhatnánk konyhasós, jódos fürdőt is Pest mellett! Hét éve agitálunk Becsey Antallal együtt azon, hogy induljanak meg az ezirányú rendszeres kutatások a Duna balpartján, hiszen az isaszegi, rákoscsabai és csomádi redőboltozatokat azóta ismerjük, mégis minden évben megfeneklik ez az akció, pedig ma már a gázgyár is segítő .jobbot nyújtana. 50-ezer, 20-ezer pengős hozzájárulásról olvasunk mindegyre, mégsem kezdődnek meg még a bevezető geológiai munkálatok sem, pedig ugyancsak ráérnék magam is a sok dolgomtól s értenék is hozzá valamennyire, hiszen húsz éve csinálom. Ehelyett hol Becsey Antal kérdi tőlem, hogy vájjon, miért is fenekük meg ez az ügy minden évben, hol én Becsey Antalt, s a végén majd csak megfejti valamelyikünk a nagy titkot! (Egyesek már tudni is vélik! Szerk.) Az igaz, hogy Budapestnek napi fél, usque egy millió köbméter gáz a fogyasztása, de ez fele fűtőértékű, mint a földgáz s nem lehet letagadni, hogy Karcagon már eruptált egyszer napi 180-ezer köbméter. 3—4 ilyen kutacs- ka bőven elég is lenne s ha kevesebbet adnának, hát fúrjunk 10-et, 100-at, kifizeti magát, hiszen annak a tüzelőanyagnak, amit évente 130- millió pengőért hozunk be az országba, 60— 70%-ából füst és korom lesz — éppen itt a fővárosban! — 80—90 millió tisztára megsemmisül, sőt káros füst, korom, szemét a mienk belőle. Ebből az elfüstölt, elkormozott, külföldnek ellenszolgáltatás nélkül évenkint ajándékozott 80 millió pengőből 200 drb. ezer méteres fúrást mélyeszthetnénk. Vájjon, tényleg bolondság lenne szabadulni ennek a drága koromnak legalább egy részétől? Keresetet, munka- alkalmat adna egy csomó embernek! Hát még hol van az a sok forró, talán még túlhevített víz is (H-szoboszlón 127 fokos), ami ezekből a forrásokból fakadna? Az is energia, az is fűtőanyag! Próbáljuk meg ezt a takarékosságot s abból a pénzből, amit ingyen a csehnek, németnek, lengyelnek oláhnak adunk — nem egy év alatt, — rendre csináljuk meg magunknak a „füstnélküli várost“, Budapest „fürdővárost“. Más módon kell segíteni! Engedélyezzék sürgősen a játékbankot Adóztassák meg az értéknövekedést Tegyék állami monopóliummá a Rádiót Irta: EXNER KORNÉL dr. Magasabb szempontok vezérlik és mint kívülálló, de elismert pénzügyi politikust más érdek, — mint a haza, nemzete és a polgárság érdeke, — nem ösztönözte EXNER KORNÉL DR. egyetemi tanárt, amikor előadásának sorozatán á Magyar Cobden Szövetségben, újságcikkekben Js brosúrákban foglalkozik az adópolitikával és keresi a kibontakozás útját. Az adózás terén egyszerűsítések révén nagy megtakarításokat lehet elérnünk és így évről-évre — noha elkerülhetetlen zökkenésekkel, de még megrázkódtatások nélkül'— közelebb jutunk a normálkötségvetés betartásához. A megtakarítások milliói mellett azonban pozitív bevételek szerzéséről is kell gondoskodni. Adórendszerünk átfogó reformja ugyanis nemcsak az adóbevételek csökkenését fogja előidézni az aránytalan túlterhelések igazságos megszüntetésével, hanem az adóztatás helyes elveire támaszkodva, új bevételi forrásokat is nyithat. Annak hangsúlyozása mellett, hogy meglevő adóink közül egyedül az ásványolajadó, a benzinadó az, amely az automobilok és repülőgépek korszakában nincs eléggé kihasználva és így a mainál nagyobb állami bevétel nyerésére alkalmas, még három új állami jövedelmi forrás feltárását tartom kiadásaink apasztása mellett szükségesnek