Budai Napló, 1930 (27. évfolyam, 979-1022. szám)

1930-04-14 / 993. szám

Budai NaplŐ melléklete a 993. számhoz, A BUDAI POLGÁRI FRONT A Községi Polgári Pár*: Ripka Ferenc, Kozma Jenő és Becsey Antal megoldották a gazdasági válságot! - Megszüntetik a nyomort! — Csökkentik a munkanélküliséget: — Buda ifjúsága Bethlen zászlajára esküdött! — Tömeges belépés a Budai Társaskörbe Nagyszabású tagavató ünnep a Budai Vigadóban! Az új községi törvényjavaslat, mely évtizedekre szóló új alkot­mányt ad Budapest székesfőváros­nak, sorompóba fogja állítani a polgárságot, amelynek uralmát ebben a városban ez a törvény csak úgy tudja biztosítani az ide­genből átplántált szélsőséges irányzatokkal szemben, ha a pol­gárság öntudatra ébredve, egysé­ges sorokban vonul fel a válasz­táskor. És mintha ez a tespedő polgári öntudat végre lángra lob­bant volna, oly hatalmas, nagy demonstrációban' nyilatkozott meg most, amikor éppen a polgárság érdekeinek védelmére megalakult KÖZSÉGI POLGÁRI PÁRT ha­talmas erőgyarapodásának jeléül, százával avatja tagjai sorába az új tagokat, A BUDAI TÁRSASKÖR, ahon­nan hat év előtt Ripka Ferenc dr. zászlóbontására, gróf Bethlen Ist­ván miniszterelnöknek, a magyar nemzet világszerte elismert vezé­rének hatalmas szózatára meg­indult a polgárság szervezkedése dr. Kozma Jenő politikai vezérlete alatt, aki mellé odaállottak Buda kiváló fiainak legjobbjai és a párt gazdasági intézésének vezetését vállalta Becsey Antal, — ülte e I hó 10-én újabb nagy térfoglalásá­nak ünnepét, 200 új tagot avatva a kaszinó zászlaja alá. A mai tespedő korban, a lelkek csüggedése idején, mérföldes lé­pést jelent ez a szám és harangszó­ként kell, hogy hasson a polgárság nagy tömegeire, utat mutatva szá­mukra az új és a jobb jövendő felé. Végre győzött Ripka Ferenc köz­életi puritánsága, — Kozma Jenő politikai felkészültsége és — Be­csey Antal gazdasági tudása. A polgári vár bástyáit megszáll­ják az új rohamcsapatok, hogy fiatal lelkűk egész lelkesedésével megvédjék azokat az idegen áram­lások betörése ellen és biztosítsák a várfalakon belül annak a pol­gári munkának nyugodt folyását, amely egyedül vezet a jóléthez és a boldogsághoz. Ez a harcra kész fiatal gárda őrzi meg Buda nagy nemzeti hagyományait, amelyek nélkül Pest csak szürke mása vol­na Európa nagyvárosainak és amelyek nélkül ez a hatalmas vi­lágváros hiába várná, hiába ke­resné a magyar nemzet szeret étét. A Budai Vigadó nagyterme szorongásig megtelt ünneplő, lel­kes közönséggel, azzal a ragyogó­szemű budai fiatalsággal, amelyet nem nyűgöz le a nehéz idők gond­ja, hanem megdobogtatja a szívét a nemzet és e város szebb jövőjé­ért induló harc és küzdelem. így lesz majd Budapest újból a magyarság nemes erőinek nagy központja és benne a nemzetőrző torony: — Buda! A társasvacsora titán Oszoly Kál­mán háznagy üdvözölte a vendégeket és fölkérte Ripka Ferenc dr. főpolgármesteri avató beszéde elmondására, aki ez­után a legmelegebb ovációk között emelkedett szólásra. Ünnepe van ma — mondotta — a Budai Társaskörnek, nagy ünnepe, mert minden kaszinó, életében az a jelentős nap, amelyen erőben gyara­podni. A BUDAI TARSASKOR tag­jainak száma pedig a mai napon 210 taggal szaporodott. Ezt az új gárdát köszönti és avatja a budai zászló alá, amelyért mindnyá­jan vállvetve harcolunk. És örömmel avatja ezt a díszes új gárdát, amely­hez joggal fűznek nagy reményeket és azért helyénvalónak találja a kölcsö­nös bemutatkozást. Elmondja, hogy mi ennek a társas­körnek a céljai A Budai Társakömek a megalakí­tására annak a szüksége vezetett, hogy konzerváló helyet biztosítsunk a budai polgári erényeknek, amelyek nemes hagyományokból fakadnak. Távol áll tőle az osztály politika, célja a polgári erények megerősítése és fejlesztése, ami nem osztálypolitika, mert ez soha­sem történhet egyes osztályok kárára, csak előnyére. Szükség Volt ilyen irá­nyú politikára, mert a polgári erénye­ket támadja az az irányzat, amely­nek se 'istene, se iiazája és amelynek egyetlen célja és törekvése az, hogy a polgárságnak ártson. Pedig ez a polgárság a törvényeknek és a rendnek őre és így a sza­badság megvédője; — ez a nem­zetfenntartó elem s így az embe­riségnek a jótevője, mely a pol­gári munkának köszönheti a kulturális és a gazdasági élet fejlődését. Elsőrendű kötelességünk a polgárság megerősítése, amely most nagy vesze­delmekkel került szembe. A nemzet­közi tőke hatal omratörése s a nemzet­közi munkának a forradalmak felé való törekvése két malomkő közé állítja s felőrléssel fenyegeti a polgári rendet, ha nem tudjuk azt kellően megerősíteni. Azt reméli és ebben nem is szabad csalatkoznia, hgy ez a 200 új tag ebben a munkában és ebben a küzdelemben fog minket megerősíteni. Van rá komoly oka, hogy nem fogunk csalódni, mert az új tagoknak túl­nyomó nagy része a Budai Torna Egylet tagja s ezt a nagymultú régi egyesületet mi budaiak jól ismerjük és nagyra értékeljük azt a munkát, mely annak révén a társadalmi élet minden irányában érvényesül. Ennek a munkának rendkívüli befolyása van az egyén jellemének kialakulásában és beoltva ezt a Budai Társaskörbe, rendkívüli hatásokat fog kiváltani. Ezek az új tagok hozzá vannak szokva, hogy ne protekció révén érvényesül­jenek, hanem a saját munkájuk, a saját erejük révén. Ezt az erőt ajánlják ők fel ahhoz a munkához, amely itt folyik a polgár­ság érdekében, mely nagy erőpróba előtt áll és éppen azért nagyon becses ez a megerősödés, mely ennek az új 200 tagnak belépésében nyilvánul. Fel kell ráznunk a tespedő polgári társadalmat, amely szereti ezt a gyö­nyörű várost, amelynek szívében él a vallási erkölcs, de ha ezt tettekkel kell bizonyítania, akkor mindig nagy erő­feszítésbe kerül ennek a megnyilatko­zásnak a kivívása. Pedig ha nem sike­rül felráznunk a polgárságot közöm­bösségéből, elveszítheti vezető szerepét. Ennek a polgárságnak van ereje és elhatározása, hogy elutazzon Svájcba, hogy beutazza Európát, de arra nehéz rábírni, hogy három esztendőben egy­szer elmenjen az urnákhoz. Mégis rá kell bírni arra, hogy ezért a világszép városért hozza meg ezt az áldozatot és teljesítse polgári kötelességét. . Az új bajtársaknak kell meg­értetniük a polgársággal, hogy hiába vágyódik egy szebb Buda­pest, egy boldogabb Magyar- ország után, ha nem viseli az odavezető út fáradalmát és ke­resztjét. Fia vezető szerepét meg akarja tar­tani, akkor önzetlenül dolgoznia és áldoznia kell a közért. A nagy szám­ban jelentkezett új tagok sportban edzett, kemény legények, akik ha kell állják a közelharcot és nem dőlnek be a demagógiának. Nem fognak hitelt adni azoknak, akik erényről beszél­nek, de ezt a maguk éleiével sohasem tanúsították, — nem fognak hinni azoknak, akik valláserkölcsöt hirdet­nek, de egész életük szöges ellentétben állott ezzel, — akik konszolidációt prédikálnak, de mindig a zavarosban szerettek halászni, — mert ezek kö­zönséges demagógok. Csak az beszél­het ezekről az eszmékről, aki a maga múltjával és életével igazolni tudja azokat. Ezek az álapostolok a mi tiszta makulátlan zászlónkat is állan­dóan támadják és egyéni gyanúsítá­soknak volt kitéve a nemzet vezére is, akit minden áron szeretnének elked­vetleníteni, pedig éppen a harc ne­veli azt a vezért, aki állja a harcot. A harcban kell megedződnie az új ta­goknak is, mert az ő sorukból kell nevelni azokat az utódokat, akik ve­zetni fogják a fővárosi polgárságot. A budai tornászok jelszava különben is az, hogy: — Ép testben, ép lélek! — és ha a magyar közéletnek és a ma­gyar társadalomnak ép lesz a lelke, kigyógyulunk minden baj­ból úgy városi, mint országos vonatkozásban. Ez fogja valóra váltani a mi imádságos remé­nyünket a szép, a nagy, a boldog Magyarországot. Őszinte benső örömmel köszönti a Budai Társaskör 200 új tagját és azt kívánja, hogy érezzék magukat ott­hon ebben a körben, forrjanak össze vele szívben és lélekben és vegyék ki a részüket az itt folyó, a polgárság érdekeit szolgáló, nemzetvédő munká­ból. Segítsenek viselni a közélet ke­resztjét,, mert ezen az úton, amelyen eddig eljutottunk, elérkezünk a meg­váltás földjére is! A társaság állva ünnepelte a fő­polgármestert és a meg-megismétlődő taps és éljenzés után állott szólásra a budai sportoló ifjúság vezére, a tagavató est szervezője, Petracsek Lajos dr. ügyvéd meghatva és elfogulva szólal fel és mond köszönetét az elnöknek, az új tagok nevében azért a mély, gondola­tokban gazdag, bölcs és gyönyörű avató beszédért. Az elhangzott felhí­vásra ők is igyekeznek bemutatkozni. Régi időkre kell visszatérnie, 'mert már 17 éve annak, hogy mint fiatal jogi doktor került dr. Kozma Jenő ügyvédi Irodájába. A világháború ha­marosan elszólította onnan, de az ösz- szekötettés közöttük nem szakadt meg, a barátság szálai pedig mind erősebben fűztek őt Kozma Jenőhöz, most pedig idők múltán, mint két férfi állanak egymás mellett az élet­ben. Huszonegy éve dolgozik köz­érdekű ügyekben, de nem politikai téren. Most azonban, amikor érzi, hogy tud szolgálatot tenni és tud hasz­nálni azoknak a céloknak, melyeket dr. Kozma Jenő képvisel, felajánlotta neki politikai téren is szolgálatait. Az első feladat, amivel Kozma Jenő megbízta, a Budai Társaskör nagyobb- arányú kiépítése volt. Azt látta azon­ban, hogy a fiatal korosztályok jófor­mán teljesen hiányzanak a Társaskör­ből, mert a fiatal generáció a világháború­ból fáradtan jött haza és nem voltak összeköttetései. 1920- ban politikailag megszervezkedtek azok, akiknek már 1914-ben is meg­voltak a politikai összeköttetéseik. A forradalmi idők nem voltak alkalma­sak az ifjúság bevonására s az elmúlt 10 év alatt a helyzet nem sokat vál­tozott. A fiatalabb korosztályok ér­deklődése teljesen hiányzott és a lel- keknek passzivitása azt hozta magá­val, hogy a polgári társadalom 30 száza­léka nem szavaz le a választá­sokkor. Az évek folyásával mindig többen és többen kerültek a passziv zónákba és ezek számára rejteget a mai gazdasági és politikai helyzet nagy veszélyt. A világgazdaság krízise nyugatról, az orosz bolsevizmus politikai válsága keletről nehéz viszonyokat teremtettek, amelyek meghozták a fiatalok balrafordulásának veszélyét. Ezt pedig meg kell akadályozni. Más pártoknak vezérei hangoztat­ták, hogy a jövő választás a szélső baloldal és a szélső jobb oldal harca lesz. Ez a politikai hisztéria tana, annak a politikai hisztériának a tana, amelynek eredményeit átszenvedtük 1918-ban és 1919-ben és ez az unintelligencia tana, mert nem kell intelligencia ahhoz, hogy valaki üres jelszavakat követve, csatlakozzék valamely szélsőséges irányhoz. De intelligencia kell ahhoz, hogy valaki a középen találja meg a politikai meggyőződésének alapját. A politikai mérlegnek egyen­súlyban kell állani, mert ha túlsókat tesznek valamelyik oldalára, a mérleg fel fog billenni és reakciójaképpen a másik oldalra kell sok súlyt tenni, hogy a mérleg vissza­billenjen. A politümi bal- és jobb­oldali kilengések veszélyeit ismerjük, azokon keresztülmentünk és nagyon jól tudjuk, ha nincsen tartós egyensúly, akkor nincs boldogulás, nincs jó­lét és nincs gazdasági fejlődés. Ezt a politikai gondolatot képviseli Bethlen István gróf miniszterelnök, ezt a gondlatot képviseli Kozma Jenő dr., mint a Polgári Egység Pártjának elnöke és ezt a gondolatot képviseli a Budai Társaskör és elnöke, Ripka Fe­renc dr. Ehhez a gondolathoz csatla­kozott ő és csatlakoztak barátai, ami­kor eljöttek a Budai Társaskör-be és ebből az alkalomból a régi tagokhoz azzal a kérelemmel fordul, fogadják az új tagokat szívesen, barátsággal, — egyesítsék a régi erőket az új erők­kel. Felajánlja ezennel barátai és a maga munkáját a Társaskör céljainak szolgálatára és ebben az ünnepélyes pillanatban fogadalmat tesznek, hogy az El­nök kezében levő zászlóhoz hivek maradnak. Nem feladata, hogy programmot ad­jon, mert csak egy feladata van, amit Kozma Jenő barátja bízott rá: — az I. kerület politikai megszervezése. Azzal szeretné elindítani a politikai szervezkedésnek mozgalmát, hogy száz darab belépési nyilatkozatot oszt szét új tagtársai között, hogy mind­egyik legalább egy-egy új tagot hoz­zon a Társaskörbe és mához egy hó­napra újabb száz tag avatását ünne­pelhessük. És írják össze azokat a Sza­vazókat, akik a Polgári Pártra haj­landók szavazni és akkor rövid időn belül ezer és ezer új szavazót fog ajándékba adni pártvezéreiknek. Ehhez a munkához kéri a Budai Tár­saskör régi tagjainak közreműködé­sét és meggyőződése, hogy a közös munkában és a közös harcban össze­olvadnak, összeforrnak a régi s az új tagok és szent a mggyőződése, hogy a küszöbön álló harcból ez a párt fog győzedelmesen kikerülni. A Budai Társaskör győzelmére és elnökének, Ripka Ferencnek egészsé­géibe üríti poharát! A nagy sikert aratott beszéd való­ságos tapsorkánt váltott ki, főleg az új tagok részéről, de az öregek is lel­kesen üdvözölték az új rohamcsapat vezérét. Utána Kozma Jenő dr. országgyűlési képviselő szólalt fel általános figyelem között, mely az ő felszólalásait mindenkor kíséri. 1920-ban, a puccsok idején járt az Attila-utcában és benézett a Budai Torna Egylet helyiségébe, ahol egy polgárőrséget talált fegyverrel a ke­zében, mely kész volt megvédeni, ha kell élete árán is a polgári érdekeket. És most is itt áll ez az őrség lábhoz tett fegyverrel, harerakészen a pol­gárságért. Mert nemzeti erőben min­dig elölj árt a Budai Torna Egylet és ma is egy új rohamcsapat állott ki teljes harckészséggel, amelyet legyőz­ni nem lehet. A társaskörben a mai nappal, a városházán az új fővárosi, törvény megalkotása után, az ország­ban pedig Hága után új éra követ­kezett és a most alakuló új helyzet küszöbén elmondja azokat az indító­okokat, amelyek őt Ripka Ferenc mellett a polgárságért való harcra késztették. Az új fővárosi törvényt, amelynek célja egy boldogabb Bu­dapest megteremtése, most fejezték be, új keretet teremtettek ezzel, amely­nek betöltésére a fiatal generáció van hivatva. Kemény harcok árán a ge­rinces öregek megalkották ezt az új keretet, de az ő szavuk csak a meleg polgári otthon lehetőségét védi és csupán harc volt a fiatalságért. A ma,i helyzetben a gazdasági kérdés a döntő és ezt a kérdést kell megoldani, mert sehol sem látott olyan gazdasági program­mot, mely ezt a féltett házi tűz­helyet melegebbé tette volna. A rapszódikus gazdasági program- mok alapján nem lehet elindulni. Egységes gazdasági programmot csak Olaszországban lát, ahol viiul a pol­gári erény és ennek nyomán a gazda­sági, élet, ahol van elegendő pénz, munka és boldogság. Azt a tanulsá­got szűrte le ebből, hogy az egyesü­lésben és egységességben van az erő és a hatalom. Boldogan látja, hogy Magyarország vezérlő _ államférfia, gróf BETHLEN ISTVÁN minisz­terelnök (lelkesen felharsanó éljen­zés) most Mussolinihoz indult, mert ez a találkozás és az ott látott gazda­sági helyzet nagy hatással lesz a mi­niszterelnökre. Olaszországban meg­teremtették a lelki egyensúlyt és ezen az alapon a nemzeti, egységet. Ott ma lelki diktatúra van. Mert nem kell mindenkinek vezérnek lennie és nem kell mindenkinek pártot alakítania, hogy egyéni hiúságát kielégítse. Az utóbbi pártalakítások min­dig csak valamely vezérségre vágyónak egyéni céljait szolgál­ták, pedig az országos politiká­ban, de a városi politikában is, csak az összefogó egység és a polgári erény győzhet. Az elmúlt tíz esztendő alatt fegye­lem nélkül éltünk, de a tornászokban van fegyelem. Ö is áldja az Istent, hogy katona volt, mert ott szerezte a fegyelmet, amely erőt ad az egyén­nek, a pártnak és a polgárságnak is. A tőkét most a jelszó-politika ül­dözi, de akik támadják a tőkét, el­felejtik, hogy tőke nélkül nincsen munka, nincs fejlődés, nincsen ipar. Foly­ton a külföldi tőke behozatalát sürgetik, mely azonban csak ak­kor válik az ország hasznára, ha kellően beruházva, többet jöve­delmez, mint a tőke kamatát, mert ha nem jövedelmez többet, mint ezt a kamatot, amit fizet­ni kell érte, akkor nem kell a külföldi tőke. A gazdasági hely­zeten csak organikus szervezke­déssel lehet segíteni és ez a se­gítés első feltétele: — a bizal­mi krizis leküzdése. Ma a tőke senkiben sem hisz, a ban­kok senkinek sem hiteleznek, mert bi­zonytalan, hogy a tőke megtérül-e 1 Trianon dacára bele tudunk kapcso­lódni a Nyugat tőkeképző munkáj ába. Nagy gazdasági tévedés a szociálde­mokrata párt által hirdetett kíván­ság, mely a munkanélküli-segélyezést

Next

/
Oldalképek
Tartalom