Budai Napló, 1929 (26. évfolyam, 936-978. szám)
1929-05-12 / 954. szám
XXVI. évfolyam. 954. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 24 pengd, félévre 12 pengő. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal; I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon : 502—96. Felelős szerkesztő: V1RAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. magas hirdetés 8 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1929 május 12. NEUEM, amelyek mindenkinek fájnak, de senkisem gyógyítja őket Dubonai Pál „fordított városnak” szokta aposztrofálni Budapestet. Mi tagadás, első hallásra nem nagyon hízelgő megállapítás s jó magamnak is megütötte a fülemet, amikor először hallottam. Miért volna „fordított város?” Ha lassan is épülünk, haladunk, ha jobb módunk volna, úgy lehet, talán még neki is lendülnénk néha s mégis igaza van Dubonai Pálnak, valahogyan éppen fordítva megy itt sok minden. Lássuk csak! Ha jön Pestre idegen (utazik keresztül jónéhány, még meg is áll ■ némelyik pár napra), mielőtt Kelenföldről a városba robogna, a vonata nekiszalad egy nagy csúnya kőbányának s egészen fellé- lelvzik, amikor nem ütközött össze vele, hanem elnyelte a budai alagút. Ez a kis Gellérthegy dolomitbányája. Csupa nagy falakban (egyáltalán nem úgy, mint a törvény ezt előírja!) dolomitport és kavicsot termelnek itt a város közepén, hiszen köröskörül csupa villa, palota, bérház áll. A tetejében már egész utcák épültek, az embernek az az érzése, hogy egy szép napon leomlik az egész. Még jó, hogy ez a kő nem csúszósomlós fajta! Arra vagyok csak kiváncsi, hogy meddig lesz még ez a porfészek a városban s hogyan adnak majd olyan formát neki — de akar-e valaki egyáltalán s mikor — hogy annak a kibányászott hegyoldalnak legyen valaminő formája s használni is lehessen valamire? Csak nem gondolja valaki, hogy jól van az úgy, ha egy szép napon mégis beszüntetik ezt a dolomitpor gyárat (ahol intézményesen porfelhőt zúdítanak a környékre) s azután tele rakják a fenekét házakkal, amelyeknek a háta megett örökre ott éktelenkedik egy iromba, náluknál százszor nagyobb, mindig csupasz, porló kőszikla, amelyiknek tetejéről a -végtelenségig egy egész utca öngyilkossági szándékkal mered a mélységbe? Lehetni lehetne ilyen borzalmasságot elkövetni, hiszen van már reá példa, csak fel kell nézni a Városmajor feletti felhagyott kőbányába, ügy ül ott a lyukban egy nagy palota, mint a mesebeli remetelak, de ne mondja senki sem, hogy ilyen helyre szoktunk építkezni s hogy szép az, ha a gyönyörűséges budai hegyek oldalában mindenfelé egy-egy, dehogy is egy, száz sebhely tátong és sehol egy orvos kezenyoma, aki ezeket a rettenetes skrofulás sebhelyeket elegyengetné, eltakarná. Miért vagyunk éppen a betegségeink sebeire büszkék ? Ha az óbudai oldal felől a Bécsi-úton jön hozzánk az idegen, akkor azután igazán egyebet sem lát, csak otromba sebhelyeket. Ami közte van, azt nem is látjuk, csak azt, ami fogatlan tátott szájjal ásít ránk felül-alul a Csillaghegyről, a Mátyáshegyről, a kis-' celli terraszról, a Józsefhegyről, Rózsadomb oldalából a sok ottfelejtett, félbemaradt, vagy arra váró kőbányát, téglagyári gödröt. De hogyan Istenem, mintha a legborzalmasabb betegség elroncsolta volna az ember orrát, száját s most csak egy-egy sötét üreg éktelenkedne felénk. Olyan ez az egész vidék, mint a halálfej, amelyikből minden üreg reánk ásít s hogy borzalmasabb legyen, a szakáll és haj foszlányai tapadnak össze s milyen csapzottan lógnak azok a szőrpamatok, éppen mint két elhagyott bányaüreg között az a ' pár ház, fa. S így van ez mindenfelé a Szépvölgyben, a Zugligetben, Hűvösvölgyben, Fazekashegyen, Máriaremete felé, Kissváb- hegyen, Sashegyen, Ördögormon mindenütt, ahol a természet s az istenség összefogva annyit s olyan szépet teremtett a mi gyönyörűségünkre, de amit elrondítottunk, tönkretettünk hebehurgyán, meggondolatlanul, sokszor jóvátehetetlenül, pedig csak egy kis jóakarat, hozzáértés, tervszerűség kellett volna hozzá. Vájjon van-e legalább most? Mindegyre halljul\, hogy beszüntetik az óbudai téglagyárakat, a fürdőváros füstfészkeit, amelyek olyan csinos korom bajuszt tudnak festeni a Margitsziget szépasszonyainak orra alá s az már nem is öröm, ami, a még idébb levő cementgyár leállítását követte. De vájjon nem szörnyűség-e az, ami a hidegretett kemencék mellett maradt ? Meredek, függőleges, kopasz sziklafalak, amiken soha gyökeret fű nem ver s kecske sem mássza meg, óriási agyag-gödrök, amikbe belenézni sem jő'. Lógó szikladarabok, amiket a robbantás meglazított, de a máról-holnapra beszüntetett üzem már nem tudott lebontani, még jó, hogy a megfúrt kövek alatt a dinamit ot nem felejtették ott. Mindenfelé a félbemaradt, holnapra nem gondoló rendszertelen munka, mintha mindenütt az lett volna a jelszó: utánam az özönvíz! Ha ez így jól van s ez szép, akkor tényleg ,„fordított város” vagyunk s nem szabad tovább annak lennie! A kőbányáknak, tégla-, cserép gödröknek ma már nem itt a helyük, egy milliós fürdőváros közepén s nem ott, ahonnan minden porukat, füstjüket, kormukat, bűzüket az uralkodó szél mind egy cseppig a városra teríti. Nagyszerű hivatást töltöttek be a múltban, belőlük épült fel Budapest,, megélhetést, kenyeret adtak a munkásságnak, de ma már körülvette a más igényű város, ma már terhére, útjában vannak, többet ártanak, mint használnak, olyanok mint a divatját múlt krinolin, amire nem lehet reáöltöztetni a térdigérői szűk szoknyát, azsuros harisnyát. Olyanok a budai hegyek, mintha a frakkos gentleman fejében ott felejtették volna a vadászkalapját s még azzal sem oldjuk meg az öltözködés hibáját, ha cilindert nyomunk a fejébe, de arra kényszerítjük, hogy mindenütt a kezében cipelje szeges cipőjét, ami nélkül régen, lecsúszott volna a hegyoldalon, de most kinevetik érte! Be kell szüntetni a ma már várossal körülnőtt porozó, piszkoló, kormozó kőbányákat, tégla-, cserépgödröket, : erről ma már nem is lehet vitatkozni, de hogyan és mikor, azt nagyon meg kell fontolni. Máról holnapra, rögtön beszüntetni ezekben a bányákban a munkát a legnagyobb meggondolatlanság volna, ez ellen kézzel-lábbal tiltakozni kell mindenkinek, aki nem akarja, hogy még egy csomó soha be nem gyógyítható sebhely maradjon a jobb sorsra érdemes budai hegyoldalakban, amelyeket sem beépíteni, sem fásítani nem tudnánk. Pedig, ha nem néhány évre előre néző tervszerűséggel, a meredek, omlékony bányafalak legalább fásítható rézsüvé való letermelésével, az eljövendő kultúra talajának fokozatos előkészítésével dolgozunk, akkor az óbudai téglagyárak fenekén épülő bérpalotákra reáomlanak a domboldal virágzó cseresznyefái, a temető sírhantjai, s úgy lehet, egy szép napon elindulnak a lejtőn a kies Gellérthegy villái is megnézni, hogy mi van a Villányi-úton ? De ha nincsen csúszás, nincsen föld- ingás, akkor ÜÚ*kr mondja meg minek, kinek kellenek azok a sok száz méteres sár- és sziklafalak a virágzó kertek és bérpaloták, a lüktető nagyvárosi élet forgatagában. Azért, hogy kerülgessük, útban legyenek? Csak nem azért, hogy erőmek- erejével „fordított város” legyünk ? Yederemo! P. V. F. Budán, IQ2Q. május n Kedves legenda, de igaz is lehet, hogy Szokoli Musztafa budai pasa négyszáz év előtt fügefa- berket ültetett a Szent Gellérthegy déli lejtőjén, valahol a mai szikla kápolna felett. A fügefaliget húsz évvel ezelőtt tényleg még ott díszlett, fényképfelvételt is készített róla néhai Fidlovszky professzor, de ma már, a sok hivatalból való „városrendezés” után nyomát sem találjuk. Pedig létezett vad bujaságban e liget s ha a történeti eredete kissé kétes is, de mindenesetre ritkaság volt, hogy égha j latunkhoz alkalmazkodva, a sok fügefa ott pompázott az áldott hegyoldalon. Az idegenforgalomnak is számottevő fejlesztő eszköze lenne a Gellérthegyi fügefaliget, amelyért szívesen elzarándokolna ide a külföld sok tudósa. A főváros kertészete tegyen tanúságot életrevalóságáról: ültessen újra fügefákat, délszaki növényeket a meleg forrásvízzel itatott, a rivierás éghajlatú gellérthegyi déli oldalra. Uj kilátótornyokat épít a főváros, fából, különböző stílusban, hatezer pengő költséggel a Nagy- Hárshegyen, Feketefőn, a Vadász-, Gugger- és a Remetehegyen. A tehermentesítő út az újlaki dunaparton végre megépül az Üstökös-utcától a Zátony-utcáig hatméteres szélességben, a Hév. sínpárja mellett, keramit burkolattal. Ez azonban csak egyik kisebb szakasza a Zsigmond-uteai közlekedés tehermentesítésének, de mindenesetre ez a legsürgősebb megoldás, hogy a Császárés Lukács-fürdők előtti rettenetes torlódást végi’e levezessék. A főváros most tárgyalja a rendezés kérdését és lehetséges, hogy e megoldás helyett az alsó dunaparton a csónakházak és tenniszpályák között építik meg ezt az utat. A virágos Budapest gondolatát újít ja fel Burányi Miklós, a kitűnő író egyik cikkében, ahol megállapítja, hogy ez azok közé az álmok közé tartozik, amelyek külföldi kölcsönök, adóprés és adóterror nélkül megvalósíthatók. Ehhez nem kellenek milliós beruházások, ehhez nem kell üzemköltség, ettől nem adósodnék el sem állam, sem város, sem háztulajdonos s Budapest mégis kapna valami önálló jelleget, amelynek révén az itt járt idegenben megmaradna valami maradandó impresszió, valami különleges magyar szín és szépség emléke s a virágos Budapestet talán többen volnának kiváncsiak megtekinteni, mint ahá- nyan eddig. Virágos Budapest, ez nem volna a legrosszabb jelző, amivel a magyarok fővárosát Európa többi nagyvárosaitól megkülönböztetnék. Különösen Buda lenne alkalmas e szép gondolat megtestesítésére. Virágos ablakok, erkélyek tegyék szebbé, kedvesebbé, romantikusabbá világszép Budát. Szent Imre-város nevet kapjon az ősi szép nevű Kelenföld. így kívánják ezt többen s o mozgalomhoz. legutóbb a Virányos-Kútvölgyi Egyesület is csatlakozott, de azzal a kiegészítő óhajjal, hogy az egyes Habsburg emlékezetű kerületnevekot (Krisztina, Li- pót, stb. város) Árpádházi királyaink nevére kereszteljék. Ez idegenforgalmi szempontból is fontos, mert ennek révén a nálunk megforduló idegen közvetlenebb módon jegyzi meg történelmünket. A hegyek tanácsa Szövetkezett Hegyvidéki Egyesületek ülése A budai hegyvidék fejlesztése érdekében azóta folyik szervezett és rendszeres munka, amióta az érdekelt egyesületek és társaskörök megalkották a nagy szövetséget a Svábhegyi Egyesület vezérlete alatt, aminek révén kénytelen volt az elnöki tisztséget vállalni dr. Bódy Tivadar ny. polgármester, a felsőház tagja és a Svábhegyi Egyesület elnöke, aki ennek a nagy szervezetnek nehezen mozgó gépezetébe, mint kenőolajat belevitte a maga nagy közigazgatási rutinját és tudását, aminek fényes tanú jelét adta azzal, hogy a hegyvidék minden részét felölelő munka- programmot úgy osztotta be és úgy dolgoztatta fel Bercsényi Antal igazgatóval, hogy azt a Városházán nem csak minden ügyosztály, hanem minden egyes intéző egyéniség is kézhez kapja a hozzátartozó részben. A szövetkezett egyesületeket május hó 6-án estére hívta meg Bódy Tivadar tanácskozásra és társasvacsorára a Pannónia szálló külön termébe, hogy most, amikor a Városházán készül a költségvetés és a jövő évi közmunka- programm, a hegyvidék legsürgősebb kérdéseinek megoldása abba felvétessék. Az ülésen megjelentek a következők: Losonci Bódy Tivadar dr. elnök, Oszoly Kálmán Budai Társaskör, Sándor Károly Svábhegyi polg. társaskör, Perczel Béla Virányos-Kútvölgyi egyesület, Eperjessy István dr. Budahegyv. társaskör, Rezső Antal és Kemény Lajos III. kér. Egy. polg. társaskör, Morvay Győző, Szávay Gyula, Viraág Béla Hollós Mátyás Társaság, Pyber Ignác Farkasréti egyesület, Kuncze Géza III. kér. föld- és szőlőművesek egyesülete, GÖmöri Győző, Szigethy Lajos Buda alsóvárosi egyesület, Szesztay László Szt. Gellérthegy Barátainak Egyesülete, Antalffy Andor dr. Farkasréti Egyesület, Nádas Béla dr. Rózsadomb és vidéke, Erdey Henrik Pasarét, Törökvész és környéke, Szilágyi Károly, Lugmayer József, Szervey György Óbudai Hegyvidéki Szövetség, Bercsényi Antal igazgató Svábhegyi Egyesület, Kézdi-Kovács László ^ Római-fürdő Egyesület, Sándor Károly Svábhegyi Kulturális Egyesület. A már kész és több példányban lemásolt beadványokat az egyesületek ellátták bélyegzőjükkel és a küldöttség által aláíratták. A társasvacsora után vita indult meg egyes kérdések felett és elsőnek a Rózsadomb és Vidéke Egyesület nevében Nádas Béla dr. tette szóvá a Rózsadomb kardinális bajait. Elsősorban felemlítette a Rózsadomb sokat vajúdó autóbusz közlekedését, melyhez eddig hiába ajánlották a jobb és hasznosabb vonal létesítését. Ezzel kapcsolatosan szóvátette a vil- lamosvasutnak a Rózsadombra való felvezetését, mely egyrészt a Margit- körút felől, másrészt Óbudáról tudná megközelíteni a Rózsadombot és kilátó vonallá válhatna Nagy súlyt helyeznének a Rózsadombon, ha annak a III. kerülethez tartozó részét a II. kerülethez csatolnák, nemcsak közigazgatásilag, de rendőrileg is és ehhez a hegyvidékhez kapcsolnák a Császár- és Lukácsfürdőt. Nagy szükségük volna ott egy fiú-középiskolára, azonkívül állandó piacra a Bimbó-, Bogár-, Tövis- és Észter-utcák sarkán, ahol mielőbb meg kell kezdeni a piac rendezését, hogy lassan az árusítók is oda szokjanak. Úgyszintén szükség volna egy sportpályára, korcsolyapályával együtt, amely egyúttal gyermekjátszótérnek is szolgálna. Nagy hibája a Rózsadombnak, hogy éppen a kirakat-oldalai, a Duna felé hajló lejtői rendezetlenek s azért sürgős volna a Zsigmond-utca feletti hegyoldal rendezése az alatta elterülő kis ős-tóval együtt, amely Budának egyik látványossága. De rendezni kell e templom körüli részt, továbbá a Gülbaba sírjával kapcsolatosan rendezni kellene a komor szerpentinfal fölötti teret a Margit-utcában, ahová kioszkszerű kávéház és étterem illenék, mert onnan rendkívül szép a kilátás. Végül felemlítette, hogy a Rózsadomb nagy fiának, Alpár Ignác- nak emlékére teret és utcát kellene elnevezni és a térre állítani a nagy építőművész szobrát, amelyet a Városligetben óhajtanak elhelyezni. Bódy Tivadar szívesen szolgált útmutatásokkal, hogy ezeket a kérdéseket miképpen lehet praktikusan megoldani és felajánlotta készséggel közbenjárását. Ezt megköszönve Nádas Béla dr. nagy elismeréssel mondott köszönetét az elnöknek. Bódy Tivadar elnök köszönettel vette tudomásul az elismerést és beje- jelentette, hogy a tagok nagyrésze csatlakozik Nádas Bélának ahhoz az indítványához, hogy nyáron át valahol a szabadban vagy nyári helyiségben összejövetelt és mulatságot rendezzen a szövetség és úgy határoztak, hogy ez iránt megkeresik Manninger Vilmos tanárt, a Zugligeti Egyesület elnökét. Kemény Lajos, a III. kerületi Egyesült Polgári Társaskör egyik kiküldöttje tette szóvá azt a rettenetes állapotot, amely megközelíthetet- lenné teszi a Béesi-út végén fekvő óbudai temetőt, amelyben már húszezer ember van eltemetve. Ezeket a halottakat kegyelettel látogatni nem lehet. A bécsi-úti villamos vasút kiépítését a BSzKRt azért késlelteti, mert a Béesi-út állami út és nem elég széles. A Városházán és a polgármesteri hivatalban csak most készülnek a bécsi-úti villamos kérdését tanulmányozni. Elég baj, hogy az