azért, hogy a már vázolt adóleszállítások megvalósítására képesek legyünk. Egyik az ingatlan-értéknövekedés megadóztatása, a másik a játékbank engedélyezése, a harmadik a rádiónak állami monopóliummá tétele. A betterment-tax Az ingatlan-értéknövekedési adó, az ú. n. betterment-tax, az ingatlanok konjukturális értéktöbbletének adója. Az igazságos közteherelosztás megköveteli, hogy mindazok, akiknek ingatlanvagyona hatósági intézkedések következtében lényegesen növekedett, az értéktöbbletből megfelelő százalékos részt adjanak le a közösségnek: az államnak vagy a községnek. Ilyen hatósági intézkedések, amelyek munkanélküli véletlen nyereséget juttatnak egyeseknek, a következők lehetnek: új utca nyitása, utca szélesítése, útépítés, az úthálózat kiterjesztése, villamosvasút vagy autóbuszjárat bevezetése, földalatti gyorsvasút létesítése, hídépítés, parkozás, siklóépítés, középületek emelése, minden városrész-rendezés. Az ilyen hatósági közmunkák és új létesítések az érdekelt környékben fekvő ingatlanok értékét szerfölött növelik, nem ritkán a meglévő érték százszorosára, sőt ezerszeresére is. Az igazságosság megköveteli tehát, hogy az ily véletlen nagy ajándék egy- része a köznek jusson. Az úgynevezett betterment-tax a hatósági intézkedések következtében előállott ingatlanvagyon-többlet megadóztatása, aminek folytán a ki nem érdemelt nyereség kiérdemeltté válik. Ezzel a legigazságosabb adóval ki • kell egészítenünk adórendszerünket, hogy képesek legyünk a legigazságtalanabb adók eltörlésére. Játékkaszinó Ugyanezt a célt szolgálná és egyúttal idegenforgalmat is, lendületet is hozna, — a játékkaszinó felállítása. Erkölcstelen? Nem fér össze az állam méltóságával? Ezt csak a tájékozatlanság állítja, amelynek sejtelme sincs arról, hogy nálunk évtizedek óta áz állam égisze alatt olyan méltán kifogásolható szerencsejátékok folynak, mint az állami sorsjáték, a lóversenyfogadások, az osztálysorsjáték, amelyeknél x. Előkelő közönség adózott elismeréssel Pávai Vájná Ferenc dr, fejtegetéseinek, amelyekkel reámutatott, hogy a budai hőforrások Vize főképpen az Alföld mélységeibe lesüllyedt ősi hegység felmelegedett kőzeteinek forró izzadmánya, amelyhez csatlakozik az azokat fedő harmadkori kőzetek tömörüléséből származó, szintén melegvíz s a felszínről beszivárgó és a mélyben felmelegedett csapadék. Meggyőző érve volt a főváros aljában levő forró víztömegek óriási nagyságára, amikor arra mutatott rá, hogy mintegy 40.000 köbmétert tesz ki a budai forrásokból naponta kiömlő viz, s csak 2000 év óta, amióta tudjuk, hogy a rómaiak fürdésre és vízvezetéki célokra használták őket, 30 köbkilométer víz folyt el a Dunába. Mennyiszer haladja meg ezt a melegvíztömeget az, amely azóta folyt el, amikor a harmadkor^ végén a Széchenyihegy magasságában fakadtak még a hőforrásaink, vagy a Gellérthegy, Várhegy és kiscelü terra- szon rakták le a forrásmészkövet a travertinot? Akkor még a Duna is olyan magasan járt. Azóta vágta be a medrét. Hogyan apaszthatná I el ezt a forró tengert a viszonylag szalmaszálvékony forrásokon kiömlő kútak vize? A 63 éves margitszigeti, 53 éves városligeti és 11 éve használt Lukácsfürdői kút tényleg nem okozott semmiféle apadást sem a budai források vizén, sem egymáson! ; Mégis összeszalad a több kézen levő fővárosi fürdőérdekeltség, ha arról van szó, hogy valahol újabb gyógyforrást ku-