Budai Napló, 1929 (26. évfolyam, 936-978. szám)
1929-07-14 / 963. szám
i + 1 it 4 f'jjt i I XXVI. évfolyam. 963. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport lerén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 24 pengő', félévre 12 pengő. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal ; I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon: 502—96. Felelős szerkesztő : V1RAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. magas hirdetés 8 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1929 július 14. Hiába járom, hiába nézem Budát, mindig csak azt látom, hogy nem vagyunk Pesten. Mert Budapesten az a mottó: — csak Pest! Aki látni akarja kicsiben Budapest tervnélküli gazdálkodását, az jöjjön Budára, tíok pesti embernek alkalma nyílik kirándulásai alkalmával, hogy megforduljon Budán, a Szena-téren. Nyolc nagy út torkollik ide, tehát mint nagyforgalmú tér, igényt tarthatna a leggondosabb rendezésre. Már pedig, aki ott megáll a tér közepén, maga előtt látja köbe építve a rendszertelenséget és ízléstelenséget. Egy eléggé kis téren, melyet gyalogjárda határol el a piactól, annak déli sarkán virágüzlet áll, szemben a János-kórházzal, fölötte egy kissé hátrább és beljebb egy lóhúsárúsító bódé, feljebb a piac felé egy illemhely és afölött megint hátrább, beljebb a Községi élelmiszerüzem kis csarnoka. A társaság jól meg van válogatva. Az egész terület aligha van 50 lépés hosszú és 20 lépés széles. Ez a négy különböző hivatású épület zagyva összevisszaságban építve, ki, be, hátrább és előbbre, hogy szinte fáj. itt tótágast áll minden városrendezés. A város- szépítésnek ez az elrettentő pél- aaja. Es lehetséges volna ez Pesten? A Krisztina-körúton most építették föl az új postaépülettel szomszédos, de hozzátartozó telek bedőlt téglakerítését és egész meztelenségében látszott a kőrútról az a sok félszer és nyitott raktár, amelyet ezen a telken tart a posta. Hát elhiszi valaki azt, hogy ezt megtűrnék a pesti körutakon? A Krisztina-körút legszebb helyén, a Mikó-utca közelében, most rendezgetnek egy nagy területet a körút és a Délivasút között, hogy oda fedett vásárt építsenek. Valami könnyű, hevenyészett bódécsoport települ oda, a mi kőrútunk nagyobb díszére. Pesten öt díszes vásárcsarnok épült és Budán csak egy, a Batthyányi-téren. Most három piac bódéit szeretnék elhelyezni a Krisztina-téri fedett piacon és évekig tartó tanulmány után pont a körútra építik, amit Pesten a díszes vásárcsarnokokkal sem mertek megtenni, kivéve a legdíszesebbet, a központit, a Vámház mellett. De így vagyunk mindennel. A Csaba-utcáról azt mondják, hogy ez útburkoló próba-utca. Mintája az útburkolásnak. Valószínűleg azért, mert mintául szolgál arra, hogy milyennek nem szabad lenni egy utca kövezetének. A Városmajor parkját úgy építik, mint ahogy sehol a világon parkot nem'építenek: — víz nélkül és napsugár nélkül. A Drasche-féle téglagyár területét most parkírozzák, de megfeledkeztek arról, hogy a feltöltött részét nem földdel, hanem salakkal töltötték több méternyi magasságban. Oda aztán nem is mert fát ültetni a kertészet. A fogaskerekű vasutat most alakították át villamos üzemre és modern, új kocsikat szereltek be. Valószínű, hogy a forgalom erősen fokozódik majd, ami azt is jelenti, hogy a Svábhegyen és a vasúttal szomszédos területeken erős tempóban megindul az építkezés. De idegenek is szívesen járnak ezzel a modern vasúttal a Svábhegyre és csodálkozni fognak, nemcsak az eléjük táruló szép panorámában, hanem abban is, hogy Budapest székes- főváros. milyen tervszerűen teszi tönkre a villatulajdonosok kertjeit. A tulajdonost magát rettenetesen szorítják, hogy a kártékony férgeket, hernyókat gondosan irtassa. Ezt a rendeletet a legszigorúbban hajtják végre a kerítésen belül, de a kerítésen kívül, a vasút mentén mesterségesen tenyészti a város a bozótot, amely melegágya ezeknek a kártékony férgeknek és hernyóknak, búvóhelye a kóbor kutyáknak és macskáknak. A villatulajdonos azután hiába irtja a férget és pusztítja a hernyót a kerítésen belül, amikor egy arasznyival odább, a kerítésen kívül, milliószámra tenyészti azokat a város. A Tabán is csupa bozót, mely még azt a célt sem szolgálhatja, hogy az egykor ottlakó hajósnép kecskéi rágják le a bozót levelét, mert az öspolgár- ságot kecskéivel együtt világgá zavarta a város bölcs politikája. De miképen is lehetne másként ott, ahol a parkokat, mint például a Horváth-kertet úgy körülbástyázták hirdetőtáblákkal, hogy csak sejteni lehet mögöttük a parkot. A Döbrentei-téren van a város egyik legsikerültebb parkja, ez a budai „karlsbadi kúra” gócpontja, — ám a betegek szórakoztatására se térzene, se más, csak a vásártér, a piac, a hagymaillat — és söpörni is nappal söpörnek a környékén, hogy a jó levegőjét is megrontsák. Hát elképzeli azt egyetlen budai polgár, hogy mindez Pesten is lehetséges volna? Klimatikus kábelraktár a körúton, bozót a parkokban, dudva az utakon, kétöles hirdetőtáblákkal eltakart parkok, amelyeket a környező utcákkal együtt nappal söpörnek, telve porral, piszokkal, lármával, kóbor kutyákkal, félvad macskákkal ? Pesten felzúdul a közvélemény, megnyilatkozik, követel, fenyeget és ... és hamar megveszik neki parknak a Károlyi-kertet, könyvtárnak a Wenckkeim-palo- tát, megnyitják az Erzsébet-su- gárutat, meghosszabbítják az Andrássy utat és a Városligetben nincs egy csipetnyi dudva, nincs egy csokorra való bozót sem. Mert hát — csak Pest! V. B. Budán, 1929. július 13 Elzárják a Lánchidat július 22-én hajnali négy órakor a kocsiforgalom elől és augusztus 5-én adják újra vissza a forgalomnak. Az autóbuszok a Lánchíd helyett az Erzsébet-hídon fognak közlekedni, az 5-ösnek a végállomása az Erzsébet-téren lesz. Ugyanez idő alatt az Alagút újra burkolását is végre akarták hajtani, de ez elhalasztódott, mert nincsen a költségekre fedezet. A gyalogjárók elől legfeljebb néhány napra zárják majd el a hidat, ha arra okvetlenül szükség lesz. A rózsadombi autóbuszjárat a legrövidebb időn belül megindulhat. Lapzártakor kaptuk a Rózsadombi Egyesület lelkes és agilis titkárától, Nádas Béla dr.- tól, nyári szabadságra való távozása előtt, azt az örvendetes, autentikus hírt, hogy a főkapitányság e hó 10-én kelt határozatában a rózsadombi autóbuszjáratra vonatkozólag a forgalmi engedélyt megadta, bizonyos forgalombiztonsági kikötéseknek egyidejű precizírozása mellett, amelyek részben csekélyebb jelentőségű fit javításokra, részben kisebb szerkezeti pótlásokra vonatkoznak. E kikötések azonban lényegtelenek és könnyen s gyorsan teljesíthetők f;az autóbuszüzem részéről, mert a; rendőrségi szakértők a Mávag. által hegyi menetre speciálisan! gyártott, Benz- Mercedes rendszerű, legkisebb típusu autóbuszokat egyébként teljesen megfelelőknek találták a tervezett rózsadombi autóbuszjárat céljára. így tehát kizárólag az autóbuszüzemtől függ ma már, hogy mily gyorsan tudja teljesíteni a rendőrség részéről még előírt, jelentéktelen kikötéseket, hogy a rózsadombi autóbuszjárat végre-valahára, néhány napon belül valóban megvadulhasson, legnagyobb megnyugvására az oly régóta hitegetett rózsadombiaknak. Hisszük és reméljük, hogy így lesz . . .! Különös parit- város épül Mudán Albertfalva közelében, a Duna partján, ahová 680 kislakásos kertes házat tervez a Népjóléti minisztérium. Az egész terület mélyen fekszik, körülbelül a Duna szintjével egy magasságban és csak egy hevenyészett gát védi az elöntés ellen. Legalább másfél ölnyire föl kellene tölteni az egész területet, hogy oda alápincézett lakásokat is lehessen építeni. Bennünket itt Budán rendkívül érdekel ez a Parkváros, mert szakavatott építészek különös véleménnyel vannak felőle. Tudjuk azt, hogy ennek a területnek előbbi tulajdonosa és a parkváros tervezője, az Ingatlan- bank, oldalas hirdetésekben, plakátokon keresett vevőket, házépítésre hajlamos kisembereket, minden eredmény nélkül. Aki megnézte a fölkínált telket, kedvetlenül fordított annak hátat. Ha ez a terület a magánvállalkozás kezén nem volt életképes, nem tudják elképzelni, hogy most, az állam kezén, miként válhat egyszerre életképessé. Valami titokzatosság veszi körül, mint valami fátyol, ennek a park- városnak az ügyét. Jóhiszemű érdeklődés elől, minden illetékes tényező elzárkózik. Műiden valószínűség szerint, erre a titkolódzásra nincsen semmi különös ok és föltétlenül használt volna az ügynek, ha a való tényállást közölhettük volna. így valami fantasztikus hírekkel kapcsolatosan csillagászati számokban is nehezen kifejezhető keresetek, jövedelmek és hasznok járnak szájról-szájra. Alátámasztja ezt egy körlevél, amelyet a „Budapesti Építőmesterek Ipart estidet-e” küldött szét több ezer példányban. Az Ipartestület azt írja, hogy „... az Albert kertváros építési munkáit az egész építőipar kizárásával, az építőipari érdekeltség megkérdezése nélkül, meglepetésszerűen bankérdekelt- ségre bízták, ami most szokássá kezd válni, pedig az ebbe az építkezésbe befektetendő Társadalombiztosító Intézeti járulékok igen jelentékeny részét ez az ipari társadalom fizette be és fogja a jövőben is leróni és így joggal elvárhatja, hogy az önálló iparosokat karolják fel. Az építőmesteri érdekeltség a legnagyobb elkeseredéssel veszi ezt tudomásul, mert az építőiparban a munkanélküliség sokkal nagyobb, mint az előző esztendőkben, amit az építkezések minél nagyobb körben való Az akvinkumi múzeum kibővítésének költségei voltak napirenden a június 26-iki közgyűlésen. Ezt az alkalmat felhasználtam arra, hogy felhívjam a figyelmet azokra a műemlékekre, amelyek Óbuda területén várják a feltárás idejét. Liber Endre tanácsnok örömmel tette magáévá az indítványt és a közgyűlés egyhangú határozata értelmében az ásatások fokozott mértékben fognak megindulni. Hatalmas perspektívát nyújt ez Óbuda fejlődésére. Az 1925. évben végzett próbaásatások alapján biztossággal meg lehet állapítani, hogy a Határ-utca, Viador-utca, Pacsirtamező-utca és Bécsi-út által határolt telektömbön előkerül a második római amphiteatrum. A régi római város északi részén már feltárt amphiteatrum testvére a város déli részén talán még több eltemetett értéket hoz felszínre az eddigieknél. Antonius Pius császár (Kr. e. II. század) alkotó geniejének emlékeit csodálni fogja a római kultúra minden híve ebben a városban, az országban és az egész világon. Az idő vasfoga nem képes elpusztítani az ellentálló anyagból készült fegyvereket és harci eszközöket, amelyekből ebben a régi katonai városban oly keveset találtak eddig, mert a rendszeres ásatásokat Óbuda belső területén még nem kezdették meg. A déli amphiteatrum feltárásának nincsenek áthidalhatatlan nehézségei. Düledező, immár lakhatatlan viskók lebontása után, 4—5 méter mélységben fognak előbukkanni a római amphiteatrum falai, amelyeknek kiásása után parkírozásra vár ez a terület. Veronában, Cataniában is mélyen, parkban van az amphiteatrum. És nincs kizárva — amire a „Budai Napló“ már rámutatott, — hogy ebben a parkban Nagy Lajos királyunk egy kastélyának romjai is felszínre kerülnek. A Flórián-téren egy vaskapu titokzatos mesékre inspirálja az emberi fantáziát. Arról beszélnek, hogy itt végződik az az alagút, melyet életükért aggódó idegen királyok a budai várból kiindulva építettek az esetleg szükségessé -válható menekülés céljaira. Pedig a gondosan lezárt vaskapu alatt vasból készült csigalépcső vezet a mélybe, ahol a Mária Terézia idejében élt Schön- wiesner professzor a római hypocaustumot tárta fel. Ez a fürdőépület-maradvány el van zárva, holott annak megnyitása esetén az idegenforgalom fejlesztésének hatalmas propagálója lehetne. Nézetem szerint ezen a helyen kevés költséggel (az úttestnél mélyebben fekvő virágoskert létesítése által) a hypocaustum közszemlére volna hozható. Óbuda kellős közepén, két helyen is szétosztása enyhített volna. Végül felhívja a Társ testületeket, hogy a kerületek országgyűlési képviselőihez hasonló tiltakozással fordulni és őket felkérni szíveskedjenek, hogy az új ülésszakban e kérdést az országgyűlés eltőt tegyék szóvá.” A körlevelet egyik komoly építész, Bloch Leó alelnök írta alá, tehát, valami kardinális baj föltétlenül van. Mi főleg a fürdőváros szempontjából sajnáljuk, hogy itt eezn a keserüvizes talajon nem épül díszes parkváros, olyan, mint a Wekerle-telep. A közeljövőben meglátjuk, nem érte-c túlságos sérelem a fürdőváros ügyét és az építésztársadalmat. Dubonai Pál. olyan római építési műemlék válik ilyen módon közkinccsé, hogy megnézhetik a külföldről idetévedt idegenek, anélkül, hogy egy óránként induló vicinális vasúttal legyenek kénytelenek fél napot igénylő utazásokkal itt tartózkodásuk amúgy is szűkre szabott idejét Akvinkum porában eltölteni. Az óbudai Fő-téren két méter mélységben római útburkolatra találtak, a Berend-uteában római sírt fedtek fel. Milyen szép volna, ha az így feltárt sírt ott hagynák a helyszínen. Egy egyszerű kis kerítés, egy kevés pázsit elegendő volna a hely szépítéséhez. Esetleg be is lehet építeni valamelyik ház falába, bármelyik háztulajdonos szívesen megengedné, talán egy kis ismertető- tábla a ház falán is elhelyezhető volna. A kereszténység első századaiból való emlékekben nagyon szegények vagyunk. Meggyőződésem • szerint a szorgos és körültekintő ásatások soksok kincset fognak napfényre hozni. A Calvin-utcai református papiak építésénél találtak egy templom-romot. A műemlékek országos bizottsága — tudomásom szerint — gondjaiba vette ezeket a romokat, de e bizottság tagjain és a környékbeli lakókon kívül talán senki sem tud a létezésükről. Az utca másik oldalán van a templom folytatása és erre a helyre egy családi házat építettek néhány évvel ezelőtt. A romok fölé. Talán észre sem vették azokat. A Lajos-utca 150. sz. háznak a kapuját dr. Gööz József könyvében méltatja, még fénykép is van róla a könyvben. Tölgyfakapu, faragott tájképpel, malmot, kocsit, lovat ábrázol. Nemsokára a háztulajdonos tűzre fogja dobni, mert már öreg és korhadásnak indul a fája. Mire észreveszik, nem fogják megtalálni, úgy, mint a főtéri Schöffer-ház értékes kapuját, melyet újjal cserélt ki a gazdája. A Kiskorona-utca 31. sz. ház pincéjében régi kripta nyomaira akadtak. Ki tudja, milyen értékek vannak a kriptában, de senki sem törődik vele. Azt beszélik, hogy minden ház alatt van ókori, középkori, vagy legalább is újkori műemlék. Ne hagyjuk elveszni. Hiszen az ilyesmiknek a restaurálása nem igényel sok pénzt; sokkal kevesebbet, mint például egy reprezentációs terem órájának a költsége. Ezek az elgondolások tették szükségessé felszólalásomat a közgyűlésen. A megértés, mellyel a közgyűlés tagjai és a tanács részéről találkoztam, jóleső érzéssel töltenek el és arra buzdítanak, hogy folytatni kell az akciót. Olsiscfci mííemlélzei Mejtett történelmi Kincseit a föld alatt Irta : dr. Or óva Zsigmondi Csak IPest!
