Budai Napló, 1930 (27. évfolyam, 979-1022. szám)

1930-12-25 / 1022. szám

Budapest, 1930 december 25. Fhitfsi Warrt.ö veszd MACtYAE MAeTBMIfBSSSTSSI E, T. BUDAPICS1 —MONOI* Mono rí magkorotkodéso: Budapest, IV., Kossuth Lajot-u. 3. Telefon: Aut, 360-60 képes föérjegysék és nagyban! árajánlat Ingyen és b^rmentvo RÓMAI FÜRDŐ ÓBUDA—AKVINKUM Kitűnő konyha. — A források napi hozama ióo.ooo hekto­liter radioaktiv thermálviz A szentendrei HÉV vasútnak, a MFTR hajóknak és az ÚJPESTI átkelő propellernek állomása Itthon vagyok I. Megyek, megyele az országúton, Az ismerős fák üdvözölnek. Korhadtak már és meghajolták, De leveleik üdék, zöldek. Megvannak mind, glédába állnak, Mint valamikor réges-régen És hajladoznak, integetnek A jó pajtás felé serényen. Ti édes, szép, hazai szent fák, Hogy csókolnák minden levélkét ! Ti hozzátok most vissza nékem Gyermekkorom gyönyörű képét. Mikor a fejem barna volt még S a lelkemben száz vágy tanyázott S ott szunnyadtak a messze ködben A fájdalmak, a csalódások. Ti édes, szép, hazai szent fák Csak hajladozzatok fölöttem : Hadd érezzem százszor meg százszor, Hogy hazajöttem, hazajöttem. Ó ! 'már látom amott a házak Apró sorát, . . mind hófehérek, Muskátli van az ablakokban És odabent sok tiszta lélek. Amott a templom, ott a papiak, Be gyönyörűek, ó ! be szépek ! Én jó apám, innen tanitád Istenre a te jámbor néped. Közöttünk is itt osztogattad Pazar módon a csuda lelked, Apám látlak, telkemmel látlak És látlak jónak, nagynak, szentnek. II. Kis templomnak tornyában állok És nézem a lenti világot, Gyönyörködöm : milyen csodaszép Mely elém tárul olt, a kép. Mérföldnyi sík, rajta tarka szőnyeg, Ezer virága a mezőnek S a sík után nagy komolyan Hömpölyg a királyi folyam. Óla Duna. . . szép, kék vizében A nap sugára fürdik éppen S a túlsó oldal bérceit, Csobogó habok rengetik. A túlsó oldal távlatából Egy-egy torony ki-ki világot, Csilló szemekkel nézem én : Dömös amott, ott Zebegény. Szememre most bús ködök szállnak : Ott Szob... és vége a hazámnak !. . . Meginog a torony velem : Én istenem, én istenem !... III. Itt minden házban vártak engemet, Itt minden ember igazán szeret, Orcája szép, piros rózsáival Mosolyg rám öreg, fiatal. Itthon vagyok, ez a hazai rög, A vágy utána végetlen, örök, Vágyam pihen most, a lelkem ragyog : Itthon vagyok, itthon vagyok !. . . Gesus Dániel. j szivárogjon, a lakásba. A Szentendrei- j úton levő óvodába topogó apró gye- I rekeket úgy kell péha a sárból ki- I emelni. Az esővíznek nincs lefolyása | s a mélyebb kertekben arasznyi ma- \ gasan áll és rothasztja a veteményt, : beszivárog a pincékbe és felszívódik ; a falakba. — A környék érdekelt- I sége most készül tömörülni, hogy ér- ! dekeit megvédje. A névtelen város­részt Akvinkumnak szeretnék nevez- | tetni és sérelmeiket felsorolva, memo- ; randumot készülnek a polgármcsLer j elé terjeszteni, hogy legalább a rc- ! ménységük legyen meg, hogy ezt a le- j heteiden állapotot mégis megszünteti ! a város. — Ezt írta a Budai Napló I 8 év előtt, de így van most is. Elátkozott városrész az, mely Óbuda csúcsán a Filatorigáttól északra terül el. Az őszi esőzések ide­jén mocsárrá lesz és elátkozza életét, aki ott lakik és onnan jár be a város­ba. Nem milliomosok laknak ott, ha­nem derék iparosok, akik megtakarí­tott garasaikon még a háború előtt vásároltak ott kis kertet, építettek apró házakat abban a hitben, hogy ez a rész is Budapest világvároshoz tar­tozik,, ez is a városház gondozása alá esik. Keserves csalódás érte szegénye­ket. Ennek a városrésznek nincs gaz­dája. Itt nincs út, nincs világítás, nincs víz, csak mérhetetlen pocso­lyák, csak feneketlen sár és mindenki maga talieskázza háza elé a salakot, hogy a trágyalével kevert esővíz ne B. U. É. K. ÖSSZES VENDÉGEINEK ÉS BARÁTAINAK WINKLER ANTAL a Fő utcai „3 veréb" tulajdonosa Nemzetközi fürdó'központ Tizenkét év előtt írta nekünk már dr. Lendl Adolf az aláb- | biakat: | Eddig elégtelenül és rendszer- ( télén módon folyt a fürdőink is- í mertetése a külföldön. Pedig ér- ; deliében áll a fővárosnak, hogy a I városi fürdők egymásután kö- I vetkező kiépítését kövesse a ter- í jedelmes ismertetése e vállalatai- ! nak. Ez okból ajánlatos volna í üzleti szellemben vezetett íürdő- : hivatalt, mondjuk Fürdő-Központot ! létesíteni, amely az összekötteté­seket az egész országgal, de fő- i ként a külfölddel keresné és fenntartaná. Életre való tervet hallottam erre vonatkozólag, mely az idegeneknek előkelő ka­szinót szán internacionális jelleggel. Ennek tagjai volnának a kül­földi fürdővendégek, a külföldi államok és érdekeltségek kép­viselői, természetesen hivatalos és nem hivatalos magyar előkelő­ségek és a magától jövő mind­azok az érdekeltek, akik a kül­földiek között akár üzleti, akár más ismeretségeket és érintke­zést keresnek. Fényes berende­zésű palota álljon a rendelkezé­sükre, ahol nemcsak megfelelő társaságban időzhetnek, hanem sokoldalú kényelmet találnak. Tájékoztatók, idegenvezetők, fo­gatok; termek, kisebb helyisé­gek, kellemes berendezések, sőt hangversenyek az étkezőben stb. Terjedelmes városi szálló lehet­ne ez a palota, amely éppen a külföldi vendégek s illetőleg a budapesti fürdők kedvéért épül­ne. Kétségtelennek tartom, hogy ennek legmegfelelőbb helye a budai oldalon volna; a Böbrentei-tér közelében, esetleg a Rudas-fürdővel kap­csolatban a Dunaparton, ahol a legforgalmasabb közlekedés kö­zepette mégis a fürdőváros csöndje és minden kellemetessége megtalálható. # 1921-ben írta a Budai Napló: Budapestnek lehet rövid időn belül óriási idegenforgalma anélkül, hogy ebből Budának a legcsekélyebb rész jutna. Magunknak kell azokat a módokat és eszközöket megtalálni, amelyek az idegenforgalom egyrészét Budára irányítja. Ez csak egy példa, de így vagyunk az egész vonalon. A pesti oldal várható nagy ipari fel­lendülése mellett, a budai kézműipa- ros minden kiváló képessége mellett is a pusztulásnak indulhat. A Duna- központ, az új kikötő, az átmenő vi­lágkereskedelem lekötése révén, meg­lepő arányokat ölthet a város keres­kedelme és Buda kereskedői mégis gonddal küzdő szatócsokká válhat­nak. A nagy idegenforgalom nagy arányokban fejlesztheti Pesten a vendéglős ipart, a budai vendéglők mégis konghatnak az ürességtől, mert az idegen egy órára átszalad Budára, megnézi a Várat, szétnéz onnan a hegyvidék felé, a Halász- bástyáról gyönyörködik Pest pano­rámájában és még egy j óravaló tíz­órai uzsonnát sem vesz Budán. Ma is csak vitatkozunk e kérdés felett. Á várbeli elöljáróság­számára, hozzáférhetőbb helyen megfelelő palotát terveznek. Ezt a középületet valami speciális magyar zománccal kell fölépí­teni, hogy a dicsőséges nagy múltnak ez is egyik szószólója legyen. Nagy nemzeti létünknek ezzel kőbe vésett emléket épít­senek, ami alig jár nagy költ­ségtöbblettel, de segítene meg­adni a nemzeti karaktert Budá­nak. Az épületről írta nekünk dr. L e c h n e r Jenő, a zseniális műépítész tanár a következőket: A várbeli előljárósáai épület egy­kor Buda város városházépülete volt 1692-ben épült az ostrom után Cere sola Venesio császári építész tervei j szerint. 1723-ban leégett s akkor, mint egy felirata is megerősíti,- Kair Mátyás építőmester által újjáépült. 1774-ben Neppauer Máté építőmester emeletet épít reá. Külső architektú- j rája ennek a kornak ízlését viseli, i akkor épült csinos barokstílű lépcső- ; háza is. Sarokerkélyein a legutolsó restaurációig táblák voltak. A keleti I sarokerkély felirata: „DoMVs VtILItatl pVbLICae resta j iVrata”, alatta: „sub umlera alanum tuarum” (a Te sasod árnyékában) j írással kétfejű sas díszlett, amelyet j 1860-ban a népdüh eltávolított. A fel­irat, nagybetűi (maiusculae), mint római számok összegezve az 1724. év­számot adják. A nyugati sarokerkély felirata 1774-ből való. IVrata CIVIVM ÍIIV CLareblt. 1715-ben XI. Kelemen pápa kegyel­méből alamizsnás Szent János ale­xandriai pátriárka ereklyéinek egy részét a pozsonyi Szent Márton templomából Budára szállították. El­helyezésükre a városházán külön kis kápolna, az ú. n. alamizsnád Szent János kápolnája épült, melynek he­lyét (a mai mérnöki hivatni helyén az épület Tárnok-utcai szárnyában) a tetőn egykorú kis harangtorony jelzi ma is. Az ereklyéket 1715 június 7-én fényes ünnepségek között vitték a Császárfürdőnél horgonyzó pozso­nyi hajóról a Nagyboldogasszony ká­polnájába, onnan a szentmise végez­tével a városházi kápolnába. A kápol­nát 1786-ban II. József rendeletére bezárták és profanizáltálc, majd a vá­rosi tanács kérelmére 1824-ben leg­felsőbb rendeletre a városi foglyok részére szolgáltatandó istentiszteletek számára átengedték s e célból 1826- ban ismét felszentelték. 1850 körül a városi levéltárat helyezték el benne, j Buda és Pest egyesítése (1873) óta az épület az I. kér. elöljáróságának szék­helye. Dr. Lechner Jenő. TTE.I SZABÓ, kiváló szabász OLASZ Péter, I., Maros-utca 1L A szénatéri sporttelep gödre egy kétszáz esztendős téglavető marad­ványa. Még a 18. században volt itt Sonleintner József telepe, a későbbi Christen-féle téglagyár őse. A telek az egykori Tótfalunak nevezett kül­városhoz tartozott, melyet a török­vészi domboldalon a régi „Szent Lá­zárhoz vezető út” (Retek-utca) és a mai Marcibányi-tér tájékán volt „Je­zsuita majorhoz vezető út” (a mai Lövőház-utca) határoltak. Tótfalu a régi — várfalakkal határolt — budai Yizivárosból az új — máskép Logotli — vagy tótfalusi várkapun át volt megközelíthető, mely a mai Szent János-kpi'liáz helyén állott. A vár­falak innen a Margit-körúton húzód­tak le a Pálffy-tér felé a Dunáig. HUNGÁRIA radium tartalmú, litliiumos gyógyforrás Budán, Erzsébetliídnál j r : : ' ­reggel 7 órától csto 6 ig. = Szénsavval telítve! — HARMAT-VI?! „Kincses" Budának nevezték sze­gény Budát valamikor Mátyás király idején és még utána is egyideig kin­cses Buda volt a neve. A tatárjárás után ide, a Duna mögé, mégis az or­szág közepébe húzódott lassan a va­gyonos kereskedő és iparos. Zsigmond szívesen látta a külföldieket is, sőt kiváltságokkal idecsalogatta őket, mert szüksége volt rájuk a hatalmas főurakkal szemben, akik szintén a budai várban építették föl palotáikat. És volt kereset is bőven. Zsigmond világraszóló Járulókat, nagy ünnep­ségeket rendezett s azok között volt egy, melyen — a krónika följegyzése szerint — 40.000 volt csak a vendé­gek lovainak száma. Ilyenkor nagy volt a forgalom, sok aranypénz ma- rádt Budán és maga a vendéglátó ki­rály elköltötte azt a pénzt, amit a zálogba adott 16 szepesi, városért ka­pott. Alatta vált rendeletté, hogy az egész országban budai mérték szerint kell mérni. Zsigmond király ugyan ártott némileg a budaiaknak azzal, hogy az 1405-ben tartott országgyű­lésen módosította a. város ármuerjállí­tási jogát, mely szerint Buda terüle­tén minden árut le kellett rakni, és annak árusítására külön árusító he­lyet kellett bérelni. Az országgyűlés ezt a jogot megcsorbította azzal, hogy ezentúl csakis a, külföldi árusoknak kellett ezt a szokásjogot követniük. Buda nem sokat vesztette vele, mert ! hisz éppen az volt a cél, hogy főleg j a külföldi áruhoz jusson e kényszer j révén olcsóbban a kereskedő és jöve- | delemhez a város. Pótoljuk a hegyvidék hiányát! elpysztislt várak és vadászkastélyok heSyéb® építsünk várszerü gyógyszállót I „Bttdapoei « vilÁp legszebb fekvésű városainak egyike/” Ez nem nekünk magyaroknak elfogult megállapítá­sunk.* Messziről jött és sok szép tájat látott idegeneknek a véleménye. A főváros koronáján mindenesetre a pompázatos drágakő a budai hegy­ség. Van azonban itt egy nagy hiány. Az, ami a külföld fővárosait olyan vonzóvá teszi és Buda szép hegyvi­dékét még sokkai szebbé tehetnénk, ha volna egy régi vára. A mohácsi vész előtt volt több is. A budai hegyvidék szőlői felett a ma­gyar főuraknak több vadászkastélya állt az ormokon erdei környezetben. Mátyás királynak is volt szép vadász- kastélya a Szép Ilona környékén. Ezek idővel a török megszállás alatt mind elpusztultak. Az utolsó vadász- kastélyokat Buda felmentésekor a 17. század végén, 1686-ban robbantották fel a német hadak, hogy a török fel­mentő seregek bázisait lehetetlenné tegyék. Még kétszáz év előtt megvolt rom­jaiban a hidegkúti vár, a mai szép­halmi várhegyen. Utolsó tömör kö­veit 20 év előtt hurcolták el a szom­szédok, hogy szerény viskóikat meg­építhessék. A budai hegyvidéken hiányzik egy romantikus magaslati vár. Magyarország legszebb vidékei egy­előre elvesztek. A dicső múltból a fő­város környékén csak a városligeti tó mellett épült Vajdahunyad szép re­produkciója. emlékeztet ezeréves küz­delmeinkre. Az elveszett Nagymagyarország egyik legfestőibb vára Fraknó volt Sopron megyében, az Esterházyak sasfészke, ez illenék- a budai hegyvi­dékre. ügy gondoltam, hogy ha van Bu­dapesten egy Vajdahunyad vára, tör­ténelmi hűséggel utánozva, mért ne lehetne Budán Fraknó várát megépí­teni. Tudok rá megfelelő szép helyet is, ahol egy kiskaliberű Fraknó-vár jól festene. A hűvösvölgyi villamos „nagyhídi” megállóhelyénél lenn a völgyben van a Páfrány-utca, mely­nek 11. számú háza és telke fölött emelkedik meredeken egy büszke szik­lafok. Mintha a természet is arra te­remtette volna, hogy egy miniatűr Fraknó vára álljon tetejében. A főváros kisajátíthatná olcsón odafönn az amúgy is hasznavehetet­len területen a szükséges 6—800 négyzetölet. Ami a megépítés költsé­geit illeti, Esterházy Pál herceg bizo­nyára szívesen hozzájárulna ahhoz, hiszen dicső fám diájának fényét szol­gálná vele. Fraknó várának egykori ura a nagynevű Esterházy Miklós nádor volt. Öt év előtt múlt háromszáz éve, hogy a soproni országgyűlés Mágyar- ország palatínusává választotta. Buda-Fraknó vára Esterházy Mik­lós nádor emlékét hirdetné a késői idők magyarjának. Ezeréves történe­tünk egyik nagy államférfia volt s í markáns alakja megmarad időtlen- j időkig. Hazánk égjük legkomorabb ! korszakában kormányozta az orszá- I got, amikor egyrészt az erdélyi feje­delmek szabadságharca, másrészt az ozmán előnyomulás két malomköve között őrlődött a magyarság. Bár mindig hű embere volt a Habsburg királyoknak, magyar voltát sohasem tagadta meg s ahol lehetett, segítsé­gére sietett a pusztuló, vérző magyar’- 1 S ságnak. Buda Fraknó míg egyrészt külsőleg hirdetné ennek a nagy magyarnak emlékét, belső berendezése az idege­nek számára szolgálhatna üdülőhelyül, hotelszerűen, mint klimatikus gyógy­szálló. A sílszerűen utánzott vár az egész környéknek díszére válna. Részletkérdés már most az, hogy ugyanitt turista-múzeumot is el lehet­ne helyezni, ami ezidőszerint nincsen Magyarországon. A vár sziklaterra- száról pedig gyönyörű kilátás nyíl­nék az eg-ész Hűvösvölgyre. Egy ugyanitt megnyíló turista vendéglő Buda-Fraknó látogatottságát biztosí­taná. B aradiai János dr. HM! István, szobafestő (•» ntá- zoló mester, 1. her., Attila­körút 2. Telefóu : 573—Síi. RÓZSADOMBON Antik a» , . | Restaurálása Muzeális OlJXO^OlC Másolása Modem Tervezése sokéves párisi tanulmányok alapján PÁLFY FERENC IPARMŰVÉSZ BUDAPEST, II., RÓZSAHEGY-UTCA 10 TELEFÓNHÍVÓ: 525-06. SZ. DEL! Él HAZA! eÜiiÖUÄ NAGYBAN BUDÁN CSAK ADLE RSHEIMNÉL 1., Vérmczö-út 14. KITŰNŐ MINŐSÉ«,LECOMISÚíüí NAPI ÁRAK KŐ HLEYELEK REKLÁMNYOMTATVÁNYOK MARÁNÍRATOK LEÍRÁSA — MÁSOLÁSA SOKSZOROSÍTÁSA gépíró iroda l!llllllllllllllllllllll!llllll!llllll!l!l!l!ll!!lll!llllllllll!ll!ll!llllllllllllll!lll BUDÁN, II., FÖ-ÜTCA 4 (BUDAI LÁNCHÍDFŐNÉL) Közvetlen behozatal Holland-lndiából a termelő y4 és 7a kgos eredeti csomagolásban, 5-10 dg-os saját csomagolásban és ládákban. Nagyban és kicsinyben sózd OYÓGYTÁIf BUDÁN, I., ALKOTÁS-UTCA 34. SZÁM. KEKPEL M IMÖSA CREM SZÉPÍTI, FEHÉRÍTI ÉS PUHÍTJA AZ ARCOT EGY TÉGELY ÁRA: x P &ERPEL „SZENT YsTVÁN“ BUDAPEST, II., MARGIT-KÖKÚT 38 TEGYEN KÍSÉRLETET K MIMOSA TOILETTE ÉS MOSDÓS ZAP PAN NAL Szépít, üdít, fehérít. EGY NAGY DARAB ÁRA: 90 f GYOGYTARA TELEFON: 5-16-19

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom