Budai Napló, 1930 (27. évfolyam, 979-1022. szám)
1930-12-25 / 1022. szám
4 Budapest, 1930 december 25. KIRÁLY-FÜRDŐ Építette 1556-ban KARA RUSTAFA budai basa. Budára, ti., Fő~u5ca 84. szám. ír r ■ szénsavas nátront, »*“1 szénsavas m e s : e t, «W iUIsmSJ szénsavas klórnátriuraot ó s magnéziumot tastaSmaiő hévviz k'úszvény, csúz-, bőr- és csontbetegségek, fém mérgezés, máj-, lép-, méh-, húgyhólyag}) án- talmak, gyomorhurut cs alhasi pangás ellen. Kádfürdők: egész napon át. • férfiaknak .... reggel 5—1 éráig uuzíuiju 1 nőknek hétköznap délután 2—7 óráig I! IVÓ KÚRA!! J& hazárdjáték •si szórakozás volt a táncon kívül, azután a kocsmázás s természetesen legnagyobb látogatottságnak a budai kocsmák örvendtek, mert- Budának olyan volt a bora, hogy még külföldön is híre járt. A borital mellett azután bálványozták a kártyát, a nép meg a szerencsejátékot. Ez annyira elfajult, hogy a kocsmán kívül a nyilvános üléseken is űzték a- hazárdjátékok minden nemét, mire Mária Terézia kénytelen volt 1770 október 29-én rendeletet kiadni, mely a következőképpen szól: „Értésemre esett, hogy hatósági, személyek az ülések folyama alatt kártyáznak. Háromszáz arany bírságot fizet, akit a hazárdjátékon (legyen az bár vintuii — huszonegy) érnek. Száz arany a feladót (feljelentőt) illeti, akinek ' neve titokban marad.” A rendeletnek azonban nem sok foganatja volt. Csak úgy folyt tovább a hazárd, mint az előbb, a táráé, quindeci, a ferbli, moline (malom), trenta, quaranta (kocka), landsknecht, durák. A legtöbb esetben felmentették a kártyajáték miatt bevádoltakat. Voltak még egyéb furcsa nevű játékok is: a biribis, dru- madam s a Viganó-játék, melyet különösen Röckl uramnál játszottak itt Budán. Egy csomó különféle ruhájú táncosnő körbe állt, a publikum 1—30 krajcárig megtehette az egyes (amennyi van) táncosnőt. Ezek azután körbe fogózva táncoltak. A bekötött szemű bankár a középen állt és egyet a szökellő hölgyek közül elfogott. Az illető numerus azután 11- szeres nyereséget kapott. A bankárnak volt gondja rá, hogy minden számot megtegyen a közönség. Ezt a játékot Bécsben eszelte ki egy Viganó nevű táncosnő. A hatóság azonban nemsokára itt Budán betiltotta. Speciális budai szerencsejáték volt a máriandli. A régi Városmajorban az idősebb emberek még emlékeznek rá, », kút mellett vasámaponkint 5—6 hölgy nagy asztalok mellett bádog meszelyben egy hat oldalon lecsiszolt golyót forgatott s aztán hirtelen az asztalra öntötték. A golyón hat színes alak volt: vadász, szarvas, aratólány, katona, paraszt, pap. Egy nagyobb képen ugyanez a hat alak volt s itt lehetett megtenni egy krajcár betéttel, melyre nyerés esetén (amely alakot a megálló golyó felvetette, az nyert) 6 krajcár járt. Ez a játék 1780-ból származik. A világháború előtt egy pár évvel a Neustiftben (Újlakon) még gyakorolta néhány, régi szokásához hű idősebb honleány. Megeszik a halottak az élőket kint & Farkasréten, ahol a temető, minden ígéret dacára, mint valami rettenetes moloch egymásután falja föl a szomszédos villákat és kerteket. A halottak felkúsznak maholnap a. Svábhegyre is és idővel Buda gyönyörű hegyvidéke egy nagy temető lesz. De klimatikus temető! Ahol minden eső után új fürdőt kapnak a halottak és > koporsókon átszivárgót! víz megtölti a. völgyben a kutakat. Rettenetes még elgondolni ás, hogy ezzel a temetővel mit csinál a város. Pánikszerűen menekül e vidékről mindenki, még azok is, akik régebben oly távol estek a temetőtől, hogy jóformán nem is látták verandájukról, iszonyodva prédálják el kertjüket, villájukat, mert a temető már ott van a kapujuk előtt és a zokogás behallatszik az ablakukon. Uj