Budai Napló, 1929 (26. évfolyam, 936-978. szám)
1929-08-11 / 965. szám
XXVI. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Felelős szerkesztő: Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. magas hirdetés 8 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. 1929 évfolyam. Előfizetése egy évre 24 pengő, lélévre 12 pengő. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIRAÁG BÉLA augusztus 11. 965. sz. I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon: 502—96. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendői. A uizbefulás epidémiája A Római-part vonalán a vasárnapi fürdés mint valami lajstromozott pedigrés kórság szedi az áldozatait. És minél szebben süt a nap, minél vidámabb a határ — annál többet. Borús időn beéri a napi tízzel, egy elsőrangú „zöld t vendéglős“ napon kiköveteli a í tizenötöt,, sőt egy-egy kivételes vasárnap felviszi a kerek húszig is. A hírlapok leregisztrálják a szerencsétlenségek számát és lefolyását és megállapítják, hogy valamennyi esetben a vízbefúló volt a csúf halál okozója; a hatóságok meg hivatkoznak arra, hogy ők .. . a fővárosi Ipartokon panganéttal és csákóval, a megyeri részen pedig szuronnyal és kakastollal körített rendeletekkel tilalmazzák ezt a kihágási büntetésekkel sújtott halálnemet! Ezzel azután napirendre térnek! A városi intézőink közül pedig ki gondol arra, hogy a mai „strand-konjunktúra“ idején behozza a kötelező úszásoktatást és addig . is, amíg az úszásnak már nem lesz analfabétája, felszerelje ott a strandokon az ingyenes dunai uszodák mentőállomásait. A Római-part már esztendők óta kínálkozik rá, szinte már idegesen követelődzik, hogy ő ingyenes „strandfürdő“ legyen; a hívását már évek óta hallja a napot, vizet, fövenyt és levegőt áhítozó, a téglatömbjeiből szabadulni vágyó pesti nép. Mint mikor a lemmingek útnak erednek, úgy húzódnak egymás lába nyomán végtelen sorban, már nem is ezer, hanem tízezerszámra az újpesti villamosokra tömődre, a . szentendrei vicinálisra felzsúfolva, a vasúti híd totyogó deszkáin bukdosva, a Dunapart víz- menti porfelhőiben fuldokolva, egyetlen pihenő pad, egyetlen árnyékot adó áldott fácska., egyetlen csöpp enyhítő ivóvíz, ' egy talpalatnyi járható út nélkül és a Fekete-tengerig lenyúló nagy Duna mellett a — könnyítő öblítés ösmerete nélkül. Meg vannak-e babonázva a mi városunk vezetői, hogy évtizedeken át behunyt szemmel és csukott fülekkel,, arájuk bízott milliós város népének és topográfiájának ismerete nélkül komolykodnak öblös autóik csukott karosszériáiban ? Hiszen a Dunának úgynevezett „Római- part“-ja, a Duna hatalmas vizével, rajta a csónakok, a vitorlás es motoros bárkák ezreivel, az újpesti gyárfalakat és kültelket szuffitasan takaró palotai szigettel, mögötte nyugatra a Rómaifül dó bajos telepevei, a százados fákkal dicsekvő ligetével és a napi 160.000 hliter thermál-vizet ontó forrástavával; a háttérben a körvonalaiban is felemelő, üdítő budai hegysorral és Budapest népének víz, nap, levegő és föveny felé húzódó, tikkadt, roskadó, ’ farka seregével olyan képet ad, amely hozzáértő vezetőkből valami megdöbbentő, valami cézári megoldást váltana ki. Gondoljunk Vöslaura, erre a mostoha fekvésű kicsinyke paraszt falura,,, amely híres^ fürdővé, tízezrek üdülő helyévé, strandfürdő mintaké- ’ pévé, szóval prosperáló várossá törte fel magát napi 50.000 hl thermális vízével , És sirassuk végzetünket, hogy koldusán, falu sorban áll Budánk ma is, az ő európai központi fekvése, az ő Dunája,, az ő sváj- cias hegyvidéke és az ő napi 500.000 hl hévvizet adó csodás forrásai mellett! Dubonai Pál. Ismét elsszaloLSZzt egy jó alkalmat a székesfőváros, amikor az új Rókus-kórház építkezését nem oldja meg a budai gyógyforrásokkal, kapcsolatosán. Föltétlenül nevet a külföld rajtunk, amikor világhírű gyógyforrásaink birtokában, az új kórházat nem ilyen forrás mellé építjük, hanem a temető mellé, ami nem a legbiztatóbb a betegek számára. De ha már a nagy kórház a régi pesti gázgyár telkén épül, akkor annak 200 ágyas női kórházát mégis csak az Erzsébet- sósfürő mellé kellene építeni. Sőt magát a sósfürdőt kellene most megvásárolnia a fővárosnak,, amikor olcsón jut hozzá, mert a külföldi kölcsönt csak át kellene venni és 44 ezer négyszögöl területhez jutna a város, amiből 20 ezer négyszögöl fürdő és park. Ez a sósforrás unikum talán az egész világon,, det föltétlenül az egyetlen Európában női bajok ellen. Idevaló a női kórház! Az egységes fürdőpolitika pedig megköveteli, hogy ezt a fürdőt a város megvegye, mert soha többet ilyen kedvező körülmények között nem veheti a birtokába. Vagy talán éppen ezért nem veszi meg most1? 1686—1936 1936 szeptember 2-ika nevezetes évfordulója lesz nemcsak agyar- ország- székesfővárosának és elsősorban Buda várának, de egész Magyar- ország, sőt a nyugati Kereszténység történelmében is. 250 esztendeje, egy negyedévezrede lesz annak, hogy 1686 szeptember 2-ikfin Buda várát az egyesült keresztény hadak visszafoglalták a töröktől és ezzel nemcsak Magyarország fővárosát szabadították fel az idegen járom alól, hanem megtörték a török birodalom magyarországi erejét és elhárították örökre Nyugati kereszténységétől ,a török veszedelmet is. E haditény országos és európai jelentőségének bővebb méltatása túl- menn'e a Budai Napló keretein és célkitűzésein. A mi feladatunk, — mondhatnék külön budai feladatunk, — csak az lehet egyelőre, hogy napirendre tűzzük a 250 éves évforduló ügyét és azt napirenden is tartsuk. Mert közeledik az évforduló, „veszedelmesen“ közeledik, hiszen alig 7 esztendő van még hátra a 250-ből. És ez alatt a 7 esztendő alatt kell fokozatosan a Várban mindazt megvalósítani, aminek megvalósításával és aminek megvalósítása után méltóan ülheti meg Budavára 250 esztendő előtti fel- szabadulásának na,gy emlékünnepét. 7 esztendő alatt kell az államnak, a székesfővárosnak, az egyháznak és a társadalomnak az elmúlt 243 esztendő mulasztásait pótolni és Budavárát olyanná varázsolni, hogy méltó köntösben, büszke fővel köszönthesse majd 7 esztendő után az ide- sereglő ünneplőket egy Európára szóló ünnepség keretében. Napirendre tűzzük tehát az 686— 1936“-ot! Akikéit érint és érdekel, szóljanak hozzá az évforduló kérdéséhez; közöljék velem eszméiket, hogy mit kellene az államnak, a székesfővárosnak, az egyháznak és a társadalomnak Budavárában megvalósítani, megalkotni 7 esztendő alatt, fokozatosan, évrul-évre,, hogy a ne,gyedezredéves évfordulóra — el ne késsünk! Dr. Ch. B. /I letöri Tabán A lebontásra Ítélt és évtizedek óta halódó Tabán __ mögött a Naphegy és a Kis-Gellérthegy egészséges nyugati lejtőin a legutolsó években virágzó villatelepek nőttek a Belvárossal szemben és attól 8—10 percnyire. Amíg a Tabán rendezése fölött évtizedeken keresztül meddő viták folytak, az élet a pusztulásra Ítélt Rácvárost kikerülve, a Naphegy, Tigris-utca, ITegyalj a-út, Csend-utca, Budaörsi-út és Győri-út közötti területen a lakások százait teremtette meg, ahol a pesti oldal munkában kifáradt embere pihenést és üdülést talál. Ennek az ideális szép vidéknek az Erzsébet-híd a legtermészetesebb és legrövidebb ösz- szeköttetése a pesti oldallal és az egyedüli közlekedő útja a ITadnagy- utca, amely azonban túlságosan szűk és meredek. Fő útvonal nem lehet s ezért a Naphegynek semmiféle közlekedési eszköz nem jutott, mert a 4-es autóbusz nem elégíti ki az itt lakók igényeit. Az Erzsébet- hídon át most a 14-es autóbusz jár a Döbrentey-utca, Ybl Miklós-tér, Clark Ádám-térig. Minden költség nélkül és nagyobb rentabilitással ezt a vonalat az Árok-utca, Szent Já- nos-tér, Attila-utca, Horváth-kerti 4-es végállomásig kellene vezetni, amiáltal a 4-es kocsival érkezők belvárosi közlekedése megoldást nyerne. A Döbrentey-tér, Clark Ádám-téri vidéknek különben villamoson közvetlen összeköttetése van a jpesti oldallal s így fontosabb az Arok- uteai megoldás, hogy a Naphegy és a hátulsó sűrűn lakott vidék közvetlen, gyors és olc-'i összeköttetést nyerjen a Belvárossal és a Rákócziét környékével. De itt kell szóvá- tenni azt a furcsaságot, hogy a Tabánon át a Gellérthegyre és Naphegyre vezető utak építésénél ne a 20—30 év előtti terveket valósítsák meg, mert a mai élet már mást követel. Az autóutat ne szerpentin- szerűen építsék, sok fordulóval, mert minden fordulónál lassítani, gázt elvonni, fékezni, újra begyújtani kell, kitéve az autókat annak, hogy a motor néhányszor leáll. Mint ahogy leáll nálunk minden városrendezés, főleg ha Budáról van szó. A Tabán élni és fejlődni akar. N. J. Budán, IQ2Q. augusztus io Ripka Ferenc dr. főpolgármester a reichenhalli kúra befejeztével három napot Budán töltött és azután Fonyódra ment utókúrára. Ott látta vendégül egy hétig Fass József minisztert és a referálni jött Dréhr Imre államtitkárt. Vass' miniszter erre a hétre kikapcsolta magát a nagy politikából és legszívesebben dr. Krivoss Árpád két ennivalói kisleányával foglalkozott, akik viszont játék közben nem nagyon respektálták benne sem a főpapot, sem a minisztert. Fonyódon különben sokat mulattak a folyton szaporodó főpolgármester j előlieken. A budai nagy fürdőpro- gramm egyik fontos kérdése, hogy az Erzsébet-sósfürdőtől kezdve a Római-fürdőig, transzverzális sétaút vezessen, mégpedig a Gellért-fürdőtől a Rómaifürdőig a Duna partján. Azt hittük, hogy ez komoly gondot, tervezést és előmunkálatokat váltott ki a Városházán, ahol állandóan keresik az adók csökkentésének módját. Minden gondolkodó fej tisztában van vele, hogy ez a mód csak a gyógyforrások kellő kihasználása révén található meg. Most mégis meglepetésszerűen a Városházán hirtelen elhatározták a pesti oldalon lévő' Ferenc József rakodópart parkírozását, mely eddig részben rakodóhely, részben élelmiszerpiac volt. Mi budaiak nem irigyeljük ezt a parkot Pesttől, de nem tudjuk elképzelni annak sürgősségét a budai rakodópart fürdősétányával szemben. Divatba jött a Guggerhegy és állandóan sokan látogatják a Glück J Frigyes jóvoltából felállított új kilátót, ametyet — ahogy a „Budai Ingatlan Újság” írja —- valószínűleg „Árpád-kilátó”-\\ük fognak elnevezni. Ennek közelében van az „Oroszlán- pihenő” is, í\mi szintén. Glück Frigyes érdeme, mely mellé most emeltek egy védőkunyhót. A Ghgger- hegyet rendezték, a vízmosásokat áthidalták és az új kilátó környékét is megtisztították a fölösleges1 jjozóttól és bokortól. Az új utak mentén nemsokára megindul az építkezés, csak éppen a közlekedés fog sokáig hiányozni. Felhívta a figyelmét az Idegenforgalmi Hivatalnak a „Svábhegyi Egyesület” arra a kedvező körülményre, hogy az 5-ös autóbusz,^ mely a Vörösmarty-térróT indul ^ és tíz perc alatt eléri a Fogaskerekű Vasút Retek-utcai állomását, ahonnan minden 8 percben indítanak vonatot a Svábhegyre, ott fent pedig a János- hegyi-úton autóbusz viszi az utasokat a jánoshegyi kilátóhoz, — s ezért célszerűnek vélné, ha ezt a kellemes, gyönyörködtető kirándulást ajánlja az Idegenforgalmi Hivatal a Budapestet’ látogató idegeneknek. _ Az IBUSZ bizonyára szívesen veszi Programm jába ezt az utat is, amely feledhetetlen, mély benyomásokat hagyna az idegenek lelkében és emlékezetében. A Gellért-tér rendezése a Kelenföld egyik legégetőbb kérdése, de a székesfőváros csiga járású adminisztrációja mellett ennek a kérdésnek a megoldása bevár hatatlan. Most Becset/ Antal tette magáévá ezt az ügyet, s így van rá remény, hogy Budának ez a szépen kiépült, de útburkolás és szintezés szempontjából leg- csunyább tere,, végre rendezés alá kerül. Ez idegenforgalmi szempontból is rendkívül fontos, mert éppen a Gellért-szállodába száll a legtöbb előkelő idegen s különös fogalmakat alkothat magának Budapest fordított rendjéről. Egészségtelen az olajozott út, mert azzal az előnnyel szemben, hogy leköti a port, nagyon sok a hátránya. Ártalmas az ember egészségének, do árt a fáknak, virágoknak és a vete- ményeknek. Énekes madár elkerüli s ezzel a férgek elszaporodását szolgálja. Most mozgalom indult meg a, hegyvidéki lakosok között az olajozás ellen, amely mozgalomba belő akarják vonni a város budai képviselőit is/. Uj rakodó-part épül a Margithídtól északra, mert a tanács megtiltotta a Margithíd és Lánchíd közötti szakaszon kavics, homok és egyéb építőanyag kirakását. Valószinüleg ezzel kapcsolatosan rendezik a Lukács és Császárfürdő előtti part vidékét, amely a főváros fürdőpolitikájának egyik szégyenfoltja., . Bűnös könnyelműségnek jellemezte a főváros középítési bizottságának legutóbbi ülésén az egyik bizottsági tag a főváros útépítését az Öbuda-hegyvidéki Donáti-kápolna és Felsőtestvérhegy között, mely tavaly ősszel készült el, 56 ezer pengőbe került s ma már hasznavehetetlen. Ezen az úton ma már nem lehet rendesen közlekedni, a folyókák besű- lyedtek és össze-visszatöredeztek. Szép állapot! A városháza ablakain egyenesen kiszórtak 56 ezer pengőt. Utat Óbudának! Hazánkban a városokat , nem igen övezték várfalakkal és a nyugati ^városoktól eltérően, nagy kitérj edésűek, mert sok volt a földünk, nem kellett takarékoskodni vele és épen ezért inkább építkeztek a síkon, mint a hegyen. * _ Budán i.s a YárhegÉfc? kívül, alig laktak emberek a veSjU szegélyező hegyeken és csak a fodros hatalmas fejlődése szorítja a lakosság egy részét a ma már nagyrészt megfelelő közlekedési eszközök révén a hegyek közé. Mégis Pest jobban fejlődik a síkságon, mint Buda a hegyvidéken. Óbuda lakosságának zárkózottsága s a főváros vezetőségének nemtörődömsége e városrész elől az ^ utat a természetes fejlődés felé elzárta. E szellemi gátat a városrész egészséges és szép ’ fekvése azonban áttörte. Óbuda fejlődését a trianoni _ békével járó elszegényedés is szolgálja, mert megindult a munka, amelynek révén az elveszett jólétet ^igyekszik visszateremteni a polgárság. Erre Óbuda kedvező ^éghajlati és talajviszonyai folytán bőséges alkalmat ad. A~ tisztviselő, kereskedő, iparos és munkás szabad óráiban kerti munkájával nemcsak maga és családja változatos, jó ellátásáról, egészségéről gondoskodik, hanem vagyona értékét is napról-napra növeli. Ez az egészséges, az egyéni, a család, a köz, a nemzet, a haza érdekét szolgáló munka e városrész és^ környéke sok oldalróli jó megközelíthetőségének szükségét vetette fel. E kérdéssel az illetékes ^tényezők évtizedeken át mint problémával foglalkoztak, akárcsak Óbuda két vicinális vasútjának vezetősége a peáge, vagyis a duna jobbparti körvasút sinei használati jogának problémájával.;. Eddig Óbuda legszebb és így fejlődésre is legalkalmasabb _ részét csak a Hév. és az Esztergomi vasút vonalai kötötték össze a belterülettel. Előbbi tűrhetően, utóbbi úgyahogy inkább sehogy. Óbuda szerencséje, hogy a Hév. jelenlegi vezetőjének, dr. Bódy Tivadarnak, a szélestátköríí, erős gyakorlati érzékű üzletembernek nem telik kedve az elvi problémák körüli időzésben, hanem az évtizedek óta húzódó peáge kérdést megoldotta. Ezzel a körvasút múzeumba való mozdonyait és személyszállító kocsijait a városból kitolta s Óbudát s környékét á város szívéhez közelebb hozta. A Hév. vezérigazgatójának körültekintése oly nagy, hogy a körvasút vágánya mellett elhúzódó út kiépítését is magára vállalta. Tudja, hogy, a jó kocsiút nem csökkenti, hanem inkább emeli a vasút forgalmát, mert a vidék benépesedését mozdítja elő. E terv gyors megvalósítását azonban egyelőre késlelteti az a körülmény, hogy az illetékes tényezők az Óbudát a város többi részével összekötő transzverzális út problémáját még nem oldották meg véglegesen. Viszonyaink közt a Zsigmond-ut- cának a Császárfürdő előtti, része ki nem szélesíthető. A Szemlőhegyen át sem bevágáson, sem alagúton át^ nem vezethető fedezet híjján. A Pálffy- tértől a Zátony-utcáig vezető alsó Dunapart keskeny a közlekedésre. Azonfelül magas vízállásnál használhatatlan is. A Zátony-utcától észak felé ki sincs építve a Dunapart. A Margit-hídon túl van a Lukácsfürdő és Császár-fürdő parkja, mely csaknem a Zátony-utcáig húzódik. Ezeknek kell okvetlenül valami csekély áldozatot hozniok az új transzverzális út érdekében, mely most a helyiérdekű vasút sinjei, mentén haladna tovább. Alig egy két méter esne a parkból az útnak áldozatul, de ezzel szemben a fürdők mögötti kultu- rátlan részen az úgynevezett közvetlen Dunaparton, megindulna a kulturális fejlődés. Dunaparti korzóhoz jutna a két fürdő és ezt önkéntelenül követné a homok és kavicslerakodóhely megszüntetése s a Dunapart rendezése, ami lehetővé tenné azután a sínek kihelyezését közvetlenül a Duna mellé és a nyert ^területen fölépülne a nagy autóút a Római-fürdő felé. ^ A fürdőpark csendjét ennek az útnak a forgalma s így az azzal járó zaj nem zavarná annyira, mint most a lokomotívok füstje, dübörgése, vonatok tolatása. Az új úton korzó fejlődnék ki a parkok mentén és az csak növelné a fürdők közönségét. A fennforgó viszonyok között csakis így oldható meg Óbuda régen vajúdó közlekedési problémája. Lugmayer József dr.
