Budai Napló, 1929 (26. évfolyam, 936-978. szám)
1929-09-29 / 969. szám
XXVI. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, tárFelelős szerkesztő : Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter 1929 sadalom, művészet és sport terén szolgáld u]ság. magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. évfolyam. 969. sz. Előfizetése egy évre 24 pengő", félévre í 2 pengő. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: V1RAÁG BÉLA magas hirdetés 8 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. szeptember 29. I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon : 502—96. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. Akik iéwsdoi akarnak Mert sokan megtévesztően akarnak tévedni. A városi élet központjában az új fővárosi törvény áll. Tegnap még csak tervezet volt, ma már főbb vonásaiban kiforrott, kijege- cesedett és — ahogy a kormányhoz közelálló tényezőktől értesülünk, — az apró részletkérdésekben nem lesz nehéz a végleges megállapodás. Ezt a törvényt a szükség szülte, az egykor bevált intézmények túltengése, az a parlamenti játék, amit a közgyűlés folytat, a pártok hatalmi versengése a közügyek rovására, az egyéni felelősség teljes hiánya és az a szerencsétlen rendszer, hogy még az alantas tisztviselőket is választják. A két szélsőséges pártnak — a Keresztény Községi Pártnak és a Szocialista Pártnak, — egyenlőtlen harca a végle- tegik fokozta a zavart a Városházán, felborította a pénzügyi helyzetet és kizárta minden reális, józan programm lehetőségét. A hatalom után való görcsös törtetés mindenkor elgáncsolta a város virágzásnak indult csemetéit. Mindent ők akarnak csinálni, de mindent csak magúiénak. Érthető és a Keresztény Községi Párt eddigi törekvése eléggé bizonyítja, hogy a jóhiszeműség egyedül — nem alkalmas mód, egy milliós világváros vezetésére. Éveken át a polgárság bőrén,, jólétén és zsebén tanulta ez a párt a város kormányzását. A kedves, a jóhiszemű, de a végtelenül naiv emberek oly nagy tömege ül ezen a párton, hogy sok egy pártnak. Sok még az egész Városházának is. A polgárság véleménye a szociáldemokrata pártról teljesen fedi a külügyminiszter véleményét. A városi kormányzáshoz nem elegendő a szakszervezeti vitákban kiélesedett debatteri készség. Ma már nemcsak a polgárság, de a munkásság nagy része is látja és tudja, hogy ez a párt nyugodt kormányzásra képtelen. Intézményeinek összeomlása bizonyítja, hogy ott, ahol alkotni kell és lehet, ahol a megfelelő tőke rendelkezésükre áll, ott sem alkotni, sem gazdálkodni nem tudnak. Katasztrófához vezetne, ha a város kormányzása az ő kezükbe kerül., A párt tragédiáját szolgáltatja, hogy raf- fináltan túlpolgáriasodott magánéletet, élnek és ennek a szélsőségnek ellensúlyozására, a másik végletbe esnek a közügyek terén. Hazardíroznak jobbfelé a magánéletben, — és balfelé a közügyekben. Nem morális felfogás: — gazdagodni a szegénységből. A város egykori urai, a demokraták számban megfogyva, itt maradtak vezér nélkül, egy nagy átlátszó jelszó üres keretében. Nem a demokrata párt uralkodott a Városházán, csak a vezér zsenialitása. A pártban ma viszont csak vezérek vannak, körmönfont fiskális észjárással. Lassan minden üzletté vált a Városházán és kijárásból él ott csaknem mindenki. Tudva és látva ezt az immoralitást, mégis ezeknek a biz. tagoknak a pártfogását, kegyét, jóságát kellett keresnie hajlongva, csúszva, megalázkodva, a jövőjét biztosítani akaró tisztviselőnek. A gerinces embernek eltörték a gerincét. A város ügymenetét nem az itt élő egymillió ember, nem az országot vezető világváros egészséges fejlesztése irányította, hanem az egyes pártokat éltető, alantas házi kérdések. Magasabb szempontból, a budai Várból nézve mindezt, okvetlenül oly kormányzati új módszert kellett keresniök azoknak, akik féltik ezt a várost és romlásától féltik az országot, amely a mai áldatlan állapotnak végetvet. Akik készakarva tévedni akarnak, azok magyarázhatják ezt úgy, hogy az egész törvényjavaslat egyesek kedvéért történt, — magyarázhatják úgy, hogy az egészet egy párt könnyebb boldogulása érdekében tervezi a kormány, — de azok, akik megtéveszteni nem engedik magukat, tisztán látják a közelmúltból, hogy éppen az ellenkezője történik. A kormány egyéniségeket keresett, hogy azok pártot alakítsanak, amely átveszi a város kormányzását, az új törvény alapján. A budai erkölcs szigorú mértékével mért, puritán jelleméről ismert, a kereszténység szeretetét hirdető és valló, a szegénységből való kilábolást egyedül a becsületes munkában kereső, városi intrikákon félülálló, kemény- vágású egy »iséget állított a párt élére Ripka Ferenc személyében, aki felé a dolgozó polgárság bizalommal, szeretettel és tisztelettel fordult. Az új vezérkar élére állította a városi pártküzdelmek kipróbált harcosát, a városi útvesztő biztosszemű ismerőjét és tudóját, a kiváló jogászt és a kormány bizalmas tanácsadóját városi ügyekben, Kozma Jenőt, az elméleti tudás éLesszavú szószólóját,, a magasabb szempontok keresőjét: — Becsey Antalt, a keménykezű, a vas jellemű, az aranyszívű And róka Károlyt és a nagy vezérkar többi, jól megválogatott tagját. Az új életre kelő Budapest, amelynek ma más a hivatása, mint 20 évvel ezelőtt, nem maradhatott a régi patriarkális, szinte falusiasán lassú, töprengő, törpe pártvezérek szavára hajló, régi keretek nyűge alatt. A régi kereteket ösz- szo kellett törni, az egyéneket föl kellett szabadítani, az adminisztráció négyökrös szekerét villamosítani kellett. Kevesebb szót, több tettet. A képviselőházban megfelelő formák közé szorított ob- strukció nem ülheti tovább orgiáit a Városházán. Ügyrendet kap a közgyűlés, mely korlátozni fogja a szólásszabadosságot, ami lehetővé teszi a költségvetésnek záros határidőn belül való letár- gyalását. A felelősségre nem vonható tanács helyébe más — már a vármegyei törvényben is jelentkező — szervet állít az új törvény és ezentúl minden tanácsnok mint referens, fel a polgármesterig, egyénileg lesz felelős minden intézkedésért. kiég a munkakiadások is az egyéni felelősség alá kerülnek, ami csaknem teljesen kizárja a panamát. Hosszú évek alatt kitenyésztett rikító ellentéteket kell kiegyenlíteni, a kulturális intézményeket ki kell emelni a város hétköznapi életének nyomása alól, a fenntartandó üzemek nem maradhatnak meg továbbra is a protekciós képtelenség melegágyának — és az egyéni felelősség kell, hogy nagyvonalú öntudatosságra nevelje az adminisztrativ vezetőket. Az összeférhetetlenséget is erősen szabályozza az új törvény és kizárja a most dívó befolyásolást. De az egyéni felelősség mellett, nagyon, megritkulnak az összeférhetetlenségi esetek. Köztudomású dolog az a rikító különbség a polgármester és a főpolgármester dotációja között és ha az előbbi képviseli az egymilliós várost, akkor az utóbbi az ország kormányát képviseli a Városházán. Saját reputációja érdekében kénytelen a kormány ezt kiegyenlíteni az új törvényjavaslatban, ami azért is méltányos, mert nagyobb felelősség mellett, nagyobb munkakört is utal ki számára. A főpolgármesteri méltóságnak, mely eddig a kiszolgált polgármesterek részére szolgált díszes pihenőhelyül — ezentúl terhesebb munkát kell kifejtenie. Nem lesz egyszerűen díszes forgó az adminisztráció kalapján. Az országos érdekű és vonatkozású ügyekben nagy munkakört hárít át reá a kormány és hatáskörébe utalja a kinevezések nagy részét, elsősorban a közoktatás és közegészségügy terén. Köztudomású dolog, hogy a városi adminisztráció az országos kulturális és közegészségügyi intézkedéseket magasabb elgondolásban is a kisdedóvás és utcaseprés nívóján kezelheti csak, mindenben csak tehertétel, fizetést és alkalmazottat látva. Ezt a kettőt a kormány közelebb állítja önmagához és biztosítja magának a döntő befolyást a közoktatás és közegészségügy terén. Köztudomású dolog és talán é^pen a főpolgármester az, aki mint a Gázmüvek vezérigazgatója sínylette a másutt elhelyezkedni nem tudó protekciósok beözönlését, de sínylette az igazgatásban is, a pártpolitika révén alakult igazgatóság képtelenségét is. A városi üzemek zabolanélküli gazdálkodását csak úgy ellenőrizheti az országos kormány, ha az üzemek kialakulására közvetlenül gyakorolhat befolyást, mint ahogy a város szabályozását ezentúl is •— talán intenzívebben, — gyakoroltatja a Közmunka Tanács által. A. múlt évtizedekben sok jó eső esett és nagyon megnőttek a gombák. Azok a nagyfejű gombák. Ezeket a nagy gombafejeket egy kissé körülnyírja majd az új törvényjavaslat és azoknak, akik mindenáron és készakarva tévedni akarnak, hogy másokat megfévesz- szenek, rendkívüli módon fáj, hogy e törvényjavaslathoz még csak hozzá sem szólhatnak, azt a két- hárorn embert kivéve, aki mint országgyűlési képviselő mondhat felőle véleményt a parlamentben. Csillagvizsgáló a Gellérthegyen . . . Ezt a címet nem mint új tervet, hanem mint a múlt egyik emlékét írtuk e sorok fölé, mert a kérdéssel most újból foglalkozik a Stella című folyóirat, melyet a csillagászati ismeretek terjesztésére szerkesztenek: Tass Antal, a Csillagvizsgáló Intézet Igazgatója és Wodetzky József egyetemi tanár. A laikusok részére is megérthető, népszerű közlemények, magas színvonalon tartva igyekeznek terjeszteni a csillagászaid ismereteket. A magyar csillagászat történetét megírta a múlt év egyik füzetében Tass Antal, a tudós igazgató s abból vettük át a következőket: A tizennyolcadik században nálunk három jelentősebb csillagvizsgáló is keletkezett. Az első a nagyszombati, j a, második az egri. es a harmadik a gyulafehérvári. A nagyszombati 1735 körül keletkezett és annak köszönhette létét, hogy a Pázmány Péter hercegprímás alapította nagyszombati egyetemet vezető jezsuiták az egyetem termé- I szettudományi intézeteinek kiegészítésére szükségesnek tartották egy csillagvizsgáló létesítését is. A második magyar csillagvizsgáló gróf Esz- ■ terházy egri érseknek, a harmadik h gróf Batthyány Ignác gyulafehérvári püspöknek az alapítványa. Előbbi 1786-ban, utóbbi 1794-ben létesült. Megállapíthatjuk, hogy a magyarság a csillagvizsgálók keletkező nemzetközi hálózatában már a tizennyolcadik században kellőkép volt képviselve. A nagyszombatit P. Weiss jezsuita rendezte volt be, aki ötven éven át állott az intézet élén. Az egyetemnek 1777-ben Budára történt áthelyezése után Weiss pater intézte a csillagvizsgáló átköltöztetését, melyet Budán a lakatlan királyi várkastélyban helyeztek el, bár a bécsi csillagvizsgáló magyar származású igazgatója Hell Miksa a Gellérthegyet ajánlotta. Tanácsát azonban nem fogadták el és az intézet részére á várpalota egyik torn'yát alakították át. Várpalotai elhelyezkedésében azonban sem az észak-déli, sem a reá merőleges irányban nem voltak folyamatos megfigyelések végezhetők, mert ebben a két irányban nem volt megfigyelő rés és semmiképpen sem állott arányban a várpalotái torony átalakítására és emellett nem is szakszerű, átalakítására fordított 50.000 forinttal. Azonban helytelen képet kapnánk a nagyszombati csillagvizsgáló felszereléséről, hogyha ezt a mai és nem az akkori kor szemüvegén át értékein ők. Keletkezése idejében az intézet felszerelése a kor nívóján állott, hiszen a greenwichié sem volt sokkal különb a tizennyolcadik század elején. Sőt akkor esett meg a híres greenwichi csillagvizsgálóval, amelyre az angolok oly nagy tisztelettel tekintenek, hogy műszer nélkül maradt. Mikor ugyanis 1719-ben Flamsteed, az intézet első igazgatója meghalt, örökösei az intézet felszerelését magánörökségnek tekintették és egyszerűen elvitték. Utódja Halley pedig csak 1722-ben kapott új műszereket. Az 1786-ban létesült egri csillag- vizsgálót Picii Miksa rendezte volt be és ebből következtetni lehet, hogy keletkezésekor a kor színvonalán állhatott. Utolsó igazgatója Tittel Pál volt, aki később a gellérthegyi csillagvizsgáló igazgatója lett. Utána már hozzáfogható vezetője nem volt az egri ^ csillagvizsgálónak, amely aránylag rövid idő alatt múzeummá vált. A gyulafehérvári csillagvizsgáló volt nálunk a tizennyolcadik század legjobban berendezett obszervatóriuma. Mint az egri, úgy a Batthyány - féle csillagvizsgáló is csakhamar múzeummá vált, mert nem volt, áld fejlessze. Ez az igen értékes és érdekes múzeum a magyar kultúrára Trianon következtében azonban elveszett és valószínűleg Románia régi kultúrájának demonstrálására fog szolgálni, ahogy az elveszett ógyallai csillag- vizsgálót is a tót kultúra nívójának a bizonyítására használták a megszállók. Pasquich a várpalotai csillagvizsgálón működött, de 1789-ben az időközben Pestre áttett egyetemen a matematika tanára lett. Egészségi okokból katedrájától 1797-ben visszavonult, de barátainak unszolására 1803-ban a várpalotai csillagvizsgáló „másodcsillagászi” állásáért folyamodott. Ezt azzal aj felhívással kapta meg, hogy az intézet elavult műszereinek pótlására beszerzendő eszközöknek a jegyzékét is állítsa össze. Pasquich a helytartótanácshoz intézett beadványában úemcsak a szükséges műszerek jegyzékét állította össze, hanem ezek részére új épületet is kért. Javaslatait a bécsi kormány, főleg József főherceg nádor ajánlatára, el is fogadta és még 1805-ben utasította volt Pasqiűehot a műszerek megrendelésére, aki azokat Reichen- bachnál megrendelte. Ezekkel együtt Reichenbach a műszerek elhelyezésére szolgáló tervrajzot is küldött Pas- quichnek, amely ennek annyira megtetszett, hogy saját terveit elejtette és a némileg módosított Reichenbach- féle terveket ajánlotta elfogadásra. Az új intézet helyéül pedig a Gellérthegyet szemelte volt ki. Választása nem találkozott általános tetszéssel és megint József nádor volt az, aki terveit a helytartótanáccsal elfogadtatta, úgyhogy 1813 elején az építkezés végre megkezdődhetett. A gellérthegyi csillagvizsgáló két nagyobb épületből állott. Az egyik a tulajdonképpeni csillagvizsgáló, a vele egy zárt folyosó által összefüggő második, a lakóház volt. Előbbi 1815 őszén, utóbbi 1817 végével vétetett használatba. A gellérthegyi csillag- vizsgáló két kupolából és a közöttük lévő egyetlenegy észlelőteremből állott. Mindegyik kupola egyenként 5—5 méternyi átmérőjű (a svábhegyi csillagvizsgáló két első kupolájának átmérői sem nagyobbak) és egyenként 7'90 m magas volt. A múlt század második és harmadik évtizedében épült legtöbb csillag- vizsgáló követte a gellérthegyinek beosztását, úgyhogy a külföldiek építésénél mintául is szolgált. így a nápolyi átépítésénél, valamint a bo- genhauseni építésénél a gellérthegyinek a beosztását tartották szem előtt. A csillagvizsgáló építésének befejezését Ferenc császár meg is sürgette, mert ezt I. Napoleon leveretése után Bécsbe jött szövetséges fejedelmeknek meg akarta mutatni. Tiszta szerencse, hogy a kongresszus a következő év végéig húzódott el és így az intézetnek ünnepélyes megnyitására, amely 1815 október 15-én történt, az épületnek volt ideje annyira kiszáradnia, hogy benne a műszerek a rozsdásodás veszélye nélkül váltak elhelyezhetővé. Az intézet felavatásakor Ferenc császárnak fel is tűnt, hogy a keleti -meridiánrés alatt műszer nincsen. Felhatalmazta Pasquiehot, hogy az oda szükséges műszert rendelje meg. Ezek az adatok mutatják, hogy a gellérthegyi csillagvizsgáló felszerelése keletkezésekor korának tudományos nívóján állott. Az intézet felavatása után pedig a személyzet elhelyezésére szükséges lakóház építésére törekedett Pasquich, amely 1817- ben készült el és a csillagvizsgáló nyugati kupolájával zárt folyosó által volt összekötve (6. ábra). Az egyemeletes lakóház földszintjén lakott a „csillagászsegéd” és a segédszemélyzet, emeletén az igazgatón kívül a „másodcsillagász”. Csillagászsegéd Kmeth Dániel kegyesrendi szerzetes volt, másodcsillagásznak Littrow János, a kazani csillagvizsgáló igazgatója hívatott meg, aki azonban már 1820-ban átvette a bécsi csillagvizsgáló, igazgatását. Itt talán megemlíthetjük, hogy az akkori bécsi csillagvizsgáló messzire mögötte maradt a gellérthegyinek, úgy felszerelés, mint elhelyezés tekintetében, amennyiben akkor még a bécsi Akadémia épületének hetedik emeletén
