Budai Napló, 1930 (27. évfolyam, 979-1022. szám)

1930-05-26 / 998. szám

2 Budapest, 1930 május 26. gyen, szépen bekarikázzák, sőt a kereszt száraira gondos kis hurok- díszecskéket is rajzolnak. 1790-ben azonban már latinnyelvű politikai és irodalmi folyóirat is van Budán, igaz, hogy csak két évet él: Ephe- merides Politicae et Litterariae a címe. Ugyanilyen irányú a Hunga- rische Staats und Gelehrten-Nach- richen egyetlen, 1793-iki évfolyamá­val. Állítólag ennek folytatása az 1798-ban meginduló Ofner Zeitung, mely a. budai újságírás leghosszabb életű jelensége, hiszen 1800-tól mint Ofner Pesther Zeitung, majd mint Ofner und Pesther Zeitung él 1845-ig. A Martinovics-pör budai bakójának pallosa (melynek villa­nása sokáig élt a dermedt rémülté­ben tapsoló, a Generális kaszálló (azóta Vérmező) martján egymást taposó polgárok emlékében), elvette e derék németek kedvét holmi vesze­delmes, magyarnak való politizálga- tásoktól, tehát — mint minden elnyo­mott korszakban — az irodalmi- ér­deklődés virul fel a budai purgerok apácaoskolát járó, klavírozó, fran­ciát selypítő kisasszony-lányai és egyetemre járó fiai számára. 1804- ben németül majd latinul jelenik meg, (1810-ig) a Kritischer Anzeig ei­der neuesten Litteratur. 1806-ban je­lenik meg az első budai magyar lap, a Segítő. Az Ofner Kundschaftsblatt hamar egyesül a pestivel s 1807— 1813-ban mint Vereinigter Ofner und Pester Kundschafftsblatt él a ke­reskedelmi és ipari lap. 1811—1844 a Gemeinnützige Blätter életideje: ez a Vereinigte irodalmi. melléklete. 1818-ban indul és két évet él a Zeit­blätter für wahre Menschenliebe katolischer Seelsorger, későbbi cí­mén: Sonnenblumen. Az 1848 már­ciusa előtti, úgynevezett „Vormärz” korszakának (a Becsben élt kitűnő magyar író, Hevesi Lajos 1900 tá­ján nevezte el e korszakot „a derék Meyer korszakának”, vagyis „Bieder- meyer”-nek) legbájosabb budai vi­rága az Iris. A görög szabadságharc hozta divatba e görögös nevet, mely pillangót jelent, tarkát és könnyű- röptűt. Äz Iris almanachja! finom rézkarcaikkal, édeskés, epedő, ra­jongó beszélyeikkel (vad, romántos zord várúratyáikkal, ezek kedves, szende lyánykái után epedő búbána­tos lovagokkal: méla hold, rom, rep- kény, remete, kalóz, cigány, csem­pész, bandita, török, görög, korzikai,, szénégető, szabadsághős diák, gonosz törpe, agg király, ifjú ara, halál, fűzfa, ledőlt oszlop, moha, hamvve­Amikor Mikszáth Budán nyaralt! Elkészültek a vámházépületek a főváros határain, a közel jövő­ben megszűnik a kültelki fogyasz­tási adó. Búcsúzásul a kültelki fogyasz­tási adótól, amely ha nem is ezen alakban, de ma is fennáll, le­közöljük Mikszáth Kálmánnak 1896-ban a Pesti Hírlapban meg­jelent cikkét. Saját ábrázatomról Pesti Hírlap, 1896. 252. sz. A nyár folyama alatt kis cikkecske jelent meg az „Uj Idők”-ben, amelyben azt írták meg, hogy Mikszáth és Jókai sok fogolymadarat kaptak aján­dékba, s minekutána nem tudták elfogyasztani, a maradék fog­lyokat — egymásnak küldöttók ajándékba. Mikszáth Kálmán erre az apróságra igen jóízű „Nyilatko- zat”-tal felelt a „Pesti Hirlap”- ban, amely nyilatkozatra az „Uj Idők” megjegyzéseket tett. Most hát Mikszáth Kálmán még egy­szer megszólal ebben az ügyben s a fentebbi pótnyilatkozatot írta az említett lapba. A Pesti Hírlap szerkesztő jenek 'megjegyzése. Mikszáth Kálmán pedig írta a kö­vetkezőket: Még egy nyilatkozat Tisztelt szerkesztőség! Azt hallom, hogy az urak rácáfolnak a múltkori dementire, melyet az Uj Idők által hozott fogolyversengésre írtam. Az urak azt akarják állítólag bebizonyí­der kedves kellékein át), adták meg e budai „Biedermeyer” ízét e naiv lapoknak. Ugyanekkor már 1848 vé­res színjátékának kulisszáit is tolo­gatta a Sors az Élet Színpadára: de hát ki törődött ilyesmivel Budán? 1827-ben a Rácok Városában szer­kesztik a magyarországi szerbek leg­régibb lapját (mely 1849-ig élt) Növi Srbski Ljetopis címen. 1832- ben indul a Münz Journal. Értékes budai természettudományosság indul meg a Magyar orvos-sebészek és ter­mészettudósok évkönyveivel (1842—• 1844.). Ugyanekkor indul az ugyan­csak tabáni rác lap, a Nepitansko- Budinski Skorotela (1842—1843.). Egjr évet (1838) él a Természet és melléklete a Lombok. A politikai újságírás Pesten zajlik, Budára csendes tudósok húzódnak át,, ezért van oly sok tudományos és peda­gógiai szerkesztőség a lombos, pipá- zásra alkalmatos ámbitusos udvarú Budán. Így itt szerkesztődik a Köz­lemények a kisdedóvás és elemi neve­lés köréből (1843), a következő év­ben neve már Népbarát. A szabad­ságkorszak forró hullámai Pesten viharzanak ki a rengeteg új szabad­ságharckori lapban. A csendes Bu­dán 1848-ban csak a Das junge Un­garn indul, ámde annál jobban dö­rögnek 1849 májusában az ágyuk. A kamarilla illetőleg a Bach-rezsime viszont úgyszólván a kiegyezésig Bu­dán szerkesztett és nyomatja a cseh, morva, bécsi „Beámter”-ek rettentő sáskahada számára a gyűlöletes rend hivatalos lapját, amelynek neve úgy­szólván minden évben változott: Magyar koronaországot illető tör­vény és kormánylap volt első címe. Németül, oláhul, ruthénül, tótul, szerbül és horvátul jelent meg. Lap­jain akasztó fa, golyó, „in effigie” akasztás, birtokvesztés, bélyeges pa­pír, trafik, finánc,, zsandár, betyár, sorozás, kanászkalap és kossuth- szakáll hordására vonatkozó tilalom s egyéb ily kellemes holmi íródott Budán. 1858-ban indul és hal meg az egyetlen bachidejebeli német lap, az Ofner Stadt Blatt. Tót lap is kelet­kezik (1861—1867), itt szerkesztik Budán: Pestbudinsky Vjedomosty a címe. Markovits Iván, a magyar gyorsírás egyik kitűnő nagy úttörője (a Donáti-utca sarkán épült későbbi háza), itt, Budán szerkeszti (1863—• 1865) lapját, a Gyorsírászat-ot. (Néhai atyám testi-lelki jóbarátja volt a sűrű, feketeszakállú, göndör Markovics, sok régi levelét őrizzük. Néhai anyám, Szentessy Mária volt az első nő Magyarországon, aki, 1873-ban — mint azt 1923-ban a magyar gyorsírás történetében Tég­lás Dezső dr. megírta — kedves kedvtelésből elsőnek tanulta meg Markovicstól az akkor fejlődő gyors­írást.) 1863-ban megindul a Szép­művészeti Csarnok, átalakul Budai Lapok-ká és sírjába dől. A kiegyezés előtti korszak utolsó budai lapalapí­tása szerb lap: az előbb Újvidéken szerkesztett Nikolski List (1867), tani, hogy tőlem hallották a fogoly­történetet, tehát be kell azt ösmer- nem. Ej, ej, uraim, higyjék meg, nem tudják mit cselekszenek — mert ha tudnák, nem feszegetnék tovább a kérdést magyar nemzeti szempontból. Igen, igen, hiába csóválják a fejüket. Önök szégyelni fogják, hogy meg­bolygatták, amiről én azt mondtam: tagadom. Rám kellett volna hagyni az egészet — ne legyen igaz, ha én azt mondom, hogy nem igaz s inkább önök szenvedjenek rövidséget, mint­sem hogy... De majd sorjában mon­dom el. Mert az urak nem értik a csíziót, az urak nem tudják, hogy Budapest székesfőváros külterüle­tén nagy fogyasztási adókkal nyomo­rítják meg a szegény nyaraló közön­séget, megbüntetve azt (mint okos államban illik) hogy nem külföldi nyaralóhelyre viszi a pénzét. Az I. kerületi elöljáróság egy jól kitanított kézbesítője legott megjele­nik a szerencsétlen kiköltözöttnél egy megrubrikázott ívvel, amelyet ki kell állítani a rajta levő kérdések szerint. Természetes, hogy nálam is megjelent az említett agent Provo­kateur, akarom mondani, kézbesítő, az ívvel együtt, melybe szerinte azt kell beírnom, hogy mit fogyasztok el cukorban, kávéban és egyebekben. De hát honnan tudhatom én azt előre? Átolvastam nagy figyelemmel a nyomtatványt, de nem értettem meg. Beláttam, hogy ehhez magasabb in­telligencia szükséges. Közöltem az ívet egy éppen nálam levő tudós aka­démiai tagtársammal, aki pedig nagy munkát írt a pénzügyekről, az se ér­tette. Boldogtalan állam, sóhajtot­tam fel; kinek az eszéhez szerkesz­tetted ezen csodálatos köznyomtatvá­nyaidat ? — Nem írom alá — mondtam ke­reken a kézbesítőnek. Lenézőleg mosolygott rám, mint az olyan szamár emberre, aki egy baga­Budai Napló mely utóbb Zomborban és Karlócán 1906-ig élt. Az ősök köszöntik az unokát: a Budai Naplót, melyre a jövő évben vár az a feladat, hogy a budai újság­írás hiteles 200 éves fordulójára mozgalmat kezdjen a budai újság­írás kétszázesztendős történetének hozzáértő bizottság által történendő megíratására. Ha eddig nem történt meg, nem baj. Most azonban illik megcsinálni. Bevilaqua-Borsody Béla. MPALACK-TEJ M A tűzoltás tudománya. Benedek Mihály szék. főv. tűzoltótiszt tanácsi megbízásból Németországban Berlin, Drezda, Hamburg, Bréma, Hanno­ver, Magdeburg és Lipcse városok tűzoltóságainak. szervezetét, felszere­lését és laktanyáiknak építkezését, valamint azoknak berendezését ta­nulmányozta és ezek alapján nagy­terjedelmű jelentést írt, amelyet e napokban mutat be a polgármester­nek könyv alakjában. Minderről e hó 18-án d. e. a Fórum filmszínház­ban nagyszámú közönség előtt vetí­tett képekkel kísért felolvasást tar­tott, amelyen megjelentek Koncz Endre dr. miniszteri tanácsos, Am- brózy és Bétay Theimer tábornokok, Spanberger dr. és Guth elöljárók, Ambrózy Kálmán dr. fogalmazó, számos társhatóság, a budapesti tűzoltó testületek szövetségének több­száz tagja és különféle társadalmi egyesületek, akik a felolvasót mele­gen ünnepelték. Petőfiné Szendrey Júlia tragédiája (Ismeretlen naplója, levelei és ha­lálos ágyán tett vallomása. Bethlen Margit grófnő előszavával. Közzé­teszik és feldolgozzák dr. Mikes La­jos és Dernöi Kocsis László. 1930. A Genius kiadása, 400 oldal, 24 mű­melléklet, 16 oldal kézirathasonmás.) Egy kedves és irodalmárkodó vi­déki úrhölgy, Dékániné Yadadi Berta 1889-ben egy háromoldalas emlékira­tot adott át egy ugyancsak kedves vidéki úriembernek, Farnos Dezső­nek, aki egy mindössze 32 oldalas kis műkedvelosdi írásműben adta ki a mondott úrhölgy írását — Szendrey Júlia kolozsvári „lejtőre jutásáról”. Ugyanez az úri hölgy írta itt azt a jelszót, hogy „Petőfivel meghalt az ő Juliskája is.” Tudniillik az irodalom- történet számára. Ferenczi Zoltán 1896-ban átvette a falusi úrnő szóla­mát s azt irodalomtörténeti hagyo­mánnyá magasította, azt is hozzá­téve, hogy ,,jó hogy a szerencsétlen Petőfi elesett Segesvárnál, mert kü­lönben a családi élet boldogtalanságát (amibe életében csak belekóstolha­tott) megtanulta volna Júlia mel­lett.” 1930-ig kellett várni, hogy Mikes Lajos derítse ki a megdöbbentő tényt: a vádló falusi hölgy 13 éves kislány volt, amikor állítólag pletykát hallott s 40 év múlva ezt írta le örök vádként, mit az irodalomtörténet máig készpénznek vett. A szerencsét­len mártírasszony életébe és becsüle­tébe belegázoló és a Petőfi életébe is belevájkáló szabadságharckori plety­kát Petőfi tehetségtelen, irigy, írás- tudatlan, de tőle stílust orzó „jó- barátai”, Júlia Petőfi miatt sírján túl is féltékeny barátnői, de meg az egész közhangulat csinálta. De csi­nálta von Kempen altábornagy, a titkos rendőrség főnöke (a halott köl­tők, nyomorban emigrált honvédek, az internált Görgey s a menekült Kossuth ellen dolgozó rémregény- figura), aki a „Vidini Levél” koholt rágalmával egy csapásra akarta sárba rántani Kossuth és Görgey személyét. Ügynökei a két londoni kém: Kászonyi Dániel és Böszörményi Wargha Ist­ván voltak. A csinált pletyka Franz von Liechtenstein herceg altábornagy- gyal akasztotta össze a költő özvegye becsületét, amiből annyi volt igaz, hogy a Petőfit Konstantinápolyban keresni kívánó Júliának azjt mondotta, hogy vagy lemegy kémnek Kisázsiába és a szeretője lesz, vagy toloncházba csukatja. A szerencsétlen nő nemet mondva, a púpos Horváth Árpád egyetemi tanárhoz ment nőül, aki­ben rettenetesen csalódott, botrányos élete miatt tőle elvált és meghalt mell­rákban, miközben a második férj ter­jesztette róla a legalacsonyabb rágal­makat. Ahogyan Görgey t Anton Strobl von Ravelsberg osztrák al­ezredes rehabilitálta (a rágalom bécsi és magyar részről egyformán rakta rá a sarat, utóbbi jobban) úgy csinált perújítást Mikes Lajos a szegény be­teg nő mellett az általa talált, Toldy Ferenc alaposságával és Gyulai Pál szellemével (a módszert ismerő kor­rekt tudással és a vérbeli újságíró rutinjával) megírott hatalmas köteté­ben, mely a szabadságharc nagyszerű ismerőjeként mutatja be a költött fél­isteneket es a költött démonokat egy­aránt reális talapzatra állító írót. Dernői Kocsis László regényszerű élet­rajza mutatja, mit tud írni egy tehet­séges író a szabadságharc koráról. Az ismeretlen Arany János és Petőfi kéz­iratok — amelyek Júlia eltűntnek hitt hagyatékából kerültek ki I— ab­szolút^ értékűvé teszik a művet: A régi Pest és az osztrák katonák illusztrá­ciós anyagát e sorok írója állította össze, a helyrajzi meghatározásokat dr. Romhanyi István fővárosi levél­tári főtiszt végezte. A bécsi Kriegs- archivban dr. Deák Imre kutatott. FÜRDŐ radioaktiv h őf o r r á s GŐZ- ÉS KÁDFÜRDŐ FEDETT USZODA Auguszt pavilion »WM * Gyönyörű parkja és p ompásan be­rendezett helyiségei Buda előkelő közönségének kedvenc uzson­názó helye * Budán, I., Hidegkúti-út 22 Széchenyi GYÓGYFÜRDŐ a Városligetben a székesfőváros egyik legmodernebbül felszerelt, legmonumentálisabb gyógy­fürdője. Ivókúra. Népgyógyfürdők, nyári (strand) uszoda. KITŰNŐ KÖZLEKEDÉS Minden szakmabeli ügyben Hülyült«») forduljon a régt jóhlrü céghez I, Logoúl-u. 19 Béres Hirten Tel: 530-39 KI MINT VET, ÚGY ARAT Kauihtsar ftiagnáS fs&bat sehol sent kaphat® MAUTHNER ÖDÖN MAGTERMELŐ ÉS MAGKERESKEDELMI RÉSZV.-TÁRS. Központ: BUDAPEST VH, ROTTENBILLER u. 33 Újonnan átalakított ésmegnagyobbítottbelvárosi eladásiihelyisége a FERENCIEK TEMPLOMÁVAL SZEMBEN: BUDAPEST, IV. KÉR., KOSSUTH LAJOS UCCA 4. SZÁM Föárjegyzék, növényárjegyzék, őszi árjegyzék ingyen és bérinentve telle, egy kicsiség miatt difficilis, csupa merő naivitásból. — De hiszen kérem, az egész csak egy szokás. — Gyanús egy szokás. — Csak éppen azért van az egész, hogy legyen forma ... tessék elhinni csak forma.-— Mit gondol nem lesz semmi kár­tékony következménye? Mire való voltaképpen? — Mert, hogy kérem annak úgy muszáj lenni. Ügy rendeli a törvény. — Eszerint mit írjak bele? Mit gondol ? — Tessék beírni, hogy mit tetszik fogyasztani. Eldobtam a fölemelt tollat gyana­kodva: — Adó lesz ebből, hallja maga! — Dehogy kérem alásan. —■ Nem csal meg. — Ha nem tetszik hinni, hát tessék beírni egy font kávét, egy font cuk­rot, az már csak nem sok, csak éppen annyit, hogy elég legyen téve a tör­vénynek. Isten neki, hogy lerázzam a nya­kamról beírtam azon rovatokba, ame­lyeket megértettem, hogy egy pár napi tartózkodásra jöttem fel a Sváb­hegyre és elfogyasztok itt egy font cukrot, punktum. Nevettem magam­ban, arra gondolva, hogyha valaki valamikor megtalálja ezt az ostoba ívet, azt fogja hinni rólam, hogy valami kanári madár lehettem, aki egy font cukrot fogyasztott el egy nyáron. De biz azt hamarább megtalálták, mint- gondoltam. Négyszer sem nyu­godott le a nap a Disznófő mögött, már a nyakamon volt a következ­mény, ha jól emlékszem a számra, tizennyolc forint fogyasztási adó. Kiszúrtam szó nélkül, örülve, hogy nem több. Hiszen éppen úgy kihúz­hatott volna az érdemes elöljáróság találomra egy nagyobb számot is, mondjuk tizennyolcezer forintot s | akkor nekem legott ki kellene költöz­ködnöm az országból, mert nem bír­nám kifizetni. Igazán hálás voltam, hogy olyan kicsi számot lökött rám az elöljáróság, mert mint a kucséber a zacskójában bizonyosan össze­vegyülve kóvályognak fejében az arit­metika összes számai, nagyok kicsi­nyek vegyesen; milyen szerencse, hogy kis szám jött ki. Az én hálámat még az a körül­mény se gyöngítette, hogy utólago­san megtudtam, miszerint a Sváb­hegy verzátusabb lakói nem fizetnek fogyasztási adót. És az természetes, azoknak van egy varázsigéjük, ami­ről a többi új lakó nem tud. Ok azt írják be a famózus rubrikáiba: Az összes fogyasztási cikkeket Szakái László helybeli kereskedőnél veszem. S ez a varázsmondat megszelídíti a Molochot, a Moloch összecsukja ki­nyitott száját erre a szóra, behúnyja szemeit, mintha szentelt vizet fecs­kendeznének feléje, az elöljáróság el­dobja az ilyen okos vallomást, mert az elöljáróság, tudniillik az első ke­rületi elöljáróság csak a bolondokra utazik. A balek is Szakái kereskedő­től hozatja ugyan az élelmicikkeket, de ő még nem tudja, hogy ezt kell beírni, az egyik rubrikába, nyolc centiméterre a margótól, három centi­méterre a hivatalos ív felső szélétől, a kipontozott lineák harmadikára, s minthogy ezt nem tudja, hát fizessen. Ez a sport, mely a közönség becsapá­sában kulminál, végre is nem éppen szép dolog. De ha az elöljáróság csi­nálja, végre is hivatalos aktus és ha komolyan vesszük, csak egy egyszerű reciprocitás. Bizonyosan vannak em­berek, akik az elöljáróságot is meg­csalják, még talán az elsőkerületit is, tehát egészen méltányos, hogy az elöljáróság is megcsalja azokat, az ő íveivel, akiket lehet. Én abban semmit sem találok. Nem is panaszképpen írom ezeket, tisztelt szerkesztőség, mert kinek pa­naszkodnám? Az elöljáróságok ellen csak megint elöljáróságokhoz fordul­hatnék bélyeges papirokon, próká­torokkal és protektorokkal — Isten ments ettől. Hiszen az igaz, hogy az illető közeg, aki a vallomási ívet viszi, föl is világosíthatná a becsületes fo­gyasztót, sőt az a nyomtatott vallo­mási ív is felvilágosíthatná, — de végre is ez csak az én szempontom (az adófizető önző szempontja) az elöljáróság egészen más erkölcsi szempontból veszi a dolgot: nem igazságot osztogat ő, hanem pénzt szed össze. Így áll feladata magas­latán. Nincs liát nekem semmi panaszom az első keni leli derék elöljáróság el­len, hanem igen is van panaszom a tisztelt szerkesztőségre, mely éppen ezekben a szerencsétlen napokban teszi, világgá, hogy az ország összes foglyait mi ketten esszük meg Jó­kaival. Látni véli az olvasó, amint azokat nagy döcögő társzekereken szállíttatja hozzánk a Svábhegyre Radó Kálmán. A rémület fogott el. Teremtő Is­ten, el vagyunk veszve, ha az első kerületi elöljáróság ezt megtudja. Ha egy font bevallott cukorért any- nyit kellett fizetnem, mit fognak kö­vetelni. tőlem az önök által megszám- lálatlanul odavetett foglyokért? Arra már az Eszterliázy-vagyon se lenne talán elegendő. Beláthatja, tisztelt szerkesztőség, hogy dementirozni kellett a foglyok­ról szóló közleményt s nincs rá eset, ha olajba sütnének is, hogy bevall- jam, még ha igaz lenne is, de mikor mondom, nem igaz. Hagyják, tisztelt uraim, békén azo­kat a. kedves halottakat (tudniillik a kérdéses foglyokat) s ne feszegessék a dolgot, hagyjanak meg engem an­nál az egy font cukornál, amit be­vallottam. Nem olyan ország ez, ahol szabad volna kisütni valakiről, hogy fogolypecsenyét eszik. SZENT GELLERT GYÓGYFÜRDŐ Vízgyógyintézet és napffirdő — ■— j Külön férfi ds nffi osztály Ä legmodernebb berendezés Szakképzett személyzet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom