Budai Napló, 1930 (27. évfolyam, 979-1022. szám)

1930-12-25 / 1022. szám

4 Budapest, 1930 december 25. KIRÁLY-FÜRDŐ Építette 1556-ban KARA RUSTAFA budai basa. Budára, ti., Fő~u5ca 84. szám. ír r ■ szénsavas nátront, »*“1 szénsavas m e s : e t, «W iUIsmSJ szénsavas klórnátriuraot ó s magnéziumot tastaSmaiő hévviz k'úszvény, csúz-, bőr- és csontbetegségek, fém mérgezés, máj-, lép-, méh-, húgyhólyag}) án- talmak, gyomorhurut cs alhasi pangás ellen. Kádfürdők: egész napon át. • férfiaknak .... reggel 5—1 éráig uuzíuiju 1 nőknek hétköznap délután 2—7 óráig I! IVÓ KÚRA!! J& hazárdjáték •si szórakozás volt a táncon kívül, azután a kocsmázás s természetesen legnagyobb látogatottságnak a budai kocsmák örvendtek, mert- Budának olyan volt a bora, hogy még külföl­dön is híre járt. A borital mellett azután bálványozták a kártyát, a nép meg a szerencsejátékot. Ez annyira elfajult, hogy a kocsmán kívül a nyil­vános üléseken is űzték a- hazárdjáté­kok minden nemét, mire Mária Teré­zia kénytelen volt 1770 október 29-én rendeletet kiadni, mely a következő­képpen szól: „Értésemre esett, hogy hatósági, személyek az ülések folyama alatt kártyáznak. Háromszáz arany bírságot fizet, akit a hazárdjátékon (legyen az bár vintuii — huszonegy) érnek. Száz arany a feladót (felje­lentőt) illeti, akinek ' neve titokban marad.” A rendeletnek azonban nem sok foganatja volt. Csak úgy folyt tovább a hazárd, mint az előbb, a táráé, quindeci, a ferbli, moline (ma­lom), trenta, quaranta (kocka), landsknecht, durák. A legtöbb eset­ben felmentették a kártyajáték miatt bevádoltakat. Voltak még egyéb fur­csa nevű játékok is: a biribis, dru- madam s a Viganó-játék, melyet kü­lönösen Röckl uramnál játszottak itt Budán. Egy csomó különféle ruhájú táncosnő körbe állt, a publikum 1—30 krajcárig megtehette az egyes (amennyi van) táncosnőt. Ezek az­után körbe fogózva táncoltak. A be­kötött szemű bankár a középen állt és egyet a szökellő hölgyek közül el­fogott. Az illető numerus azután 11- szeres nyereséget kapott. A bankár­nak volt gondja rá, hogy minden számot megtegyen a közönség. Ezt a játékot Bécsben eszelte ki egy Viganó nevű táncosnő. A hatóság azonban nemsokára itt Budán betiltotta. Spe­ciális budai szerencsejáték volt a máriandli. A régi Városmajorban az idősebb emberek még emlékeznek rá, », kút mellett vasámaponkint 5—6 hölgy nagy asztalok mellett bádog meszelyben egy hat oldalon lecsiszolt golyót forgatott s aztán hirtelen az asztalra öntötték. A golyón hat színes alak volt: vadász, szarvas, aratólány, katona, paraszt, pap. Egy nagyobb képen ugyanez a hat alak volt s itt lehetett megtenni egy krajcár betét­tel, melyre nyerés esetén (amely ala­kot a megálló golyó felvetette, az nyert) 6 krajcár járt. Ez a játék 1780-ból származik. A világháború előtt egy pár évvel a Neustiftben (Új­lakon) még gyakorolta néhány, régi szokásához hű idősebb honleány. Megeszik a halottak az élőket kint & Farkasréten, ahol a temető, minden ígéret dacára, mint valami rettenetes moloch egymásután falja föl a szom­szédos villákat és kerteket. A halot­tak felkúsznak maholnap a. Sváb­hegyre is és idővel Buda gyönyörű hegyvidéke egy nagy temető lesz. De klimatikus temető! Ahol minden eső után új fürdőt kapnak a halottak és > koporsókon átszivárgót! víz meg­tölti a. völgyben a kutakat. Rettene­tes még elgondolni ás, hogy ezzel a temetővel mit csinál a város. Pánik­szerűen menekül e vidékről mindenki, még azok is, akik régebben oly távol estek a temetőtől, hogy jóformán nem is látták verandájukról, iszonyodva prédálják el kertjüket, villájukat, mert a temető már ott van a kapujuk előtt és a zokogás behallatszik az ab­lakukon. Uj utakat építenek most is a farkasréti temetőben, annak jeléül, hogy a halottak mennek tovább es megeszik az élők vagyonát, életörö­mét. Kétségbeesetten kiált ez a vidék segítségért. Erzsébetfalva homokjá­ban aránytalanul jobban emelkedik a telek értéke, mint az élet gyönyörű- aégének szánt helyen — Németvölgy­ben, ahol már egyesület is alakult, hogy' a telektulajdonosok így megtá­madott létérdekeit megvédje az elté­vesztett várospolitikával szemben. A hódító török, akit barbárnak szere­tünk mondani, ide építette nyaralóit, ahol virágzott a mandulafa és dél­szaki növények birták a telet. A kul­turáltabb fővárosi tanács pont ide rakta le a temetőt és a régi copf nyomán jár azóta minden utóda, mely már a világváros korszakában vál­lalta a vezetést és a múlt bűnének jó­vátételét. A Németvölgyi-út a Sváb­hegy legtermészetesebb útja, mellette jár a villamos. Ezt az útvonalat föl kell szabadítani mielőbb ettől a li­dércnyomástól, mely megfekszi a Svábhegy déli részét is és meg­akasztja Buda legszebb, legkelleme­sebb részének fejlődését. Más a Né­metvölgy, a Farkasrét és a Svábhegy hivatása, mint az, hogy Budapestnek olyan specialitása legyen, amelyben még annak sincs öröme, akinek szán­ták ezt a „klimatikus” temetőt, —- a halottaknak. I féli kikötő már te Két belga vörös hajó fekszik még benne, a többi már kint van a Dunán. Maga a szó szépen hangzik: téli ki­kötő, — maga a hely: rettenetes. Po­zsony alig fele Budának, de téli ki­kötője valóságos látványosság. Egész új városrész épült körülötte. Nálunk Budapesten három hatóság huza-vo- nája miatt a saját posványába fulladt az egész ügy. Ez volt a kép tizenhét év előtt, ahogy azt a Budai Napló akkor megírta. Talán egyedül a kor­mány — hogy az igazsághoz hívek maradjunk — állt a helves álláspon­ton. Amikor milliók befektetésével rendezni óhajtotta ezt a fontos, orszá­gosan fontos közgazdasági kérdést, — joggal elvárhatta, hogy a két másik hatóság: a székesfőváros és a Köz­munkák Tanácsa előzékenyen siessen segítségére. Ehelyett meddő viták ke­letkeztek. Teljesíthetetlen kívánságok merültek fel és megállt az egész ügy, félbemaradtán és ismét ránk nyomta átkát: •—- Er möchte und kann nicht! — A székesfőváros képviselője hidat kívánt a partról a kikötőt elzáró mólóra,, a Közmunkák Tanácsa pedig csak vétel útján volt hajlandó áten­gedni ezt a hitvány, vízmosta árterü­letet, amely akkori állapotában csak szúnyogtelep volt, — kikötővé át- énítve, pedig új élet e vidéken, egy új városrész létalapja. Ez volt a hely­zet tizenhét év előtt. Mintha a másik kabát zsebében hagynák néha város- politikai érzésüket az illetékesek, oly kicsinyes, érthetetlen eszközökkel ke­zelnek nagvfontosságú kérdéseket. Aki járt a. külső Budafoki-úton, ott ahol modern nagy malma áll a Pesti Hengermalom társaságnak, mely messziről inkább görög templomnak látszik — ahol balról nagy területen akkor épült a városi villamosművek telepe,, — jobbról pedig egymást érték új nagy gyári telepek, — a Nádor­kert háta mögött a vasúti töltésen túl, félig kiszikkadt nagy mocsár állt, melyet erős töltés zárt el a Dunától. Ezt csúfolták téli kikötőnek. Télen át három-négyszáz hajó töltötte meg mélyebb vizét — zsúfoltan, mint a hordóba tett héringhalak. Megkapó kép volt, de káprázatosán világ­városias lehetett volna, ha kellő ke­rettel bír. Egy részét ennek a mo­csárnak már akkor kikotortatta az állam. Tizenhét év előtt már egy év­tized óta dolgoztak rajta és tárgyal­tak felette. Akkor aztán a kotrást is beszüntették, mert egyesség nélkül az állam nem áldozott rá többet. Kínos volt az ügy, mert Kelenföldnek e lágymányosi részét közvetlenül káro­sítja azóta. A Rácváros kipusztított apró házainak lakói itt kerestek és találtak volna alkamas helyet a tele­pülésre, mert télen át keresetet nyúj­tott volna a kikötőben élő hajósnép. Az ilyen telepítés lakhatást biztosí­tott volna az épülő gyárak nagy mun­kásseregének, mely ma Budafokra, Kelenvölgyrc vándorol. De városfej­lesztési szempontok is így kívánnák, mert ezzel módja lett volna a város­nak egészséges összeköttetést létesí­teni Albertfalvával és Budafokkal, amelyek becsatolása csak évek kérdése lehetne, holott így, e helyen szeren­csésen évtizedekre eltoltuk Nagy- Budapest megvalósítását. Pedig ha egy csatornába gyűjtve ide. vezet­nénk a Császár-, Lukács-, Király-, Rudas és Gellért-fürdők elhasznált melegvizét, — ott ebben a melegvizű kikötőben telelne Regensburgtól Gá­láéig minden dunai hajó és látvá­nyosságba menő kikötőváros épült volna itt. „Buda segítése? A jóhírű budai szőlők felújítása céljából a főváros harminc évvel ezelőtt 35 holdon szőlő­telepet létesített, hogy a fillokszéra ál­tal tönkretett szőlőtulajdonosokat olcsó és jóminőségű szőlővesszőkkel és gyü- mölescsemetékkel láthassa el. Csak­hogy ennek a szőlőtelepnek az ered­ményét hiába keressük a budai szőlő­hegyekben, nem tudjuk megtalálni. Lehet, hogy a szőlőtulajdonosok kis­hitűsége vagy anyagi okok játszot­tak közre. Tíz év után bérbeadták a telepet az államnak. Mégpedig húsz évre. Mos topodig a főváros újra házi- kezelésbe Istvánja venni- Ami har­minc évvel ezelőtt aktuális volt, az már rég idejét múlta. A budai hegy­vidéki telkeken mindenütt villák vannak, díszkertek létesültek, a kij­jebb eső telkek nem budai kispolgá­roké, majdnem valamennyi gazdát cse­rélt s az új tulajdonosoknak eszük- ágában sincs ott szőlőt ültetni vagy gyümölcsöst. Ezek a telkek állandó spekuláció tárgyai, minden eszten­dőben eladásra kerülnek, nem is egy­szer, hanem többször. Ezek tehát nem veszik igénybe sem a gyümölcs­fa-, sem a szőlőoltványt. A régi szőlőművelők fiai pedig ma már gyárimunkások, iskolaszolgák, esziik- ágában sincs a szőlőt művelni. Te­hát ezeknek sem tudnak munkát adni. Igaz, amit a budai gyümölcs­termésről mondanak, hogy olyan őszi barack a világom sehol sincs, ma már azonban nincs mindenki olyan helyzetben, hogy bekerített teiket tartson, mert a többit ellopják. Min­den fához nem lehet mezőőrt állítani s ha feljelentést tesznek, félnapot kell az elöljáróságnál tölteni. Annak idején külön bizottságot küldöttek ki a budaiak felsegítése című — ezüst- papírba csomagolt medvecukor —ja­vaslat felülvizsgálására. Sérelmes, hogy Budát mindig ilyen fillokszéra megrágta ideákkal akarják megmen­teni. Baj van a törpehitellel A póregyletek“ törvényesítéséről Ügy a sajtóban, mint a rádióban híre járt annak, hogy az úgynevezett spóregyletek felszámolását rendelte el valami főkapitányi rendelet a Buda­pesten és a környékén gombamódra el­szaporodó spóregyletek végleges be­szüntetése céljából. Az intézkedés okául azt hozzák fel, hogy a takarék­asztaltársaságok (spóregyletek) na­gyon sok esetben nem tudták a beté­teseknek visszafizetni követeléseiket. A rendőri beavatkozás és a kény­szerű felszámolás híre nagy izgalmat idézett elő hír szerint az érdekelt asz­taltársaságoknál, mert igen sok kis­polgárnak, de különösen kiskereske­dőknek és kisiparosoknak egyedüli hitellebonyolító szervei ezek a sok hibájuk mellett is üdvös munkát kifejtő takarék- (spór-) egy­letek. A bizonytalanság a karácsonyi ünnepekhez való közeledéssel csak nőtt, mert tudyalévőleg karácsony előtt szokták ezek az asztaltársaságok az évközben összegyűjtött összegeket a betevőknek visszafizetni és egyide­jűleg az újabb ciklusra (egy év) meg­alakulni. Évek óta foglalkozom a törpehitel és ennek kapcsán az asztaltársaságok szervezetének kérdésével. Sikerült némi hozzáértésre szert tennem, me­lyet készséggel bocsátók az alábbiak­ban az érdekeltek rendelkezésére. Többízben foglalkoztam már nyil­vánosan, felolvasás és hírlapi cikkek keretében azzal a kérdéssel, hogy a bankszerű fedezettel nem ren­delkező kispolgároknak rendel­kezésére kell állani állami hi tellel a termelő munka lebonyo- líthatása érdekében. Kifejtettem már, hogy felevő vagyon­nal, ért éhes híg óságokkal nem rendel­kező, de dolgozó és ennek folytán produktív munkát kifejtő kispolgá­roknál, kereskedőknél, iparosoknál állandó a termelő tőke hiánya. Röviden szólva tehát itt a legnagyobb a szükség, anélkül, hogy a jelenleg bevezetett rendszerű pénzintézetek a legjobb akaratuk mellett is segíteni tudnának a bajokon. Az itt vázoltaknál fogva. szerencsétlennek tartok minden olyan gondolatot, közhatósági intézkedést, m°lv ezeket, a, hi­tel szempontjából igen fontos alakulatokat, kiirtani, megszün­tetni igyekszik. A magvar magánjog alapja — mint köztudomású — a szokás! Ver- bőczv Tripartituma, az első számba jöhető magyar magánjogi munkanem egyéb, mint az élő szokásoknak gyűj­teménye, A spóregyletek, takarék-asz- ta lt ár sas á gok, a jogalkotásnak ősi ma­gyar módon, a szokásokkal legalizált kreatúrái. Bár ai gondolatban vannak idegen eredetű motívumok, mégis két­ségtelen, hogy a ,,szokás” hívta okét életre. Ez a körülmény legjobb bizo­nyíték amellett, hogy az élet hiányt érzett és pótolt velük, általuk, Nem lehet tehát arról szó, — szerény felfogásom szerint — hogy megszün­tessék, hanem ellenkezőleg fejleszteni kell. A kezdetleges formájú intézményeket jóindulattal, bölcs tanáccsal a kor vi­szonyaihoz kell idomítani cs főicent a felelősség kérdését kell kiépí­teni. Ebből a célból semmi mást nem kell tenni, mint azt, hogy a vonatkozó törvényeket és ren­deleteket végre kell hajtani. (Lásd 1922. évi XI. te. és ennek kap­csán kiadott 77000/1922. B. M. VII. és ezt kiegészítő 99000/1923. VIII. B. M. sz. rendel eteket.) Nincs szük­ség új jogszabályokra. Pedig erről is szó van, állítólag a belügyminiszté­rium illetékes ügyosztálya törvény előkészítésen dolgozik. A már meglévő törvényhelyek sze­rint csak olyan egyesületek kezdhetik meg működésüket, amelyeknek hatóságilag jóvá­hagyott alapszabálya van. Jóváhagyott alapszabály nélkül mű­ködő bármely egyesület, — de legke- vésbbé pénzkezelő, takarékbetét gyűj­tésével foglakozó egyesület, — a leg­szigorúbban feloszlatandó, pénze, va­gyontárgya elkobzandó. Ha ezeket a rendelkezéseket végrehajtják, az élet­képes és nélkülözhetetlen egyesületek a hatósági jóváhagyást és alapszabá­lyokat meg fogják szerezni, viszont a jóváhagyó hatóságoknak meg lesz a módjuk ezen az úton ahhoz, hogy a szükséges biztonsági formát megta­lálják. Célszerű természetesen az ilyen takarékbetét-gyűjtéssel és ön­segélyezéssel foglalkozó, miniszteri jó­váhagyás alapján legálisan működő egyesület mintájára megszervezni az új alapokra fektetendő asztaltársasá­gokat, — illetve a már meglévő ön­segélyző egyesület mintája szerint kell a megalakítandókat létesíteni. Egyön­tetű fellépés esetén egyelőre az alap­szabályok jóváhagyása és így a zavar­talan munka gyors megkezdhetése volna biztosítható, azután pedig az így megalakított önsegélyző egyesületek összefogásával az évenkint megismétlődő betét ki­fizetések nyomán járó pénzte­lenség kérdése könnyen meg­oldható. Követendő példaként ajánlhatom a Budapesti Iparosok Önsegélyző Egye­sületét (Budapest, II., Batthyány-tér 4. szám.) Jóakarattal figyelmeztetem az érde­kelteket, hogy­ne idegenkedjenek a megenge­dett formában való tömörülés­től. A hatóság szabályszerű megalakulás után nyugton hagyja őket, alapsza­bályaik szerint minden beavatkozás nélkül működhetnek. Ha azonban a jelenlegi rendezetlen állapotban ma­radnak, kihívják a hatóság kötelesség­szerű szigorát és nemcsak hogy nem tudnak a bizalmukkal hitványul visz- szaélők ellen eljárni — t. i. bírói jog­segélyt nem kaphatnak, — hanem mint törvénytiltotta alakulatokkal fognak velük szemben eljárni. Dr. Pénzes Mihály ügyvéd,, a B pesti Iparosok Önsegélyző Egyesületének ügyésze. cukkasz I I inf W I., Alkotás-utca 15. 8 FÜRDŐ radioaktiv hőforrás GŐZ- ÉS KÁDFÜRDŐ FEDETT USZODA A családi ház építkezések régóta húzódó problémáját a Magyar Tisztviselők Takarékpénztára megoldotta Saját családi házhoz juthatnak, ha nincs is kezdő tőkéjük ^ Minden embernek ösztönszerű vágya, hogy saját házában lakjék és hogy a súlyos lakbérfizetések terhei­től megszabaduljon. Ennek teljesülé­sét teszi lehetővé az a családi házépí­tési köles ön-akció, amelyet a „M a- gyar Tisztviselők Takarékpénztára” e napokban megindított. A háború előtt és a háború után csakis azok építhettek maguknak csa­ládi otthont, akik az építési költségek összegével rendelkeztek ás nem volt le­hetséges, hogy valaki tőke nélkül épít­kezhessen. A most"’ bevezetett rendszer azonban lehetővé teszi, hogy azok is hozzájuthassanak családi házhoz, akik még az építkezéshez szükséges ú. n. kezdő tőkével sem rendelkeznek! En­nek a rendszernek a lényege abban áll, hogy a bekapcsolódók bizonyos előre megállapított összegeket fizet­nek be meghatározott időpontig és ezek a befizetett összegek 6 hónapon­ként már építkezésekre fordíttatnak. Hogy milyen sorrendben jutnak a takarékoskodók az építési kölcsönhöz, azt sorshúzás dönti el. Az így kiutalt kölcsönök 9, 12, 15, vagy 18 évre folyósíttatnak évi 5%-os kamatozás mellett és felmond- hatatlanok. A rendszernek nagy szo­ciális előnye, hogy a résztvevő el­halálozása esetén megszűnik a vissza­fizetésre vonatkozó kötelezettség, mert a biztosítás az ingatlant azonnal tehermentesíti. A résztvevőt semmi­féle külön költség nem. terheli, mert a befizetendő összegekben minden né­ven nevezendő díjak benne vannak. A nyugati államokban a családi házak túlnyomó része az ilyen építő­takarékrendszer útján épült fel. Né­metországban egyetlen ilyen építő- takarék egylet négy év alatt mintegy 200,000.000.— pengőt folyósított kb. 11.000 résztvevőnek. Mindenki forduljon a Magyar Tisztviselők Takarékpénztára r. t. családi ház építő takarékosztályához (Budapest, IX., Mester-u. 15-17.), amely kívánságra díjmentesen rész­letes ismertetést küld. Ez az akció a legbiztosabb és legészszerűbb út ahhoz, hogy a saját családi ház után vágyakozók kívánsága valóra váljék. A Budai Napló is beszervez néhány takarékcsoportot, az első két cso­portba még . elfogad jelentkezést a kiadóhivatal. Sz. I. R fl R g y Előkelő cukrászszalón. W Wfi s» & Krisztina körút 75. sz. Kintzler CUKRÁSZDA fiókja csak I SS, GSSLOGfi NY-UTCA 55 li ülönféle he nyerőit kereskedelmi áruk, vas« és acélöntvények, öntöttvas csövek, karikás kályhák és ke­reskedelmi öntvények. Ipari stabilmotorok, Bokomobilok, traktorok, cséplőgépek és más mezőgazdasági gépek. ÚTÉPÍTŐ (úthengerlő-, útgyalu- és útfelszakító) gépek, lakókocsik. Teherautomobilok, lx/2, 2x/2, 31/2, 5- 10 tonna hord- képességgel, Autóbuszok 15—60 személy részére. Kombinált tűzoltó- és öntözőautók, Automobil öntöző- és utcaseprőgépek. Lajtos vízfiorció- és öntözökocsik. Jobbágy-féle szabadalm­tolyfonégőkályháka háztartásokban és középüle­tekben nélkülözhetetlenek. Felvilágosítás, prospektus, ajánlat díjtalant MM?. Múltom! vas-, acél- és SMroK Budapest, X. kerület, Kőbányai-út 21. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom