Budai Napló, 1930 (27. évfolyam, 979-1022. szám)

1930-04-14 / 993. szám

Budapest, 3930 április 14. Ivet nagy közönség hallgatott végig tetszéssel. A választmányi illést Andréka Károly nyitotta meg, ke- gyelettel emlékezett meg Haszmann János választmányi tag korai elhuny­téról, amelyet jegyzőkönyvileg is meg­örökített a választmány és özvegyé­hez részvétiratot intézett. Ezután az elnök meleg szavakkal emlékezett meg arról a legmagasabb kitüntetésről, amelyben dr. Ripka Ferenc főpol­gármestert részesítette a kormányzó úr őfőméltósága. Már a közgyűlésen üdvözölték a főpolgármestert Andréka Károly és Orova Zsigmond dr. bi­zottsági tagok és az elnök megragad­ja most az alkalmat, hogy örömmel üdvözölje ezt az eseményt, azt jegy­zőkönyvileg megörökítse a választ­mány, mely szívvel-lélekkel állt min­dig Ripka' Ferenc mellett és igyek­szik őt támogatni nagy munkájában. A társadalmi béke érdekében kifej­tett nagy munkáját méltatták ezzel a kitüntetéssel a legfelsőbb helyen. — Azután felvették mint új ^ tagokat: Nagy Sándor igazgatót és Weisz Miksát. Majd Rezső Antal ügyvezető alelnök terjesztette elő jelentését a május hó 6-án, 7 órakor megtartandó közgyűlésre vonatkozólag, — Hor­váth Lajos titkár pedig felolvasta^ a Budai Társaskör átiratát a polgár­ság intenzívebb megszervezése ügyé­ben, amely tételeket helyesléssel vette tudománsul a válastzmány. Ezután üdvözölték a III. kerületi elöljárósá­got abból az alkalomból, hogy a Zsig- mond-utca tehermentesítése érdekében megindította a dunaparti nagy köz- í lekedési útnak az építését. Örömmel vette tudomásul a választmány, hogy ezentúl az óbudai izraelita temetőhöz fog közlekedni az autóbusz, amely számára a kitérőt most építik. A bécsiúti villamos ügyében többek fel­szólalására elhatározzák, hogy a köz­gyűlésen is szóváteszik és azután kül­döttséget menesztenek ez ügyben a főpolgármesterhez és a polgármester­hez. Befejező akkordnak maradt az óbudai híd, amelynek sürgős felépí­tése érdekében nagyszabású népgyű­lést óhajtanak összehívni, mert érez­hetővé vált a pestiek agitáció ja az óbudai híd ellen és a Boráros-téri híd mellett. Andréka Károly ugyan érte­sült közvetlenül a minisztertől, hogy a két híd egyszerre épül, de általános az aggódás Óbudán, hogy ismét el­tolják az óbudai híd építését. A Mar- githíd kiszélesítésének kérdése is csak abban az esetben válna aktuálissá, ha az óbudai híd nem tehermentesítené a Margithidat és itt a torlódás a felépí­tés után is megvolna. Óbuda számára igazán létkérdés a híd mielőbbi fel­építése. A fordított város egyik dokumen­tuma, hogy Ybl Miklós a mai Vár­bazár helyére eredetileg szobrokkal díszített kolonádot tervezett, de azt a szakértők ellenezték s financiális okok­ból üzlethelyiségeket kívántak he­lyette. Szakértelmüket mutatja, de megfordított gondolkozásukat is, hogy ezt a helyet alkalmasnak ítélték bazár-sorra. Mikor aztán egyetlen üzlethelyiséget sem tudtak kiadni, mert hiszen sem a Krisztinavárosból, sem a Fő-utcából, még kevésbé a Du­náról nem jöttek ide vásárlók — ak­kor képzőművészeti műtermeknek ad­ták oda. A nagy gondolat így vált törpévé. Iparosok és Kereskedők Köre az I. kerületben (Krisztina-körút 61. szám), e hó 15-én este kilenc óra­kor családi, estélyt rendez, amelyen Kapcza Imre előadást tart Miként közlekedjünk az utcán címen. Az el­nökség vendégeket is szívesen lát. A fürdőkórház ügye nem volt probléma az Árpád-házi királyok ko­rában, mert bőviben voltak ilyenek­nek, amint azt dr. Tausz Béla főorvos értékes tanulmányában kimutatta. Fürdőkórház > olt a mai Rác- és Ru­dasfürdő vidékén. Nevét II. Endre leányától, thüringiai Szent Erzsébet­től kapta s csak a török hódítás alatt pusztult el teljesen. Budavára vissza­foglalása után, 1720-ban ismét kórház (Lazarethum) épült szeplőtlen Mária tiszteletére, kápolnával. Fürdőkórház volt még a mai Margitsziget (akkor Nyulak szigete), amelyről Árpád-házi okmányaink rendkívül gyakran emlé­keznek meg. Még a IV. Béla által alapított kolostor előtti időszakról is, 1278-ban kelt okirat szerint öt rend­nek volt ott konventusa. Ezek közt a johannitáké és a prédikátoroké, akik betegek kezelésével és gyógyításával foglalkoztak. Mint a Szent Margit- legendában olvassuk: boldog Margit maga fürösztötte meg a betegeket és így gyógyította őket. Az akkori Mar­gitsziget sokkal nagyobb volt a mainál — egy falu is volt a területén s az egész szigetet kőfalak védték a Duna hullámai ellen. Csak miután a török hódoltság’ alatt a falak elpusztultak, omladozott, pusztult el lassanként a szigetnek jórésze is. Budán a fürdők és fürdőkórházak már az Árpád-házi királyok alatt igen jelentékeny szere­pet játszottak. Flogy ezek a fürdők — nem számítva a lelkifürdőket, — tényleg betegségek gyógyítására szol­gáltak, azt bizonyítják az akkortájt Magyarország más részein, főleg me­leg vizek mellett épült fürdők és für­dőkórházak is. Hiteles adatok szerint olyan fürdők is voltak, amelyek ma­gántulajdonban voltak és magánosok adták ki egészségügyi célokra. ÚRI SZABÓ, kiváló szabász/ GLASZ Péter, I., Maros-utca 11. Útjavítás. Az tJj Szent János-kór- ház mellett elhúzódó Diósárok-út gya­logút j át a kórház felső részéig mur­vázták, kéri a Svábhegyi Egyesület, hogy ezt a gyalogjárdát' meghosszab­bítani, illetőleg a Diósárok-út bebol- tozásáig, vagyis az erdei iskoláig murváztassa a város, mert a sváb­hegyi közönség ezt az utat veszi leg­inkább igénybe. Budai Napló Acélvázas farmházat téglaszerkc- zettel, egy szobából és verandából álló amerikai rendszerűt már 650 pengőért is lehet megépíteni. Az alá- pincézés légköbméterenként 30 pengő. Az anyagok olyan értékkel biraak, mint a régi téglaházaké, nagyrészben gyárilag készülnek és a helyszínen csak az összeállítás történik, meg a külső és belső vakolás. így három- négy hét alatt be is költözhető. Fel­világosítást ad a Nyugdíjas Közalkal­mazottak Farmtelepítő Szövetkezete, Tóbiás Mihály elnök, Budapest, III., Pusztaszeri-út 43. Mégi uicanevele. Az 1848-i forradalminak nevezett utcák, illetve terek közül a Barátság­sikátor helyét körülbelül a Krisztina­városban lévő mai Sarló-utcával azo­nosíthatjuk, de nem tudjuk a budai terek közé az Igazság-teret, a Nem­zeti-teret és az Egyenlőség-teret el­helyezni. Iratok nincsenek, de a jegyzőkönyvek sem adnak felvilágo­sítást e terek elkereszteléséről, csu­pán Havas József kir. biztos paran­csára adott válaszában említi meg Buda város tanácsa, hogy a fenti terek forradalmi névtábláit eltávolí­totta. A budapesti utcák és terek for­radalmi neveiről, illetve ezek elneve­zéséről a budai ístván-tér, Batthyány- utea és Kossuth-utca kivételével a főváros levéltárában egy árva betű sem emlékezik meg, ami arra enged következtetni, hogy a többi nevek nem a hatóságtól, hanem a lakosság­tól származnak, a hatóság pedig an'y- nyiban ismerte el ezek használatát, hogy a névtáblákat kifüggesztette. A névtáblák pedig ki voltak füg­gesztve, amit a fentemlített válaszirat bizonyít. magyar perzsája, szőnyegjavítása vezet I 1I„ FŐ-UICA 80. SZ. Telefon: Aut. 515-79. Három madáretetőt állított fel a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. a Virányos-Kútvölgyi Egyesület és a Budahegyvidéki Társaskör kérel­mére a hűvösvölgyi villamosvégállo­másnál, ezenkívül a zugligeti végállo­másnál és a fogaskerekű mentén két- két madáretetőt helyezett el. Dr. Csörgey Titusz, a m. kir. madártani intézet igazgatója díszes színes áb­rákkal ellátott 'plakátokat készített, amelyben a kiránduló közönség figyel­mét a madarak védelmére és táplálá­sára felhívja. A hernyókkal, rovarok­kal teli budai hegyvidéken igen ki­váló fontossággal bir az énekes ma­darak védelme és elszaporítása. Re­méljük, hogy a BSzKRT által felállí­tott madáretetők nevelő hatást gya­korolnak a kiránduló közönségre s így ezután nem fogják az énekes madarakat kővel hajigálni, gumipus­kával lőni, irtani, pusztítani. Idővel talán mégis elérjük azt, hogy a villa­mosvégállomáshoz érkező kiránduló közönséget az énekes madarak százai­nak víg dala fogadja. Kívánatos volna, hogy minél többen kövessék a BSzKRT példáját és a téli hidegek idején segítenének a kertek ingyen munkásait megmenteni az éhen való pusztulástól. A bérmálások Budapest területén május 27-től június 7-ig lesznek. Az összes budai templomokban lesz az idén bérmálás, úgyhogy egy plébániá­nak a hívei sem lesznek kénytelenek más templomba menni. üfe PALACK-TEJ J#í Elveszett egyházi kincsek. A ko­ronázó-templom kincseiről, amelyeket II. József parancsára (1785 júl. 10-én) árverésen adtak el — érdekes cikket írt dr. Nemes Antal püspök a Nemzeti Újság-ban. Elmondja töb­bek között, hogy ezek a templomi kincsek a budai városházán lévő ká­polnában voltak, majd a budavári cs. és kir. kamaraépületbe raktározták el őket a feloszlatott szerzetesházak sok templomi kincsével egyetemben. A haszontalannak minősített értéktár­gyak olyan halmaza volt így együtt, hogy az 1785 nov. 15-iki árverésen a vevők ezeket a művészi tárgyakat csak az olvasztókemence szempontjá­ból értékelték. A templomi mise- mondó-öltönyök és az egyházi felsze­relések pontos jegyzéke megvan az 1756. évi kánoni vizsgálathoz csatolt leltárban, mely a fővárosi levéltár­ban'található: ,,Acta Jesuit. Budensis. 19. csomó, 1. szám alatt.” Olvassuk, hogy micsoda gyönyörű, hímzett és gyöngyökkel kirakott casulák vol­tak ott igen nagy számban, a Hunya­diak Corvin címerével s más-más adakozók vagy a szenteknek és Szűz Máriának alakjával díszítve, gyön­gyökben és ékkövekben. Az árveré­sen majdnem mind Becsből jött ke­reskedők voltak, mint Meyer, Rubits, Mertzi vagy pedig óbudai kereske­dők, mint Abrahám, Mózes stb., akik­nek nevei épúgy, mint a fizetett összeg, pontosan fel vannak sorolva az árverési jegyzőkönyvben. így ment veszendőbe sok drága nemzeti kincs, de talán még kitudódik egyik­másikról, hová sodródott idők foly­tán és így esetleg még megmenthető lesz a nemzeti kegyelet számára. Ismert csemege volt már a múlt században is a budai kolbászáru és régente a budai hentesek bejárták az ország minden vásárát, annyira ke­reste azt a hentesárut a magyar kö­zönség. Azután túlszaladt rajtunk Pest az ő kolbászgyáraival és most nehéz küzdelemmel vívják vissza a vezetőpozíciót azok a világotjárt, ki­váló szakképzettségű, budai hentesek, akik között első helyen áll Dinka István, akit a világháború mint hadi­foglyot Oroszországba sodort és ké­vésén múlt, hogy ritka, nagy szaktu­dása révén, ott nem fogták végleg Oroszországban. A háború után haza­kerülve, a Széna-téren nyitott sze­rény keretek között üzletet és becsü­letes munkával csakhamar az elsők közé küzdötte fel magát. A Di.nka- féle hentesáru mind keresettebbé vált, dégei anekdotázó kedvű emlékezései­ért keresik fel. Széchenyi Bálint, Fes­tetics Pál, Teleki István grófok, Búd János miniszter, Rakovszky István volt miniszter, Unkelhäuser báró, a volt Horvát-Szlavón miniszter, fíu- rián, az egykori híres operaénekes, Benedek Sándor, a közigazg. bíróság másodelnöke, a régi politikai nemze­dék kiváló alakjai éppen így jártak és járnak ide cgy-egy kis tereferére, mint Folkusházy volt alpolgármester. Frá­ter Lóránd halála előtt három héttel még kijárt az öregúrhoz. Nagy La­jos, az aquincumi múzeum őre, Sztró- kay Kálmán, az író e sorok írójával együtt sok régészeti kirándulás után tértek be az emberderék vastag mo­gyorófa alá. A Kúria hiún és tanácselnökei (Bochkor Antal, Zsíross, Wester- mayer, Juhász s a fiatal bírónemze­dékből Wámoscher Endre és mások) erdélyi „Flekken”-re gyűlnek össze és beszélgetnek a régi Budáról. Az öregúr egyik fia, István mint főhadnagy szenvedte végig az orosz fogságot, Wladiwosztokban a dán konzul titkára volt. Harctéri betegsé­gébe halt bele néhány éve. A másik fiú, János mészáros, mint nagyapja; ugyancsak jászkúnhuszár volt, mint édesapja. ( Rokonaik a Mayr, Brandstädter, Sterl, Streber és Waldburger csalá­dok. Szelíd, csendes, egyáltalában nem nagyvilági élet folyik itt a régi ház­ban a kétszázéves bútorok között. Egy darabka ittfelejtett budai élet ez, öreges, meghitt, mint a vén temp­lom harangja, mely megszólal, mire öreg polgárok és vén íródiákok ki- hörpintik boraikat s hazamennek. Aludni. Bevilaqua-Borsody Béla. Budisra olsszafosialfiso és a SüőöUegy néu Irta: dr. Siklóssy László. II. Alihoz nem is fér semmi kétség, hogy a svábok a Svábhegyen tanyáz­tak; de melyiken? Ha megtekintjük Fontana János mérnök Buda ostro­máról készített nagy képét, amelyet Nessenthaler 1687-ben Becsben rézbe- karcolt, a Kis-Svábhégyen találunk egy hatalmas üteget, ezzel a felírás­sal: La háttérié dressée sur la Mon­taigne par les Suabes. — E mondat­ban tehát sváb és hegy impozáns mó­don kerülnek egybe, Svábhegy elne­vezésről azonban még szó sincs. De különben is, Jókai kora Svábhegy alatt sohasem a Kis-Svábhegyre gon­dolt,: hanem a (Nagy-)Svábhegyre, ahol a svábok tevékenysége kevésbé volt hatékony; itt csak táboroztak — együtt a többi szövetségessel — a várostromban azonban a Kis-Sváb- negyről tüntették ki magukat. A fel­szabadított nép lelkesedése (!) tehát — logikusan — a Kis-Svábhegyet nevezhette volna el Svábhegynek, ez­zel szemben Haeuffler Kis- és Nagy- Svábhegyről, Károlyi Árpád meg- éppenséggel Kis-, Közép- és Nagy- Svábnegyröl tud. Á Svábhegy elnevezés tehát úgy áll előttünk, mint hogyha azt a nép al­kotta volna meg egy történelmi tény alapján, amelyet a történelmi kuta­tás helyesnek ismert el. Így van-e ez való), an? Ha kissé közelebbről vizsgáljuk a körülményeket: aligha leszünk ezen , a véleményen. A Svábhegy népies elnevezés; sőt nép­szerű is, mert fenn tudta magát tar­tani egyéb hivatalos elkeresztelések­kel szemben. De hol keressük azt a népet, amely ezt a Svábhegy nevet adta? Buda várának és városának polgári lakossága úgyszólván kicse­rélődött; aki az ostromban nem ve­szett el — állítólag hatezer főnyi em­ber — az örült, ha mindenevesztet- ten elköltözhetett, vagy helyben kezd­hetett nyomorúságos életet. Vájjon a piszkos Tabánnak, a nyomorúságos Pestnek s a nálunk csak valamivel különb Óbudának lakosai igyekez­tek-e éppen az ostromló svábok nevét megörökíteni? Alig hihető, már csak azért sem, mert a hadállások titkait az időben sem siettek a hadvezérek a polgári lakosság orrára kötni, külö­nösen nem egy olyan leromlottéra, amilyen akkor a dunaparti település volt. De ha a lakosság ismerte volna a keresztény seregek hadállását, aligha lett volna benne annyi történelmi ér­zék, hogy megdicsőíteni igyekezzék a svábok nevét, akik szintén resztvet­tek Buda háromnapos kifosztásában. A Sacco di Roma színhelye most a budai vár volt. Három napig tartott a szabad zsákmányolás az égő város monstr e-fáklyája mellett. Rommá, üszőkké és rothadássá lön királyaink székhelye, melyet a török másfélszáz év alatt nem tudott annyira tönkre tenni, mint a felszabadító seregek három nap alatt. Ma köteteket szen­telünk a felszabadításnak és csak somokat a feldúlásnak, de vájjon az az ottragadt nép, avagy az odacsalo­gatott bevándorló, amikor belefogott a borzalmas romokból való újéletkel- tés gigászi munkájába, azon törte-e a fejét, hogy megdicsőítse azokat, akik részesei voltak a pusztulásnak? Legkevésbé származott az efféle elne­vezés a magyarságtól, amelyet — amint erről az ostrom után ott járt Tollius holland tudós tanúskodik — még csak a várba sem engedett fel az oda befészkelődött bécsi uralom. A sváb egyébként nem volt sem jobb, sem rosszabb, mint az egyéb német sógorság. Talán még jobb is volt. Jó volt harcosnak és jó volt te­lepesnek. Sváb földről számosán jöt­tek az ostrom után Buda és Pest vá­rosába, de jöttek Buda elpusztult környékére is. A környék pusztulása azonban távolról sem volt oly ijesz­tő, mint magáé a királyi városé. Az erdős, barátságos vidék termékeny földével bírt annyi csábító erővel, mint az üszkös város. Ide a szeren- csétpróbálók, oda a szerény, de biz­tos megélhetést keresők mentek. így esett, hogy Budának a hegyekentúli tőszomszédaiban a középkorban léte­zett, de a török hódoltság alatt el­pusztult községei, még pedig egyfe­lől: Alkesző és Félkeszö, másfelől (megközelítőleg) Sasad község he­lyén sváb községek keletkeztek: Bu- dakesz és Budaörs. E községekben intenzív egyházi élet is fejlődött ki. Különösen vonatkozik ez Budakesz- re, melynek határában Mária Makkon a Trinitarius rend zárdát és templo­mot építtetett. Ennek romjaihoz mai napig szívesen rándulunk ki. A Svábhegynek a hős svábokról való történelmi elnevezése tehát sem­miesetre sem történhetett meg a Buda -visszafoglalását közvetlenül követő időkben. Évtizedek múlva nem lett volna ennek akadálya. Az akkori vá­rosi tanács szelleme azonban nem volt ilyen magasröptű; még kevésbé volt ilyen a polgáriság szelleme. A Svábhegy ezenközben magától elne- veződött a svábokról. Hogy utóbb miért kellett ennek az elnevezésnek romantikus, történeti magyarázatot adni, annak oka az, hogy ezt a na­gyon megszeretett, kedves helyet rehabilitálni kellett. RUDAS FÜRDŐ ra dioaktiv h 5f o r r á s GÖZ~ ÉS KÁDFÜRDŐ FEDETT USZODA pesti üzemek is keresték az áruját s végül arra szánta magát, hogy itt, Budán, az Iskola-utcában, hentesáru- gyárat alapít, a saját tervei szerint rendezve azt be a legmodernebbül. A tisztaságra talán egész Budapesten nem ügyelnek annyira, mint a Dinka- féle hentesárugyárban, ahogy azt az ellenőrző hivatalos közegek is öröm­mel állapítják meg, minden vizsgálat alkalmával. Külön helyiségek szogál- ják a főzést, a füstölést, a hűtést, a sózást és a feldolgozást. Modern gé­pek aprítják, törik, zúzzák a külön­féle, szinte még élő, friss húsokat, hogy a jógyomrú embernek lácsurran a nyála. Es oly tömegekben készül ez az ínycsiklandó hentesáru, ami Buda számára túltermelés volna, ha nem látná el vele Pestnek is legelőkelőbb vendéglőit és füstölt húsféléket áru­sítók üzleteit. A gyár cégéréül szol­gáló iskolautcai, hentesüzlet a maga ragyogó tisztaságában a legjobb ajánló levél és a leggusztiózusabb reklám. Jó gyomrú ember ott alig megy el, hogy be ne térjen. Ezt az üzletet és a gyárat Dinka István maga vezeti, míg a szénatéri piacon lévő üzletet gondos felesége, aki. a hi­vatalnoknői keserű sorsot és íróasz­talt váltotta fel derült kedéllyel a székálló asztallal, mint férjének hű­séges segítőtársa. A MÁV, mint az elmúlt esztendő­ben, úgy az idén is április 5-től kezdve életbeléptette a hétvégi menet­térti, félárú jegyeket. A menettérti jegyek a vasár- és ünnepnapokat megelőző hétköznap 12 órájától a va­sár- és ünnepnapot követő első hét­köznap 12 órájáig, kettős ünnepek alkalmával a második ünnepnapot követő első hétköznap 12 órájáig ér­vényesek. Útmegszakítás nincs meg­engedve, kivételt jelentenek a bala- tomnenti állomások. Az Emericana Flavia korporáció­jának szombaton este népes kiskáp- talani iüése volt a Központi kávéház különtermében. Korányi Miklós dr. a katolikus szellemnek a gazdasági és hiteléletére való hatásáról, ft. Kálié János pedig a szabadkőművességről tartott igen érdekes, lebilincselő elő­adást. ERDÉLYI ÉTTEREM 8., Kors ucca ÍO. Valódi erdélyi specialitások: Flekken, Hereintokány, Vargabéles, . Kürtöskalács, Fatányéros stb. stb. Nyáron gyönyörű, családias kerthelyiség. „ Üzletvezető öív. Csiszár Józseiné a Tisztv. Kaszinó v. vendéglőse üveg és poreellán-árukban GÁL LAJOS Budán II., Széna-tér 7 vezet Tisztviselők nagy árkedvezményben részesülnek. Kedvező fizetési feltétel HUJíÉtl CUKORKÁK Kopfmann Jánosnál l„ Krisztina kőrút 91 I!., Margit körút 36 Sfáhihnr! Minden szakmabeli ügyben uUIylltUi forduljon a régt jóhírű céghez t, Logodl ..»Béres Härten T«L: 530-31 sak egyszer vásároljon DinSca-féSe SeavirslH! Mindig azt fog kérni. Gyártja: DINKA ISTVÁN hentesárugyára I!., iskoia ucca 40 Telefón: Aut. 549-58. Fiók: Széna i éri piac. ^DROHASZKA I szőnyegkereskedő ESBSHBMI., KRISZTENA-KŐRÚr 32 wasafflSE» TELEFÓN : AUTOMATA 502-16 Magánfelektől vásárolt valódi perzsaszőnye­gek jutányos árban. Gcp- és futószőnyegek nagy raktára. Kedvező fizetési feltételek FRANCIA-HAGiAR ELEMI ISKOLA II. KBBÜ1BT, BIMBÓ UCCA 9. sas. Igazgató: DB. BYPOSS HATAT, IN. Rendes tanulóknak államérvényes bizo­nyítványok. Bármely Iskola 6—13 éves tanulói és leánykái részére francia játékdélutánok. Kezdőknek és hala­dóknak két-kétórás teajourok, francia társalgás keretében. Kérjen kimerítő prospectust. SZENT CtELLÉET GYÓGYFÜRDŐ Vízgyógyintézet és napfürdő--3--­Kü lön férfi és női osztály R legmodernebb berendezés Szakképzett személyzet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom