Budai Napló, 1929 (26. évfolyam, 936-978. szám)

1929-12-22 / 978. szám

II BUDAI NAPLÓ a vidéket, ahol a telek ára évekig nem tudott emelkedni, ahonnan minden új telepes menekülni igyekezett. Régi és új temetők környéke maradt sárga pusztaság Buda térképén, amiket megszaggattak a vadvizek veszedel­mes árkai. Az egész világon előbb megcsinál­ják annak a vidéknek a szabályozá­sát és rendezését a térképen és a valóságban s az így lefektetett kere­tekben nyugodtan fejlődik, terjed és nő a város, csak éppen Budapesten csinálják fordítva: •—• felnőtt egy vi­lágváros, de még ma sincs szabályo­zási térképe. Máshol a város vezető­sége gondosan figyeli, hogy mely irányban terjed a város és ott sietve megépíti a közműveket: utcákat, csatornákat, víz- és gázvezetéket, hogy a közönség nyugodtan építkez­hessen. Különös csatornák Még az idegeneknek is feltűnt ná­lunk, hogy itt előbb megcsinálják az utat, hogy aztán újból felássák és megcsinálják a csatornát. Ha ez is elkészült és rendbehozták az úttestet, akkor jön a gázcsőfektetés, vagy a vízcső és mindig és mindig bontják az úttestet, hogy ismét rendbehoz­zák. Azért ne csodálkozzék rajta senki, hogy ennek a városnak olyan rengeteg adóssága van. De aztán az is különös, hogy a csa­tornákat milyen különös rendszer szerbit építik. A Lipótmező lejtőin végigmenő utak közül pont azt látták el csatornával, amely a legmagasab­ban fekszik. A Iiidegkúti-utat. De szi­gorúan megkövetelték a mélyebben fekvő telektulajdonosoktól, hogy a házuk szennyvizét levezető csatorná­kat — hegynek föl — a felettük elve­zető főcsatornába kapcsolják bele, mert a szennyvíznek az útmenti ár­kokban nem szabad lefolynia. De mit tesz Isten? A szennyvíz nem akar hegynek fölfelé folyni, min­den városházi parancs ellenére. Igaz, hogy az érdekelt felek és háztulaj­donosok ez abszurd-terv ellen anké- teztek, deputációztak, kérvényeztek, de nálunk a hivatalokban nem hall­gattak a józan szóra. ^Csak egy példát. Mélyen a Hideg- kúti-út csatornájának szintje alatt áll a Holtzspach-penzió. Megengedte a város, hogy ott 20 fürdőszobát építsenek a vendégszobák számára és a szennyvíz (20 fürdőszoba eleget produkál) vígan folyt le az Ördög­árok felé. De jött a szigorú parancs a városháza egyik bölcsétől, hogy az útmenti árokban nem lehet levezetni ezt a szennyvizet, e célra ott van a Hidekúti-út csatornája — igaz, hogy 3^ öllel magasabban. Iíoltzspachék kétségbeesve járták a városházát, de nem volt pardon és Holtzspaehból végre is kifakadt: — Hát mit csinál­jak ezzel a rengeteg szennyvízzel? . .. Megigyam? És ilyen hegyháti csatorna sok van Budán. A nagy csizma Hagy áldást hozó cél az — idegen- forgalom. Csakhogy ezt is fordítva kezelik ebben a városban. Megvan a gomb:-— az idegenforgalmi hivatal, — de hol van hozzá a kabát? A budapesti idegenforgalom Bécsben döglik meg. Abból, úgy, ahogy csinálják, soha­sem lesz kabát. Olvasom, hogy egy kis német vá­rosban, Döbeln-ben a susztercéh 600 éves jubileuma alkalmából egy me­sébe való csizma készült. A remek­műnek Wallenstein-csizma formája van és hat méter magas. Talpához két mázsa talpbőr kellett, a szárá­hoz pedig tíz tehén bőre is alig volt elég. A kis város cipészei közül na­ponta felváltva öten dolgoztak a csiz­mán és így sikerült két hónap alatt elkészíteni. Most egész Németország a csodájára jár. Eddig 60.000 láto­gatót vonzott a városba. Egy csizma! Jó tréfa. De eredeti és hatott. Mi van Budapesten, ami hatna? Évekkel ezelőtt azt ajánlotta a Budai Napló, hogy mint látványos­ságot, telepítsék át az Állatkertből a zergéket és kőszáli bakokat a Gel­lérthegy Dunára néző sziklás olda­lára s ezt kerítsék el. Oda járna a város apraja, nagyja és az idegen is. — Nevettek rajtunk a városhá­zán, pedig ez is fölér egy nagy csizmával. Az utolsó budai basa Mondjuk, hogy mégis idecsaljuk az idegent, aki jól felkészülve érkezik. Elolvasta az ország történetét és a németet, olaszt, meg a franciát is, megragadja az a gondolat, hogy itt ebben a városban van egy emlékeze­tes hely, ahol egy európai veszedel­met hárítottak el. A török uralom terjedését, mely egész Európát és kultúráját fenyegette. Európa testé­nek ék alakban szegeződött itt Budán. 1686-ban ez a veszedelmes ék meg­tört s a törökök visszavonultak a Balkánra. Hősiesen védte Budát Abdurraman pasa és a török sereg akkor adta meg magát, amikor a hős pasa elesett. Ezen fordult minden. Az idegen ezt így tudja. Noshát, meg tudjuk mi neki mutatni azt a helyet, ahol a pasa elesett? Van ott valami emléktábla? Valami jel? Nincs. Pedig akkor egész Európá­ban napokig zúgtak a harangok és futárok vitték Becsbe az uralkodók üdvözletét és szerencseldvánatát. Tabán romjai Tabán összeomlását nálunk hely­telenül a Tabán szabályozásának mondj ák. Minden világváros csak akkor bon­tat le egy egész városrészt, amikor általános az a meggyőződés, hogy ez a városrész, lebontás után, rögtön fölépül. Kinek volt Budapesten ilyen meggyőződése? Senkinek, még Bárczy Istvánnak sem, aki zseniális ember, de nem ért a harangöntéshez. Amikor boldogult Rózsavölgyi Gyula alpolgármesterrel együtt néze­gettük a városházán a lebontandó Tabán helyén épülő gipszmodellt, önkéntelenül megjegyeztem és meg is írtam, hogy reám ez a gipszmodell egy behavazott temető benyomását tette. Azóta sem tudok szabadulni ettől a gondolattól. De jellemző volt az alpolgármester akaratlan sóhajtása, hogy ki fog itt építkezni? A Lipótvárosban van a városnak néhány szép telke és éven- kint nyilvános árverést rendeznek azok eladására és -— szinte hihetetlen — ezeket a telkeket sem tudja a vá­ros értékesíteni. Ki vegyen hát telket a lebontott Tabánon? A pénzügy­minisztérium napidíjasai? A B-listás tisztviselők? A esődbe menő kereske­dők? Ki? Az egész tabáni akciót fordítva csinálták. Az ottlakó budai őspol­gárságot szétszórták, hajléktalanná tették s helyükbe nem jött új polgár­ság, aki építkezett volna. A Tabán leomlása beteges kórkép, tükre a fordított városnak. Érdemes volna vele foglalkozni. Hol a szobor ? 1905 június 13-án az a gyász érte a nemzetet,^ hogy Budapest nagylelkű és nemesszívű jóakarója és párt­fogója, József főherceg elhúnyt. A polgármester rendkívüli közgyűlést hívott össze és meleg hódolattal bú­csúztatta el a nagy halottat és fel­hívta a tanácsot, hogy az elhunyt emlékének méltó megörökítése iránt minél előbb tegyen javaslatot, A tanács erre azt javasolta, hogy őfensége emlékére a Margitsziget va­lamely alkalmas pontján emlékszobor állítandó fel, amit a közgyűlés július 15rén egyhangúlag elfogadott, ,csak a szobor felállításának helyét tartotta függőben. Ma, 22 év múlva is függőben tartja azt a tanács, pedig adakozásra hívta fel a törvényhatóságokat és maga is húszezer koronát szavazott meg e célra. így járt boldogemlékezetű Bat­thyány Lajos gróf, az első magyar al­kotmányos miniszterelnök, a nemzeti vértanú. Tanács és közgyűlés elhatá­rozta,^ hogy Budapesten szobrot állít neki és negyvenezer koronát szavazott meg. Hol a szobor? Emberkinzás Apró esetekből is lehet nagy dol­gokat következtetni és bevezetésül el­mondok ilyenfélét, egyet-mást. A Sikló. Azért épült, hogy a gyöngeszívű, rossztüdejű és siető em­berek hamar feljussanak a Várba. Tehát kényelmet és egészséget kel­lene szolgálnia. Már most az történik, hogy aki leszáll a Dunaparton a vil­lamosról, annak legalább három eme­letre kell felmásznia, amíg a Sikló kocsijába beülhet. A Dunától fel az utcára, az utcán fel az Alagútig, ott fel a Sikló várótermébe és ott is még néhány lépcső a kocsiba. Kiszállás­kor még egy félemelet. A gyönge- szívű, rossztüdejű ember elfullad, amíg a Sikló kocsijába jut. Miért nem indul ez az utca szintjéről, vagy a Dunapartról? Akik ezt így felépí­tették, azok mindent rosszul csinál­tak ebben a városban. Az elrontott hegy Szabályozták a szerencsétlen Nap­hegyet és örökre elrontották. Szinte elképzelhetetlen, hogy itt, a város kö­zepén, a Belvárostól alig 10 perc­nyire emelkedő domb miért épül be oly kínos lassúsággal. Itt kellett volna fölépülniök a legdrágább, leg­pompásabb villáknak és bérházaknak. Sokan foglalkoztak ezzel, sőt a Németh testvérek óriási vagyont is fektetve bele, igyekeztek leküzdeni a Naphegy iránt való közömbösséget és — mégsem ment. Ott lakik maga a főpolgármester is s így megvolna a szükséges támogatás is, de sohasem fog sikerülni ezt a dombot azzá tenni, a mire egyenesen hivatva van, mert — és itt vegyünk hosszú, mély lélegzetet — erre a dombra nem lehet feljutni. A város bölcsei szelíd lej­tésű. utak helyett olyan meredek ka­paszkodókat terveztek ide, hogy em­ber és ló kidől bele. Minden út egye­nesen vezet föl a domb tetején íevő platóra, amit egy-két helyen lépcső- szerűen lehetett volna megoldani, esztétikai szempontból és a sietők kedvéért, de ilyen meredek utakat még Svájcban sem talál az ember. A domb keleti oldalán még talán megoldható ez a kérdés a Palota-tér és Tabán szabályozásakor és itt visz is föl a Szent János-térről egy el­fogadható út, de a többin látszik, hogy irodában, térképen készült és megteremtője az a hatalmi téboly volt, amely diktátorokat tenyésztett ki a városházán. Ott nem volt józan beleszólása sem Palóczy Antalnak, a nagynevű városrendezőnek, sem másnak. Ott minden tanácsot kelletlenül letorkol­tak. A mostani generáció pedig tör­heti a fejét, hogy ezen a sok szamár­ságon hogyan segíthet majd. Drága kaszálórét Fürdőhelyet park nélkül elkép­zelni sem lehet és — teszem azt — a Széchenyi-fürdőnek van is megfelelő gyönyörű parkja, az őt környező Vá­rosligetben. Viszont Budán, ahol 10 — tíz — fürdő van és néhány ivó­kúrára alkalmas gyógyforrás, azok­nak együttvéve, összesen nincs annyi parkjuk, mint a Városliget egyötöde. Ez szomorú dolog, de így van. Segí­teni ezen csak új parkok létesítésé­vel lehet. Maga a természet szinte fölkínálja a Vérmezőt ilyen parknak, mely, ha kellő dísszel elkészülne, meg­adná Budának a fürdőhely jellegét. A Vérmező felső csücskét, a Maros­utcánál el kell vágni s az így nyert darabra kell fölépíteni a kőszínházat, mert ez központi fekvés. A Vérmező többi részét parkírozni kell díszesen, szökőkútakkal, kávéházzal, vendéglő­vel, térzenével, sőt — ott lehetne föl­építeni elszórtan a néprajzi falut is. Minden elfér azon. a 20 holdas ka­szálóréten, melyen most még a világ legdrágább szénája terem. Lehetne gyönyörű dunai sétautat létesíteni az összekötő hídtól a Római­fürdőig, -—• ha a Margit-rakpart asz­faltsivatagját feláldozná a város és parldroztatná azt — ha a homok- és kőrakodópartot a Lukács- és Cszásár- fürdő Duna partjáról áthelyezné a túlsó oldalon levő „Vizafogóra”, —• ha kiépítené a villamost az óbudai Béesi-úton végig az óbudai vasúti ál­lomásig és ezzel fölöslegessé tenné a dunaparti sínhálózatot. Fonák dolgok A Városligetet a város már így ta­lálta, József nádor volt annak pátró- nusa, nem merték elrontani s így az­tán park lett belőle. De hallott-e már valaki valaha arról, hogy a közeli, bu­dai hegyvidéken „hegyi ligetet” ter­vez a város? Szép az erdő, de a vá­rosi ember a ligetet szereti. Valahol messze, egyelőre megközelíthetetlen helyen, a Mátyás-hegyen, van a vá­rosnak 300 holdas, hatalmas parkja, de ki tud róla? Ki jár oda? Hogy menjen oda? Itt közel a Hűvösvölgy­ben, a Zugiigetbsn vagy a Német- völgyben kellene egy új Városliget, csakhogy — ha-há! — nem oda Buda! A kelenföldi medence veszi föl a Dunának szorított belső város fölös­legét, — hogy a csepeli szigettel szem­ben fekvő kelenföldi Dunaparton új kikötő és és új gyárváros fog fölépül- ; ni, — hogy jönni fog egy egészséges idő, amikor mégis áthelyezik a gyára­kat északról délre, — hogy a keserű­vízforrások körül mégis megépül egy magyar Karlsbad, — hogy egy világ­város fejlődésében egy vasúti híd és egy vasúti töltés nem az örökkévaló­ságnak adott tételek, — hogy azt a vasúti hidat,, ha kell, két-három kilo­méterrel délre tolják el, — hogy a gyárvárosnak kell az áru- és teher­szállító vasút és nem a sasadi villák­nak, — hogy a vasúti töltés nem dísz, és ha ma adva van, holnap már nin­csen adva, mint ahogy a régi szűk Hatvani-utca egy éjszakán át vált széles Kossuth Lajos-utcává, pedig adva volt egy sor drága ház, tízszere­sen nlyan értékben, mint egy vasúti híd vagy töltés. A 70-es évek elején, egynéhány év­vel Pestnek Budával való egyesülése után a kormány átírt a fővároshoz, hogy a Lánchíd tatarozásának költsé­geiből a főváros közönsége is vegye ki részét egy bizonyos hányadban. Az elnöklő polgármester pár szóval elfo­gadásra ajánlotta az ügyet s az aktát félretéve, már-már más tárgyra akart rátérni. Felpattant erre azonban a Kraxelhuberek vezére s pártja nevé­ben élesen tiltakozott az ilyen fölös­leges és könnyelmű kiadások ellen. Ékes németséggel előadott filippikáját e szavakkal fejezvén be: „— Für die paar Jahr die i noch zu leben hab is mir die Kettenbrücken so a gut.” Ennek a kis specerájosnak szatóesi világnézete annyira belevette magát már akkor a városháza légkörébe, hogy azt most már csak egy friss le- heletű fővárosi törvénnyel lehetne onnan kiirtani. Ócska beosztás Nem árt néha visszanézni a múltba és aki kezébe veszi — „Budapest szkfv. közigazgatása 1905-ben” — cí­mű munkát, különös dolgokat tapasz­talhat. Nagyon aktuális például a főváros kerületeinek már 25 évvel ezelőtt az akkori polgármester által tarthatat­lannak mondott beosztásának kérdése. Az idevonatkozó jelentés így szól: ,,A polgármester, mint az utóbbi években mindig, a közigazgatási bizottsághoz intézett 1 9 0 5. évi jelentésében is utalt arra, hogy a mai 'kerületi beosztás úgy a terü­letre, mint különösen a la­kosságra való tekintettel és a változott viszonyoknál fogva nem mindenben felel meg a közigazgatás akadály­talan és hatásos működése iránt joggal emelt követelményeknek és ez okból a fővárosi tör­vény revíziójakor ok­vetlenül szükséges a kerületek arányosabb, újabb be­osztása és kik e r e ki­te s e.” Tehát már egy negyedszázad előtt sem felelt meg a beosztás s azóta a különbségek még feltűnőbbek. A holtak várnak Még egy klasszikus példát idézünk a már említett „Budapest szkfőv. közigazgatása 1905-ben” című munká­ból és kiírjuk szószerint a következő részt: „Igen sokat foglalkoztunk ez évben a régebbi, de még be nem fejezett vonaltervezetek ügyével. így az 19 0 5. ében adatott Iái a vasúttársaságnak a z óbudai temetői vonal­tervezetre, valamint e vo­nal mentén létesíteni számdélcolt forgalmi telep, nemkülönben a kelenföldi forgalmi telep mel­lett létesítendő új forgalmi telep építése és üzletére vonatkozó en­gedélyokirat is, úgy hogy a z ó b u dali t emt öi v o n al megépítése ■— a III. kerületi pol­gárság régi óhajára — a ki­vitel s t á dium áh a ju­tói t.” Nesze neked Óbuda! Huszonöt év előtt már jelentette a város, hogy: „ ... a III. kerületi polgárság régi óhajára az óbudai temetői vonal meg­építése a kivitel stádiumába jutott...” Ezt az ígéretet megismételte az első alpolgármester is a farkasréti teme­tőben, négy évvel ezelőtt, harminc tanú jelenlétében, amikor kijelen­tette, hogy: „...a farkasréti teme­tőbe már nem temetkezünk, hanem egyelőre az óbudaiba és rövidesen ki­építjük oda a villamos vasútat.. Óbudán pedig már földig érnek azóta a szakállak. VJRAÄG 3ÉL& KRÓNIKA Szerkeszti: R. RÉW SÁNDOR. Az utolsó János-est 1882-ben volt Budán. Nepomuki Szent Já­nos volt a halászok patrónusa. Ezt' ünnepelték akkor utoljára. Kedvesen emlékezik meg erről Pesti Históriák című könyvében Magyar Elek: A titokzatosan viliódzó Duna vizén ünnep készülődik. Fanda apó, Sing- hoffer mester legényei díszitik az Eskü-tér alatt horgonyzó halász­bárkákat. Színes papiroslampion ke­rül a klasszikus csiga alakjára kun- korított hajóorrokra, a védőszent képét a hajófenékbe vezető ajtón apró libegő-lobogó mécsesekkel rak­ják körül. A budai oldalon kelepelő vízimalmok a Császárfürdőtől felfelé és a Sárosfürdőtől lefelé maguk is kivilágosodnak. A Lánchíd felől mo­zsárlövések szalvéja hallatszik, nagy tutajon égő lámpákat, fényárba bo­rított óriási üvegcsillagot úsztatnak az öreg Duna közepén. Emlékeze­tére szent Joannes Nepomucenusnak, a hallgatás mártírjának, kit ama kegyetlen cseh király, Venceslaus a Moldva hullámárjába vettetett, mint­hogy nem akarta neki elárulni bűnét vagy bűntelenscgét a királyi asszony­nak, az alázattal gyónó felséges hívőnek. ^ A halászok, mint afféle vizen élő emberek, általában komo­lyak, kevésbeszédűek, hasonlóan a patrónusokhoz s az bizonyosan nem haragszik meg reájuk, hogy a ne­vén k ünnepén a hagyományos ce­remónia befejeztével egy kissé meg­oldódik a nyelvük. Vidám nótázás, muzsikaszó hallatszik a bárkákról, a bográcsban rotyogó pontyból, harcsából, kecsegéből fövő halpap­rikás, a tálon gőzölgő, forró tejfellel nyakon öntött, sonkapörccel kicifrá­zott, pattogós túróscsusza, a kulacs­ban csobogó sashegyi borocska mel­lől. 1882-ben volt az utolsó ilyen János estéje a pesti Dunának. Az ősi Buda. A szerkesztőség ki­gondoló hivatalának megkönnyíti a munkáját az a tanulmány, melyből már idéztünk s melyből ez alkalom­mal kivesszük azt az eszmét, mely a budai Dunapartra vonatkozik. Jóhi- szeműleg mondja a tanulmány írója, hogy a budai rakodópart képe olyan, hogy a Spree partján Berlinbe, a Wien partján Bécsbe állítható, -— de ma­gyar jellege nincs. Az új palotákon változtatni nem lehet, de a még le­bontásra váró viskók helyére már csak úgy adjon építési engedélyt a város, ha történelmi vonatkozású stílusban készült terveket nyújtanak be. Mintegy központja ennek a Hun- gária-malom helyére épülő új Il-ik kerületi elöljáróság épülete volna, szép és magyar motívumokkal. Olyan Vajdahunyad-féle épület, vagy a Thököly kastély, mely egy csapással változtatna az egész látképen. Ha hozzávesszük még a Halászbástya kiépítését a Dunáig, egy magyar ba­zilikát a Batthyány-téren, akkor a Margithíd és a Lánchíd közötti rész már nemzeti karaktert kapna és éb­redne benne az ősi Buda képe. Macskaforradalom volt 1842-ben Budán, írja egy régi krónika. A Pest és Buda között építendő Lánchídnak alapköve 1842 iki augusztus 24-én tétetett le, felséges V. Ferdinánd császár és király nevében főherceg Károly által. Báró Szína György és vállalkozó építőtársai 87 esztendeig fogják szedni a hídvámot. A János fővételi kéthetes országos vásárra (aug. 29) már jóelőre minden sze- dett-vedett nép is gyülekezett, elhoz­ván magával egész háztartását. így történt, hogy Pest szabad királyi vá­rosban 1842-iki esztendőben a 85.000 lakosság száma 92.000-re emelkedett. A hétezernyi többséggel ám" majd annyi patkány is birtokába \4 Ite Pe tet és Budát. Még a septemvirális tábla (hétszemélyes főtörvényszék) termében is itt-ott felbukkant egy szemtelen patkány. Pedig ide kellett volna a nagytekintetű magisztrátus­nak a fel égés vendéget elhelyezni. Nosza 1 hirdették a patkányok elleni ha-eot. Minden ember, aki egy macs­kát hoz magával és átadja a királyi ügvek igazgatói hivatalában, egy Vi ezüst forintot kap. Másnap három­ezer ember akart első lenni egy vagv több macskával a J/4 ezüst foo .it ré­szesülésében. A rettenetes tolongás­ban az akkor nagyszámú kóbor ku­tyák is résztvettek. Félelmetes uga­tás és miákolás verte fel egvszerre a csendet, melybe az utcai suhancok is résztvettek uszításaikkal. A meg­félemlített macskák megszöktek gaz­dájuktól. veszettül menekültek fákra, ablakokon át lakásokba be, mindent, ami útjukba került, összetörve. Az utcai macskaforradalom után valósá­gos vadászatot kellett rendezni a dü­hödt macskákra és 870-et lebunkó- zottan találtak másnap az utcákon. PROF.1 uras s/MUixOTli M A L*~G rOB13 ÉS LEGMEGBÍZ­HATÓBB VILÁGHÍRŰ MELFG V ZTEHVULÖ KÉSZÜLÉK! K Hí H nMtt Kaphatók!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom