Budai Napló, 1929 (26. évfolyam, 936-978. szám)

1929-04-28 / 952. szám

9 / Bud XXVI. évfolyam. 952. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 24 pengő, félévre 12 pengő. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal; I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon: 502—96. Felelős szerkesztő : V1RAÁG BÉLA Hirdetések ára : Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. magas hirdetés 8 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1929 április 28. A fürdő-hét Budapest Fürdőváros ankétje Irta: SZVIEZSÉNYI ZOLTÁN, a Budapest Fürdőváros Egyesüket ügyvezető igazgatója A Budapest Fürdőváros problé­ma olyan régi, mint maga a vá­ros. Fölösleges volna történeti fejtegetésekbe bocsátkozni és az annyiszor előadott és közismert adatokat felmelegíteni római csá­szárok akvinkumi termáiról, Má­ria királynő budai függő-kertjei­ről, a betemetett és eltűnt forrá- sokról, Mátyás király és a török basák fürdőpalotáiról. Mindezek csak azt mutatják, hogy ilyen hatalmas fürdőkultú­rájú múlt mellett, milyen szánalmas közönnyel és bű­nös nemtörődömséggel kezeli a közvélemény a jelenben ezt az elsőrendű nemzetgazdasági kérdést. A Budai Napló egy negyed szá­zad óta küzd Buda jobb jövőjé­ért és helyes érzékkel állítja a fej­lődés és életlehetőségek közép­pontjába Buda természetes szép­ségeit és gyógyértékeit, mint ame­lyek hivatva volnának a polgár­ság jólétét, a város fejlődését és a kereskedelem és ipar érdekeit szolgálni. Csodálatos, hogy a legjobban érdekelt budai közönség tétlen közönnyel nézi azt az értékpusztítást, mely a fürdők környékének szánalmas volta, a rendezetlen építkezések, a gyakorlati fürdőfejlesztési po­litika teljes hiánya miatt nap­nap mellett éri. Pedig most kellene a budai polgár­ságnak sarkára állania, mi­kor a város vezetőségében budai emberek ülnek, akik ismerik szűkebb hazájuk ér­tékeit, de egyben szánalmas el­hanyagoltságát is. Ripka Ferenc, Wolff Károly, Kozma Jenő dr., Bérezel Jenő, Rakovszky Iván, Joanovicli Pál, Bódy Tivadar, Bárczy István, Becsey Antal — és még hányat tudnék felsorolni — fémjelzett budai márkák, ve­zetőtagjai a törvényhatóságnak. No és akit első helyen kellett volna említenem, József Ferenc dr. kir. herceg, akinek gyönyörű kastélyt ajánlottak fel pár évvel ezelőtt Budapesten, — Buda sze- reteté'től áthatva — a Rózsadomb mellett döntött. Tud-e még városrész ilyen köz­életi neveket felsorolni, akik ! mind hitet tettek a „Fürdőváros“ gondolat mellett. Hol van hát a hiba? Fel kell rázni tétlen közönyé­ből a polgárságot, hogy elemi erővel törjön ki a fejlődni- és élniakarás vágya. Induljon meg a munka. Kalapács, véső, malte- roskanál, kő és tégla vár a ter­melő agyvelők parancsszavára, hogy a munka nyomán kenyér fakadjon és a jobb lehetőségek és keresetforrások útja meg­nyíljon. A Budapest Fürdőváros Egye­sület, mint élő lelkiismeret, ál­landóan felszínen fogja tartani ezt a kérdést és ha nem fogja tudni felrázni a budaiakat, meg fogja szólaltatni a pestieket is Buda érdekében, de az egész fő­város és az ország javára. Ezt a célt szolgálja április 30-án, május 2-án és május 4-én tartandó ankét­sorozatunk is, hogy minden oldalról megvilágít­suk a „Fürdőváros“ gondolat kül­politikai, szociális, nemzetgazda­sági, balneológiái és idegenfor­galmi vonatkozásait. Ki akarjuk és ki fogjuk termelni azt az egy­séges atmoszférát, melyben ellen­állhatatlanul utat fog törni ma­gának a munka és alkotás vágya. Ez a generáció is élni akar és nem lehet a költségvetési mér­leg egyensúlyozott erőmutatvá­nyaival operálni számunkra. — Annyi pusztulás és nyomorúság után át kell hárítanunk a köz­terhekből valamit a jövő generá­cióra is. Építkezni kell, munkaalkal­makat kell teremteni, hogy gyógyvizeink, fürdőink való­ban hasznothajtó értékek y maradjanak, mert kár minden a Dunába el­folyt köbméter vízért, ami el- használatlanul pocsékolódik. Nincs pénzünk ezekre? Szegé­nyek vagyunk ? Egy város, amely­nek ilyen értékei vannak, so­hasem lehet szegény és csak lel­ki szegénységről lehet beszélni ott, ahol nem tudják, vagy nem akarják ezeket az értékeket a székesfőváros egyetemes javára kihasználni. Azért szólaltatjuk meg köz- gazdasági életünk kiválóságait, hogy lássuk, mit kell tenni, ho­gyan kell tenni és milyen célki­tűzésekkel kell Budapest székes­főváros érdekeit szolgálni. Budán, IQ2Q. április 27 Kártérítés fenyegeti a fővá­rost, ha idejében nem intézi el az Attila-park ügyét. E hó 20-án az Óbudai-Hegyvidéki Szövetség tisztelgett dr. Berczell Jenő al­polgármesternél és Csármann ta­nácsnoknál és előadta, hogy a Közmunka Tanács által elkészí­tett és a szív. tanácsához átkül­dött terveket sürgősen tárgyalja | le, mert különben az érdekelt és építtetni szándékozó telektulajdo­nosok elesnek a 30 éves adómen­tesség kedvezményétől. Ha a ta­nács késedelme révén károsulná­nak, kénytelnek volnának kárté­rítést követelni a fővárostól. A küldöttség mindkét helyen meg>- nyugtató kijelentéseket kapott. A fedett uszoda. A fedett uszoda kérdése már évtizedek óta foglalkoz­tatja nemcsak a társadalmat, hanem az állami és városi hatóságokat is. A fedett uszodát Budapesten csak oly helyen lehet felépíteni, ahol természe­tes hévvíz áll rendelkezésre s a hely könnyen s olcsón hozzáférhető. Ebből a szempontból csak valamely budai fürdő jöhet számításba. Értesülésünk szerint a Királyfürdő részvénytársa­ság felajánlotta a Királyfürdőt fedett uszoda^ és ezzel kapcsolatban más közintézmények céljaira. A Király­fürdő a Ganz-, Fő- és Kacsa-utcák által határolt 965 négyszögöl kiterje­désű területen fekszik és hőforrása másodpereenkint 10 liter 52 fokos vizet szolgáltat, tehát területénél, ol­csó és könnyű hozzáférhetőségénél és hőforrásánál fogva magában egye­síti mindazon követelményeket, me­lyek fedett uszoda létesítéséhez szük­ségesek. Ez a megoldás a „Budapest fürdőváros” céljait és programmját is szolgálná, mert a fedett uszoda az udvarban volna elhelyezhető^ míg a Fő-utcai fronton sportpalota és für­dőkórház volna létesíthető, reumás betegek részére s kezelésére megfelelő modem berendezéssel, ivókúrával, Zander-gyógymóddal, stb. Ez a meg­oldás hatalmasan emelné az idegen- forgalmat és hasznára válna a budai kereskedelemnek és iparnak. Kozma Jenő dr., Buda képviselőjének figyel­mét hívjuk fel e kérdésre, mert úgy érezzük, hogy a fedett uszoda és a vele kapcsolatos közintézményeknek a Ki­rályfürdő területén való megépítése Buda elsőrendű közérdeke. Nincs a székesfőváros közgyűlésén, aki Bu­dának szentelné teljesen az életét Pedig Buda megérdemelné. Egy em­beröltő talán kevés is hozzá," hogj mindazt, amiben Buda elmaradt, — mindazt, ami jövendő nagyságát szol­gálná, ami ennek a szegény, pusz­tuló polgárságnak a rohamos elsze­gényedését megállítaná, — sorsát meg­fordítaná, jóléte lehetőségeit megte­remtené, — hogy mindezt egy ember­öltő alatt el tudná intézni valaki. Az aktuális kérdések eg&z sora azt bizo- nyítja, hogy ott a Városházán nin­csen egy jó emberünk, mert amikoi vitális nagy érdekekről van szó, ak­kor Buda még csak szóba sem szo­kott kerülni. Az új ÍV árosházát tulaj­donkeppen Budán űAllene felépíteni szemben a parlamenttel. Mert az mégis csak furcsa, hogy az egész vi­lágon a folyók mentén épült városok fölfelé, a vízfolyással szemben fej­lődnek, ami ezer oknál fogva termé­szetes és érthető, csak éppen Buda­pest fejlődik dél felé és ennek a kö­vetkezménye, hogy az új Városházát valahol az összekötőhíd táján akarják felépíteni, pedig volna hely elegendő, — ha már Pesten kell felépíteni — a Parlament feletti dunaparton, akár a Margithídon innen, akár a Margit- hidon ^ túl. Az új nagy Rókuskórház építésénél senki sem gondolt Budára, ahol egy kis fúrással gyógyforrást is lehetett volna találni a kórház udva­rán, amivel nemcsak gyógyítani lehet a beteget, de fűteni a kórházat is. — Rákosi Jenő szobrát nem tudják hova tenni Pesten, de világért sem gondol­nának arra, ^hogy a nagy író és pub­licista már életében itt élt Budán, itt szeretett és itt akart élni s ő maga bizonyára Budán jelölne ki a szobra számára helyet. — Tizenkét más szobrot s állít a viíros és igazán csak véletlenül, — mintha költözködés közben a szekérről esett volna le —- juttatnak egyet Budának, a leendő fürdővárosnak. Dehát nincsen ember, aki ezeket számon tartaná, szóvá tenne, Buda érdekeit megvédené. Szomorú dolog ez és attól tartunk, hogy^ megboszulja magát a választá­soknál. Különben ... akkor majd megint ígérni fognak. Ezer család tönkremegy. A III ker.^ Egyesült Polgári Társaskör he­lyiségében Andréka Károly elnöklete alatt e hó 23-án este az óbudai zári 'élelmiszerpiac árusai értekezletre gyűltek, ahol megjelent mintegy 8C kiskereskedő és piaci árus. Majdnen: mindegyik felszólalt és előadta pana­szát. A panaszok orvoslására kérel­müket már előzőleg 14 pontban fog­lalták össze, amely pontok közül hosszabb vita a helypénzek tartha­tatlan magas volta körül, a kapu­alatti új üzletek beszüntetése, a piac­téren levő szemét elhordatása, vala­mint egy nagyobb körzetben a zöld­ség, gyümölcs és tejtermék árusításá­nak betütása körül folyt. Lehetetlen­nek tartják, hogy fűszeresek és sza­tócsok a festék és petróleum mellett tejtermékeket is árusítsanak, vagy hentesek és mészárosok a. pulton fekvő húsok mellett földes és poros sárga­répát, krumplit áruljanak. Megálla­pították továbbá, hogy jó villamos közlekedés és külföldi mintára olcsó piaci villamosjegy nélkül a piac élet­képes nem lehet. Dr. Orova Zsig- mond törv. hat. biz. tag beszámolt arról, hogy eddig a párt eljárt a helybérek újabb rendezése ügyében s mint látható, a tanács ezen kérdés végleges rendezéséig a helypénzek fizetését felfüggesztette. A Bszkrt már e hét péntekjén igazg. ülésen foglalkozik a villamos-körforgalom és piaci jegy kérdésével. Miután pontról-pontra megnyugtató kijelen­téseket tett, hatalmasan megéljenez­ték. Utoljára Andréka fők. helyettes szólalt fel és kijelentette, hogy a párt a panaszokat magáévá teszi és azok orvoslását a legerélyesebben fogja, sürgetni, ezután az értekezletet bere­kesztette. A Zugligeti Egyesület népes érte- j kezletet rendezett a Kaiser-féle ven­déglőben, a végállamás mellett, ahol Mohács Mátyás, a Kertészeti Tanin­tézet tanára előadásában ismertette azokat a gyümölcsfajokat, amelyek sikerrel ültethetők a Zugliget egyes helyein, — Füredi Jenő szakelőadó pedig ismertette a bevált permetező akciót és azt ajánlotta, hogy az, aki teheti, vizsgázott kertészt alkalmaz­zon, — aki nem teheti, bízza a per­metező intézményre. Az előadáson és az azt követő társasvacsorán resztvet­tek számosán, köztük: dr. Zerkovitz Imre, Török László dr., ny. államtit­kár, Országh Oszkár dr„ Igazgató- főorvos, Preisich Kornél dr., egyet, tanár, Rosenberg Gyula dr., igaz­gató-főorvos, Révész Margit igaz­gatónő, dr. Wladárczyk József, Baumgarten Dezső isk. igazg., Ya- gács Mihály szűcs, dr. Váli Dezső orvos, az előadók és számos hölgy. A társaság éjfélig volt együtt kitűnő hangulatban. Meia kell a lajstrom! A múlt év végén tiltakoztam e he­lyen a. lajstromos választásnak az új fővárosi törvénybe való felvétele el­len. Felhívtam az érdeklődőket, hogy véleményüket közöljék a Budai Nap­lóban, ha az nem egyezne az általam elfoglalt állásponttal. Nem jelentke­zett senki, amiből örömmel állapítot­tam meg, hogy az objektív közvéle­ménynek adtam hangot cikkemben. Azóta a képviselőház elé került a köz- igazgatási reformjavaslat, mely a megyei és városi törvényhatóságok tagjainak választásánál mellőzi a lajstromos szavazást. Ellenzéki oldal­ról igyekeztek úgy a bizottsági ta­goknál, mint a képviselőház plénumá­ban elfogadtatnia megkísérelt lajstro­mos szavazást, de Seitovszky belügy­miniszter ragaszkodott az eredeti ja­vaslathoz, azzal az indokolással, hogy a külföldön is meggyőződtek a lajstro­mos választási rendszer hiányairól és igyekeznek azt megszüntetni. A kép­viselőház az eredeti javaslatot fogadta el és így bizonyosra vehető, hogy a megyei és városi törvényhatóságok választásánál nem lesz lajstromos vá­lasztás. Most került nyilvánosságra, a budapesti ügyvédi kamara évi jelen­tése, mely a közigazgatási reformja­vaslattal foglalkozva, szóról-szóra ezt mondja: „A kikényszerített és köte­lező lajstrom a klikkek vezetőinek ön- J kényétől teszi függővé a különben érdem szerint igazodó szelekciót. Nem helyeseljük a képviselőválasztásoknál sem ezt a rendszert, de a polgárok autonóm életében egyenesen a szabad véleménynyilvánítás súlyos korlátjá­nak tartjuk”. Az ország első jogászi testületének véleményét örömteljes megnyugvással kell tudomásul ven­nünk. Örvendünk, hogy ez a véle­mény mindenben fedi a télen elfoglalt álláspontunkat. Óhajtjuk, hogy ami igazságnak ismertetett fel a vidékre vonatkoztatva, ugyanilyen elbírálás­ban részesüljön a fővárosi viszonyok rendezésénél is. A fővárosban még indokoltabb, mint vidéken, az az ál­láspont, hogy a nekünk idegen lajstro­mos szavazás rendszere ne kerüljön a fővárosi törvénybe. Dr. Orova Zsigmond. Egy új bizottság alakul a főváros törvényhatósága kebelében, mert hi­szen nincsen eddig elég belőlük. Az új szerv rendészeti közlekedési bizott­ság nevet nyerte, mely Lobmayer Jenő tanácsnok elnöklete alatt áll s tagja Budáról dr. Divényi Károly, a Buda, érdekeiért mindig síkraszálló Scheuer Róbert és néhány pesti bi­zottsági tag. Meghívó. A SZÖVETKEZETT BUDAIIEGYVTDÉKI EGYE­SÜLETEK május 6-án (hétfőn) este nyolc órakor a Pannónia- szálló különtermében programm- megbeszélő vacsorát. rendez, amelyre az egyesülettek képvise­lőit tisztelettel . meghívja dr. Bódy Tivadar elnök. Az eddig be nem szolgáltatott tagnévsorok beadását e lió 6-án estig kéri a központi iroda vezetősége. Előkelő nyaralóhellyé varázsolta eddigi elhanyagolt állapotából a Svábhegyet hosszú óvek fáradságos munkájával, erkölcsi és anyagi tehet­ségének teljes latbavetésével a Sváb­hegyi Egyesület. A közművek, közle­kedés megteremtése és javítása után kulturális téren is sokat vívott ki az egyesület, és hogy a nyaralóközön­ség szórakozást is találjon a hegyen, beadványban kérte a rendőrfőkapi- tányságot, tartasson ingyen térzenét zenekarával a Svábhegyi szálló előtti téren. Schmidt Hiksa Mi, akik tudjuk, — tudjuk ezt a nevet. Mi, akik tudjuk, — tudjuk, hogy ez a név egy múzeumot, egy százados kastélyt jelent, kirakosgatva az építésnek Nagy-Magyarországon és a külföldeken felkutatott, ott meg­szerzett és becéző gonddal Budára szállított épület-remekeivel, megtöltve a magyar múltba fogódzó családok­tól eredő, — akárhánynak a biztos pusztulástól és még biztosabb kiván­dorlástól megmentett ipari műalkotá­sokkal ; megrakva a szövő, a kárpitos, az asztalos, a fafaragó, a lakatos, a ci- zeláló, a szobrász, a festő, a gölön­csér, a csempe-mozaik, üvegkép, a bőrdísz, a bronz, stb., stb. választé­kos, értékükre fel sem becsülhető, szinte úgy mondhatnók: az iparmű­vészet „düreri, rembrandti, tiziani, greevi, munkáesi-i” darabjaival; mi, akik tudjuk, — tudjuk, hogy a Remetehegy, ahol a kiscelli múzeum áll, — már a neve is zarándoklás — hív, az őt karonfogó testvérhegyeivel a budai hegyvidék egyik leggrandio- zusabb pontja, amit templomnak csak főpap, gyógyhelynek csak filantróp, múzeumnak csak művészlélek választ­hatott; mi, akik tudjuk, — tudjuk, hogy ezt az épületet a benne büszkélkedő drágaságokkal Schmidt Miksa Buda­pestnek ajándékozta, azzal az áldott kikötéssel, hogy a múzeumot 120 hol­das parkkal kell övezni; mi, akik tudjuk, — tudjuk, hogy józanul a majd most épülő óbudai hídnak neki kell erre vágni a Kiseelli- útnak, ,a mai Margit-kórház helyén kezdődő parknak és a fölötte álló kiscelli kastélynak; mi, akik mindezt tudjuk, — tudjuk, hogy ez a múzeum nemcsak egy hoz­zánk telepedett előkelő idegen hálás ajándék-gesztusa, hanem a mi nem­zeti asszimiláló erőnk örök jelképe, amit egyéb gazdagsága mellett éppen ezért az erkölcsi súlyáért a hegyek istenadta talapzatára kell állítanunk, hogy úton, hídon, Dunán, síkon ke­resztül látható legyen, mint az or­szágba messze tündöklő monumen­tum; ismételjük, hogy mi, — akik érzünk és gondolkozunk, — tudjuk ezeket, ám riadtan látjuk, hogy akiknek e dolgot még inkább kéne tudniok, a „városháziakénak, ártatlan lelkűk­ben minderről sejtelmük sincsen, mert máskülönben miként eshetnék meg. hogy ezt a hegyet, ezt a darab történetet, ezt a kincsesházat, ezt a parkot, ezt az útat, hidat, Dunát, perspektívát mind-mind elfalazzák a Schmidt-múzeum alatt levő, most is egyemeletes Ma.rgit-kórház 500 ágyas emelet-ráépítésével! Segítségért kiáltanak a néma kö­vek, a monumentum és a főváros be­csülete azok ellen, akik mindezt nem tudják, — bár ezt tudni: volna az egyetlen hivatásuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom