Budai Napló, 1930 (27. évfolyam, 979-1022. szám)
1930-06-12 / 1000. szám
2 Budapest, 1930 június 12. Budai Napló lenföldön is a hétköznapi szükségletet kielégítő színházat. A Vérmezői felső csücskén már régen állania kellene a budai nagy központi kőszínháznak, mely átvette volna a Nemzeti Színház tradícióit. Nem csorbulna Pest város színművészete ezzel. Nevetséges dolog, hogy Budán, ahol a mélyen leszúrt sétabot nyomán ásványvíz fakad, vízmizériákkal küzdünk. A mi világhírű forrásaink, amelyekből százmillió liter pompás ásványvíz dől naponkint haszontalanul a Dunába, — búsásan ellátnák egész Budát a maga hegyvidékével együtt és pazarul locsolhatná a kertjét a budai hegylakó. Ma csöppenkint mérik néki drágán a rossz vizet. A megértő főpolgárestertől kezdve Budapest sorsának intézői, — de a társadalom is József Ferenc főhercegtől kezdve a cipőfoltozó vargáig, — a külföld nagy meglátói Bothermere lordtól kezdve, — mind látják, tudják, érzik, hogy nemcsak ennek a városnak a sorsa, hanem az ország sorsa is azon fordul, hogy Buda 88 értékes, nagy gyógyerejü világhírre méltó gyógyvízforrását miképpen tudjuk kihasználni. És mindezek dacára ennek a nagy városi adminisztrációnak nincsen egy forrásszakértője és ezeket a gyógyforrásokat — Te nagy Isten! — a csatornákkal együtt kezelik. Borzalom ezt elgondolni is. Ha valamikor mi a budai függetlenség, — a Los von Pest lobogóját követő tábor, uralomra jutnánk Budapesten, első teendőnk az volna, hogy meghívnánk ennek az országnak oly nagyhírű geológusait, mélykútfúróit, amely tudományban lepipáltuk az egész világot, de meghívnánk talán a kiváló külföldi szakértőket is és felállítanánk azt a központi fürdőügyi hivatalt, egy külön tanácsnok, vagy ha kell, egy kormányEz is olyan furcsa görög tudomány, akár a filozófia: tudja magától az élelmes, aki rátermett és híjával van a három diplomás tudor, aki élhetetlen. Helyzettan ez, amely megállapítja a topográfus helyét a környezetben és viszont a környezetet képező embe- rek-intézménye, hegyek-völgyek, fo- lyók-tavak, források-barlangok, utak- terek, hajók-autóstradák, határok- szomszédok, divatok-utazások, beteg- ségek-gyógyítások, valúták-kölcsönök, lakosság-ipar, közigazgatás-népnyelv, fauna-flóra, stb., stb. végtelen más egyébnek igazi, józanul értékelt helyét, milyenségét, értékét és beállításának valamint felhasználásának módját és idejét. Végtelenül komplikált tudomány ez a topográfia, amelynek katedrája nincsen és amely még csak nem is érettségi vizsgatárgy. A Budai Napló már huszonöt év óta ösztönszerűen gyűjti Budának topográfiai adatait és az azokból kivonható kombinációk végtelen lehetőségeit; a lap főszerkesztője Viraág Béla pedig, hol suttogva, hol hangosan,, hol meg kiabálva a „Budai Napló”-nak immár 1000-ik számában mutat rá a mi szerencsétlen „fordított város”-unk topografice megállapított hibáira és ebből eredő nyomorúságunkra. Milyen érthetetlen és milyen kár, hogy a budapesti sajtó topográfiai érzék hiányában nem mutat érdeklődést a városrendezés és a városélet különösen a „Budapest világfürdő” kérdésének megoldása iránt. A mai kétségbeesésünk diktandója alatt a fővárosi sajtó szavára milyen segítő munka indulna és milyen csodálatos nekifohászkodás fakadna. Egy századra visszamenőleg alig találunk topográfiai érzékű (élelmes) vezető egyént. József nádor, Széchenyi István, Bárczy István, Harrer Ferenc, dr. Kozma Jenő és akit a kronológia en- gedelmével a legelső helyen kellett volna említeni dr. József Ferenc királyi herceg a Budapest-fürdőváros igéjével, azok a kiemelkedő fejek, akik topográfiai jó érzékkel városunk javára tettek és tesznek. És egynéhány finom értelmű Buda- baráton kívül a nagy közigazgatásunk emberei között találunk-e topográfiai érzékkel bíró és a polgárság javára biztos vezetése alatt, aki néhány év alatt megteremtené, organizálná, kifejlesztené azt az egyetlen hivatalt Budapesten, amely nemcsak emészti az adófizető polgárság pénzét, de olyan hasznot biztosítana ennek a városnak, hogy az unokáink csodálkozva kérdeznék, — fizettek-e valamikor Budapesten adót a polgárok? Ha Wiesbaden a maga 16 jelentéktelen langyos forrásával meg tudja fizetni a város teljes adminisztrációját, akkor az alattunk dübörgő forró tengere a gyógyvizeknek meg tudná keresni nemcsak Budapest egész költségvetési szükségletét, hanem könnyíteni tudna az egész ország elbírhatatlan adóigáján. Mert kárba vész minden idegenforgalmi akció, amely az országot szeretné bemutatni az idegeneknek addig, amíg Budapesten a gyógyfürdők és az idegenforgalom kérdése nincsen megoldva, mégpedig frappánsul, amerikai arányokban megoldva, — hiába épül fel Lillafüred a maga gyönyörű pompájában, — hiába ringatja a Balaton panorámája ős turáni álmokba a csodálój át, a bámulóját, — amíg Budapestre nem tódulnak az idegenek, — amíg itt meg nem teremtik a reumások mokkáját, — amíg föl nem épül Kelenföld déli sarkán az új magyar Karlsbad, — amíg a világ szép női ide nem járnak a sósvizekhez gyógyulni, — amíg Ak- vinkum és Rómaifürdő között nem valósítja meg nagy terveit az egyedül arra hivatott vasúti társaság és — a világot járó amerikaiak nem építik ide az új Miámit, — amíg a budai hegyeken nem épül fel az új magyar Semmering, — addig hiába leng Lillafüred tornyán a zászló és hiába tiikrözteti káprázatos színeit a Balaton vizében a lehunyó magyar nap. Dubonai Pál. A ,yBudapest-fürdőváros” igét dr. József Ferenc kir. herceg teremtette. topográfiai megállapításokat kereső tisztviselőket? Akár fent, akár lent? Tisztelet nekik, akik kivételek. A bérkocsist, a taxisoffőrt levizsgáztatják az utcák, terek, hegyek, intézetek, műemlékek, múzeumok, állomások, stb. ösmeretéből. Ezektől megkívánnak olyan várostopográfiai ösme- reteket, amikkel — a többiekről nem is szólva — műszaki tisztviselőink sem rendelkeznek valamennyien. Ennek a topográfiai kombináló érzéknek hiánya az oka annak, hogy ahol mi nagy általánosságban mindannyian — a leginkább érdekelt kereskedőket, iparosokat, vállalkozókat és építészeket sem véve ki — nem látjuk meg a kereset, helyesebben most már az élet lehetőségeit, ott az idekerülő vállalkozók, szakemberek és tudósok szinte tuszkolnak bennünket sorsunk és leromlott életstandardunk javítása felé. Nem szabad felejtenünk a múlt őszszel lezajlott hidrológiai és reumakongresszus kiváló tagjainak kijelentéseit, amelyek szerint fővárosunk du- namenti számolhatatlan rádiumgramm értékű forráskincseire emelendő fürdőink egyenesen hivatva vannak arra, hogy a már készen váró, erősen lüktető honi orvostudományi életbe beiktatva, tanszékekkel, kutató intézetekkel és a külföldieknek is megnyíló laboratóriumokkal gazdagítva, a balneológiái világ központ jóivá tegyék Budát. Európa, ám mondhatjuk — a világ betegei (mert Amerika is Európa- trotter lett), éppen most az eddigi szálak erőszakos széttépése után új orientációt keresnek és nekik — az egész föld betegeinek — valóságos áldandó felfedezésszámba menne Budapest, mint igazi, az elgondolható ösz- szes gyógytechnikai eszközökkel felszerelt fürdőcentrum. Bárha a hivatalosak megszívlelnék a hivatásukat. Nem régen, tizenkét kir. ügyész összeállt és előírt kurzus után levizsgázott az autóvezetésből, hogy becsületes tudó lélekkel vádolhasson vagy menthessen balesetet okozó vezetőket. Ez a hivatás igazi megbecsülése. Akik' pedig a „Budapest-fürdővá- ’ ros” sorsát eldönteni hivatottak: miniszterek, polgármesterek, tisztviselők, , építészek, vállalkozó polgárok, vessék magukat Buda kincseinek megismerésére, a források, a hegyek és a belőlük eredő életlehetőségek topográfiai megállapítására és álljanak vizsgát mielőbbi alkotásaikkal a topográfiai exkatedrális tudományából, ebből a furcsa, pompás tudományból, ^amelyet tud. magától az élelmes, aki rátermett és aminek híjával van a három diplomás tudor is, aki élhetetlen. Jobb sorsot a közalkalmazottnak! írta: Benedek Sándor a Közigazg. Bíróság másodelnöke, a Felsőház tagja Az én tisztelt barátom, Viraág Béla, rövid és velős programot kért tőlem, amely szebb és jobb jövőt biztosítson Budának. A rövid program kitelik tőlem, de a velős nehezen. Nehezen pedig azért, mert mióta hosszú évtizedek verejtékes munkájának egész anyagi eredményét hadikötvényekbe fektettem, az agyvelővel kapcsolatos megoldások és elhatározások tekintetében nem érzem magamat biztos talajon. Rövid programom pedig abban áll, hogy az állam emelje fel a közalkalmazottak illetményeit. Budának legtekintélyesebb társadalmi osztályát a köz- alkalmazottak képezik s Buda tényleg a magyar Gráz. Egy megfelelő illetményemelés nemcsak a köztisztviselői kosztolás tiszteletreméltó tápanyagát, a krumplit tenné olcsóbbá, de jutna abból egy rész a sínylődő budai iparnak és kereskedelemnek is. Emellett a budai leányok arcocskájára is ráfestené az öröm hajnalpírját, mert sokkal több volna az esküvő. Fegyvertársak Irta; Peferdy Sándor a „Hollós Mátyás Társaság“ alelnöke A Budai Napló ezreídik száma. Elgondolkozom: mit jelent ez Budának? A budai ' társadalomnak? A Hollós Mátyás Társaságnak? Egy újság — adom meg a felvetett kérdésre magamnak a választ — sokat jelenthet. Lehet apostola, lehet elgáncsoló ja valamely eszmének; lehet kegyetlenül vágó kés a műtő-orvos kezében, de lehet pipázó táblabíró a Pató Pálok kedélyesen borozgató társaságában. Az újság létjogosultsága attól függ, hogy mennyiben szolgálja a közérdeket. Hogy hivatást tölt-e be. Hogy van-e szükség reá. Nem szélmalom- harcot vívni, hanem a meggyőződés kemény buzogányával verekedni valamely cél érdekében. A Budai Napló éveken át ezt teszi. Van reá ezer tanú: — megjelent ezer száma. Ezer számot megélt, ez bizonyítja, hogy szükség volt reá, hogy hivatást töltött be. Szükség volt reá így, ahogy megjelent. Nem olyan, mint más lap. Ez az érdekessége. Nem olyan a hangja, mint más újságé. Ez a vonzó tulajdonsága. Tartalma nem a megszokott: — ez az erőssége. Az első sor már elárulja, hogy Budáért és Budának készül. A szerkesztője rajong Budáért, Buda az ő ideálja, szerebnetes gyermeke, akit szépnek, nagynak, erősnek, egészségesnek akar látni. Minél tökéletesebbnek. Azért találtak egymásra a Budai Napló és a Hollós Mátyás Társaság. Mind a kettőnek egy a vágya: a budai kultúra, jólét emelése, terjesztése. A két gyenge jóbarát egymást támogatja, hogy így erősebb legyen. Egymást bátorítja, vigasztalja, hogy lesz az még másként is. És kell is, hogy másként legyen. Minden nemes szándék, magasztos feladat olyan maró folyadék;, amely ejlőbb-utóbb keresztülrágja magát minden akadályon. A két jóbarát is célt fog érni. Mert mit akarnak? Hogy Buda legyen szebb, rendezettebb. Hogy ami természeti kincs van területén, ne maradjon kiaknázatlanul. Hogy zarándokhely legyen, ahova eljönnek a hívők és hálát rebegve távoznak, mert innen erőt, egészséget, vidámságot visznek magukkal. Hirdetni akarják, hogy a történelmi múlt itt borong a falak között száz és száz tanulságával; de a jövő hatalmas fája is itt, ebben az áldott földben szökhet sudárba. A próféták sorsában vergődő két fegyvertárs azonban gyenge. Hangjukat nem hallják meg annyian, mint kellene. Zászlójuk alatt nem sorakoznak annyian, mint azt várni lehetne. Csak félkézzel hadakozhatnak, mert a másik kezüket lefogják az élet apró, nyiizsgölődő kullancsai. A meggyőzőTopográfia írta: RINGER LAJOS dr. dés, a lelkesedés parancsolta gyors lépteket lefékezik egyelőre az akadályok. Egyelőre. De ez nem marad így. Bízunk abban, hogy Buda barátai, Buda közvéleménye észbe kap. Tudatára éb- ! red annak, hogy Buda erősödése, fejlődése, gazdagodása az ő érdekeit is előre lendíti. Amit Budáért tesznek, — maguknak teszik. A Budai Napló cikkei, feddései, bátorításai,, a Hollós Mátyás Társaság eszméi, felolvasásai, felvilágosító, oktató előadásai nem maradnak pusztában elhangzó szavak. És a megerősödött Budai Napló biztos kezekkel támogathatja a Hollós Mátyás Társaságot, a mélyebb gyökeret eresztett társaság segítheti, bajtársát és mind a ketten együtt pedig szívós munkával megszerzik Budának azt, ami megilleti, amit megérdemel. A Hollós Mátyás Társaság tíz éve, a Budai Napló ezredik száma a jobb jövő pirkadó hajnala. A kiláiásos út az idegenforgalom fontos tényezője írta: Harrer Ferenc dr. ny. alpolgármester Budának régebben az volt a törekvése, hogy ne maradjon el Pesttől, neki is meg legyen mindene, ami Pestnek van; ezért kellett neki vásárcsarnok és vigadó is. Ma már Buda egyenértékűsége nem vitás, sőt most. gyakran pestiek ajkáról panaszkodást hallunk, hogy a város gondoskodásából minden Budának jut. De amint nem szabad soha szem elől tévesztenünk, hogy Budapest egységes város — amikor a város szolgálatába léptem, Kar timer may er polgármester, aki pedig budavárosi tanácsnokból lett az egyesített főváros feje, megrótt azért, hogy budainak s nem budapestinek neveztem magamat — úgy tudatában kell lennünk annak is, hogy Budát abban az irányban kell fejlesztenünk, amelyet természeti adottságai számára mint lakó-, üdülő- és fürdővárosnak megszabnak. A legkönnyebben megvalósítható egyik legszebb budai feladatnak tartom a kilátásos út megteremtését, mint az idegen- forgalom egyik fontos tényezőjét, amely a rózsadombi szerpentinéit b ól kiindulva, a Guggerhegv irányában a Hűvösvölgybe, innen a Szép Juhászné felé, a János- hegyre, Svábhegyre, Máiúonhegy- re, Gellérthegyre vezetne és a Szent Gellért-fürdőnél végződne. Ehhez csak néhány éltszakasz megépítése szükséges. Budai reneszánsz Ha mindazon válaszfalak, amelyeket a hazug demagógia a legszentebb szimbólum jelszava alatt az utolsó 10 évben becsületes magyarok közé emelt, le lesznek rombolva és ha mindazok a kapcsok, amelyekkel a háború előtt a becsületes magyar erőket hatványozták, újra felélesztik, meg- ' indul a magyar és a budai rene- I szánsz. Hubert Vilmos A budai középiskolák fejlődése a legutóbbi tíz esztendőben írta: PINTÉR JENŐ a budapesti tankerület kir. főigazgatója, a M. T. Akadémia és Kisfaludy-Társaság tagja A világháborút követő forradalmi korszak után az iskolák belső rendjének helyreállítása leküzdhetetlen- nek látszó nehézségbe ütközött. Baj volt még a külső renddel is. A vörös katonák és az oláh csapatok nagy károkat okoztak egyes iskolákban. „Minden kulcsot magukkal vittek. A bőrbútorokról levágták a bőrt, a falról a tapétát. Az ablakok függönye, a díszterem vetítő és sötétítő vásznai, az asztalok és fogasok posztóbevonata, a fogasok nikkel fogai az ő uralkodásuk alatt tinitek el az épületből. A szertárak felszerelését garmadába hányták és összetörték, sok mindent magukkal is vittek, pl. az orvosi szoba teljes felszerelését. Es ezek mellett rengeteg piszkot hagytak maguk után” írja jelentésében az egyik gimnázium igazgatója. A felületes helyreállítás és pótlás is tömérdek költségbe került, utóbb a spanyol járvány és a tüzelőanyag hiánya hónapokra megakasztotta a tanítást. Egyes iskolákban a szülők vásároltak fát és szenet, máshol fű- tetlen termekben gyűlt össze, a hét bizonyos napjain, az ifjúság. Volt olyan iskola, amelyben 130 tanítási napnál nem volt több az 1919—1920. iskolai évben. A tanulók a munkát nem vették komolyan, könnyelműen mulasztottak, ajándékba várták a bizonyítványt. Az iskolai fegyelem helyreállítása nehéz volt. A tanári testületeknek minden erejüket és tapintatukat elő kellett venniök, hogy újra hozzászoktassák az ifjúságot a tisztességtudáshoz és kötelességteljesítéshez. Mennyi volt a budai középiskolai tanulók száma 1919 őszén és mennyi ma? Állami Verbőczy István reálgimnázium. (I., Attila-u. 1.) Tanulók száma: 688. Ma: 721. Állami Mátyás király reálgimnázium. (II., Jurányi-u. 2.) Tanulók száma: 139. Ma: 624. Állami Árpád reálgimnázium. ' (III., Zsigmond-u. 114.) Tanulók száma: 393. Ma: 523. Állami Toldy Ferenc reáliskola. (II., Toldy Ferenc-u. 9.) Tanulók száma: 605. Ma: 449. Magyar királyi Bocskai István reáliskolai nevelőintézet. (I., Hideg- kuti-út 23.) Tanulók száma: 328. Ma: 278. Királyi katolikus egyetemi reál- gimnázium. (II., Ilona-u. 4.) Tanulók száma: 338. Ma: 411. Cisztercirendi kath. Szent Imre gimnázium. (I., Villányi-út 25.) Tanulók száma: 380. Ma: 515. Érseki katolikus reálgimnázium. (II., Kelety Károly-u. 37.) Tanulók száma: 331. Ma: 336. Községi Szilágyi Erzsébet leány- liceum. (I., Iskola-tér 1.) Tanulók száma: 678. Ma: 646. Katolikus Szent Margit leánygimnázium. (I., Fehérvári-út 6.) Még nem alakult meg. Ma: 271. Katolikus Szent Angela leánygimnázium. (II., Zivatar-u. 2.) Még nem alakult meg. Ma: 288. Baár-Madas református leány- liceum. (1., Lorántffy Zsuzsanna-u. 5.) Tanulók száma: 92. Ma: 285. Domokos Lászlóné magán leány- liceuma. (I., Biró-u. 16.) Még nem alakult meg. Ma 23. Ezekből az adatokból kiviláglik, hogy tíz év alatt sem az állam, sem a főváros nem állított iskolát a budai oldalon; ellenben két új katolikus leánygimnázium és egy magán leány- liceum alakult. Az épületek dolgában is hasonló a helyzet. Sem az állam, sem a székesfőváros nem emelt új épületet; ellenben gyönyörű modern otthont kapott a cisztercirendi katolikus Szent Imre gimnázium, a katolikus Szent Angela leánygimnázium és a Baár-Madas református leány- liceum. Hogy miképpen és hova lehetett elhelyezni a fiútanulók megnövekedett seregét: ez voltaképpen rejtély; hacsak el nem fogadjuk megoldásnak azt a keservesen nehéz munkát, hogy minden iskolai év elején a tankerületi főigazgatóság és az egyes iskolák igazgatóságai kétségbeesett erőfeszítéssel dolgoznak heteken át, míg végre minden fiútanulót elhelyeznek valamelyik iskolába. Csak rá kell pillantani a számbeli adatokra s mindjárt nyilvánvaló, hogy 1929 óta a mai napig 655 tanulóval emelkedett a fiúiskolák létszáma! Ha végre akarnék hajtani a legutóbbi középiskolai törvénynek az egyes osztályok tanulói létszámára vonatkozó intézkedéseit, kiderül, hogy 16 osztály i hiányosságával kellett megküzdeni a tanügyi hatóságoknak. Más szóval: Budán két új nyolcosztályú fiúiskola hiányzik. Igaz, hogy előbb még arról kellene gondoskodni, hogy például az állami Árpád reálgimnázium tanulói ne szorongjanak egy nem iskolai célokra épült régi bérházban s az állami Mátyás király reálgimnázium is megkapja a maga rendes iskolai épületét, mert most a székesfőváros szívességéből ideiglenesen átengedett földszintes épületben szorong. RÓMAI FÜRDŐ ÓBUDA—ÄK VINKUM KEDVES KIRÁNDULÓHELY Kitűnő konyha. — A források napi hozama 16o.ooo hektoliter rádioaktiv ihermálviz A szentendrei HÉV vasútnak, a MFTR hajúknak is az ÚJPESTI átkelő propellernek állomása
