Budai Napló, 1930 (27. évfolyam, 979-1022. szám)
1930-06-12 / 1000. szám
4 Budapest, 1930 június 12. Budai Napló Gondolatait Óbuda-Ufialt jövőjéről irta: Szilágyi Kúroly, az „Óbudai Hegyvidéki Szövetség“ elnöke Néhai való jó Kugler Mihály szellemét idézem soraim elejére, aki úgy mint Jókai a ,,Jövő szazad regényéiben, rajzolgatta Buda térképén' a jövő fejlődésének különböző útjait. Meggyőződésem, ■ hogy nem hiába tette. Örömet nyújtott neki, magának és útmutatást, munkasorrendet az utána következő nemzedékeknek. Az ő nyomdokait követem, amikor körültekintve az óbudai hegykoszorú egyik-másik ormáról, elgondolom és íme megmondom, hogy milyen alkotások alkalmasak jobban megindítani a most még csirájában mozgó fejlődését fővárosunk a címben jelzett részének. Persze első a Hungária-útba kapcsolódó mondjuk „Árpád-híd” megépítése és önként kínálkozik itt megismétlése a kerület ama régi óhajtásának, hogy végre építtessék meg a Közmunkák Tanácsa által e célra már régóta kisajátított területen a „Honalapító Árpád-templom”, emlékmű és liget, amely mint a főváros előretolt követe üdvözli a bécsi autó- stradán érkező külföldieket. Valamikor ezen a részen állott Fehéregyháza, törvényes jogunk van rá, hogy itt építtessék fel az ezredéves emlékművek legszebbike, ami annál fontosabb, mert a bánhidai Turult kivéve, a többit egyelőre elvitte — Trianon. Minden észszerű érv amellett szól, hogy ezzel az emlékművel szemben a római uralom történelmi, emlékeivel ékes akvinkumi síknak bővizű 21 fokos forrással bíró, füstmentes levegőjű Kaszás dűlőjén építtessék meg a Nemzeti Stadion, amelynek forgalmát a BSZKRT és a HEV-en kívül a MÁV vonala és a pompás bécsi autóút volna hivatva lebonyolítani. A Stadionnak itt való létesítése divatba hozná, a külföld nyugati s a sport iránt jobban érdeklődő í'észe számára fővárosunk egyetlen római, emlék-komplexumának, az amfiteátrumnak és múzeumnak látogatását is. Kerületünknek már van egy szépen rendbehozott és karbantartott része, székesfővárosunk gyöngyéke: a Szent Margitsziget, valahogy ilyenformán kellene rendbehozni a pompás vizű Római-fürdőt, a törökök által épített Császár- fürdőt és a Szent Lukács-fürdőt is, különös figyelemmel a kifejtendő idegenforgalmi propagandának ama részére, amelynek hivatása lenne rendszeres munkával keleti gazdag rokonainkat atyafi-látogatóba idehi- vogatni, GUI Baba temploma és a török fürdők kultiválására. Mindezek a templomok és intézmények pénzügyileg is gyümölcsöző befektetést igényelnek csupán, egyik- másika. pedig — ha lélekkel és rendszerrel oldjuk meg fejlesztését — busás hasznot hozna. Ezek a dolgok inkább az idegen- forgalom és az ezzel kapcsolatos jövedelem és a vele járó jelentős fejlődés miatt igényelnek szeretetteljes programmá tevést, vannak azonban olyan munkaterek, amelyek a főváros egyeteme, majd olyanok, amelyek kizárólag a kerület szempontjából valósítandók meg. A főváros egyetemét érdekli az óbudai hegyvidéknek gyümölcsös-ligetté és nyaralóteleppé való fejlesztése. A helyzet az, hogy dacára minden nehézségnek, ez a pompás fekvésű s a keleti napot nyelő hegykoszorú minden évben több tucat házzal szaporodik; ma már látszik a „hegyen épült város” kontúrja különösen este, amikor a hajón jövők számára már ennél az esti képnél feltárul Budapestünk hatalmas aránya. A fokozottabb fejlődés megindításának alapfeltétele a fentebb elmondottak egy részén kívül, a vámvonalon belül éktelenkedő téglagyárak kitelepítése. Számukra is előnyös megoldást jelentene — különösen pénzügyileg, de ezzel kapcsolatban üzletileg is — ha a bérházak építésére kiválóan alkalmas belső Bécsi-út mentét nem téglaszárító pajtáknak használnák, hisz ez, szerény nézetem szerint — a racionalizálás jelen korszakában — üzemi pazarlás és a lucrum cessansnak mellőzése. A vízszolgáltatásnak ezen kerületrészre történő s már folyamatban lévő ki- terjesztése egyszerre megoldja a legszebb kertek és gyümölcsösök kérdését és a pesti oldal tehetősebb középAz 1000. szám írta: Székely Vladimir ny. főkapitány-helyetes Vájjon Viraág Béla kedves barátom, amikor e gyönyörvilágra jött, melyet az állítólag jobban értesültek siralom völgyének is neveznek, nem hőkölt volna-e vissza, ha hirtelen eléje tálalják: — neked bizony bokros életed folyásán millió munka és gond mellett — még pedig megfelelő milliók nélkül — a „Budai Napló” ezredik számát is meg kell teremtened, meg kell írnod1? Nem tudom. De talán Viraág Béla mégis rámondta volna habozás nélkül, hogy — rendben van! Mert Viraág Béla bátor ember. Az a bátorság benne, aminek termő eleme: a fanatizmus. Fanatikusan szereti a hivatását, a tollát. A köz fáradhatatlan krónikásának teremtette istenáldotta tehetsége, mely egyre buzog. A gondolattermelőknek abból a fajtájából való, akik nem ismerik az elernyedést ... kiapadhatlan az energiájuk, a szerelmük. Igen a szerelmük. Mert az az őszhajú ember, aki már súlyos X-eket tapos — szerelmes. De törvényes liaison az ő szerelme. Nem balkézről való. Szerelmes jobbfelé, a Duna jobb oldalába: Budába. Es áhítattal rakja eléje lelki kincseit, gyöngéd gondoskodását, bársonyos símogatását... terveit, álmait. Mind besugárzódik a „Budai Napló” tükrébe, melynek minden száma szerelmes levél Budának. Nem ifjondi csapongással és egyre lírikus ömlésekkel, hanem figyelő, szemlélő és gondoskodó raizonnal, mely a háztáj körül böngész, terített asztalt ad, szépíti az otthont.. . Buda és a „Budai Napló” egy. Összeolvasztja e kettőt Viraág Béla lelke, vágya és akarata, Budának ez a kedves, nagyszerű íródeákja. „ .. . Azt akarom, hogy Buda ismét naggyá legyen — írja. írja meg mindenki, mi a legfontosabb tennivaló . . Hát megírom! A legfontosabb tennivaló, hogy te kedves szerkesztőnk a helyeden maradj. Hogy megőriztess számunkra még legalább a „Budai Napló” 2000-ik számáig. Hogy legyen egy örökké élő, beszélő és ágáló lelkiismeret, mely szüntelen mondja, kiabálja és harsogja, hogy Buda a két testvérváros szépsége, a mosolya, az egészsége. . . Budát szeretni kell! Ebben benne van minden program. A közöny a tespedés és pusztulás, a szeretet az alkotás és építés. Maradj hát sokáig a szeretet papja! Te, kit mindnyájan szeretünk! polgárai az eddigi jelek szerint is, százával építkeznének itt, ahol még novemberben is a szabadban díszük a rózsa. Ebbe a programkörbe tartozik a Schmidt Miksa-féle „Attila-parlc” rég húzódó ügyének végre-valahára dűlőre való juttatása abban a formában, amint azt elnökének tervei szerint a Közmunkák Tanácsa kidolgozta s amely megoldási mód figyelemmel van úgy az érdekelt ingatlan-tulajdonosok, mint pedig a főváros egyetemes érdekeire, amely tényleg megkívánja azt, hogy a főváros már meglévő hegyi parkja , méltó módon köttessék össze a lakott résszel. A kisebb, helyi jellegű kívánságokról most nem beszélek, erről tüzetesen — legközelebb. Ügy kell dolgoznunk, ha lehet, mintha nem lett volna Trianon. Ügy kell terveznünk és ezt követőleg alkotnunk, mintha még mindig egész Magyarország fővárosa lennénk. Nem szabad, hogy alteráljon bennünket a forrongás dágványában fetrengő Európa, melynek jövőjéről a Briandok csak akkor beszéljenek komolyan, ha előbb rendbehozták a Szovjet dolgát. Addig nagyképű maszlag az egész, amely ellen hirdetnünk kell Zrínyinknek a török áfium ellen írott örökérvényű receptjét. Nagy-Magyarország egyenes adójának négyötöd részét a magyarság által lakott országrész fizette. Ha nem így volna, nem mernék számunkra se kisebb, _ se nagyobb pro- grammot hirdetni. így azonban merek és remélem, hogy ezek egyik- másika meg is valósul. A Budai Napló-tói kérjük, várjuk, hogy egész Budapest érdekében, munkása, ha kell, bajvívó lovagja legyen a mi, nemes törekvéseinknek. SVÁBHEGYI NAGYSZÁLLÓBAN JÚNIUS 8-TÓL SZEPTEMBERIG NAPONTA DÉLUTÁN ÉS ESTE KALMÁR TIBOR zeneszerző teljes zenekarával hangversenyez. Asztalrendelés: Tel.: 661-72 Előnyös penziórendszer! Gyors, egyszerű és közvetlen legyen a közigazgatás Irta: Spannberger Alajos dr. az I. kerület elöljárója A törvényhozás arra utasítja a belügyminisztert az 1930. évi XVIII. te. 53. szakaszában, hogy a kerületi elöljáró hatáskörének szabályozásáról a törvény életbelépésétől számított 3 éven belül törvényjavaslatot terjesz- szen elő. E szakaszával az új fővárosi törvény Buda fejlődésének is egyik leghatékonyabb tényezőjét ígéri. A mai és lassankint múltbeli állapot szerint a kerületi elöljárók tevékenysége az 1893. évi XXXIII. te. és egyes jogszabályok által hatáskörükbe utalt ügyekre terjeszkedik ki. Más szóval: rendőri büntetőbírói, ipari, közegészségügyi és szociálpolitikai feladatkört töltenek be — még egyszerűbben: a polgárság ütőerén tartják kezüket. A kerületi elöljáróságról szóló alaptörvény a kerületi elöljáróságokra, mint elsőfokú hatóságokra, egyes konkrét közigazgatási esetek elbírálását bízta; ezzel szemben az általános érvényű közigazgatást a központi szerv látta el. Ezt a szellemet kell elősegíteni majdan a megalkotandó új kerületi elöljárósági törvénynek, melynek kötelező erejét viszont a törvényhatósági tanácsnak kell teljes erejével alátámasztani. Ezzel a kölcsönös hatósági tevékenységgel nyer megvalósulást az a sokat hangoztatott elv, hogy a közigazgatás legyen egyszerű, gyors és közvetlen. Ily munkamegosztás és hatósági tevékenység mellett a törvény által létesített budai öt kerületi elöljáróság így a közvetlenebb kapcsolat révén a polgársággal szorosabbá váük és növekedni fog a kerületi elöljáró áttekintése. Az új közigazgatási kerületek nagyobb áttekinthetősége által Buda érdekeinek szolgálata abban fog állani, hogy a kerületi elöljáróságok minden életnyilvánul ást felfoghatnak és a ,,nagy elgondolások” lendítőkerekét a polgárság kívánalmainak feszítő nyomása alatt hozzák megfelelő mozgásba. Buda sokat veszített a fejlődési lehetőségek terén, de mérhetetlenül sokat fog nyerni most, amikor jelenlegi,, viszonylagosan elmaradottabb beépülése folytán természeti kincsei már a modern városépítési elvek szerint lesznek feltárhatók. A jövő feladata: ápolni és szere- tetben kimélyíteni a kerületi elöljáróság intézményét és a polgárság közötti kapcsolatot, hogy az életkontaktussá válva, biztos alapzata lehessen fővárosunk fejlesztése és szépítése terén kifejtendő munkának. Diákváros Budán írta: Oszoly Kálmán Budának, székesfővárosunk e festői fekvésű felének elmaradottabb beépülése miatt minden alkalmat meg kell ragadnia arra nézve, hogy sorsa kialakításához szót kérve, azt saját igényeinek megfelelően intézhesse. A sokat emlegetett fürdőváros, Tabán újjáépítése, a lágymányosi részeken remélhető, gyors iramú beépülés előtt nem volna szabad megfeledkezni arról sem, hogy diákságunk központosított letelepítése itt, Budán történjék meg. Budapest végleges szabályozási terve még nincs készen. Jó időpont ez a mostani, arra, hogy egy diákváros felépítésének gondolatát felvessük. Diákszállók, intemátusok és felsőbb fokú tanintézetek tervszerűen egykö- zeLségben leendő felépítése által lehetne szolgálni a közoktatásügyi érdekeket. A Műegyetem már Budán nyert elhelyezést, a Pázmány Péter által alapított Tudományos Egyetem tiszteletreméltó és hagyományok által megszentelt épületét nem kívánnám lekicsinyelni, amikor azt állítom, hogy rendeltetési céljának a főépület szűk volta miatt már nem felel meg. Két fakultás helyezkedik el csak benne. Üj alapokra kellene helyezni ősi Egyetemünket s amíg a pesti oldalon ugyancsak kutatva kellene keresni számára méltó és megfelelő helyet, Budán könnyű szerrel lehetne elhelyezni úgy, hogy az újonnan nagy lendületet vett Kelenföldön és a Budai Hegyvidék területeire koncentrálnánk fővárosunk összes főiskoláit. A Test- nevelési Főiskola már i,tt van Budán. A polg. isk. Tanárképző Főiskolát, sajnos, Budáról Szegedre helyezték át.. . Buda gyönyörű hegyvidéke, jó levegője, egyszerű, puritán polgársága, az éjjeli dorbézoló helyek hiánya szinte megjelölte azt az utat, hogy a főiskolai diákságot testi, szellemi és erkölcsi fejlődése érdekében Budára kell telepíteni. Meg vagyok győződve arról, hogy Magyarország ősi határait a kultúra fegyverével és a fegyverek kultúrájával lehet egyedül visszaszerezni, de csak is úgy, ha szellemi téren felfokozott igények párhuzamosan haladnak a testedzés fejlesztésével. A budai napfény, a budai jó levegő és a budai, jó erkölcsi polgárság szívesen aranyozná be, cirógatná becézve és ölelné szívére egész Magyar- ország főiskolai tanuló ifjúságát, abban a biztos tudatban, hogy egészségessé, ellentállóvá és a hazához hű polgárrá nevelné. BUDAI ÉRTÉKEK A polgárságnak ismernie kell azokat a vezérférfiakat, akik úgy az ország, mint a város fórumán intézik ügyeit, tartozzék az illető bármely párthoz. Minden párton alkalma nyílik a kiváló képzettségű, nagyobb látókörű, a kisemberek baja iránt megértéssel viselkedő egyéniségeknek, akik iránt a lakosság egyrészének a bizalma már megnyilatkozott, hogy polgártársai érdekében oly alkotások létesítését, olyan rend megteremtését segítsék elő, amelyek nyomán gyarapodik az anyagi jólét és a műveltség. A Budai Napló évek folyamán ismertette e városrész számos kimagasló, értékes egyéniségeit és most a nagy gonddal megszerkesztett „Amíg városatya lettem“ című értékes munka révén, alkalmunk nyílik ezt a sorozatot folytatni. A budai közélet egyik értéke : JOANOVICH PÁL „Bolgár eredetű őseim több mint 200 éve telepedtek meg Magyarország délvidékén s az ivadékok teljesen asszimilálódtak, még anyanyelvűket is elfeledték, csak nevüket és vallásukat tartották meg” -— kezdte önéletrajzát, amelyből kivesszük a következőket: Tanulmányait Budapesten végezte s a jogi karon fejezte be. Élénk részt vett a hetvenes és nyolcvanas évek egyetemi ifjúsági mozgalmaiban, amikor az egyetemi ifjúság tekintélyes, öreg politikusok, mint Pulszky Ferenc, Herman Ottó stb. vezetése alatt, mondhatni a politikai avantgardisták szerepét játszotta, 1884 április 1-én, mint a „Pécs- Baranyai Hírlap” segédszerkesztőjét, kinevezték a pécsi pénzügyigazgatósághoz „80 krajcár napidíj élvezése mellett” fogalmazó-gyakornokká. Gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszter 1885-ben, anélkül, hogy pályázott volna, kinevezte a zágrábi horvát országos pénzügyigazgatósághoz pénzügyi fogalmazóvá, Nevéből, vallásából következtetve azt hitte a jó lélek, hogy tud szerbül, horvátul. Pedig egy szót sem tudott! A pénzügyigazgatóságnál azonban kénytelen-kelletlen, megtanulta a szerb-horvát nyelvet és ma is perfektül beszéli, — sőt alaposan megismerkedett az ottani, a boszniai, a szerbiai viszonyokkal is, bizalmas vonatkozásba kerülve az áldottemlékű „magyarón” bán gr. Khuen-Héder- váry Károllyal, aki működésének mindjárt első idejében maga köré tömörítetté a zágrábi magyarságot. Ott nősült és elvette Zágráb legszebb leányát, egy előkelő német család sarját, aki a bánné, Margit grófnő szűkebb környezetéhez tartozott. Wekerle Sándor pénzügyminiszter 1891-ben szolgálattételre a pénzügyminisztériumba rendelte és br. Bánffy Dezső miniszterelnök 1895. évben átvette a miniszterelnökségi státusba, mint segédtitkárt s rábízta a keleti egyházak és vagyonjogi ügyeinek rendezését, amely nagy és alapos munka elismeréséül a Ferencz József-rend lovagkeresztjét kapta — mint segédtitkár. Széli Kálmán kivételével minden miniszterelnök szerette. Szolgálata utolsó napjáig azt az ügyosztályt vezette közmegelégedésre, mely az Ausztriával való közös ügyeket és Bosznia-Hercegovina ügyeit intézte. Wekerle Sándor bizalmas munkatársa volt s megbízásából tárgyalt a bosnyá- kokkal, hogy velük szorosabb kapcsolatot teremtsen. Csaknem állandóan ő volt a minisztertanács jegyzője, csak Károlyi Mihály alatt került az előszobába s ott informálták utólag a kijövő miniszterek. Még 1918 november havában, mint államtitkár ment nyugdíjba. Azután jött a Károlyi-féle köztársasági cécó, majd a proletárdiktatúra. A háború alatt újból nősült és a felesége cseléd nélkül kinn állt sorba a gerstliért. „... A diktatúra bukása után, — írja ő maga — az addig felszín alatt tartott mozgalmaink szabad levegőre kikeltek s fellángolt a nemzeti reneszánsz,^ a ^társadalmi rend és berendezkedés újjászületése, s amikor Te- leky Pál 1919-ben megalakította a W enckheim-palotában a keresztény nemzeti pártot, mások pedig a keres- tényszociális pártot, rögtön csatlakoztam az előbbihez én is, aki addig a politikával tevékenyen soha sem foglalkoztam, azon elvnél fogva, hogy a tisztviselő dolgozzék és ne politizáljon ...” Ekkor lépett a politikai tevékenység terére, megalakította az I. kerületben a kerületi nemzeti pártot, mely elnökévé választotta. Ő segítette diadalra Schlaehta Margitot, az első női képviselőt. Most is a kér. nemz. párt kerületig elnöke. Pártatlanul töltötte be a választási elnöki tisztséget és a Keresztény Községi Párt agilis ügy- vezető-alelnöke. Önéletrajzát ezzel fejezte be: „ ... Működésemnek talán elismerése volt s ezt hálával nyugtatom és büszke vagyok rá, hogy a felsőházi tagok választásánál a főváros közgyűlésén a legtöbb szavazatot én kaptam, nemkülönben boldoggá tesz és hálával tölt el, hogy az egész közgyűlés „Pali bácsi” néven becéz.” Szeretem Budát! írta: Peterdy Sándorné szül. Bessenyei Magda Margit Azt vallom és hirdetem, hogy gyönyörű vidéke, szűk, kis utcái, a múltból itt maradt öreg házai, kedves lakói mind egészen mások. Ilyen nincs sehol. Valami egészen sajátságos báj van benne. A „Budai Napló“ is csak a mienk. Budaiaké. Szeretem. Alig várom mindig, hogy jöjjön, hogy olvashassam, mert mindig tud valami ... újat, valami szépet mondani az' én Budámról. Neki köszönhetem, hogy Budát megismertem, hogy napról-napra jobban szeretem. Minden budai asszo'nynak olvasnia kellene a „Budai Naplót“. Minden család asztalán ott kellene lennie. így legalább megtudnák, hogy Isten kegyelméből milyen helyen laknak. Megismerné Budát, Budapestnek, a viruló menyecskének ezt a csillogó, gagyogó gyönyörű pártáját. És megszeretné úgy, mint én megszerettem. Ezért pedig hálás lenne a „Budai Napló“Aiak, mint én, aki szívem egész melegével köszöntöm az ezredik szám megjelenése alkalmával. Három pont írta: Tausz Béla dr. Buda jövő felvirágzásának alapjai: 1. gyógyfürdői, 2. gyönyörű fekvése, 3. történelmi emlékei. Bál-melyiket vesszük elő, mindegyik tág teret nyit az idegenforgalomnak és ezzel együtt Buda fellendülésének. A baj csak ott van, hogy egyiket sem vesszük elő. Mert hogy az elsőnél maradjak, legyen szabad a következő legfrissebb, de egyszersmind legmegdöbbentőbb példával szolgálni: A Bécs melletti- Baden, amelynek thermái ugyanolyan hatásúak, mint Buda forrásai, statisztikája szerint 1929-ben az ottani szállókban és penziókban 993.000 átéj- szakázás volt (mindig csak idegenekről van szó); ezzel szemben Budapesten az átéjszakázások száma 1929- ben csak 676.000 volt, A megdöbbentő e statisztikában az, hogy Baden látogatóinak több, mint fele: magyarországi. Itt kellene a dolgot megfogni, ezeket a magyarokat kellene megmenteni Buda számára, A történelmet elővéve, amikor pár nappal ezelőtt a magyar-olasz idegenforgalmi bizottság egyik tagja előtt, aki Rómában a történelem tanára, elmondottam a római Akvin- kum történetét Kr. után 230-tól 270-ig, szeme tűzben égett a római dicsőségtől és megvallotta, hogy annak ellenére, hogy Rómában a történelem tanára, soha nem tudott a rómaiak itteni nagy szerepléséről. Nem akarok újabb részleteket ezekhez hozzáfűzni. Nem akarom elmondani az ó- és középkori budai mondáknak hosszú sorozatát, amelyet nemcsak a külföldiek, hanem, sajnos, honfitársaink sem ismernek, de amelyek iránt minden utas igen fogékony. Csak szeretném felhívni a vezető férfiak figyelmét arra, hogy mi volt és mi van ma Budán és hogy hogy lehetne Buda úgy mint Róma, Páris, Nizza történeti, helyrajzi és balneologiai idegenforgalmi központ. Amikor gratulálok az első rnille- niumi kiadáshoz, igaz örömmel köszöntük Téged, akivel bajaink fölött együttesen kesergünk, de akivel együtt egy szebb jövőt remélek.
