Budai Napló, 1931 (28. évfolyam, 1023-1068. szám)

1931-08-18 / 1052. szám

1931 augusztus 18 Btiflaí Napló 3 Kel eire, Magyar! Zempléni Árpád „Turáni dalok“ címen 1910-ben megjelent könyvéből. Keletre, magyart Tekints keletre! Ott lelsz te dicső, nagy rokon felekre! Nem lenézéssel fogadnak ott. Hagyd önmagának Napnyugatot. A sápadt árja lenéz, gyötör. Kihasznál, megvet, éltedre tör! Véreddel védted nyolc századon át Nyugat épségét, Hitét, honát. Ül népek nőttek, ál államok ... S vén őr! mi jutalmad? Gyaláznak ott! Letiltanák szádról az ősi szót. Hazugok, gyávák, rágalmazók! Keletre magyar! Tekints keletre! Ha élni kívánsz ál ezredekre! Az árja gőgtől ne vári te lót: Vagy ellenséged, vagy árulód. Mert sváb, a német, ha frank, ha szláv, Meríti hajódat alább, alább. Ma pénze öl meg, holnap vasa! Nincs szörnyűbb, mint a fehér basa!... Keletre, magyar! Fordulj keletre! Ott lelsz te virágra, úI kikeletre! Űjulást elméd ott nyer csupán! Ne fuss az ária divat után! Megfojtja lelked az árja kény ... Fordulj el tőle, sivár e tény!... Keletre, magyar! Foráulj keletre! Ott lelsz segítő, rokon felekre. Testvéreid közt Napkeleten Keress barátot hős nemzetem! Budán, — 1905. Személyi hírek RIPKA FERENC dr. főpolgármester, mint minden évben, ezidén is megszakította gyógykezeltetését és visszatért Budapestre, hogy részt vegyen a Szent Istvánnapi ün­nepségen. BÁRCZY ISTVÁN dr. ny. igazságügy- miniszter, volt főpolgármester, a nyarat Moson-megyében tölti. PERCZEL BÉLA kormányfőtanácsos, székesfővárosi trvhat. bizotsági tag, az Országos Magyar Fürdőalmanach főszer- kesziője, Balatonmárián nyaral. SÜMEQHI LÁSZLÓ dr. kir. közjegyző, korm. főtan., aug. 6-án Bad-Hall fürdőbe utazott és szeptember elején tér vissza. NÉMETHY KÁROLY dr. tanácsnok, sza­badságidejét is munkával töltötte a Bala­ton mellett, mert az ott táborozó levente­intézményeket vizsgálta végig. FÁBIÁN GÁSPÁR dr. építésztudor, a nagynevű templomépítő, nyaraló családjá­hoz, Balaton-Zamárdiba utazott és csak augusztus hó 22-én tér vissza. WEIXLGAERTNER TIVADAR ezredes, angol nyelvtanár, a Budai Napló munka­társa s az angol-amerikai ügyeinek re­ferense, Balatonalmádiban (Ótto-penzió) nyaral. MEZŐ FERENC dr. tanár, a szellemi olimpiász európai hírű győztesét családi öröm érte. Felesége kis leánynak adott életet és azt Olympiá-nak keresztelik. PALÓCZI EDGÁR tanár Keszthelyen nyaral és folytatja balatoni tanulmányait. L1DÉRTEJED1 KISS ÁRPÁD dr. fővárosi ügyvéd, a magyar izlám-felekezet jogtaná­csosa, a mohamedán-magyar kulturbizott- ságtól megbízást kapott, hogy a felekezet vallási nagy-alkotmányának tervezetét dol­gozza ki. PAULOVICS ISTVÁN ny. miniszteri se­gédhivatali főigazgató balatonmáifai nya­ralásából hazatért Budára és tovább intézi százkockás sakkjátékának világszerte való beszervezését. WEBER SÁNDOR dr. bankigazgató fe­lesége, szül. Corzan y Avendano Inez, egészséges leánykának adott életet. RÁSÓ LAJOS dr. ügyvéd, kormányfő- tanácsos, trvht. bizottsági tag gasteini nyaralásából hazaérkezett s újból átvette irodája vezetését Idegenforgalom MIRZA ABDALLAH KHÁN a perzsiai Tebrlszből átutazott e héten Budapesten és látogatást tett az új magyar-mohamedán hitközség vezetőségénél. Londonból vissza­térve, hosszabb időt szándékozik Budán eltölteni, hogy a „collegium islamiticum“ ügyét a mohamedán kulturkomitével rész­letesen letárgyalhassa. THEMELIS TIMOTHEUS, a görög-ortho- dox egyház jordánvidékí Palesztinái érseke, a vasárnapi iskolai világszövetség konfe­renciájára Budapestre érkezett és a Belle­vue szállodában szállott meg. A Szent Istvánnapi hétre igen sokan ér­keznek a „keleti idegenforgalmi bizottság" meghívására Budapestre. Többek között Bécsböl: az egyiptomi királyi konzul és Vivenot Ernő báró levélileg bejelentették érkezésük idejét. A Bellevue szállóban gondoskodtak szállásról. Új pártorientációt tervez Budán Kál- lay Tibor dr. v. miniszter, mely politi­kai mozgolódás élénkebb érdeklődést váltott ki Budán, főleg a Kelenföldön, ahol egyes társadalmi vezetőkön kívül a politikusok, — köztük Dinich Vidor orszgy. képv. is, — részt vettek a ta­nácskozásokon. Meztelen cigánypurdék állják el az utat a külföldi autók és a temetőbe menő gyászoló közönség elől a világ­forgalmat lebonyolító óbudai Bécsi- útón — a főváros illetékes hatóságai­nak nemtörődömsége folytán. Ott, ahol az 1908. évi törvény szerint Árpád fe­jedelem emlékének kellene állani — a hegyi temető közeli szomszédságában — most kóbor cigányok tanyáznak. Itt van a búvó- és találkahelyük az ország minden részéből ideözönlő sátoros ci­gányoknak, akik a főváros közegész­ségügyét, közerkölcsét és közrendjét nemcsak veszélyeztetik, hanem a leg­erősebben támadják is. Putrikat épí­tenek engedély nélkül olyan területen, ahol villaszerűén kell építeni. A becsü­letesen adózó polgárt alaposan meg­büntetik, ha az építési övezetre előírt s talán nem is lényeges feltételt nem teljesíti, de a cigányokat nem akarja meglátni a kerületi mérnöki hivatal, bár külön is ielhívták a figyelmét. A teljesen mezítelen nagyobbacska' ci­gánygyerekek állandóan , megbotrán­koztatják az új temetőbe haladó gyá­szolókat, jósolgatni akarnak nekik, sőt ugyanezért megállítják a külföldről jövő autókat, felkapaszkodnak rájuk s megpumpolják a fejetcsóváló idegene­ket. Ezt már a legkisebb faluban sem tűrik meg. — Óbudán ez is lehetséges! A környék lakóit állandóan meglopják, az üzletekbe küldött cselédektől, gye­rekektől a pénzt elrabolják, nyilt tüze­ket gyújtanak... s ki tudja még elszá­molni azt a sok rendetlenséget, amit naponta elkövetnek a kerületi elöljáró­ság, a tisztiorvos és rendőrség minden beavatkozása nélkül. Egy falusi kis bíró már régen ráncbaszedte volna ezt a kóbor cigánytársaságot, de úgylát­szik a fővárosban, a hatóságok útvesz­tőjében lehetetlenné válik az erélyes rendcsinálás. A panaszokat a környék lakossága az óbudai keresztény párt révén a polgármesterhez fogja juttatni. megbénítja a nyomtatott szó szabad­ságát. Nem adok nekik igazat, pedig én igazán megkövetelem, hogy a saj­tónak szabad mozgást engedjenek. A mi sajtótörvényünk, énszerintem, olyan, mint a tiszta ablak: hiánytalanul át­engedi a világosságot, szinte elveszíti anyagiságát, de, ha valaki betöri, ak­kor persze könnyen megvághatja vele a kezét. Ezután nagy csodálkozásomra meg­említette, hogy emlékezése szerint már jártam nála egyszer. Engem na­gyon meghatott, hogy eszébe jutott egy esztendővel azelőtt tett látogatá­som. — Arról jut eszembe, — tette hozzá, — hogy akkor is úgy álltái előttem, mint most. Pedig akkor kiütöttem a kezedből Schopenhauert, most pedig nem bántalak. — Nagyon hálás vagyok az intele­mért ,— mondtam meglehetősen elfo- gódottan. — Azóta kissé emeltebben hordom a fejemet. — Sokszor kaptam már levelet hoz­zád hasonló ifjaknak a szüleitől — mondta ezután Jókai, — akik szinte fe­lelőssé tesznek engem azért a hatásért, amelyet a regényeim gyakorolnak a fiatal olvasókra. Nem érdekes, hogy tőlem éppen úgy féltenek befolyásol­ható embereket, ahogyan én féltem az ilyen jellemeket Schopenhauertől, meg más pesszimistáktól? Pedig én igazán nem vagyok pesszimista'. Sőt tőlem éppen azért féltik a fiatalokat, mert, mint mondják, nagyon idealizálok min­dent és főként az alakjaimat. Lehetsé­ges, hogy ennek rossz hatása van egyes emberekre, de lehet ezért en­gem felelőssé tenni? Igaz, hogy az író egyik legnagyobb hatású nevelője a nemzetnek, de ezt a hivatást csak közvetve és általánosságban teljesíti, nem közvetetlenül és egyénien, mint a guvernant — Sokan mégis úgy fogják fel az író hivatását, — folytatta Jókai, ■ hogy azonos a házitanítóéval, a guver- nantéval. Hát erre nem vállalkoznék. Amikor a fantáziám előveszi az ecset­jét vagy a vésőjét, hogy alakokat for­máljon, akkor bizony nem helyezke­dem el a gyermekszoba horizontján. Nem gondolhatok arra, hogy Jenői Kálmánt, vagy Lándorit, vagy Adorján Manassét köznapi emberré degradál­jam, nehogy valamelyik ifjú olvasóm mintaképül válassza és megbukjék miatta az életben. Én nem szállítok kész jellemmintákat, mert nem az a hivatásom. Az alakjaim jellemét dol­gozza át mindenki a saját gondolko­dása, saját erkölcsi felfogása, saját körülményei szerint, de ne vegye fel minden változtatás nélkül. Mert az lehetetlen. Nem arra a célra készült. Ezután megkérdezte tőlem, melyek azok az alakjai, akik legnagyobb ha­tást tették rám. Megmondtam és_ azt is megemlítettem, hogy sok alakjának egész tirádáit betéve tudom. Részle­teket is akart tudni, s amikor meg­mondtam, nevetve jegyezte meg: — Csupa patétikus szónoklat. Lá­tom már, hogy nagyon fellengős em­ber lehetsz. Zavartan hallgattam és nagyon el­pirultam.- Az nem szégyen, — mondta Jó­kai, hogy megnyugtasson. — De óva­kodj az egyoldalúságtól. Ne felejtsd el, hogy más a regény és más az élet Mert az élet egyáltalán nem fellengős. Ezután kezet nyújtott.- No fiam, most Schopenhauer után a magam könyvét vettem ki a kezed­ből. Ha megint eljössz, nem tudom, kire kerül a sor... Valamit önmagunkról A „Magyarság11 cikke rólunk, kapcsolatban a kelettel Nincs nagyon sok részünk dicséretben hivatalos helyeken, mert örökkön-örökké olyan dolgokat piszkálunk és feszegetünk, amiről — mondjuk például — a Városházán nem szívesen beszélnek. Igaz, hogy a Nagy-Pest és annak' országosan fontos ügyei mellett ezek a kis hudai kérdések nem keltenek kellő szenzációt — odaát, de nekünk itt Budán, kenyér- és életkérdések. Pesten mindig van élénk, lüktető élet, mert elszívja előlünk az egész idegenforgalmat. Most, hogy az Izlám és Gül Baba révén egy különös idegenforgalmat teremtünk meg a történelmi hagyományok és vallásos alapon Budán, kedves méltatást szolgáltatott nekünk a MAGYARSÁG, mely kiváló és nagy gonddal szerkesztett újság megértéssel fogadta ezt a törekvé­sünket és aranykedélyü munkatársát, Móricz Pált, a pompás tollú írót bízta meg, hogy a keleti kérdéssel és a Budai Napló­val foglalkozzék behatóan, kellő elégtételt szolgáltatva nekünk, a sok kicsinyes mel­lőzés, elhallgatás, megnemértés után. Szí­vesen mondunk a budaiak és a magunk ne­vében köszönetét a megemlékezésért, közöl­ve a terjedelmes cikknek idevonatkozó részét Amikor a müezzin újból megszólal Budán...11 Az öreg királyi Budát, a törökök és mohamedán világ egykori legendás Budun- Ját paragrafusokkal és hidakkal hiába kap­csolták az élelmesebb, zűrzavarosabb és idegenesebb ifjú testvér Pesthez, sok te­kintetből máig külön budai életét éli, máig meg vannak a maga külön budai hagyomá­nyai és — érdekei... Ennek a rejtőzködő életnek, ezeknek a zománcos hagyomá­nyoknak és a pesti oldalról leginkább meg nem értett, sőt elmellőzött budai, tovább- menőleg országos magyar érdekeknek a feltárója, szószólója, őrizöje, a budaiak­nak saját külön Ízlése szerint szerkesztett, a hajdani „Egyetértés“ lepedőnyi formá­tumában hetenkint kétszer megjelenő jó öreg „Budai Napló". Ezt a Budáról és a budaiaknak készült családias lapot huszon­nyolc éve alapította és máiglan szerkeszti Budapest egyik legrégibb szerkesztője: Viraág Béla. Amint most a budai török dolgok és budai muzulmán egyházközség alapítása ügyében a Bors-utcai barátságos szerkesztőségben felkerestem a magyar­országi muzulmán érddkeltségeknek is ezt a hivatalos szerkesztőjét, hallgattam a közbeszőtt emlékezések fűszereivel ízesí­tett, édesített s a meggyőződés füzétől meggyőző hévvel álmtlegedett lelkes be­szédet, — szinte kísértésbe estem, hogy beszéljen a garibaldista Horváth Gyulá­ról, kinek politikai tudósítója, a lángeszű székely mérnök, ditrói Puskás Tivadarról, Edisoln legbizalmasabb feltaláló társáról, kinek a Telefon Hírmondónál, a Rádió ősé­nél szerkesztője volt,- hogy emlékezzen a Tóth Kálmántól alapított, Vadnay Károly által oly nagy népszerűségre emelt s talán az egész világon mindmáig egyetlen iro­dalmi és művészeti napilapról: a „Fővárosi Lapok“-ról, amelynek az akkor még ifjú poéta Viraág Béla bátyánk utolsó szer­kesztője volt... A 'megérteden ül és felej­tetten elmúlt, az Angliában és Keleten an­nál inkább számon tartott nagy orientális­táról, Némethy (Némáty) Károly barátjá­ról is szívesen beszéltetném még, aki az Afgán-földön, a „Királyok temetőjében“, a föld legtitokzatosabb, legóriásibb elzárt temetőjében, a gyilkolásra kész dervisek felemelt tőreitől körülzártan a csiszolt kő­lapokról, beírt sziklafalakról és egyéb em­lékekről betűzgette és olvasta az ezred­évek előtti magyar ősmultnak a feledésben elmohosodott szentséges nagy titkait... — Én magyar vagyok!... Engedjétek meg tehát, hogy az én királyaim szent emlékezetének hódolhassak! — A dervisek gyilkos tőre a „magyar“ név felemlítésére lehanyatlott s megfenyegetvén, hogy többé ide visszatérni ne merészeljen, csupán bi­zonyságul szolgáló rajzait, felvételeit s jegyzeteit szedték el... A „Királyok teme­tőjéből“ szabadon bocsátották a budai tu­dóst, hogy idehaza temesse el őt a közöny és a meg-nem-értés... Ez a Kelet, a Némethy Károlyok, atyafi- ságos, rokon keletje régesrég bűvkörébe vonzotta a poéta Viraág Bélát, a Buda ér­dekeit, előbbrehaladását néző és tapasztalt, lelkes szerkesztő meg Buda-Budun régi török emlékeit, -hagyományait mind mé­lyebbről megismervén, ráeszmélt és ezt programmjává tette, hogy a „buduni“ mu­zulmán emlékek és az egész Keleten elter­jedt legendák révén — magyarországi tö­rök emléktárgyak, a budai híres török für­dők, a szent Gül Baba sírja stb. — kellő kiépítéssel és megszervezéssel Budára vonzhatnánk ismét Kelet muzulmánjait, legkivált a kincses előkelőségeit. Szóval: a budai fíirdőügyek és az idegenforgalom emelése is ráinditották, hogy a Keleten és a keleti népek között otthonos László Zol­tán barátja és munkatársával kapcsolato­kat keressenek és előkészítsék a magyar- országi budai magyar muzulmán egyház- község megalapítását ami a „Magyarság“ jelentése szerint vasárnap törvényszerűleg meg is történt. Sérti Budát, hogy minden nagy nem­zeti ünnep alkalmával, amit különben Buda nélkül el sem lehet képzelni, meg sem lehet csinálni, — valami sérelem mégis éri Budát. A Szent Istvánnapi körmenet egészen elvitathatatlanul budai ünnep volt ősidők óta és a Budá­ra sereglett jó vidékiek ilyenkor ala­posan kiélvezték az országszerte is­mert és jó hírnévnek örvendő budai kiskorcsmákat és nagyvendéglőket, főleg a Krisztinavárosban. Jutott kö­zönség a „Zöldbeli“-eknek is. Ezt meg­irigyelték a pesti vendéglősök és va­lami ügyes machinációval elérték, hogy rendelettel szabályozzák a körmenet szétoszlását, de elzárta a rendőrség a Krsztinába vezető összes lejáratokat. Pedig hamarább és könnyebben oszlott szét a körmenetben résztvevő és a kör­menetet néző nép, amikor a Várból minden résen, minden lépcsőn lejöhe­tett és hamarosan megteltek a Krisz­tinaváros vendéglői. Sajnos, ez a ren­delet ezévre is szól és ezidén is el­zárják ezt a kis jövedelmet a Krisztina- beli vendéglősök elől. Természetes, hogy ezek minden módon tiltakoznak ez ellen és most memorandumot nyúj­tottak át Petracsek Lajos dr. orszgy. képviselőnek, hogy érdekeiket védje meg. Fontos is, hogy ez megtörténjék, mert „rossz időket élünk, rossz csilla­gok járnak“ és egy kis pénzmagra szüksége van minden budai polgárnak. Petracsek Lajos dr. sürgősen eljárt az ügyben és Andréka Károly h. főkapi­tány megértő intézkedései nyomán a Krisztinaváros felszabadul e sértő kor- látozás alól. _______________________ „A jő száraz tisztítás, öltöny, női ruhák festése, gallér, ing-tisztítás, ol­csó áraival meggyőz mindenkit a nagy aranyéremmel és díszoklevéllel kitünteted MENCZER ....... ~ —________ MEN CZER-nél Fest. Tisztit. Hős. Telefon Gyász. Általános megdöbbenés fogadta Némethy Béla tanácsnok hirtelen bekövet­kezett halálát. Kartársai rendkívül szeret­ték s- egyéni szeretetreméltóságával, igaz- ságszeretetével mindenütt csak barátokat szerzett. A farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Magyar mohamedánok Becsben. Husz- szein Hilmi budai mufti Bécsbe készül utaz­ni, hogy az ott reá várakozó arab, albán és szláv muzulmánok kiküldöteivel az izlám'-vallásközség, a GUI Baba mecset építés, a magyar mohamedán vallásalapok és kegyes alapítványok, továbbá a magyar­keleti mohamedán idegenforgalom ügyében megállapodásokat létesítsen. Kíséretében lesznek László Zoltán dr. szerkesztő, Mo- relli József dr. ügyvéd, a muzulmán vallás­felekezet „emin esszandük“-ja és Horváth László bankigazgató és a vallásközség több tagja. A Duna gőzhajózási Társaság a legnagyobb előzékenységgel bocsátotta a szükséges hajójegyeket és fülkét a mufti és kísérete rendelkezésére. Búcsúvacsorát rendez a krisztinavárosi egyházközség az újlaki plébánossá kineve­zett Pálű Lajos dr. volt krisztinabeli s. lel­kész névnapja alkalmából aug. 22-én este, a Zöldfa-vendéglő külön termeiben. Gyász. Sömjén Zsigmondot a Gyapjú- mosó és Finomposztó Rt. ügyvezető igaz­gatóját súlyos csapás érte. Édesanyja aug. 14-én meghalt. Vasárnap délután temették nagy részvét mellett. Keleti idegenforgalom A mohamedán-magyar kulturbizottság a Budai Napló és az Országos Magyar Für­dőalmanach közös keleti-muzulmán idegen- forgalmi bizottságot szervez, nehogy to­vábbra is a panaszok tömegével árasszanak el minket a Keletről érkező muzulmánok, ahogy ez most napirenden van. Most az a helyzet, hogy aki egyszer itt járt, többé nem igen jön vissza. Ha az ál­lam és város által anyagilag is támogatott hivatalos idegenforgalmi szervek ezt a nyugatimádó rendszert követik tovább, kárba vész az idegenforgalomra eddig áldo­zott pénz anélkül, hogy néhány plakátnál egyebet is produkált volna. Az idegenfor­galom nem monopólium, hanem hazafias kötelesség, amit épp a fizetett s erre a célra kirendelt bürokrácia nem akar vagy nem tud megérteni. A magyar izlám szervezkedését a legna­gyobb közönnyel vették' s csak akkor esz­méltek rá, amikor Feilisal király és Ibruliim szultán váratlanul megérkeztek ide s tár­gyaltak a mohamedán kulturbizottság ve­zetőségével s leadták névjegyeiket a budai muftinál. Már az első budai muzulmán zarándok­lat terveit készítik elő a koinitéban és a hivatalos iilegenfcjsaimi szervek és válla­latok szemet húnytak és nem akarják meg­látni azt a történelmi hagyományokon és vallási alapon megindult' muzulmán idegen- forgalmat, mely 350 millió embert érdekel — Keleten. Ezért vagyunk kénytelen ezt a keleti- muzulmán idegenforgalmi bizottságot a magunk erejéből megszervezni a svájci, kairói, londoni és bombay-i mohamedán komitékkal egyetértőleg, nehogy az utód­államok, továbbá Becs, ,Berlin és Páris teljesen magukhoz ragadják a muzulmán idegenforgalmat. De ezt a közönyt — szerencsénkre — nem mindenki osztja, vannak és lesznek, akik a magyar mohamedánok szervezkedé­sének fontosságát nemcsak erkölcsi és kul­turális, hanem gazdasági szempontból is megértik és értékelik. így Németh Béla dr. kormányfőtanácsos áldozott lelkesen elsőnek e nagy ügynek, amikor a budai mufti részére díjtalanul bocsátott lakosztályt rendelkezésre a Bellevue szállóban. Ezt a nemes tettet a mohamedán-magyar kulturkomité azzal viszonozta, hogy az összes külföldi moha­medán szervezeteknek értesítést küldött, hogy ezentúl a Bellevue-be szálljanak meg, RÓMAI FÜRDŐ . ÓBUDA —AKV 1NKU M Kitűnő konyha. — A források napi hozama 160.000 hekto­liter rádioaktiv thermálviz A szentendrei HÉV vasútnak a MFTR hajóknak és az ÚJPESTI átkelő propellernek állomása mert ez a szálloda lesz a mohamedánok tplajdonképeni találkozó-helye. Ugyancsak a Dunagőzhajózási Társaság­ról is meg kell emlékeznünk, főleg Dor- mándy Géza ny. tábornok, igazgatóról, aki szintén átérezve a keleti-muzulmán ide­genforgalmi propaganda fontosságát, min­den forma, kérvény, akta, bürokratikus kicsinyeskedés nélkül, percek alatt bocsá­totta a Bécsbe készülő magyar-mohamedán bizottság rendelkezésére a szükséges uta­zási jegyeket. Lehetne dolgozni az ország érdekében és ide lehetne hozni az idegeneket, nem annyira Nyugatról, de annál inkább Kelet­ről, csak kevesebb fontoskodást, aktát és bürokráciát kérünk! Elhalasztották az új elöljáróságok fel­állítását, még pedig bizonytalan időre. Az 1931—32-re szóló fővárosi költségvetés két millió pengőt irányozott elő az új fő­városi törvény alapján létesítendő négy új elöljáróság felállításának dologi kiadá­saira. Már a helyeket is kijelölték, illető­leg az elöljáróság céljára alkalmas épüle­teket. A budai részen a Horthy Miklós-úti köröndön és az Ül Szent János-kórház kö­zelében választottak előljárósági székház céljára alkalmas épületeket, ezeken kívül természetesen más ajánlatokat is kapott a székesfőváros. Már csak a bérleti szer­ződés megkötése volt hátra és 1932. január 1-én már meg is kezdték volna működésü­ket az új elöljáróságok. A gazdasági vi­szonyok rosszabbodása azonban arra kényszerítette a székesfőváros vezetőségét, hogy későbbi időre halassza az épületek megvásárlását és ezzel együtt az elöljáró­ságok működésének megkezdését is. Tö­rölni kellett tehát a két millió pengőt és most olyan megoldást keresnek, amely más formában könnyíti meg a kerületi ha­tóságok munkáját addig is, amíg a decent­ralizálás megtörténhetik. RaVaSz cukrász rssarn cukrászaton Telefon: 502-34. _ Skuts Dénes bankár (Horthy Miklós-út 152.) közli, hogy a XXVI. m. kir. osztály- sorsjáték V. osztályának tőhúzásai aug. 18-án, kedden kezdődnek. Ezúttal figyel­mezteti a résztvevőket, hogy a megújítási betétet és az előírt 30 fillér költséget húzás előtt fizessék meg, mert ellenkező esetben szerzett jogaikat és a befizetett összeget elvesztik. Egyébként a bank- és devizakor­látozó rendelkezésekkel kapcsolatban az utóbbi napokban olyan hírek kerültek for­galomba, hogy a m. kir. osztálysorsjáték nyereményeinek kifizetésénél is bizonyos korlátozó rendelkezések lépnének életbe. A Pénzintézeti Központ azonban, amely tudvalévőén az osztálysorsjáték ügyeit in­tézi, úgy nyilatkozott, hogy — bár az osz­tálysorsjáték játéktervének egyik para­grafusa értelmében a pénzügyminiszter jo­gosult rendkívüli körülmények esetén a sorsjátékot .felfüggeszteni — a pénzügy- miniszter ilyen intézkedést tenni nem óhajt és így az osztálysorsjáték a nyereménye­ket a jövőben is minden korlátozás nélkül fizeti ki. Kiadó lakás. I., Diószegi-út 15. II. em. bal. Horthy-út sarkán, a tennisz- Pályával szemben. 2 szoba, hall, keleti háló, Dunára kilátás, lift, erkély, min­den mellékhelyiség, étage-fűtés, gáz­tűzhely. Qlock Imre ép. IV., Váci-u. 36. Tel.: 83—1—19. Tár perces gyorsfénykép a budai Zeileis rendelőből A minap egy jó ismerősöm feleségét kísértem fel a budai Zsigmond-u. 6. szám alatt levő Zeito's-rendelőbe. Az asszonykát súlyos gyomor- és ideg­baja ellen kezeltette az ura a Zeileis- gyógymóddal s míg az asszonykára várakoztam a nemes ízléssel berende­zett orvosi váróban, beszédbe elegyed­tem a kezelésre várakozó beteg-társa­dalomra. Valóban, egy egész társada­lom apraja-nagyja “üldögélt ott Somo­gyi Sándor dr. orvosi rendelőjében. Kor, rang és felekezeti különbség nél­kül, türelmesen várakoztak, közben el­elsírják, sóhajtják egymásnak nagy bajaikat. Egy 40 év körüli daliás ter­metű úriember áll a kezelöterembe nyíló ajtó félfájára támaszkodva. Nem­reg meg aktív tisztje volt a nemzeti hadseregnek, míg súlyos reumája miatt betegállományba nem helyezték. -ninte. le'kendezve mondja a mellette álló karosszékben üldögélő őszliajú uriasszonynak: — Higyje e, méltóságos asszonyom, nem ismerek magamra. Két hete lesz holnap hogy idejárok, eddig húszon- kilenc besugárzást kaptam, úgy érzem magamat ma már, mintha nem is én volnék én. Semmi fájdalmat nem ér­zek, nagyszerű étvágyam van, az ide­geim is megnyugodtak és átaluszom nyugodt, üdítő alvással az egész éj­szakát.- Óh, már én is nagyon jól alszom, KIRÁLY-FÜRDŐ Építette 1556-ban KARA MUSTAFA budai basa. Budán, II., Fő-utca 84. sz. /IC fni/riCk szénsavas nátront, szénsavas lü lUAUu rae3Zet* szénsavas klórnátriumot és magnéziumot tartalmazó hévvlz köszvény, csúz-, bor- és csontbeteg­ségek, fémmérgezés, máj-,lép-, méh-, húgyhólyagbántalmak, gyomorhurut és alhasi pangás ellen. Kádfürdők: egész napon át. Gőzfürdők: ,*ríi,fe1na,lc.;.: ■ • Ioeeo1 5—]• nőknek hétköznap d. u. 2—7. Juókárai

Next

/
Oldalképek
Tartalom