utakat építenek most is a farkasréti temetőben, annak jeléül, hogy a halottak mennek tovább es megeszik az élők vagyonát, életörömét. Kétségbeesetten kiált ez a vidék segítségért. Erzsébetfalva homokjában aránytalanul jobban emelkedik a telek értéke, mint az élet gyönyörű- aégének szánt helyen — Németvölgyben, ahol már egyesület is alakult, hogy' a telektulajdonosok így megtámadott létérdekeit megvédje az eltévesztett várospolitikával szemben. A hódító török, akit barbárnak szeretünk mondani, ide építette nyaralóit, ahol virágzott a mandulafa és délszaki növények birták a telet. A kulturáltabb fővárosi tanács pont ide rakta le a temetőt és a régi copf nyomán jár azóta minden utóda, mely már a világváros korszakában vállalta a vezetést és a múlt bűnének jóvátételét. A Németvölgyi-út a Svábhegy legtermészetesebb útja, mellette jár a villamos. Ezt az útvonalat föl kell szabadítani mielőbb ettől a lidércnyomástól, mely megfekszi a Svábhegy déli részét is és megakasztja Buda legszebb, legkellemesebb részének fejlődését. Más a Németvölgy, a Farkasrét és a Svábhegy hivatása, mint az, hogy Budapestnek olyan specialitása legyen, amelyben még annak sincs öröme, akinek szánták ezt a „klimatikus” temetőt, —- a halottaknak. I féli kikötő már te Két belga vörös hajó fekszik még benne, a többi már kint van a Dunán. Maga a szó szépen hangzik: téli kikötő, — maga a hely: rettenetes. Pozsony alig fele Budának, de téli kikötője valóságos látványosság. Egész új városrész épült körülötte. Nálunk Budapesten három hatóság huza-vo- nája miatt a saját posványába fulladt az egész ügy. Ez volt a kép tizenhét év előtt, ahogy azt a Budai Napló akkor megírta. Talán egyedül a kormány — hogy az igazsághoz hívek maradjunk — állt a helves állásponton. Amikor milliók befektetésével rendezni óhajtotta ezt a fontos, országosan fontos közgazdasági kérdést, — joggal elvárhatta, hogy a két másik hatóság: a székesfőváros és a Közmunkák Tanácsa előzékenyen siessen segítségére. Ehelyett meddő viták keletkeztek. Teljesíthetetlen kívánságok merültek fel és megállt az egész ügy, félbemaradtán és ismét ránk nyomta átkát: •—- Er möchte und kann nicht! — A székesfőváros képviselője hidat kívánt a partról a kikötőt elzáró mólóra,, a Közmunkák Tanácsa pedig csak vétel útján volt hajlandó átengedni ezt a hitvány, vízmosta árterületet, amely akkori állapotában csak szúnyogtelep volt, — kikötővé át- énítve, pedig új élet e vidéken, egy új városrész létalapja. Ez volt a helyzet tizenhét év előtt. Mintha a másik kabát zsebében hagynák néha város- politikai érzésüket az illetékesek, oly kicsinyes, érthetetlen eszközökkel kezelnek nagvfontosságú kérdéseket. Aki járt a. külső Budafoki-úton, ott ahol modern nagy malma áll a Pesti Hengermalom társaságnak, mely messziről inkább görög templomnak látszik — ahol balról nagy területen akkor épült a városi villamosművek telepe,, — jobbról pedig egymást érték új nagy gyári telepek, — a Nádorkert háta mögött a vasúti töltésen túl, félig kiszikkadt nagy mocsár állt, melyet erős töltés zárt el a Dunától. Ezt csúfolták téli kikötőnek. Télen át három-négyszáz hajó töltötte meg mélyebb vizét — zsúfoltan, mint a hordóba tett héringhalak. Megkapó kép volt, de káprázatosán világvárosias lehetett volna, ha kellő kerettel bír. Egy részét ennek a mocsárnak már akkor kikotortatta az állam. Tizenhét év előtt már egy évtized óta dolgoztak rajta és tárgyaltak felette. Akkor aztán a kotrást is beszüntették, mert egyesség nélkül az állam nem áldozott rá többet. Kínos volt az ügy, mert Kelenföldnek e lágymányosi részét közvetlenül károsítja azóta. A Rácváros kipusztított apró házainak lakói itt kerestek és találtak volna alkamas helyet a településre, mert télen át keresetet nyújtott volna a kikötőben élő hajósnép. Az ilyen telepítés lakhatást biztosított volna az épülő gyárak nagy munkásseregének, mely ma Budafokra, Kelenvölgyrc vándorol. De városfejlesztési szempontok is így kívánnák, mert ezzel módja lett volna a városnak egészséges összeköttetést létesíteni Albertfalvával és Budafokkal, amelyek becsatolása csak évek kérdése lehetne, holott így, e helyen szerencsésen évtizedekre eltoltuk Nagy- Budapest megvalósítását. Pedig ha egy csatornába gyűjtve ide. vezetnénk a Császár-, Lukács-, Király-, Rudas és Gellért-fürdők elhasznált melegvizét, — ott ebben a melegvizű kikötőben telelne Regensburgtól Gáláéig minden dunai hajó és látványosságba menő kikötőváros épült volna itt. „Buda segítése? A jóhírű budai szőlők felújítása céljából a főváros harminc évvel ezelőtt 35 holdon szőlőtelepet létesített, hogy a fillokszéra által tönkretett szőlőtulajdonosokat olcsó és jóminőségű szőlővesszőkkel és gyü- mölescsemetékkel láthassa el. Csakhogy ennek a szőlőtelepnek az eredményét hiába keressük a budai szőlőhegyekben, nem tudjuk megtalálni. Lehet, hogy a szőlőtulajdonosok kishitűsége vagy anyagi okok játszottak közre. Tíz év után bérbeadták a telepet az államnak. Mégpedig húsz évre. Mos topodig a főváros újra házi- kezelésbe Istvánja venni- Ami harminc évvel ezelőtt aktuális volt, az már rég idejét múlta. A budai hegyvidéki telkeken mindenütt villák vannak, díszkertek létesültek, a kijjebb eső telkek nem budai kispolgároké, majdnem valamennyi gazdát cserélt s az új tulajdonosoknak eszük- ágában sincs ott szőlőt ültetni vagy gyümölcsöst. Ezek a telkek állandó spekuláció tárgyai, minden esztendőben eladásra kerülnek, nem is egyszer, hanem többször. Ezek tehát nem veszik igénybe sem a gyümölcsfa-, sem a szőlőoltványt. A régi szőlőművelők fiai pedig ma már gyárimunkások, iskolaszolgák, esziik- ágában sincs a szőlőt művelni. Tehát ezeknek sem tudnak munkát adni. Igaz, amit a budai gyümölcstermésről mondanak, hogy olyan őszi barack a világom sehol sincs, ma már azonban nincs mindenki olyan helyzetben, hogy bekerített teiket tartson, mert a többit ellopják. Minden fához nem lehet mezőőrt állítani s ha feljelentést tesznek, félnapot kell az elöljáróságnál tölteni. Annak idején külön bizottságot küldöttek ki a budaiak felsegítése című — ezüst- papírba csomagolt medvecukor —javaslat felülvizsgálására. Sérelmes, hogy Budát mindig ilyen fillokszéra megrágta ideákkal akarják megmenteni. Baj van a törpehitellel A póregyletek“ törvényesítéséről Ügy a sajtóban, mint a rádióban híre járt annak, hogy az úgynevezett spóregyletek felszámolását rendelte el valami főkapitányi rendelet a Budapesten és a környékén gombamódra elszaporodó spóregyletek végleges beszüntetése céljából. Az intézkedés okául azt hozzák fel, hogy a takarékasztaltársaságok (spóregyletek) nagyon sok esetben nem tudták a betéteseknek visszafizetni követeléseiket. A rendőri beavatkozás és a kényszerű felszámolás híre nagy izgalmat idézett elő hír szerint az érdekelt asztaltársaságoknál, mert igen sok kispolgárnak, de különösen kiskereskedőknek és kisiparosoknak egyedüli hitellebonyolító szervei ezek a sok hibájuk mellett is üdvös munkát kifejtő takarék- (spór-) egyletek. A bizonytalanság a karácsonyi ünnepekhez való közeledéssel csak nőtt, mert tudyalévőleg karácsony előtt szokták ezek az asztaltársaságok az évközben összegyűjtött összegeket a betevőknek visszafizetni és egyidejűleg az újabb ciklusra (egy év) megalakulni. Évek óta foglalkozom a törpehitel és ennek kapcsán az asztaltársaságok szervezetének kérdésével. Sikerült némi hozzáértésre szert tennem, melyet készséggel bocsátók az alábbiakban az érdekeltek rendelkezésére. Többízben foglalkoztam már nyilvánosan, felolvasás és hírlapi cikkek keretében azzal a kérdéssel, hogy a bankszerű fedezettel nem rendelkező kispolgároknak rendelkezésére kell állani állami hi tellel a termelő munka lebonyo- líthatása érdekében. Kifejtettem már, hogy felevő vagyonnal, ért éhes híg óságokkal nem rendelkező, de dolgozó és ennek folytán produktív munkát kifejtő kispolgároknál, kereskedőknél, iparosoknál állandó a termelő tőke hiánya. Röviden szólva tehát itt a legnagyobb a szükség, anélkül, hogy a jelenleg bevezetett rendszerű pénzintézetek a legjobb akaratuk mellett is segíteni tudnának a bajokon. Az itt vázoltaknál fogva. szerencsétlennek tartok minden olyan gondolatot, közhatósági intézkedést, m°lv ezeket, a, hitel szempontjából igen fontos alakulatokat, kiirtani, megszüntetni igyekszik. A magvar magánjog alapja — mint köztudomású — a szokás! Ver- bőczv Tripartituma, az első számba jöhető magyar magánjogi munkanem egyéb, mint az élő szokásoknak gyűjteménye, A spóregyletek, takarék-asz- ta lt ár sas á gok, a jogalkotásnak ősi magyar módon, a szokásokkal legalizált kreatúrái. Bár ai gondolatban vannak idegen eredetű motívumok, mégis kétségtelen, hogy a ,,szokás” hívta okét életre. Ez a körülmény legjobb bizonyíték amellett, hogy az élet hiányt érzett és pótolt velük, általuk, Nem lehet tehát arról szó, — szerény felfogásom szerint — hogy megszüntessék, hanem ellenkezőleg fejleszteni kell. A kezdetleges formájú intézményeket jóindulattal, bölcs tanáccsal a kor viszonyaihoz kell idomítani cs főicent a felelősség kérdését kell kiépíteni. Ebből a célból semmi mást nem kell tenni, mint azt, hogy a vonatkozó törvényeket és rendeleteket végre kell hajtani. (Lásd 1922. évi XI. te. és ennek kapcsán kiadott 77000/1922. B. M. VII. és ezt kiegészítő 99000/1923. VIII. B. M. sz. rendel eteket.) Nincs szükség új jogszabályokra. Pedig erről is szó van, állítólag a belügyminisztérium illetékes ügyosztálya törvény előkészítésen dolgozik. A már meglévő törvényhelyek szerint csak olyan egyesületek kezdhetik meg működésüket, amelyeknek hatóságilag jóváhagyott alapszabálya van. Jóváhagyott alapszabály nélkül működő bármely egyesület, — de legke- vésbbé pénzkezelő, takarékbetét gyűjtésével foglakozó egyesület, — a legszigorúbban feloszlatandó, pénze, vagyontárgya elkobzandó. Ha ezeket a rendelkezéseket végrehajtják, az életképes és nélkülözhetetlen egyesületek a hatósági jóváhagyást és alapszabályokat meg fogják szerezni, viszont a jóváhagyó hatóságoknak meg lesz a módjuk ezen az úton ahhoz, hogy a szükséges biztonsági formát megtalálják. Célszerű természetesen az ilyen takarékbetét-gyűjtéssel és önsegélyezéssel foglalkozó, miniszteri jóváhagyás alapján legálisan működő egyesület mintájára megszervezni az új alapokra fektetendő asztaltársaságokat, — illetve a már meglévő önsegélyző egyesület mintája szerint kell a megalakítandókat létesíteni. Egyöntetű fellépés esetén egyelőre az alapszabályok jóváhagyása és így a zavartalan munka gyors megkezdhetése volna biztosítható, azután pedig az így megalakított önsegélyző egyesületek összefogásával az évenkint megismétlődő betét kifizetések nyomán járó pénztelenség kérdése könnyen megoldható. Követendő példaként ajánlhatom a Budapesti Iparosok Önsegélyző Egyesületét (Budapest, II., Batthyány-tér 4. szám.) Jóakarattal figyelmeztetem az érdekelteket, hogyne idegenkedjenek a megengedett formában való tömörüléstől. A hatóság szabályszerű megalakulás után nyugton hagyja őket, alapszabályaik szerint minden beavatkozás nélkül működhetnek. Ha azonban a jelenlegi rendezetlen állapotban maradnak, kihívják a hatóság kötelességszerű szigorát és nemcsak hogy nem tudnak a bizalmukkal hitványul visz- szaélők ellen eljárni — t. i. bírói jogsegélyt nem kaphatnak, — hanem mint törvénytiltotta alakulatokkal fognak velük szemben eljárni. Dr. Pénzes Mihály ügyvéd,, a B pesti Iparosok Önsegélyző Egyesületének ügyésze. cukkasz I I inf W I., Alkotás-utca 15. 8 FÜRDŐ radioaktiv hőforrás GŐZ- ÉS KÁDFÜRDŐ FEDETT USZODA A családi ház építkezések régóta húzódó problémáját a Magyar Tisztviselők Takarékpénztára megoldotta Saját családi házhoz juthatnak, ha nincs is kezdő tőkéjük ^ Minden embernek ösztönszerű vágya, hogy saját házában lakjék és hogy a súlyos lakbérfizetések terheitől megszabaduljon. Ennek teljesülését teszi lehetővé az a családi házépítési köles ön-akció, amelyet a „M a- gyar Tisztviselők Takarékpénztára” e napokban megindított. A háború előtt és a háború után csakis azok építhettek maguknak családi otthont, akik az építési költségek összegével rendelkeztek ás nem volt lehetséges, hogy valaki tőke nélkül építkezhessen. A most"’ bevezetett rendszer azonban lehetővé teszi, hogy azok is hozzájuthassanak családi házhoz, akik még az építkezéshez szükséges ú. n. kezdő tőkével sem rendelkeznek! Ennek a rendszernek a lényege abban áll, hogy a bekapcsolódók bizonyos előre megállapított összegeket fizetnek be meghatározott időpontig és ezek a befizetett összegek 6 hónaponként már építkezésekre fordíttatnak. Hogy milyen sorrendben jutnak a takarékoskodók az építési kölcsönhöz, azt sorshúzás dönti el. Az így kiutalt kölcsönök 9, 12, 15, vagy 18 évre folyósíttatnak évi 5%-os kamatozás mellett és felmond- hatatlanok. A rendszernek nagy szociális előnye, hogy a résztvevő elhalálozása esetén megszűnik a visszafizetésre vonatkozó kötelezettség, mert a biztosítás az ingatlant azonnal tehermentesíti. A résztvevőt semmiféle külön költség nem. terheli, mert a befizetendő összegekben minden néven nevezendő díjak benne vannak. A nyugati államokban a családi házak túlnyomó része az ilyen építőtakarékrendszer útján épült fel. Németországban egyetlen ilyen építő- takarék egylet négy év alatt mintegy 200,000.000.— pengőt folyósított kb. 11.000 résztvevőnek. Mindenki forduljon a Magyar Tisztviselők Takarékpénztára r. t. családi ház építő takarékosztályához (Budapest, IX., Mester-u. 15-17.), amely kívánságra díjmentesen részletes ismertetést küld. Ez az akció a legbiztosabb és legészszerűbb út ahhoz, hogy a saját családi ház után vágyakozók kívánsága valóra váljék. A Budai Napló is beszervez néhány takarékcsoportot, az első két csoportba még . elfogad jelentkezést a kiadóhivatal. Sz. I. R fl R g y Előkelő cukrászszalón. W Wfi s» & Krisztina körút 75. sz. Kintzler CUKRÁSZDA fiókja csak I SS, GSSLOGfi NY-UTCA 55 li ülönféle he nyerőit kereskedelmi áruk, vas« és acélöntvények, öntöttvas csövek, karikás kályhák és kereskedelmi öntvények. Ipari stabilmotorok, Bokomobilok, traktorok, cséplőgépek és más mezőgazdasági gépek. ÚTÉPÍTŐ (úthengerlő-, útgyalu- és útfelszakító) gépek, lakókocsik. Teherautomobilok, lx/2, 2x/2, 31/2, 5- 10 tonna hord- képességgel, Autóbuszok 15—60 személy részére. Kombinált tűzoltó- és öntözőautók, Automobil öntöző- és utcaseprőgépek. Lajtos vízfiorció- és öntözökocsik. Jobbágy-féle szabadalmtolyfonégőkályháka háztartásokban és középületekben nélkülözhetetlenek. Felvilágosítás, prospektus, ajánlat díjtalant MM?. Múltom! vas-, acél- és SMroK Budapest, X. kerület, Kőbányai-út 21. sz.