Budai Napló, 1930 (27. évfolyam, 979-1022. szám)
1930-06-12 / 1000. szám
Ezredik szám XXVII. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Felelős szerkesztő ; évfolyam. Előfizetése egy évre 24 pengő, félévre 3 2 pengő. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőség és kiaddhivatal: VIRAÁG BÉLA 1000. sz. I.^Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon: 502—96. v í Hirdeté. ek ára: Egy h* s ’ es, egy milliméter magas sor, egyszeri kó. ..el 40 fillér. 20 nini. magas hirdetés 8 pengő'. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. Ä hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1930 junius 12. EX EU Ezer ! Mi szép szó ! S mi mindent jelent ! . . . Ezredes múltat, bús magyar jelent. Ezer a sóhaj, ezer vágy jakad . . . Magyar bánattól ezer szív szaícad ! Ezer a kétség, ezer a remény, Ezer, ki vigad bús magyar zenén. Ezer a csók az édes ajkakon, — Ezrekért jutnak százezrek vakon. „Ezer“ tündöklik e lap homlokán. Lobog, mint zászló, büszke vár jokán. Ezer fény gyúl ki az ég peremén: Van még magyar Ilit, van magyar Remény ! Hol Szeretet az agy diktátora, Nincs ott a gaznak ünneplő tora ! Apostol az, ki annyi éven át Hordd e lapnak gondját és baját. Ki — eggyé téve éjét és napot — Szerkeszté gonddal e magyar lapot. És el nem csüggedi percre sem soha Budának lelke, ősz apostola. Ezer a lapja s bár haja fehér, A lelke lángja az égig felér. Isten ! Ki látod önzetlen szívét, Ezerszer áldd meg munkás életét ! UJJ GYULÁKÉ. BUDA MÚLTJA ÉS JÖVŐJŰ írta: RIFKA FERENC dr.9 főpolgármester Budapest egy szó, egy fogalom, de nagy szerves élet, mely sok különböző energiából fejlődik tovább. Szinte minden városrésznek megvan a maga sajátos külön jelleme. Például a Lipótváros és a Ferencváros között alig van rokon vonás, a Belváros választékos nyugalma és a Terézváros nyugtalan mozgalmassága között milyen nagy a különbség ! De azért nagyjában és egészében a legnagyobb különbség Buda és Pest között van. A különbségek a múltból, földrajzi sajátosságaikból és társadalmi összetételéből származnak. A múlt Budát Magyarország fővárosává tette és az önálló magyar állam egész története Budával van összekapcsolva. Amikor Buda elesett, vele hullott le a független magyar királyság is. Pestnek mindig megvolt a gazdasági jelentősége. A középeurópai nagy kereskedelmi utak kereszteződésénél feküdt. Kelet és Nyugat forgalmának kellő közepén. Amikor háborús zavarok nem riasztották el innen a kereskedők karavánjait, Pesten keresztül és Pestet számba- véve bonyolódott le erre a kereskedelem. Azért Pest továbbfejlesztésében a gazdasági szempontoknak kell a vezetőszerepet vinni. Ez a múlt rendelése és a jövő fejlődésének alapja. Buda pedig a magyar nemzeti hagyományok tárháza. Buda fejlesztésében arra kell törekedni, hogy a múlt nemzeti kincsei itt megfelelő keretben álljanak az újabb nemzedékek előtt, hogy abból tanuljanak és lelkesedjenek. Pest a magyar kenyérről, Buda a magyar lelkesedésről gondoskodjék. De nemcsak a múlt szabja meg a két testvérváros különbségét és rendeltetését. Igen sokat jelentenek földrajzi sajátosságaik is. Pest a nagy magyar Alföld tengerének nyugati partja, Buda Középeurópa hegyes vidékének utolsó keleti párkánya. A róna és a hegy, elválasztva a hatalmas Duna által, határozottan megjelölik a székes- főváros két részének céljait. Pest a munka, Buda a pihenés, Pest a műhely, Buda a lakás, Pest a gépek városa, Buda a természet szépségeié. Azért, ha Buda jövő fejlődésére gondolok, meg vagyok győződve arról, hogy amíg nehézkesebb közlekedési eszközök korában a főváros csak a síkon mert tovább terjeszkedni, mert az eme kedéseknél meghökkentek a régi alkalmatosságok, a jövőben, amikor a forgalmi eszközök mindig tökéletesebbek, olcsóbbak és általánosabbak lesznek, Buda természeti szépségeivel olyan vonzóerőt fog gyakorolni a főváros lakosságára, hogy ma még el sem képzelhető módon lepi el a jó levegőre épített házak raja sok kilométeres távolságokra a budai hegyvidéket. Ez a fejlődés magától is bekövetkezik majd. A székesfőváros vezetőségének csak segíteni kell hozzá, hogy az utak és közművek hiánya sehol se rettentsék vissza a lakosságot a letelepedéstől. De van ezen kívül még egy nagy és fontos munka, ami nem az egyesek vállalkozó kedvére, hanem magára a székesfővárosra vár. Ez a nagy feladat, amivel Buda jövőjét kell megoldani : a fürdőváros kérdése. Annyit beszéltek és írtak róla, hogy sokan azt hiszik, már elég is volt. Pedig itt is úgy áll a dolog, mint annál a római hazafinál, aki minden beszédét azzal végezte, hogy : Karthágót pedig el kell pusztítani ! Buda jövőjével foglalkozva, mindig és soha el nem fáradva kell hirdetni : — A fürdővárosra gondoljatok, ezt meg kell csinálni ! Mert a harmadik körülmény, ami Pestet és Budát egymástól megkülönbözteti, a társadalom összetételének különbsége is alkalmassá teszi Budát arra, hogy fürdőváros és villaváros fejlődjék belőle. A budai polgár csendes, zárkózóttabb életével alig zavarja az utca csendjét és aki pihenést keres, itt megtalálja. A zárkózottabb, csendesebb, szerényebb élethez való megfelelő gazdasági berendezkedésre van még szükség, hogy a budai lakos olcsón és könnyen kapja meg az életszükségleteit, akkor az eddigi fejlődés sokkal nagyobb arányokat fog ölteni. Buda múltja szép volt és jövője is az lesz. A ,,Budai Napló“-t pedig, mely mindig szeretettel írt erről a múltról és lelkesedett a jövőért, örömmel üdvözlöm szép jubileuma alkalmából ! A fordított város Nekem, az a táborom itt Budán, amelynek jelszava: — Los von Pest! — Ez olyan, mint volt régebben az országgyűlési negyven- nyolcas függetlenségi párt. Annak is az volt a jelszava: — Abzug Ausztria! Ez azért még sem jelentette azt, hogy a monarchiát halomra kell dönteni, csak éppen Magyarország függetlenségét akarták jobban kidomborítani. Magyarország csak papíron volt egyenrangú állam Ausztriával. Éppen úgy, mint nálunk Pest és Buda. Mi vagyunk a budai „függetlenségi párt“. Ez sem jelent különösebb veszedelmet Budapest számára, csak éppen Budát akarjuk egyenrangúvé tenni Pesttel. Amikor a függetlenségi párt e század elején végre kormányra került Kossuth Ferenccel az élén, a monarchia szempontjából szögre akasztottak minden olyan kérdést, amely a monarchiát feszélyezte. Mi is szögre akasztjuk majd. De addig rendületlenül küzdünk azért, hogy ezt a fordított várost — visszafordítsuk. Nagy Budapest érdekeit szolgálná, ha Buda, mint egyenrangú fél minden téren kidomboríthatná a maga ősi sajátságait, fényesre csiszolhatná történelmi hagyományait, kifejleszthetné a maga budai kultúráját, értékesíthetné a maga természetadta kincseit. Budapest fénye gyarapodnék, ha a budai keretek ragyognának és belső tartalma kápráztató fényben égne. Minden világvárosnak, amely nem amerikai, mesterséges módon épült és van 2000 éves múltra visszatekintő magja, vannak ezeréves alkotásai, megvannak akkor e külön részeiben, különösen érdekes, a mai világban értékesíthető sajátságai. Megtörtént-e valaha Budapesten, hogy egy sportünnepet az akvinkumi régi cirkuszban rendeztek volna? Csak a pesti gyámoltalanság és a budai megalázkodás tűrte el, hogy ez meg nem történt. A hagyományok ápolásának valahol néha megcsillan valami nyoma. A Rómaifürdőtől a Krempel-ma- lomig vezető új út valamiben emlékeztet a régi római utakra. Lehet, hogy hajdani vízvezeték rommá vált oszlopai adják meg neki ezt a színt. Aki tervezte, gondolhatott erre, de nem merte keményebben megcsinálni. És így vagyunk mindennel. A Nemzeti Színház lebontásakor az volt a terv, hogy az új Nemzeti Színházat a Döbrentey- téren építik fel. Az ős ösztön sugallta gondolat volt. Nincs semmi gyakorlati nehézsége. Aki a Ferencvárosból, vagy bárhonnan villamoson igyekszik a Nemzeti Színházba, annak már mindegy, hogy öt percig utazik-e még a villamoson, vagy nem. A hagyományokat mi ápoljuk Budán, a Nemzeti Színliáznak itt van a törzsközönsége, az első magyar színház Budán állott és a színművészethez is közelebb állanak Buda ligetes berkei. Buda polgárainak sajátos lelkületű, szigorúbb erkölcsi felfogása, zenére hajlamosabb természete — más, újabb irányban tudná fejleszteni a hanyatló színészetet, mint Pest a maga nyugatot majmoló divatjával, elfajult ízlésével. Nem lehet ezt a közönséget bérbeadni Pestnek, mintegy lábtörlőnek a pesti színházak veszti- büljében. Államnak, városnak már régen, még áldozatok árán is, meg kellett volna teremtenie, ki kellett volna fejlesztenie a budai lélek színházát, amelynek segítségére adta volna a Nyári Színkört, a Várszínházát és Óbudán a Kisfaludy Színházat, megépítve Ke-
