Budai Napló, 1930 (27. évfolyam, 979-1022. szám)

1930-06-12 / 1000. szám

Budapest, 1930 június 12. 5 A rozsuyói óra írta: HORVÁTH KÁROLY törvényhatósági bizottsági tag Híres volt messze földön a XVII. század elején, a rozsnyói óra, Szon­tagh Márton uram műve, áld ezért nemességet is kapott „iglói” előnév- vel. Arról volt neves ez az óra, hogy délben és éjfélkor hangos szóval hir­dette a jó cipszereknek: „Lutheránu­sok, vigyázzatok!” Titkát nem ismerte senki. Még a híres svájci órás, Albertas Turibius is hiába jött ki tanulni, mely huncut­ság is lakozik benne. Zsebóra már ismert dolog volt ak­kor, sőt sok is volt belőle. A Rozs­nyóra utazók tariszányába szedték össze ismerőstől, jóbaráttól, hogy hozzáigazítsák Szontagh uram mes­terművéhez. Országos okmányokban pedig elrendeltetett, hogy: „a rozs­nyói óra szerint vétessék az idő”. Egy ember ismerte csak a titkát — a készítője. De Szontagh uram nem beszélhetett: néma volt. Állítólag a magisztrátus vágatta ki a nyelvét, hogy így védje meg a rozsnyói óra titkát... * Két okból is eresztettem soraimhoz elöljáróba a rozsnyói óra hites me­séjét. Először: mert Budán is elkelne oly óra, mely legalább naponta két­szer süvítse be a nép fülébe: Bu­daiak vigyázzatok! Es másodszor: a kivágott nyelv miatt. De vegyük csak sorjába. Budaiak vigyázzatok: újra szüle­tés előtt áll ez a város. Mikor hat évtizeddel ezelőtt meg­hozták a „fővárosi” törvényt, akkor egyesítették Budát Pesttel. Az egye­sítés következményeként persze el­vittek Budáról és Budától mindent, amit emberi kéz elmozdíthatott, csak a kopár hegyek s a mindezeken mo­solygó napsugár maradt a Duna jobb partján. Most új törvényt hoztak, lerakva benne az igazi autonómia alapjait és lehetőségét. A valóraváltáshoz csak emberek kellenek, akiknek helyén van a szíve, a feje, no meg a nyelve. Utóbbi már annál is inkább, mert immár nem kell félnie senkinek at­tól, hogy a magisztrátus — kivá­gatja. Tehát beszélhetünk. Hisz volna — sőt van — éppen elég mondani­valónk. Én a sok közül csak egyet raga­dok most ki: közlekedést Budának. * Ha értelmes ember végigtekint a világvárosok térképén, játszva álla­píthatja meg, hogy minden városnak van egy központja, melyből sugár- szerűen vezetnek kifelé a közlekedési főútvonalak. Ezek a város élet-erei, melyeken át bonyolódik le a mozgató forgalom. Párizsnak 11 ilyen sugár- I szerűen szétágazó főútvonala van. j Pestnek talán öt. Budának? De előbb tisztázzunk egy kérdést. Hol van az a budai központ, amely- j bői e sugárszerű szétágazás kiindul­hat? Kétségtelen, Budát nem mérhetjük ugyanoly szemmel, mint a sík terüle­ten fekvő más várost. Buda helyzete kötve van. Nemcsak a Duna, de a mellette fekvő hegyek is nehéz fel­adat elé állítják a megoldás kereső­jét. Es kétszeresen. Először, mert az összekötő hidak mindegyike nemcsak hegybe torkollik, de — másodszor — mert ezek a hidak is osztályozottak. Értve ezalatt, hogy nem mindegyik áll korlátlanul a forgalom rendelke­zésére. A természetes széttagoltság eme mesterséges fokozása okozza azután, hogy külön életre van kényszerítve Óbuda épúgy, mint a déli rész Ke­lenföldje s egyedül a Vár körüli te­rület tudott összekapcsolódni a túl­parté testvérvárossal. Igen, de mi van a többivel? Az óbudai hegyekkel. Hűvösvölgy^ Zug­liget, Svábhegy, Sasad stb. óriási te­rületével, mely térfogatra nagyobb, mint az agyondédelgetett egész pesti városrész? Ezek azután nemcsak kü­lön életre vannak kényszerítve, ha­nem erre kárhoztatva. Egyszerűen azért, mert ezeknél még az az igen vékonyka életerecske is hiányzik, mely akár a Zsigmond-utca óbudai, akár a Horthy-Miklós-út kelenföldi, akár pedig az Alagút váralatti ösz- szeköttetésével egyezne. Ezeknek kell a közlekedés, ezek­nek kell a bekapcsolás. Kell, mert saját jövőjük, fejlődési lehetőségük követeli és kell, mert a kőház rengeteg éltető levegőre vágyó tömege nélkülözi. Nem lehet az, nem maradhat az, hogy a Svábhegynek csak egy „fo­gasa” legyen s villamoson csak a te­metőbe (!) juthasson a budai pol­gár! Nem lehet az, hogy a Virányos- Kútvölgy csak a közlekedés elhaló zaját kapja, hogy az Orbánhegy, Mártonliegy csak tülkölést kapjon, ne pedig tényleges közlekedést! New Yorkban sok a gazdag ember, tehát sok az okos ember is. Ott nem rossz kiejtéssel beszélő törzsfőnökök titkos ismerete a jövő városfejlesz­tése. Ott kijelölik azt az irányt, amelyben — további intézkedésig (de ismerős kifejezés!) fejlődni, le­het! Ezért nőhet ki a földből ott rö­vid idő alatt egész városrész, ezért nem lehetne ott megközelíthetetlen hegyvidék és ezért van ott értéke a polgár minden talpalatnyi, görön­gyének ! Budaiak vigyázzatok! Ha az eljövendő i gazi autonómia nem kapcsolja be a ma még meg­közelíthetetlen legszebb részeket az Életbe, ha Pálvölgy és Csatárka csak földrajzi fogalom marad s nem fej­lődhet városrésszé, ha Hűvösvölgy, Zugliget embertömege csak izzadt üs­tökkel és ökölbe szoruló kézzel tér­het haza otthonába, ha a budai egész hegyvidék nem lesz rövidesen hangos téglahordó szekerek nyikorgásától s malterhordó tótleányok énekétől, ha a Sasad csak keringő sasoknak s nem élő embereknek lesz megközelít­hető s ha általában Budáról bejönni Pestre époly utazást fog jelenteni, mint Reszege-Piskoltról Kajászó- szentpéterre, akkor, igen, akkor kell­jen újból életre a tekintetes magisz­trátus csak azért, hogy nyelvetek ki- tépesse! Mert meg vagyon mondva az írásban: nem azért adatott Néktek, hogy ne használjátok! Hát jó budaiak: vigyázzatok! Pusztuló őslakosság írta: Lugmayer József div Óbuda szőlő- és földműves ős­lakosságát új telepeseivel együtt a fillokszéra és háború pusztí­tásai után a gyáripar, továbbá a kis- és háziipar fejlődése, vala­mint a kültelek benépesülése ál­líthatná gazdaságilag újból talpra. Hazánk és fővárosunk szerete- téből fakadó jóindulat mellett számba se jövő anyagi áldozattal Óbudát elfeledett s rejtett ősi kincseivel együtt fel lehetne tárni a főváros s a nemzet anyagi javára és lelki épülésére. Nincs itt egyébre szükség, mint a gazdasági viszonyokat szemmel tartó bölcs szabályozási tervre, a régi utaknak jókarban tartásá­ra, s a világforgalom lebonyolítá­sát előmozdító Hungária-körúti híd megépítésére. 1686-1936 írta: Christián Rezső A „Budai Napló“ ezredik szá­mából nem hiányozhatik a Buda­vár visszavételének 250. évfor­dulójára tervezett világünnep propagálása sem. Az 1936-ra tervezett világ­ünnep, erkölcsi jelentősége mel­lett, Buda fejlődésének is egyik emeltyűje lesz. Áll ez különösen Budavárára. Mindig egy-egy jelentősebb év- foruló adott lökést, különösen a Várban, Buda szépítésének. Egy- egy jelentősebb évfordulónál éreztük mindig — többnyire bűn­bánóan — Buda elhanyagoltsá­gát, de egyúttal azt is, hogy ha méltó, maradandó és vonzó em­lékkel akarunk egy-egy évfordu­lót megörökíteni, azt Budán kell létesítenünk. Ennek a megérzés­nek köszönjük a Halász-bástya, a Primás-bástyasétány, az új Bécsi-kapu, a Horthy Miklós- bástyasétány és egyéb kisebb-na- gyabb alkalmi emlékművek ter­vét és megvalósítását is. Az 1936-ra tervezett világün­nep is ilyen újabb lökés legyen Buda fejlődésében. Mert amikor ünnepelni, régiekről emlékezni, idegeneket vonzani kell, ilyenkor szükség van Budára, ilyenkor kedves mindenkinek a máskor kissé lesajnált Buda, ilyenkor jut Budának is a bőség szarujából. Budai Napló A világünnep tervét a budaiak szívére kötjük, — Budának fog gyümölcsözni. „Aki kér, annak adatik; — Zörgessetek, és megnyittatik.“ * Megragadom az alkalmat, hogy igaz szívből köszöntselek az ezredik szám előestéjén. Mint jövevény érde­meidet nem méltathatom, de jogom van megmondanom, hogy abban, hogy jövevényként megszerettem Bu­dát, hogy Buda mindinkább szívem­hez nőtt és valahogy én is összenőt­tem már Budával, oroszlánrésze van kedves lapodnak, amelyből Buda minden varázsa sugárzik minden régi és új otthonba, ahová vele hétről- hétre beköszöntesz. A jó Isten vezéreljen és segítsen a második ezredik számig is. BUDA MŰEMLÉKEI Irta: LECHNER JENŐ építőművész Sokat beszélünk ős Budavárá­ról, de kevesen tudják, hogy a három egyesített testvérváros­nak Budavára a legifjabb tagja. Óbuda még a kelta időkre tekint vissza, Pest is állott már, amikor a honfoglaló magyarok a Duná­hoz érkeztek. Budavára csak a tatárjárás után születik meg IV. Béla király jóvoltából, aki a szo­morú tapasztalatok után a vár­hegyen erősséget épít. És mégis, székesfővárosunk külső képe úgy tagolódik, hogy az „ifjú“ Pest az előretörekvő magyar főváros szimbóluma, Buda és Óbuda pe­dig a főváros hagyományainak őrzője, tárháza. Kétségtelen, hogy az egyesített három város közül a múltban a budai városok­nak jutott a nagyobb és előke­lőbb történelmi szerep, s ha 'év­ezredes históriájuk minden em­lékműve állhatna, Óbuda és Budavára gazdagsága messze felülmúlná a mai büszke, gazda­gon pompázó Pestet. Tatárjárás, törökdúlás, politikai küzdelmek, a hagyományok iránti kegyetlen­ség megfosztották ezeket a város­területeket az elmúlt évszázadok sok szép emlékétől. A szó legszo­rosabb értelmében kő kövön alig maradt itt és világraszóló hírű építményeknek is alig, hogy a he­lyet ismerjük, mint aminők a Mátyás király irigyelten ragyogó várkastélya, vagy az óbudai Szt. Péter-bazilika, vagy a Szt. Mar- git-szigeti Szt. Klára-templom, ahová a messze külföldről özön­löttek a zarándoklók. De Buda kispolgári szerény házacskái kö­zött a régi mohos kövek beszél­nek, ha értjük nyelvüket, meg­elevenedik előttünk úgy a ró­maiak Aquincuma, mint az Ár­pádok és Anjouk Ó-Budája a ki­rálynő várával, az Álba ecclesia a Szentháromság és a Szent Péter középkori templomaival, a Szent Margitsziget a premontreiek ro­mánstílű kápolnájával, a Domon­kos apácák gótikus kolostorával és magas ívezetü templomával, a klarisszák nagyméretű gótikus Istenházával, a János lovagok ko­lostorával, és a püspöki várral, IV. Béla király palotájával. A várban gótikus templom ál­lott a mai helyőrségi templom helyén Magdolna tiszteletére, zö­mök tornyáról ha levernők a va­kolatot, még előbukkanának a középkori építészeti tagozások. A most restaurált iskolatéri öreg torony a Dominikánusok templo­mának gótikus tornyából maradt töredék, hátul a Halászbástyán meg van még a szentély diadal­ívének a csonkja és az apszisz támpillérei a várfalat támogat­ják. A koronázó főtemplom ele­ven példája az itt állott többi kö­zépkori templomoknak, amelyek egyike az Uri-utcában állott Szt. Pál temploma. Csak egy árva kő­fal a hírmondója. Az elöljáróság épületében volt az alamizsnás Szt. János kápolnája. A Dísz­téren — ez volt régen Szent György-tere — még a törökök kiűzése után is ott látták Mar- sigliék a Szt. György gótikus templomát, csak a sárkányölő lo­vag feje hiányzott és a templom boltozatai dőltek be. Köveit el­hordták egészen. A mai várszín­ház helyén a Karmelita-rend temploma állott. Azután széles ároksánc választotta el a teret a királyi várkastélytól, amelyet Zsigmond király és Corvin Má­tyás építettek ki pazar pompá­val, ragyogó művészettel. De lent a szerény Tabánban is már az Árpádok dijeében ro- mánstílü templom állott, a haj­dani Kispest temploma. Csak egyetlen faragott kőtöredéket őrizünk belőle. Később a Szarvas­tér környékén állott Mátyás ki­rály híres márványcsarnoka, amelynek képét régi metszeteink olyan felismerhetetlenül felülete­sen őriztek meg számunkra. Kint a Szépjuhászné tájékán is közép­kori bazilika állott, olyanfajta, mint amilyen a zsámbéki temp­lomrom. Még a köveket sem ta­láljuk meg belőle, amelyekről még 100 év előtt szemtanuk em­lékeznek meg. Lehet, hogy a Béla-kútházban befalazott dara­bok odatartozók. Ezt a gazdag keretet a középkorban bizonyára a polgári építkezés is számottevő objektummal gazdagította, csak az Uri-utca néhány kapualjába kell bekukkantanunk, vagy a Bárczy államtitkár halijába, ahol mindenütt pompás faragott kő­részletek mozgathatják fantá­ziánkat, mely a múlt idők Buda­várát igyekszik rekonstruálni. Azután jön a másfél évszázados török uralom, nagyszámú mecse­teivel, pompás fürdőivel, majd a Habsburgok bárok korszaka, ki­vált III. Károly és Mária Te­réziáé, akik sokat építkeztek Pest-Budán s velük együtt a budai főurak. II. József, a kala­pos király, idehelyezett közintéz­ményeinek emeltet székházakat, csak rikitó példának említem a most rekonstruált régi ország- háztermet, a belügyminisztérium­ban, hogy fogalmat alkossunk amaz idők építőművészeti telje­sítményeiről. Mindezt nemcsak a háborús fegyverek, hanem a pol­gárság közönye segítette pusztu­láshoz. Minden erőnkkel ápol­nunk kell a közönségben a múlt emlékeinek tiszteletét, a műemlé­kek iránti rajongást, hatósá­gainktól pedig követelnünk kell azok respektálását, gondozását, sőt ha kell és lehet, ezek re­konstruálását. Amikor a modern haladást szolgáljuk és a fejlő­dést munkáljuk, ez a hagyomá­nyaink iránti szeretet kell, hogy irányítsa a dolgozó kezeket. Csak így lesz a jövőben kialakuló mo­dern Buda a múltat és jelent har­móniában egybeolvasztó édes ott­honunk. Buda kertváros írta: Bárdos György dr. ügyvéd, a Budai Ingatlantulaj donosok Egyesülete elnöke Buda fürdőváros mozgalom mellé az utóbbi években: Buda kertváros jelszó alatt újabb tel­jes mértékben jogosult törekvés csatlakozott, melynek célja Buda nagyszerű vidékeit a lakosság legszélesebb rétegeinek hozzáfér­hetővé tenni, kertes saját otthont nyújtani. A bérkaszárnyák leve­gőtlen sikátorai helyett a levegő, napfény, kert áldásait kell álta­lánossá tenni és meg kell találni az ehhez segítő eszközöket. Ezt a kérdést tartom én a leg­aktuálisabb, legfontosabbnak va­lamennyi közt, mely a közeljövő­ben napirendre kerülhet, össze­függ ez elsősorban az építkezé­sekkel, amelyeknek nagyobbkörü megindulásától egyesek indoko­latlanul ma még annyira félnek. Összefügg másodsorban azzal a nagyjelentőségű problémával, hogy a kertes otthonok céljaira legalkalmasabb, de ma elhanya­golt és parlagon heverő vidéke­ket be kell kapcsolni a forga­lomba, hozzáférhetővé kell tenni azt a kispénzű emberek számára azzal, hogy kistelkeket engedé­lyeznek a megfelelő vidékeken. Természetesen egyes vidékek megmaradhatnak a nagyobb te­rületi beosztás mellett, de ez nem lehet általános, az egész hegyvi­dékre kiterjedő. Minden más kérdés elé helyez­zük ezt a problémát és 'munkás­ságunk sarkkövének ezt tekint­jük. Nekünk ez mindennél élőbb- való, mindennél sürgősebbnek te­kintjük ezt, mert meggyőződé­sünk az, hogy a saját jó otthon megoldása az általános jólét és megelégedettség problémájának a kulcsa. Szívesen várunk a luxuskiadá­sok eszközlésével, ha azok a vá­ros külső szépségének emelésére is szolgálnak. Az idegenforgal­mat nem csak azzal szolgáljuk, ha luxusintézményekkel idecsalo­gatjuk az idegeneket, őket az is érdekelni fogja, ha a város szívé­ben olyan vidékeket látnak, me­lyek a természeti adottságon kí­vül az emberi kultúra, ízlés és gondoskodás jeleit is magukon viselik. Lényegében ez volt és ez ma is a programja az ezredik számát nyújtó Budai Napló-nak, ezért érzi minden budai magát közös­nek e lap céljaival és kíván ezek­hez az értékes nagyjelentőségű törekvésekhez gyors kiadós ered­ményt. Buda ereje Irta: Petracsek Lajos dr. a B. B. T. E. ügyvezető elnöke Buda az ország fővárosához leg­közelebb eső kisváros. Tisztább, egészségesebb a levegője, őszintéb­bek,, becsületesebbek az emberek, ke­vesebb a fényűzés és több a józan­ság. Társadalmilag egységes. Ha hi­ányzik is a felsőbb ezrek régiója, ha nem vesz részt Buda társadalmi életében a születési és pénzarisztok­rácia — de hála Istennek, hiányzik az az alvilág is, mely fertővé teszi a világ összes nagyvárosait. Budának patinája van és vannak történelmi hagyományai. És van szo­lid polgársága, mely mindezt meg­becsüli. Ebben az egységes polgár­ságban van Buda ereje. Ezt az erőt, a jövő fejlődés reményét honorálta a törvényalkotás az új fővárosi tör­vényben, midőn Budának összesen 50 törvényhatósági bizottsági tagot jut­tatott Pest 100 törvényhatósági tag­ságával szemben. A törvényalkotás az állandóság bá­zisát találta meg Budában. De ez kötelezi is Buda polgársá­gát. Lehetnek különböző elvi állás­pontok, haladhatnak pártok külön­böző utakon, de törekvésüknek a nem­zet egyetemes céljai felé kell haladni. A polgárság megoszolhat több pol­gári párt között, de minden felfor­gatással, minden nemzetellenes irány­nyal, minden veszéllyel és politikai ragállyal szemben együttesen kell felvenni a küzdelmet. A harcban nem szabad felaprózott erőkkel felvonulni és egymással szemben is harcolni. Semmiféle személyi érdek kedvéért sem szabad Buda polgárságának egységét megbontani és a „nem pol­gári” pártoknak kiszámíthatatlan erőt adni a polgárság megosztásával. Pol­gár a polgárnak nem lehet ellensége. Tehát minden választási küzdelemben Buda polgársága egy blokkban és egy fronttal vonuljon fel. Nyilatkozzék meg ebben Buda ereje. SZENT GYÓGYFÜRDŐ Vízgyógyintézet és napf&rdő — ■ — Külön Iérfi és női osztály Ä legmodernebb berendezés Szakképzett személyzet Papp KLÁRI ILLATSZERTÁRA II., Zsiqmond-utca 12. ' ! Valódi francia illatszerek, kozmetikai cikkek és háztar- tási áruk legdúsabb raktára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom