Budai Napló, 1929 (26. évfolyam, 936-978. szám)
1929-01-20 / 938. szám
XXVI. évfolyam. 938. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 20 pengd, félévre iO pengd. Egy szám 40 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal; I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon : 502—96. Felelős szerkesztő: V1RAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 50 fillér. 20 min. magas hirdetés 10 pengd. Szövegsor ára 4 pengd. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1929 január 20. Fürdőváros — Fürdőország A túlhevített 108 fokos hévvíz új energiákat szolgáltat Pávai Vájná Ferenc dr. előadása A budai hegyek eltemetett forrásairól a Hollós Mát\iás Társaság hétfőn, c hó 14-én este 7 órakor folytatta sorozatos előadásait Szávát/ Gyula elnöklete alatt. Az előadó ez alkalommal Pávai Vájná Ferenc főgeológus volt, akinek előadása nagy érdeklődést váltott ki Budán. Sok újat, biztatót mondott most is és minden mondatából kicsendült, nemcsak a csonka ország megmaradt részeinek — s így a budai hegyeknek is — hanem az egész magyar földnek nagy szere- tete. Látja, tudja a nagy szegénységünket, de érzi, tudja, hogy a mentség ott rejtőzködik a meghagyott magyar föld dermedt rögei alatt. Tanít, biztat, ha kell korhol, hogy nyúljunk utána, hozzuk felszínre és fordítsuk hasznunkra, mert nincsen sok, amiben válogassunk, csak amit a csonka hazai föld s a magyar ősi tehetség fent, lent teremthet. Ott vannak az áldott földnek számunkra mostanáig — a végső szükség idejére — elrejtett kincsei, energiái között azok a mérhetetlenül sokat érő névvizek is, amelyek Budapestet fürdővárossá, sőt az országot fürdőországgá varázsolhatják. A budai hegyeknek sok-sok eltemetett feledésbe ment hideg ivóvizű forrására mutatott reá megelőzően Eperjessy István dr. tanácsjegyző s most azt hallottuk, hogy a budai hegyekben talán még több hévvizű forrás temetkezett el önmagától, a sokkal hosszabb geológiai idő alatt. Két év előtt a Pesti Hírlapban megjelent cikkével vezette be Pávai előadását „Budapest fürdőváros“-ról. Élvezet volt hallgatni, amint valóságos meglátással mutatott. reá, hogy Budapest fürdővárosnak nem a zajos, poros, füstös városban, hanem a ragyogó, tiszta, erdős, vadregényes budai hegyekben a helye, .ahol nemcsak a betegek fognak enyhülést találni, hanem az üdülő, pihenni akarók, a szórakozni vágyó gazdagok is megtalálhatják majd, amit keresnek, a pihenést, a nagyvároson kívül a nagyváros szórakozásait. Tévedés, hogy a budai hegység dolomitjaiban, mészköveiben nincsen víz, hiszen a szénbányákat éppen az- veszélyezteti állandóan, hogy 115—133 méter tengerszin- feletti magassag alatt mindegyre elönti őket a betörő „triász víz“, amelyeket éppen azért hívnak annak, mert a triász korú dolomit és mészkő ontja magából végtelen mennyiségben. A budai-hegység jóformán minden völgyében hatalmas melegforrások alakították át a kőzeteket és hagyják vissza üledékeiket és jellemző ásványaikat. Hová tűntek el? Kutassuk a hegység szerkezetét, annak vonalait, hasadékait, hiszen fogalmunk sincsen arról,- hogy voltaké pen mi következik a triász dolomit és mészkő alatt s ki tudhatja, hogy a hévvíz kutató mélyfúrások milyen ásványi kincseket találhatnak fel még ott is? Lillafüred felszín fölé felszálló langyos és a mánfai Sikonda-erdő negyven fok meleg vize megdöntötte már azt a hiedelmet is, hogy a mészkő-, dolomit-vize nem lehetne meleg és felszálló, pedig azok jóval magasabb felszinüek, mint a Hűvösvölgy és a Zugiigei. A Duna vonalán feltörő hévvizek — a hegység hévvizeivel szemben — messziről az alföldi medence felől áramlanak s ahol a hegységhez érnek, ott törnek a felszínre, különben nem érthetnők meg, hogy miért fogy a víz hőmérséklete a Gellért-fürdő fúrásában, vagy Diósgyőrben, ha a hévforrások mellett a dolomitba vagy mészkőbe belefúrunk, ellenben a Margitsziget, {Városliget, Szeged, Szolnok, Karcag és Hajdúszoboszló dolomitnál jóval fiatalabb földrétegei csak úgy ontják a budainál is forróbb vizet. Az Alföld minden egymástól 15—20 km. távolságra megállapított redőboltozatában lehet ilyen értékes forró ásványvizeket fakasztani, tehát ne a budai hegyek hévvizeitől féljenek a fővárosi fürdők! Csonka Magyarország forrásvizei voltaképpen az Alföld és Dunántúl helyén egykor kiemelkedett és több ezer méter mélyre lesüllyedt ősi hegységnek a mélységben felmelegedő kőzeteinek iz- zadmánya, hiszen még a gránit is kilogrammonként 7.3 gr. vizet izzad ki, ha felhevítjük és sok kőzet még többet. Aki feltudja becsülni, hogy hány köbkilométer kőzet süllyedt le és melegedett fel a magyar medencében, az kiszámíthatja az abból kiizzadt forró-víznek olyan sok ezer köbkilométerjét, hogy nevetségessé válik, ha egyesek attól félnek, hogy az újonnan fúrt kutak szalmaszálcsövein kiapad a főváros vagy az Alföld alól a víz. Nem a víz apad el, hanem a szükséglet nő, s a kutak béléscsövei öregednek el s így legalább is praktikusnak látszik, hogy még mielőtt az 50—60 éves városligeti és margitszigeti kutak is elteme- tődnek, újabb tartalékkutakról gondoskodjanak. Ha igaz, és pedig az, hogy a Lukácsfürdő épületeit lehet fűteni a budai forróvízzel, akkor ezt nyilvánvalóan fél Budapesttel is meg lehetne csinálni. s ezért igazán érdemes lenne leszokni arról, hogy minden ok nélkül a fürdők felesleges vizét féltsék a fúrásoktól, mert ha ez az állítás csak egy kicsit igaz lenne, régen betemették volna a Lukács és Gellért-fürdő forrását az újabb fúrások. Vájjon olyan gazdagok vagyunk, hogy továbbra is elsétáljunk a főváros rengeteg parlagon heverő -hőenergia forrásai felett, csak azért, hogy többet fizethessünk a tüdőnket kormozó drága kőszénért a külföldnek? És ha Hajdúszoboszlón 1450 m.-ben már olyan hőmérsékletet mérnék, ahol a víz gőzzé vá-lik, vájjon nem-e lehet a 62 fokos budai vagy harkányi hévforrások közelében a felszínhez közelebb azt a meleget elérni, hogy mi is megcsináljuk azt, amit Olaszországban, vagy Kaliforniában már megcsináltak. Vájjon a mi gazdasági életünknek nincsen-e több szüksége az ilyen úton gerjesztett legolcsóbb elektromosságra, mint ezeknek a gazdag országoknak? Budapest mellett és az Alföldöv mindenfelé földgáz is ömlik a mélyre lehajtott fúrásokból. Az is olcsóbb minden ma nálunk divatos energiaforrásnál, miért nem sietünk jobban a feltárásával? — csendültek ki a megállapítások és kérdések Pávai előadásából, amit a nagyszámú hallgatóság lelkes tapsokkal, az elnök meleg köszönettel honorált. Buáán, 1929. január 19 Hja! az más! ... A politikai életben mindennapos, eset, hogy rikítóbb alkalmakkoir dl pártnak egyik másik tagja kilép és valamely más párthoz csatlakozik. Ha a véletlen úgy hozza, bogy az úgynevezett demokrata pártból lép ki valaki és átjön a Ripka-párt zászlaja alá, akkor az elhagyott párton rögtön ráderítik, hogy „liitehagyott”, hogy „áruló”, hogy „elvtagadó“ és más efajta bűnöket, de ha úgy fordul az eset, hogy a Községi Polgári Pártból szorul ki valaki és átmegy a demokratákhoz, akkor ott nem azzal fogadják, hogy szorítsunk helyet a hitehagyottnak, az árulónak, az elv- tagadónak, hanem ellenkezőlég, nagy, tábori, görögtiizeket gyújtanak, mivel hogy a belépő most találta meg tulajdonképen a valódi hitet és a valódi elvet. Az autotaxi ügyből kifolyólag Éber Antal és Balkányi Kálmán maradtak el a Községi Polgári Párttól és mentek át a demokraták táborába. Éber Antal karakterisztikus típusa azoknak a bankigazgatóknak, akik minden adót szeretnének megtakarítani és akik számára minden szükséges beruházás csak luxus. Balkányi Kálmán erős tudású, sokoldalú, újságírónak termett egyéniség, aki még elég fiatal ahhoz, hogy vándorútra indulva keresse a politikai elhelyezkedésének területét. Különös csak az, hogy mindketten a de- krata párt felé orientálódtak, amit azért tartunk elhibázott lépésnek, mert ők voltak hangos hirdetői annak,^ hogy vallási alapon nem lehet országos politikát csinálni. Buda társadalmi békéje érdekében a Budai Napló is mindig azon az alapon állt, hogy a felekezetit, a vallást az utca porában járó politikai élet fölé kell emelni. Mi voltunk azok, akik a Községi Polgári Párt megalakulásakor tiltakoztunk az ellen a szálló ige ellen, hogy ennek a pártnak meg kell nyerni a zsidóságot. Az ilyen kijelentés sérti a zsidóságot. Bethlen István gróf miniszterelnök, Riplca Fe- rene dr. főpolgármester soha ilyesmit nem hangoztatott, mert ennek a pártalakításnak az volt a célja, hogy mindazokat tömörítse egy pártba a polgárság köréből, akik magukat polgároknak és magyaroknak valják. Nem hívtuk külön sem a katolikusokat, sem a reformátusokat, sem az unitáriusokat, sem a szombatosokat. Az jött el és fog jönni ezután is, aki híve a polgári társadalmi berendezkedésnek, aki jó magyar és szereti ezt a várost, ezt az országot. Épen ezért volt hiba, hogy Éber Antal és Balkányi Kálmán tüntetőleg a demokratákhoz csatlakoztak. A kormányzó neje meglátogatta jan. 10-én a Bécsi-úti új városi házban létesített Anya- és Csecsemővédő Intézetet, az ott levő napközi otthont és a bölcsődét. Minden iránt a legbehatóbban, a legnagyobb szeretettel érdeklődött és főleg a két utóbbiban töltött hosszabb időt s végignézte a kisgyermekek ebédeltetését is. Megindul az állami lakásépítés újból a folyó esztendőben, mert a magánépítkezés különböző okokból oly mértékben megindulni nem tudott, hogy így a lakásínség végleges megszüntetését cl lehetne érni. Ri p k a Ferenc dr. főpolgármester félti a várost a lakáskérdés újbóli elmérgesedésétől és megnyerve Bethlen István gróf miniszter- elnök és Vass József népjóléti miniszter hozzájárulását, újabb állami bérházak építését eszközölte ki. Ezenkívül pedig W e- k e r 1 c Sándor pénzügyminiszter hajlandó az építési hitelakciót is szélesebb alapokra fektetni s nemcsak a befolyó építkezési kölcsönöket bocsátja újból rendelkezésre, de azonkívül is kétmillió pengőt szánt e célra, ami az adó- kedvezményekkel együtt a legelő- j nyösebben befolyásolja majd az építkezést s ezzel viszont oly munkaalkalmakat teremt, amelyek viszont erősen csökkentik az ipari és kereskedelmi pangást. Gellérthegy sorsa a közeljövő nagy kérdései közé tartozik és, hogy a megoldása nem olyan egyszerű, bizonyítja a múlt számunkban közölt hírünk, hogy a hegyrevezető lift kérdése már épen negyven esztendeje vajúdik, mert már a múlt század nyolcvanas éveinek végén folytak tervezések és 1890-ben arról vitatkoztak a városházán, hogy ezt a liftet gőz-, víz-, vagy villanyerőre ren- dezzék-c be — és a szerencsétlen vállalkozó mind a három tervet el is készítette. Lift? Lift azonban ma sincs. Pedig lett volna rá elég oka a városnak, hogy ezt a liftet megépíttesse, akár a hegyipálya- társasággal, akár a BESzKRt-tal, akár más vállalkozóval, mert. hisz ott lebegett a városház fölött 1929-re tervezett fürdőügyi és turisztikai világkiállítás nagy problémája ... Az őszi kongresszusjárás idején egy komoly német tudós mellé került az egyik banketten e sorok írója, aki mint praktikus idegen, azt az egyetlennek. gondolt megoldást találta a Gellérthegy számára, amit a Lux Kálmán által tervezett Mátyás király palotájának rekonstruált képe keltett benne. A német tudós ugyanis azon a véleményen volt, hogy Mátyás király palotája bizonyára a Gellérthegyen állott és a következőket mondotta: — Építsék fel újból Mátyás királynak ezt a palotáját és építsenek bele tízezer szobát. Ennek a hegynek a tövében csodálatos források fakadnak, de idevezethető Budának minden forrásvize s épen ezért, ha az első esztendőben nem is, de már a harmadik, vagy legrosszabb esetben ötödik esztendőben ennek a gyógyszállo- dának mind a tízezer szobájában idegenek fognak lakni és ez lesz az európai humanizmusnak a. gyógy vár a, az egyetlen az egész világon. Nem is kell, hogy egyszerre épüljön, minden esztendőben elég, ha egy-egy traktus felépül, két.-három, sőt nyolc-tíz emelet magasságig, amíg majd az egészségnek ez a vára így lassan fölépülne a maga nagy gyógyud- varaival, különféle sportpályáival, hangversenytermeivel, *Színházával, és megadná mindenkinek a keresett egészséget, Buda polgárainak pedig a kívánt jólétet. A gondolat nem egyedülálló, mert a világotjáró Kállay Tamás, akit nagy műveltsége ilyen kérdésekben bírónak predesztinál és akit mi nagyon szívesen állítunk koronatanúnak, egyik városházi beszédében a következőket mondotta a Gellérthegyről: „ .. .Nekem régi tervem, hogy oda kell építeni a'világ legszebb szállodáját, a Gellérthegy tetejére. Méltóztassék elhinni, hogy én Londonban is ott hagyom a szállodát két nap múlva, Berlinben is otthagyom a Bristolt és menekülök, mert otthon akarok lenni a szobámban. Nem vagyok kíváncsi, hogy a szomszédom mit telefonál, a feleségével mit intéz, mikor ereszti meg a vízcsapot, mikor végzi ezt meg azt a dolgát, minderre nem vagyok kíváncsi és ezt, nekem mégis mind tudomásul kell vennem. Méltóztassék elhinni, hogy egy nagy szálloda, amelyben otthont, kedvességet és csendet talál az ember, ahol nem hallani az autók kürtjét, a villamoscsengéseket, ahol a kilátás a legszebb volna, nagy vonzóerőt gyakorolna minden idegenre...” Budai oltáríiizek A Hollós Mátyás Társaság társasvacsorája A Hollós Mátyás Társaság III.-ik értekezletének befejeztével még sokáig melegen ünnepelte az illusztris előadót a hálás közönség, amelynek szemét lobogósra gyújtotta Pávai- Vaj na Ferenc tűzlelkének — igazságainak napsugaras ereje, amely a jövendő boldogság ragyogását sugározta. Öreg Buda bánatos falai között — a remény szárnyán emelkedve építette a szivárvány-hidat kincses^ Budához: — a jövendő jólét, tündérmeséket elhalványító városához. Ebben a hangulatban kezdődött meg a társasvacsora. Az előadáson jelenvoltak ott maradnak a vacsorán s akik először voltak tanúi a Hollós Mátyás Társaság különlegesen álló vacsorájának, elámulva látták és kedvesen élvezték azt a jókedvet, amelynek alapja a szent érzelem: Buda szeretete. A vacsorán resztvettek: Andriska Viktor dr., Áron Géza dr., Baránszky Gyula dr., Bekey Imre Gábor, Bene Benedek, dr. Be- zerédy Adorjánné, Böhm Ferenc min. tanácsos, Buday István, Czölder Dezső, Csizmadia András, Ebner Ferenc dr. és neje, Eperjessy Béla, Eperjessy István dr. és neje, Fábián Gáspán dr. és neje, Felber Lipót, Garády Sándor, vitéz Gáloesy Zsig- mond, Haspel Ferenc dr., Hajós Antal (Magyarság) Hlinka Béla, I Horcher Márton dr., Ifjú Sebestyén, Kapcza Imre, Kardos E. Ferenc, Krivoss Árpád dr., Koller József dr., Kisfaludy János, Kovács Ödön ,§s neje, Máday Lajos dr., Mayer István dr., Alt Pál, Oszoly Kálmán, Palóczi Edgár, Pávai Vájná
