Budai Napló, 1929 (26. évfolyam, 936-978. szám)

1929-01-20 / 938. szám

Budapest, 1929 január 20. BUDAI NAPLÓ XI A megvilágított utcai névtáblák ügyében, amelyeket mi közérdekből nagyon fontosnak tartottunk nem­csak a helybeli lakos, hanem az ide­vetődő idegen javára is, a főváros tanácsa a legutóbbi ülésén elutasító határozatot hozott, mert a végrehaj­tása nagyon drága lenne. Ha már annyira drágálják, akkor meg lehetne oldani a kérdést olyképen, hogy a .gázlámpákra akasszák az utcamutató táblát. (1903 ápr. 11.) K.Hklop?£z falait Budának szei’encsés fekvése az el­hibázott átépítés révén csúfságára van, mert amikor még nem mertek merész utakat építeni, de a polgár­ság költségesebb palotákat emelt a szűk utcákban, megromlott a szabá­lyozás lehetősége. Most aztán már számolni keli az adott helyzettel és így állanak elő azok a lehetetlen, dísztelen törések és lejtők, amiken a város csak egy módon tud segítem: kiklopsz falak építésével. Mert egy helyen, valahol, csak megjárja, de mindig csak ez, primitív hatást kelt. Most, hogy a Rózsadombra vivő szer­pentin út kiépül és ismét egy ilyen kétemeletű kiklopsz fal mered az em­berre, szóvátették ezt a középítési bi- zotság legutóbbi ülésén azok, akiknek szépérzék! az sérti, köztük Palóczy Antal tanár, műépítész is. Igaz, hogy a Magyar Mérnök és Építész Egye­sület már írt pályázatot, mely ezt h Margithídra meredő falszörnyeteget hivatva volna architechtónikusan ki­képezni, csakhogy ez mór eső után köpenyeg. Nálunk mindig utólag jönnek a jó gondolatok és minden üdvös eszmével lekésünk. Öreg nagy- szakállú emberek lesznek már az uno­kánk, amikor ismét sor kerül e szer­pentin útra, amit most jól-rosszul el­intézett a város a maga részéről. Ad­dig is befutja a faltövébe ültetett vadszőlő és fátyolt von az idétlen fal­ra, mintha maga is szégyellené, hogy rettenetes költséggel csak ily primitív dolgokat alkotnak a vlágvárosnak in­duló Budapest urai. Azt a tanulsá­got mégis csak le kell vonni ebből, hogy előbb kell az eszményi pályázat s csak ennek birtokában adható ki a vállalkozás. (1913 máj. 7.) Törökvásárt rendeznek Budán, még pedig a múlt számunkban Lendl Adolf dr. által oly gyönyörűen kon- templált mecset környékére. Tervezi az egyik óbudai vezérember, aki ugyan még nem aktiv, még nem har- talrnas, s így Óbuda fejlesztését pro­pagáló tervsorozatát még nem való­síthatja meg. — Speciális kis török városnegyedet, szállóval és bazárok­kal, melyekben a keleti szőnyegektől j a kis csibukig minden kapható volna. — Nem mesterségesen idekénysze- rítve, hogy úgy mondjuk építészeti és fajiságot jelképező álöltözetben, hanem a maga természetes mivoltá­ban, a stüus és díszítő művészet leg­finomabb és legjellegzetesebb válto­zataival, valódi törökökkel, ami méltó volna a szép és erre nagyon alkal­mas helyhez, mint a. mecset színes ke­rete. (1918. jun. 0.) A beépíttetlen telkek valóságos sze­métdombok Budapesten és addig ide idegent hívni nem is kellene, amíg a város szigorú rendelettel meg nem szünteti ezt a botrányos állapotot. Ren­delje el a tanács szigorú büntetés ter­he mellett, hogy a telektulajdonosok úgy a belső, mint a külső részekben va­lami olcsó módon kerítsék be telkeiket, azokat tisztogassák és lehetőleg gye­pesítsék, vagy engedjék át azokat ját­szótereknek gyermekek számára. A külső részeken kötelezzék a tulajdono­sokat arra, hogy telkeiket vessék be, vagy adják bérbe megművelés céljára, de járjon elől jó példával maga a szé­kesfőváros. (1926 május 14.) Budára épüljön az Ő-város A Hollós Mátyás Társaság városJajlssztő akciója Lehanyatlott Buda újból való föl- virágoztatása volt a cél, amelynek szolgálatába állítja a tudományt, iro­dalmat és művészetet a Hollós Má­tyás Társaság. Egyetlen programm- pontja, hogy Budát ismét Mátyás király vi­rágzó városává tegye, amelyben jómódú, művelt polgárság él. Gondos tanumányok útán a Társa­ság leszűrte azt az igazságot, hogy Budának történelmi múltja, különös földrajzi fekvése és páratlanul gaz­dag gyógyvizei révén kell és lehet •csak olyan gazdasági helyzetet terem­teni, mely a folyton szegényedő pol­gárságot ismét jobb módba segítené s ezzel az egész székesfővárost a fej­lődés újabb fokára állítja. Csakhogy ennek elkerülhetetlen nagy előfelttéelei vannak. A gyógy­forrásai révén világfürdővé, lett Bu­dának, mely a köszvényesek és gyo­morbajosok Mekkája lehetne, el kell készülne arra, hogy 40—50 ezer ide­gent, beteget kell kényelmesen és jól elhelyeznie. Ezeknek látványosságot kell nyújtania és ez csak úgy érhető «1, ha Budán építik fel keleties stílus­ban az óvárost s ennek az újon­nan épült városrésznek minden lakásában kényelmes kiadó szoba lesz. Ez ügyben az alább közölt előter­jesztéssel fordult a Hollós Mátyás Társaság Budapest székesfőváros ta­nácsához és minden illetékes tényező­höz, amelynek erre a kérdésre befo­lyása van. A magyar nemzet tröténelmi hiva­tásába vetett rendületlen hittel hisz- .szük, hogy a közeljövőben erős gaz­dasági fellendülés következik be min­den téren és megindul Budapest szé­kesfőváros építészeti fejlődése is. Le­hetséges, hogy már a jövő tavasszal magánosok is megkezdik az építke­zést. Ennek azonban öntudatos össz- hangzatossággal szolgálnia kell mind­azokat a nagy érdekeket, amelyek a jövendő Budapest nagyságát alkotják. Szolgálnia kell elsősorban azt a fon­tos gazdasági kérdést, melyet gyógy­vizeink képviselnek és ezzel kapcso­latosan az idegenforgalom nagyfon­tosságú ügyét. Minden világvárosnak magja az az óváros, mely körül kiépült a modem újváros és az idegenek mindenhol nagy érdeklődéssel tekintik azt meg, sőt Németország- nagyobb városaiban alig van más látványosság, mint az „Alte^ Stadt”, amelynek történelmi jellegén változtatni tilos és minden új épület csak az ennek megfelelő stílus­ban épülhet. Nekünk Budapesten nincs óváro­sunk! Talán egyedül a budai vár és közvetlen környéke, de az is stílus­szegény és a gyakori ostromok alatt elpusztult minden monumentális em­lékünk. IIa nincs óváros, építsük föl most. A pesti oldal kevésbbé alkalmas erre, mert belső része már nagyjából kiépült, de annál alkalmasabb terüle­tet nyújt erre a zősi Buda, ahol a vár és közvetlen környéke még ke­véssé épült. Az a belső félkör, mely a MargithidtóL a budai belső körúton az Erzsébethidig vonul és magába zárja a várhegyet, hivatva volna e célra. Ezt kell keleti és történelmi stílus­ban föléptíeni, mely más volna, mint a német városok stílusa és Budapestet tenné az első keleti várossá. Termé­szetadta szép fekvése megvan már. E nagy cél érdekében föl kell kérni a Magyar Mérnök és Építész Egyle­tet, hogy eszmei pályázatot hirdessen, íölhíva zseniális építészeinket, hogy a meglévő magyar motívumok föl- használásával, mintákat teremtsenek. A közmunkák tanácsának volna új hivatása, hogy a budai építkezéseknél e minták érvényesüljenek vagy azok alapján új építési stílus alakuljon ki. A keleti építkezés minden szépségét belevehetjük, varázsoljunk elő valami turáni ősvonást, mely új volna Euró­pában és különös szépségeket adna Budának. Ennek az eszmének nagy segítségére lenne a József műegye­tem, ahol már az ifjúságba belene­velnék a tudást és a vágyat, hogy eb­ben az irányban alkosson újat, szépet, különöset, de magyart és keletit. A vár, a lebontott Tabán, az át­építésre váró Víziváros északi része, de nagyrészben a Margit-rakpart is, a Vérmező környéke, a Krisztina- körút földszintes házai, amelyek miatt ma szégyenkezünk, rövid idő múlva büszkeségünkké válnának, az idegenek számára látványosságul szolgálnának. A már meglévő épületek tatarozásai­nál a tulajdonos tartozik házát kül­sőleg ily előírt motívumokkal földí­szíteni. Ha eddig Budapestről az volt a vé­lemény, hogy rossz kópiája Bécsnek, ezt a kedvezőtlen véleményt előnyö­sen megváltoztathatná az így átépí­tett Buda, az óváros, a világfürdővé lett Budapest látványos része. Ennek érdekében már kérelemmel fordult a Hollós Mátyás Társaság Törökország nagytekintélyű elnökéhez, hogy Bu­dán, a Margithid tengelyében, a Ró­zsadomb elején a Gülbaba türbéje kö­zelében építtessen mecsetet, a török- magyar ^ testvériség bizonyságául. A kelet számára Budapest jelentené az első nyugati várost. Kérelmünk, amelyet a hódoló tisz­telettel alulírott Hollós Mátyás Tár­saság, írók, művészek és tudósok bu­dai egyesülete terjeszt Budapest szé­kesfőváros mélyen tisztelt Tanácsa elé, az, hogy mondja ki a Tanács és mondassa ki a közgyűléssel is, hogy Budán a Margithidtól az Erzsébet­hidig terjedő, a Várhegyet is magába foglaló területen fölépíti történelmi, de keleti stílusban az óvárost és ezen­túl csak ennek megfelelően tervezett fenünk, ha a budai oldalon oly dúsan épületekre ad engedélyt. Mert Budát okvetlenül át kell épí- fakadó gyógyvizeket gazdaságilag ki akarjuk használni. Ha Budapestet világfürdővé akar­juk tenni, ha ez lesz a köszvényesek megváltó Mekkája, ha itt 50.000 ide­gent, beteget kényelmesen akarunk el­helyezni, akkor nekünk 50 ezer kiadó, kényelmes szobára van szükségünk. Akkor a budai oldalon meg kell változtatni az építési szabályrendele­tet, meit itt ezentúl csak olyan ház építésére adható ki engedély, ahol me ga kétszobás lakások is úgy épül­nek, hogy azokból az egyik szoba, kü­lön bejárattal és megfelelő kényelem­mel kiadható legyen idegennek, be­tegnek. Arra kérjük ezért a mélyen tisztelt Tanácsot, hogy az építési szabályzatot ebben az értelemben megváltoztatni méltóztassck. Már a jövő esztendőben elkészül a soroksári Dunaágban Európa égjük legnagyobb és legmodernebb belvízi kikötője, mely a dunai hajózás köz­pontjává teszi Budapestet. Eziránt nagy érdeklődéssel fordul majd a kül­föld és az idegenek számára új és különálló vonzerőt fog gyakorolni. A kikötő környéke Pesten is, Budán is rövid időn belül fölépül és itt arra kérjük a Székesfőváros mélyen tisz­telt tanácsát, hogy itt is határozottan keleti és az óvárosban előírt stílusban engedléyezze az építkezést, ami ezt a kikötőt is eredeti, a nyugati kikötők­től elütő látványossággá tenné. A fürdőügy kellő felkarolása ma­gával hozná, hogy világhírű keserű- víz-forrásaink, a világhírükhöz méltó, szükséges gyógyberendezésekkel el­látva, betöltsék nagy hivatásukat és Iíarlsbadhoz hasonlóan, nagyhírű für­dőhellyé alakuljanak, ott a Dobogó dombján túl az örsödi völgyben. Ma ezek még Budapesten is alig ismert nevek, de egy évtized múlva már vi­lághírük lehet, akár a források tulaj­donosa, akár a város gondoskodása révén. Csakhogy ez a hely ma meg­közelíthetetlen. Csak nagy kerülővel, harmadrendű utakon lehet oda el­jutni. A Boráros-tér—kelenföldi hid fölépítése esetén, ami a székesfőváros várható fejlődése érdekében csak rö­vid idő kérdése lehet, — a budai híd­főtől a hid tengelyében építendő út sugáregyenesen a 150 méter magas Dobogó nevű dombra vezet. Az egész útvonal réteken át visz. Ott ma alig van érdemes épület, de érintené ez az út az Erzsébet sósfürdőt, érintené végpontjánál a célszerűbb helyre át­helyezett kelenföldi pályaudvart és ez az út vezetne a pesti oldal szívé­ből egyenesen az új fürdőtelepre. Ez az tú szelné derékon ezt a nagy me­dencét a Gellérthegyen túl, amelynek fejlődésképességét bizonyítja a Kelen­föld rohamos kiépülése, s így ez a tervezett útvonal nagy forgalmat van hivatva lebonyolítani, ami kellően megokolja, hogy ezt az utat, mint a Kelenföld sugárútj át építse ki a szé­kesfőváros, mely azzal, hogy alacsony dombra vezet, esténkint kellően kivi­lágítva, szintén látványosságszámba menő, szép tájrészletét képezné Bu­dának. Ezek a tervek nem igényelnek kü­lönösebb, terhelő anyagi befektetést, — életrehívásuk nem zavar meg sem­miféle megszokott vagy hasznos ren­det, — nem gátol másirányú fejlő­dést. De olyan alapokat fektetnek le, amelyeken fölépülhet világfürdő és megindulhat az idegenforgalom. A csendes Buda, a fürdőváros lesz egyúttal a nyugdíjasok városa. Ide költözik át a tanár, ha nyugalomba vonul, ide teszi át lakását az üzleté­től, gyárától, műhelyétől visszavonuló, meggazdagodott kereskedő és iparos. Sokan lesznek, akiknek nyugdíját kedvesen pótolni fogja az idegenek­nek kiadott szoba bére, vagy azok el­látása révén befolyó jövedelem. De átkerül ide idővel minden fő­iskola, mert egészségesebb, tisztább a levegő és kevesebb a csábítás itt, mint odaát Pesten. Ide költöznek a festők, a szobrá­szok, mert itt díszes otthonokban akar majd élni a nyugalomba vonult pol­gárság és itt fog tartózkodni a szó­rakozást, üdülést, gyógyulást kereső idegen. Pest — úgy, ahogy — fölépült múl­ás most Budán van a sor. így köve­telik ezt a gyógyvizeink, így követeli ezt Budának állandóan szegényedő, vagyonilag pusztuló polgárságának nagy gazdasági érdeke. Viraág Béla. (1925 december 19.) Stockholmban postaszekrény van mindazokon a villamosokon, amelyek a főposta előtt mennek el. Ugyanígy a pályaudvarok felé közlekedő kocsi­kon is. A vasútnál és a postánál a leveleket rögtön kiveszik. Nálunk min­den pályaudvart érintenek a villamosok és érinteni fogják az új postapalotát is a Krisztina-körúton, ahol a retek- utcai átszállónál amúgyis ácsorognak a szám- és táblaváltás miatt s így egyszerű volna ez üdvös szokás be­vezetése. 1916 április 11. A halottak megesznek mindent: gyümölcsfákat, kerteket, villákat, sőt egész utakat, — ahogy most kiderült. De nem minden temető halottjai, csak éppen kizárólag a farkasréti temető halottjai ilyen falánkok. Mert ebben a temetőben a halottaknak igazán jó dolguk van. Pesti módon szólva: — jól megy nekik. De jól is választották meg örök nyughelyüket ebben a kli­matikus temetőben. Itt állandóan fii- rösztik őket és ha elunják a fekvést az egyik helyen, odább csúsznak, vi­zitbe a szomszédhoz, Pompás egy hely ez a farkasréti temető védett, szélmentes, enyhe itt talán a tüdőbete­gek is meggyógyulnának, csak az a baj, hogy előbb meg kell halniok, hogy ide jussanak. Ez a temető ter­jed tovább, föl a hegyre és egyre tovább, — ha jól megy — tíz év alatt fölérkezik a Svábhegyre, sőt utóbb még a János-hegyre is. A főváros jó­voltából temetővé lesz az egész budai hegyvidék. Olyanok ezek a halottak, mint a selyemhernyók, amiket más helyre visz a gazdájuk, ha egy helyen megették már az eperfalombot. A farkasréti halottakat is kikaparja a város, ha már megettek egy villát, egy kertet, vagy — ahogy most tör­tént, — megették a város által kimért utat. Kikaparják, máshová, viszik, ahol új kertek, új villák, új utak épülnek, hogy azokat is falják föl. Lassan megzabálják majd a farkas­réti villamost, a fogaskerekű vasutat és végül a Sas-hegyet. Ezek a halottak az én élő tanúim, hogy ebben a városban minden for­dítva történik. Mert lent, a Kamara-erdőben leg­feljebb egypár Budaörsi sváb szőlőjét falnák fel és itt az áldott hegyvidéken nem volna kénytelen minden élő lény menekülni előlük. A halottak sáska­járását nem is olyan régen bemutatta Ripka Ferenc dr. főpolgármester a vái’os unainak, akik megdöbbenve nézték ezt a pusztítást. — „Halt! ez így nem mehet tovább. Ezentúl az óbudai temetőbe temetkezünk!” — Igen ám, csakhogy oda nem lehet ki­jutni. Oda nem jár semmiféle vasút. — „Sürgősen meg kell építeni a bécsiúti villamost!” — Hogy pedig mindezt komoly valóságnak vegyék ezek a naiv hegyi lakók, ott helyben elhatározták, hogy a Kelenföldről föl a Svábhegyre, a temetőt szegélyező Hóvirág utcán át széles autó-útat épí­tenek sürgősen. Ezt egyék meg a ha­lottak ! És megették. Mert, hogy a város urai csak az élők felett uralkodnak és nem paran­csolnak a halottaknak. Ezt az autó- útat ugyan is kezdték megépíteni a Sashegy alján, de mire fölértek a te­metőig, ott már várta őket száz ke­mény vitéz halott, akik megették az utat. Eddig és nem tovább! Tyüh, azt a fűzfán f'üty... oly szegény a re­dukció, hogy nincs módunkban ká­romkodhatni . .. tehát csak szépen si­mán, udvariasan mondjuk el, hogy a Hóvirág-utca tulajdonképpen szűk, vízmosásos árok, amelynek égjük ol­dalát szépen ápolt kertek közepén épült villák szegélyezik, míg a másik oldalát már elérte a temető. Ez már a város tulajdona, ide már temetni készültek, arra már opciójuk volt a halottaknak. Hogy itt széles autó- utat 'építhessenek, meg kellett ál­lapodnia a városnak a villatulaj­donosokkal, hogy az út céljaira en­gedjék át a megfelelő területet. Az ő érdekük, áldozzanak. Nem szí­vesen, de megtették azzal a föltétellel, hogy a város is adjon a temető szá­mára megszerzett túloldali területből annyit, mint ők. Az élők megkötötték a paktumot, de a halottak nem írták alá. Azok előtt még Folkusházy al­polgármester sem elég tekintély, és mire az út a sasadi-úton föl, kiépült a temetőig, a rettenetes halottak már megették azt a területet, amit útépí­tésre szánt a város. „Die Todten rei­ten geschwinde!” A Hóvirág-ut men­tén ott hevert 118 halott és már emésztette a megevett utat. A város mos megpróbálta, hogy ártatlan áb- rázattal a villatulajdonosokhoz for­duljon azzal, a kívánsággal, engedje­nek át a telkeikből újabb területet, mert a halottak éltek az opcióval és fölfalták az úttestet. Ezt azonban már a türelmes hegyi lakók sem vet­ték be, hanem vissza kívántak minden jót a városnak és visszaküldték őket a Hóvirág-utcának nevezett vízmosá­sos árok túlsó oldalára, hogy — be­széljenek a halottakkal. ...................Es most ott. áll a ta­nács a hegyen, mint az őrök auto­nómia. szobra. Hátha a halottak még sem engednek és fölfalják vé­gül magát, a mélyen tisztelt taná­csot is. (v. b.)..................(1927 ápr. 7.) AM öKzsarnoKtágn Végre a'halottak is helyet adnak az eleveneknek. Nekik igazán mind­egy, hogy hol alusszák az örök ál­mot és sírjuk felett a hűvös szellő jár-e, vagy a Németvölgy pacsirtája zeng-e dalt. Nekünk élőknek pedig nagyon fontos, hogy megszabaduljunk a halottak fojtogató ölelésétől. Buda fejlődésére talán a legnagyobb kiha­tással lesz a régi budai temetők be­szüntetése, mert minden természetes terjeszkedésnek ezek állották az útját. A Németvölgyet elzárták a várostól kezet fogva a tabánival. A vízivárosi temető lehetetlenné tette a romanti­kus Hűvösvölgyet, ahol az esti' ki­röhögő villamos felcikázó villany­fénye kísértetiesen világított le a düledezo sírkövek közé. Óbudán, mint holtszív feküdt a város közepén. A pesti Riviérát zárta el hosszú év­tizedekre a farkasréti, mert meg kell a derék budainak előbb halnia, hogy kikerüljön a Farkasrét idegzsongító, tüdőgyógyító, lelket gyönyörködtető vidékére. Érezte..mindenki, hogy Bu­dát a temetői 17'fogatják, de vala­mely álkegyelet e.t 'érzés nem engedte, hogy a régi Buda és a régi Pest em­berei a kérdéshez nyúljanak. Azután jöttek a fiatalok és követelték, hogy a holtak csináljanak helyet az élők­nek. Ezekbe a régi, vízivárosi, tabá­ni és németvölgyi temetőkbe 10 év alatt összesen 124 embert temettek. Lindenbach jobbparti temető-igazgató szakvéleménye szerint is ezeknek a temetőknek nincsen se céljuk, se hi­vatásuk. Végre Márkus Jenő tanács­nok mert a kérdéssel foglalkozni, napirendre hozta és a köztemető-bi­zottságban végre is keresztülvitte, hogy 1895-re antedatalva mondja ki a bizottság a temetők megszüntetését, ami érthető terminus, hisz a vízivárosi, temető már 1885-ben megtelt, a ta­báni pedig 1886-ban. Csakhogy a jog­ügyi bizottság visszatért a tanács javaslatára, mely 1906-ik évet mon­dotta ki s ezt követte a pénzügyi bi­zottság is. Azonban a közgyűlés, az egy tanácsnok szavazatát leszámítva, egyhangúlag a javaslat mellett dön­tött s így Í926-ban Buda fölszabadul halottainak fojtogató ölelése alól, ha­csak valami álszenteskedő okokból meg nem felebbezik a közgyűlés ha­tározatát. (1917 márc 25.) Ugaron a hegyvidék Irta: Lendl Adolf dr. Szép, kellemes kirándulóhelyek bő­ven találhatók a budai oldalon; azon­ban a legtöbbnek nincsen megfelelő köz közlekedési vonala. A Fogaskerekű Vas­út, amely előreláthatóan — az táj gazda kezén — fokozottab forgalom lebo­nyolítására fog nemsokára vállalkozni ős talán meghosszabbítva messze fek­vő új területekre és villavárosokba ve­zetni, fontos tényezője leend e külső vidékeknek. Kívánatos volna ezzel kapcsolatban a. különösen látogatott helyeknek (Szarvas, Disznófő, Fácán, Jánoshegyvendéglője stb.) modem kiépítése. De ez mind magától jő, ha a főváros idegenforgalma legalább részben erre felé terelődik. A budai hegyeknek déli része, a Farkasvölgy, Sasad, Mártonhegy stb. szintúgy a Kelenföld inkább az újon­nan alapítandó lakóhelyül szolgáló, kertes városrészek, csinos telepek lé­tesítésére való; a Zugliget — Hűvös­völgyi vonal ellenben a kirándulok tömegeit vigye az erdőkbe s a nyári villák közé. A budai oldal gazdag történelmi vonatkozásokban. Dicső tettekről re­gélő, nagy elődökről szóló emlékek, sokfelé találhatók kezdve a magyarok­nak Árpád vezér idején első átkelé­sétől a Kelenföldén, egészen báró Eötvös József csendes magányban álló házáig. A szép Juhászné, a Re­mete, a Disznófő, Kiscell, Martino­vics és társainak vesztőhelye, a Hon­védsír stb. mindegyik egy-egy legen­dába foglalható és világhírre ment vala régen e nemzeti szent helyek tör­ténete, ha külföldi nagyvárosok di­csekedhetnének ilyenekkel. Mi pedig — magunk is csak alig tudunk róla. Van már Idegenforgalmi Hiva­talunk; a székesfővárosi hatóság ve­zetése alatt áll; talán ezért .nincsen dotációja? Én modern berendezésű szállókat építtetnék a hivatal gondo­zásában a budai oldalon, kettőt-kár- mat egymásután; mert az az utas, aki a pesti oldal, mondjuk a Dunapart szállóiba jut, nem látja a budai he­gyek szépségeit, legfeljebb csak az ablakból. Nem is időzik itt; elvégzi a dolgát ás megy vissza Bécsbe vagy esetleg a Tátrába. Magától nem nő az idegenforgalom és nem halad a, turisztika sehol a világon; segítői kell, hogy legyenek, amik nem me­rülhetnek ki a hivatalos címben, ha­tósági jellegben és nyomtatott papiro­sokban. A budai oldal modern mó­don való felkarolása egyik legfonto­sabb tényezője volna idegenforgal­munk fokozásának. Budapest nagy város lesz — ne késlekedjünk vele, mert különben majd arra ébredünk, hogy egyszerre csak német klubház és szálló épül valahol a budai hegyek­ben. (191S jún. 23.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom