Budai Napló, 1929 (26. évfolyam, 936-978. szám)
1929-12-22 / 978. szám
Karácsony, 1929. december 23- I í A FORDÍTOTT VÁROS áz elmúlt 25 év (illat t sok szó esett, sok írás történt, amely azt bizony it ot t a, hogy a~ egyesítés után sok olyas dolog történt a hármas városban, Budán, Óbudán és Pesten, aminek nem kellett jvolná megtörténnie, vagy hogy sok olyan dolog nem történt meg, aminek meg kellett volna történnie. A Budai Napló, mint Buda krónikása, följegyezte és most adjuk összegyűjtve az utódok okulására, mert nem érdemli meg az egykor világot tipró magyar nemzet ősi vára: — a budai vár, hogy csak címben legyen e város első kerület je, de a valóságban az utolsó — és nem szolgáltak rá a Vár kapcsolt részei, a még ősibb Óbuda, a var- védő Víziváros, a nyugat kultúra nagy útja: az Ország-út és a most tollasodó Kelen föld, hogy a folyton duzzadó Pest a mostoha tersvérek sorsára juttassa őket. Buda minden kincsét fölajánlotta Pestnek őszinte szeretettel, mint idősebb testvér, és nem kér cserébe mást, mint méltányos viszontszeretetet. Azért bizonyítjuk, hogy Pest, nem jól csinálta eddig Buda dolgát, hogy visszafordítsuk az igaz útra ennek a nagy városnak a jövendő sorsát. Budai Napló melléklde Müncheni piktorbarátait hívta meg egy alkalommal Budapestre az egyik budai festőművész és felvezette őket a Várba, azután pedig le a Vár- kertbe, hogy onnan gyönyörködjenek a váratlan panorámában. Gyönyörködtek is, amíg -a pesti oldalt nézték, de amikor a Tabán felé fordultak, akkor egy svéd piktor kijelentette, hogy: — Ti egy fordított város vagytok. Nálatok keleten van a nyugat és nyugaton van a kelet. És igaza volt... Fölépítettük a világ legszebb királyi palotáját, de meghagytuk mögötte a cetinjei keretet. Kunyhókat, viskókat. Más nagyvárospan csak akkor romboltak le egy városrészt, ha megvan egészen bizonyosan az a tényező vagy égető szükséglet, mely azt új ból beépíti. A Tabánt kisajátítottuk,, lebontottuk s most itt állunk, mint a szamár a hegyen. Évről-évre drágább lesz ez a kisajátítás, 15 éves kamat halmozódik a kamatra és nincs rá kilátás, hogy a Tabán felépüljön. Kik építsenek? A Lipótváros belső részén, a Lipót-körút és Báthory- utea között nagy telekkomplexuma van a fővárosnak. Évről-évre árverést rendezett ott a tanács, de a telkeket nem vásárolta senki. A Lipótvárosban! Ki jött volna telket venni, házat építeni a Iloldvilág-utcába. Most végre a kormány vette a kezébe a Tabán kiépítését, azon az alapon, hogy Pest már világvárosias képet mutat. Budán kell építkezni. Mert nem az a fontos, hogy kint a végeken, a Pongrácz-úton épül egy új városi bérház, de nagyon fontos, hogy a királyi palota környezete is méltó legyen a palotához és a hidak budai fejénél is világvárost vagy világfürdőt lásson az idegen, — modem házban lakjon,, jó levegőt szívjon a kereskedő és iparos, aki egész nap Pest elhasznált levegőjén dolgozik. Az eltűnt Herkules Bonfinius azt írja, hogy a Mátyás király várbeli palotáját a várhegy- gyei összekötő híd fejénél egy óriási Herkules-szobor állott. A várhegy ugyanis Mátyás idején még ketté volt választva és az alagút felett mély szakadék volt. Ezt áthidalták és ott állott az a Herkules, mely nyomtalanul eltűnt. Lehet, hogy a különböző ostromok alatt elpusztult, összetört és lezuhant a szakadékba. . De akkor is kellene, hogy ilyen óriási szobor egyes részei meglegyenek és alapásások alkalmával színre kerüljenek. Sokáig kerestem, kutattam, hátha nyomára jutok. A királyi palota kertészeit vallattam egy alkalommal s végre az egyik mondott valamit, amin elindulhattam. tJgy emlékezett, hogy amikor a királyi palota Krisztina-felőli részét építették, ott a földben találtak egy nagy fejet. De újból behányták a gödröt, mert azt a részt feltöltöt- ték. Oda is vezetett és megmutatta a helyet, mely folyton süpped. így aztán a várbeli kertészeti hivatal útján megtudtam, hogy találtak a ^királyi palota délnyugati sarka előtt, a földmunkálatok alkalmával egy óriási kőfejet, de nem tudták kiemelni. Hordónagyságú volt és amikor -körülásták, latűnt, hogy egy óriási embertörzshöz tartozik. Még jobban körülásták, de minden erőlködésük kárbaveszett. Meg sem tudták mozdítani. Az építkezés sürgős volt, a földmunkát be kellett fejezni s a már egy harmadrészben körülásott szobrot otthagyták, hogy jobb időkben kiemeljék. Behányták földdel és ez a lazább föld állandóan süpped. Ennek ma 15—16 éve. Szaladgáltam Pontiustól a várkapitányig. Harangoztam a városházán, fölkeltettem Schmidt Miksa érdeklődését, aki szívesen fölajánlotta a kiásás és a kiemelés költségeit, csak műszaki katonákra lett volna szüksége és az engedélyre, hogy ásathasson. Kár róla tovább beszélni. Az óriási Herkules-szobor ma is ott van a mély földben. Csak az öklöm szorul össze, de az is csak a zsebemben és csak úgy magamban szidom ezt a fordított várost. Ahelyett, hogy évszázados kultúránkat hirdetné ez a szobor — fönt, a gyámoltalanságunkat bizonyítja — lent, a föld alatt. így teltetett volna! Andrássy Gyula gróf, a volt külügyminiszter és magyar miniszter- elnök mondotta volt akkoriban, amikor a Sugár-utat (mai And- rássy-út) tervezték, hogy Budapestnek több a szerencséje, mint vezetőinek az előrelátása, mert Európa legforróbb kénes gyógyforrásához vezet az új Sugár-út, amelynek külső részére villaszerű házakat terveznek. Minden villa kész hotel lesz, ahol megszállhatnak a reumás orosz nagyhercegek, mert a gyógyforrás vizét bevezetik minden villába és otthon végezheti kúráját mindenki télen- nyáron. Ez a jóslás nem vált be. Az artézi forró gyógyvizet nem vezették be a villákba, pedig fűthetné az egész Andrássy-utat, ami igazán nem lett volna nagy dolog és így elmaradtak az orosz nagyhercegek is. Budai titok Megmagyarázom, hogy merre van a világhírű Hunyady János keserűvízforrás. Ha vég'igmegyünk a Péterbe gyi-úton, jobbról esik a Bolcli- zsár-út, a Neszmélyi-utca, a Mikes Kelemen-utca s egy-két dűlőút után érünk a Poprádi-útra. Ott van a Hunyady János keserűvízforrás, mely egyetlen és páratlan a világon. De ne adja az ég, hogy valakinek külföldről ismerőse jöjjön, aki megnézni akarná ezeket a forrásokat, mert — ki tudná megmondani, hogy ez az istenáldotta hely merre is van? Karlsbadban az egész város gyújtópontja a forrás. Minden ennek a szolgálatában épült. Nálunk poros, piszkos dűlőutakon juthat csak el a keserűvízforrásokhoz az ember,, valahol a város végén is túl, túl a kelenföldi pályaudvaron. Pedig a Hunyady János keserűvízforrás van olyan nagyhírű, van olyan gyógy- erejű, mint Karlsbad. Itt nincs park, Kurhaus, Wandelhalle, Hotel, de még egy pad sincsen itt, ahol a kiváncsi forráskutató fáradságos útját kipihenhetné. Itt nincs semmi, ami ezt a helyet a közönséggel megkedveltetné. De nincs annak nyoma a vározházán sem, hogy ott valaha valaki e világhírű kincsnek méltó keretbe való foglalására gondolt volna. Nincs róla semmiféle akta és nálunk csak az aktákat intézik el — 8—2-ig délelőtt. Délután be van csukva a városházi aktagyár. Pedig ha néhány évtizeddel ezelőtt a városházán ráeszméltek volna, hogy itt a budai föld micsoda világraszóló kincseket rejt s ott megfelelően berendezkedtek volna, akkor ma már százezer idegen keresné fel ezt a gyógyforrást és sok-sok millió jutott volna a polgárság zsebébe. Es vontak-e valamikor valakit felelősségre ezert a mulasztásért? Nem hiszem. Hanem megfúrták a Városligetet rettenetes mélységre, ahol megtalálták a Budáról fokozatosan mind mélyebbre húzódó hévvíznek egyikét — ahogy azt Schafarzik tanár a Hollós^ Mátyás Társaság fürdőügyi ankétjén kimutatta — és csináltak egy új^ fürdőt, amelyhez hasonló van Európában néhány . száz. Mindig csak a fürdővizet keresték, amilyen ezrével van és soha az ivókúrára alkalmas gyógyforrásokat, amelyek a világhírt adják. 25 botot Aachenben üvegfolyosók kötik össze egymással a fürdőházakat és szállodákat, hogy télen is használhassák híres kénes fürdőit az idegenek, —1 nálunk még gyógysétány sem köti össze a Duna mentén fekvő fürdőket, holott a Dunapartot mintha erre a célra teremtette volna a jó Isten. Itt egy aszfaltsivatag gőzöli ki még éjjel is a magába szedett forró napsugarat, — és korán hervadó gesztenye- fák hullatják bánatosan elsárgult leveleiket már júniusban. Még csak azt sem kérdezte meg soha a város az egyetem botanikus professzorától, hogy Budapesten tulajdonképpen miféle fákkal kellene szegélyezni az utcákat? De azért 25 botot sohasem vertek azokra a kertészeti igazgatókra, akik négyszer hiába fásították egymásután az Andrássy-utat. Por és füst Nekünk Budapesten különösen fonák fürdőügyi politikánk van. Máshol a város igyekszik alapokat teremteni a fürdőügy fejlődésének lehetőségei számára, míg nálunk mesterségesen veszik el . mmden lehetőség lehetőségét. Az ilyen dupla lehetőség mindig lehetetlenséget jelent. Es most kérem, méltóztassék elhinni szó- ról-szóra azt, amit elmondok: Két ősfürdője Budának: a Szent Lukácsfürdő és a Császárfürdő. Az elsőhöz történelmi tradiciók fűződnek és csak legutóbb írta meg munkatársunk, aki a budai- fürdők történetét kutatja, hogy már Árpád magyarjai ebben a meleg forrásvízben fürdőztek a honfoglalás után és gyó- gyítgatták hegedő sebeiket. Ma modern fürdőtelep minden lehető kényelemmel és egészségügyi berendezéssel. Gyönyörű dunaparti terrasza van, mely minden világfürdőnek díszére válna. A Császárfürdő pédig ébresztgeti a magyar családok minden kedves tradícióját. Már a nagyanyáink is itt hálóztak és udvarának nagyhírű platánjairól legendák jártak a vidéki kúriákon. Olyan majálisok már sohasem lesznek, aminők itt voltak. Mind a két fürdő, szorosan egymás mellett ott van a pompás Buna- parton, szemben a Margitszigettel. Gyönyörű kilátással Pestre is. Nohát — Dunapart! Ennek a két fürdőnek már két évszázad óta világhíre van és nem tudok egyszerűbb, észszerűbb fváros- politikát elképzelni, mint azt, hogy az egyesítés után Budapest székes- főváros mindent elkövet, hogy a két neves fürdőjét ellássa a fejlődés minden lehetőségével. A Margithíd fölépítésekor sietve fölépíti a hídfőkhöz futó Dunapartot,, azt fásítja, parkírozza, világítja és vetélkedik a fürdőkkel, hogy itt megteremtsen valami különösen szép, kívánatos földi paradicsomot. Meg is teremtette. A hevenyészett Dunapartra rendelte a város a kotrás révén nyert kavics és homok lerakodó helyét és ezt azzal tetézte, hogy a vicinális vasr utat itt vezette a Pállfy-térre a még megmaradt szűk úttesten, azonfelül pedig közvetlenül a Császárfürdő mögé helyezte el az esztergomi vasút budai pályaudvarát. Mindezt pont ide, a két fürdő elé és mellé, hogy belefullassza nehezen szerzett világhírüket a vasutak füstjébe, a homokba, kavicsba és elzárja előlük a Dunát és a kilátást. Rettenetes. Még mentsége sincs ennek az eljárásnak. Mert, ha itt valami őstelep lett volna, ahová ősidőktől kavicsot és homokot raktak volna le emelet magasságú halmokban és valami merész vállalkozó ide mégis fürdőt épített volna, akkor — vessen magára az illető — tudta, látta, mi van ott, minek építkezett oda. Füstös parkok Értem és büszke vagyok rá, hogy a város megépíttette a Széchenyi- fürdőt és a Szent Gellért-fürdőt, — de sohasem fogja azt megbocsátani senki, aki ezzel a kérdéssel foglalkozik, hogy a világhírű keserűvízforrásokhoz mért nem vezet egy sugárút és azokat mért nem övezi olyan park, mint amilyen a Mátyáshegyi. Pesti ember erre föltétlenül fölszisszenne: — Hol van a Mátyás- hegy és mi van azon? Háromszázholdas park olyan festői részletekkel, aminőt Európában keveset találni. Egy emberélet egész ambíciója — boldogult Guckler Ká- rolyé -—• ott él a gyönyörű parkban, amit ő Attila-parknak nevezett el. Igen ám,, csakhogy ezt a parkot is csak léghajóval lehet megközelíteni. Egy boldogabb nemzedék ötven . év múlva felfedezi, vagy egy új korszak e szerencsétlen fordított város életében megépíti a Szépvölgybe vezető szerpentin utat, mely fölkanyarog ebbe a világszép parkba, ahol ma nincs egy vendéglő sem és egy pohár üdítő tejet nem kaphat a túrista. A néptelen parkon néha végigcsap az alatta álló cementgyár füstje. Hacsak az egyetlen cementgyár füstje vonná be fekete fátyollal a világfürdőnek készülő Budát, még csak bírnánk valahogy, de barátságosan cselekszi ezt a gyárak egész sora föl egészen az óbudai gázgyárig. A Duna széles tükrén nyugvó légoszlop pedig úszik délfelé a Dunán, mint a tutaj és állandó légáramlást okoz délfelé, úgy hogy minden füst befelé igyekszik Budára, a Várhegyre, a Gellértfürdőre és minden gyógyforrásunkra ráleheli fekete porát." A világon minden város azért terjeszkedik a víz mentén észak felé és minden város a déli részén építi gyárait. Csak éppen Budapest nem. Régen, a nagy háború előtt, a múlt században volt egy rövid idő, amikor győzött a józan ész és a csepeli rakparton építették föl a Hengermalmot, az Elektromos műveket és a Fehérvári-, meg a Budafoki-út mentén álló gyárakat. De aztán — a régi mederbe zökkent minden,, mert a város élére bürokraták kerültek, akik ügyesen értékesítették a város telkeit gyárak részére északon, ahová villákat kellett volna építtetniük. Kis emberek, kis üzletek — nagy károk. 3000 éves város A szabadon folyó szennyvizek lassan eliszaposítják az árkokat, néha nincs is lefolyásuk, vagy ha van, akkor a Duna emelkedése esetén ott jött a lakosság nyakára az árvíz, mint ahogy évtizedeken át így öntötte el évente kétszer a Filatori-gáton túli vidéket az áradó Duna, mely az Aranyhegyi árok medrén tódult az akvin- kumi rételcre, utakra és házakra. Ott minden háznál csónak volt és napokon át ezen hordták iskolába a gyerekeket őszkor, tavaszkor. Akvinkum! Egy nagy mocsaras lapály a Filatori-gáton túl, a pilisi hegyvidékről lezúduló hegyi patakok árterülete. Bővizű, ahogy a kelták nevezték: — ákking, vagy a szlávok: — voda, vuda. A kétezer évnél is idősebb kultúrát eltemette a hegyi patakok iszapja és a Duna kavicsa. Ebből most ássuk ki. Néha évekig melegvízű tó állt e táj felett, amikor az árvizek eltorlaszolták a híres akvinkum i gyógyforrások nagybőségű vizének levezető árkát. Jó földek. Kertészkedő emberek szívesen költöztek ide és szerettek volna apró, családi házakat építeni. A városházáról ridegen hangzott feléjük a tilalom: — Nem lehet! mert nincs szabályozási tervünk. Harminc év óta nem csinálták meg. Az emberek azonban mégis csak építkezni akartak és a városházán elnézték, hogy építkeznek. Nemcsak elnézték, de utcáikat elkeresztelték, mély árkokat ástak, hogy a szennyvíznek legyen lerakodó helye. Át is itta ezt a laza talajt úgy, hogy kutat fúrni kár itt, mert szennyvízzel telik meg az is, vesztére embernek-állatnak. De azért a város egy világért sem vitt volna oda vizet. Egy-két kilométer távolságról, kannákban hordták a vizet a filatorigáti állomásról, ahol télen mór sok vizet cipelő gyereket elgázolt a vonat. Az utcákat elkeresztelték budapesti mód szerint zab, bab, búza, kazal, konkoly, köles-utcának, sőt el is telekkönyvezték így. De ha új ember akart építkezni a Búza-utcában, annak kijelentették,, hogy (ilyen utca nincs, és ha van — nem lesz. A búzautcaiak ijedten rohantak a városházára, de ott leintették őket: — még egyideig lesz Búza-utca. — De azért megeshetik, hogy valami újfajta ideiglenes szabályozás esetén, mégis megszüntetik a Búza-utcát, s akinek ma a háza az utcára néz, kapuja az utcára nyílik, — egy szép napon becsukhatja a kapuját, mert az a szomszéd telkére nyílik és törheti a fejét szegény, hogy most már hogyan jut ő a házába, mert jobbról-balról, elől-hátul, mindenütt a szomszédok telke lesz,, amelyen neki átjárni tilos, Ez történik azon a területen, ahol kétezer évvel ezelőtt már rendezett, szabályozott város állott. Akvinkum. Színházzal, cirkusszal, fürdőszobás lakásokkal, vízvezetékkel, amelynek pillérei ma is állanak még. Ez az akvinkumi terület, az új városrész Óbudán túl, amelynek nincs útja, vize, világítása, piaca, — szóval semmije, ahol már emeletes házak állanak és a pöcegödrök szennyvize terjeszti ölő bűzét,, mely ott terjeng, mint az ősi köd. De néhány év alatt 20 ezer embert temettek az új óbudai temetőbe, nagyobbrészt eiről a vidékről, a városfejlesztő politika nagyobb dicsőségére. Fordított rend! Fordítva fejlődik ez a város. — Kívülről befelé és nem úgy, mint máshol: — belülről kifelé. A legszebb budai völgy elejére, egymással szemben egy téglavetőt és egy temetőt tettek. Ezek meg is fojtották a Hü- vösvölgyet úgy, hogy megfordult és Balázs táján kezdett fejlődni és így jött befelé. A Völgy-utca, a Páfrányát és a Hidegkúti-út külső részén épültek a régi budai családok pompás nyaralói. Óbuda a Római-fürdő felől fogja kapni az új ojtást. A Naphegy is szinte bent van a Belvárosban és régen kellene, hogy villa villa hátán álljon itt. Ez is a tetejéről fejlődik lefelé azóta, hogy ott megindult a ház- és útépítés. A Naphegy külön probléma. De ott van Kelenföld! Ez a csoda-város is ott nőtt ki a posvá- nyos mocsárból az új híd fejénél, holott egész Buda, a Tabán, a Víziváros olyan maradt, mint a falu. Mért nem fejlődtek ezek a részek? Valami itt nincs rendben, valami itt fordítva történt. Nyakló nélkül Fent, a Sashegy alján, a Németvöl- gyi-út végén, a Sasadi dűlőn egész utcák nőttek: a Fürj-utca és társai, de a Németvölgy, az Istenliegyi-út eleje, olyan puszta vadon, mint volt. Ki is építkezett volna, lakott volna olyan út mentén, ahol egész nap halottkísérő menetek tették komorrá az életet? A farkasréti temető szerencsétlen gondolatával tették tönkre ezt t
